Gondolatok

Szméagol írta: Sziasztok!

Az egyház egy hazugság. Nem attól függ, hogy valaki hívő-e, hogy betartja-e a pénteki böjtöt vagy elmegy minden Vasánap misére. Vagy talán igen?

III. Parancs: Az Úr napját szenteld meg! És szerintem függ.

Sziasztok!

Egyetértek Dínchamionnal.
Nem a múltunkon kell rágódni, hanem fölkapni a fejünk, megrázni magunkat és a jelenünkkel törődni.
(Legközelebb megpróbálok nem ennyire kétértelműen fogalmazni :shake: )

"A" Himnuszt én is nagyon kedvelem. Az első versszakával nincs is gondom. Abból valahogy nem sugárzik az önsajnálat (márpedig engem ez nagyon zavar, akár emberről, akár népről van szó).

Az egyház egy hazugság. Nem attól függ, hogy valaki hívő-e, hogy betartja-e a pénteki böjtöt vagy elmegy minden Vasánap misére. Vagy talán igen?

A világ "megváltásával" kapcsolatban egy nagyon jó idézet:

"Ha nem tudunk használni, akkor is használunk azzal, hogy itt vagyunk és eggyel többen vagyunk."
/Vörösmarty Mihály/

Ez egy nagyon érdekes téma, amivel kapcsolatban van néhány kósza gondolatom:

Nem látom be, hogy annak, hogy milyen messziről és régről érkeztünk, mi köze van ahhoz, hogy 1. mit csináltunk az eltelt idő alatt; 2. mit csinálnuk most.

Egyértelmű, hogy jó tudni, milyen gyökerekkel rendelkezünk, de ezt fókuszpontba állítani teljesen értelmetlen. Ennek csak az lehet a vége, hogy mindenki azzal van elfoglalva, hogy kik voltunk, és nem azzal, hogy kik vagyunk.

Meg lehet nézni az amerikaiakat. (Jó, elég hülye példa, de ebben az esetben igen korrekt.) Alig van 200 évnyi történelmük, de nem siránkoznak rajta, nem azzal vannak elfoglalva, hogy kiderítsék, kiben mennyi ír/spanyol/portugál/angol/hottentotta vér van, hanem arra koncentrálnak, hogy a jelen problémáit hogyan oldják meg. Külön tudják választani a jelent és múltat, amit nekünk speciel nem sikerült.

De mondhatnám az angolokat, akiknek ugyan elég régi történelmük van, és kellőképpen büszkék is rá, ennek ellenére nem merülnek el benne.

Miért fontos a mai problémák szempontjából, hogy mi volt érgen? Ezért nem értem azokat sem, akik folyton panaszkodnak, hogy Trianon így meg úgy... Persze, tisztességtelen volt meg minden, de ezen változtatni már nem tudunk. Európában már mindenki elfelejtette, a mai status quot nem fogjuk megváltoztatni, hát mi a francnak kell foglalkozni vele???? : A mára koncentráljunk!

Üdv:

Cueddo: Nono! Én örülnék neki, ha így volna, de nem hinném, hogy ezek az eget verő állítások igazak volnának. Magam is hajlamos vagyok nem hinni a finnugor rokonságban , de nem szabad kizárnunk azt sem. Én azt hiszem, a magyar nem egy ősnép, mint ahogy ezek tartják, de nem is az a művelketlen pásztornép, aminek szeretnék beállítani, akit a kedreszténység tett naggyá. Szerintem nem is egy népből származik, hanem több kisebb nép olvadt egybe és ez e diverzitás , a sokféle kultúra keveredése tette naggyá és erőssé — különben miért kellett volna vérszerződést kötniük egymással, ha egy néphez tartoztak? Valósztínű, hogy voltak köztük sumér / perzsa leszármazottak is illetve valami módon kapcsolatba kerültek velük, DE magunk legősibb népnek tartása nem egyéb, mint öntömjénezés, talán még akkor is, ha esetleg igaz, de ilyen kevés és megbízhatatlan bizonyítékunk van rá.
Én hiszem, hogy ha túléljük ezt a válságot és nem hagyjuk, hogy a pénz irányítsa az országot, akkor népünknek még valami fontos szerepe lesz a világtörténelemben, különben szerintem ezt az ezer vagy még annál is több évet sem éltük volna túl az idegenek között.

