Humor

A tanács után szépen mindenki elment vacsizni. Igazából az elején úgy látszott, hogy a tanács semmit nem ér. Szart se. De végül is Elrond olyan két-háromszáz oldal után megmondta a frankót, vagyis hogy alapítsanak szövetséget. Ennek nem mindenki örült. De erről majd később. De utálok tőmondatokban beszélni! De most nem rólam van szó. Szóval evribádi elment kajálni. Milyen marha jó kis összejövetel volt! Éjfél felé már mindenki az asztalon táncolt, méghozzá hiányos öltözetben.... A vacsora további részéről nincs információnk. Vagyis van,de azt inkább nem írom le. A következő nap a szövetség tagjai szépen összegyűltek egy kis dumcsira. Főleg a szuper titkos kommandó akciójukról volt szó, amiről már egész Völgyzugoly tudott, vagyis arról, hogy hogyan juttatják el a Gyűrűt a kerti grillsütőbe. A szövetségben csak ketten voltak, akik örültek a feladatnak, ez a két egyén Trufa és Pippin volt. Örömittas állapotuk azzal magyarázható, hogy elődjeik között sok volt az elmebeteg. Valahogy senki nem akart elmenni Mordorba, amit én nagyon nem értek, hiszen ott minden olyan szép, kopár, mindenhol szikes talaj van, a Hortobágyon se lehet szebbet látni, az orkokról már nem is beszélve... De Legolast nem ez rémítette meg legjobban. Ő azért nem akart elmenni erre a helyre, ami a világökörség része volt, mert az indulás körülbelüli időpontja megegyezett a zsírleszívó, ill. ráncfelvarró műtétjének kezdetével. Elrond elmondta, hogy a pontos időpontot ő se tudja, mert az elküldött CIA és FBI kémek még nem jöttek vissza a felderítésből, és csak annyit tud mondani, hogy 3 hónap, 39 nap, 2 óra és 59 másodperc múlva indulnak, de a pontos időpontot, azt az Istennek sem. Ezután mindenki elhúzott, és hosszú ideig nem is kerültek elő. De mivel ezt a paródiát én írom, meg tudom nektek mondani, hogy mit is csináltak 3 hónapon, 39 napon, stb. időn keresztül. Frodo és Samu elvonultak a nyilvánosság elől, de (nemi) életük megbotránkoztató részleteivel nem terhellek titeket, egyrészt mer' beperelnének, másrészt meg mert lecsapna ránk a netikett setét lovagja, és nagyot szívnánk. Gimli a "Hogyan legyünk vagányak és nagyok is egyszerre" kötetet olvasta, mellette egy menedzserképző könyvet is, meg azt, hogy "Hogyan legyünk megnyerőek". Trufa és Pippin leszoktak az alkoholizmusról, de csak azért, hogy az estéket pár (száz) egész jó tündecsajjal töltsék. Így aztán tényleg nem jutott idő az ivásra, mert mire felkeltek újra este volt, vagyis kezdődött az izgi éjszaka... Legolas, mivel nem volt a közelben egy sebész se, kénytelen volt természetes úton karban tartani magát. Bár ami ezt illeti, Boromir jobban szerette volna karban tartani a tündegyereket. Gandalf Bilbó bá'-val töltötte az idejét, jól elvoltak. Aragorn végre megmosakodott, és leborotválta szakállát. Bár ne tette volna! Nem is jelölte a pípöl magazin az ötven legszexisebb ember között, hála annak a pofátlan paparazzónak, aki lefotózta. Nagyon megbánta a taplója. Béke (és béka) poraira! Aragornra visszatérve: elment a barátnőjéhez, Arwnhez, hogy újra szerelmet valljon neki. Igazi célja nem ez volt, amit a nyáladzás után ki is fejtett. A feneketlen (nem úgy,mint Arwen) duma vége az lett, hogy a hapsi szeretett volna a "tettek mezejére lépni". De Arwen, akinek második neve tök véletlenül Britni volt, nem engedett. Levágott valami monológot az ártatlanságról, de Aragorn ezt inkább nem hallgatta végig, és elment Trufáékhoz, akiknél már javában állt a bál (más is állt ott...). Gyorsan elrepült az idő. De szerencsére Aragorn szakállán ez nem így látszott. Mindenkit meglepetésként, no nem szülinapiként ért a hír, mikor Elrond egy szuper Gazdálkodj okosan! menet közepén beállított, hogy ideje lenne menni. Ez azért nem megy ilyen gyorsan! Mivel a szövetség több mint fele még nem volt meg, várni kellett néhány órát. Samu gyorsan elment