Gondolatok

Sőt! Egy-egy ilyen élmény nagyon össze tudja kovácsolni az embereket. Mélyülhetnek a barátságok, és bővülhet az önmagadról való tudás.

Ezért szeretnék mindenképp részt venni benne

Sziasztok!

Nem tudom miért kell mindig általánosságban beszélni... (Tisztelet a kivételnek.) Utálom. Szóval sokan közülünk azt mondják, hogy jó mások meg azt, hogy nem. Pedig ez jó is és rossz is (spanyol viasz ). Bizonyos helyzetben jó lenne, de azt hiszem több rosszat okozna. Sokkal többet. Igen, a kegyes hazugságot én is nagyon fontosnak tartom és ha ez elveszne, akkor nagyon nagyot fordulna a világ.
Darkman, te tényleg nagyon optimista vagy...irigyellek.

Brisa: Tudom, tudom és élvezem is a saját művemet, de...ezt valahogy nagyon rossznak érzem. (Jónak kéne?) Annyira félek a beképzeltségtől és az önzőségről (nővérem lévén, aki mindkettőben világbajnok lehetne), hogy annyira szerény és "önbizalmatlan" lettem, ami többek között ebben nyilvánul meg. Mit tegyek, mit tegyek...
A "köz"-zel kapcsolatban csak annyit, hogy nem sokat adok rá (ha valaki azt mondja rá, hogy borzadály, akkor fölágaskodik bennem a büszkeség és megvédem a művemet (úgy érzem ők a gyermekeim(mármint az írásaim ))), viszont szeretném, ha valakivel együtt tudnám élvezni. Szeretném ha valaki azt mondaná rá, hogy szép és megdícsérne.

Hácc,én pedig igenis néha örülnék,ha szavak nélkül is megérthetném magam...vannak dolgok,amiket nem tudok mások értésére adni...sőt,a legtöbb dolog ien ...ich heiße anit-social nomindegy...
uuutálom,hogy ha végre sikerült valamit kifejtenem,mire a beszélgetőpartner felteszi a "tessék?" kérdést... (belátom,h velem van alkalmasint a baj...általában...de részemről kellemetlen témákat akkor sem tudok értelmesen,és főleg artikulálva előadni...(van,akinek minden téma kellemetlen... ))mien egyszerű is lenne,ha átadhatnám a közlendőmet egy gyors gondolathullámmal,vagymivel...
Mondjuk,azt nem venném a lelkemre,ha "belelátnának a fejembe"...
(de ez uccse fordul elő... )

Hazugság:szerintem kis dolgokban nem akkora tragédia,főleg ha ezzel megelőzzük kedves ismerőseink megbántását...(pl hullafáradt vaok,x ember találkozni akar velem-most mondjam azt,hogy nincs hangulatom a társaságához???)

gondolom,az lenne a hees... :heu:

Nem, nem telepátia kizárva!!
Egyszer Rayan írta azóta gondolom én is így:
Amikor otthon ülök, és nincs jó kedvem, szárnyalnak a gondolataim, és arra gondolok, bárcsak ott lennék... És akkor azzal nyugtatom magam, h a gondolatom szabad!! Az az amit sose vehetnek el tőlem!! És sose fogom még a gondolataimat is azért korlátozni, mert a másik...
Darky , nem értek egyet azzal, hogy a szavak nem kellenek. Hiszen az a gyávaságunkat jelentené, hogy tegyük fel össze vesztél valakivel nagyon. Nagyon nehezedre esik bocsánatot kérni.De ki kell mondanod, hiszen 10 éves barátságotok omlana össze. Gondolni sokkal könnyebb!!
Brisa , h én miért húzok álarcot?Miért csináltam azt, kisovodás koromban, h fájt a lábam és mégsem?Utáltam hazudni. Kint futkároztam a gyerekekkel, aztán anyát megláttam, jajj gyorsan sántikálni! Nem tudom.
Sokat gondolkodtam rajta. Azóta hazudok. Vagy nem mondok el mindent.
De CSAK nekik. Még az osztálytársaimnak is elmondok mindent.

Ha nem lenne hazugság....
Ajajjj...
Képzedl akkor kegyes hazugsg sem lenne..
Mert amikor nekem a nagymamám hoz egy rószaszin pulcsit nagy nagy örömmel akkor természetesen azt mondom, hogy naaaaaagyon tetezsik és akkor ő boldog én meg elsuvasztom a pulovert a szekrény mélyére..
Persze néha jó volna ha senkisem hazudna..

Darkman írta:

Arlith írta: Darkman: Unalmas? Talán igen...

Lehet, hogy túl optimista vagyok, de szerintem meg virágzó ejh, no de sebaj, mikor is lészen az, hajjhejj hujajajj

Attól függ, mit tartunk hazugságnak! Számodra mi hazugság?

Arlith írta: Darkman: Unalmas? Talán igen...

Lehet, hogy túl optimista vagyok, de szerintem meg virágzó ejh, no de sebaj, mikor is lészen az, hajjhejj hujajajj

Darkman: Unalmas? Talán igen...

Tán még annyit mondanék a szavakról, hogy rajtuk keresztül születnek a legnagyobb félreértések - az érzelmeidet azonban nem tudod kimagyarázni, ennélfogva a hazugság is, mint olyan, szépen lassan elhalna. Tényleg, kíváncsi lennék, milyen lenne a világ, ha senki sem hazudna...hmmm

A telepátia nem azt jelentené,hogy elvesztenénk a szavakat. Abba belepusztulnék azt hiszem (hiszen egyre inkább az írás az életem).
Inkább ne legyen telepátia, minthogy elveszítsük óriási kincsünk, a verseket...

