Vallás

Hát nemtom... az állatok néha írtó brutálisak tudnak lenni... igen, az állatok, és az olyan látszólag roppant bájos és elbűvölő állatok mint például a nyúl, ami a kölykeit esetlegesen kibelezi és szétkeni akkora felületen, hogy elméletileg annyi anyag a kis nyusziban nem is volt...
Mellesleg ha már itt tartunk, Jézus is evett húst, vagy legalábbis egyáltalán nem ellenezte, hogy a tanítványai egyenek... sőt, legalább egyszer ő maga is sütött halat nekik, vagy ha már itt tartunk a csodálatos kenyérszaporításnál is halat adott enni ez embereknek... szóval...
[size=9:2arxc04g](most az ilyen baromságokkal, hogy a hal nem is hús, kíméljetek, jó...)[/size]

Apropó, a kígyó, mint húsevő mit keresett akkor az Édenben? (költői kérdés)

Amúgy nem egészen a kérdésre válaszoltál, de mindegy, hagyjuk. Én tudom amit tudok, Te pedig hiszed amit hiszel.

Cerebrum írta:

Phaedra/Namarie írta:

Cerebrum írta:

Phaedra/Namarie írta: A növények is Isten teremtményei. Mellékesen: mi van, ha az ősszülők csakis és kizárólag gyümölcsöt ettek- az állatok is. Ezzel nem pusztul el semmilyen élőlény. (Ugye?)

Csendben megjegyzem (mert ez itt OFF ugyebár), hogy valamiféle fehérjeforrásra is szüksége lehet egy magunkfajta emlősnek.

Pl. szója? Tej?

Isten minden teremtményét szereti. Még Téged is, hidd el.

Akkor miért kellett mégis szegény húsevőket kizárni az Édenből?

(Ha létezik Isten, ez a legkevesebb, amit el is várnék tőle. )

Az embert : fellázadt Isten ellen, és voltaképp az ember felelőssége, hogy ez megtörtént. De: az Édenben szerintem most sincsenek húsevők. 2Átkozottá válik a Föld miattad"- tehát nem az Éden, hanem az ember lakóhelye, a Föld. Szerintem azért nincs az Édenben húsevő, mert az állatok százszor normálisabbak az embernél.

Phaedra/Namarie írta:

Cerebrum írta:

Phaedra/Namarie írta: A növények is Isten teremtményei. Mellékesen: mi van, ha az ősszülők csakis és kizárólag gyümölcsöt ettek- az állatok is. Ezzel nem pusztul el semmilyen élőlény. (Ugye?)

Csendben megjegyzem (mert ez itt OFF ugyebár), hogy valamiféle fehérjeforrásra is szüksége lehet egy magunkfajta emlősnek.

Pl. szója? Tej?

Isten minden teremtményét szereti. Még Téged is, hidd el.

Akkor miért kellett mégis szegény húsevőket kizárni az Édenből? (Mert ez így kb. olyan, mint az az '50-es, '60-as évek Amerikájának déli államaiban lehetett, hogy a feketék is emberek, persze hogy azok, de azért csak húzzanak szépen hátra a busz hátuljába...)

(Ha létezne Isten, ez a legkevesebb, amit el is várnék tőle. )

Cerebrum írta:

Phaedra/Namarie írta: A növények is Isten teremtményei. Mellékesen: mi van, ha az ősszülők csakis és kizárólag gyümölcsöt ettek- az állatok is. Ezzel nem pusztul el semmilyen élőlény. (Ugye?)

Csendben megjegyzem (mert ez itt OFF ugyebár), hogy valamiféle fehérjeforrásra is szüksége lehet egy magunkfajta emlősnek.

Pl. szója? Tej?

Isten minden teremtményét szereti. Még Téged is, hidd el.

Phaedra/Namarie írta: A növények is Isten teremtményei. Mellékesen: mi van, ha az ősszülők csakis és kizárólag gyümölcsöt ettek- az állatok is. Ezzel nem pusztul el semmilyen élőlény. (Ugye?)

Csendben megjegyzem (mert ez itt OFF ugyebár), hogy valamiféle fehérjeforrásra is szüksége lehet egy magunkfajta emlősnek.