-- Mau

Penngaladiel írta: Én nem állítom, hogy csak nekem van igazam. Nincs "egyedül üdvözítő" egyház, de egyedül üdvözítő Isten van. Van, aki Hozzá vezeti az embereket, és tökmindegy, hogy milyen címkét ragasztanak rá mások, és vannak, akik magukhoz kötik azokat, akik valami lelki élményt keresnek. És ez nagy különbség: ég és föld, menny és pokol.

Azért van egy kis csúsztatás a szavaidban - "egyedül üdvözítő Isten". Hm, ha ez igaz, akkor ennek az Istennek az egyháza az "egyedül üdvözítő", nem? Ez eléggé paradoxon.

Isten annyi van, amennyiben hiszünk. Gyakorlatilag végtelen számú a variációs lehetőség. Nem az istenek teremtenek minket elsősorban, hanem mi teremtjük az isteneket.

Üdv:

Én nem állítom, hogy csak nekem van igazam. Nincs "egyedül üdvözítő" egyház, de egyedül üdvözítő Isten van. Van, aki Hozzá vezeti az embereket, és tökmindegy, hogy milyen címkét ragasztanak rá mások, és vannak, akik magukhoz kötik azokat, akik valami lelki élményt keresnek. És ez nagy különbség: ég és föld, menny és pokol.

Penngaladiel írta: A gond az, hogy sokan nem is keresztények, akik annak, sőt, "igazi keresztény"-nek mondják magukat... ld. Jehova tanúi, mormonok....

Nem. Az a baj, hogy mindenki mindenkit meg akar győzni, hogy csak neki van igaza, a többiek tévednek. Énmiattam az amerikai sátánista szekta is kereszténynek mondhatja magát, amíg nem akarnak meggyőzni arról, hogy nélkülük nem teljes az életem (amúgy tényleg nem az, de nem miattuk).

Üdv:

Szméagol írta: Penngaladiel: Az írással egyetértek. Csak azt nem tudom, hogy ezt a "hittérítők" miért nem tudják tudomásul venni. Nem szeretem az úgy mond "fanatikus hívőket".

A gond az, hogy sokan nem is keresztények, akik annak, sőt, "igazi keresztény"-nek mondják magukat... ld. Jehova tanúi, mormonok....

Fimbrethil: köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet erre a www.maghar.hu-ra. Mit ne mondjak, rengeteg építő információt találtam

A magyarsághoz nem nagyon van hozzáfűznivalóm, valóban: a mentalitásunk (ill. a nagy többség mentalitása, mert ha ez a mentalitás tesz magyarrá valakit, akkor én minden vagyok, csak nem magyar) teszi azzá ezt az országot, ami nem véletlenül vagyunk inkább a Balkán része, mint Európáé... khm. Abbahagyom.

A himnuszról: meg kell mondjam, a magyar himnusz a legeslegszebb az összes himnusz közül. Nézzétek meg az amerikaiak ide-oda rampapázó himnuszát pl. Szörnyű. A miénk gyönyörű, elgondolkodtató, csak az abaj, hogy majdnem mindenki azt magyarázza bele, hogy "Jaj de rossz nekünk, mindenki csak bánt minket, satöbbi", holott egy kicsit magunkba kellene néznünk, és elgondolkodni, hogy vajon MI mit tettünk azért, hogy mindenki totálisan hülyének néz minket...

Üdv:

Sziasztok!

Darkman: De nem hiszem, hogy nem kellett volna felemelni a fejünket büszkén és megpróbálni fölállni. Hogy segítsen Isten, mikor nem is akarjuk? A segítség nem csak Istenben van, hanem bennünk is. Csoda csak akkor létezik, ha mi is akarjuk.

Penngaladiel: Az írással egyetértek. Csak azt nem tudom, hogy ezt a "hittérítők" miért nem tudják tudomásul venni. Nem szeretem az úgy mond "fanatikus hívőket".

