Gondolatok

ne offoljunk, mert kitörlöm magunkat

Hm. Megszervezem a lázadók csapatát, kerítünk egy Jedit, és egy csempészt, és jól fellázadunk!

Remzymama/Tünde írta:

Felagund írta:

Remzymama/Tünde írta:

Alyr Arkhon írta: Nekem például életcélom, hogy Magyarország királya és császára legyek (kissé kibővített országhatárokkal), ennek ellenére nem halok bele, ha nem leszek az.

na de kérlek, azért a nevem mégiscsak engem predesztinál erre

8O miért, Habsburg Tünde vagy???

Nem. Királyné Kiss Tünde

Akkor is max a férjedet predesztinálja a neve bármire is...

/me kriptorojalista

Felagund írta:

Remzymama/Tünde írta:

Alyr Arkhon írta: Nekem például életcélom, hogy Magyarország királya és császára legyek (kissé kibővített országhatárokkal), ennek ellenére nem halok bele, ha nem leszek az.

na de kérlek, azért a nevem mégiscsak engem predesztinál erre

8O miért, Habsburg Tünde vagy???

Nem. Királyné Kiss Tünde

Remzymama/Tünde írta:

Alyr Arkhon írta: Nekem például életcélom, hogy Magyarország királya és császára legyek (kissé kibővített országhatárokkal), ennek ellenére nem halok bele, ha nem leszek az.

na de kérlek, azért a nevem mégiscsak engem predesztinál erre

8O miért, Habsburg Tünde vagy???

Alyr Arkhon írta: Nekem például életcélom, hogy Magyarország királya és császára legyek (kissé kibővített országhatárokkal), ennek ellenére nem halok bele, ha nem leszek az.

na de kérlek, azért a nevem mégiscsak engem predesztinál erre

egyébként, a boldogságért nekünk kell tenni, nem jön helybe. Meg kel keresni az élet apró örömeit. És nem csak azt meglátni ami negatív és nem sikerült esetleg. És vannak időszakok, amikor nagyon lenn van az ember és vannak időszakok, amikor sok apró dolog után egyre elégedetebb vagy és azt veszed észre hogy szép a világ.
Szeretnek, sikereid vannak. Na akkor vagy boldog. Hisz egyetemes, állandó boldogság nincs. És akkor nem is tudnád, ogy boldog vagy, hisz nincs mihez hasonlítani

Alyr Arkhon írta: Igazából a világ attól, hogy siralomvölgynek látod, vagy hogy a boldogság földjének, cseppet sem változik.
Sőt, a világ egy picikét sem törődik veled. (ha a világon az egész világegyetemet értjük, akkor egyetlen emberrel sem törődik. Még ha a Föld felrobbanna, az sem látszana az Alpha Centauriról, pedig az a legközelebbi csillag a Naphoz)

Innentől kezdve szerintem semmi értelme utálni. (igaz, olyan nagyon szeretni se muszáj, főként a jelenleg domináns életformáját)

Értem Alyr, hogy mire gondolsz, azt hiszem, bár én még rátennék egy lapáttal.
Szerintem igenis változik a világ, ha siralomvölgynek látod, akkor olyan irányba mozdul, ha a boldogság földjének, akkor abba. Persze azzá nem fog válni soha, és ezzel nem árt tisztában lenni.
Azzal mélységesen egyetértek, hogy a világ egy picikét sem törődik velünk. Ellenben mi aztán törődhetünk a világgal, vagyis inkább a bennünk létező képével. Ennek a mikéntjével pedig idestova 2500 éve foglalkoznak a bölcsességet szeretők különböző elméleteikben.
A gyakorlatban pedig van rá hetven évünk, kinek több, kinek kevesebb. Aztán pedig csak Isten tudja, hogy mi lesz velünk. Kivéve ugye Túrint

Gelmir írta: Az mindenesetre bizonyos, hogy a halál az igazi, örök megnyugvás és béke, s talán egy új világot is jelent, ezért hát inkább erre vágyakozzunk, ne pedig az élet kicsinyes, hasztalan örömeire.

Hát én inkább vágyom az élet hasztalan, kicsinyes örömeire, mert az legalább elérhető, ha hajlandó valaki kinyitni a szemét, szívét, eszét a világra (mint ahogy előttem már sokan szajkózták), mint hogy a halál utáni léttel törődjek. Mert mi lesz a halálom után? Boldogság? Talán. Megnyugvás? Talán. Öröm? Talán. De biztosat senki sem mondhat, Te sem. Lehet, hogy ezt képzeled, de ha tévedsz akkor nagyon rápacsáltál, mert az egyetlen esélyed is eljátszóttad, hogy boldog légy. Nem mondom, hogy könnyű mindenben meglátni a szépet és a jót, de legalább próbáljuk meg! Ha már megadatott ez az élet ne pocsékoljuk el, mert itt nincs a végén restart funkció, mint az olcsó tamagocsin.