Belelátni a másik agyába????

brrrrr.........kiráz a hideg...ha belelátnának a fejembe, az egy kicsit.....kicsit..kellemetlen nem?

mondjuk belelátni a tanárod fejébe? vagy ha ő belelátna a tiédbe??? ez már rosszabb...képzeld el, éppen vmi rosszat gondolsz róla és.....öhm, asszem nem kell folytatnom

Nahát, Brisa, mi ez a nagy "A pszichológus válaszol" az utóbbi időkben :

[size=9:123x60j8]Na, ezt persze egyáltalán nem rosszallásként mondom, de elkezdted egy icipicit uralni a topikot... Nézz be a Vegyes/Starwars topikba, és okkulj Lamorak példájából... De nehogy emiatt megsértődj, és eltűnj innen! Nem priviben írtam meg, de ez nem jelenti azt, hogy nyilvánosan akartalak figyelmeztetni, hanem, hogy szerettem volna hogy a többiek is meghalgattathassanak (hű, a mindenit, ez ám a szép szó ) erről.
Szerintem jó dolog, hogy több időd lett válaszolni mindenkinek, most, hogy a szakdolgozat kész, de vigyázz, nehogy túl sokat markolj... Lazíts! [/size]- ez az én véleményem, és most jöhet a többieké!

Egyébként pedig én is köszönöm a múltkori dícséretet, és megint csak egyetértek a könyvajánlattal... Azt pedig hozzáteszem: Nem könnyű könyvek, és nem minden korosztálynak szólnak, de felső korhatár itt a fórumon belül nem szabható! Az alsó pedig amennyire én érzem, a kamaszkor vége... De a kedvét elvenni nem szeretném senkinek, sőt!

Darkman; ne haragudj, hogy múlt héten túl gyorsan elintéztelek azután, hogy megfogalmaztam a nézőpontomat - nem akartalak lebecsülni, és túlbecsülni sem: Igen, a szavak azok szavak, de mi vagyunk, akik jelentéssel töltjük meg őket, méghozzá annyiféleképp, ahányan vagyunk: ne felejtsük el, hogy minden egyes szó a gondolatunkat fejez ki, amelyek csak számunkra ismertek, a többiek számára nem. Bár sajnálom, hogy eltereltem a figyelmedet a valódi mondanivalómról, és a gondolatolvasásnál lyukadtunk ki, de ez egyébként nem is olyan rossz téma - a "rossz" elítélendőségéhez képest.

És most lássuk a telepátiát... Nem hinném, hogy a közeli jövőben általánosan elterjedt kommunikációs forrás lehetne az emberiség számára, de beismerem, szép lenne, ha olykor-olykor összejönne!

Na, most pedig mennem kell... majd holnap visszanézek!

Én azon gondolkoztam így mindenkit elolvasva a gondolatolvasásról, hogy képzeljétek el ha belelátnánk a másik fejébe! MINDENT LÁNTÁNK! MINDEN GONDOLOTATOT! neeem azt semmiképpen nem szeretném. Mert néha jobb nem tudni mit gondol a másik...

Velem is volt már olyan, hogy azt gondoltam tudom mit akar a másik. Ez leginkább a testéverimmel fordul elő de pár barátommal is szoktunk ugyanarra gondolni..

Én nem szeretnék mások fejébe látni, nem szeretném tudni éppen mire kire gondol.. Jó ez így.

Utolsó szavaim a telepátiáról:
Nem szeretnék egy olyan világban élni ahol egy pillanat alatt "lezajlik" minden kommunikáció, és nincs időm véleményt formálni, mert kész véleményt kapok. Hiszen önmagát kapom meg... Nincs mit kitalálnom róla. Üres színtelen élet lenne.
Képzeld el, hogy a fájdalmat félelmet stb... el tudnánk fogadni, nem jelentene gondot. Hol maradna a művészetek legnagyobb hajtóereje a belső fájdalom?
Túl szép meg jó a telepátia ahhoz, hogy igaz legyen akár egy pillanatig is mivel több veszélyt hozunk magunkra és semmit sem nyerünk. Semmit!
A szavak pedig lehet, hogy egyeseknek a legkezdetlegesebb formák, de nekem igenis számítanak, és fontosak. Persze a szavakat bárki használhatja, de elérni vele érzelmeket, kevesebben...
Ha úgy gondoljuk, hogy a szavak üresek akkor mi vagyunk üresek.

Varda: Én csak olyan egyszerű dolgokat tudok javasolni, mint pl. ha hazaérsz a munkából ülj be egy forró kád vízbe, hallgass valami nyugtató zenét és relaxálj. De ezt víz nélkül is megteheted. Az a lényeg, hogy legyen egy nyugodt fél órád, amikor senki sem zavar. Ajánlom figyelmedbe neked is Popper Péter: A belső utak könyve c. művet, amiben szintén használható dolgok vannak leírva. De igazából Fin kompetensebb nálam ebben a kérdésben.