felpakolni, gazdája helyett is. Trufa és Pippin azért nem volt helyben, mert el kellett menniük az éc szűrésre. Gandalf, Boromir, Gimli és Aragorn viszonylag gyorsan megjöttek, nem úgy mint Legolas, akire nagyon sokat kellett várni. Ez azért volt, mert a sok természetes szépségápolás hatására még magánál is szebb lett, és nem tudta levakarni magáról a rajongókat, akik autogramot, közös fényképet és gyereket akartak tőle. Sajnos Legolas esze pont fordított arányosságban volt az izomzatával, de aki meglátta, az asszem nem éppen egy íkú tesztet akart vele íratni... Miután mindenki megérkezett, könnyen azt hihetnénk, hogy végre elindultak. De nem! Mivel senki nem akart eltávozni az első, egyetlen és utolsó összkomfortos, központi fűtéses, úszómedencével és egyéb szír-szarral felszerelt szanatóriumból, valamennyien koholt okokkal akadékoskodtak. Vagyis nem mindannyian. Legolas leadott egy naómi kempbellt megszégyenítő hisztit, amitől elkenődött a makszfaktora. A kirohanása oka az volt, hogy a szobájában felejtette a visi éjszakai krémet, aminek a látványos szépülés köszönhető volt. Gimli, aki nemrég játszotta el ugyanezt, csak a borotvahabbal, a vörös hajfestékkel és a baltatokkal, így szólott:
- Hé, szöszi! Ideje lenne indulni! Kapjál már észbe!
Hogy ezt a törpe miért mondta, aztat még én se tudom. Köztudott volt ugyanis, hogy Legolas szőke. Méghozzá a hidrogénes fajtából. Vagyis totális, teljes, perfekt hülye. Ebből kifolyólag nem tudott észbe kapni, legfeljebb máséba. Miután Legolas újra "észhez" tért, Elrond szép szóval, majd a tünde kommandó teljes bevetésével, illetve az atombomba, hozzá teszem, teljesen legális, a robbanóanyagot az afgán feka piacon vették, használatával rá is bírta a kilencfős társaságot arra, hogy elhagyják lakhelyét. Hiába minden fenyegetés, a szövetség még mindig nem akart elmenni. Ettől függetlenül elment. Visszatérve előző kijelentésemre, nem teljesen igaz. Azért volt olyan, aki el akart menni. Aragorn. Csak ő egészen más értelemben, és Arwennel, nem pedig nyóc másik, tök idegen hapsival. De panaszkodni már nem volt lehetősége, és nem is igen akart. Ki szeretett volna rinyálni, ha 3 izmos tünde kíséri, kezükben egy aká negyvenhetessel! A szívszaggató búcsú után elindultak.
(pillanat, meg kell néznem, mi jön a könyvben)
Szóval mentek, mendegéltek. Ki is alakították, ki hol menjen:Gandalf és Aragorn ment elöl, mert ő nagy volt, de főleg azért mert nem ő vitte a gyűrűt. Utánuk jöttek libasorba a többiek. Leghátul Legolas állt, azzal az indokkal, hogy neki a legjobb a szeme, ezért jó hátvéd. Pedig csak azért, hogy ha már az ellenség támad, akkor olyan dögöljön meg, akiért úgyse nagy kár.Két héttel később egy nagy, hegyes területre értek. Gimli meg is mondta, hogy ez mi.
- Itt dolgoztak az ősatyáink, minden törp nagyon büszke erre a helyre- mondta tudálékosan Gimli, mintha csak fejből tudná. Pedig nem! Magával hozta a szuper P4-es nótbúkot, ami sokat segített neki. Értsd: ha ez nincs, akkor valszeg mindannyian rég halottak lennének.- Ez alatt van Házad-döm, a törp-tár. Na! Tündéül Mória.
- Ajha! Már itt vagyunk! Két hét alatt megtettük ezt az öt kilométert! Mondtam már, hogy fiatal koromban síkfutó voltam? Azok voltak a szép idők.- mondta Gandalf.- De erre nem igen van időnk. Szóval, át kell itt vágnunk, aztán föl a Caradharasra, aztán lezúgunk... izé... majd meglátjuk mi jön azután.
Tehát újra úton voltak. Frodo halálosan unta ezt az egészet. Egyetlen öröme az volt, mikor délutánonként Legolast korrepetálta, hogy ne haljon meg analfabétán. Legolas nem is igazán ellenkezett, mivel nem volt jobb dolga. Frodonak se. Jó sokat röhögött, hogy vannak még ilyen hülyék is a világon. Legolas egyik nap megjegyezte:
- Nahát, ha a szőke hajam egyik tincsét az ujjam köré tekerem, akkor göndör lesz! Apám, ez jobb, mint a hajsütővas!- Lelkendezett.
