Az a legszörnyűbb, hogy Haldír a Könyv szerint nem is hal meg, sőt, a Filmben egy olyan helyen kénytelen búcsút mondania az életétől, ahol tulajdonképpen ott sem volt. :bawling: Mikor megláttam, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne sikítsak. Eléggé kétségbe voltam esve. Még mindig olyan iszonyú rágondolni.

Hjaj hát Haldírnál azt se tudtam mit csináljak kínomban!!!Még apám is sírt pedig ő nem egy filmen síró pípöl!Arwen is nagyon "jó"!Szörnyű úgy meghalni hogy túléled a kedvesed...

Aiya Ilquen!
Nehéz kérdés, főleg mert rég olvastam a könyveket.
Szavazás előtt újraolvastam Arwen és Aragorn történetét, miközben az Always love you ment a magnóban, úgyhogy Arwenre szavaztam.
Az a pzs-mennyiség se volt semmi, amennyit Túrin és Nienor storyja olvasásakor telesírtam...

---

Nai tiruvantel ar varyuvantel i Valar tielyanna nu vilya

Szerintem mind e hősök közül Túrin a legnagyobb.
Lehet, hogy nem volt király se főúr, de ahog harcolt a végsőkig az lenyűgözött. Ő talán a világ legnagyobb fantasy hőse, nem árt példát venni róla.

Szegény Beleg! A legnagyobbak között a helye! Ezért nem sirattam + Túrint. (amúgy a változatosság kedvéért Haldir).

Hát, igaz, hogy Gandalf nem halt meg valójában, de ennek tudatában is őt sirattam meg a legjobban. Legalább Szürke Gandalf néven szerepelhetne... :gandalf2: :sarumane1:

A könyvben mindenképpen Arwent, de leginkább azért, ahogyan meghalt. Ahogy a GYU végén Tolkien leírja, miként hagyják el végképp a tündék Középföldét és hogyan marad ott Arwen a hulló levelek alatt ... Ez több, mint szívszorító. Emlékszem késő éjszaka volt, és esett kint a hó, amikor először olvastam ezt a részt. Talán ez a hangulat is hozzájárult ahhoz, hogy ennyire nagy hatással volt rám.

A filmben Haldírt sajnáltam eddig a legjobbban, de ha PJ jól megcsinálja a a könyv végét, akkor ez még változhat. Lehet, hogy ott is áttérek Arwenre. Vagy talán Aragornra. Azt is nagyon szépen meg lehetne csinálni.

Aiya!
Én Haldit és azt a sok tündét ( akik a Helm -szurdoki csatában haltak meg) sirattam meg leginkább. Mindig szörnyű látni azt , ha egy élet, amely még évszázadokon át virágozthatna kigyúl egy ork keze által.
Ők hová tűntek a szavazásból?

Nefadar beküldte:
No lám csak lám! Nefarad és Felagung nagyban szervezkedik! Ha lehet, szívesen beállnék én is ebbe a filmszerkesztő parádéba! Majd mi megbutatnánk Amerikának, hogy hogyan is kell egy igazán frankó filmet elkészíteni!!

:shake: :bawling: Szegény Théoden király!

hjaj..én Beleget,Berent és Lúthient sirattam meg nagyon..de 1 vmi kissé zavar..HOL VAN HALDÍR??? :bawling: :crying:

Ne bőgjetek már, mert én is fogok a végén!

A film alatt én inkább izgultam, mint sírtam...
Nem éltem bele túlságosan magamat :

Beleg halálával Tolkien a sors kegyetlenségére is rámutathat, mégha nem is mindig kegyetlen, néha gonosz tréfákat űz.Szegény, szegény Beleg...

Hmm.

A halál valaminek a vége, és valaminek a kezdete.
Egy öreg király, mint például Aragorn mielött meghalt, ezt jól tudta, akárcsak Théoden. Denethor ezt nem vette figyelembe. Ő csak a kíntól és a fájdalomtól akart megszabadulni, no meg persze elfutni azoktól a következményektől amit Szauron táplált a szívébe.
De persze ezeket a dolgokat, nem hiszem hogy akárki megérthetné.
Általában csak olyanok akik szembe kerülnek ezekkel.

Engem Théoden halála ríkatott meg leginkább a könyvben. És ez azért van, mert Aragorn a halálakor olyan gyönyörű, nemes, uralkodóhoz és társhoz méltó módon búcsúzik Arwentől, hogy annyira le voltam nyűgözve, hogy a sírás is bennem akadt. Arwen halálának leírásakor is hasonló volt a helyzet. Később, mikor magamban átgondoltam újra az egészet ( a távolsági buszon ülve!) , akkor már zokogtam; képzelhetitek, hogy néztek rám, de hol érdekelt ez akkor A filmen, mikor Elrond lánya elé festi a jövendőt, csatakosra bőgtem a képem! Na, erről ennyit! (mármint a film szuggesztív erejéről...)