Oisin, Cueddo: Ez nem csoportterápia, hanem egy csoportos beszélgetés lenne az önismeretről. Itt nem arról van szó, hogy szaftos információkat tudhatunk meg egymásról. Itt éppen hogy nem másra, hanem magadra figyelsz. És mi csak ehhez adnánk szempontokat. A beszélgetések során pedig semmi sem lesz kötelező. Tehát csak azt mondod el, amit úgy érzed, el kell. Az, hogy a résztvevők ismerik egymást, nem jelent gondot. Sőt! Egy-egy ilyen élmény nagyon össze tudja kovácsolni az embereket. Mélyülhetnek a barátságok, és bővülhet az önmagadról való tudás.

Jocii: Olvasd el te is ezt a két könyvet: Fromm: A szeretet művészete és Popper Péter: A belső utak könyve. Meg fogsz lepődni.

Szméagol: Próbáld a műveidet a magad élvezetéért szeretni. Nem az számít, hogy ki mit gondol róla, nem kell a világ legjobb írójának lenned. Az a lényeg, hogy élvezd az írást, hogy kiírd magadból az élményeket, hogy boldoggá tegyenek. Ne légy görcsös. A pszichés egészség szempontjából nagyon fontos, hogy ne a külvilág megítélése, véleménye legyen a mérvadó számodra.
A másságról majd beszélünk később...

Darky: A pszichológiában nincs olyan, hogy "összes gonoszság". De még olyan sincs, hogy "gonosz", tehát sátán sincs. A konkrétum egy megfogható, pontosan körülírható valami, amivel lehet dolgozni. De te mindig csak általánosságban beszélsz.

Szóval szerinted az ember önmagukat kísértik meg. Kifejtenéd? Egyátalán mit értesz te megkísértés alatt pszichológiailag? (Hagyjuk most is a Sátánt meg Jézust és a többit. Beszéljünk konkrétumokról, és ne jelképekről.)
A gyávaságot értem.
A szeretet és önzés: ezt is értem, bár szerintem ez megvalósíthatatlan.

Telu: A net egyfajta biztonságot ad, amelynek áldásos (és kevésbé áldásos) hatásait te is élvezed. Azonban a személyes találkozások mások. Az már nem annyira biztonságos, ott gyakran nincs hová menekülni. Ezenkívül pedig az a nagy helyzet, hogy a talik nem azért szerveződnek, hogy egy jót (és mélyet) lehessen beszélgetni. A hangsúly inkább a szórakozáson van. Neked pedig valószínűleg az előbbire lenne szükséged. Azonban hidd el, jobb kettesben, mint csoportosan beszélgetni ilyen témákról, mert az utóbbinál már nagyon megoszlik az egy személyre jutó figyelem...

Ryana: Én is pont így voltam még anno. Mihelyst sikerült magamat elfogadnom olyannak, amilyen vagyok, egyre több ember vett körül, egyre többen fogadtak el. Általános iskolás koromban bemeséltem magamnak, hogy bűn csúnya vagyok, meg kövér, meghogy a hallássérülésemet nem fogja soha elfogadni egy ép hallású fiú stb. Aztán erre még rá is tettem néhány lapáttal: pl. úgy öltöztem, hogy még véletlenül se lehessen észrevenni, pláne meglátni bennem a szépet. De aztán kezembe vettem a sorsomat, és az eredményt láthatjátok. Persze nem ment ez egyről a kettőre. Jónéhány évbe beletellett. De úgy hiszem, megérte.

Bár nem sokan írtátok még, hogy érdekelne, de azért kicsit részletezem, mire is gondoltunk Brisával:

A hangsúly a tréning-szerűségen van. Ez nem lenne egy mély, önfeltárást igénylő valami, és semmiképpen nem lenne terápia. Igazából egy közeget szeretnénk teremteni ahhoz, hogy az itt megjelenő problémákról beszélgetni lehessen. Azért tarjuk fontosnak, hogy ez ne szimpla tali legyen, mert bizonyos keretei lennének, amik legfőképp a biztonságérzet megadásában, és a temánál maradásban segítenek. Egyébként ezt kb 15 embernél többel nem nagyon lehet megvalósítani. Nem reklámozni akarom magunkat (nekem ebből nincs semmi hasznom ), de mindenkinek tudom ajánlani, aki az utóbbi egy-két hétben hozzászólt ehhez a témához. Illetve mindenki másnak is, aki fejlődni szeretne, megismerni önmagát, de azoknak is, akik egyszerűen csak szeretnek beszélgetni ilyen dolgokról.

Ryana írta: Annyit még ehhez a témához, hogy talán, ha nem is egészen ugyanaz a dolog, de létezhetnek olyan kapcsolataok, amikor az ember már szinte telepatikusan "beszél". Hogy érzi a másik gondolatait. Ezen is el lehetne gondolkodni, hogy ez személytől függ, vagy a kapcsolattól? Hogy képes-e bárki olyan kapcsolatot kialakítani, hogy tudja, mit érez a másik, anélkül, hogy ő azt bármilyen módon közölte volna vele? Vagy léteznek-e olyan emberek, akik születésüktől fogva rendelkeznek ezzel a képességgel?

Üdv!

