Bemutatkozások

En sem eroltettem tul magam eddig semmi ilyen targyon, es a pszichologia vizsga kivetelevel eddig 4-5 minden.
Pszichologiabol 2-t kaptam.
Ugy tortent, hogy teszt volt. Gondoltam, az IQ-bol menni fog. Bementem es ilyen kerdesek voltak:
"A kovetkezoek kozul ki NEM foglalkozott vonaselmeleti kutatasokkal?" - es fel volt sorolva 5-6 nev... Persze lovesem se volt. Es a tobbi kerdes is hasonlo volt...

Brisa írta: Ulmo: Igazad van, de ez egy PEDAGÓGIA szakos tanár! Az aki, azt tanítja nekem, hogyan kel jól tanítani (és értékelni!), az ne kövessen el ilyen fatális hibát! Vagy ne tanítson!

Brísa: megtanulhattad volna már, hogy akik pedagógiát tanítanak, azok csak a legeslegritkább esetben tudnak tanítani, még ritkábban érdekli őket a leghalványabban is, hogy jól tanítsanak. Az elméleti pedagógia saját tapasztalataim szerint a legteljesebb mértékben áltudomány, aminek a művelői hatalmas pénzeket vesznek fel kutatási projektekre, amelyek eredménye az, hogy a gyermek jobban tanul, ha van saját, tágas és tiszta szobája, napfénnyel, íróasztallal, könyvekkel, mint hogyha fejjel lefelé leláncolva tartják a pincében, és nem adnak neki enni. Pontosan az ilye kutatások adják a pedagógia tanszékek tevékenységének 99%-át. A maradék 1 a tanítás; és akkor látható, mekkora része releváns bármihez annak, amit csinálnak.

Magam részéről kimondottan büszke vagyok rá, hogy a pe-pszi (pedagógia-pszichológia) tárgyaimat kivétel nélkül úgy végeztem el, hogy a lehető legkevesebb erőt fektettem bele-- és nem kettesekkel mentem át, hanem négyes-ötösökkel, annak ellenére, hogy nem puskáztam és ilyenek. Pedagógiából soha, egyetlen előadásra nem mentem be (szemináriumokra sajnos muszáj volt-- ott kellően cinikus voltam), minden vizsgára egy napot tanultam (no jó, szigorlatra ötöt), és erre komolyan büszke vagyok... Múltkor a feleségemmel kiszámoltuk, hogy a mi 5 éves képzésünk alatt pe-pszivel összesen (mindent beleszámítva) 3 hónapot foglalkoztunk, és kaptunk egy tanári diplomát. Jó mi? Ennyit a tanárképzésről; nekem az a véleményem, hogy a tanárképzést el kellene venni az egyetemektől.

Ulmo: Igazad van, de ez egy PEDAGÓGIA szakos tanár! Az aki, azt tanítja nekem, hogyan kel jól tanítani (és értékelni!), az ne kövessen el ilyen fatális hibát! Vagy ne tanítson!

Shaira: Semmi gond. Akkor írsz amikor tudsz és akarsz.
(Ulmo: Este végre írok neked is.)

Ez jó ez a történet...
Brisa, ne légy szomorú! Sajna, csak holnap tudok neked írni, mert nincs időm, de akkor majd írok jó hosszút.
Üdv

Brisa: részvétem a vizsgád miatt. Azért nem olyan rossz az a négyes. Hallottam én már olyat, hogy aki kettest kap, az már jó, hiszen elégséges szinten tudja az anyagot (ezt azért nem kell komolyan venni). A tanárok meg sajnos olyanok, ahogy írtad. Ők osztályoznak, náluk a hatalom. És néha csúnyán visszaélnek vele .
Don't worry be happy

Estel Adániel írta: Hallottam egyszer valahol egy tanulságos kis történetecskét:

