Beszélgetések

sziasztok
nem akarunk mostanában rendezni nemzetség talit??? mert ám mostanában kezdenek mtt elvonási tüneteim lenni!!!!! úgyhogy kellene már!!
puszi sziasztok

Alakul a Hador- sztori:)))) Írok egy kis táboros fan- fictiont, és jó vége lesz, még Hador zászlaja is előkerül!!! Nme lövöm le a poént...
Én amúgy Pécelen vagyok...

iskolában. meg itt-ott...

Hát mindenfele szétszortan

Ó, valamerre errefelé, magam sem tudom már

Hol vagytok?????????

iwiw:)

A profilodból!

Jé köszi Honnan tudtátok??

Anglachel/Gurthang írta:

Namarie írta:

Anglachel/Gurthang írta: Csak négyen voltunk mesterek? Úgy emlékszem Lau is mester lett.

Táncosok kiképzésével én voltam megbízva meg Aragorn egyébként.. (: és nem sajnáltuk meg őket hanem harcosokat faragtunk belőlük

Köszönöm, én is ezen gondlkodtam, és eszembe jutott, hogy Laut is láttam a templomnál. Elnézést, javítom!!!

Öm, nem nem javítottad Én képeztem át a táncosokat és erre nagyon büszke is vagyok, javítsd ki Remzy csak az én segéd tisztem volt.

Hozzáadva 09.08.2009 01:19:47:
Hozzáadva 09.08.2009 01:19:34:
Kár hogy ilyen kevesen jöttetek lájvra
Remélem nemsokára lesz már az a nemzetségtali a tónál Már hiányzik Hador népe

De én akkor miért Remzyt láttam- hallottam folyton??? De ollyan kínos javítanom arra, hogy Te kínoztad a lányokat.. valami elegáns megfogalmazást keresek neki. ))

nagyon- nagyon sok boldog születésnapot!!!

Valin nostare!

Ja igen, boldog születésnapot! Sajna úgy néz ki, h a héten nem lesz tali.

Boldog szülinapot Anglahel!

Namarie írta:

Anglachel/Gurthang írta: Csak négyen voltunk mesterek? Úgy emlékszem Lau is mester lett.

Táncosok kiképzésével én voltam megbízva meg Aragorn egyébként.. (: és nem sajnáltuk meg őket hanem harcosokat faragtunk belőlük

Köszönöm, én is ezen gondlkodtam, és eszembe jutott, hogy Laut is láttam a templomnál. Elnézést, javítom!!!

Öm, nem nem javítottad Én képeztem át a táncosokat és erre nagyon büszke is vagyok, javítsd ki Remzy csak az én segéd tisztem volt.

Hozzáadva 09.08.2009 01:19:47:
Hozzáadva 09.08.2009 01:19:34:
Kár hogy ilyen kevesen jöttetek lájvra
Remélem nemsokára lesz már az a nemzetségtali a tónál Már hiányzik Hador népe

talis képek:
picasaweb.google.com/Elfsking1/T ... likor2009#

tényleg jó lett a krónika! csak szerintem Namarie ööö Laura:Bagira és Viki Viki... mert Vikitől kérdezte Celebrom hogy ismeri e Tolkient meg a Gyűrűk Urát

Jó lett a krónika.

Én is örülök, h jöttetek egypáran a tábori talira, pedig eztán eddig ez volt a legszervezetlenebb táboritali. Jó volt újra látni titeket. Remélem a többiekkel majd nemzetségitalin találkozunk. A napokba kiderítem, h mikor és hol legyen a köv nemzetségi tali:). Nagyon köszönjük a krónikát Nam. Talán jobb is , h így utólag készült el és kicsit nosztalgiázhatunk:). A tábori taliról hamarosan felteszem a képeket.

Nekem is nagyon tetszik a krónika!!Gratulálok (: Jót nevettem az aranyköpéseken:D ...hehe A Gyűrük Ura írta Tolkient ...jó volt felidézni az emlékeket(:
Örülök, hogy egy páran azért eljöttetek a talira, jó volt látni titeket!!(: Mikor lesz a következő nemzetség tali?

Elkezdődött a tanév sajna...semmi kedvem nem volt visszamenni a suliba, és a hülye osztálytársak semmit sem változtak...de ezt az egy évet már csak kibírom valahogy...

Hiányoztok! Sok puszi!!(:

Jó volt újra találkozni még akkor is, ha csak a fél nemzetség vol ott.
És nagyon jó lett a krónika Namarie!

Anglachel/Gurthang írta: Csak négyen voltunk mesterek? Úgy emlékszem Lau is mester lett.

Táncosok kiképzésével én voltam megbízva meg Aragorn egyébként.. (: és nem sajnáltuk meg őket hanem harcosokat faragtunk belőlük

Köszönöm, én is ezen gondlkodtam, és eszembe jutott, hogy Laut is láttam a templomnál. Elnézést, javítom!!!