Bár még nem sikerült végig olvasni az elmúlt hozzászólásokat, de erre reagálnánk.
Ez a telepatikus beszéd igenis létezik, csak inkább máshogy hívnánk. Szerintünk két féle ilyen kommunikáció van.
Az ikreké. Ők genetikailag nagyon hasonlóak, úgyhogy hasonló helyzetben hasonlóan viselkednek (én meg falra mászom a szóismétlésektől...).
A barátoké. Ők ugyanis elmondanak bármit egymásnak , így jobban ismerik a másikat, mint bárki, így jobban tudhatják, hogy mikor, milyen helyzetben hogyan viselkedik a másik, mire gondol, mit érez.

Csak egy példát hadd említsünk beszélgetéseinkből:
- Nekem tudod mi jutott erről eszembe?
- Igen, nekem is.

Röviden ennyi
Léli és Eia

Üdv mindenkinek!

Ebbe a topicba még sose írtam, egyrészt mert féltem, hogy itt mindenki sokkal bölcsebb és okosabb nálam, és ettől nekem némi kisebbségi komplexusom támadt. Ezt mostanra úgy-ahogy sikerült legyőznöm, ezt majd később kifejtem. Másrészt mert elég vaskos egy topic, és nincs időm végigolvasni, most is csak az utolsó 3 oldalt tudtam elolvasni, szóval kérlek nézzétek el, ha valami olyat írtam, amit már előttem más is.

3 dolgot szeretnék elmondani.
Az egyik a telepátiával kapcsolatos. Nos, szerintem nagyon szép dolog lenne, ha az ember képes lenne megosztani telepatikus úton a gondolatait, mert miközben fogalmazza, csiszolódik, és (nem mindenki, de azért el kell ismerni, a legtöbb ember így van vele) mivel nem tudja megfelelően szavakba önteni, lényeges dolgok maradnak ki, vagy nyernek teljesen új értelmet.
De szvsz csak akkor működhetne, ha, mint Darkman mondta, képesek lennénk blokkolni némely részét az érzéseinknek/gondolatainknak. [size=9:z03smn22](Most fogok belebonyolódni a mondókámba... Előre is bocs, ha kusza lesz.)[/size] De itt sztem nehézségeink támadnának. Mert a gondolatainkat még csak tudjuk szabályozni. Bár azt se a legkönnyebb. Biztos nem vagyok egyedül vele, hogy valami jár a fejemben, és egyszerűen képtelen vagyok másra gondolni. Tehát van, hogy nem tudom a gondolataimat szabályozni. Vegyük az érzéseket. Azt még nehezebb. (de hurrogjatok le, ha nektek nem) Amikor önkéntelenül elmosolyodok valamin. Vagy könnyezni kezdek. Csak úgy, valamitől. Nem tudom magamnak azt mondani, hogy "most ne vigyorogj". Mert egyszerűen KELL. Nade most ha ebbe belegondolunk, lehet benne valami, hogy az érzéseink a gondolatainkból fakadnak. Mert valamire gondolnom kell, hogy az azt az érzést váltsa ki. Vagy fordítva? Hogy a gondolatainkat az érzéseink váltják ki? Vagy esetleg hol így, hol úgy?
Visszatérve. Ha erre képtelenek lennénk, hogy szabályozzuk a gondolatainkat/érzéseinket, és az egész világ előtt ott állnék, mintha meztelen lennék, mindent tudnának rólam. És én is másokról. Mondom néha magamban, hogy "milyen jó volna mindent megtudni erről vagy arról a személyről". De ha belegondolunk, ezt mennyire felszínesen értjük/em. Az embereknek mindig is voltak (és sztem lenniük is kell) mélyen rejtett érzéseik/gondolataik. Amiket (jó esetben) soha senki nem tud meg. És ettől teljes az ember. Most mondhatnátok, hogy ezeket a dolgokat viszont képesek vagyunk titokban tartani. Egy darabig. Amígy valami fel nem idézi őket. Lehet, hogy most túl konkrét dolgokra gondolok... Lehet, hogy vannak dolgok, amikről még én sem tudom, hogy tudom őket. De ez már nemigen kapcsolódik a témához... Szóval ott tartottam, hogy ha az összes ember nyitott lenne, az már egy teljesen más világ lenne. Szvsz. Belém lehet kötni nyugodtan.
Annyit még ehhez a témához, hogy talán, ha nem is egészen ugyanaz a dolog, de létezhetnek olyan kapcsolataok, amikor az ember már szinte telepatikusan "beszél". Hogy érzi a másik gondolatait. Ezen is el lehetne gondolkodni, hogy ez személytől függ, vagy a kapcsolattól? Hogy képes-e bárki olyan kapcsolatot kialakítani, hogy tudja, mit érez a másik, anélkül, hogy ő azt bármilyen módon közölte volna vele? Vagy léteznek-e olyan emberek, akik születésüktől fogva rendelkeznek ezzel a képességgel?

A másik a szeretet, elfogadás...
Igen, azt hiszem, manapság ez egy nagyon fontos téma.
Erről eddig nem beszéltem senkinek, de én több éve küzdök érte, hogy csak úgy általában elfogadjanak. Hogy hajlandó legyen velem beszélgetni. Neadjisten, ha találkozunk az utcán, ne kezdjen el feltűnően másfelé nézni, hanem egy sziát képes legyen odanyögni. (És itt gondolok pl. az osztályomra.) Nálam alapban tiszta lappal indul mindenki, ha mégsem, mert öröklött és túl mélyen csírázó, belőlem kiveszni képtelen előítéletem kerekedik felül (ami ellen tiszta szívből küzdök), akkor sincs lenézve, és igyexem megismerni, hogy teljes(ebb) képet alkothassak róla, mint amit az első benyomás keltett.
Szerencsének veszem, hogy 3 igen jó barátot tudhatok magaménak. Elég régóta ismerem őket, és azt hiszem, elmondhatom róluk, hogy jóban-rosszban számíthatok rájuk. És remélem ők is így vélekednek rólam.
Emellett az utóbbi időkben a fentebb említett elfogadás némi jeleit is látom mutatkozni, és szvsz ez annak köszönhető, hogy magamat elfogadtam. Ez vagyok én, és ha nem akarsz, ne szeress. Majd lesz valaki, aki elfogad. És ez (valamennyi) önbizalmat is adott. Ami nélkül az ember elveszett.