Élt egyszer egy király, akinek napról napra változott a hangulata: Hol az élvezetek hajszolásába merült, hol a búskomorságba, és nem volt, aki lenyugtathatta volna csapongó kedélyét... Egy napon egy bölcs érkezett az udvarba, meghallotta, mi gyötri, és azt mondta a királynak: "Felség, ha kívánja, holnapra küldök valamit, amire elég lesz ránéznie Felségednek, akár a legnagyobb kicsapongás közben is, hogy visszanyerje józanságát, és akár a legrosszabb kedvében is, hogy újból jókedvre derüljön!" A király nagyon kíváncsi lett, és beleegyezett, másnap pedig egy gyűrűt kapott, amelybe három szó volt belevésve: "Ez is elmúlik"

Hát ennyi... remélem tetszett... Nem biztos, hogy tinektek is működik, bármikor, de azt elárulhatom: a királynál működött!

Eszembe jut erről a Deor c. óangol elégia; ez egy szerencsétlen dalnok panasza, akit kitúrt a helyéből a királynál egy másik dalnok, és azzal vígasztalja magát, hogy a régi történetekből és hőskölteményekből, amiket elő szokott adni, idéz szerencsétlen és szomorú eseteket versszakokon keresztül; a versszakokl utolsó sora mindig az, hogy 'Ezek mind elmúltak; talán ez is el fog.' (a fordításon gyakorlatilag egy évszázada vitatkoznak az óangolosok, én meg nem tudom fejből az eredetit, úgyhogy az én fordításommal kell beérjétek).

Jelentem, én is ennek a népbetegség áldozata vagyok. De azért közdök, ahogy egy kószához illik... (azért nem valami hatékonyan ).
Amúgy ti vagytok a hibásak! Minek kell mindenkinek ennyire jófejnek lennie? Hm? Legalább most lehetnétek egy kissé jobban unalmasak, vagy valami...

Ma vizsgáztam! Csak 4-es lett... Össze is vesztem a tanárral, aki nagyban prédikálja a vizet, miközben bort iszik. Egy kissé mérges vagyok.

Képzeljétek sikerült megcsinálnom a művtöri házidogát! De sajnos ez nem annak köszönhető, hogy erőt vettem magamon, és a nagy akaraterőmmel rászántam magam, hogy netezés helyett megcsinálom, hanem annak, hogy egyes családtagjaim kitúrtak a gép elől
Szóval néha azért annak is van előnye, ha nagy a család, és többen is szeretnek közülük netezni (eddig ennek csak hátrányát láttam, de ugye, fő a pozitív hozzáállás! )

Ez úgy látszik "népbetegség"...
DE!!! Az okos ember más hibájából tanul...
Történt, hogy egy lány nem csinált semmit egész félév során (netezet, kutyázott, bármit csak tanulni nem), majd a vizsgaidőszak elején is csak bele-belenézett a dolgokba, mondván "úgyis tudni fogja". Eljött a Nagy nap, utolsó zh kiosztása - ettől függött, hogy meglesz-e az a nyamvadt aláíráska. Nem lett meg. "Nem baj, majd a póton, az úgyis menni fog". Megint csak a tanulgatás szót használhatom ama fejtágító tevékenységre, amit művelt. Hétfő 8:30-9:30, aláírás pót "aláírás megtagadva" pecsét éktelenkedik most indexében Nagy sírás-rívás, majd nagy levegővel tudomásul vette a lány, hogy majd jövőre (görgetés ). Túl lépett rajta, de tanult is belőle! És a holnapi vizsgának felkészülten vág neki! (és reméli sikerül )

[size=9:q8jpg5zs]aki nem jött rá: én volnék ez a leányzó nem mintha büszke lennék rá

Nahát!!!!!! Azt hittem, ezzel a problémával csak én küzdök!! Tegnap kellett volna töri TZ-re tanulnom, ehelyett a kiskutyámmal játszottam, meg neteztem. Ma kémiára kellene tanulnom, mert holnap felelek. Ugyanez.. De hál' Istennek a tanárok megadják a jobb jegyet, mivel már ők is fáradtak. Meg talán az is közre játszik, hogy ált. mindig tanultam az óráikra. Ezért hálásak szoktak lenni! Na meg, aki egész évben hajt, az évvégén egy kicsit leereszthet, nem?? Yavanna, neked meg drukkolok, hogy sikerüljön tanulnod!
Fru