Phaedra/Namarie írta: Cerebrum: ha én valakinek címzek valamit, igyekszem odaírni a nevét. A hozzászólásomban pedig csak Felagund neve hangzott el.

Ja, akkor bocs. Csak azért gondoltam, mert engem idéztél.

Phaedra/Namarie írta: Húsevő állatok nem voltak az Édenben. Pont ez a lényeg. Nem véletlenül szól az egyik zsoltár arról, hogyha megint tiszta lesz a világ, akkor a bárány az oroszlánhoz bújik, és a csecsemő a bazilikusz odúja mellett játszik majd. (Nem pontos, de ez a lényeg).

Vagyis ezek szerint Isten csak azokat a teremtményeit szeretné, amik nem húsevők? Nos és mi van a növényekkel? Azok nem élőlények? Azok nem pusztulnak el, mikor teszem azt a bárány lelegeli őket? Igaz, hogy pl. a pázsitfűféléknek nem szokása ilyenkor a halálfélelemtől reszketni, velőtrázó sikolyokat hallatni, és vérezni, de attól még csak élőlények. És ismét megkérdem, mi van az emberrel? Tudod, mindenevő fogazat, meg ilyenek.

Felagund írta: Ühüm.
És akkor hogy lettek a húsevő állatok?
És ha már itt tartunk, a növények nem Isten teremtményi?

Megromlott Arda.... és bűzlött is egy idő után.

Az ember fellázadt Isten ellen, és ez a világot is megrontotta. Gondolom én.

A növények is Isten teremtményei. Mellékesen: mi van, ha az ősszülők csakis és kizárólag gyümölcsöt ettek- az állatok is. Ezzel nem pusztul el semmilyen élőlény. (Ugye?)

Ühüm.
És akkor hogy lettek a húsevő állatok?
És ha már itt tartunk, a növények nem Isten teremtményi?

Cerebrum: ha én valakinek címzek valamit, igyekszem odaírni a nevét. A hozzászólásomban pedig csak Felagund neve hangzott el. Tudomány tényleg lehet korlátlan (a filozófia is örök) szemben az emberrel. Örülök, hogy ezt Te is így látod.

Húsevő állatok nem voltak az Édenben. Pont ez a lényeg. Nem véletlenül szól az egyik zsoltár arról, hogyha megint tiszta lesz a világ, akkor a bárány az oroszlánhoz bújik, és a csecsemő a bazilikusz odúja mellett játszik majd. (Nem pontos, de ez a lényeg).

adangeleb írta:

Cerebrum írta: Igen, a Földön, jelenleg csakis az ember műveli.

Köszönöm, csak ennyit kellett volna - a többi lényegtelen.

Erős hangsúllyal a 'Földön'-ön és a 'jelenleg'-en, tudniillik azok idézőjelben voltak, de úgy látszik az idézőjelek valamilyen rejtélyes oknál fogva eltüntek.

Felagund írta: Csak címszavakban:
Ostoba, félművelt emberek magamutogatástól tüzelt, féligazságokkal és totális tévedésekkel, valamint (felteszem tudatos) hazugságokkal fűszerzett szánalmas kis akciója.

És akkor még finoman fejezted ki magad... Volt "szerencsém" olvasni. Amúgy már eleve az szánalmas és nevetséges ebben a könyvben, hogy már a bevezetőben ilyet olvashatunk, hogy eme könyv "Allah megelégedését keresve íródott." Ami ugye már itt a kezdet kezdetén tükrözi, hogy milyen baromira elfogulatlan az írója.

Galadriel14 írta:

Felagund írta: Galadriel14: És az állatok, hm?

olvasd el figyelmesebben...

Nem, te olvasd el figyelmesebben, kérlek

Cerebrum írta: Igen, a Földön, jelenleg csakis az ember műveli.

Köszönöm, csak ennyit kellett volna - a többi lényegtelen.

Egyéb: Ha lehetne, akkor úgy hozzuk ide az evolúciót, mint vallási tanítást, amennyiben nem úgy beszélünk róla, akkor nem sok értelme van itt erről vitatkozni.

