Gondolatok

Tünde írta: Én az utóbbi azt hiszem. Ti?

Ez érdekes, nem gondoltam még arra, hogy egy ilyen esetben megmondjam neki, hogy nekem még dolgom van itt. De valószínűleg ezt tenném. Megmondanám neki az okokat is, aztán döntsön belátása szerint. Mivel véleményem szerint utána nincs semmi, nem fogom magam emészteni a mennyben/pokolban, hogy jaj mennyi mindent magam mögött hagytam.

Estel Adániel írta:

Tünde írta: Amúgy mit csinálnátok, ha nem venné fel a telefont?

Az izgalmasabb kérdés az: vajon mit csinálnánk, ha felvenné?

gondolom mindenki vérmérsékletétől függően "beszélgetne" vele. Ki fenyegetőzne - bár nem tudom mivel - ki könyörögne, ki meg észérvekkel próbálna meg hatni rá.

Én az utóbbi azt hiszem. Ti?

Alighanem feltűnhet, hogy az eredeti kérdést a rá adott válaszaimat illetően némileg elkomolytalankodtam... nos, azóta - tehát a legutóbbi itteni hozzászólásom óta - találtam, és elolvastam egy igen érdekes könyvet, mely bizonyos értelemben talán megfelel a lenti smsnek, méghozzá az emberiségre vonatkoztatva; ugyanakkor jóval többet közöl annál, mint az sms tartalma - de ez talán nem is olyan meglepő, ha arányaiban nézzük a kettő esetet.
Nem tudom, rajtam kívül hányan fogjátok végigolvasni ezt a könyvet, de akik vállalkoznak rá, azokat - ezúttal komolyan - azzal bíztatom: érdemes. :cool:
Ő az.

Estel: ismered a paradoxont: ha te szólsz Istenhez, imádkozol. Ha ő szól hozzád, skizofrén vagy... big_smile

Ennél már csak az a nagyobb vicc amikor valaki az utcán menetközben hangosan magába beszél... mindenki kiröhögi... holott közismert és általánosan elterjedt folyamatról van szó amit gondolkodásnak hívnak, normális ember éjjel-nappal ezt csinálja, csak nem hangosítja ki
pedig egyébként jobb is hangosan, egy csomó mindennel szembesülhet az ember, ha hallja a saját hangját, könnyebben ki is röhögi magát, ha hülyeséget gondol...

Én nem mondtam randit. Inkább az érdekelne, hogy miért és csak azért hívnám föl éppen telefonon, mert ő is azon keresett és akkor már mér ne alkalmazkodjak...

Tünde írta: Amúgy mit csinálnátok, ha nem venné fel a telefont?

Az izgalmasabb kérdés az: vajon mit csinálnánk, ha felvenné?

Én a napot a Word előtt tölteném: végrendelkeznék a cuccaimról, és szinte minden fontos ismrősnek írnék. Úgy intézném, hogy a halálom után találják meg. Van egy-két dolog, ami bennem van, és nem biztos, hogy elmondanám, de nem szívesen mennék el úgy, hogy sose derüljön ki. Amelett én se szeretném, hogy az utolsó napomon bárki a szokottól eltérően viselkedjen velem, puszta sajnálatból.

Egyébként igyekeznék még sokakkal beszélgetni, de semmi komolyról, hogy minden olyan legyen, amit megszoktam - és amiért szeretem őket.

Azt hiszem azzal a pár emberrel tölteném, akik fontosak. A legvégét meg a KedvesMmel

Amúgy mit csinálnátok, ha nem venné fel a telefont?

Visszaírnék hogy köszönöm, hogy ilyen szép életem lehetett.
Mivel mindig attól tartok hogy bármikor történhet bármi és nem tudom elmondani senkinek, ezért:
elmondanám a számomra fontos embereknek és élőlényeknek hogy mennyire szeretem őket.

Szóval: "ha reggel kapnál egy sms-t az Úristentől, hogy "ez az utolsó napod, este békében elmégy aludni, de már nem ébredsz fel többet", aláírás: Úristen, mit tennél aznap?"

Visszahívnám. A többi a pillanat műve lenne...

Ennék egy csomó olyan kaját amit eddig még sosem. Végrendelkeznék arról a hihetetlen vagyonomról, és nem szólnék róla senkinek, hogy ez az utolsó napom. Ugyanez lenne ha valami halálos korban szenvednék. Engem se sajnáljon senki.