Húú, köszönjük a krónikát Namarie! Nagyon jól visszadja a tábori emlékeket...

Valószínű én leszek, aki odamegyek...(: ha lesz ott vki háromnegyed10kor a kolosy téren, azzal elmegyünk a 17es villamossal a margithídig, onnan 4-6osaal a nyugatiig, és ott felszállunk a kékmetróra...nem esik nagyon ki, mert a barátom elvisz a kolosy térre kocsival, aztán meg meglátom, egyedül utazom-e tovább, vagy egypár emberkével(:

Csak négyen voltunk mesterek? Úgy emlékszem Lau is mester lett.

Táncosok kiképzésével én voltam megbízva meg Aragorn egyébként.. (: és nem sajnáltuk meg őket hanem harcosokat faragtunk belőlük

alig várom
fel sem tudom fogni, hogy az lesz az utolsó napom a nyárból, de az a tudat, hogy veletek töltöm mindennél jobb :cool:

igen 11-re kell ott lenni. Hát nem egy jó ötlet, nem is az enyém. Gondolom vki odamegy 3/4 10 re a Kolossyra szólni azoknak akik nem tudtak a változásról.

bizony...most vasárnap...és hétfőn már nekünk évnyitó ...na mind1, a lényeg: mi tuti ott leszünk a kolossy téren háromnegyed 10re, ha jól emlékszem(:...
hú Namarie, ez hosszú lett...most épp nincs időm elolvasni, de nagyon kíváncsi vagyok! Ha majd végre sikerül hosszabb időre ideülnöm, ígérem elolvasom!(:
Puszi, és remélem minél többen jöttök!!!!!!

óó te jó ég, most olvasom, hogy a tali mégsem ott lesz, hanem a nagyváradtéren...ez nem egészen normális dolog sztem ilyen későn helyszínt váltani, de mind1, ez csak amolyan saját vélemény...hmm az a baj, h nem mindenki jut netközelbe és mivan, h vki ott fog várakozni a kolosytéren?...hát jó...akkor hm új infó szerint akkor 11kor kell a nagyvárad téren lenni?

úúúúúúúúúúúúúúúristen most vasárnap????? már a szüleim örjöngenek!!!!!!! ááááááááááá.... én meg teljesen el vagyok tájolva... azt hittem jövőhét vasárnap....

7. nap.

Ez az a nap, amiről nem biztos, hogy szabad lenne, hogy feljegyzés szülessen. A város mondhatatlan szégyenbe keveredett, ugyanakkor megmutatkozott lakóinak, különösen Bór népének hősies lelkülete, és a Szakácsok rendjének furfangja, különös tekintettel cellofánra, aki Ery segítségével szinte az egész Harcosrendet maga, azaz a nép mellé állította.
Eme napról van ám sok szép feljegyeznivaló!
A reggel úgy kezdődött, hogy szeretett városparancsnokunk lemondott, nyilvánosan bevallotta bűneit, majd távozott. Ezt, mint kiderült nem önként tette, hanem Lachen erővel kényszeríttette, majd láncra verve elvitette, és börtönbe záratta. Ezek után az ő parancsára a civileket kiállította a tűző napra, nem nézve azt, hogy asszony és kisgyermek is van köztünk, majd kihirdette a napiparancsot. Mindenki nagy megdöbbenésére és fájdalmára betiltotta a nemzetiségi jelképek használatát, a Valák dicsőítést, a játékokat, a büfét, a kiskutyák megtekintését, mivel eme tevékenység a „jaj, de édes” reakciót váltja ki (ez is, és minden, ami ezt kiválthatja, tiltott dolognak minősült)az „ë” hang használatát, (ami különösen érzékenyen érintette Bór népét.). A több rend működését erkölcstelennek és haszontalannak nevezte, így a táncrendeket beleintegrálta a harcosok rendjébe, a dalnokoknak meg a szófaragóknak őt dicsőítő, valamint harcias énekeket, verseket kellett szerezniök, a kószáknak térképrajzolás lett az osztályrészük, a kézműveseknek pedig vályogvetés. A szakácsokra neheztelt a legjobban a táncosok mellett, így hát őrájuk is ráküldte a harcosokat, hogy rekviráljanak el mindent, és fogják ezt a rendet is kemény munkára. A nép persze fellázadt, mire Lachen parancsára ránk zúdultak a harcosok, és kivont karddal fenyegettek minket.