Csak címszavakban:
Ostoba, félművelt emberek magamutogatástól tüzelt, féligazságokkal és totális tévedésekkel, valamint (felteszem tudatos) hazugságokkal fűszerzett szánalmas kis akciója.
Javaslom olvasásra a következőt: criticalbiomass.freeblog.hu

www.azevolucioscsalas.com/index.php

Erről mi a véleményetek?

adangeleb írta:

Cerebrum írta: Ja, és én nem is az ember tudományának korlátlanságában hiszek, hanem a tudomány korlátlanságában. Van némi különbség. icon_wink.gif

(ezt nem hagyhatom ki, mert teljesen logikátlan) bocs de a kettő között mi a különbség, ugyanis a tudományt csakis az ember műveli, vagy egyszer majd a tudomány saját életre kel, mint új teremtés (vagy szülemény) és elindul vándorútra??? - Csak a kérdére válaszolj, ha lehet.

Igen, a Földön, jelenleg csakis az ember műveli. Teszem azt kétmillió év múlva nyilván nem az ember lesz az a faj, ami művelni fogja (legalábbis nem a H. sapiens sapiens), és ha feltételezzük (márpedig alapos okunk van feltételezni, de eme kérdéskörrel nem szeretnélek itt fárasztani), hogy az Univerzumban nem a Föld az egyetlen olyan planéta, amin kialakult az élet, és létrejött valamely intelligens életforma (persze sejtem, hogy eme gondolat számodra [az evolúcióval egyetemben] a legnagyobb eretnekségek közül való, tehát el sem várom, hogy megértsd, ugye én csakis a kérdésedre igyekeztem válaszolni), máris nem áll okunkban azt hinni, hogy a tudomány egyenlő az ember tudományával.

Alyr Arkhon írta:

adangeleb írta: ugyanis a tudományt csakis az ember műveli

Hát ezt honnan tudod?

Nahát pontosan itt jönne képbe az empíria

Ja és a tudomány mióta önálló élő organizmus :

De végül is, ha valki úgy gondolja, hogy indiai elefánttal, rózsaszin párduccal és egy gyalogkakukkal végez együtt tudományos kutatást én elfogadom - de javaslok azért neki egy alaposabb pszichológiai kivizsgálást, ha szabad. Természetesen csodák azért vannak, úgyhogy nem zárom ki annak sem a ehetőségét, hogy én tévedtem.

Cerebrum írta: Ja, és én nem is az ember tudományának korlátlanságában hiszek, hanem a tudomány korlátlanságában. Van némi különbség. icon_wink.gif

(ezt nem hagyhatom ki, mert teljesen logikátlan) bocs de a kettő között mi a különbség, ugyanis a tudományt csakis az ember műveli, vagy egyszer majd a tudomány saját életre kel, mint új teremtés (vagy szülemény) és elindul vándorútra??? - Csak a kérdére válaszolj, ha lehet.

Á, most már tudom mi hiányzott az utóbbi hetekben...

Phaedra/Namarie írta: Áradás: olvastam olyan elképzelést is, amin el lehet gondolkodni: azokon a területeken, ahol áradás van, baj van az emberek érzelemvilágával: gyűlölködnek, széthúznak, és a természeti csapások kényszerítik ki az összefogást és az egymásra figyelést.

Hát, erre most inkább nem mondok semmit.

Phaedra/Namarie írta: Ma, hívő ember létemre, néztem egyet: NG műsorán egy tudós(?)...

Igen, a kérdőjel szerintem is abszolúte jogos.

Phaedra/Namarie írta: Szerintem igenis lehetséges a tudományok és a vallás közötti párbeszéd- nem véletlen, hogy akár a 20.században is egy csomó, tényleg jelentős természettudós, logikus, matematikus mélyen vallásos/volt.

Egy csomó, tényleg jelentős természettudós, logikus, matematikus pedig ateista volt. Szóval sztem ne hozogassuk már fel rendre mindig ezt fő érvnek... (Különben is, tévedni emberi dolog. )

Amúgy szerintem meg teljességgel lehetetlen ez a párbeszéd. Persze... mindenki magából indul ki.

Phaedra/Namarie írta: ...most az Édenene kívül tartózkodunk, sajnos. Az Édenben senki nem gyilkolt senkit.