Ezt a kérdést elsőre elég nehéz megválaszolni. Tételezzük fel, hogy nem 16 hanem 18 elmúltam és úgy talán könnyebb lenne.
Először is (amit már lentebb leírtatok) rendelkeznék a vagyonomról (kb. 3.000 Ft + a többi dolog). Elmennék vért adni, a szerveimet felajánlanám, majd megvenném a repülőjegyet Új-Zélandra, mivel ott még soha nem voltam, és egyszer el szeretnék jutni oda. Felhívnám azt az embert akivel már kb. fél éve összevesztem és megmondnám, neki, hogy sajnálom az egészet, és még mindig nagyon kedvelem.
Elmondanám, az embereknek a véleményemet róluk, bármennyire is fáj nekik, mivel életem utolsó napján szeretnék mindenkinek mindent megmondani, legyen az jó vagy rossz.
Nem feküdnék el aludni, mivel úgysem menne, főleg ha tudom, hogy teszem azt éjfélkor halok meg.
Ezek mind úgy hangzanak, mintha nem gondolnám komolyan őket, de pedig véresen azok. Szörnyű még belegondolni is, hogy mi lenne ha...?

Én biztosan megtennék olyan dolgokat, amelyekre az alkalmas időpontot már évek óta várom és tudom, hogy évek múlva sem biztos, hogy eljön
Elmondani nem tudom, kinek és mit tudnék, ami változtatna bármin is, vagy méginkább hogy értelme legyen, de magamat ismerve kapnak néhányan olyan levelet tőlem, amelyben röviden és őszintén leírom, hogy ezértmegazért fontosak voltak a számomra és mérföldkövet jelentettek az életemben.

De ha komolyan meggondolom, igazából azt sem tartom kizártnak, hogy ebben a felfokozott lelkiállapotban (imádom ezt a kifejezést) begubóznék és semmi értelmeset nem tennék, csak ülnék, vagy mittomén, görcsösen nyomkodnám az F5-öt és bámulnám a postafiókomat. És aztán megszűnnék létezni jelenlegi formámban

Estel: hát azt a számot én is visszahívnám.

Ebben az esetben naná, hogy kapásból visszahívnám a számot. És este tuti lefeküdnék.
(Valójában persze a Bonusz kérdésre könnyebb a válasz. Erre az a válasz, hogy nem tudom. Mindenesetre nagyon valószínűnek tartom, hogy belebonyolódnék némileg a "túlvilág-problematikába"...)

Két eset lehetséges:

aznap este nem feküdnék le aludni

aznap este ugyanúgy lefeküdnék aludni

Hogy a kettő közül melyik jönne, természetesen attól függne, hogy honnan tudnám.

Namarie írta:

Esgal írta: Oisin: a LEP kapcsán tényleg inkább a szervezői része nagy falat. Én egyébként elvállaltam volna, méghozzá szívesen. Két okból nemtettem:
1. Sajnos én sem vagyok már láblógázós gimnazista, ráadásul sikerült kifognom az ország egyetlen olyan egyetemét, ahol év közben halok meg, és nem vizsgaidőszakban; a KÖMFTöt is alig bírtam mellette, egy LEP főszervezőség egészen egyszerűen nem fért volna bele.
2. Le lettem beszélve, mikor még gondolkoztam a dolgon, mondván, nincs elég szervezői tapasztalatom és kapcsolati tőkém és karizmám, és kitudja, mim a véghezvitelhez - és az a helyzet, hogy ez igaz. Mondom ezt úgy, hogy azért csináltam már pár dolgot az mtt berkein belül.

Nem tudom, más mit mondana; részemről Tolkien még nagyon is ott van. Amit sajnálok, az az, hogy nem tudok oly mértékben foglalkozni vele, ahogy szeretném.

A másodikhoz: megoldást jelentene-e, hogyha olyasvalaki jelentkezik LEP, vagy bármely más nagy volumenű rendezvény főszervezőjének, kai még nem volt, nem lebeszélik róla, hanem adnak mellé egy olyat segítségül, aki már volt, akivel meg tud mindnet beszélni, aki úgymond betanítja? Ez abból a szempontból is jól jöhet, hogy a "régi motoros" el tudja mondani az újnak, mik is a potenciális hibalehetőségek.

Elméletben ez megoldást jelenthet, sőt, az a "lebeszélés" konkrétan úgy nézett ki, hogy csinálhatom, ha találok magam mellé ilyen-olyan téren tapasztalt embereket. De ha nincs ilyen, akkor ez a megoldás ugrott.