Mindenki őszinte részvéttel nézett rá, kivéve Gimlit, aki megint elkezdte szekálni.
-Hűha Legi! Ha így haladsz, maholnap már a relativitáselmélet következik- Jegyezte meg epésen, de Frodo egy verem-a-fejed-a-falba játékkal eltántorította a törpöt a további cseszegetéstől. Ezután egy hétig nem is történt semmi. Samu azonban még mindig nem szabadult attól az érzéstől, amelyet pár sorral ezelőtt elfelejtettem leírni, vagyis hogy valamit otthon felejtett. Újra átgondolta mit is hozott: a szuper kis mobil konyháját a mikrosütővel együtt, sót, szexi kis tanga fehérneműket,füvet a nehezebb napokra... Kötél? Az is van! De borotva, az nincs. Ajjajj! Márpedig akkor mörfi törvénye szerint kelleni fog. Nem is olyan hülye ez a Samu gyerek! Naná, hogy ezután öt másodperccel megszólalt Frodo:
- Samu, halálra unom magam! Odaadnád a borotvát? Marha szőrős lett a lábfejem!
- Hát, az a helyzet őfelsége, méltóságos uram...
- Nem kértem hogy nyaljál! Megbeszéltük, hogy akkor füttyentek. Aggyad már oda a borotvám!- beszélt tisztelettudóan Frodo.
- Otthon maradt! Kérlek, ne küldj haza! Viszont hoztam kötelet. Könyörülj, vördpísz!- esdekelt Samu.
- Ó, hogy akasztanád fel magad a kötéllel!- parancsolta Szőr(ös) Frodo, ami után Aragornnak és Legolasnak kellett visszatartania Samut attól, hogy véget vessen szerény, szerencsétlen, kicsi életének. Igazából azért fogták le, mert ha nekik is végig kell menniük az Úton, akkor Samu se ússza meg. Frodo, mivel igazán rendes kis hobbit volt, nem küldte haza alattvalóját. Sőt! Tettlegességhez is alig folyamodott. Mindössze felrugdalta Samut a 8642 méteres Caradharasra, ami, lássuk be, egyáltalán nem nagy büntetés ahhoz képest, hogy Samu otthon felejtette gazdája borotváját. Miután mindenki felért a hegyre, Legolas megszólalt:
- Szerintem nem kellett volna ide jönni. Úgy emlékszem, hogy itt valami baj fog történni.- Nem sokkal később Legolas a már jól begyakorolt modell beállással felpattant az egyik sziklára.-Furcsa hangokat hoz a szél!
- Legolas, tényleg nem azért mondom, de teljes szélcsend van.-szólt közbe Boromir.
- Jaj, ti gyökér emberek! Egyáltalán nem igaz. Ne felejtsd el Boromir, hogy én tünde vagyok, és mindent látok és érzek. A szél másfél centi per órás sebességgel fúj. Mintha látnék valamit!
- Mit, kodzsek?- szólt közbe Gimli.
- Papagáj, nem, varjú! Várjál... crebainok! Pontosan 216, kilenc 24 fős csoportba rendeződve. Szar umán kémjei! Bokorba! Mindenki!
Samunak, szerencsétlenjének, csak egy erdei szömörce bokor jutott. De megérdemelte! A crebainok köröztek párat,majd ugyanolyan gyorsan elhúztak, mint ahogyan jöttek.
- Jaj, Istenem! Tényleg csak ez hiányzott. Valószínű, hogy umán, aki Szar, a Vörös kapuhoz, tervünkben szereplő kiúthoz is kémeket küldött. Hallgatni kellett volna Legolasra, eccer az életben. Á, azt azért nem.- Elmélkedett Gandalf.
- Móriába kell mennünk.- jegyezte meg Legolas. Igazából nem akart odamenni, de ez volt a súgótáblán.- Onnét talán tovább tudunk menni.
- Ez egyáltalán nem jó ötlet! Nem akarok odamenni!- Mondta Aragorn, a hobbitokkal kórusban, ám Boromir, aki Legi őszinte híve volt, kis magánkampányt rendezett imádottjának. Az előbb felszólalóknak kilátásba helyezte, hogy ha nem állnak a tünde oldalára, nem mennek innen sehova, a büdös életben soha. Gandalf úgy döntött, szavazásra bocsátják az ügyet. A szavazás eredménye 8:1. Legolas, mivel eddig csak 20 órája volt Frodoval, szegény hülye, maga ellen szavazott. Gyorsan kidolgozták az atombiztos tervüket, vagyis ha majd pár száz ork, troll vagy más jön velük szembe, akkor majd gondolkoznak azon, hogy mit is csináljanak. Mivel mindenki nagyon elfáradt a sok gondolkodásban, és fej törésben úgy döntöttek, hogy esznek egy kicsit és alszanak, de nekem most mennem kell, mert még mindig nem ebédeltem, és marha éhes vagyok, majd folytatom a part néggyel, persze csak ha kell.