Léli! Elanor!
Ha esetleg meglelitek a 'gyógyírt', akkor lécci' szóljatok, mert sajni ez a 'betegség' ragadós! Még van 105 oldalam és 11 órám; aztán vizsga. Én meg lusta vagyok, mint az atom!!! (Bár azt nem tudom, hogy az atom mennyire lusta... )

Elanor írta: Én van, amikor tudom, hogy kéne tennem a kötelességemet, pl. tanulnom, de nem teszem...nem mintha lenne vmi különösebb oka, csak egyszerűen csak nioncs kedvem, erőm... pl. most is itt netezek, ahelyett, hogy csinálnám a művtöri házidogát...
Pedig van, amikor tudom, hogy holnap egy nehéz TZ lesz, de nem érdekel, és inkább szám.gépezek... ez azért elég rossz...

Megértelek. Én is ugyan ebben a "betegségben" szenvedek. Hétfőn töri TZ-t írtunk, csodával határos módon tanultam rá kb. 1 órát (értsd: elolvastam az anyag 1/5-ét). Ma föci TZ-t írtunk (tanulás nuku). Holnap Kémia és Környezetismeret TZ: netezek=>tanulás nincs. Ezen kéne valahogy változtatni, csak elég nehéz....

Estel: tetszik a történeted!

Bár, azért vannak hátrányai egy ilyen gyűrűnek is...gondoljatok bele...a legjobb hangulatban, amikor minden jó körülöttetek, éppen minden összejött, szóval ilyenkor nem lehet túl kellemes ránézni erre a gyűrűre...

Én van, amikor tudom, hogy kéne tennem a kötelességemet, pl. tanulnom, de nem teszem...nem mintha lenne vmi különösebb oka, csak egyszerűen csak nioncs kedvem, erőm... pl. most is itt netezek, ahelyett, hogy csinálnám a művtöri házidogát...
Pedig van, amikor tudom, hogy holnap egy nehéz TZ lesz, de nem érdekel, és inkább szám.gépezek... ez azért elég rossz...

Rayan: Megértelek
Mondjuk nálunk szabály, hogy 1nap csak 1 dogát (Tmazárót) írhatunk

Nos az én napom, mondjuk talán nem olyan szörnyű mint a tietek:
Reggel 7.00-kor keltem (este 11-kor feküdtem le) rájöttem, hogy nem csináltam nyelvtan leckét, nem tanultam se biológiára se kémiára, se földrajzra, a nyelvtant megcsináltam, majd csengetésre beestem az osztályba, 2. órán feleltem (biológia) szerencsére el tudtam vele hitetni, hogy tudom nyökögve végigmondtam, de nem mondta meg hogy hányas asszem 4-es v. 5-ös mert akkor nem szokta megmondani, kémiából röpit írtunk, na sztem az naon sz*r lett, föcin meg összefoglaltunk, és pénteken abból dogát írunk
Ráadásul múlt héten végig itthon voltam, mert megbetegedtem, és most marha nehéz visszaszokni a suliba és még mindig beteg vagyok egy kicsit
Bocsássatok meg de muszáj volt ezt leírnom vkivel meg kellett osztanom

Hallottam egyszer valahol egy tanulságos kis történetecskét:

Élt egyszer egy király, akinek napról napra változott a hangulata: Hol az élvezetek hajszolásába merült, hol a búskomorságba, és nem volt, aki lenyugtathatta volna csapongó kedélyét... Egy napon egy bölcs érkezett az udvarba, meghallotta, mi gyötri, és azt mondta a királynak: "Felség, ha kívánja, holnapra küldök valamit, amire elég lesz ránéznie Felségednek, akár a legnagyobb kicsapongás közben is, hogy visszanyerje józanságát, és akár a legrosszabb kedvében is, hogy újból jókedvre derüljön!" A király nagyon kíváncsi lett, és beleegyezett, másnap pedig egy gyűrűt kapott, amelybe három szó volt belevésve: "Ez is elmúlik"

Hát ennyi... remélem tetszett... Nem biztos, hogy tinektek is működik, bármikor, de azt elárulhatom: a királynál működött!