Egyébként a tapasztalatok továbbadása és a vezetők képzése, mint téma isőről időre felmerül, mostanság alakul is valami tapasztalatgyűjtemény-féle.

Alyr Arkhon írta:

Sötét Úr írta:

JRRT írta: (...) de hagynának bőven helyet más kezeknek és elméknek is, hogy festékkel, zenével és drámával töltsék ki a hiányzó helyeket (...)

Hmm... Ez a mondat elég érdekes támasz lehet a fan art művelőinek... Ha el nem felejtem, fel is hívom az Artisjus jogi tanácsadását...

Azért ezzel vigyáznék...
Még a végén valaki megírja a Gyűrűk Ura folytatását szmpla, az előzményekkel nem törődő fantasy jelleggel.

Az nekünk jó sok munkát adna, mert muszáj lenne intézményesen alázni minden elképzelhető fórumon

code a rat the monster on doom in it

Oisin írta: Ugyanakkor egy percig sem volt kérdéses, hogy lesz-e Tavaszi Tali, KöMT, Farsang, Halloween.

bocsánat, csak a tisztázás érdekében... Halloweent pl előző hétvégén vállata be Aeglos.. tehát igencsak utolsó pillanatos dolog volt.. igencsak kérdéses volt...

Gandalf írta:

Tünde írta: No igen. Én pl, hogy nem tudok angolul, csak ott kaphattam bővebb infókat a magyarul meg nem jelent könyvekről.

Völgyzugoly is ott van...

igen, bocsánat.. csak élőszóban más...

Zebegényben valami furcsa dolog volt a levegőben. (Vagy a bizonyos jövedéki termékekben.) Eléggé inspirálóan hatott. Meg a villanybekötés, Halloweennel

Izgalmas dolgok kerültek szóba, olyasmi ez, mint az első Gomuncs volt a Siriusban saját magunkról 2005 őszén azt hiszem.
Felmerülnek az alapkérdések, véleményeket ütköztetünk, vitázunk, definiálunk magunknak egy csomó mindent.
Egyvalamit hiányolok azért: itt is utaltok rá több helyen, de úgy tűnik, elfelejtettük, hogy Alyr meg én a tagság ötleteiből faragtunk egy arspoeticát magunknak? Hogy hol van Tolkien meg az ő értékei? Ott, mint az ördög!
Íme:
A MAGYAR TOLKIEN TÁRSASÁG MANIFESZTUMA

„Ha nevetségesen hangzik is, egyszer csak (hosszú csüggedt időszak után) eszembe ötlött, hogy megírok egy többé-kevésbé egybefüggő, a tágastól és a kozmogonikustól a romantikus tündérmesékig ívelő hatalmas legendát – úgy, hogy a nagyobbik alapja a földközeli kisebb lesz, ez pedig az égtől nyeri ragyogását –, amelyet aztán így dedikálhatok: Hazámnak, Angliának. Tónusa és színvilága olyan lenne, ahogy én szeretem, kissé hűvös és tiszta, s a mi „levegőnk” áradna belőle (…), és ha (reményeim szerint) megvalósulna benne az a tűnékeny könnyed szépség, amit sokan keltának neveznek (noha a hiteles kelta anyagokban ennek nyoma sincs), „fennkölt” lenne, ment minden durva alacsonyságtól, méltó egy régóta költészettől átitatott ország érettebb szelleméhez. A nagyobb történeteket részletesen kidolgoznám, sok mást csak vázlatosan illesztenék bele a sémába. A ciklusok egy fenséges egésszé állnának össze, de hagynának bőven helyet más kezeknek és elméknek is, hogy festékkel, zenével és drámával töltsék ki a hiányzó helyeket. Abszurdum.”
Forrás: Letters of J.R.R. Tolkien, 131. levél, Milton Waldmannak

Az a hűvös, tiszta színvilág, az ősi Európa levegője, amely megihlette a Professzort, és kétkedése ellenére segítette mitológiájának kibontakozását, gyorsan szétáradt a szépségre áhítozó huszadik században, sokakat elbűvölve. S ma számos csoport, társaság és szervezet tűzi ki maga elé a célt, hogy Tolkien életművét mind jobban megismerje, másokkal megismertesse, s hogy az általa szándékkal vagy akaratlanul üresen hagyott helyeket kitöltse elmélkedéssel, ecsettel, dallal, tánccal és játékkal.