PART 4
A szövetség tagjai szépen megkajáltak és lefeküdtek. Nem egymással, hanem aludni. Másnap még a Caradhrason (nem pedig a Caradharason, mint ahogy írtam) tartózkodtak, hogy a kis népek kipihenjék magukat. Szegény Samun, úgy látszott átok ült: nem volt elég a rugdosás, amit Frodotól kapott, és amitől még mindig fájt a popsija, se a mérges szömörce, de még egy jól megtermett szikla is kicsi testére zuhant. Úgy nézett ki a kötésekkel, meg úgy egyébként is, általában, mint valami elmebeteg. És akkor nem is vagyunk túl távol az igazságtól. A szövetség eléggé fázott. Valószínűleg a mínusz húsz foktól, de ezt nem mondom tutira. Eme nap éjszakáján, mikor már mindenki nyugovóra tért, vagy még tevékeny volt, de csendben, Aragorn és Gandalf hirtelen egymásra nézett. Ez lehetett volna attól is, hogy a levegőben egy bojing nyazsgűl, orosz gyártmányú utángyártott fekete lovas repült, olyan magas frekvenciájú hangot hallatva, ami nem is hallatszott, és amit aki hallott, az megsüketült. De! Ja, bocsánat, végérvényben ezért néztek egymásra. De inkább nem szóltak. Mert ezt nem írta a forgatókönyv. Másnap, ha lehet a tegnapinál is hidegebb volt, ráadásul el kezdett esni a hó. Bazi nagy pelyhekben, úgy, hogy két perc ötven másodperc után a hobbitok már ki se látszottak belőle. Ettől Pippin és Trufa teljesen pánikba estek, mert eléggé emlékeztette őket arra, mikor a feka lovasok elől menekültek, és nem néztek a lábuk elé, és, hát... szarba léptek, de mekkorába! Miután a társaság nagyobb tagjai kihalászták a kis, szőrős, undorító, ám Gimlinél még mindig szebb lényeket a hóból, és felmelegítették őket (bár már elég melegek voltak), Aragorn úgy döntött, hogy ezek után a hátukon viszik őket. Vagyis Legolas, Gimli, Boromir, Gandalf elkapnak egy-egy hobbitot, és szépen cipelik Móriáig, ő meg majd figyel. De a többiek ezt nem így gondolták, és ezt világosan Aragorn tudtára adták. Most már legalább tudjuk, honnét vannak a varratok Aragorn arcán. A vezető tehát újra Gandalf, a mágus lett. El is indultak, de öt méter után megálltak. A hó mennyisége annyira megnőtt, hogy nagyon. Keresni kellett egy barlangot, ahol megpihenhetnek. Ledobálták a hobbitokat, aztán kerestek valami helyet, ahol könnyíthetnek magukon. Nem kellett sokáig gyalogolni, mert nem lehetett. A hó mindent ellepett. Valószínűleg mind ott pusztulnak, ha Boromirnak eszébe nem jut, hogy a nagyok utat törhetnének a kicsiknek, hogy legalább Frodo meneküljön meg. Legolas ezt briliáns ötletnek tartotta. El is indultak a "nagyok". Aragorn és Boromir hamar elakadtak, ám Legolas simán elszökdelt. Boromir csak most vette észre, amit már ez előtt is látott: a tünde lábán mindössze egy nájki hótaposó, lánctalpú félcipő volt, beépített sószóróval. Így könnyű. Miután Legolas háromszor megkerülte Caradhrast, és egyszer elment az ÁÁÁ! Mondd: Hen- ig meg vissza, Aragornék is mentek vagy egy kilométert. Ki is menekítették Frodoékat, akik eddigre már hibernálódtak. Elég muris volt. A társaságból még senki nem látott ilyen szép lila színt. Főleg nem hobbiton. Ezek után egy olajradiátor segítségével felengedték a pórul járt izéket, és újra útnak indultak. A történelem ismétli önmagát: már megint nem jutottak messzire. A hó miatt is. Gandalf gyanított, hogy ez az egész Szar umán műve. A mágus kezdett begolyózni. Hogy megfékezze umánt, kiállt az egyik sziklára, botját ( a mágikusat) feltartotta, majdan ezt kiáltotta:
- A ká anyád Szar umán! Fulladjál meg! Asszed nem tudjuk, hogy milyen faszkalap vagy? De tudjuk, hihi. Kapjál el, kapj...
Kitudja meddig trágárkodott volna Gandalf, ha nem vág bele a villám. De belevágott. Gandalfból egy jobb minőségű pipahamu lett. A szövetség tagjai, akik nagyon rá voltak szokva a fűre, csak nagy megtartóztatás ellenére hagyták nyugton Gandalf maradványait. De mivel Ganadalf még nem halhatott meg, mert nem így volt megírva, Legolas a többiek, meg egy Heri Pottyer kötet segítségével újra az élők közé teremtette Gandalfot.
- Jól vagy, Gandalf?- kérdezte Aragorn- Elég rosszul nézel ki.
- Semmi bajom, a kis hangok a fejemben is ezt mondják.- Válaszolta a Gandalf,
Kicsit rosszul nézett ki, de a hó elállt, így újra útnak eredhettek. Estére már nagyon messzire jutottak, csak egy kicsit kellett volna még menni, és máris Mórában vannak. De Szar umán úgy látszik, nem hagyta nyugton őket, rájuk küldte a vargákat, akik farkasok voltak. Ki tudja mi történt volna velük, ha Legolas nem végez el egy íjász képző tanfolyamot, és nem vásárol a TV SHOP-tól egy aranyozott íjat, természetesen verhetetlen áron. De mivel ez így volt, Legolas gyorsan kinyírta az állatkákat. Akciója közben a többiek érdeklődve figyelték hogy milyen gyors: egy nyilat úgy lőtt ki, hogy tíz lett belőle. De persze a vezért már nehezebb volt eltalálni. Egyszer csak Pippin előtt termett, és rávillogtatta piros szemeit. A hobbitnak erről kellemes emlékek jutottak eszébe, a Megye piros lámpás negyedéről. Ebbe nem megyek bele, mert a varga rögtön Pippinre vetette magát ( újabb kellemes emlékek...). Nem volt idő szerencsétlenkedni, ezért Aragorn úgy döntött, hogy most nem kínozza meg a vargát, csak simán megöli. Ezen is túl vagyunk! Hála a jó égnek, hogy nem kellett sokáig menni, mert ki tudja hogy a nyomi társaság mibe keveredik. Csak le kellett fordulni az útról, és Mória máris ott volt.
- Végre itt vagyunk! Kérdés hogy hogyan jutunk be. Régebben itt egy hologramos felirat volt, amit csak UV lámpa fényénél lehetett elolvasni. Nem hoztál egyet, Samu?- Kérdezte Gandalf.
- Mingyá' megnézem- volt a válasz. Nem telt sok időbe, Samu meg is találta a keresett tárgyat a zsákjában. Ott volt a turmixgép, a krumpliszaggató, a teaszűrű és a kávéfőző alatt.
- Áh, ezt nézzétek!- parancsolgatott Gandalf.
Mindenki ránézett a második világháborús kapura. Gandalf elé tartott a spéci lámpát, aminek fényénél egy felirat villant meg:
"Mondjad a jelszót, ami titok, aztán beléphetsz, de reklamációt a behatolás után nem fogadunk el."
Az "beléphetsz" felett egy kis csillag. Mivel senki nem tudta, hogy az mit jelent, figyelmen kívül hagyták. Mekkora badarság! Alatta ez volt olvasható:
"Dizájned báj Hapci"
- Most hogy a büdös életbe jutunk be Móriába?- Érdeklődött Frodo teljesen jogosan.
- Hát, ezt sajnos a turisztikai kiskönyv nem írja, de megpróbálkozom. Mindössze egy jelszó kell, és már bent is vagyunk.- Kontrázott Gandalf.- Alig van pár billiárd szó és milliárd nyelv a világon, meglásd, hamar megleszek.
Mivel a tagok feltétlen megbíztak Gandalfban, nem is kezdték el cseszegetni. Ő volt a legidősebb, legintelligensebb és a halálhoz a legközelebb álló tag, nem látták okát megkeseríteni életének hátralévő részét, főleg most, hogy a szünetben újra átolvasták a forgatókönyvet, és tudták mi fog történni. Óh, jaj... belegondolni is rossz! De lépjünk tovább. Mória bejárata előtt volt egy kis, Csendes-óceán méretű tó. A hobbitok, kivéve Samut, aki azzal volt elfoglalva hogy érzéseit Buga, a póni iránt dalba szedje, mivel nem sokára el kellett válniuk, és Samunak még nem volt kész a keresete Buga ellen... Hol is tartottam? Elveszek az S eményekben. Na, a hobbitok, kivéve S... Jó, jó! Szóval, köveket dobáltak a tóba, egészen addig, amíg Legolas rájuk nem szólt:
- Légyszíves fejezzétek be a dobálózást! A keletkező hang decilbelszáma idegesít, ami nem tesz túl jót a bőrömnek!
- Ja, ja! Azonnal fejezzétek be, különben feldugom Gondor kürtjét a seggetekbe!- Szólt udvariasan, ám mégis erélyesen Boromir.-Azonkívül lehet, hogy a tóban egy szörny van.
- Ne, parázzál már!- pimaszkodott Samu, ha nem Trufa szólt volna.- Honnan gondolod, hogy itt szörny lakik? Csak nem ezekből a darabonként ötven tonnát nyomó, igen büdös, Németország városának, Oslónak indult tetemről meg a mérhetetlen mennyiségű kainozoikumi vízi jeti szarból? Ugyan már... Eskü, ez a pasi paranoiás.- dumált Trufa, aki sajna nem tudott olvasni, ezért a forgatókönyvből is kimaradt. Szívás! De itt nem állhatunk le, mert Gandalf még mindig nem tudta a jelszót, ezért Legolas a segítségére sietett. Hogy ez segített-e, vagy ártott, azt mindjárt megtudjuk.
- De Gandalf, ott van benne a jelszó! Titok!
- Annye! De hülye vagyok! Igazad lehet fiam, de mivel most nincs idő az ügyet törvényszéki bíróság elé vinni, vagy téged megvizsgálni, el kell ezt fogadnom. Mi a titok tündéül?- Kérdezte Gandalf, tök logikusan, mivel a szöveg törpül volt írva.
- Széklet!- felelték kórusban.
De az a rohadt kapu csak nem akart kinyílni! Pedig égető szükség lett volna bemenni, annál is inkább, mert a vízi jeti kijött a vízből, és a nyakánál elkapta Trufát. Úgy látszik, hőseink még nem láttak mobiltelefon csengőhang hirdetéseket, ahol mindig alaposan ki kell térni a csillagozott részre (én ezzel már nagyon megszívtam). De mintha Legolasnak emlékei támadtak volna a jövőből, naná, hogy az én sugallatomra.
- Nincs véletlenül csillagozott rész a szövegben?- kérdezte.
- De, van. És alul még egy csillag! Valami szöveg is! " Na meg persze ha leperkálod a belépő árát, ami nyolc lyukas garas, plusz 125% áfa, ami összesen 10 garas, vagy nem"- olvasta Gimli.
- Honnét szerzünk mi 10 garast, ami lyukas?- aggodalmaskodott Frodo- Még egy MKB lakáshitel lehetőségünk sincsen, 100%-os uzsora kamatra! És hogyan mentjük meg őt?- nézett a fő-főhős barátjára, Trufára, akit a jeti a fára dobott. Hulláját gyengén hintáztatta a déli szellő.Ez nem így volt, Trufa még mindig a jeti kezei között helyezkedett el, nem túl kényelmesen, és éppen a végrendeletét írogatta ráérősen, meg a hősi szövegét, amit fel is olvasott, és ami miatt a legjobb drámai szereplő Oszkár díjára jelölték:
- Menjetek! Én nem számítok, csak Frodo életét, de főként a Gyűrűt mentsétek!- hüppögöt Trufa meghatóan, nyomorultan, ám mégis hősiesen. Hogy az utóbbi kettőt hogy hangolta össze, az nem tudjuk.
- Oké, menjünk!- szólott Gimli, akinek mindig tök jó szociális érzéke volt, valamint beleérző tehetsége, és összes embertársát szerette, ami jól megmagyarázta Trufával való viselkedését: Trufa hobbit volt.
- Nem, nem hagyhatjuk itt!- érzelgett Frodo- Az egyik legjobb barátom! Azonkívül találtam tíz lyukas garast, meg egy kulcsot is! Perkáljunk, aztán menjünk, de előtte szedjük le Trufát!
Trufa ennek nem igazán örült, mert így elesett a legjobb tragikus színésznek járó jelöléstől, de erre még úgyis lesz alkalma. Szép nyugodtan besétáltak Móriába, amikor......kicsit hosszúra nyúlt. Majd innen folytatom.