Lamorak: Bvájen élete rulez! "Always look on the bright side of death!"
Gilly: igen, ez a helyes felfogás!

Ha már a kurrens helyzetnél tartunk: fél éve nem volt ilyen szar napom, mint a mai, kedves tanárom meg is jegyezte: "Kántry, ez nem a Te napod." Hát ja. Elszórtam mindenemet (pénz, toll, füzetek, tolltartó ecetera), kaptam 8 jegyet, ebből a fele nem elég jó, fáj a fejem, fáj a lábam, és nem bánok el vele könnyen. Tegnap fociztunk, és úgy belémrúgtak, hogy csak na. Aranyszabály: nőkkel soha ne focizz; életveszély! Ennek ellenére 2-1-re nyertünk, és a két gólból az egyiket a barátnőm, a másikat meg én rúgtam, és rohadtul büszkék voltunk magunkra Meg is érdemeltük, másfél óra tömény bodytraining után, meg még este úszás...Tisztára begyulladt a szemem a klórtól, apám elkezdett itt hisztizni, ma minden tanárom úgy nézett rám, mintha hülye lennék; csomó fontos dolgot otthon hagytam, ígérgetek mindenkinek mindent, olvasnom kell jelenleg kb. 5 művet, naponta 2 dogát írok, nem tudok e-mailt küldeni, írnom kellene, de nincs ihletem, és nagyon elegem van az iskolából!!
Hát ennyit a problémákról, Rogue. Remélem, fölvidítottalak

School sucks.
Üdv:
Rayan

Javaslom mindenkinek, hogy tanulmányozza egy kicsit alaposabban végig Gillz előző hozzászólásának végén az emotikon-sorozatot...
Látjátok, ez a helyes hozzáállás!

...azok a szerencsések, akik egyedül ülnek a gép előtt, és nem látja őket senki, ki is próbálhatják... az elejétől egészen a végéig, egyenként, hogy jól menjen majd, amikor ti is hangulatba kerültök: az nyer, aki a leghamarabb eljut a -ig! (súlyosabb esetben a -t feltétlenül beiktatva, az mindig jót tesz, megkönnyebbül tőle az ember, és méregtelenít is...)

ÁÁÁÁh.
8O
Képzeljétek, elfelejtettem, hogy mára felvettem 1 fizika vizsgát!!!!! Most kezdödik, mindjárt, de én nem hoztam indexet, számológépet, meg persze annyit se tudok, minta mmúltheti zhn. Szóval kapásból iv.

Rogue/Arwen írta: szar az élet. mit csináljak?

Csak egy Monty Python-idézet jut eszembe (és ez azért máris felvidító...):

Life's a piece of shit / When you look at it.

Ja Ez aranyos
na megint szar kedvem van...vki segítsen
szar az élet. mit csináljak?
Üdv.

Hehe, ez tök jó!
Emléxem, nekem is volt valamikor ilyen korszakom. 6 osztályos gimibe jártam és sose felejtem el, amikor másodikban egész évben, minden héten délutánonként epedezve lestük a fiúk kosáredzését!

Ja, azért Tünde-lánynak legalább két órája van a héten, amikor jókedve van... )
Amikor nézzük a focit...Ugye? És ott is valakit
Üdv

Cica: Mi volt az a CD? Zewnebolond vagyok.
másrészt én nagyon tudok örülni az apróságoknk.
pl. ha szembejön velem valaki.ű Vagy MEGNÉZHETEM VÉGRE A STAR WARST, MINT MA ESTE!!!!!!!!!!!!
Vagy egy jó számnak.
De könnyen fel is húzom magam.
De mindegy, most épp boldog perceimet élem:?-)
puszilok mindenkit
És hétfőn is lesz egy-két jó percem.
Sziasztok!
Jókedvet mindenkinek!
puszi!