Gelmir írta: Elégedettség, boldogság...
Kérdés szerintem az, hogy egyáltalán elérheti-e ezeket az ember életében?
Szerintem nem. A világ mára olyanná lett, hogy ezek a fogalmak elérhetetlenné váltak.
És hoppá! Már én is (lehet hogy ez csak az én hibám) csupán fogalmakként említem őket, holott ezeknek érzéseknek kellene lenniük.
A sok galádság ami a világon van az embert is telhetetlenné teheti, s sajnos sokszor azzá is teszi. Ha nem csak a saját szempontjainkat vennénk figyelembe, talán a környezetünkön is javíthatnánk.
(De jó, már megint olyanról írok, amit lassan már magam sem hiszek el!)
Az mindenesetre bizonyos, hogy a halál az igazi, örök megnyugvás és béke, s talán egy új világot is jelent, ezért hát inkább erre vágyakozzunk, ne pedig az élet kicsinyes, hasztalan örömeire.

Nem lehet hogy a világszemlélettel van a gond?
Rengeteg apró és nem apró csodás dolog van amiért érdemes élni, és mindíg lesznek gondok is. De nem érdemes siettetni a halált mert egy napon úgyis eljön, akkor meg addig akár ki is használhatod az időt és jól is érezheted magad...
Telefonom üdvözlőszövege bekapcsoláskor: "Élvezd az életet, ez nem próbaidő!"

Én abban látom mostanában a legfőbb gondot, hogy a legtöbben csak panaszkodnak hogy minden miylen rossz, holott igenis vannak szép dolgok csak észre kell venni őket. A boldogság meg nem csak érzés, hanem döntés is. Annak a döntése, hogy örülsz a jó dolgoknak és nem csak a rosszakra gondolsz. Nem lehet mindennek csak az árnyoldalát nézni... illetve lehet de attól még semmi nem lesz jobb.

Szóval, mosolyogj egy nagyot, fel a fejjel és nézz körül hogy mennyi jó dolog van körülötted. (és az lehet egy szép táj, egy napsütéses januári nap, valami számodra kedves zene vagy bármi... nem kell globális nagy dolgokra gondolni a boldogság szó kimondásakor)

Ez még az én pesszimizmusomat is kábé übereli.

Nem, nem. hogy ne gondoljon ilyen csacsiságokat.


Dreamer: :itscool:

Hmm... például Ilúvatar ajándékáról? :look:

Gelmir írta: Elégedettség, boldogság...
Kérdés szerintem az, hogy egyáltalán elérheti-e ezeket az ember életében?
Szerintem nem. A világ mára olyanná lett, hogy ezek a fogalmak elérhetetlenné váltak.
És hoppá! Már én is (lehet hogy ez csak az én hibám) csupán fogalmakként említem őket, holott ezeknek érzéseknek kellene lenniük.
A sok galádság ami a világon van az embert is telhetetlenné teheti, s sajnos sokszor azzá is teszi. Ha nem csak a saját szempontjainkat vennénk figyelembe, talán a környezetünkön is javíthatnánk.
(De jó, már megint olyanról írok, amit lassan már magam sem hiszek el!)
Az mindenesetre bizonyos, hogy a halál az igazi, örök megnyugvás és béke, s talán egy új világot is jelent, ezért hát inkább erre vágyakozzunk, ne pedig az élet kicsinyes, hasztalan örömeire.

Szerintem több Tolkient kéne olvasnod.

Dreamer_KF írta:

Gelmir írta: Elégedettség, boldogság...
Kérdés szerintem az, hogy egyáltalán elérheti-e ezeket az ember életében?
Szerintem nem. A világ mára olyanná lett, hogy ezek a fogalmak elérhetetlenné váltak.
És hoppá! Már én is (lehet hogy ez csak az én hibám) csupán fogalmakként említem őket, holott ezeknek érzéseknek kellene lenniük.
A sok galádság ami a világon van az embert is telhetetlenné teheti, s sajnos sokszor azzá is teszi. Ha nem csak a saját szempontjainkat vennénk figyelembe, talán a környezetünkön is javíthatnánk.
(De jó, már megint olyanról írok, amit lassan már magam sem hiszek el!)
Az mindenesetre bizonyos, hogy a halál az igazi, örök megnyugvás és béke, s talán egy új világot is jelent, ezért hát inkább erre vágyakozzunk, ne pedig az élet kicsinyes, hasztalan örömeire.