Szméagol írta: Igen, ez az. A magyar mentalaitás. Ezzel van probléma.
A himnuszunkban lehet ezt a legjobban megfigyelni. Azon kevés himnuszok egyike, melyekben bűntudat csendül. Bűntudat? Nem! Ez önsajnálat és mártírság. Nem viseljük el büszkén a Sorsot (melyet Isten szabott ránk), hanem csak rimánkodunk és a régi múltúnkat siratjuk. Ahelyett, hogy megpróbálnánk visszahozni azt. :rmad2:

Édes drága Szméagol.

Volt itt keresztény nyomulás nyugatról, tatár keletről, török délről, osztrákok nyugatról, 3 felé szakadt az ország ...stb. Azt hiszem eltalálták a Himnuszt. Teljes mértékben.

Szméagol írta: Mert sok olyat ismerek (hívőt), akik rá akarják kényszeríteni a Hitet embertársaikra. Isten ugyanúgy nem kényszerítheti ki a szeretetünket, ahogy az emberek. Tehát Isten nevében nem szabadna ilyet nyilatkozniuk...

Nem teljesen értem, hogy mire gondolsz. Szerinted Isten nem így gondolkozik, ahogy ez a kis írás bemutatja?
Abban viszont egyetértek, hogy erőszakkal, zsarolással, fenyegetéssel nem lehet senkit hívővé tenni. Vallásossá igen... De az mit sem ér.
Lámpássá kell lennünk, hogy a fényünk Istenhez vonzza az embereket, szeretnünk kell egymást, hogy a szeretetünk felébressze az éhséget Isten iránt - mint ahogyan én is megismertem őt.

Sziasztok!

Dínchamion írta: Magyarsághááát... Ez elég érdekes téma. Mert ha én azt mondom, hogy nekem speciel az angol nyelv jobban tetszik, mint a magyar, nem igazán érint meg a magyar kultúra, távol áll tőlem a magyar mentalitás és cseppet sem vagyok megelégedve azzal, hogy itt élek, akkor én nem vagyok magyar? Ha külföldön megkérdezik, természetesen azt válaszolom, hogy magyar vagyok, de erre sem büszke nem vagyok, sem nem szégyellem. Egyszerűen elfogadom, hogy ez van. De kimondottan idegesít, sőt felháborít, ha meg akarják határozni, hogy mitől lesz valaki magyar, sőt, ha emiatt még le is nézik a másikat... :rmad2:

Üdv:

Igen, ez az. A magyar mentalaitás. Ezzel van probléma.
A himnuszunkban lehet ezt a legjobban megfigyelni. Azon kevés himnuszok egyike, melyekben bűntudat csendül. Bűntudat? Nem! Ez önsajnálat és mártírság. Nem viseljük el büszkén a Sorsot (melyet Isten szabott ránk), hanem csak rimánkodunk és a régi múltúnkat siratjuk. Ahelyett, hogy megpróbálnánk visszahozni azt. :rmad2:

Penngaladiel írta: - Az, hogy beleunnak a gyerekkorba. Siettetik, hogy felnőjenek és aztán újra gyerekek szeretnének lenni.
- Tanulják meg azt, hogy nem kényszeríthetik ki senkinek a szeretetét.

Bizony az elsővel nagyon egyetértek.
De a másodikkal nincsen minden hívő annyira tisztában. Mert sok olyat ismerek (hívőt), akik rá akarják kényszeríteni a Hitet embertársaikra. Isten ugyanúgy nem kényszerítheti ki a szeretetünket, ahogy az emberek. Tehát Isten nevében nem szabadna ilyet nyilatkozniuk...

