Vallás

Nima, olvasd el a kedvenc versemet:

Felölti bölcsen, ki bódhiszattva,
Bárki s bárminek alakját
S tanítja menden nyelvre szabva
Örök törvénynek foglalatját

Változik nappá s holddá az égen,
Lesz föld, vagy lég, vagy tűz, vagy pára
Indra, Bráhma, de lehet, hogy éppen
Más isten képét ölti magára

Mert mindegy, bárki mily hitet vall,
Kövesse csak a megszokott utat,
Módot, legyőzni e világot
Mindnek saját hite szerint mutat

Ez egy ismeretlen szerzőtől származó buddhista vers (szupi magyar fordítással). Talán Istent (ha van) ezért nem "zavarná, h ennyi vallás, felekezet, stb van".
Amúgy ez a vers jól mutatja a buddhizmus türelmességét.

Volt egy időszak, amikor én is kerestem Istent. Igaz nem belül, hanem kívül: sok vallásról olvastam, az egyetemen is felvettem ezzel kapcsolatos órákat, beszélgettem a témáról emberekkel stb. Azonban egyik vallásban sem "találtam meg a helyemet". A buddhizmusban sem, pedig azzal jó sokáig próbálkoztam. Ez előtt, ha megkérdezték, hogy hiszek-e Istenbe, akkor mindig azt válaszoltam, hogy "Igen, de nem az "intézményesült Istenben", hanem a sajátoméban". Jelenleg inkább azt mondom, hogy magamban hiszek. A környezetemben viszont sok a vallásos ember. Olyanok, akik így vagy úgy, de nagyon közel állnak hozzám. Soha nem okozott problémát ez (még akkor sem, ha komoly alkalmazkodást igényelt). Ennek az az alapfeltétele: hogy elfogadjuk a másik hitét, illetve "hitetlenségét", és nem próbáljuk meggyőzni, megtéríteni a társunkat.

Egyébként én megfigyeltem magamon: én hihetelenül türelmes és toleráns vagyok ezen a téren, egészen addig, amíg meg nem csap a "térítés szaga". Ti hogy vagytok ezzel?

Kezdodik a jo oreg "majd jon az iteletnap" meg "en szoltam elore" stb stb vita.

Tudjatok mit?
Nekem a legfontosabb, hogy:

- legyen ertelme annak hogy reggelente felebredek (legyen haszna annak hogy elek - ez szamomra azzal valosithato meg hogy masoknak segitek ahol csak szukseg van ra, minden adando alkalmat megragadok)

- ne legyen megbannivalom a halalos agyamon (ha lesz olyan szerencsem hogy nyugodt korulmenyek kozott halok meg).

A tobbi szerintem csak sallang es cifrazas.

Beleg

Isten megtehetné, hogy kiáll mindenki elé és megmutatja magát, hogy "Nesztek, itt vagyok, most már elhiszitek?" És az a helyzet, hogy ezt meg is fogja tenni egy napon Akkor viszont már nem lesz kifogás, és hiábavaló a nyafogás...
Hit nélkül lehetetlen Istent megtalálni, mert aki nem hiszi, hogy létezik, az hogy lenne képes keresni? De aki keresi, igazán keresi, és nem csak kifogásokat keres, hogy miért ne fogadja el Isten kinyilatkoztatását, az megtalálja Őt. Ráadásul ez az egész annyira egyszerű, csak az ember hajlamos arra, hogy túlbonyolítsa

Telcontar írta: És ezek okán rendkívül jól szórakozom a hittérítőkön. Különösen, amikor bebizonyítom nekik, hogy nem is ismerik azt a szent szöveget, amelyre hivatkoznak...

Hmm, azért óvatosan az ilyen kijelentésekkel.
1) kiket nevezel hittérítőknek, illetve milyen vallás/felekezet/kultusz hittérítőiről beszélsz?
2) azt már tudom, hogy remekül ki tudod forgatni a Biblia és a bibliatanítók szavait Mégiscsak jobb lenne, ha elolvasnád a válaszomat a korábbi esszédre a "Bibliahamisítással" kapcsolatban, mert lehet, hogy tudok neked újat mondani...

Nimashilin írta: Szvsz ha azt a Valakit, aki odafönt, vagy idebent, vagy akárhol van, zavarná, h ennyi vallás, felekezet, stb van, valszeg vhogy megmutatkozna mindenki előtt, h "Hé, itt vagyok, bennem kell hinned!"

SZerintem leginkább az zavarja, ha a nevében valaki ökörségeket beszél... De mivel emberek vagyunk, korlátozott tudati felfogóképességgel, sosem érthetünk meg olyan összetett szándékot, mint amelyet a mindenható istenképpel jellemezhető vallások tulajdonítanak legfőbbjüknek, sem azt a reinkarnációs mechanizmust, amelyet pl. a buddhizmus is tanít. Egyszerűen kevesek vagyunk hozzá. Isten útjai kifürkészhetetlenek - ez úgy is értelmezhető, hogy ha mindent tudnánk, sem értenénk meg az összefüggéseket. Én még a matekkal is így vagyok néha.
De törekedhetünk rá. A végtelen tudást teljesen elsajátítani lehetetlen: de ez azt is jelenti, mindig van még mit tanulni. Ha korlátokat választunk - és ha valóban magunk választunk, akkor az igazi szabadság - akkor ez a tudás koncepciót kap és a végtelen törtrésze még mindig végtelen marad. De ha emberek közvetített "igazságokra" hallgatunk, akkor tényleg bekorlátoztuk magunkat. Akkor nincs hova fejlődni. Akárcsak akkor, ha azt hisszük (és a térítők ezt hiszik magukról), tudásunk elérte a teljességet, már csak horizontálisan fejlődhetünk. Én pontosan ebből a megfontolásból vagyok nyitott minden elméletre, amely persze nem egyenlő az elfogadásával, de nem is vetem el kapásból csak azért, mert más.
És ezek okán rendkívül jól szórakozom a hittérítőkön. Különösen, amikor bebizonyítom nekik, hogy nem is ismerik azt a szent szöveget, amelyre hivatkoznak...