Marha jó ez is majd ha jön még berakom. OK.

jött új LOTR paródia mingyárt berakom.

Ezek az idézetek, a GYU paródiából valók?
Nem tudjátok véletlenül ki az írója?

Bocsika: szóval MARHA jó!
+ egy ráadás:

nazgúl: ez marja jóóóó!

Igaz, de akkor is nagyon jó!
Halálra röhögöm magam rajta. Eddig ez az egyik legjobb paródia, amit olvastam!

Örülök, hogy egyezik az izlésvilágunk, de a dicséret természetesen nazgúlt illeti!

Yavanna: ez állati jó. Most, mikor olvastam, én is lefordultam!
Ez nagyon dúrva!!

Samu:Á. De honnan tudjuk, hogy Gandalf barátja?
Frodó:Nézz csak rá! Nem mosdik, nem fésülködik, tetves, büdös... tuti, hogy spannok.

Ennél a résznél lefordultam a székről!!!

Az én kedvenc részem a Gyűrűkúrából:

"S mintha ez nem lett volna épp elég,Küblinek is,Letolásnak is feltűnt,hogy Aragondfurcsán viselkedik,mióta a rahórokkal összeakadtak.Jó ideje egyetlen kukkot sem szólt,pöffeszkedett,a lovasok vezetőjét bámulta merő,aki a maga részéről ügyet sem vetett rá.Egy éjjel Letolás arra ébredt,hogy Kósza nincs melettük a sátorban.A közeli bozótosban gyanús mozgolódást tapasztalt.Ám mielőtt még megszabadulhatott volna hajhálójától,hogy fegyver után nézzen,már elő is került Aragond ."

Ismétlem önmagam:
Gandalf:

OOOPS!

Még mindig nem tudom kezelni a fórumot.....

nazgúl:

k**va jóóóó!!!!!!!!!