Magyarság:Az a zavaró, hogy újabban a magyarság sokaknál átfordult keményvonalas nacionalizmusba, és agresszivitásba. Jómagam is, és pár ismerősöm is került már olyan helyzetbe, hogy a megveretés határán járt, a mindenféle ebből kifolyó ok miatt. Inkább nem mondanám, melyik magyarságmániás párt hívei állítottak meg a választások környékén, hogy vajh' kire szavaztam, meg igazi magyar vagyok-e. És még sorolhatnám...igazából az a baj, hogy annyira taszítóvá, és félelmetessé vált ez az egész, hogy már ott tartok, ha ilyen ez a nemzet, én nem feltétlenül akarok beletartozni.
A másik, amit rühellek, a politikai pártok (szintén nem mondom, melyik) szövegei :"ha nem szavazol erre meg erre, nem érdemled meg az ember, a polgár, a magyar nevet" satöbbi. Szerintem ezt a dolgot nem volna szabad ilyen és ehhez hasonló célokra kijátszani, hanem inkább meg kéne tartani annak, ami:egy ténynek és egy kultúrának.

Penn:
nagyon szép az idézeted

Magyarság:érdekes téma,engem kb 1 éve érdekel, amikor ki akartam alakitani a saját vallási/filozofiai álláspontom(persze eddig is volt véleményem mindenröl, de mégiscsak jobb ha van valami amiben megbizhatok, és amit követhetek)
És mivel magyar vagyok, gondoltam az ösmagyar kulturát kéne követnem, és elkezdtem keresni.Találtam néhány érdekes dolgot, de mivel Szt.István idején a kereszténység kezdte elnyomni az ösi kulturánkat, elég kevés dolog maradt fenn, és mindenki azt magyaráz bele amit akar.igy néha tök érdekes dolgokat irnak, és én sok minden számomra uj dolgot tudok elfogadni,de találtam pár olyan dolgot, ami még nekem is sok(k)pl.: www.maghar.hu
Viszont van pár dolog, ami több egymástol független helyen is szerepelt, és nagy valoszinüséggel hitelesek
Én is inkábba kettös honfogalásban hiszek mint a finn ugor elméletben,ezt látszik bizonyitani, hogy sok a magyar helységnév, de aminek alötte a szláv népek adtak nevet azokat megtartották,tehát ha 895 élött nem lettek volna itt magyarok, minden helységnem/tájnak/folyonak szláv neve lenne.
Kokorol pedig:tipikus magyar hozzáállás hogy aki elér valamit az rettentöen el van szállva magátol, nemcsak Koko, hanem pl emiatt nem nyerték meg az eb-t 3 éve a vizilabdások, de ettöl még ök ugyanolyan magyarok mint amikor megnyerték az olimpiát, vagy amikor még nem értek el semmit

Na jo mára ennyi fért bele legyetek jok /rosszak kinek mi tetszik
Fim

Most kaptam, gondoltam, megosztom veletek. Szerintem elgondolkodtató...
Pennie

***

- Tehát interjút szeretnél tőlem?
- Ha van rá időd...- mondtam.
Isten mosolygott.
- Az én időm örökkévalóság. Milyen kérdések vannak a tarsolyodban?
- Mi az, ami legjobban meglep az emberiséggel kapcsolatban?
Isten így felelt:
- Az, hogy beleunnak a gyerekkorba. Siettetik, hogy felnőjenek és aztán újra gyerekek szeretnének lenni. Az, hogy elvesztegetik az egészségüket a pénzkereset érdekében, és aztán az összes pénzüket az egészségük helyreállítására költik. Az, hogy miközben aggódva gondolnak a jövőre, elfelejtik a jelent, s így sem a jelenben, sem a jövőben nem élnek. Az, hogy úgy élnek, minha sohasem halnának meg, és úgy halnak mintha sohasem éltek volna.
Isten megfogta a kezemet, s egy ideig csendben maradtunk. Aztán így kérdeztem:
- Te, mint szülő, mit tartasz fontosnak: mit kell a gyerekeidnek életük során megtanulniuk?
Isten mosolyogva válaszolt:
- Tanulják meg azt, hogy nem kényszeríthetik ki senkinek a szeretetét. Amit megtehetnek, az az, hogy engedik magukat szeretni. Tanulják meg azt, hogy ne méregessék magukat folyton másokhoz. Azt is tanulják meg, hogy a gazdag ember nem az, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van igénye. Azt is tanulják meg, hogy pillanatok alatt mély sebeket ejthetünk szeretteinken, de sok évig tart begyógyítani őket. Tanuljanak meg elnézőnek, türelmesnek lenni. Tanulják meg, hogy vannak, akik igazán szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják kifejezni vagy kimutatni érzelmeiket. Tanulják meg, hogy nem mindig elég, ha mások megbocsátanak nekik. Saját maguknak is meg kell bocsátaniuk.