A legtöbbet a táncosok szenvedtek, hiszen Lachen diktátor parancsára mindenképp harcost akartak belőlük faragni. Anlachelt és Aragornt bízták meg kiképzésükkel, de ezt a parancsot Remzy teljesítette, akiben egy idő után felülkerekedett a jóérzés, és elengedte őket. Innentől kezdve a két rend a következőképp alkotott: a harcosok a szó szoros értelmében a táncosok lábai előtt hevertek, és kedélyes csevegéssel múlatták az időt, persze, csak akkor, ha a diktátor nem látta. A kézművesekhez hívott vályogvető mester eltévedt a hosszú úton, ők így titokban folytathatták rendes munkájukat. A dalnokok a diktátortól félve írtak ugyan egy buzdító dalt, és amikor arra járt, dicsőítették, de a maguk módján ők is ellenálltak: amikor nem hallotta, fákról, folyókról énekeltek, és a skálázáskor igencsak szidták Lachent. A szófaragók is hasonlóképp cselekedtek, mint a dalnokok. A fentebb leírtakból látszik, hogy a szakácsrendet is meg kellett volna nyomorgassák a harcosok, akik ehelyett igazán becsületesen cselekedtek. Nem rekviráltak, sőt, teljes mértékben tiszteletben tartották a konyhát és az ott dolgozókat: ismerkedtek a fűszerekkel, vizet hordtak, rőzsét szedtek, késeiket ajánlották fel, sőt, nemzetségünk tagja, Gábor/Namarië kókuszt reszelt, mosogatott és segített a kürtőskalács készítésében. Eme finom sütemény pillanatok alatt az ellenállás jelszavává vált. Titokban, rejtve a diktátor szeme elől, a bátor Rózsának hála, megnyílt a sárgapiac, valamint többen szerkesztettek egy lázadó kiáltmányt Lachen ellen, amit a nép jó része alá is írt.
Így telt a délelőtt, de ebéd után újabb megalázatás várt a város lakóira, kiváltképp Angwenre. Lachen, állítólag saját biztonságunk érdekében, ránk kényszeríttette egy sárga öv viselését, majd egyszer csak előrángatta szegény Angwent, mindenféle igaztalan vádakkal illette, és börtönbe záratta. A diktátor két harcost bízott meg azzal, hogy kísérjék el, de azokat Cellofán már rég fellázította, és csellel el akarták engedni Bór népének leányát. Sajnos ezt Lachen észrevette, és két, szerinte hűséges harcost küldött utánuk, akik valóban el is kísérték a vitéz hölgyet. Bór népe erre, mintha csak megsértődött volna, távozott, de kisvártatva visszatért: társukat kiszabadítandó, megrohamozták a börtönt, mire Lachen parancsára a harcosok először rájuk, majd a Bór népét segítő városlakókra akartak támadni. Ezt azonban megakadályozta Cellofán lélekjelenléte, aki egyszer csak elkiáltotta magát:
„Aki hűséges a szakácsrendhez, az hátráljon egy lépést!”
Nos, Lachen mellett összesen négy harcos maradt. Anglachel parancsnok szegény, három társával együtt a kettős kötelesség csapdájába esett: esküje értelmében felettesének engedelmeskedett, noha arra is felesküdött, hogy a népet mindenképp megvédi. A diktátor látta, hogy a nép elfordul tőle, így dühöngve elrohant egy szál kivont karddal északnak. Volt, aki néma szánalmat érzett iránta, de inkább azzal törődtünk, mit csináljunk a megtévedt harcosokkal, különösen a leiismeret-furdalástól gyötrődő Esgallal, aki Lachent nagyon nagy mértékben segítette. Természetesen nem bántottuk őket, hanem a visszatérő városvezetőkre bíztuk ügyük megítélését. Ickét azonnal kiszabadították, és visszakapta régi rangját.
Este, amikor a Tanácsréten összegyűltünk eldönteni, mit is tegyünk most, halk énekszót hallottunk.Sokan megrémültek, hogy rajtunk az orkok. Az erősebb lelkűek azonban tudták, hogy az orkok nem énekelnek ilyen szépen, főleg nem Elberethről. Visszatértek a Város igaz urai!!! Az egész nép ujjongva rohant eléjük, mi is azt se tudtuk, hogy örüljünk Celebromnak. Egymás szavába vágva meséltük, hogy hogy gyötört és éheztetett minket Lachen. Celebrom úr persze ebből nem értett egy szót sem, olyan nagy volt a zsivaj, de azt látta, hogy valami nagyon nincs rendjén.
- Mégis mit csináltak veletek????- kérdezte döbbenten.
Megint egymás szavába vágva kezdtük el mondani, amiből másodjára sikerült kivennie, hogy távollétében igencsak sovány kosztra fogták a népet. Így ránk dörrent, hogy ő most elmegy tisztességes vacsorát szerezni, és utána beszélgetünk. Ez így is történt. Vezetőink igazi ünnepi lakomát készítettek elő, ami közben végre sor került a napi események kitárgyalásra. A Tanácsréten pedig eldöntöttük, hogy hogyan kezeljük eme nap emlékét: nem emlegetjük, a megtévedt harcosok, így Esgal is visszafogadtatnak rendjükbe, ha sikerrel teljesítik a küldetést: hozzák vissza a táborzászlót! A nemzetségből senki se lett kitaszítva, és megfogadtuk, hogy nem hánytorgatjuk fel a történteket. A Város vezetői, ellentétben Lachen állításával, nem menekültek el, hanem tényleg a Valák útmutatást kérték. Ulmotól azt a választ kapták, hogy holnap kerekedjünk fel, és keressük meg Gondolint!



