Tolkien és a Szerepjáték

Segítsünk szegény szociológusnak ezzel a kérdőívvel:
www.kerdoivem.hu/kerdoiv/445438349/

Meg. Mit szólsz egy Long Live the King egész estés party keretébe beépített három órás Prince of the City játékhoz?

Alew

Én akarok Herceg lenni!
Én akarok Király lenni!

Alew

Alyr Arkhon írta: Azóta láttam az első kiadását is, abban még fordítóként szerepel, mert akkor még ügyeltek az ilyen dolgokra.

Meg bírtam a Halál havában "első, csonkítatlan" kiadását, amit állítólag a cenzúra nem engedett anno teljes formában megjelentetni - de összehasonlítva az előző kiadással összesen kb 1 bekezdésnyi, teljesen lényegtelen szöveg az eltérés.

Alew írta: akkor nem egy másik félistent (aquirt, Matuzsálemet, arkangyalt, drow anyakirálynőt, stb...) kell ellene dobni, hanem emlékeztetni kell arra, hogy a világ koherens egész, tetteinek következményei vannak, és lehet bármilyen táp, mindig fog ő is aludni, ki kell majd mennie egyszer az árnyékszékre, és az államhatalom eszközeivel (városőrség, királyi hadsereg, fejvadászok, titkosszolgálatok, orvgyilkosok, rendőrség, katonaság, kormányügynökségek,...) épp úgy nem szállhat szembe, mint a kaszára-kapára kapott parasztok ezerfős hadával, vagy az ámokfutását megelégelt rivális kalandozókkal (vámpírokkal, akármikkel, ...)

Alew

No igen, de ha eltörli őket egy népfelkelés (mondjuk egy tizenpáradik szintű varázslót már igencsak nehezen ha belegondolok) akkor csak mérgesek lesznek a KMre.
Én szeretném éreztetni velük hogy csak picike porszemek a hatalmi játszmák szelében.
Mondom ezt úgy hogy sosem volt ilyenre alkalmam, valszeg nem is lesz.
Más kérdés, hogy meséltem én már aquirt (sőt mi több őrült aquir sorozatgyilkost) első szintű kalandba is. Igen, szívtak kicsit a játékosok (kérdezd csak meg őket, Esgal karaktere maradandó lelki sérüléseket szerzett) de szerintem az nem valószerű, hogy első szintű kalandozóknak csak első szintű ellenfelek jönnek.

Alyr Arkhon írta: Nyolcadkor, steampunk meg effélék:
Na én ezt nagyon utálom. Mármint a MAGUSban.
Shadowrunban nincs vele semmi problémám.

Netes kiegészítők:
Egy-kettőt olvastam anno a szurkecsuklyas.hu-n (létezik ez még?) de annyira nem rajongtam értük, pedig ez a honlap határozottan a jobbak közül való.

[...]

Azt persze nem támogatom, hogy egyes vérpistikék aquir anyakirálynőkkel játsszanak, vagy hogy mindenki ősmágiával felvértezve irtsa a másikat. De ha egyes tizenpáradik szintű egyének kezdik elkapatni magukat, és úgy gondolják, hogy most már bárkit legyűrnek, beleszólnak nyíltan egyes államok irányításába meg effélék, akkor fel lehet villantani egy-egy ilyen dolgot.

Szíved joga utálni, Alyr, a Nyolcadkort és a steampunkot a Magusban. A Shadowrun nem steampunk, hanem cyberpunk.

Szürkecsuklyás létezik még, csak hát...per per hátán, és egyebek. Én meg pl őket nem szeretem, de ez egy hosszú személyes történet.

Én úgy gondolom, és ez nem csak Ynevre és a M*-ra vonatkozik, hanem minden szerepjátékra, hogy aki kezdi elkapatni magát, azzal először játékon kívül kell beszélni, ha pedig játékon belül akarod megoldani a helyzetet, akkor nem egy másik félistent (aquirt, Matuzsálemet, arkangyalt, drow anyakirálynőt, stb...) kell ellene dobni, hanem emlékeztetni kell arra, hogy a világ koherens egész, tetteinek következményei vannak, és lehet bármilyen táp, mindig fog ő is aludni, ki kell majd mennie egyszer az árnyékszékre, és az államhatalom eszközeivel (városőrség, királyi hadsereg, fejvadászok, titkosszolgálatok, orvgyilkosok, rendőrség, katonaság, kormányügynökségek,...) épp úgy nem szállhat szembe, mint a kaszára-kapára kapott parasztok ezerfős hadával, vagy az ámokfutását megelégelt rivális kalandozókkal (vámpírokkal, akármikkel, ...)