Ah, egy 17(8?) éves trú mötálost hallhattunk:D

Hé, dobj be egy pofa sert, és keríts egy nőt/pasit,´oszt máris másképp fogod látni!

Vagy olvasd el Philip Pullman Sötét anyagok trilógiáját, máris új fényben fogod látni a halált.

(Egyébként mindenféle kósza hírek ütötték fel a fejüket, miszerint a fent említett írónak vagy a könyvekenek topikja fog nyílni itt a fórumon )

Gelmir írta: Elégedettség, boldogság...
Kérdés szerintem az, hogy egyáltalán elérheti-e ezeket az ember életében?
Szerintem nem. A világ mára olyanná lett, hogy ezek a fogalmak elérhetetlenné váltak.
És hoppá! Már én is (lehet hogy ez csak az én hibám) csupán fogalmakként említem őket, holott ezeknek érzéseknek kellene lenniük.
A sok galádság ami a világon van az embert is telhetetlenné teheti, s sajnos sokszor azzá is teszi. Ha nem csak a saját szempontjainkat vennénk figyelembe, talán a környezetünkön is javíthatnánk.
(De jó, már megint olyanról írok, amit lassan már magam sem hiszek el!)
Az mindenesetre bizonyos, hogy a halál az igazi, örök megnyugvás és béke, s talán egy új világot is jelent, ezért hát inkább erre vágyakozzunk, ne pedig az élet kicsinyes, hasztalan örömeire.

Ah, egy 17(8?) éves trú mötálost hallhattunk:D

Hé, dobj be egy pofa sert, és keríts egy nőt/pasit,´oszt máris másképp fogod látni!

Jesszus Gelmir! Ne legyel mar ilyen pesszimista, senki se legyen.
Az elet nem annyira nehez am. Vannak problemak, amiket meg kell oldani, de ez van.
A celokrol annyit, hogy mindenkinek kellenek nagy almok amikben jo hinni, de a hetkoznapokban a legjobb ha aprobb dolgokat probalsz megvalositani (jol megirom a dogat, kitakaritom a hazat, sutok kenyeret, stb), mert az apro dolgok is adnak am sikerelmenyt, ha rendesen, szivvel csinaljak oket.
Abban meg nem hiszek hogy jo a halalt varni. Egyszer ugy is meghalok, nem marad utanam semmi, ha varom ha nem, be fog kovetkezni, miert lenne egy ilyen felesleges vagyam?

Elégedettség, boldogság...
Kérdés szerintem az, hogy egyáltalán elérheti-e ezeket az ember életében?
Szerintem nem. A világ mára olyanná lett, hogy ezek a fogalmak elérhetetlenné váltak.
És hoppá! Már én is (lehet hogy ez csak az én hibám) csupán fogalmakként említem őket, holott ezeknek érzéseknek kellene lenniük.
A sok galádság ami a világon van az embert is telhetetlenné teheti, s sajnos sokszor azzá is teszi. Ha nem csak a saját szempontjainkat vennénk figyelembe, talán a környezetünkön is javíthatnánk.
(De jó, már megint olyanról írok, amit lassan már magam sem hiszek el!)
Az mindenesetre bizonyos, hogy a halál az igazi, örök megnyugvás és béke, s talán egy új világot is jelent, ezért hát inkább erre vágyakozzunk, ne pedig az élet kicsinyes, hasztalan örömeire.

Énis ccsajk annyit, hogy tudjam azt hogy jó útón haladok affelé amit kitűztem magam elé.Szerintem jó ha van az embernek vmi célja, m akkor könnyebben veszi az akadályokat, minthogy csak a tanulás miatt tanul, m mondjuk belenevelték és megszokta.2 ha nincs 1 célja az embernek akkor mikor lesz elégedett és boldog?

Olorin.papa írta: Én mindig annyit tanultam, és azt amit szerettem és akartam, az életben is többnyire azt csináltam, amit akartam, és köszönöm, jól vagyok!

Én is Főleg, mert a szülők leginkább olyat várnak el, amit én is elvárok magamtól és szeretném is, a tanáraim meg nem érdekelnek. Nem nekik tanulok, hanem magamnak, és én azt tudom hasznosítani.
Már csak ezért is szeretnék tanár lenni. Mindenképp.

