Gondolatok

Biztos lehet továbblépni, de mégis hova?

Ezt a kirúgás dolgot már csak azért se értem, mert mi elvileg "elit iskola" vagyunk, ahova már az elsősöknek is felvételizni kell

Hogy ki miben elit, az már más kérdés...
Nekünk meg amúgy is problémás osztályunk van, összeválogattak 1 helyre 36 embert, akikből 18 azt hiszi magáról, hogy bármit megtehet, amit csak akar.

Mégha nem is szeretik egymást (mert nem szeretheti mindenki a másikat), akkor is, hogy üthet meg egy fiú egy lányt???? Ez nekem abszurd. Az ilyen srácot igazán fellehetne világosítani, hogy milyen is egy igazi verekedés, ha már ennyire erősnek érzi magát.

A múltkor valaki említette a suliban, hogy a viselkedése nem elég nyomós ok arra, hogy eltávolítsák az iskolából. Miért, mit kell elkövetni ahhoz, hogy valakit kirúgjanak?

Hát nem tudom nálunk kapásból kirúgás jár azért, ha valakit verekedésen kapnak a suliban. (Ezért is intézik el egymás közt sulin kívül a emberek. )

Egyébként mindig van magasabb szint. Ha a tanárok nem tesznek semmit, akkor az igazgató, ha az sem tesz semmit, akkor is lehet továbblépni.

Snuffles írta:

Nessa írta: Egy 16 éves, magát értelmesnek mondó tipikus"menőcsávó". Szerintem inkább egy elrontott, viselkedészavaros ostoba kölyök, aki nem sokra fogja vinni az életben. Esetleg a szülei sok pénzével...

nálunk is volt egy ilyen. egyszer visszarúgtam én is, de istenesen megkaptam. azóta kirúgták szerencsére. meg hát el is telt pár év, de ennyi volt ő is.

őt viszont még jó darabig nem fogják kirúgni, mivel a tanárok néhány eset kivételével nem tudnak az ilyen megmozdulásairól...Ha tudnák,se tenne senki semmit... még igazgatóit se kapott eddig, pedig nagyon megérdemelné.
A múltkor valaki említette a suliban, hogy a viselkedése nem elég nyomós ok arra, hogy eltávolítsák az iskolából. Miért, mit kell elkövetni ahhoz, hogy valakit kirúgjanak?

Nessa írta: Egy 16 éves, magát értelmesnek mondó tipikus"menőcsávó". Szerintem inkább egy elrontott, viselkedészavaros ostoba kölyök, aki nem sokra fogja vinni az életben. Esetleg a szülei sok pénzével...

nálunk is volt egy ilyen. egyszer visszarúgtam én is, de istenesen megkaptam. azóta kirúgták szerencsére. meg hát el is telt pár év, de ennyi volt ő is.

Nessa írta: Egy 16 éves, magát értelmesnek mondó tipikus"menőcsávó".
Szerintem inkább egy elrontott, viselkedészavaros ostoba kölyök, aki nem sokra fogja vinni az életben. Esetleg a szülei sok pénzével...

Jézus... de bunkó Lányt verni (testvéren kívül) a legocsmányabb dolog

A lányokat szeretni kell

Egy 16 éves, magát értelmesnek mondó tipikus"menőcsávó".
Szerintem inkább egy elrontott, viselkedészavaros ostoba kölyök, aki nem sokra fogja vinni az életben. Esetleg a szülei sok pénzével...

OFF

Nessa írta:

Remzymama/Tünde írta:

Nessa írta: Engem sose vertek a szüleim, és szerintem nem is nagyon lett volna rá szükség. (bár mostanában néha már én érzem úgy, hogy jót tenne nekem egy-két pofon ) De valahogy mégis megtanultam, hol vannak a határok. Pedig szüleim nem számítanak a keményen nevelők közé.