Aralataion írta: Tényleg rengeteg mindent ért el ez a kisországnépe, de erről jut eszembe vmi:
Amikor KOKO a profi boxolónk sikert sikere halmozott, az egész ország büszkén hallgatta a himnuszt és mondogatta: "Ez a MI fiúnk!" A srác Németországban edzett, külfödi klubban, mégis magyar maradt.
Az elszomorító a veresége volt. Másnap már jöttek az emberek, hogy mennyire elbízta magát, nem kellett volna annyi időt töltenie Németországban, stb...
Tehát mihelyt kikapott, nem volt a csúcson, már nem is volt magyar?
Csúnya dolog.... Nem?

Ne haragudj Ari, de én akkor sem istenítettem Kokót, mikor a csúcson volt. Nem mgyarságtudtaról beszélek. De igenis túl sok energiát ölt reklámkampányba ahelyett, hogy az edzésre koncetrált volna. Bár tény, hogy én nem szeretem őt. Akkor sem szerettem, mikor sikert sikerre halmozott...

Írország: szvsz az ír kultúra jóval szegényebb lenne Szt. Patrik munkássága és a kereszténység nélkül... Ugyanakkor az is igaz, hogy (főleg a kezdetekben) eléggé "vegyesfelvágott" volt, nem igazán kereszténység, nem igazán "pogányság"... És speciel nekem ez a fajta kevertség jobban tetszik, már csak azért is, mert igen érdekes, ahogy két, egymástól hótt különböző teológiai/filozófiai/mitológiai rendszer hogyan tud egymásba olvadni és békésen élni egymás mellett.

Magyarság: hááát... Ez elég érdekes téma. Mert ha én azt mondom, hogy nekem speciel az angol nyelv jobban tetszik, mint a magyar, nem igazán érint meg a magyar kultúra, távol áll tőlem a magyar mentalitás és cseppet sem vagyok megelégedve azzal, hogy itt élek, akkor én nem vagyok magyar? Ha külföldön megkérdezik, természetesen azt válaszolom, hogy magyar vagyok, de erre sem büszke nem vagyok, sem nem szégyellem. Egyszerűen elfogadom, hogy ez van. De kimondottan idegesít, sőt felháborít, ha meg akarják határozni, hogy mitől lesz valaki magyar, sőt, ha emiatt még le is nézik a másikat... :rmad2:

Aralataion írta: Amikor KOKO a profi boxolónk sikert sikere halmozott, az egész ország büszkén hallgatta a himnuszt és mondogatta: "Ez a MI fiúnk!" A srác Németországban edzett, külfödi klubban, mégis magyar maradt.
Az elszomorító a veresége volt. Másnap már jöttek az emberek, hogy mennyire elbízta magát, nem kellett volna annyi időt töltenie Németországban, stb...
Tehát mihelyt kikapott, nem volt a csúcson, már nem is volt magyar?
Csúnya dolog.... Nem?

Na EZ a magyar mentalitás... Kövezzetek meg, de igenis ez az, ami igazán megkülönbözteti az itteni emberek nagy részét más országoktól: az a hihetetlen intolerancia és köpönyegforgatás... Nem, nem csak a politikában, hanem a mindennapi életben is, és nem igazán lehet eldönteni, hogy melyik hatott melyikre...

Kereszténység: igazából az nem tetszik ebben a vallásban (egynémely filozófiai kifogástól eltekintve), hogy túlontúl agresszív. Lsd. Jehova tanúi, Hit Gyülekezete és a többi. Félreértés ne essék, semmi bajom a keresztényekkel, csak nekem maga a vallás az, ami nem jön be.

