Gondolatok

Igaz, hogy már június 6. van, de ehhez a témához azért hozzászólok, mivel most vettem észre.
Aki Trianonból pártpolitikai kérdést csinál az vagy szánalmasan ostoba, vagy egyszerűen gazember. Attól, ami 87 éve történt, attól minden jóérzésű magyar embernek politikai nézetektől függetlenül elborul a tekintete. Azt is látni, kell, hogy a diktátum(szerződésnek egyenrangú felek megállapodását szokás nevezni jobb helyeken), nem csak a magyarság számára járt tragikus következményekkel. Azoknak a sátáni gonosztevőknek az egyik legnagyobb bűne, hogy korábban még nem látott mértékben fordították egymással szembe a Kárpát-medencében élő népeket. József Attilával szólva fortélyos félelmek igazgatják Európa e rendkívül szép és kulturálisan mindig is sokszínű területét.Revans és a revans revansa. Ezek a dolgok nem vezetnek sehova, sőt minden népet csak katasztrófába sodornak Szlovákiától kezdve Románián át egészen Szerbiáig.

Annélkül, hogy azonosulnánk bármiféle politikai törekvéssel mindaz ami a miénk, történelmünk része tisztelnünk kell, emlékeznünk kell rá. Miért? Nagyon fontos célja van: okuljunk belőle és ha valamit helyrehozhatunk akkor érezzük a felelőséget a lelkiismeretünkben. Nincs szükség azt hiszem egy június 4-én a holokausztot is felemlegetni. Nincs szükség, mert a holokauszt a zsidó népé, melyet megfelelő körülmények között egy egész emberiség gyászol nem indoktalanul, hatalmas intőjel. Trianon azonban a miénk, egy országé, egy népé, amit szétszedtek, megfosztották öntudatától pontosan úgy, hogy legalapvetőbb lételemét húzták ki a lába alól azt az országot, amire olyannyira büszke volt, amibe minden zsigerével kapaszkodni tudott egy nép. Meg kell tanulnuk Trianont nem a politika részeként kezelni és nem rögtön egy ellenpólust felmutatni vele szemben, úgy mintha az egyfajta akció lenne. Semmi szorosabb köze sincs Trianon emlékének a szélsőjobb oldalhoz azonkívül, hogy irányultságukból kifolyólag az a csoportosulás kapaszkodót talál Trianonban, mint a nemzet többi tagjának, akiknek igazán fáj ez a szomorú esemény. Trianon tehát szerintem önmagában nem politika és beszélni róla nem politizálás. Csak akkor válik azzá, amikor azzá teszik és a politika tárgyáva mint tudjuk akármi válhat, hogyne válhatna akkor egy ilyen fontos történelmi és mondjuk ki bátran aktuális kulcskérédés.

Remzymama/Tünde írta: NEM POLITIZÁLUNK FÓRUMON!!!!!!!!!!!!!!!TÖRÖLVE LESZEN

Bocsánat, én kezdtem, de mostmár befogtuk szerintem...

NEM POLITIZÁLUNK FÓRUMON!!!!!!!!!!!!!!!

TÖRÖLVE LESZEN

Szerintem sincs annál undorítóbb, mint amikor mocskos szájból folyik a Himnusz. Ezeknek a szélsőségeseknek nem is maga az esemény számít, hanem az indok, hogy legyen miért cécózni.
Remélem több embernek lesz ez az alkalom a beletörődés és a szomorúan bólintás "ünnepe" mint a zászlólengetésé és ordibálásé.

Snuffles írta: Én a tegnapi nap folyamán annyi fanatikus szélsőjobboldali Trianon-őrülttel találkoztam fórumokon, honlapokon, blogokon, hogy már kezdek rosszul lenni tőle.
Miért nem tudnak kulturáltan megemlékezni, más dolgok és eszmék bemocskolása nélkül? Bezzeg csak merje valaki szóba hozni a holokausztot, rögtön ostoba siránkozóknak titulálják őket.
Más meg csendben meg tud emlékezni. Hjaj, istenem, rossz így felnőni... :sopánka:

Ehhez csak szép csendben csatlakozni tudok.