8. nap

Reggel a nép java része elindult, hogy Ulmo tanácsát megfogadván, megtalálják Gondolint. Jó páran itthon maradtak, hogy ha valaki ránk akar törni, mégse legyen üres a város. Akik elmentek, azok ugyan nem találták meg Gondolint, de az út során rábukkantak egy gyönyörű várra, és ott további útmutatást kaptak. A válasz- és útkeresés fáradalmait enyhítendő, a város népe, így nemzetségünk is sok vidám erőpróbán vett rész. Így, bár Gondolint sajnos nem sikerült megtalálni, sem az arrafelé vezető utat, a nép alkonyatkor mégis vidáman tért haza. Az örömünknek azonban véget vetett egy sötét alak megjelenése, akit balgán megkínáltunk városunk sójával és kenyerével, sőt, kimondtuk, hogy mivel vendégünk, a város területén belül nem bántjuk. Az illető azt állította magáról, hogy Turgon követe, de végig köpködött, és azt kívánta, hogy tegyünk le egy esküt, aminek a szövegét nem ismertette. Épp ezért úgy határoztunk, hogy holnap, ha visszajön, és ismeretei velünk az eskü szövegét, mi magunk döntjük el, hogy letesszük vagy sem. És nagyon is jól tettük, hogy így döntöttünk!!! Maedhros nemes népének Kuvasz nevű ifjú harcosa felfigyelt valamire: a követ ugyan azt állítja magáról, hogy nolda, de nincs tünde, főleg nolda, aki Morgoth Bauglamír eredeti nevét kimondaná, és egy tünde tud annyi illemet, hogy nem köpköd. Kuvasz tehát megóvott minket egy végzetes hibától. Közben Esgal és a többi megtévedt harcos dicsőségesen visszatért a Aerrion lobogójával, és magukkal hozták a félholt Lachent, aki a lobogót az orkoktól szerezte vissza, de ő maga nagyon súlyos sebeket kapott. Most az Ispotályban ápolják, és szánja- bánja bűneit.
Ma éjjel nemzetségünk szolgáltatja a takarodó zenei aláfestést, ami egy kedves kis maci fogmosása lesz, majd vállajuk Aerrion éjjeli őrségét, illetve reggel egy ősi hadori népdallal ébresztjük a város lakóit.

9. nap

Eme nap dicsőséges napként fog bevonulni a krónikában. Nemzetségünk négy tagja vállalta a megmérettetést, a hosszú készülést, és mestervizsgát tett. A nemzetség többi tagja ezalatt sütött – főzött, és izgult a mesterekért.




Az öt mester:

Anglachel/Gurthang – harcosmester.
Csodálatos küzdelmet mutatott be, melynek során egy harcosra, aki másokat védelmez, rengeteg ellenség támad.

Cellofán – szakács.
Zseniális ötlettel állt elő: Nibeniel táncosmester közreműködésével minta Szilmarilokat kovácsoló Feanor jelent meg előttünk. A Szent ékköveket három tál, általa készített finom barackos morzsa jelképezte.

Lau - színészmester
Launak Angwen a szófaragóktól, valamint Sil a kézművesektől volt a segítője, mindkettejük egyben mesterművet készített. Lau Momóval együtt egy színdarabot adott elő, ahol ő a hőslelkű Morwent idézte meg, esküvője napján. Lau az előadás alatt a sil által készített fejéket viselte.

Mogy - erdőjáró (dzsindzsfutrinka). Ő egy gyönyörű, merített papapírból készített albumot mutatott be, aminek létrehozásában a kézművesek segítették. Az albumba képek kerültek, amiket Mogy az erdőjárók útjáin készített. Mind. Mind Aerrion térségének legcsodálatosabb természeti jelenségeit ábrázolja.

Namarie – szakács
Egy tanulmányt írt, mert a szakácskönyveken túl csatákról szóló leírásokat is olvasott, amikben fontos szerep jutott az étkezési- és főzési szokásoknak. Hogy ki ne fogyjon a fűszerekből, Maglor erdőjáró, és Sil kézműves rendi tag segítette. A technika balrogját pedig SÚ szófaragó űzte el.