Olyan igazatok van,és olyan jó,hogy ti ílyen szemmel nézitek a világot!

Én nem vagyok ilyen szerencsés alkat...de azért,néha ténylrg a jó dolgok tartják az emberben a lelket!
De pl bennem az mélyebb nyomot hagy,hogy 6.00-kor szól az ébresztő,és én 5.50-kor ébredek fel...és visszaalszom.És ekkor megyszólal a vekker.Ilyenkor majdnem elbőgöm magam
(na nem ez életem nagy tragédiája... )

Régebben az osztállyal jártunk egy un. kommunikációs trénigre vagy mifenére, aminek az volt a célja, hogy jobban összehozza az osztályközösséget, de itt most nem is ez a lényeg.
Hanem az, hogy ennek az izének a vezetője egyszer azt mondta nekünk, hogy egy hétig csináljuk azt, hogy eset leírjuk egy papírlapra, hogy mi volt a jó a mai napban. Itt nem kell nagy dologkra gondolni, lehet annyi, hogy megnézted a kedvenc sorozatodat a TV-ben, bóvagy, mint Cica, kaptál egy jó CD-t.

Ez arra jó, hogy a hétköznapok fásultságában észrevegyük az apró napsugarakat, amiket esetleg máskor nam vennénk észre, mert eltakarja őket egy sötét felhő. De ha vki odafigyel, oda akar figyelni, akkor megláthatja őket!

Minden csak ezen múlik: ha vki csak a rosszat akarja látni, ha úgy gondolja, hogy az ő életében nincsenek jó dolgok, akkor a végén már teljesen bele fogja lovallni magát, és így viszont nem jó élni.

Gondoljatok csak bele: van tető a fejetek fölött, akármennyire is idegesítőek néha szülők, mégiscsak vannak, nem éheztek, nem kell fagyoskodnotok, szűkölködnötök, és még nagyon sok dolog van, amit meg kellene becsülni, csak nem tesszük, mert már túlságosan is természetessé váltak. Pedig nem feltétlenül azok. Vannak akiknek ezek a dolgok nem adatnak meg. Árvák, szegénmyek, nincs mit enniük stb...

Sajnos ezeket az értékeket csak akkor tudjuk megbecsülni, ha már nem leszenk (tisztelet a kivételnek). Most veszekszünk a szüleinkkel, a pokolba kívánjuk őket, de mi lesz, ha már nem lesznek? (Erre gondolni sem akarok...).
Amíg mi egy doga miatt, egy vizsga miatt idegeskedünk (tisztelet Lelinek ), addig inkább annak kellene örülnünk, hogy egészségesek vagyunk, stb. Sokkal nagyobb gondok is vannak a mi kis apró-csprő gondjainknál, csak éppen az emberek mindig azt látják a legszörnyűbb akadálynak, ami éppen előttük van. De ez természetes.
De azért néha el lehetne gondolkodni, megállni egy pillanatra, amikor azon húzod fel magadat, hogy pl. nincs meg a zoknid, meg kellene állni, és nevetni egy jót magunkon. Milyen navetségesek vagyunk, és egyben milyen szerencsések, hogy ilyenek a gondjaink. gebbe

Tünde-lány: azért nem kell ennyire sötéten felfogni a dolgokat!

Szerintem egy ilyen nap alkalmával az apró-pici jó dolgokra kéne koncentrálni. Pl. nekem tegnap este volt egy ilyen pillanatom; kaptam egy olyan cd-t, ami elvárásaimat messze, magasan felülmúlta. És akkor meghallottam az egyik számot, és hirtelen valami egészen furcsa, megmagyarázhatatlan boldogság érzés lett úrrá rajtam 8O - pedig nem a legjobb időszakomat élem...

De az ilyen kis momentumok be tudják aranyozni a napunkat (kár, hogy ez pont éjfél körül történt velem ) De más ilyen kis apróságok is vannak. Ha gondoljátok össze lehetne szedni ezeket , és esetleg nemcsak nekünk, hanem másoknak is jó kedvet csinálhatnának egy-egy rossz pillanatában.