Én a tegnapi nap folyamán annyi fanatikus szélsőjobboldali Trianon-őrülttel találkoztam fórumokon, honlapokon, blogokon, hogy már kezdek rosszul lenni tőle.
Miért nem tudnak kulturáltan megemlékezni, más dolgok és eszmék bemocskolása nélkül? Bezzeg csak merje valaki szóba hozni a holokausztot, rögtön ostoba siránkozóknak titulálják őket.
Más meg csendben meg tud emlékezni. Hjaj, istenem, rossz így felnőni... :sopánka:

1920. június 4-én írták alá a franciaországi Versailles-ban a Trianon-kastélyban az I. világháborút Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között lezáró békeszerződést. A békeszerződés következtében Magyarország az alábbi területeket veszítette el: Erdély (Romániához 103093 km2), Délvidék, a mai Horvátország és Szlovénia jó része (Jugoszláviához 62092 km2), Felvidék és Kárpátalja (Csehszlovákiához 61633 km2), Alpokalja (Ausztriához 4020 km2), Árva és Szepes vármegye egyes részei (Lengyelországhoz 589 km2), Fiume (Olaszországhoz 21 km2). A szerződés értelmében Magyarország elveszítette területének 71%-át, lakosságának 64%-át melynek 57%-a (tehát több mint fele) magyar volt. A nemzetállamokat létrehozni akaró békeszerződés tehát a magyar területeknek 71%-át szakította el az anyaországtól, de csupán 19% idegen etnikumot csatolt el Magyarország összlakosságából. Ezek tények.

Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket,
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.

Trianon áldozatainak emlékére

P.S.: A szerződés teljes szövegezése magyarul: www.trianon.hu/keret.phtml?/tria ... zerz.phtml

Liliom írta: :closed:

Tök jó ez a kis izé. Én is pont így csinálok, amikor süllyed alattam a hajó.
Minden nap.

Ezt gondoltam.

Nonono. Ne ilyen negatívan. Minden rosszban van vmi jó. Ha nehezen lelsz rá. Ha csak nagyon kis jó, akkor is. Föl azzal a bóbitával!

Én ugyanígy csinálok, csak azt mondom hozzá, hogy: :closed: egyetem.

:closed:

Tök jó ez a kis izé. Én is pont így csinálok, amikor süllyed alattam a hajó.
Minden nap.

Ezt gondoltam.

Ethuil: Nekem múlt héten volt, de jó volt túllenni rajta. Ezek a formális dolgok is csak addig jók, amíg nem velem történnek. Más ballagására, szalagavatójára etc. szívesebben elmennék, míg a sajátom nem érdekel... Igaz, a pocsék osztályom miatt nem is igen kívánom vissza az elmúlt négy évet, és a továbbiakban se szeretnék túl sokszor összefutni velük, örülök, hogy vége. Viszont az furcsa volt, amikor tegnap beszaladtam vmiért a suliba délután és félig-meddig idegennek éreztem magam, kb. úgy is nézett rám mindenki, mintha nagyon rég jártam volna ide. Kicsit olyan érzés volt, hogy 'aha, most megint csak lógok a levegőben mint az a bizonyos falevél - ráadásul ezúttal sokkalta kézzelfoghatóbban'. Nem, akkor sem hiányzik az elmúlt időszak, csak furcsa volt. Valsz eztán még ilyenebb lesz.

Egy fél óra múlva indulok ballagni. Mostanra ért el az az érzés, hogy nem csak kellemes része van annak, ha az ember befejezei a gimnáziumot, hanem egy rettentő rossz része is: elveszíteni a mindennapi biztonságot, a arcokat, az örök poénokat. Még egy hete azt hittem, hogy nem fog hiányozni, hisz legjobb barátaim itt élnek a közelemben. De most, hogy tegnap majd négy órát sikerült eltöltetni három tanárnál, és olyan önfeledted beszélgetni, tudom, hogy hiányozni fog, és hogy nem szabad csak a rosszra emlékeznem. Végülis, nyolc év alatt, legyen az akármi, hozzánől az ember szívéhez. Jó volt középiskolásnak lenni.

Namarie írta: Gandalf írta:
Hogy másokban mennyire tudsz megbízni, az nagyban függ attól is, hogy magadban mennyire tudsz megbízni.


Nem föltétlenül. Ugyanis hiába bízol meg magadbanm, ha rengeteget bántottak, és esetleg olyanok, akiknek abszolúte nem ez lett volna a dolguk.

Ezzel nem cáfoltál rá. Senkinek sem dolga hogy bármilyen jóságos, megbíztható is legyen, szabadok vagyunk bármikor becsaphat bárki, elvileg. Ebben az esetben is az önbizalom a döntő, az élet sokszor nem úgy alakul ahogy szeretnénk. Azért a másik a felelős hogy becsap e, fájdalmat okoz e, de az már a saját felelősséged, hogy emiatt bezárkózol e vagy tanulsz belőle és egy kellemetlen csalódásból erősebben, tapasztaltaban kerülsz e ki.