Viszont ismerek olyat (sajnos) akinek nem lenne elég egy komoly beszélgetés, se verés, mert rá az sem hatna. Az ilyen gyerekből hogyan lehet embert faragni? Mert hogy nem az az 100%...
Az biztos, hogy ő többször ütött(rúgott) meg engem, mint a szüleim nevelő célzattal Nem tudom, mit kéne tennem, hogy békén hagyjon, de ezt már nem bírom sokáig idegekkel..

rúgj vissza, abba fogja hagyni, mert meglepődik

már próbáltam...valóban meglepődött, majd teljes erőből visszarúgott, kis híjján eltörött a csuklóm.

Jézusom ki ez az állat, aki megüt egy lányt?

Remzymama/Tünde írta:

Nessa írta: Engem sose vertek a szüleim, és szerintem nem is nagyon lett volna rá szükség. (bár mostanában néha már én érzem úgy, hogy jót tenne nekem egy-két pofon ) De valahogy mégis megtanultam, hol vannak a határok. Pedig szüleim nem számítanak a keményen nevelők közé.

Viszont ismerek olyat (sajnos) akinek nem lenne elég egy komoly beszélgetés, se verés, mert rá az sem hatna. Az ilyen gyerekből hogyan lehet embert faragni? Mert hogy nem az az 100%...
Az biztos, hogy ő többször ütött(rúgott) meg engem, mint a szüleim nevelő célzattal Nem tudom, mit kéne tennem, hogy békén hagyjon, de ezt már nem bírom sokáig idegekkel..

rúgj vissza, abba fogja hagyni, mert meglepődik

már próbáltam...valóban meglepődött, majd teljes erőből visszarúgott, kis híjján eltörött a csuklóm.

Nessa írta: Engem sose vertek a szüleim, és szerintem nem is nagyon lett volna rá szükség. (bár mostanában néha már én érzem úgy, hogy jót tenne nekem egy-két pofon ) De valahogy mégis megtanultam, hol vannak a határok. Pedig szüleim nem számítanak a keményen nevelők közé.

Viszont ismerek olyat (sajnos) akinek nem lenne elég egy komoly beszélgetés, se verés, mert rá az sem hatna. Az ilyen gyerekből hogyan lehet embert faragni? Mert hogy nem az az 100%...
Az biztos, hogy ő többször ütött(rúgott) meg engem, mint a szüleim nevelő célzattal Nem tudom, mit kéne tennem, hogy békén hagyjon, de ezt már nem bírom sokáig idegekkel..

rúgj vissza, abba fogja hagyni, mert meglepődik

Engem sose vertek a szüleim, és szerintem nem is nagyon lett volna rá szükség. (bár mostanában néha már én érzem úgy, hogy jót tenne nekem egy-két pofon ) De valahogy mégis megtanultam, hol vannak a határok. Pedig szüleim nem számítanak a keményen nevelők közé.

Viszont ismerek olyat (sajnos) akinek nem lenne elég egy komoly beszélgetés, se verés, mert rá az sem hatna. Az ilyen gyerekből hogyan lehet embert faragni? Mert hogy nem az az 100%...
Az biztos, hogy ő többször ütött(rúgott) meg engem, mint a szüleim nevelő célzattal Nem tudom, mit kéne tennem, hogy békén hagyjon, de ezt már nem bírom sokáig idegekkel..

Hát igazából szerintem se a "jól megverem és megpofozom, mert megérdemli és ettől lesz ember" végéről kell hozzáállni. Eleve jószándékúnak, optimistának és hidegvérűnek kell lenni a gyerekneveléshez, nem mintha értenék hozzá, de eddig "ez jött le".
Öcsém, húgom nincs, egyedül nevelt anyu, de ilyesmire nálunk nem volt szükség. Mindig mellettem volt, de nem mondom, hogy nekem sose voltak szemtelen megjegyzéseim, vagy pofátlan kirohanásaim. De valamiért normálisabbnak érzem magam azoknál a gyerekeknél, akiket rendszeresen megpofoztak, pl az osztálytársaim agresszívek, vagy teljesen az ellentétük. Ők is mindenkit vernek, vagy inkább senkihez se mernek szólni.
De nem ez a lényeg, hanem az első bekezdés.