Megnézem Aragorn, van-e Geoframia a gépemen, de ne bízz benne. A KM-ednek igaza van, ha már háromfokozatú, akkor legyen inkább ötfokozatú, szerintem jobban lefedi, emberibb, használhatóbb. Az ÚT-ben lévő - mint már említettem - egy halom trágya, amit a Summariumban elkezdtek, az komolytalan volt, viszont az új ÚTK-s ötfokozatú szerintem teljesen oké.

Alew

Nekem akkor amikor megvettem az első MAGUS regényemet a Renegátot.
(amúgy állítom h a legjobb fantasy regények egyike amit valaha olvastam, MAGUS regényekből pedig bennevan az all times top 3 ban)
Ugyanis bele van írva hogy "Nyulászi Zsolt regénye".
Azóta láttam az első kiadását is, abban még fordítóként szerepel, mert akkor még ügyeltek az ilyen dolgokra.

3.Aragorn írta: Ilyen régóta játszol?

Mondjuk én is a 90-es évek elején-közepén találkoztam először a MAGUSsal, csak utána jött egy hosszú szünet: több mint 10 év

Nem játszok, mert nincs kivel, meg most már időm se lenne rá.
Kb 1990/91-től olyan 98/99-ig gyűjtöttem mindenféle fantasy regényt, az egyik első saját vásárlású könyvem épp a Halál havában volt (Unikornis kiadó, Griff sorozat, ha ez mond valamit), csak aztán többszörösére drágultak a könyvek, a választék is megnőtt, viszont egyetem alatt az erre fordítható pénzem is elég drasztikusan lecsökkent, úgyhogy utána már nagyon szelektíven gyűjtöttem csak (mostanában pl szinte csak Tolkien-könyveket veszek magyarul meg angolul).
Tulajdonképpen a M.A.G.U.S. szabálykönyvet is csak azért vettem meg anno, mert érdekelt, aztán középiskolában pár osztálytársammal játszottunk is pár partit. Aztán teljesen véletlenül kiderült, hogy a házunkban lakó főiskolás fiúk is szoktak játszani, és pont hiányzott tőlük egy ember, úgyhogy oda is beszálltam, de az sem volt sok (első/másodév körül voltak, és persze más városokba jártak, elég nehéz volt összeegyeztetni). Velük játszottam némi AD&D-t saját világgal, sőt, még egész komoly Magic: the Gathering paklim is volt (meg szerepjátékos újságjaim, pl Holdtölte), de mire bejött a Vampire, és kipróbáltuk volna (mondjuk ezt nyelvi gondok is hátráltatták, mert a többiek nem igazán tudtak angolul), addigra felbomlott a csapat. Ja, és egyszer még Live-oztam is, 1995(6?) körül volt itt nálunk Baján valami szerepjátékos tábor a szigeten (talán Rúna tábor, az biztos, hogy itt voltak páran az ismertebb arcok közül is). Pl nekem ott esett csak le, hogy azok a bizonyos "fordítók" a M.A.G.U.S. könyvek esetén bizony nem fordítottak semmit, hanem maguk a szerzők, és csak álnévről van szó, mint Nemes István esetén a John Caldwell meg a Jeffrey Stone.

Tűzfegyverek: A puskapor Kínából származik, de a puskák egy többszáz éves fejlődés eredményei. (Európába az araboktól került át a bombarda Hispániában a középkorban, de a puska még ettől is több száz év kemény fejlődésének ereménye. Először taktikailag is használhatóan 1453ban használtak ágyút Konstantinápoly bevételénél és ugyanebben a században használtak "kéziágyúkat" először. (A százéves háborúban például) Előtte csak dísznek volt a királyi seregekben néhány, de ezek sokkal inkább státusszimbólum voltak mint hatékony fegyver. Egyet-kettőt durrantak a csaták során és kész. Ez persze ijesztő lehetett akkor és ott, de Yneven bármelyik tűzvarázsló félig kimerülten is különb és látványosabb dolgokra képes így senki sem kényszerül rá, hogy ágyúkat csináltasson)

Ki játszik milyen régóta?
Én kb akkor vettem fel ezt a nevet magamra amikor Tolkienezni meg efféléket kezdtem 2001-2002 környékén. (a vicc az hogy eddigre szinte minden fórumon és cseten volt egy Alyr aki legkevésbé sem volt azonos velem. De mire erre rájöttem addigra túlságosan megszoktam ezt a nevet és túlságosan megszokták itt a Tolkien fórumon is)
Amúgy olyan '97 óta játszogatok.
Az első kiadású könyvhöz már használtan jutottam hozzá.

Nyolcadkor, steampunk meg effélék:
Na én ezt nagyon utálom. Mármint a MAGUSban.
Shadowrunban nincs vele semmi problémám.