Üdv:

Tényleg rengeteg mindent ért el ez a kisországnépe, de erről jut eszembe vmi:
Amikor KOKO a profi boxolónk sikert sikere halmozott, az egész ország büszkén hallgatta a himnuszt és mondogatta: "Ez a MI fiúnk!" A srác Németországban edzett, külfödi klubban, mégis magyar maradt.
Az elszomorító a veresége volt. Másnap már jöttek az emberek, hogy mennyire elbízta magát, nem kellett volna annyi időt töltenie Németországban, stb...
Tehát mihelyt kikapott, nem volt a csúcson, már nem is volt magyar?
Csúnya dolog.... Nem?

Sziasztok!

Mau írta: És velünk sajnos megtette, nem is egyszer, mert mindig másokat követtünk, a Nyugatot majmoltuk és az etetett minket a saját szemetével, amit már agyonhasznált és elkoptatott. [ez most is aktuális: lásd valóságShowk] Mi pedig rávetettük magunkat és évekig csámcsogtunk rajta; s hálásan megköszöntük.

Teljesen egyetértek.
Én büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, de van néhány helyzet, amikor arra is büszke vagyok, hogy nem vagyok olyan régen magyar. (Bizonyos ********* nézetek miatt. ) Nem szeretem, mikor egyesek hősiesen "vállalják", hogy ők bizony Vereckén jöttek be. A magyarság nem ettől függ. Ha valaki angol, teszem azt, de magyarnak vallja magát az magyar vagy nem?
Én a verseinkre vagyok büszke. Petőfi, Arany hmmm...

Brisa írta: Lehet, hogy ez murisan hangik, de tudom, hogy mennyire jobban érezném magam akkor, ha minden a helyén lenne. Lehet azt mondani Szméagol, hogy ez felszínes dolog, de csak azért, mert te csak a felszínt nézed.

Ezt egyáltalán nem gondolom murisnak és felszínesnek. A környezet, ahol élünk tisztának és rendezettnek kell lennie. (Könnyebb úgy tanulni én is tudom. )
Nem erre gondoltam. Konkrétan az igénytelen tévé műsorokra és a könyvek ellentétére. A felszínes "jó" és a felszínes "rossz". Érted?

Magamba szálltam, és kitöröltem az utolsó, politikai állásfoglalásként is értelmezhető mondatot. Bocs ha valakinek sértette az érzékenységét. Legközelebb jobban figyelek.

Üdv, Oisin

Cueddo írta: Ez ismerős, a 3-4. században ezt csinálta az áldott emlékű Szent Patrick is Írországban (akik úgyszintén a rokonaink), az ősi kelta hagyományokat tartalmazó iratok, könyvek égetése volt térítő tevékenységének ékes példája.

Ne haragudj Cueddo, de ebben ellent kell hogy mondjak neked. Annak ellenére, hogy a kereszténységről semmivel sincs jobb véleményem, mint Maunak vagy Neked.

1) Írországban a kereszténység felvétele előtt nem létezett írásbeliség, így aztán nem is volt mit elégetni! A hagyományt a bárdok/filik/druidák közvetítették, szóban. Az ogham írás létezett, de azt nem használták a hagyomány rögzítésére, csak sírokat, határjelző póznákat jelöltek vele. A hagyományokat éppen hogy az ír szerzetesek írták le! Nélkülük semmi nem maradt volna fenn!
2) A kereszténység felvétele Írországban sokkal kevesebb kárt okozott a hagyományban, mint bárhol másutt a világon! Az ír egyház a normann hódításig (12. sz) eléggé sajátságos volt. Gyakorlatilag egy szinkretisztikus vallásnak tekinthetjük, amiben legalább annyi volt az ősi "pogány" elem, mint a keresztény. Pld. a kolostorok vezetői törzsi királyok családjából származtak, nősülhettek, elválhattak, háborúkat vívtak, és a rangjuk öröklődött! A kolostorok menedéket nyújtottak a bárdoknak, filiknek, brehonoknak. A világi törvénykezés az ősi brehon törvények szerint működött. stb. Éppen ezért uszította rá a pápa és a buzgó római katolikus angol király Írországra a walesi normannokat.
3) Az írek és a magyarok között nincs valami szoros "rokonság", legfeljebb lélekben. Az írek indoeurópai nép, mi nem!