Persze vannak megnyugtató és jó dolgok is , meg nyugisabb pillanatok, de kész őrültekháza mindenütt...
És néha ömlik a szemét és a butaság az emberekből...
Gondolom ezt nem csak én érzem így.

Rogue (bár ezt élőben is meg tudnánk beszélni):
hogy miért idegesek az emberek felnőtten? Láthattad, hogy manapság milyen ideg vagyok, pedig még csak 16 leszek...
Mondok egy példát.
Fölkelek reggel, úgy, hogy megin nem tudtam aludni, és fél négykor fölébredtem, épphogy visszaaludtam, mielőtt füöl kellett kelni.
A buszt persze pont lekésem, ami nem baj, mer leglább egy buszon megyek suliba Valakivel, majdnem kifekszem a suliban, olyan kómás vagyok.
Miután van egy hulla nehéz napom, 3 tézével, felelésekkel, rángatózó tanárokkal, stb., végre a jól megérdemelt pihenésemet tölteném a parkban (focinézés közben ), ezután beszól egy idióta kis p***** valami olyat(nem rám, csak egyszerűen meghallom, vagy ilyesmi), amitől az amúgy a béka s**** alatt levő vérnyomásom az egekbe szökik.
hazaérek, de persze arra nincs időm,hogy a hatvannyolc oldalt megírjam és tanuljam másnapra, mer megyek egy kétórás tanfolyamra, ahol elvileg figyelnem kéne, de az előző éjszakai négy órás alvás után ez elég nehéz.
Hazaérve meg valami gigantikus hülyeségért, kis apróságért elkezdenek szekálni(mé nem pucoltam ki a hajkefét, mé nem kotortam vissza a gödröt, amit a kutyák kitúrtak, ilyesmi), majd pedig kisfröccsöt tartanak az egyébként általuk szinte nem is ismert barátnőim hülyeségéről, mondván, hogy tuti libákkal vagyok körülvéve, miközben ha valaki , hát én vagyok az, aki irtózom a kis p******-k -tól -10-es IQ-val , és pont hogy a legértelmesebb (nem stéreber, csak értelmes) emberkékkel haverkodom, majd pedig még azé is veszekszik apu , hogy miért ülök a gép előtt pont akkor, amikor másnak is kéne, mé nem csináltam meg előbb, ezekután mikor fél 12 körül elmegyek zuhanyozni, és egykor lefekszem, azzal a tudattal, hogy holnap ugyanilyen nehéz napom lesz, nem csoda, ha reggel elég egy kis hülyeség valakitől, hogy ordítva ugráljak az osztály közepén (teszem hozzá ilyet még én sem csináltam).

Sziasztok!

Most őszintén: Tényleg igaz, hogy szinte mindenkinek a családjában van egy ilyen idegeskedő személy? Mert nálunk is van. Csak nem apu, hanem anyu. Nála elég egy rossz szó, és máris ordibálás van belőle. ilyenkor két dolog szokott segíteni: 1. apu ész érvekkel lenyugtatja (ritkán jön be, de már volt rá példa ) 2. A lehető leggyorsabban kiiszkolni a szobából (ami viszont azért nem jó, mert visszahív. Ilynekor kell semleges arccal végighallgatni, és erősen valami másra gondolni )

Egyébkén apu ugyanakkor teljesen az ellentétje. Őt semmin nem, lehet felhúzni. Egyszerűen nem idegeskedik. Még tizenéves korában magáraerőszakolt egy tézist (amivel már egy ideje én is próbálkozom): Soha sem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. Ez anniyra jó elmélet! Nálam már kezd beválni: a dogáim miatt egyáltalán nem aggódok (és a megírása közben is bármikor le tudom magam nyugtatni). Az osztálytársaim állandóan kérdezgetik tőlem, hogy miért nem aggódok. Én meg visszakérdezek: Te miért aggódsz? A legjobb, hogy néha sikerül lenyugtatni őket. Az olyan jó érzés, ha segíthetek valakinek....

Bocsi a hosszú hozzászólásért.