Netes kiegészítők:
Egy-kettőt olvastam anno a szurkecsuklyas.hu-n (létezik ez még?) de annyira nem rajongtam értük, pedig ez a honlap határozottan a jobbak közül való.

Summarium: Nekem semmi kifogásom ellene hogy Ynev megfelelően elrejtett helyein szuperhatalmak létezzenek. Sose árt egy félisteni szintű karakternek se, ha rájön milyen apró egyesekhez képest. (hozzácsapnám még ehhez az Ynevi kóborlásokban meglehetősen hosszasan ecsetelt Toroni Boszorkánymesteres-Hatalmasos részt. Az is tetszik.)
Azt persze nem támogatom, hogy egyes vérpistikék aquir anyakirálynőkkel játsszanak, vagy hogy mindenki ősmágiával felvértezve irtsa a másikat. De ha egyes tizenpáradik szintű egyének kezdik elkapatni magukat, és úgy gondolják, hogy most már bárkit legyűrnek, beleszólnak nyíltan egyes államok irányításába meg effélék, akkor fel lehet villantani egy-egy ilyen dolgot.

Az ÚT (Új Tekercsek) egy hulladék, egy alapvetően jó ötlet (ötfokozatú képzettségrendszer és szabad karakteralkotás) rossz megvalósítása, túlzó módon, túlgondolva. Szinte nincs olyan része, ami figyelemre méltó lenne. Egyedül az Illúzionista érdemes arra, hogy egyáltalán belegondoljon az ember.

A d20 könyv jó lenne, ha nem lenne tele hibával, és nem lenne a M*-ozók többsége vaskalapos őskonzervatív. Pedig egykor a M* is ADnD klón volt. Nem mondom, hogy ez a gyökerekhez való visszanyúlás, de egy érdekes és sok értéket tartalmazó kísérlet volt.

A Bestiarium tébolyda, maximum ötlet-forrásként használható. Egy másik kor másik világát képviseli.

A Summarium meg inkoherens, félbemaradt kísérlet, a fajleírások semmitmondóan hosszúak és unalmasak, a világleírás ellentmondásos magával és a későbbiekkel is, az ősmágia pedig bár izgalmas, egyértelműen a túlzó tápállat hősök világába való.

Szerintem jobban jársz, ha beleásod magad kicsit Ynev világába és környezetébe, és az igényeid szerint átformálod a rendszert. Ha érdekel, nézd meg az ÚTK-t, szerintem van benne sok jó lehetőség. Sokat segít, ha eleinte, mikor mesélsz, nem a nagy hivatalos helyeken (pl Pyarron, Eren, Toron, Shadon, Ibara, stb.) mesélsz, hanem saját, kicsi, kitalált városállamokban, hercegségekben, vidéki birtokon, elhagyott barlangkriptákban - ezek hátterét előre kitalálhatod, és ha a játékosok túl sokat kérdeznek, nem kerülsz zavarba, hogy nem tudod a "hivatalos" történelmet.

Világleírás kategóriából a legjobb talán a Geoframia, ami egy szöveggyűjtemény, összeollózva, de legalább egyben, és sallangoktól mentesen.

Tele van a net, Alyr, mindenféle kiegészítőkkel, vannak rosszak, rosszabbak, és szörnyen rosszak köztük, és talán százból egy egész jó lehet. Az "Ynev fejvadászai" egy szokásos "kedvenc kasztom a fejvadász - tápoljuk szét" cucc, részben Rúna magazinos, részben netes. Kardművészként használandó kráni messor, aquir vérű Anat-Akhan, mozaikmágiát használó északiak, és a többi.

A PPK (Papok-Paplovagok) szerintem jó, de legalább is jobb, mint a korábbiak nagy része. Kellően differenciált, ésszerű, túlzásokat többé-kevésbé nélkülöző. Bár igaz, pl az Uwel paplovag trágya benne. Ami a nagyobb baj, hogy kevés jó varázslat van benne. Persze tény, hogy a Krad- és Aranykör-paplovagokról valóban rosszat ír, ami miatt én is zabos vagyok.

Én steampunk és Nyolcadkor-rajongó vagyok, de a tűzfegyvereket a Hetedkorban én sem erőltetném.

A kínaiak a földi Niare.

Én azt tudom mondani végső konklúzióként, hogy mélyedj el Ynev világában, alkosd meg a saját mikro-környezetedet, mesélj abban kedved szerint, és ha vonz Középfölde, akkor nosza, próbáld ki egy butított M* rendszerrel. (Bár szerintem alkalmasabb hozzá a GURPS, a d20, vagy a saját butított d20 rendszere.)

Alew