Mi, a Magyar Tolkien Társaság tagjai: mítoszkedvelők, nyelvteremtők és nyelvészek, vadgondolkodók és ébren álmodók, bolondok, mesemondók, kézművesek, csavargók, komédiások és csepűrágók, bárdok és zenészek, táncosok, tüzeslelkű szónokok és csendben révedők, kóbor lelkek és más mindenféle lények elhatározzuk, kijelentjük és vállaljuk, hogy mindent megteszünk azért, hogy a Tolkien professzor által fontosnak tartott, a műveiben kiemelt értékek és kincsek – a természet szépsége, a művészetek és a régi korok emlékének tisztelete, az alkotó, teremtő szellemiség, az emberek bajtársiassága és környezetük iránt érzett felelőssége – ne tűnjenek el a világból.

Speciel tegnap is beszélgettünk ám a Prof.ról:) Meg új az könyvről meg mindenféléről.
Ja és ki ne hagyjuk a kurzust az eltén. Azért az se semmi, hogy sikerült elérni, hogy lehessen ilyen. És mindig betelik az összes hely. Nekem is csak idén, harmadszorra sikerült felvenni.

Hát srácok, momentumok kiragadása nélkül azt kell hogy mondjam, hogy az utóbbi két oldal ebben a topikban - amit az imént (szerk.: azaz kb. 4 órával korábban, amikor begépelni kezdtem az alábbiakat) sikerült egyben végigolvasnom - nekem igencsak tetszett; :itscool: mégpedig azon okból kifolyólag, hogy kifejezetten örülök annak, ha olyasmit láthatok, amit egyébként a különféle interneten fellelhető véleménycserével és -ütköztetéssel naponta gyarapodó oldalakon egyre ritkábban: valóban konstruktív hozzáállással végigvitt vitajellegű kommunikációt. hö.
Úgyhogy most éppen expliciten kimondva Szeretlek Titeket, és boldog vagyok, hogy van szerencsém ehhez a társasághoz tartozni.*

Mindezek ismertetése után pedig hozzátennék pár gondolatot én is.

Mint az talán az iméntiekből is látható, a társaság, mint olyan, attól lesz közösség, hogy a tagjait egymáson kívül valami más is érdekli, és összeköti, tehát nem csak társakat lel itt, hanem egy mindannyiunk számára fontos közös dolgot is.**
A Magyar Tolkien Társaságnál (nem véletlenül használom a teljes nevet, a szokásos MTT - ejtsd "emtété" - helyett) ez történetesen a néhai John Ronald Reuel Tolkien életműve, és az abban megjelenő szellemiség, legyen az konkrétumok tekintetében bármily nehezen megfogható(nak tűnő) is.
Ugyanakkor viszont talán az sem véletlen, hogy nem - teszem azt - "Magyar Tolkien/ita/ Közösség" vagyunk (azon túl, persze, hogy a jognyelv jobban szereti az egyesületek megnevezésében az egyiket, egyházi jellegű társulásokra, 'szektákra' a másikat használni ); ahogyan az sem, hogy különféle informális összejöveteleken sokszor szóba jött már a Társkereső, mint alternatív értelmezés az MTT egyik T-jeként. :tongue:

Ennek alighanem történeti okai is vannak: a tolkien.hu honlap fóruma, és az oda összegyűlő közösség jóval előbb megvolt, mint a 'kulturális egyesület' megalapításának igénye, így aztán nem csoda, hogy az emberek egymás iránti szimpátiája is hamarabb kialakult, mint az azóta hivatalosan deklarált célok iránti komolyabb lelkesedés, és jóval szervesebb résznek látszik ma is a 'társasági' jelleg a 'közösséginél'. :look: Mint azt a külhoni szomszédaink esetében is volt alkalmunk felfedezni, ez nem is annyira egyedi jelenség; sőt.
:cheers:
Mindazonáltal az MTT immár hat éves fennállása alatt nemegyszer előfordult már, hogy egyes jelenségek okán páran - gyakran ugyanazok - jónak látták felemelni a hangjukat az általuk aggasztónak ítélt tendenciák alapján előrejelezhető veszélyek jelzése érdekében; ahogy ezt Kincső is írta korábban, mint ahogy azt is, hogy ezen véleményeken felháborodni nem érdemes, még akkor sem, ha hangnemük vagy megfogalmazásuk gyakran az adott személy egyedi vérmérsékletét vagy hozzáállását esetleg jobban tükrözi a vélemény jogosságánál. Efkú és Oisin példáján láthatjuk, mennyivel előremutatóbb lehet ezen vélemények megfelelő megvitatása azok egyszerű elhessegetésénél, avagy irrevelánsnak bélyegzésénél. :sungl:

Ennyi idő alatt pedig az is nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyetén vélemények időnkénti hangoztatása hosszú távon valóban hasznára lehet a közösségnek, a "szekrények csontváztalanítása" érdekében... elvégre akik végigéltük ezt a hat évet itt, valóban láthatjuk a fejlődést a mostanihoz képest félidőnek tekinthető - visszatekintve eléggé kritikus - időszak óta. A társaság megmaradt, régi arcok vissza-visszatérnek, és szép számmal érkeznek újak is, akiket a közösség, és nem a társaság csábít ide (ebből a szempontból pedig a TLV hatékonyságát tekintve kifejezetten előkelő helyen áll a rendezvények korábban említett rangsorában, és szvsz a filmekével is összemérhető hatású vonzóerővel bírhat - nem elsősorban a fórum, hanem a Társaság szempontjából nézve ).***

Az én személyes véleményem pedig mindezek után az, hogy a Társaság életében mindenkinek, aki részt vesz benne, igen fontos szerep jut; méghozzá mindenkinek a maga helyén. Azoknak is, akik évekig a vállukon viselik az elnökségi vagy felügyelő bizottsági teendőket, és azoknak is, akik külső szemlélőként éreznek olykor késztetést arra, hogy a számukra az ő nézőpontjukból bírálhatónak érzett dolgokat szóvá tegyék. Azoknak is, akik szabadidejük és energiájuk szignifikáns részét áldozzák a 'gumifotelből kiáramló levegő visszajuttatására', de azoknak is, akik egy-egy rendezvényen 'a gumifotelben ülve' jól érzik magukat, és ezért aztán viszontlátjuk őket a legközelebbi alkalommal is. Azoknak is, akik rendszeresen fizetik a tagdíjat, és azoknak is, akik bár nem tagok, de benne van a pénzük (belépő formájában) és a munkájuk (résztvevőként) azon rendezvényekben is, amelyek kifejezetten az ún. 'belső közösségi események' közé sorolhatók. És - bár a külső, hallomásból tájékozódó szemlélő számára ez visszatetszőnek tűnhet -, ezen (a Társaság elsődleges céljainak szempontjából Tolkienhez kevésbé köthető) események szerepe az MTT-ben egyáltalán nem kevésbé fontos a tudományos és ismeretterjesztő jellegű, vagy épp a külső nyilvánosságnak is szóló eseményeknél; sőt, a magam részéről azt is állítom, hogy a Magyar Tolkien Társaság eddigi teljes élettartamát is figyelembe véve a gerincoszlop fontosságával bírnak azok a találkozók, ahol a Társaság helyeződik előtérbe - akár Tolkien rovására is.

Ez pedig nem azt jelenti, hogy a gerincoszlop fontosabb része a szervezetnek, mint a belső szervek, legyenek azok akármilyen funkciókat betöltők. De anélkül ugyanúgy nem működhet a szervezet, mint az agy, a szív, a tüdők, vagy a máj nélkül. Nem célom a hasonlatot továbbvinni, és kifejteni (bár lenne kedvem hozzá :tongue:), elég, ha annyit éreztetni tudok vele, hogy ha egy élő szervezet működik, akkor az összes alkotórészének köszönhetően működik, nem csak egy-egy szervrendszer jóvoltából. Most pedig számunkra úgy tűnik, működik. :sungl:

Éljenek soká a sejtes társulások! :hello:

És köszönjük a Professzornak a minden sejtbe jutó DNS-t. :itscool:

*: ez utóbbit pedig fenntartom akkor is, ha - azóta, hogy pár órája elkezdtem ezen hozzászólás megfogalmazását - az említett tünemény már halványulni látszik...

**: furcsaságként megjegyzem: azon is elgondolkodhat az ember, hogy köznapi értelemben használva a fenti dőlttel szedett szavak vajon felcserélve hangzanának-e helyénvalóbbnak ebben a mondatban, vagy sem. Pedig egyértelmű, melyik kifejezés honnan származik... :look:

***: hozzátenném persze, hogy bár mindez bizonyos mértékben a 'provokálók' érdeme is, azért túlnyomóan az aktív tagság - azon belül is a különféle vezetői és szervezői pozíciókat vállalók - munkájának köszönhető ; ezt pedig valóban nem tudjuk eléggé kihangsúlyozni a különféle hivatalos díjakkal