És a húsevő állatok mit ettek? Füvet? Az ember meg vegetáriánus volt? Akkor miért is olyan a fogazatunk amilyen, mint minden más mindenevő emlősnek? Vagy csak az Édenből való száműzetés után lett ilyen? Meg a húsevőknek is?

Phaedra/Namarie írta: Sokszor úgy érzem, hogy Te nehezen fogadod el az ember kicsinységét, tudásának korlátolt voltát.

Ezt nekem címezted? Mert ha igen, akkor azt kell mondjam tévedsz. Az ember sztem is csak kicsinység, hiszen mi is csupán egy faj vagyunk a Földön, egyetlen csöpp a földi evolúció hömpölygő áramában.

Ja, és én nem is az ember tudományának korlátlanságában hiszek, hanem a tudomány korlátlanságában. Van némi különbség.

Áldozat:

A válasz valójában több rétű (mint ahogy nagyrészt minden a vallás területén). Áldozat szinte nélkül minden vallásban van, de, hogy az áldozat fogalma ugyanaz-e az adott vallásokban, az már más kérdés. De vegyük a szó profán értelmét, jelentésbeli tartama teljes mértékben ráillik mindarra, amit ez idáig róla itt elmondtak, profán megközelítés szerint az ember áldozott, hogy áldást nyerjen. Ez sok népnél így volt, főleg azoknál, ahol a természet- és politeista vallások megtalálhatók. Ugye egyszer talán beszéltem arról, hogy a vallásfejlődés (vallásevolúció – hogy mindenkinek tetsszen) során a judaizmus lényegét tekintve kilóg a sorból. Most nem ismétlem meg ama okfejtésem – lényegtelen lenne. Tehát a judaizmus és ebből fakadóan a keresztyénség áldozatfogalma sem ama profán értelem szerint alakul, mint ahogy azt az ember józan paraszt eszével elgondolja. Tehát most, amikor elkezdem az áldozat fogalmának magyarázatát, azt csakis a judaizmusra és a keresztyénségre korlátoznám, mivel kizárólag, csak arra igaz, a többi vallásra nem – azoknál valóban egyfajta mechanikus adok-kapok viszony áll fenn, való igaz emberi elgondolásból.