A hagyományos tanácsréti gyűlésen mutatták be a mestereket, de az ünnepséget megzavarta a csúf követ visszatérése, aki a leleplezésre durván válaszolt: Maedhros népének kiadatását követelte, és egy szörnyű tettére is fény derült: Callon népének egy tagját fenyegetéssel rávette, hogy árulja el a tábor helyzetét. Ezt a tünde mivel családja élete volt a tét, meg is tette. A követ azonban nem tartotta be szavát, legyilkolta túszait. A szerencsétlen ennek hallatán teljesen összeomlott. Noha árulása lelepleződött, annak oka, és lelkiállapota miatt Aerrion népe, sőt, még saját nemzetsége sem neheztel rá.
Azt még az éjszaka folyamán eldöntöttük, hogy Maedhros népének kiadásról szó sem lehet, inkább mindenki elhagyja a várost. Mivel Gondolint nem leltük meg, így Cirdanhoz fogunk vonulni. Mi, Hador népe, egy darabig a többiekkel tartunk, de ha valák is úgy akarják el fognak válni útjaink, hiszen mi elsősorban őseink földjén, Dor Lóminban szeretnénk élni. Ha ez a kívánságunk nem teljesülhet, akkor Brethil erdeiben telepszünk le, vagy Thingol és Melian oltalmát kérjük. Ha ők is elutasítanak, akkor viszont tényleg elmegyünk Círdanhoz,.
10. nap:
Holnap útnak indulunk, hogy az azt követő nap a követ már csak az üres várost találja itt. Az úton viszont ezer veszély leselkedhet ránk, így a város vezetői úgy határoztak, hogy hadgyakorlat keretében mérik fel a város valódi erejét. Feladatunk: egy szűk, orkoktól nyüzsgő hegyi hágón való áttörés. Természetesen ez közös erővel sikerült, ezért jutalmul Ulmonak rendezhettünk egy valóban hűsítő szertartást: vödrökkel és vízzel teli palackokkal locsoltuk egymást.
Este, hogy a várostól és az egymástól való búcsú fájdalmát enyhítsük, és hogy megköszönjük egymásnak az itt töltött szép időszakot, hatalmas búcsúünnepségen vettünk részt. Ulmo és Manwe is kivette a részét az ünneplésből.

11. nap
Útnak indulás előtt ma, még egyszer, utoljára itt Aerrionban, azon nemzetségek és rendek, akiknek még volt erre erejük, bemutatták tudásukat. Maedhros népe ezúttal is bizonyította, hogy nem egy elveszett nemzetség. A bemuatók után a Város és a nemzetségek zászlajait ünnepélyesen levonták, és elrejtették, annak reményében, hogy egyszer majd visszatérünk ide, és akkor Aerrion, a nemzetségek, így Hador házának szarvasos- sárkánysisakos lobogója is újra magasba emelkedhet. Úgy engedje Eru Iluvatar, és a Valák! Segéljenek minket utunkon!

Celebrom írta: Nem baj, ráérsz Namarie, táboritalin kiderítjük a neveket.
Sajnálom, h nem jöttök.

Megígértem.. íme: Az a kérésem, hogyha valami nem jó, nem tetszik, túl sok, vagy épp kevés, nem felel meg a valóságnak, st, kérlek, szóljatok, javítom! (Több részben teszem be)

Köszönöm!

Hador népének nemzetségi krónikája

Tisztségek:
Nemzetségvezető: Celebrom
Aerrion városparancsnoka: Icke
Hadparancsnok: Anglachel/Gurthang
Rendi vezetők: Gillz (Mímesek), Milendoria (Táncstílusok rendje)
Tárnokmester: Gábor/Namarië

Mesterek:
Anglachel/Gurthang – harcosmester
Cellofán - szakács
Lau- színész/mímes
Mogy - erdőjáró (dzsindzsfutrinka)
Namarie - szakács


Családok és családfők:

Hanna/Eruntále:
Cellofán
Fim
Namarie
Ninquefana
Anglachel
Elrenor
Julcsi
Mogy

Laurelen/Szozsimazsi:
Drizzt
Rayan
Mau
Nyüfi
Namarie (Nagy Gábor)
Gillz


Virág:
Milendoria
Erna
Orsi
Nagy Viki
Tóth Laura
Grt


A Szarvas legendája:

Valaha, réges- régen, egyik nemes ősünk szörnyű orkokkal harcolt az erdőben. Csatája győzedelmes volt, így, miután megtisztította az erdőt az orkoktól, pihenni tért volna. Nem tudta azonban, hogy egy maradék ork horda aljas módon lesben áll, és csapdába akarják csalni. Egy szarvas azonban észrevette az orkokat, nagyot szökkenve kiugrott a bokrok rejtekéből, ráirányítván ősünk figyelmét a leselkedő veszélyre. Ősünk így megmenekült, sőt, a későbbiekben ő egy szál magában legyőzte ezt az ork csapatot is. Ezért hálából és a szarvasra emlékezvén ráfestette ruhájára a szarvas alakját, és ezt a képet mi most zászlónkon hordozzuk tovább.