Bríből kifelé menet

Samu: Nem tetszik nekem ez a pofa, Frodó úr!
Frodó: Nekem sem, de nem tehetek mást, vele kell mennem.
Samu: De miért?
Frodó: Mert ha lemaradok, ez a szöges nyakörv megfojt.
Samu: Á. De honnan tudjuk, hogy Gandalf barátja?
Frodó: Nézz csak rá! Nem mosdik, nem fésülködik, tetves, büdös... tuti, hogy spannok.
Aragorn: Persze! Woodstockban ismerkedtünk meg. (merengve) De szépek voltak azok a napok!
Frodó: Látod? Megmondtam. Legalább lesz valaki, aki megvéd minket.
Samu: Jó, de... egyáltalán nem tűnik valami nagy harcosnak. Inkább olyan, mint egy kiszuperált rocksztár.
Frodó: Hát... mondasz valamit.
Aragorn: (Sértődötten) Kiszuperált rocksztár? Én vagyok a király!
Trufa: (eddig egykedvűen menetelt, most odaszalad Aragornhoz) Komolyan?
Aragorn: (büszkén) Komolyan.
Pippin: (ámulva) Te vagy a király?
Aragorn: Igen, én.
Trufa: De hiszen január elsején meghaltál! Hogy támadtál fel?
Aragorn: Én nem az a király vagyok!
Pippin: ELVIS!!!! Tudtam, hogy élsz!
Aragorn: Hagyjatok békén. Nem vagyok Elvis.
Samu: Látod, Frodó úr, kamuzik össze-vissza. Szerintem üssük le, és húzzunk a francba.
Frodó: De nagyon szorít ez a nyaköööööörv!!!

*diszkréten vidul nem létező bajsza alatt*
Gandi: jóóó!

Gandalf írta: [
Unalmamban néha felhúzom az ujjamra a Gyűrűt, ugyanis ilyenkor mindíg tök muris dolgokat látok. A múltkor például dél felé nézve egy hatalmas lángok álltal övezett fekete szilvamagot láttam. A tűz mellett a suttogó hangok is tök murisak voltak, olyasmit suttogtak, hogy ''ashnazgazenyémaddvisszadrágaszágom'', de hogy ez mit jelenthet nem tudom. Nem fogok szólni annak a vén perverz Gandalfnak ezügyben, mert a múltkor is kiröhögött. Különben sem hinném, hogy bármi komolyabb jelentősége lenne...

Ez haláli!

"segítséég!!!! megátkoztak a nazgulok! "

BWAHAHAHAHAHAHAAAA!

segítséég!!!! megátkoztak a nazgulok!

Haláliak vagytok, betegre röhögöm itt magam

Van nálunk egy hagyomány, mely szerint néhány barátnőm a "lyánim", én meg mamikájukként leveleket írogatok nekik különféle világokban... Most épp a Gyűrűk Urában vagyunk... beírhatom ide esetleg?

Galadriel Úrnő, tök jó!! Hol találtad?

Jó isten, miért írta ez be nekem kétszer?

Haláliak vagytok, betegre röhögöm itt magam

Van nálunk egy hagyomány, mely szerint néhány barátnőm a "lyánim", én meg mamikájukként leveleket írogatok nekik különféle világokban... Most épp a Gyűrűk Urában vagyunk... beírhatom ide esetleg?

Haláliak vagytok, betegre röhögöm itt magam

Van nálunk egy hagyomány, mely szerint néhány barátnőm a "lyánim", én meg mamikájukként leveleket írogatok nekik különféle világokban... Most épp a Gyűrűk Urában vagyunk... beírhatom ide esetleg?

Ismeritek az Ohio dallamát?
Arra írta a barátnőm:

Megmondtuk mi, miénk leszel...
Ész többé már szenki nem húz fel!
Vár ránk a part, hív a Nagy Folyó...
Cobban a víz, hív az Anduin.

Átöleltem szép Gyűrűckém
A két szemem neki szegeztem
Felszuttogott:Gollam engedj el!
A Megyébe küldj el engemet!

Két hét után mentünk haza,
Mit tettünk mi, ó mi osztobák?
Elküldtük őt, akit szerettünk,
Mert nem kellet neki szerelmünk.

A hupikék törpikés szereposztáshoz még annyit hogy Boromir lehetne Nótata

*Eia készül paródiát írni, majd meglátjátok milyen lesz*

Nincs vmi sok termés!
De ez a kép nagyon jó

"...A derék jószágoknak eszükbe sem jutott eltakaritani a nyomokat Dildó zsúrja után, Fritót furcsamód mégis öröm töltötte el; lám, idehaza semmi nem változott.
- Jártál egyet? - herákolt egy ismerős hang.
- Igen. - Fritó szertartásosan a Tata felé sercintett - Megjártam a Nagy Háborút. Megsemmisitettem a Hatalom Gyűrűjét, hogy legyőzessék Szaruón, Hordor ura!
- Nem piskóta - Tata vadul keresett valamit bal orrlikában - Mán épp gondókodtam, honnét a fancos hacukád"

Ez a Gyűrűkúrábol a kedvenc részem

"Jártál egyet?"