Farsang Középföldén

A Noldák a farsang ideje alatt sem voltak restek, "körbejárták" Középdöldét, és összegyűjtötték a népszokásokat. Ebből mutatjuk a legjellegzetesebbeket.

Hobbitok:

A Megyében a hobbitok ünnepélyei a tél elűzéséről, a termékenységről szóltak. Február második hétvégéjén hagyományosan színes szalagokkal díszítették fel csupasz fáikat és csupasz kertjeiket, illetve ekkor előszeretettel látogattak el a legközelebbi fogadóba is, ahol zenés-táncos összejövetelek voltak. Az évek során a Megyében elterjedt a rúdvetés nevű szokás is, amit a hétvége vasárnapján tartottak. Ennek során a hobbitleányok egy köcsögöt ástak a földbe, úgy, hogy csak a szája látsszon ki, majd tizenkettőt léptek – amekkorát csak bírtak – és a legényeknek onnan kellett egy botot beledobniuk a köcsögbe. Ha sikerült, a hobbitifjú csókot kapott, ha nem, táncolnia kellett a fogadóban.
/Tindómë - Pálfi Botond/

A hobbitok, mint minden mást is, a farsangot is kiváló alkalomnak tartják egy különösen hosszú és nagyszabású mulatságra. Így hát Rethe hónap első három napjában világraszóló vígasságot rendeznek a Háromfertáyos Kőnél, akkorát, hogy azt mondják még a Fehér Tornyokban is hallják hangjait, látják fényeit. Ilyenkor ugyanis minden magára egy kicsit is adó hobbit a Kőhöz gyűl, hogy megünnepeljék a… Nos, ezt már maguk sem tudják pontosan, de hát ugyan ki törődik ilyen apróságokkal? Ünnepelnek és kész. Patakokban folyik az Ókerti és a málnaszörp, és szekérszámra hozzák a gombát, ami persze el is fogy (ha esetleg mégsem, meghosszabbítják egy nappal az eseményt).
A három napos eszem-iszom dínomdánom mellett a mulatság legfontosabb részei az esték.
Első este jelmezes maszkabált tartanak. Minden vállalkozó kedvű hobbit jelmezt ölthet, amik közül közfelkiáltással választják ki a legjobbakat. Az így kiválasztott pár lesz a Farsang Királya, és Királynéja, nekik kell előadni az est nyitótáncát. Az elkövetkező napokban a nyerteseket illik meghívni egy korsóra, és értékesebbnél értékesebb mathomokkal elhalmozni.
Második este kap helyet a pipafű-est, amikor is minden gazda, aki a pipafűtermesztés nemes hagyományával foglalkozik, mintát ad terméséből, amit a választott bizottság (ebben természetesen mindig helyet kap a polgármester, Bakföld ura és a thán) rangsorol. Ezután persze mindenki pipát ragad, és kipróbálja az első helyezettet, közösen megvitatva a bizottság döntését, és a győztes pipafű ízét, meg persze az összes pletykát és szóbeszédet, amit a gazdáról hallottak. (Már persze akinek jut belőle. Akinek nem, az úgy tesz mintha neki is jutott volna, és ugyanolyan kedélyesen cseveg előnyeiről és hátrányairól, mint bárki más.) A résztvevők számát mi sem mutaja jobban, mint az a tény, hogy a Háromfertályos Követ rendszerint nem is látni a pipafüsttől.
Az ünnepély megszervezése a mindenkori nagyüregi polgármester feladata.
/Lóbelt/

[...] Ezek után a péntek a pihenésé, majd szombaton minden falu összes gyereke összegyűlik egy hatalmas versenyre, melynek célja, hogy egyetlen egy felnőtt hobbit elbújik valahol a faluban egy furcsa jelmezben (minden évben másban) és őt kell megtalálnia, a nyertes kishobbit - a megtaláló - pedig egy rakás fánkot kap jutalomként. A félszerzetek nem igen babonás népek, de azt tartják, hogy aki kimarad a vidám farsangi hangulatból, azt egész évben búskomorság fogja terhelni.
/Hórihorgas hobbitok/

Rohírok:

A lovas népek [...] nagy táncmulatságokat rendeznek, amelyen természetesen választanak tánckirályt és -királynőt. Rohan lakóinak azonban meglehetősen sok babonája van farsang idejére. Áldás éri szerintük az ilyenkor házasodókat (sok is hát a decemberi gyerek), de az ilyenkor születő gyermek nem vet jó fényt a házra. Farsangkor meghalt ló fél éves balszerencsét hoz, és a hiedelem szerint ezek után jó sokáig kell kerülni a lovaglást, amit persze nehezen tartanak. Ha pedig korán jön a tavasz, és túl jó idő van, az azt jelzi, hogy hideg lesz a március, tehát a méneseket ilyenkor csak később hajtják ki.
/Hórihorgas hobbitok/