Nemzetségi induló:

Nézd, az úton ezer veszély
Vár reánk, vár reánk
Ott, hol a nap nyugodni tér
Mégis van remény

Nézd ezer év köt ide már
Szép hazánk, szép hazánk
Mégis elér még a homály
Nincs, hol béke vár

Nézd, lehet hogy örökké tart
Balsorunk, balsorunk
Mégis hisszük, hogy ez a harc
Egyszer véget ér

1.nap

Hosszú és kimerítő út után végre megérkeztünk Aerrion városába. Meglepetésünkre barátain és szövetségeseink is velünk jöttek, hogy együtt készítsük elő a hadba vonultak dicsőséges visszatértére rendezendő ünnepséget. Örömünket fokozta, hogy szívélyes házigazdák segítenek minket.
Némi pihenés után családonként gyűltünk össze, hogy ruháinkat még szebbé és díszesebbé tegyük, hiszen a hősöket majd illő módon kell fogadni. A délután folyamán Celebrom úr családanyáinkat megajándékozta egy – egy általa készített fejdísszel.
Készülődésünket több ízben is megzavarták a környéken járó szelídített farkasok. Egy idő után kialakult az a vélemény, hogy a kisfarkasok igazán bájosak, de nem előttünk kéne őket létrehozni.
Lassan- lassan beesteledett, így vendéglátóink közös estebédre hívtak minket, majd újfent családjaink körében töltöttünk egy kis időt. Ezek után (Ankalimon) hívására megjelentünk a Szent Tó előtt, ahol ismertette Aerrion városának rendjét, valamint tudatosította bennünk, hogy Eru Iluvatar olyan tehetségekkel áldott meg minket, amiket helyesen és teljes mértékben kihasználva jobban és méltóképp segíthetjük a hősöket, mintha a csatatéren áldoznánk életünket. Ezen módon értette meg velünk, hogy a mi feladatunk is szent és fontos.
Ezt követően a nemzetségek táncosai felidézték a seregek távozást, majd a Tanácsrétre átvonulván meggyújtatott a Szent Tűz. A nemzetségek dalokkal imádkoztak a csatába menőkért, de gondoltunk egymásra is, hiszen nincs olyan, akinek nem harcolna valamelyik szerette. Tűzzel, imádsággal, vidám dalokkal sikerült a szívünkre boruló árnyakat és az éjszaka sötétjét szétkergetni. Mintha a Valák és Ebereth válaszoltak volna, Tilion teljes pompájában emelkedett ki a dombok mögül. E felett érzett örömükben a nemzetségfők táncba kezdtek a tűz körül, amihez nemzetségeik is csatlakoztak. A mulatság után vidám és könnyű szívvel tértünk nyugovóra, hogy friss erővel fogjunk feladatunkhoz, ha az új nap fénye ránk köszönt.


2.nap

E napon nemzetségünk tagjai elmélyültebben is megismerkedtek egymással. Mivel kifelé is tükrözni kell az identitásunkat, ezért előzetes megegyezés alapján felsőruháinkat ellátjuk egy mintával, ami nem más, mint Dor Lómin sárkánysisakja. Zászlónkra is ráfestjük , csak sokkal cizelláltabb formában, totemállatunkkal, a szarvassal, és a családok címerével együtt. Csapatindulót is éneklünk immár, melynek szövege:

Nézd, az úton ezer veszély
Vár reánk, vár reánk
Ott, hol a nap nyugodni tér
Mégis van remény

Nézd ezer év köt ide már
Szép hazánk, szép hazánk
Mégis elér még a homály
Nincs, hol béke vár

Nézd, lehet hogy örökké tart
Balsorunk, balsorunk
Mégis hisszük, hogy ez a harc
Egyszer véget ér