Felagund beküldte:
Nem is nagyon összefüggő. Nem is lehetne jól megcsinálni így, hogy jobban belegondoltam...
Igen, majd ha mi megpróbálnánk vmit csak összehoznánk.

Nefadar beküldte:
Szívemből szóltatok. Én is sokat gondolkoztam, hogy hogyan lehetne megfilmesíteni, (pl. hány filmbe tördelve), de sajna nem nagyon lehet, mert szeretjük-nem szeretjük, ez igazából egy novellásgyűjtemény, nem egy igazi értelemben vett regény. És tényleg nemigen lehetne üzenete a mai primitív amerikai népeknek, márpedig sajnos ma az a lényeg, hogy tetsszen nekik... Na de majd ha mi csináljuk!!

Namarie
Felagund

Nienor beküldte:
Igen, de ez elég nehezen lenne megvalósítható. Szerintem nem sikerülne túl jóra... sajnos

A Szilmarillokon sokkal többet sírtam mint a GYU-n.
ÉS NAGYON NAGYON REMÉLEM HOGY HA MEG IS FILMESÍTIK NEM CSESZIK EL!
és egészben meghaggyák olyannak milyen!
(tisztának, szépnek és az ősi mítoszokhoz hasonlónak!)

Ebben lehet valami...

Morgana beküldte:
Morgana: szerintem előbb vagy utóbb megfilmesítik a Szilmarilokot is, és abban elég sokszor lehetne majd sírni...

De arra kiváncsi lennék, hogyha egyszer megfilmesítenék Túrin történetét (nem akarom, hogy megtörténjen), a film regresszív hatását ismerve, vajon hányan nyelnénk a könnyeinket.
Mert hát, ha belegondolunk...

(lehet, hogy mégsem Boromirra kellett volna szavaznom... de mégis, neki nem volt "megírva" a halála, nem kellett volna végzetszerűen elpusztulnia)

ohhh... hát van szívetek! Végre Boromir vezet. Ő volt nekem a legszmipibb. Nem is volt ciki, hogy amikor belelőtték az első nyilat, én angosan felsikítottam, és elkezdtem bőgni. Amikor Aragornnal beszélt még a végén, végig bőbtem és szipogtam. A tesóm odasúgott: "Nyugi, ez csak egy film." Erre én úgy lehordtam, hogy ezt ne merje filmnek nevezni, mert szerintem ez sokkal több annál! Na de mindegy. Mit is fecsegek én itt.. Na. Szóval örülök, hogy Boromir vezet. És kész.

Én személy szerint mindenkit megsirattam...
Azért szavaztam Thorinra, mert szerintem nagyon szép dolog, ha az ember beismeri, hogy tévedett.

Most nagyon szemét leszek, de én B halálán majdnem röhögtem. Ahogy bambul maga elé, mint Al Bundy, aztán elkezd a lábfejével integetni... No meg a gusztustalan Uruk-hai, aki kísértetiesen hasonlít Whoopy Goldbergre...
Bocsi, tudom, hogy gonosz dolog volt, én is szeretem és sajnálom Boromirt, de azért mégis... Ezt nem lehetett kihagyni.
Arwen és Ary halála tényleg szörnyű. Ahogy elmondja, hogyan könyörgött Arwen... De én mégis Lúthient sajnáltam a legjobban. Arwen "csak" utód.

Ery: Én is rá szavaztam, de lehet csak azért, mert hirtelen ő jutott eszembe.

Végre Boromir vezet!

Nagyon bőgtem ,amikor az első részben a hülye Uruk-hai egymás után belelőtte mind a négy nyilat Boromir-ba. én nagyon bírtam Boromirt. (de a kedvencem az Aragorn)

Szerintem nincs abban semmi szégyelni való ha valaki sír ezen a filmen.
Valószinüleg én is sírtam volna csak ez az egyik amit nem igazán tudok. Sírni.
De utoljára akkor éreztem bánatot mikor újra elolvastam a III.könyvben azt a részt a Függelékekben, amikor leírja Arwen és Aragorn szerelmét, és a végén a halálukat.

Hülyén hangzik, ha azt mondom, én átbőgtem a filmet? Egyrészt a gyönyörűségtől, hogy amit régen olvastam, most a két szememmel láthatom, másrészt attól a mérhetetlen fájdalomról, amit éreztem, ha szenvedtek kedves barátaink , ha meghaltak...
De azt hiszem, a második részen többet sírtam, mint az elsőn. Basszus! Amikor a gyerekek, és azok a tehetetlen férfiemberek fegyvereket ragadnak, és érezni, hogy nincs kiút, ez már a vég, meghal mindenki... :bawling: Zokogtam, mikor az Entek meneteltek... Túl érzelmes vagyok? Lehet...