Még 1 félreértést szeretnék eloszlatni: az indoeurópai kultúrának és a kereszténységnek semmi köze egymáshoz! A kereszténység nem idoeurópai eredetű! A keresztény vallás a zsidó vallásból származik, és éppúgy elpusztította azoknak az indoeurópai népeknek az eredeti vallását, akiknek a közvetítésével a magyarokhoz eljutott, mint a magyarokét, csak évszázadokkal korábban! Gondoljatok pld. a szent ligetek kiirtására egész Észak-Európában. éppen ezért nem lehet egy keresztény hitelesen antiszemita.

Mindezektől függetlenül nekem is az a véleményem, hogy a kereszténység helyrehozhatatlan károkat okozott az egész emberiségnek, sőt, az egész Földnek azzal, hogy elpusztította a kultúrák és vallások sokszínűségét, meg azzal, hogy ideológiai alapot szolgáltatott a természet gátlástalan kizsákmányolására és lealázására, és így közvetve hozzájárult a bioszféra sokszínűségének az elpusztításához is. Bármennyit változott is az utóbbi 100 évben a kereszténység, a szememben ezeket a bűnöket soha senki le nem mossa róla, de ami megtörtént, azon már nem tudunk változtatni, úgyhogy nincs sok értelme keseregni rajta.

Üdv, Oisin

Aztán jött a kereszténység. Úgy ahogy Mau mondja, számtalan bizonyíték van rá, még az írmagját is el akarták, és részint el is törölték a ősi kultúránknak. Például nekünk az Isten egyben volt anya is és férfi is. A kereszténységnek hála csak apa maradt.

Ez ismerős, a 3-4. században ezt csinálta az áldott emlékű Szent Patrick is Írországban (akik úgyszintén a rokonaink ), az ősi kelta hagyományokat tartalmazó iratok, könyvek égetése volt térítő tevékenységének ékes példája.
És én személy szerint nagyon hiányolok egy Anyaistennőt. Ha meg kellene határoznom magamat, akkor inkább Isten-hívőnek mondanám magam, mint kereszténynek.
(Nem tartozik ide, csak úgy eszembe jutott: a mai ókortudomány miért ócsárolja annyira Ehnatont, aki Nap-egyistenhitet akart teremteni? És ne feledjük, személyes elhivatás alapján tette (Naphimnusz).

Egyéb: semmiképp nem tarthatjuk azokat elfogultnak, akik a hagyományokból kiindulva szeretnék felépíteni az életüket (köztük magam is), hiszen a mai világunk, mai papírrágcsáló "tudományunk" a "felvilágosodás" elfogultságára épül, az isteni szellem megtagadására! Hát nem elfogult maga a "felvilágosodás" név is? Ha az ember mindent kétkedéssel fogad, akkor nem tud igazán hinni , és az anyagi haladásban bízva belezuhan abba a szakadékba, amit Tolkien is emleget.(és megrémülök, hogy milyen nehéz ezt a kétkedést kiirtani magamból, mert minden erőmmel azt szeretném)
A mai tudomány is csak a tudás - mint anyag - felhalmozása, tudjunk minél többet, és nem bölcsesség. Ezért nem tudom tisztelni a történelem szakos tanáraimat. Régen a pap egyenlő volt a tanárral és ez így volt helyes.

Természetesen büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok - és mindig az is leszek!!! De ezt a magyarságomat nem akarom földrajzi korlátok közé szorítani. (...)
A nemzeti identitásom nem veszik el attól, hogy a Föld egy másik pontján élem az életemet. S nem hiszem, hogy rosszabb ember lennék én ettol.