Néha úgy érzem hogy a hugom inkább csak magának hisztizik. Be van küldve a szobájába és hisztizik. Veri az ajtót. Lemegyek a pincébe egy kicsit szerelni visszajövök egy óra múlva és még mindig valami zaj jön a szobájából. Megkérdem anyut mi ez a hang. Azt mondja biztos most készíti elő voodoo bábut rólunk. Benézek és még mindig dübörög valamin.

Hát egy kicsit el van kényesztetve de nem neheztelek rá mert ő a legkisebb és nekem már több mindent megengednek pont azért mert idősebb vagyok.

Szintén ugyan az a körülmény, csak az élet kor más. Mert az is számít ám.

No én jó példa vagyok a 2 féle nevelési stílusra. Van ugye Remzy, akivel azt tettem amit csak nem szégyelltem, de se a jólirányzott jóidőben adott pofon, se a szépszó, se a lelki beszéd nem segített rajta.
A kisebbik ha rosszat tett (ami nagyon ritka eset volt) ha megemeltem a hangom, máris elkápicsorodott, és megkérdezte miért kiabálok. Talán ha 2-3x ütöttem meg.

Pedig egy a háttér, egy a környezet, egy a nevelési stílus.

Ergo: nagyon nagyban függ a gyerek természetétől, hogy milyen nevelést, szigort és büntetést igényel.

Egyénbénk a hisztinek 2 hatásos ellenszere van sztem: a pohár hideg víz és az hogy otthagyod. Én kimentem a szobából, rácsuktam az ajtót és ha nem volt nézőközönség, abbahagyta. Nem volt kinek produkálnia magát.
Amit a gyereknevelés fő szabályának tartok az a következő:
Annyit kell lenni együtt a gyerekkel, amennyit csak bírsz. Reggeltől estig, mesélni beszélni, játszani vagy csak együtt tv-zni. Ennél jobb nevelési módszer nincs is. (én még mindig nagyon sokat vagyok velük )

Phaedra/Namarie írta: Oisin: a te beírásodhoz: van a közelünkben egy ovi. Szép tavaszi nap, poétek délután négy óra, elég forgalmas utca. Anyuka???? úgy üvölt a szerencsétlen, síró gyerekkel, hogy három sarokról visszafordulnak.
Másik eset: távolsági busz, három értelmes, okos gyerek - anyuka??? végigegrecírozatatja őket.Szerencsétlenek meg se nyikkannak, de ha már kifelé nézkelődnének, jön a pofon ígérete. Leszálláskor benyögi: de nehéz három gyerekelle!! Nos, az utasok összenéztek, és látszott, hogy mindenki naggyon szívesen mondana valamit a jóasszonynak.

Namarie, én nem erről beszéltem! Lsz olvasd el újra, amit leírtam.

Snuffles írta: Tulajdonképpen egyetértek, de nem egy olyan fiatalt ismerek, aki mindig tisztelettudóan beszél az emberekkel, legyen az vele egykorú, közepes korú, vagy idős bácsi/néni. Ők szerintem nem sokszor voltak megverve, mégis emberek lettek, vagy azok lesznek.
Ellenben egy ötéves gyereket, aki még iskolába sem jár, megverni... minek? Fel tudja ő fogni az ötéves kis gyermekagyával, hogy miért kapta? Ötévesen mindenki azt gondolja, hogy igazságtalanul kapta a pofont, a verést, a fenyítést...
Elhiszem, hogy van aki olyan zseni már ötévesen is, hogy egy értelmes szülői magyarázat neki bőven elég, de az olyanokat nem kell pofozgatni.

Snuffles, ebben szerintem nincs teljesen igazad. A gyerekek legnagyobb része igenis begyűjt néhány pofont, amíg kitapasztalja a szülei tűréshatárait - ki többet, ki kevesebbet - de nem azért, mert nem érti, hogy mit nem tehet meg és miért, hanem azért, mert a magyarázat és a jó példa önmagában nem mindig elég visszatartó erő.