A rohírok számára a tél vége, a farsangi időszak két jelentősebb népünnepélyt jelentett, amelyeknek nem igazán volt közük egymáshoz. Ezek közül az első a Kürtök napjaként emlegetett megemlékezés volt február közepén – Pörölykezű Helm király halálára emlékeztek ekkor. Ezt szinte minden évben más napon tartották, a lényeg az volt, hogy az éjszaka sötét legyen és hideg. Ekkor ugyanis minden család – egy tűzőrt hátrahagyva – éjfél után kiment a szabadba, olyan messzire, hogy az otthon fényei már ne látsszanak. És éjfél után körülbelül egy órával először Edorasban kürtszó hangzott fel, és ezt követte sok ezer kürt hangja szerte Calenardhonon.
A rohírok másik néphagyománya inkább a tél szólt. Ekkor ugyanis a hagyomány szerint egy fehér ruhába öltözött embert kellett lovon megkergetni, és aki először kapta el, az ülhetett a szűkös hónapok végét jelentő lakomán az asztalfőre.
/Tindómë - Pálfi Botond/

Rohanban amolyan télűző játékokat tartottak. Ez valamennyire hasonlíthatott a középkori lovagi tornára. Tudjuk hogy Rohanban milyen fontosak voltak a lovak. Nem meglepő hogy játékok fő eseménye egy lóverseny volt, ahol az ország legjobb lovasai indultak. Emellett rendeztek még ekkor bajvívást, birkózást, és lovagi tornát is. A győzteseket az a megtiszteltetés is érte, hogy a játékok zárásaként tartott lakomán a király asztalánál étkeztek. A játékoknak nem volt pontosan meghatározott ideje, de arra mindig figyeltek, hogy ne essen egy napra, a gondori farsangi állarcosbálra, hiszen a díszvendég a gondori uralkodó volt.
/Pletscher Judit/

Drúadánok:

A tél gyakorta megtizedeli a drúadanok népét, ezért farsangkor a még egymást is ritkán látó drúadánok a legkisebb gyerekektől a legnagyobb főnökökig összegyűlnek, hogy együtt ünnepeljék a tavasz eljövetelét, és hogy számba vegyék az élőket, és az elhunytakat. A gyűlést erdő mélyén tartják, egy tisztáson, amelynek közepén, néhány álló kővel körülvéve egy ősöreg, göcsörtös fa, a Télfa álldogál magányosan. Ide, ebbe a körbe drúadán évente csak egyszer lép be, mégpedig farsangkor. A fa törzsébe rovátkát vésnek, egy újabb elmúlt tél jeleként. Azt mondják, ha majd nem marad hely az újabb vésetnek, a nép a következő telet nem éli túl…
/Lóbelt/

Tündék:

Az újjászületés köré szervezdőtek Ossiriand nandáinak ünnepei: a telet (quenya rhiw) búcsúztatták szomorú dalokkal február 8-10 környékén, majd a zsendülést (quenya echuir) köszöntötték a Lombváró című csoportos ünnepükkel, amikor rég nem látott ismerősökkel, barátokkal találkoztak, ezen ritka alkalmak voltak azok, mikor sokan egybegyűltek. Úgy beszélik, ünnepeikre még az enteket is meghívták idővel, hogy közösen köszöntsék a zöld lombokat Ossiriand korán rügyező földjein.
/Tindómë - Pálfi Botond/

A tündéknél [...] a farsangot összekapcsolták Yavanna ünneplésével. Hiszen őt tartják a növények felügyelőjének, így hozzá kapcsolódik a tavasszal érkező megújulás is. A tündék ilyenkor az erdőket járják és Yavannáról szóló énekeket dalolnak. Virágokat és fákat ültetnek, hogy segítség a természet megújulását és a tavasz eljövetelét. Ez a munkát több napon át végzik, majd miután befejezték összegyűlnek csarnokaikban és egy Yavannát dicsőitő összejövetelt tartanak. Ekkor esznek, isznak, énekelnek és táncolnak.
/Pletscher Judit/

Lothlórien tündéi [...] az olvadás megkezdéséhez igazítják az ünnepet, ami a tél elmúlásának boldog ünnepe a természet gyermekei számára. Hatalmas fáik már-már rügyező környezetében táncolnak és dalolnak a tündék egy teljes éjszakán keresztül, amelyes hívhatnánk farsangnak is a mulatság időpontja miatt, de csak annyi köze van a jelmezekhez, hogy ekkor minden tünde különféle levél színű és méregzöld ruhákat vesz fel. Különösebb étek nincsen, de néhány babona szerűség még az eldák között is dívik az ünnep kapcsán. Nagy szerencsétlenségnek tartják, ha valaki megfeledkezik a zöld ruhájáról, de még nagyobbnak, ha az este folyamán saras lesz a ruhája és ezt csak fokozza, ha reggel veszi észre mindezt.
/Hórihorgas hobbitok/