A harmadik pedig ez: " Sok osztálytársamnak az a legfőbb baja (nekem is), hogy nem tudjuk vagy nem akarjuk kifejezni a szeretetünket. Álarcot húzunk és szüleinknek (vagy úgy általában senkinek) nem mondunk el mindent és azt tettetjül minden renben van. Miért? (Én is teljesen ilyen vagyok!)"
Én úgy gondolom, ez teljesen az ember egyéniségétől függ. Van, aki szeret elzárkózni a világtól, és szinte semmit nem tud róla senki. Soha nem mondja el, mi bántja. Nekik egyszerűen ilyen a természetük. Mások pedig folyamatosan beszélnek, mindeki tudja, hogy épp mi történt vele. Ez meg az ő természetük. És van persze köztes megoldás is. Van, aki csak a barátaival, van, aki csak a családjával osztja meg a dolgait. Ez szvsz attól függ, hogy kivel vannak bensőségesebb viszonyban.

Nos, ennyi lenne.
És bocsánat, hogy ilyen hosszú lett. Kötöszködni lehet nyugodtan.

[size=9:z03smn22](Ismeri valaki Ossian Az Egyetlen, és Egyek vagyunk c. számait? Nagyon szépek, és sokat mondanak. Esetleg dalszöveggel tudok szolgálni, ha kéri valaki. Priviben.)[/size]

Sziasztok!

Darkman írta: -ha a telepátia magasabb szintű mint a beszéd, s a beszédben van lehetőségünk érzelmeink elhallgatására, miből gondoljátok, hogy a telepátia erre nem adna lehetőséget?

Miből gondolod olyan biztosan, hogy a telepátia magasabb szintű, mint a beszéd? És vajon a beszéd kizárja a telepátiát? Vagy fordítva?
Nekem semmi gondom vele alapvetőleg, de úgy vélem, hogy ez a beszéd leegyszerűsítése. Ne, ne is nevezzük többé beszédnek, hanem inkább csak kommunikációnak. Az érzelemátvitel akkor is korlátozott marad, mert az emberek jó ideig rejtve tudják tartani a saját gondolataikat is maguk előtt. Igaz ehhez mérhetetlen határozottság és akarat szükséges, de ugyanúgy kell ez az telepátiához, tehát, ha lesz akkor az utóbbiak is lesznek.
Nekem sokkal szimpatikusabb a gondolatátvitel...

Telumehtar: Mitől olyan más élőben? (Egyébkén nagyon megértelek...)

: Finnel kitaláltuk, hogy szerveznénk nektek egy önismereti tréning-szerűséget. Első kérdés: érdekelne-e titeket?

ejha, nem is tudom, mit mondjak. az igazat megvallva nagyon is érdekelne - de abban is van valami, amit Oisin mond. mindenesetre legalább kipróbálnám

Brisa írta: Arlith:Okos lány vagy

Brisa: 8O most meglepődtem... Köszi

Darkman írta: Azonkívül a telepátia nem biztos, hogy kötetlen ki- és bepillantást jelent bárki által a mi kicsiny lelkivilágunkba. Lehet ezt blokkolni, nem megmutatni, felfedni és elzárni.

-ha a telepátia magasabb szintű mint a beszéd, s a beszédben van lehetőségünk érzelmeink elhallgatására, miből gondoljátok, hogy a telepátia erre nem adna lehetőséget?

Igen. Miért gondolja mindenki azt,hogy a telepátiához elegendő egyetlen fél. Mint minden kommunikációs formához, ehhez is kell egy "beszélő" egy "befogadó",valamiféle "csatorna", és persze a "nyelv",ami a megértést biztosítja. Nem tudom,hogy a telepátia esetében mi lehet az utóbbi kettő, de az előbbiek nyilvánvalóak.Kell egy te és kell egy ő. Ha valaki beszélni próbál veled, először megpróbálja felvenni veled a kapcsolatot, mintha megcsörgetné a lelki telefonodat, és ha te fogadod az üzenetét, akkor tud közölni. Ha nem, akkor egyszerűen "visszautasítod a hívását".
Ha ez így nem megvalósítható, akkor tényleg semmi értelme...

Brisa írta:
Telu: Akkor én sem értem, hogy miért nem tud meghallgatni. Bár sok magyarázata van, lehet, nincs semmi értelme boncolgatni. Amit pedig a kommunikációs nehézségekről írsz, természetes. Az elején mindenki nehezen tud beszélgetni, gyakran téma-hiány lép fel, nem tudjuk mit akar a másik, ugyanis idegen még számunkra és nem értjük a jeleit stb. Ezen a nehéz szakaszon sokféle módon túl lehet jutni: pl. sokan folyamatosan beszélnek a nagy semmiről , mások viccelődni, homorizálni kezdenek, megint mások előbányásznak egy erőltetett közös témát, és arról beszélnek és így tovább. Szóval a kezdet mindig nehéz. De ha belelendültök, valószínűleg neked sem lennének kommunikációs gátaid.