Thereon: kössz a tanácsot! azt tudom /mint már írtam/,h azt értékelem legjobban, amiért sokat küzdötttem. /experience /
szvsz az egyik legjobb érzés, mikor valamin sokat dolgoztál, és mikor kész van, látod, hogy tetszik másoknak, mert jól sikerült. legyen az tárgy, rendezvény, irodalmi alkotás, zenemű, akármi. jó dolog sikeresen alkotni!

Galadriel14 írta: Tegyük hozzá, mindjárt évvége és most már senki nem szivat a négy fakt miatt.. sőt, tiszta büszkék, hogy így kitartottam, és hogy *úgy néz ki* jeles leszek mindemellett..!!!!

Nálunk is az volt, hogy nekem volt a legtöbb faktos órám, de nekem csak három. Sajnos én nem lettem jeles, sőt, azt kell, hogy mondjam, meg sem közelítettem az 5,0-ás átlagot, de tulajdonképpen meg vagyok vele elégedve, egy szavam sem lehet.
Csak sajnos a tanulói jogviszonyom a tegnapi ballagással megszűnt, úgyhogy én már csak kétszer megyek be a sulimba, mindkétszer érettségizni, meg talán még egy kicsit agyagozni kerámia szakkörre, de az más.

Úgy érzem, akármit is fogok csinálni az életben - egyelőre nem tudom, mert annyi különböző helyre jelentkeztem, hogy lutri, hogy hova vesznek fel de bármelyik is lesz, örülni fogok - szeretni fogom, még akkor is, ha tőlem soha senki nem hallott mást, csak panaszkodást és sopánkodást, amit, valljuk be, gyakran teszek. Morgok mindenért, ez nem jó, az sem jó, ez is rossz, nem tetszik, nem ízlik, csúnya a színe, etc. Pedig amúgy mindennek örülök, csak erre későn jövök rá.

Acho írta:

Liliom írta: Szerintem a celok eleresehez verizzadas, kitartas es rengeteg akarat kell. Hatraltatni meg csak az onsajnalat es a lustasag tud.
Magyarorszagon pedig sajnos tenyleg nehez ervenyesulni, de talan nem is akkora gond, ha nincs minden a fiatalsag kezebe nyomva, vaduj, tutiszupi muanyagbevonatos ajandekzacsiban.
Es egy megjegyzes: kulfoldon se jobb.

Egyetértek. sztem is azt értékeli az ember, amiért megküzd, amit a saját kezével szerez meg! a gimi utáni időszaktól meg én is félek, de majd csak lesz valahogy...

Mindent el lehet érni, a lehetetlent is, csak akarni kell. Na ki mondta? Na? Na? Szabad a gondori gazda? Hát persze hogy szabad. Pán Péter

Külföldön jobb... MOtól nyugatra mindenütt. De! Sehol sem olyan jó mint egy bizonyos helyen...

Mindenki
ki Írbe!
Gyorsan, siessünk, lemaradunk róla,
Még észre sem vesszük, s eltelik egy óra!

Acho: majd a pénzt amit készhez kapsz, na azt értékelheted. S ha gimi után munkát vállalsz, akkor még visszasírsz olyanokat, mint egyetem, egyéb suli... nemtom mi a célod (ha jössz Írbe, az már 5 tp. ) De semmiképp se vállalj olyan diákelót ami... beszélgetős topic.

Liliom: Sajnálat: az egyik legértelmetlenebb érzés.. nem is sorolom be érzésnek, mindkét félnek szar... semmi értelme, semmit se leet elérni - Önsajnálat: LoL.
Lustaság: Legyőzni a legyőzhetetlent - le lehet győzni, kétféleképpen is: magadban agyilag akarattal és 'erő'vel, vagy külső körülmények hatására, hol a szerencse is mérvadó... nem pedig véradó.

Liliom írta: Szerintem a celok eleresehez verizzadas, kitartas es rengeteg akarat kell. Hatraltatni meg csak az onsajnalat es a lustasag tud.
Magyarorszagon pedig sajnos tenyleg nehez ervenyesulni, de talan nem is akkora gond, ha nincs minden a fiatalsag kezebe nyomva, vaduj, tutiszupi muanyagbevonatos ajandekzacsiban.
Es egy megjegyzes: kulfoldon se jobb.

Egyetértek. sztem is azt értékeli az ember, amiért megküzd, amit a saját kezével szerez meg! a gimi utáni időszaktól meg én is félek, de majd csak lesz valahogy...

Nessa írta: Üdv!
Bennem van nagyon nagy hiba, hogyha jelenleg úgy érzem, hogy a mostani világban (vagyis inkább az országban kialakult helyzetben, vagy micsodában) nem lennék képes felnőttként boldogulni?