Törpök & Suhatag:

Ha a Magányos Hegy törpjei, és a suhatagi emberek farsangot ünnepelnek, azt száz mérföldre is észreveszik. Suhatagban ugyanis Tűzijátékünnepet tartanak, amikor is a legjobb mesterek műhelyeiben készült rakétákat milliószámra lövik az égre. Az eseményre a játékkészítő mesterek egész évben készülnek, hiszen ez egyfajta bemutató is számukra. A törpök is csatlakoznak a vígassághoz, és farsang napjaiban Suhatag utcáit ezüsthárfákon játszó törp dalnokok hangja tölti be. Sőt, a sokadalomban néha feltűnik egy-egy tünde is.
Az előkelők csarnokaiban bálokat és lakomákat tartanak, ahol óriási farsangi kuglófokat szolgálnak fel, és hordószámra fogy a dorwinioni pincékből hozott bor. A kuglóf a suhatagiak hagyományos farsangi eledele, az ünnep napjaiban mindenki ezt készíti, és eszi, de vannak erre szakosodott szakácsok, akik elkészítését művészetig tökéletesítették. Általában különféle lekvárokkal, vagy mézzel töltik, és mazsolával borítják, de gyakran mindenféle ízesítés nélkül fogyasztják, hiszen köztudottan úgy is finom.
/Lóbelt/

A suhatagi emberek farsangi szokásait nagyban meghatározta, hogy hosszú évekig éltek a sárkányok árnyékában. Ezért a telet egy nagy Karnevállal űzik el, amelynek központi eleme a sárkány. Sárkányokat eregetnek és az emberek sárkányoknak öltöznek. Kb. úgy nézhetnek ki, mint ma Kínában a nagy ünnepeken a sárkányok. A karnevál végén pedig ezeket a nagy sárkányjelmezeket levetik, meggyújtják és leúsztatják a Sebes-folyón. Ezzel nem csak telet próbálják meg elűzni, hanem megemlékeznek Smaug pusztulásáról is.
/Pletscher Judit/

Orkok:

Az orkoknak is voltak kezdetleges hagyományaik, hiába Barad-Dûr elnyomása. Ahogy saját nyelvüket is használták, saját ünnepeiket is ülték, méghozzá pont ekkor. A korábbi volt ezek közül a füstölő; ekkor hatalmas máglyákat raktak ezerszám, lehetőleg vizes fával, és óriási füstöt eregetek velük – szerették volna még egy kicsit tovább eltakarni a napot, amelyet nem kedveltek. A másik ünnepük volt az utolsó hús napjai, mikor a szűkös készletek maradékát napok alatt felfalták, nagy lakomát csapva – így készültek arra, hogy nemsokára megint bőség lesz.
/Tindómë - Pálfi Botond/

Gondor:

A dúnadanok déli királyságában [...] vásárt rendeznek, és persze a mulatozás sem maradhat el, az utákat kivilágítják, és a tereken utcabálokat tartanak. Nemcsak az egyszerű nép mulat, hanem az előkelők is, a nemes családok közt szokás ilyenkor tartani a leánykérést és az eljegyzést.
Ha valaki farsang idején látogat Gondorba, föl kell készülnie a fánkokra. A lekváros fánk, amit legkiválóbban a lossarnach-i szakácsok készítenek, a gondori farsang elmaradhatalan kelléke, mindenki ezt eszi, mégpedig olyan mennyiségben, hogy a külső szemlélő számára olybá tűnhet, a helyieknek külön bendője van a fánkok számára. Még a legszegényebbeknek is jut, mert a körmenetben a katonákat fánkokkal megrakott kordék kísérik, amikről ingyen fánkot osztogatnak a tömegnek, a király kontójára (néhány Uralkodó Helytartó is a király számlájára teszi ezt, remélve, hogy nem az ő ideje alatt fog visszatérni a király…).
/Lóbelt/

Entek:

Nagyon is ünnepelnek ők farsangot, csak épp március végén - április elején, amikor már kezdenek sarjadni a levelet és virágok. Beöltözésképpen saját maguk kültakarójától eltérő virágokkal, levelekkel és legkülönfélébb növényekkel szerelkeznek fel. Ilyenkor persze számunkra hosszú idő mire felismerik egymást, és ezt rendesen meg is beszélik, de érdekes ruhájukat több héten keresztül hordják, lényegében addig, amíg jó képet alkotnak, azaz nem száradnak el rajtuk a növények. Természetesen ennek szinte soha senki sem a tanúja, és manapság (negyedkor hajnala) akik ilyenkor találkoznak a föld-fia entekkel sem mindig látják őket kidíszítve, valószínűleg ez is az entasszonyokhoz köthető. Feltehetőleg kapcsolódik hozzájuk a tavasz boldogsága is, ami csak az entek eszébe juttatja a nagy katasztrófát, hogy elvesztették feleségeiket.
/Hórihorgas hobbitok/