Ha a gyerek hallgat az értelmes szóra, akkor természetesen nem kell, nem is szabad megütni. Ha nem, de nem ment túl messzire, ill. nincs komoly jelentősége a dolognak, akkor se, akkor inkább hagyjuk rá. De ha már messze túlment azon, amit el lehet tűrni, és nem lehet vele beszélni, mert csakazértis folytatja, és elereszti a füle mellett, amit mondasz, akkor egy jól irányzott pofon bizony nagyon sokat segíthet. Nagy valószínűséggel visszazökkenti a rideg valóságba, ahol igenis vannak szabályok, amiket be kell tartani. És ha egy kicsit értelmesebb fajta, levonja belőle a tanulságot, és legközelebb nem megy túl a határon, vagy legalábbis nem ereszti el a füle mellett a szóbeli figyelmeztetést, mert tudja, hogy úgy rosszabbul jár. Így aztán nem is gyűjt be több pofont. Ellenben ha nem lesz semmiféle következménye annak, ha cseszik rád, akkor azt a tanulságot vonja le, hogy bármit megtehet, és egyre durvább dolgokat enged meg magának, az esetek többségében.

Ám ez a fajta "kondicionálás" - még egyszer hangsúlyozom - csak akkor működik jól, ha következetes vagy abban, hogy hol a tűréshatár, és ha ezt neki is megmagyarázod - miután már újra hajlandó meghallani, amit mondasz. És ha a Te saját viselkedésed nem áll ellentétben azzal, amit tőle elvársz. Mert hiába sulykolsz valamit a gyerekbe akár szép szóval, akár veréssel, bármivel, ha Te rossz példát mutatsz, nem fogja elfogadni, mert nem leszel hiteles. Amúgy hidd el nekem, egy ötéves gyerek sokkal többet fel tud fogni "a kis gyermekagyával", mint azt a legtöbb felnőtt képzeli, illetve mint amit általában mutat. Mégis előfordul, hogy nem hallgat a jó szóra, és nem azért, mert nem érti, hanem azért, mert nem akar.

Az már egy másik téma, hogy van sok olyan szülő, aki szeszélyes, következetlen, mindenbe beleköt, vagy egyszerűen csak túlságosan élvezi a hatalmi helyzetét és halálra szekálja a gyerekét/gyerekeit. Az ilyenek jobb lenne, ha nem is nevelnének gyereket. De ez már más téma. Viszont a legjobb szülő is kerülhet olyan helyzetbe, hogy ki kell osztania egy-két pofont.

Én a magam részéről egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor kellett végső megoldásként ilyesmihez folyamodnom, de akkor igenis kellett - hogy később ne kelljen sokkal többet.

Üdv,
Oisin

Snuffles írta:

Olorin.papa írta: Az a pofon sohasem felesleges, csak a megfelelő időben kapja

Namármost amikor én beírtam, hogy szeretnék a szüleim elvárásának megfelelni, mindenki letámadott, hogy jaj mennyire rossz lehet nekem és ne tegyem, mert életben maradok anélkül is és teljes életet élek. Én viszont nem értem félre a hozzászólásodat és még csak tapintatosan SEM akarom megkérdezni, hogy téged vertek-e kiskorodban. Mert tudom, hogy nem ez a lényeg és nem ezért alakult ki ez a véleményed.

Nem vertek össze vissza, de a megfelelő időben kapott tasli mindig visszavezetett a megfelelő útra

A legnagyobb hatást az tette rám, hogy az általam jogosnak ítélt verést nem kaptam meg végül. 5 éves voltam akkor

Olorin.papa írta: Az a pofon sohasem felesleges, csak a megfelelő időben kapja

Namármost amikor én beírtam, hogy szeretnék a szüleim elvárásának megfelelni, mindenki letámadott, hogy jaj mennyire rossz lehet nekem és ne tegyem, mert életben maradok anélkül is és teljes életet élek. Én viszont nem értem félre a hozzászólásodat és még csak tapintatosan SEM akarom megkérdezni, hogy téged vertek-e kiskorodban. Mert tudom, hogy nem ez a lényeg és nem ezért alakult ki ez a véleményed.