Feladatot is kaptunk: ki kellett találnunk egy tárgyat, egy érzelmet és egy szituációt, hogy ezek alapján valamelyik nemzetség színielőadást készíthessen. Rengeteg ötletes megoldás (pl: törp szőke hajszál, LEGO, máj, véres kéz, stb.) közül csak nehezen sikerült választani.
Mivel ilyen sok mindent sikerült a mai napon véghezvinnünk, Celebrom úr egy mókás hadijátékra hívott minket, mintegy felkészítve az esti, 13 állomásos családi vetélkedőre. Nagy örömünkre és büszkeségünkre nemzetségünk egyik családja 3. helyezést ért el.
Sajnálatos módon kínos incidens vetet véget örömünknek: Maedhros nemzetségének egyik hölgytagja olyan súlyos becsületsértő megjegyzéseket tett Hanna családfőnkre, hogy ő kénytelen volt az illető hölgyet fölpofozni. Az eset bíróság elé került, és az ügyben igazságot tettek. Celebrom úr és Tulkanas úr békepoharat ittak, és megállapodtak, hogy egymás jobb megismerése, és a hasonló incidensek elkerülése végett a nemzetségek kétesztendőnként találkoznak. A sikeres tárgyalás és igazságtétel után végre kihirdetetett, amit régóta vártunk: a rendek megalakulása. Így a nap zárásaként lelkes éljenzés közepette bemutatkoztak a rendi vezetők, és ki- ki elvonult saját rendtársaival megismerkedni.

Ez a nap se telhetett el muris megnyilvánulások nélkül:
-Ja, hogy ez egy sisak??,” /Laura/
„Cellofán, hozzál légyszi celluxot!” /Anglachel
„”Elrenor, hogy hörög az ork?” /Celebrom/
„Civil, civil, au, au!” /Lau/

Ruházatunk díszítése közben elég érdekes dologra figyeltünk fel. A textilfesték szétfolyik, De: tud világítani a sötétben, és mindezt úgy teszi, hogy fekete.

Hozzáadva 08.28.2009 16:29:28:
3.nap.

Nagy rémület lett úrrá a városlakókon, amikor reggel hírül vettük, hogy az őrség talált egy levelet, aminek olvashatóvá tételén a legjobb kódfejtők kell, hogy dolgozzanak. Senki nem tudja, hogy kerülhetett ide ez a levél, hiszen minden nemű hír továbbítása szigorúan tilos. Nemzetségünk is legalább akkora feladat elé került, mint az előbb említett kódfejtők: megkaptuk a témát, ami alapján egy emelkedett színdarabot kell bemutatnunk. Ha a miénk ítéltetik a legjobbnak, akkor az a megtiszteltetés lesz az osztályrészünk, hogy mi rendezhetjük meg azt az ünnepséget, aminek keretében a hazatérő hősöket fogadjuk.
Témánk: Beren levágott keze, irigység, cserbenhagyás. Úgy határoztunk, hogy egy abszurd zenés- táncos darabot fogunk készíteni. A munka nagy vidámság közepette folyt. Ezt bizonyítandó, íme, néhány párbeszéd:

Celebrom Bagirához:
-Tolkient ismered?
-Nem.
-És A Gyűrűk Urát láttad?
-Igen.
-Na, ő írta a Tolkient.”


Celebrom, mivel a nemzetség testületileg nem figyelmezett szavaira:
„-Igen, és ha a babára figyeltek, akkor az ölembe veszem, és egyszer végre mindenki rám figyel.”

„Mit csinál egy hippi a farkas gyomrában?” /Cellofán/

Hanna és Celebrom:
„-Hanna, látom, nagyon beleéled magad a kerettörténetbe!
-Figyi, itt ülök vagy fél órája egy hígítóval a kezemben!”

Dalpárbajra Celebrom és Cellofán:
„-De miért hagyta őket elmenni?
-Hát mert olyan szép pár voltak….
-Miii, neked egy váltott farkas és egy vámpírdenevér szép pár????”

Hanna:
„-Halljátok a Sirion édes csobogását???
-Ja, már megint iszik.. már megint szomjas!”

Más valaki:
„Most magát nyalogatja”

Celebrom:

„Bórból jó a gyomros, essen szét a ház”.


Nemzetség tagjai„Jaj a lábam! Jaj a lábam!
-Mit kiabálsz, nincs is lábad!”

„Lehetne az, hogy Luke levágott keze?”
„De ez most egy farkas gyomrában létrejött szövetség!”



4. nap:

A mai délelőttöt rendjeinkkel töltöttük. A délután folyamán viszont ismét identitásunkat erősítendő, felidéztük jelképünk, a szarvas történetét:
Valaha, réges- régen, egyik nemes ősünk szörnyű orkokkal harcolt az erdőben. Csatája győzedelmes volt, így, miután megtisztította az erdőt az orkoktól, pihenni tért volna. Nem tudta azonban, hogy egy maradék ork horda aljas módon lesben áll, és csapdába akarják csalni. Egy szarvas azonban észrevette az orkokat, nagyot szökkenve kiugrott a bokrok rejtekéből, ráirányítván ősünk figyelmét a leselkedő veszélyre. Ősünk így megmenekült, sőt, a későbbiekben ő egy szál magában legyőzte ezt az ork csapatot is. Ezért hálából és a szarvasra emlékezvén ráfestette ruhájára a szarvas alakját, és ezt a képet mi most zászlónkon hordozzuk tovább.
A kedves emlékek után szorgalmasan gyakoroltuk darabunkat, amit este be is mutattunk. legnagyobb megdöbbenésünkre és örömünkre zajos sikert aratott. Örömünket beárnyékolta, hogy kiderült, ki írta a levelet: Momo tünde Callon népéből. Ő maga azt állítja, hogy anyukájának írta, aki épp gyermekágyban fekszik. Mivel ártatlannak tűnt, nem szavaztunk a halálára, viszont javaslatot tettünk, hogy egyfelől kövessék a levél útját, másfelől Momót azonnal helyezzék szigorú gyámság alá. Mindenesetre, hogy megbizonyosodjanak a fent említett ifjú tündehölgy ártatlanságáról, Eru ítéletét kérik. A párbajban a városőrség parancsnoka a vádat, Bór népének bajnoka, Ery pedig a védelmet képviseli majd.