Alyr Arkhon írta: Namarie: Ha Snuff pontduplázni akar, akkor bizony nyüstölnie kell a törit. Ma már nem úgy van, hogy elég abból jónak lenned amiből tovább akarsz menni.

Egyébként elég lenne csak a biosz emelt szintű érettségim, de akár szükségem van a törire, akár nem, hármas alá semmiképp nem szeretnék menni.

Alyr Arkhon írta: Snuffles: Töri-biosz? Nooormális?

Hát bizony nem ;D

Bár rajtam nem látszik azt hiszem, de én is folyamatosan megfelelni próbálok másoknak, bebizonyítani, hogy Ember vagyok, hogy Érek valamit. Főleg apámnak.

Azt hiszem a gond ott van, hogy a T. Család és néha a T. tanárok is azt akarják, hogy a Gyerek az ő álmaikat valósítsa meg. Aztán a gyereknek más vágyai vannak, vagy másban tehetséges és sok szülő ezt nem veszi tudomásul. Ami szerintem nagyon nem jó.
A suli meg eleve belénk neveli a teljesítménykényszert...

Ethuil írta:

Olorin.papa írta:

Snuffles írta:

Phaedra/Namarie írta: Te, de akkor miért tanulod

Mert muszáj. Elvárják. Szülők, tanárok.

Én mindig annyit tanultam, és azt amit szerettem és akartam, az életben is többnyire azt csináltam, amit akartam, és köszönöm, jól vagyok!

Hogy is mondják erre? Régi szép idők? Hja...

Én manapság is ezt csinálom. :up:

Olorin.papa írta:

Snuffles írta:

Phaedra/Namarie írta: Te, de akkor miért tanulod

Mert muszáj. Elvárják. Szülők, tanárok.

Én mindig annyit tanultam, és azt amit szerettem és akartam, az életben is többnyire azt csináltam, amit akartam, és köszönöm, jól vagyok!

Hogy is mondják erre? Régi szép idők? Hja...

Snuffles írta:

Phaedra/Namarie írta: Te, de akkor miért tanulod

Mert muszáj. Elvárják. Szülők, tanárok.

Én mindig annyit tanultam, és azt amit szerettem és akartam, az életben is többnyire azt csináltam, amit akartam, és köszönöm, jól vagyok!

Snuffles írta:

Phaedra/Namarie írta: Te, de akkor miért tanulod

Mert muszáj. Elvárják. Szülők, tanárok.

Pont szombaton beszélgettem erről egy nagyon kedves barátommal... az elvárásoknak való megfelelésről... én görcsösen próbálok úgy élni hogy az másoknak jó legyen és hogy megfeleljek mindenkinek (családomnak, barátaimnak, iskolámnak, munkehelyemnek, páromnak, sok sok rokonnak stb...) És persze mindez nem elég mert más életem van mint amit a családom elvárna (talán életem végéig fogom hallgatni, hogy az unokatesóm jogra ment én meg egy szakközépbe és tulajdonképpen nem is munka amit csinálok...) és mások a terveim (művészeti) mint amit jónak tartanak...
Nem jó ez így...
Kedves barátom valahogy így mondta:

Egyrészt nem lehet görcsösen élni, mert minél inkább akarunk valamit annál kevésbé fogjuk elérni. És ami a legfontosabb az az, hogy nem másoknak, hanem magunknak kell megfelelni, és magunkért kell megtennünk ami teszük. Ne nekik akarj megfelelni, mert ennyi embernek és elvárásnak nem lehet. Hanem nézz bele a tükörbe és annak tegyél meg mindent akit ott látsz. Neki is vannak elvárásai, álmai, vágyai és te azokat kövesd. Lényegtelen hogy mások ehhez mit szólnak. Mert ha ömagadnak és a magaddal szemben támasztot elvárásoknak meg tudsz felelni akkor a többi jön magától. és ha ezek után belenézel a tükörbe akkor ne azt nézd, hogy mit nem értél el, és kinek nem vagy elég jó, hanem hogy mennyit érsz és önmagadnak mennyit jelentesz. Hogy mik a te értékeid és ki vagy te.

Aztán azt a feladatot kaptam, hogy másnap reggel amikor felkelek nézzek bele a tükörbe, és mondjam el mi változott. Hogy kit látok, mik az értékei és mit tegyek hogy neki megfeleljek...
És innentől már csak rajtam áll mi a fontos, és mi nem az. Persze ettől még messze vagyok, és nem megy egyik napról a másikra...

De egy próbát talán megér