Gandalf: Telu itt a fórumon nem fog nyitott fülekre találni. Ez nem annak a helye. Ahhoz személyesség kell...

Hát én se értem mért nem hallgat meg, mert más dolgokról eltudunk rendesen beszélgetni... no mind1...
a komunikációs problémák: tudod az a legnagyobb baj hogy mostanában olyanokkal sem tudok beszélgetni akikkel egyébként tudnék beszélgetni... mert ismerjük egymást, lenne is témánk, csak egyszerüen állandóan kuka leszek...mindig valami más jár a fejemben... és mostanában tapasztaltam csak ezeket... erre a legjobb példák a mostani talik... kiestem a társaságból vagy nem tom... olyan marha furcsa érzés.. mintha nem találnám a helyem.... írnék erről többet is, csak nagyon fáradt vagyok... majd legközelebb...sorry...

Itt a fórumon van néhány ember akikkel szoktam ezekről a dolgokról beszélgetni, de csak chaten... élőben teljesen más minden....

Tyű de sokan támadják szegény telepátia bácsit Akkor néhány ellenérv, hogy megvédjem szegényt:

- szvsz a telepátia megvalósulásához a miénknél egy csöppet bölcsebb és értelmesebb szellemi talajra van szükség, mondjuk ami még legalább egy félezer év, ha nem több, dehát mit tudom én, hogy mennyi, még soha nem kommunikáltam telepatikusan
- az ember életének a motorja a test - az anyag. Az éltetője pedig, a benzin vagy az olaj, ami egyenlő az érzelemmel, az ember szellemiségével. A működést a test biztosítja, az ad neki keretet, de a működés milyenségét, a minőségét, azaz az élet színét az érzelem és a szellemiség határozza meg. Testből csak egy van, Földböl csak egy van, de érzelmekből és kreatív gondolatokból végtelen sok. Mindenki tudja, hogy pl. az izmos test önmagában nem elég, ha nincs hozzá olyan, aki megcsodálná, elismerné, és ezzel jóérzéseket keltene a másikban. Az érzelem szükségszerű, különben nem lennénk mások, mint rozsdás csavarok egy hatalmas gépezetben. Tehát a szellemiséggel kommunikálunk, az érzelmeinkkel beszélgetünk, még a szemeinkre is azt mondják, hogy a lelkünk tükre, tehát maga a testet is átitatja szellemi mivoltunk. A szavak a legkezdetlegesebb eszközök arra, hogy kifejezzük önmagunkat. Szavakba írni az érzéseinket....ugye had ne mondjam, mennyire nehéz. Sokszorta egy pillantás is elég. Sokszorta mondják, hogy ne fecsegj annyit, inkább csak hallgass, maradj csendben. Többet ér. Többet mond. Noha szó nem hallatszik.
A telepátia kialakulásának egy feltétele van: bölcsességi szinthez van kötve. Amíg ezt a szintet meg se közelítjük, addig csak álmodhatunk róla. Említette Aral a gyűlöletet, valamint a fájdalmat, ami kétségkívül felénsugározna, HA....??? Mi van akkor, ha a telepátiához szükséges felfogáshoz hozzátartozik a félelem kezelése, elfogadása, a halál mint olyan természetessége és satöbbi és satöbbi. Azok az érzések és félelmek, amelyek ma aggasztják a társadalmat, idővel eltűnnének, és nem lenne már akkora a szenvedés és fájdalom. Azonkívül a telepátia nem biztos, hogy kötetlen ki- és bepillantást jelent bárki által a mi kicsiny lelkivilágunkba. Lehet ezt blokkolni, nem megmutatni, felfedni és elzárni.

-ha a telepátia magasabb szintű mint a beszéd, s a beszédben van lehetőségünk érzelmeink elhallgatására, miből gondoljátok, hogy a telepátia erre nem adna lehetőséget?

-egy egyszerű példa: a világon minden kommunikál. A telepátia elsajátításával az ember bepillantás nyerhet a lét kommunikációjába. Én magam ezt úgy képzeltem el: vegyük a tündéket. Érzik, tudják és hallják, hogy egy fa mit érez. Amint tudjuk, igen nagy becsben tartják őket. Erre párhuzam a mi világunkból: " Állítsátok meg Terézanyut : Ha rossz kedvem van, kimegyek a temetőbe, és átölelek egy fát. Utána sokkal jobb kedvem lesz "

Najó, többet nem mondok. Majd 500 év múlva folytatjuk, remélhetőleg már nem a neten

Tsók

D.

Namarie:

Namarie írta: Babits: Örökkék ég a felhők mögött
/részlet/
"Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De míly balag volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni!"

Szerintem mindkettő megállja a helyét, de együtt egészen csodálatos

Namarie írta: Darky: szerintem a belső gonoszság hívja a külsőt, vagyha nem is hívja, de anélkül nem tud hatékonyan működni. Más: pszichológusok irtóznak a vallási jelképektől? Te mit értersz ezalatt? Pl. egy feszület, vagy egy templom érdekes jelentéstarlmakat hordozhat, akár pszichológiailag is.