Rögtön megtaláljuk a Szentírás első lapjain az áldozat cselekményét – Kain és Ábel történetéhez köthető az első Istennek bemutatott áldozat, ugye ez is lesz később az indok a testvérgyilkosságra. Ami viszont érdekes, ezt az ember önszántából teszi. Ennek egy igen érdekes üzenetértéke van, amire később térnék ki arra a kérdésre válaszolva, hogy egy jó istenség követelhet-e áldozatot, saját teremtményei közül. A válasz már részben itt áll, de nem ennyire egyszerű: Isten nem követeli a Biblia szerint, vagyis kijelentése, szava, akarata szerint az embertől az áldozatot. Az érdekes az, hogy az ember mégis áldozatot mutat be. Izrael vallása nagyon sokáig az áldozatok köré összpontosult, majd, miután megszűnt az áldozóhely, Jeruzsálem, nem áldozott többé – ma sem áldoz. Az áldozat tehát leginkább az ember cselekedete, mintsem Isten követelése. Isten elfogadja, nem utasítja vissza, de nem tartja lényegesnek. Itt rögtön meg kell értenünk Isten álláspontját, főleg, ha azt kérdezik tőlünk, de hát szegény állatok, akik Isten teremtényei, megöletnek az áldozat miatt, de Isten nem is tartja lényegesnek halálukat. Két magyarázat adható erre, de mindkettő az Isten szemszögéből (in speciae aeternitatis) talál értelmet. Először is, ha Isten teremtményeit megsemmisíti az ember és azokért Isten fájdalmat érez, hát megnyugodhatunk, hogy Isten a teremtményeit szereti és mivel képes volt megteremteni őket, az ember rombolását is képes helyre igazítani a szerencsétlen áldozati állat esetében – már amennyiben erről volna szó – mondom volna, mert ez nem így van, vagyis nem feltétlen öldöklési és rombolási vágyból áldozott fel az ószövetségi ember állatot, vagy egyebet Istennek és az állatok szerepét sem kéne túlhangsúlyozni. Itt a helyettes áldozat fogalmával kell találkoznunk, ami a második és egyben – szerintem helyes folyamat. Ez egy organikus egész, aminek részese Isten és teremtményei. Ez esetben Isten mindent helyreállító képessége szintén megmarad, csupán a célok nyernek új távlatokat. És rögtön bejön a képbe a jó fogalma, mely követeli az áldozatot. Érdekes, hogy az embernek van egy ősi ösztöne, a bűn érzete. Ez nem feltétlenül tudatosul mindenkiben, sőt csupán aktív cselekvéssorozatainkat határozza meg ez az érzés. Arról is beszéltem már, hogy bűn és halál összefonódnak – gondoljunk csak arra, hogy legtöbb ember büntetésnek fogja fel az elmúlást (ez leginkább egy váratlan haláleset során kerül felszínre). A halál párhuzama természetesen itt csak a jobb megértés kedvéért szerepel, de nem elhanyagolható, foglalkozzunk mégis a bűn kérdésével, amihez az áldozat, jobban mondva a helyettes áldozat fogalma is köthető. A bűn első számú vonása az emberben a tökéletlenség. Mindannyian tökéletlenek vagyunk, munkánk, életünk a tökéletesség híjával van. Az első áldozat Kain és Ábel történetében pontosan eme állapot legkorábbi szakaszában nyilvánul meg. Az ember érzi azt, hogy bűnös – ne tagadjuk el tőle az invenció képességét, hiszen annyi mindenre volt ez idáig is képes (mármint napjainkig) magától, miért ne ismerné fel létének helyzetét. Kain és Ábel tudja azt, hogy Istentől elszakított, tökéletlen létben él. Nos ami a fordulópont, hogy nem akar kompenzálni a tökéletlen lét a tökéletesért, hanem keresi az utat a tökéletesség felé. Nem kiegészíteni akar, nem pótolni, vagy elkérni valamit, hanem tudja azt, hogy mitől szakadt el és hálás azért, hogy a tökéletes, ami önmagát fenntartja őt is fenntartja, habár nem igazán van rá szüksége. Itt az áldozat tehát az ember ősi Istenhez való kapcsolatából fakad, ahol az ember tudja azt, hogy nem érdemli meg a létét, de Isten mégis megtartja, ezért önmagától, tökéletlen elhatározásából nem jut jobb belátásra, mintsem áldozni fog Istennek. Térjünk vissza megint Isten szemszögéhez. Isten az embert szereti és nem veti el, ez tapasztalható, így az ember szándékát is elfogadja, majd bízzuk Istenre, hogy mit kezd az ember áldozataival, a lényeg az, nem tiltja meg neki, miért is tiltaná, Istent nem károsítja, az embert sem, az áldozat tárgyának sorsáról mintha már beszéltem volna. Éppen ezért az ószövetségben ez a helyettes áldozat szimbolikus értelmet nyer, Isten elfogadja a mi áldozatunkat, ami egy fatális létromlás, állapotváltozás örök emlékeztető jele, mégpedig az ember emlékezteti magát és Isten ezt majd a kellő időben helyreállítja. Viszont – és ami lényeges – soha nem alakul ki olyan áldozatfogalom, ami tiszta szakrális jelleget öltene magára és ami önmagáért, önmagában hasznos lenne. Az áldozat vallástörténeti fogalma a többi vallásnál az istenség kielégítésére szolgál, sőt az istenség rá is van szorulva erre az áldozatra (ez táplálja – lásd az inka, maja vallásokat). Ez elve bukta, milyen isten az, amely rászorul az ember étkére legyen az vér, test, állati, vagy emberi. A Biblia nem esik ebbe a hibába, nem is eshet, mivel nincs ilyen jellegű áldozat, sőt, amit mi áldozatnak nevezünk az a fogalom meg sem található a héberben. Többféle áldozati fogalom van, de ezek egyik sem önmagukban vett, önmagukban ható szakrális cselekedetek. Magyarázat nélkül ezek a következők: qodasim (szentség áldozat), minnah (szent ajándék) és korbán (szent adomány). Izrael vallásának azonban ezek csupán u.n. hivatalos formái között éltek, a próféták azonban egyenesen kihangsúlyozták – és itt válik nyilvánvalóvá az áldozat helye – ne áldozzatok, nem az a lényeg, higgyetek és cselekedjétek az Isten akaratát, nagyon szép és nyilvánvaló ige a Hóseás 6,6: „Mert szeretet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét, mintsem égőáldozatokat”. Habár a zsidó ember is beleesett abba a hibába, hogy áldozata automatikusan megengeszteli majd Istent, a Biblia határozottan leszögezi, Isten szabadon cselekszik, ha akarja kedveli, ha pedig nem gyűlöli a jóillatú áldozatokat, mert nem azt nézi, ami a szeme előtt van, hanem azt, ami az emberi szívekben van. Na ha ezt így világosan látjuk, akkor kerülhet sor a helyettes áldozat foglami tisztázásának következő lépésére, ugyanis ez így önmagában véve nem sok értelmet nyújt. Az ember léte tökéletlen, elhatározása, hogy Istennek tetsszen, áldozata tökéletlen, de pontosan ez a szakrális cselekmény emlékezteti a bűnre, amire megoldást kell találni ellenkező esetben létünk forog kockán. Szerencsére ezt Isten is tudja és nem a veszendőségnek, hanem az életnek teremtette az embert. Ezért ő mutat be áldozatot. Itt az áldozat fogalmának egy lényeges vonására is fel kell figyelnünk, ez pedig az áldozat jellegéből fakad. Áldozat az, ami számunkra fáj, lemondással jár. A mechanikus áldozási formákból (ami a természeti vallásokban élt, él) ez a vonás szinte teljes egészében hiányzik, sőt ott, ahol felütné a fejét igyekeznek pótolni valami egyébbel- csak részben sikerrel (itt megjegyezném, hogy igen magas fokú erkölcsi érzékenységgel rendelkeztek azok a népek, ahol az áldozat eme vonását következetesen a legbrutálisabb formákban is megtartották). Az ószövetségben az ember helyettes áldozattal akarja elfogadtatni helyzetét és Istentől való eltávolodását, de, ahogy a Heidelbergi Káté is fogalmaz: „ Isten igazsága elégtételt kíván. Ezért annak vagy mi magunk, vagy más által eleget kell tennünk”. Tehát ideiglenesen működhet a helyettes áldozat, de nem végső megoldásként, ugyanis itt az örök igazságról lévén szó (ebbe beletartozna a létünk, vagy nem-létünk kérdése is) végső megoldást kell találni az angol teológiai irodalom Tillich nyomán ezt nevezné ultimate reallity-nek és hogy ez az áldozat nyomán valósul meg ez csupán eszköz – lévén, hogy látványos. Arra a kérdésre, hogy mi bemutathatjuk-e ezt a végső tökéletes áldozatot a Káté azt mondja: „Semmiképpen nem, sőt inkább napról-napra szaporítjuk a bűnt”. Hát akkor mi lenne a megoldás, hiszen feszeget a probléma: egyrészt hamar kiderült, hogy áldozatunk nem igazán képes megmenteni bennünket (íme egy újabb novum a többi valláshoz képest), másfelől Isten is megígért valamit, hogy majd ő felvállalja az áldozatot, mégpedig olyan tekintetben, ahogyan az utóbb beszéltem róla, vagyis a lemondással járó másokért való odaszánás cselekményét. Miért is van erre szükség? Hadd válaszoljak erre is a Káté szavaival, ugyanis nagyszerűen, tömörem leírták az ősök anno ezt a dolgot: „először, mert Isten nem akar más teremtményt büntetni az ember bűnéért, másodszor puszta teremtmény nem viselhetné el az Isten bűn ellen való haragjának súlyát, hogy attól másokat megszabadíthasson”. Hát igen itt aztán végképp fény derül az emberi okoskodásra, az ember áldozata nem igazán tart életben senkit és semmit, csakis az Isten kegyelem és ez áldozat nélkül is megvan, pontosan erre utal a helyettes áldozat, sok haszna nincs, de mégis megvan, mert Isten kegyelméből megtartotta és az ember „jó szándékát méltányolta”. Tehát Isten az aki színre lép és bemutatja a hatahtós tökéletes áldozatot, ami megfelel mindenféle elvárásának ehhez pedig egyetlen alkalmas személy van: Jézus Krisztus, aki valóságos igaz ember és valóságos igaz Isten. Istentől jött, tehát az isteni kritériumoknak megfelel, emberré lett, tehát az áldozat formáihoz alkalmazkodott és végrehajtható rajta az áldozat. Miután ez megtörtént a helyettes áldozat teljesen elvesztette lényegét, egyszersmind áldozatot sem kell bemutatni Istennek ő bemutatta az áldozatot, nem magáért, az emberért, Isten mondott le az Istenről, világosság jött a világosságból a sötétségbe, hogy ott fényt gyújtson, szenvedett az örökkévaló a tökéletlen emberért, mert az teremtménye és saját tettéből a gonosz ösztönzésére létét megtagadta. Isten mind magával szemben, mind teremtett világával szemben helyreállította a viszonyt. Ugye látjuk, hogy ez sem más, mint egyfajta helyettes áldozat, az ember szemszögéből, Isten szemszögéből nem, sőt mondhatjuk azt, hogy a teremtmény szemszögéből teljesen helyettes áldozatról beszélhetünk. Ehhez köthető Luther kedves teológiai fogalma (mármint számára volt nagyon kedves) a iustitia aliena. Nahát kb. ennyit a zsidó-keresztyén áldozat fogalomról. Még valami, amikor katolikusok mondják, mennek áldozni, az valójában eucharisztia hivatalosan, ami magyar fordításban annyit tesz a jó és örömteljes ajándék. Ezt kapta az ember az Istentől és ebben részesedik minden keresztyén.