Az a pofon sohasem felesleges, csak a megfelelő időben kapja

Olorin.papa írta: és értetlenek akkoriban a gyermekek

Akkor meg minek megverni őket? Nem a kiskori sérelmeimet torolom meg most jól néhány hozzászólással, csak még nem volt gyermekem

Valamilyen módon mindenképp meg kell értetni velük, hogy ez nem helyénvaló. Valamilyen szinten meg kell neki mutatni az erkölcsi értékeket, hogy mi jó, s mi nem. A többit pedig saját magának kell felfedezni, ez fogja meghatározni későbbi jellemét.

Grion írta: Liliom: A csúnya beszédhez annyit, hogy nem tudom, te hogyan reagálod le, ha hozzád így szól, de lehetőség szerint el kell ereszteni a füled mellett, és nem érzékeltetni vele, hogy most olyan dolgot mondott, amivel téged felhúz, és ezt később is megteszi, mert szórakoztatónak találja.

Nem csak hogy szórakozatónak találja, hanem tovább csinálja. Mert, ha még foglalkozol a dologgal és tiltod neki, annál inkább mondani fogja.
Mert a gyerekek imádják azokat a dolgokat kiprobálni és csinálni amit tiltanak nekik.

Niph írta: És a "legjobb" amikor, ebben a korszakban vannak, hogy a bizony a szülőket felhasználják egy más ellen, ha nem következetesen nevelenek. Vagyis az egyik hiába tilt, ha a másik megengedi, ezt a gyerek észreveszi és olyan szépen kijátsza a szülőket a msáik ellen.

Na igen. Az nagyon-nagyon fontos, hogy a két szülő egy véleményen legyen, legalább akkor, amikor a gyerek a közelben van, különben tényleg szépen kihasználja őket.

Liliom: A csúnya beszédhez annyit, hogy nem tudom, te hogyan reagálod le, ha hozzád így szól, de lehetőség szerint el kell ereszteni a füled mellett, és nem érzékeltetni vele, hogy most olyan dolgot mondott, amivel téged felhúz, és ezt később is megteszi, mert szórakoztatónak találja.
Persze az megint más, ha közösségben van, és te hiába mész el felette, a többi gyerek megjegyzi... Ez esetben tanácstalan vagyok.

Olorin.papa írta: Akinek volt már 5éves gyereke, az pontosan érti miről van szó!
Egyszerűen rettenetesek, és értetlenek akkoriban a gyermekek, és nyakig benne vannak a dac korszakban, azt hiszik, hogy övék a világ, és minden pillanatban a határait feszegeti. Ebben az állapotában egy jókor elhelyezett verés csodákra képes.

És a "legjobb" amikor, ebben a korszakban vannak, hogy a bizony a szülőket felhasználják egy más ellen, ha nem következetesen nevelenek. Vagyis az egyik hiába tilt, ha a másik megengedi, ezt a gyerek észreveszi és olyan szépen kijátsza a szülőket a msáik ellen.

O igen, az otevesek borzasztoak. Egesz nap csak azt hallom egytol, hogy "Shut up you f*ckin' idoit and go away!", ilyenkor annyira tudom szeretni az edes artatlan gyermeket. A szep az, hogy mar az anyjaval is igy beszel, nem csak velem. Megmondtam az anyukanak, hogy ha most nem hallgattatja el, ilyen utalatos es eroszakos marad nagykorara is. Az anyuka persze csak mosolyog es a fejet csovalja, hogy a gyerek majd ugy is rajon magatol mi a helyes. Hat... szerintem nem fog. Igazabol nem erdekel hogy beszel a kis majom, de amikor a kepemet rugdossa, az mar eleg gaz, en meg nem vaghatom szajon, mert nem az en fiam. Nem tudom mit csinaljak vele, otletem sincs hogy hassak ra.

Akinek volt már 5éves gyereke, az pontosan érti miről van szó!
Egyszerűen rettenetesek, és értetlenek akkoriban a gyermekek, és nyakig benne vannak a dac korszakban, azt hiszik, hogy övék a világ, és minden pillanatban a határait feszegeti. Ebben az állapotában egy jókor elhelyezett verés csodákra képes.