Én úgy értettem hogy Brisa...

Brisa:

Brisa írta: Darky: Szerinted az a vers miben segíthetne Dorlingnak?

Az a tudat, hogy mások is úgy éreznek, mint ő, növeli az "együtt" érzését, és csökkenti a magányét. Nálam legalábbis ilyen hatása volt. Azonkívül a várakozás is lehet szép és élvezetes, mint azt a vers születése is bizonyítja. Persze ez is, mint sok minden, szubjektív

Brisa írta: Minden elfogadás feltételeken alapul. Csak sokszor kimondatlanok a feltételek. Pl. ha lesz kedvesed, akiről azt állítod, hogy elfogadod olyannak, amilyen, az csak azét van - hogy egy sarkított példát mondjak - mert megvan mindkét lába. Ha csak egy lenne, lehet észre sem vetted volna. Tehát a te "feltétlen elfogadásodban" kimondatlanul egy sor feltétel van...

És azok az emberek, akik nem mutatják ki az érzéseket, nem gyávák!!! Vagy nem biztos, hogy azok. Pl. egy újabb sarkított példa: ha minden nő, aki elmenne melletted, megvallaná az érzéseit, akkor asszem bajban lennél. Ugyanis léteznek olyan társadalmi konvenciók, amelyek biztosítják többek közt azt, hogy te bolondulj meg. És ezek között bizony van olyan, amely arra szólít fel, hogy uralkodj az érzelmeiden, sőt takard el őket, viselj álarcot. Néha viszont nehéz ettől a maszktól megszabadulni, mert már annyira megszoktuk. De sok az olyan ember is, aki pl. a neveltetése során szokta meg az érzéseinek az elrejtését, mások meg egy-egy rossz tapasztalat hatására dugdossák az érzéseiket, talán mert ez védi őket valamitől. Szóval én nem mondanám ezekre az emberekre, hogy gyávák lennének...

A jövőről és a telepátiáról szőtt elméleteid megint nagyon elvontak és nem is vágnak a témába. Kérlek engedd meg, hogy folytassuk a pszichologizálást...

A mi világunkban az elfogadás valóban feltételeken alapul, talán ezért is van annyi szomorúság és szenvedés - nem azt kapjuk, amit várunk. Így van ez rendjén, egyelőre. De az igazi szeretet nem igényel feltételeket.
Szerintem. A kedvesemet szeretem. A miértre lehet válaszokat találni ( külső, vidámság ...stb. ) és ezeket el lehet nevezni feltételeknek. Ebből
ugye az adódik, hogy HA ő nem rendelkezne ezzel és ezzel a tulajdonsággal, AKKOR ő már érdemtelen lenne a " kedvesem "szóra. Tehát a szeretetem iránta feltételes, mert a feltételek megszűntével az megszűnne. Ez azonban szerintem kicsit nyakatekert, minthogy különbség van szerelem és szeretet között. Én a feltétlen szeretet alatt azt értem, amikor önzés nélkül vagyunk képesek a másikhoz viszonyulni. Nem arról van szó, hogy a vágyat és a sóvárgást a viszontszeretet után ki kéne törölni a kívánságlistánkról, csupán az önzést. Egy dolog a vágyakozás, és egy dolog a követelés. Remélem így már érted

Én azokat mondtam gyávának, akik tudják, hogy milyenek belülről, szégyellik és ezért a valóságnál egy sokkal erősebbnek látszó énképet raknak ki maguk elé. Gyáva kukacot mondtam, azért ebben van némi rükvertz is Természetesen nem mindenki az, s a gyávaság sem jelent feltétlenül szégyellnivalót, talán inkább egy helyben való toporgást, passzivitást, elkényelmesedést.

Te idefigyelj én nem azt mondtam, hogy akkor most mindenkinek ugorjunk az ölébe, aki csak szembejön velünk az utcán. Én pusztán abban tettem különbséget, hogy az ember hogyan kezeli önmagát! Szégyelli-e a maga egyéniségét, avagy ki van-e békülve vele? Aki szégyelli, az passzív, mert menekül, aki nem, az aktív, és halad előre vagy hátra, attól függ

Attól még, hogy a telepátiát még csak 100an alkalmazzák a világon ( mondjuk kb. ), nem biztos, hogy nem érdemel szót és elvont fogalomként kell kezelni.Azonkívül miért ne engedném, mi vagyok én ? Itt aztán mindent szabad Darky: Kérlek, kérlek, kérlek ne húzd vissza a topikot a vallás témájába, jó? Azt már csomószor kiveséztétek, és nem jutottatok sokra. Ráadásul sokan unják is. Pihentessük egy kicsit a témát. Úgy látom, a pszichológia iránt sokan érdeklődnek...

Brisa írta: Szerinted mi az, ami konkrétan megkísérti az embereket kívülről? (A Sátánt most felejtsd el.) És miért? És hogyan?