Cerebrum írta:

Snuffles írta: Miért kell áldozni? Miért kérik az istenek tőlünk, hogy megöljünk valamit csak azért, hogy lássák hogy... mit is kell látni?

Hát, többek között ez is visszavezethető arra, hogy miért is találnak ki maguknak isteneket az emberek. Hiszen ugye valamivel csak meg kell magyarázni, hogy miért mosta el az ár a házainkat, vagy miért verte el a jég a termésünket, és hát ez persze csak és kizárólag az Isten/istenek éktelen nagy haragjára vezethető vissza (és még véletlenül sem arra, mert mondjuk egy folyónak szokása megáradni, és mert a felfelé tartó heves hidegáramlások a nagyobb zivatarfelhőkből rendre jégesőt varázsolnak elő). Nosza, áldozzunk fel egy kisbárányt, vagy két tucat spanyol konkvisztádort, hátha ettől az égiek megbékélnek, és ezek után már jóllakott napközisként lóbálhatják lábaikat a bárányfelhőkön ücsörögve...

Ez elég kezdeti fokon lévő vallásoknál fordul elő-mmint a véres áldozat. Lényege: a legértékesebbet ajánld fel.

Mai áldozás: szintén valami számodra értékeset adsz, de ez nem jár vérrel. Időt szánsz Istenre.
Eucharisztia: Jézus teset és vére. Nme kannibalizmus, hanem arról emlékszünk meg, hogy ő ÖNKÉNT ajánlotta fel magát a mi megváltásunkra, azért, hogy segítsen nekünk.

Áradás: olvastam olyan elképzelést is, amin el lehet gondolkodni: azokon a területeken, ahol áradás van, baj van az emberek érzelemvilágával: gyűlölködnek, széthúznak, és a természeti csapások kényszerítik ki az összefogást és az egymásra figyelést.

Ma, hívő ember létemre, néztem egyet: NG műsorán egy tudós(?) arról beszélt, hogy őszerinte nincs evolúció, hanem a hat nap az hat nap, és evolúció nincs, a Bibliát szó szerint kell venni. Annyira szívesen a figyelmébe ajánlottam volna Szent Ágostont, meg azt, hogy az emberi és isteni idő más.

Nme tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de a fanatizmust, a fundamentalizmust nem kedvelem - mindegy, az élet mely területéről van szó.

Szerintem igenis lehetséges a tudományok és a vallás közötti párbeszéd- nem véletlen, hogy akár a 20.században is egy csomó, tényleg jelentős természettudós, logikus, matematikus mélyen vallásos/volt.