A magyarság nem jelent földrajzi korlátokat, sőt... ezt a földrajzikorlát-szemléletet valószínűleg akkor "vezették be", amikor a 19. sz.-ban szépen megalakultak az újkori nemzetállamok, amelyek ugyancsak a "felvilágosodás" elkorcsosult termékei - és még ennek is az elfajzása a hitlerista nacionalizmus (ami így a helyes, nem agresszív nemzetértelmezés kétszeresen kifordított korcs terméke). És ezért igyekeznek elég sokan (+azok is, akikbe ezt belenevelte a média) lefasisztázni azokat, akik kiállnak a magyar értékek mellett. [size=9:her5h34b](Asszem itt leállok, mielőtt átmenne politikába.) [/size]
Azzal nem értek egészen egyet, hogy a véglegesen, vagy akár csak huzamosabb időre külföldre költöző magyaroknak ne csorbulna az öntudata - de ez sztem nagyrészt az egyéntől függ. És senki sem "rosszabb ember", csupán más a véleménye.

És átkozom a sorsot, amiért nem mintegy nyolcszáz-ezer évvel kellett találkoznuk ezzel az intoleráns indoeurópai szemlélettel, amely [még mindig] nem hajlandó elismerni, hogy ami más, az feltétlenül rossz (mert persze van ilyen is) és mindent, ami tőle kölönbözik, félreért illetve nem is akar megérteni, s mindent, ha tud, agresszívan bekebelez.

És az a baj, hogy már mi is az indoeurópai séma szerint gondolkozunk, hogy ne nyújtsam a szót, ide csak a mai politikában gyakran előforduló tolerancia-intolerancia, (+ ki kit melyiknek tart + sárdobálás) jelenségét hoznám fel.
És szerintem igenis létezik egy olyan, (a politikán) felülemelkedett értékrend, amely csak a magyar értékeket veszi figyelembe, és nem baloldali meg jobboldali. Ezek a fogalmak értelmetlenek és csak viszályt szülnek.

Az ősi magyar kultúra eltűnt. Nem pont akkor amikor felvettük a kereszténységet. Szájhagyomány útján fennmaradtak a népköltemények, mesék. Igaz, ezeket nem jegyezte le a Középkorban senki (legalábbis ilyen iratról nincs tudomásom), de az Ómagyar Mária-siralomból következtetik, hogy létezett magyar költészet. Meg ott van még a Júlia szép leány... c. székely népballadánk.

Darkman írta: Sajnos Gandalf Maunak igaza van. A magyarok ősei már jóval Árpád vezérünk honfoglalása előtt itt voltak a Kárpát-medencében
[vágás]
lényeg az, hogy Árpád vezér honfoglalása a második volt, erről szól a Kettős Honfoglalás ténye is.

Magam eme elmélettel kapcsolatban várakozó állásponton vagyok, bár szeretném hinni, amit mondasz. És nem azt modtam, hogy a kereszténység felvétele baj volt, még mindig Gandalfhoz szólva, hanem a mód volt a baj, ahogyan egész eddigi életmódunkra ráragasztották a "pogány" jelzőt, holott az nem volt kevésbé pogány, mint mondjuk a buddhizmus vagy éppen az iszlám (mert manapság teológusok és egyházfők egyaránt elismerik, hogy mind csupán más-más oldala a Létnek, és amit egyformán elmondanak, azt is más-más köntösbe burkolják, hogy az egyszerű ember gyomra is befogadja).

És átkozom a sorsot, amiért nem mintegy nyolcszáz-ezer évvel kellett találkoznuk ezzel az intoleráns indoeurópai szemlélettel, amely [még mindig] nem hajlandó elismerni, hogy ami más, az feltétlenül rossz (mert persze van ilyen is) és mindent, ami tőle kölönbözik, félreért illetve nem is akar megérteni, s mindent, ha tud, agresszívan bekebelez.

És velünk sajnos megtette, nem is egyszer, mert mindig másokat követtünk, a Nyugatot majmoltuk és az etetett minket a saját szemetével, amit már agyonhasznált és elkoptatott. [ez most is aktuális: lásd valóságShowk] Mi pedig rávetettük magunkat és évekig csámcsogtunk rajta; s hálásan megköszöntük.

Mau, én hiszek magamban. És mindazokban, akik kőhordozóknak hiszik magukat.

Én már nem hiszek semmiben. Csak remélni tudom, hogy lesz még egy-két századév múltán valaki, aki ért magyarul és ha elolvassa mindazt, amiért élek, azzal a boldog tudattal teszi, hogy legalább volt valaki, aki megpróbálta.

-- Mau