5. nap:

Nemzetségünk úgy határozott, hogy este a többiek épülésére mi is bemutatunk egy szertartást, mégpedig Yavanna úrnő tiszteletére. Kicsit nehezen találtuk ki, hogy hogyan is zajoljon ez az egész, de szerencsére annál könnyebb volt létrehozni a kész művet. Íme, a szertartás szövege, és hozzá pár mondat, az alkotás nehézségét érzékeltetendő:

Nanyë Yavanna.
Nanyë kementári.
Nanyë olvar o celvar.
Aiya atani.

„Kit vegyünk elő?
-Az összes nem használt női valát.”

„-Ki akar állat lenni?
-Én, mert akkor tudok kelvar leni, és akkor itt tud lenni Julcsi.” /Lau és Anglachel/
„Lgyél egér és akkor ott a kisegér
Elég félelmetes méretű egér…” /uők/

Ki akar lenni Yavanna?
Szerintem egy lány” /Lau és Mil/

A siker ezúttal sem maradhatott el, különösen, hogy Cellofán mint gida jelent meg. Az általános meglepődésen felbuzdulva, na meg azon, hogy szegény szarvakkal ellátott Cellofánt néhányan összekeverték Celebrommal, Hanna nagyon sürgősen elmaszkírozta Cellofánt, így a sötétben tényleg össze lehetett keverni nemzetségfőnkkel. A faolklórműsorban Gillz vezényletével az egész várost rávettük, hogy segítsenek csatát imitálni. Sajnos a hősök ezt nem hallották, de reméljük, Morgoth seregei legalább ilyen zajjal futnak majd!!!
Maedhros dicső népe Tulkast dicsőítette, így, két vala megidézésével mindenki nagy megkönnyebbülésére a Momót védelmező Ery győzött.


6.nap.

Tegnap éjjel sajnos több tragédia ért minket. Az első, hogy a csata, aminek dicsőséges kimenetelét vártuk, árulás miatt elveszett. Döbbenet lett rajtunk úrrá, hisz tudjuk, a hősök immár sohase térnek vissza. A gonosz orkok elrabolták a város zászlaját, és míg az egész nép kivonult, hogy lobogónkat megkeressük, egy másik horda kifosztotta az egyik élelmiszer- raktárt. A város lobogója nem lett meg. Bánatunkat tetézendő, ráleltünk Fingon követére, aki utolsó szavaival nemcsak a gyászos vereséget, hanem Fingon halálát is tudtunkra adta. Maedhros úrról nincs hír…..Ráadásul a konyhát is megszállta valami gonosz fuvallat, mert nemzetségünk mind a két szakácsa füstmérgezést kapott. Hogy bánatunkat enyhítsük és erőt merítsünk, régi emlékeket idéztünk fel, és elhatároztuk, hogy életünket úgy fogjuk folytatni, hogy arra az elhunyt hősök is büszkék lehessenek, és az Erutól kapott adományokat immár egymás javára fordítjuk. Vezetőink pedig vállalkoztak egy veszélyes útra a nép és nemzetségeik érdekében: elmennek, és a Valák tanácsát kérik.
Mi követni akartuk őket, de nem engedték meg, hiszen, egyfelől nem akarnak minket szükségtelenül veszélynek kitenni, másfelől meg, mint mondták, ki tudja, milyen szörnyűségeket fognak ők is látni. Meg akarnak kímélni minket a feldúlt vidékek és a szörnyűségek látványától. Mi tehát maradunk, de úgy fogunk viselkedni, hogy büszkék lehessenek ránk, ha visszatérnek a Valák útmutatásával. Ennek szellemében van, aki civil létére önként vállalt őrséget, van, aki a mesterdarabjával fog foglalkozni, és van, aki mások épülésére előadást tart majd. A város vezetőinek visszatértéig a Callon népéből való harcosra, Lachenre bízzák a várost és népét.