Kívülről senki és semmi. Az emberek önmagukat kísértik meg. Nincsen semmilyen külső tényező, ami kísértésbe vinne egy embert. Az eszköz persze igen, de a döntés mindig az ember kezében van. Példa rá a megcsalás. Ehhez két ember kell. Az egyik az eszköz, a másik pedig, aki eldönti: él-e vele, vagy sem. Ennélfogva a miértre a válasz az emberi lélekben keresendő, a hogyannak pedig ( azaz a kísértés formájának ) olyan alakja van, amilyet az adott ember hozzárendel. Aki elhiszi, hogy léteznek gonosz szellemek, akkor számára ők fogják őt megkísérteni, de ettől függetlenül még mindig tőle függ, hogy igennel vagy nemmel válaszol. Az én véleményem, hogy nincsenek semmilyen gonosz külső erők - kivétel akkor, ha azt HISZED! A hit formát ad és létet. Akár a gonosz kis krampuszoknak is...

-hogy ne érts félre, az embert minden kísértésbe tudja vinni, de nyilván azért nincs így, mert maga az ember dönti el ( tudatosan vagy tudatalatt ), hogy számára mi a kísértő és mi nem! Ennek szellemében az ember maga viszi bele magát a kísértésbe-

Brisa írta: A hozzászólásodat nem fogom elemezgetni itt neked, hogy rámutassak az elszállásodra. De a lényeg az az, hogy nem konkrétumokról beszélsz, hanem nagy általánosságokról, amibe mindenféle dolgot begyömöszölsz. (Pl. ld. a Sátánodat )

A Sátánt nem gyömöszöltem bele, példaként hoztam fel, mert ő az összes gonoszság együttes megjelenítője egy adott vallás szerint ( amelyet közülünk majdnem mindenki ismer ) - ezt segítségnek szántam, hogy jobban meg lehessen érteni a mondanivalómat, azonkívül utalni szerettem volna a pszihológia és a vallások egynehány összefüggéseire. Trauma - Sátán, lényegében ugyanaz.

Mi neked a konkrétum?

Sziasztok!

Brisa írta: Szméagol: Az hogy, nem tudsz elégedett lenni a munkáddal, lehet jó is és rossz is. Ugyanis egyrészt ez működhet hajtóerőként, ugyanakkor az, hogy sosem vagy elégedett magaddal, nem tudod elfogadni magadat olyannak, amilyen vagy, az már károsan hat az önértékelésedre. Amikor ennyire bírálod magad, vannak ésszerű indokaid? Vagy csak az írásod azért rossz a szemedben, mert tőled származik?

Sajnos nem hajtó erőként működik. Igaz, akkor sem hagyom abba, de semmivel sem "lelkesebben" teszem. Illetve nincs bennem az a "csak azért is" érzés. Őszintés szólva mindig találok bennük hibákat. (Ez is a fene nagy empátiám miatt van.) Megpróbálom más ember szemével nézni, egy kívülállóéval és úgy korántsem azt adják, amit én sugározni akartam velük. Aztán pesrsze ott van a fogalmazás... Úgy érzem azzal nincs baj,mégis... tőlem van. Önbizalmam pedig nagyon kevés van és ez persze kihat az önértékelésemre. önbizalom hiány paranoiával társulva. Borzasztó.

Brisa írta: Szméagol: Szerinted milyen elvárásaik vannak az embereknek? És vajon miért ítélkeznek már az első pillanatban? Te mit gondolsz?

Számomra egyértelmű. Mert félnek. Mindentől félnek, ami kívül van. Mindentől rettegnek, ami Más, mint ők. Az fel sem merül bennük, hogy, ami más még lehet jó. És az a baj, hogy sok emberke azt mondja ez így van, tényleg... Közben ők ugyanazt csinálják.

Telepátia: Ennek a kialakulásához empátiára van szükség, ami mostanában ritkaság. De nem tudom miért kéne "visszafejlődni" az érzelem átvitel és a testbeszéd szintjére, mikor itt a kommunikáció. Szerintem a beszéd csodálatos dolog. És ha valaki értelmesen és jól akar beszélni, majd előveszi a könyvecskéket . A telepátia visszahúzó lenne a fejlődés számára, szvsz. Igaz csodálatos dolog, de vannak hátrányai, mint minden másnak.

Vagy az aktuális igazságok. A "népek" manipulálhatóak.[/quote]

Darkman írta: Én például abban hiszek, hogy a történelmet a népek hite alakítja.

Igen, ez előfordul. Nézzük pl. az inka birodalom bukását. A hitük szerint eljön majd egy szőrös arcú fehér isten, aki ismeretlen állaton közlekedik és az lesz a népük utolsó korszakának vége. Aztán jött egy maréknyi európai (fehér-szakállas) lovon... a többit meg tudjuk.

Brisa: nem hiszem , hogy el fogom felejteni
ami a kudarcokat illeti , az élet nem habostorta , és nem minden ugy alakul , ahogy azt mi várjuk.
De ugy gondolom , hogy azért mi is tehetunk azért , hogy ugy alakuljon ahogy szeretnénk .
És ha kudarc is lesz , akkor is nem onnan kell megközeliteni , hogy jujj mi lesz velem én szegény....
Kicsit meg kell nézni , miért is történt igy , átgondolni hol rontotta el.
És ha rájön nem kell bánkodni a multon , inkább tanulni kell belole.
Az egész élet csak tényleg annak a kérdése mit hona közelitunk meg.
Pl: elhagy egy szerelem...... nem ugy kell rágondolni hogy jajjjj mi lesz veelm ezután , hanem ha már a multon mereng az ember arra gondoljon , milyen szép volt a vele eltoltott ido.
pozitiv gondolkodas , ez akulcsa sok dolognak

aszem engem is érdekelne a Traning
ha lesz, akkor egy JOcira számithatok )