Felagund írta: Büntetés alatt nem (csak) szülői verést értek... Büntetés az, ha leesik a székről, megégeti a kezét a sütővel, megszúrja az olló, nem találja az anyját, stb...

Öö, az más, mert akkor nem tud mást hibáztatni. (Persze tizenöt évesen már "anya miért hagytad a sütőt forrón, a te hibád"...) De ha magamból indulok ki, akkor legalább ötévesen nem tudtam volna sehogyse ráfogni másra, hogy kibújjak a felelősség alól. Bár lehet, hogy más máshogy működik.

Oisin: a te beírásodhoz: van a közelünkben egy ovi. Szép tavaszi nap, poétek délután négy óra, elég forgalmas utca. Anyuka???? úgy üvölt a szerencsétlen, síró gyerekkel, hogy három sarokról visszafordulnak.

Másik eset: távolsági busz, három értelmes, okos gyerek - anyuka??? végigegrecírozatatja őket.Szerencsétlenek meg se nyikkannak, de ha már kifelé nézkelődnének, jön a pofon ígérete. Leszálláskor benyögi: de nehéz három gyerekelle!! Nos, az utasok összenéztek, és látszott, hogy mindenki naggyon szívesen mondana valamit a jóasszonynak.

Majd'minden gyerek értelmesnek, jóindulatúnak indul, nyitottak, de otthon totál elcsezsik. Bocsánat a szóért.

Tudjátok, mi a vicc? Az Oisin által leírt ászcsávó szülő nem nevezhető annak. És miért nem enged beleszólni? Miért küldi el a jó anyukájába azt, aki esetleg szólna neki, hogy ne állandóan atévé előtt legyen a gyerek, vagy legalább válogassa meg, mit nézzen? Mert lusta. Kényelmesebb ez így nem? Aztán mindenki más, aki nevelni akarná azt a szerncsétlent, egy utolsónál is utolsóbb.

Nem csodálom, hogy ilyen agresszívek a gyerekek. Van egy idős nagynéném, fejárok hozzá kártyázni. Fölötte van egy kisgyerekes anyuka, nos, ahogy az beszél azzal a cseppséggel.. kriminális.

Egyik kollegám mesélte, hogy tanítványom, édesanyját látta egyszer egy bolt előtt a gyerekeivel. Anyuka úgy viselkedett, hogy ő félre is fordult. De miért más szégyelli magát a tökéletlen szülő miatt?

Büntetés alatt nem (csak) szülői verést értek... Büntetés az, ha leesik a székről, megégeti a kezét a sütővel, megszúrja az olló, nem találja az anyját, stb...

Felagund írta: (Konkrétan: az, amihez büntetés társul, az rossz dolog, amihez nem, az nem...)

Igen, ilyen kisgyereket is ismerek, meg velem egykorút is. A kortársabbik kicsit félénk, semmihez nem mer hozzákezdeni és meg sem mer szólítani, bármilyen kis apróságról van szó, egyszerűen annyira görcsös. Egyébként mindent görcösen csinál, halk és motyog, mellesleg elviselhetetlenül túlzásba viszi ezt, akárki akármit csinált vele kiskorában, de én nem akarnék ilyen lenni.

Ezek szerint az én hibám volt anno, hogy nem értettem meg az üzenetet, amit a szüleim próbáltak közvetíteni felém, de egyébként elgondolkoztam, hogy most, miután ebbe az utolsó "verési szakaszba" értem, tizennyolc évesen, mi miatt kéne engem speciel megverni? Mert hogy még nem vagyok ember, az fix.

Snuffles írta: Ellenben egy ötéves gyereket, aki még iskolába sem jár, megverni... minek? Fel tudja ő fogni az ötéves kis gyermekagyával, hogy miért kapta?

De mennyire! 4-5 évesen a gyerek egyfajta trial-and-error módszerrel tanulja meg, hogy mi helyes és mi helytelen, a Skinner-féle II. típusú kondicionálás analógiájára. (Konkrétan: az, amihez büntetés társul, az rossz dolog, amihez nem, az nem...)