Felagund: vedd figyelembe, hogy most az Édenene kívül tartózkodunk, sajnos. Az Édenben senki nem gyilkolt senkit.

Az Isten jóságához: "Isten a legnagyobb rosszat is a legnagyobb jóvá tudja változtatni" (Thomas Mann) Tökéltesen igaz. Tapasztaltam. Tudod, amit tudsz rólam, tehát tudnod kell, hogy nem a levegőbe beszélek.
Mi emberek kicsik vagyunk, és korlátosak, nem láthatunk be az isteni tervbe.
Sokszor úgy érzem, hogy Te nehezen fogadod el az ember kicsinységét, tudásának korlátolt voltát. Ez se baj.. ha egyszer nem csak egy pontot nézel majd, nem egy részletet, hanem megpróbálod befogadni az egészet, rádöbbensz. ha egyszer megérzed saját tested határait, gondolkodóba esel majd.

Weöres Sanyi bácsi küldi Neked és Nektek:
" A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, kai az egész tengert látja"

Azt mondhatod, hogy megint úgy érvelek, hogy nem érvelek- nos nem is érvelek, inkább meditálok. Tényleg: ültetek már tengerparton? Néztétek már a hullámokat?
"Elkallódni, megkerülni
Ez volt teljes életem
Jó volt tengerparton ülni
Habok játszottak velem"
/Weöres Sándor/

Áldott, békességes, szép hetet mindenkinek!

Felagund írta: Galadriel14: És az állatok, hm?

olvasd el figyelmesebben...

Sziasztok! nem hiszem, hogy bárki is emlékszik még rám, jó ideje nem jártam errefelé. Majd bepótolom... Amit most hoztam a jelenlegi témátokba sajna egyeltalán nem illik, de (nekem is úgy ajánlották) érdemes meghallgatni. A reinkarnációról és úgy általában a keleti vallásokról szól. Ha valakinek van ideje érdemes meghallgatni és az oldalon, ahonnan származik még több információ is van/lesz.

a link: www.apologia.hu/teahaz/reinkarnacio.mp3

Snuffles írta: Miért kell áldozni? Miért kérik az istenek tőlünk, hogy megöljünk valamit csak azért, hogy lássák hogy... mit is kell látni?

Hát, többek között ez is visszavezethető arra, hogy miért is találnak ki maguknak isteneket az emberek. Hiszen ugye valamivel csak meg kell magyarázni, hogy miért mosta el az ár a házainkat, vagy miért verte el a jég a termésünket, és hát ez persze csak és kizárólag az Isten/istenek éktelen nagy haragjára vezethető vissza (és még véletlenül sem arra, mert mondjuk egy folyónak szokása megáradni, és mert a felfelé tartó heves hidegáramlások a nagyobb zivatarfelhőkből rendre jégesőt varázsolnak elő). Nosza, áldozzunk fel egy kisbárányt, vagy két tucat spanyol konkvisztádort, hátha ettől az égiek megbékélnek, és ezek után már jóllakott napközisként lóbálhatják lábaikat a bárányfelhőkön ücsörögve...

Galadriel14: És az állatok, hm?

Felagund írta: Továbbmegyek: nevezheti-e magát "jó"-nak egy olyan Isten, aki olyan világot teremtett, ahol a teremtményei egymás elpusztításával nyernek energiát?

Ez csak példa.. Ábrahámnak sem hagyja hogy a fiát áldozza fel, de mivel az akkori szokások így fejezték ki az Istentiszteletüket, kellett hogy legyen áldozat.
+
Különben Jézus is áldozat. ha nincs az Ószövetségi áldozati kép, sokkal nehezebben értenénk meg ezt.

[size=9:19iftwoy]bár a fentiek szvsz. [/size]

Acho írta: OFF ésszerű=ész+szerű, és ilyenkor a magyar nyelvben az összetett szavak kivételével az első mássalhangzó kettőződik. ON

tudom, csak nem értem... kismillió nytanversenyt nyertem, de ez überoff.

a válaszadást adangelebre bízom. OFF ésszerű=ész+szerű, és ilyenkor a magyar nyelvben az összetett szavak kivételével az első mássalhangzó kettőződik. ON