Fogalmam sincs, hogy nekem hogy fog menni az életben való boldogulás, de ismersz: rám mindig számíthatsz!

Galadriel14 írta: én érettségi előtt vagyok egy évvel. vannak komoly elképzeléseim, mindezért vállalom azt, hogy felvettem négy fakultációt, amiért is rengeteg sértés ért. de annyi baj legyen! majd megmutatom nekik hogy nekem sikerülni fog!

Én szurkolok Neked

[size=9:1nxrrti7]szerkeszte Remzymama[/size]

Galadriel14 írta: én érettségi előtt vagyok egy évvel.

Ó, Te szerencsés!

én érettségi előtt vagyok egy évvel. vannak komoly elképzeléseim, mindezért vállalom azt, hogy felvettem négy fakultációt, amiért is rengeteg sértés ért. de annyi baj legyen! majd megmutatom nekik hogy nekem sikerülni fog! Nessa: higgy magadban, és a céljaidban! a többit meg majdcsak átvészeled!

_____

tegyük hozzá, mindjárt évvége és most már senki nem szivat a négy fakt miatt.. sőt, tiszta büszkék, hogy így kitartottam, és hogy *úgy néz ki* jeles leszek mindemellett..!!!!

Nessa írta: Üdv!
Bennem van nagyon nagy hiba, hogyha jelenleg úgy érzem, hogy a mostani világban (vagyis inkább az országban kialakult helyzetben, vagy micsodában) nem lennék képes felnőttként boldogulni?

kénytelen vagy boldogulni annyira nem vészes sztem a helyzet, de ez is hozzáálás kérdése

Galadriel14 írta: A dolgokat elképzelni könnyű, a megvalósításig nehéz az út, de amikor ott van az ember (általában) jön a többi magától. "Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk." bölcsebben még senki mástól nem hallottam...

Bar gyanitom Nessa nem errol a fenkolt oldalarol akarta megvizsgalni a temat, de ebben is van valami.
Szerintem a celok eleresehez verizzadas, kitartas es rengeteg akarat kell. Hatraltatni meg csak az onsajnalat es a lustasag tud.
Magyarorszagon pedig sajnos tenyleg nehez ervenyesulni, de talan nem is akkora gond, ha nincs minden a fiatalsag kezebe nyomva, vaduj, tutiszupi muanyagbevonatos ajandekzacsiban.
Es egy megjegyzes: kulfoldon se jobb.

A dolgokat elképzelni könnyű, a megvalósításig nehéz az út, de amikor ott van az ember (általában) jön a többi magától. "Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő, ha már itt vagyunk." bölcsebben még senki mástól nem hallottam...

Tok mindegy hogy hol van az ember, negativ hozzaallassal nem jut elobbre. Minden korszaknak megvoltak a sajat problemai. Nekunk is meg kell tudnunk oldani a mieinket. Az a nehez, amit az ember nehezen vesz.

Ha az országra gondolsz, úgy nem csodálom, a világban viszont még sok a lehetőséged.

Üdv!
Bennem van nagyon nagy hiba, hogyha jelenleg úgy érzem, hogy a mostani világban (vagyis inkább az országban kialakult helyzetben, vagy micsodában) nem lennék képes felnőttként boldogulni?

Maradjunk 50-50%-ban a két fél között. Azért igencsak fontos, hogy mit tesz azért a másik, hogy megbízhass benne.

Phaedra/Namarie írta:

Gandalf írta: Hogy másokban mennyire tudsz megbízni, az nagyban függ attól is, hogy magadban mennyire tudsz megbízni.

Nem föltétlenül. Ugyanis hiába bízol meg magadbanm, ha rengeteget bántottak, és esetleg olyanok, akiknek abszolúte nem ez lett volna a dolguk.

igen ezzel egyetértek. nekem nincs túl nagy önbizalmam mégis olyan bizalmas kapcsolatokkal bírok, hogy csak na... szinte soha nem merném nyíltan elmondani senkinek, hogy ki mit tud rólam, és azt hogy hogyan tudta meg.. ennyit erről, részemről..

Nessa írta: Csak azért kérdeztem, néhányszor sikerült már ezzel melléfognom. És magam sem értem, hogy egyes emberekben miért tudok megbízni, mikor semmit sem tettek ezért, más meg csinálhat akármit, akkor se menne.

Azt érzed, ha megbízhatsz benne, bár még nem ismered olyan jól. Személyes példa alapján mondom. Hallgass csak nyugodtan a megérzéseidre. az néha többet mondd, mintha jól körülrágnád a dolgot meg körbeszimatolnád az illetőt.