Telcontar írta: Szerintem a hit az ember világképe.

Én egyetlen kivételtől eltekintve még nem találkoztam olyan egyházzal, aki ne akarta volna megmondani, miben _kell_ hinnem.

Teljesen igazad van. Nemrég Pécsett jártam és leült mellénk egy srác és egy lány, akik Teológiát hallgattak. A lány gitározott, a srác pedig beszélgetni kellett velünk. Elmondta, h ez egy óra és mi vagyunk a "kísérleti nyuszkók". Elkezdtünk beszélgetni Istenről, hogy nekünk mit jelent a vallás és a "Szent szellem". Elmondtuk a véleményünket a rákényszerítős egyházakról, a fanatista szektákról és hasonlók. Az elején még egyet értett velünk, pl. hogy mindenkinek más a vallása és a fő az, h boldogok, elégedettek legyünk úgy, h ez ne más kárára menjen. Egyszer csak jött egy szipus haverja és ott, Pécs főterén elkezdett a nitrós zacsiba inhalálni. Mikor megérdeztük a fiútól, nem zavarja-e esetleg, csak annnyit kérdezett, h mi jogon szóljon ő bele a más életébe. Ezek után már szinte kinyírta volna az összes hívőt, aki nem a "Szent szellemben" hisz. Mikor megkérdeztem, h ha ezt a Szt Szellemet zavarja, h ennyi vallás van, miért nem tesz ellene vmit, nem is válasolt. Később mondta, h mindenkinek megadatott a döntés, h hová pártol. Ekkor a félájult szipusra mutattam, h szerinte ő tud-e ilyeneken gondolkodni. Erre sem válaszolt. A végén már ott tartottunk, h menjünk el egy gyülekezeti összeröffenésre, m nagyon jó, meg hogy ő félt minket és jót akar nekünk... Hát ennyit a nagy IGAZ hitekről.
Szvsz ha azt a Valakit, aki odafönt, vagy idebent, vagy akárhol van, zavarná, h ennyi vallás, felekezet, stb van, valszeg vhogy megmutatkozna mindenki előtt, h "Hé, itt vagyok, bennem kell hinned!" Mert ez a hittérítős dolog nem nagyon működik. Ha pl. vki kínai, máris a Pokolba kerül, mert ott Buddhát imádják?
Tehát: Szerintem a hit az ember világképe. Teljesen igazad van, Telcontar!

Szerintem a hit az ember világképe. Egy része azon (vélt) tényekre és törvényszerűségekre épül, amelyet az ember megtanult vagy megtapasztalt, másik része az, amire nem kapott választ korábbi tudása révén. Mivel nem képes bizonyítani, de helyesnek érzi ezt a világképet, ezért ezt fogadja el hiteként. A materializmus is egyfajta hit.
A vallás egy (többnyire) dogmatikus rendszer, amely megállapít alapfeltevéseket a világról és ezekre egy komplex világképet épít. A gyökerei kötöttek, de vallásonként eltérő mértékű szabadságot engedélyez híveinek ezen kép értelmezésére.
Az egyház előre kreált kérdésekre előre kreált válaszokat ad egy adott vallás rendszerében, mindig saját céljai szerint alakítva a dogmákat. Ha nem diplomatikus hangnemben fogalmazok, akkor úgy mondom, hogy
azon emberek szervezete, akik anyagi haszonra fordítják a vallást, és azok a tagjai, akik ezt valamilyen oknál fogva hagyják. Ez persze nem feltétlenül rossz, de ritkán sül ki jó abból, ha az ember hagyja magát vakon vezetni. Én egyetlen kivételtől eltekintve még nem találkoztam olyan egyházzal, aki ne akarta volna megmondani, miben _kell_ hinnem.
Egy hasonlat: az elmebeteg légvárakat épít, beköltözik, a pszichiáter pedig beszedi tőle a lakbért. Van egyház, amely így működik...

Arra a kérdésre, hogy mi a hit, tudom ajánlani Arany Viktor / Hitbenhat című művét. Már kapható a könyvesboltokban

És akkor én is kérdéssel csatlakozom: mennyire befolyásolják az egyházak a vallást? Lehet-e nem-dogmatikus vallásról beszélni? Van-e vallás egyház nélkül, és mit jelent az egyház szerepe régen és most?

[size=9:3drmcujv](Asszem felveszem az azbesztruhám jó előre... )[/size]

Üdv:

Az előttem lévő hozzászóló biztatására felvetnék témát.

Szerintem az alapoktól kellene elindulni. Mit jelentenek a következők: vallás? Hit? Ateizmus?

Vajon egy monoteista vallásban szerintetek csak egyfajta istenkép létezhet, vagy kinek- kinnek saját istenképe van?

A vallási parancsolatok mennyire fedik a hétköznapi etikai normákat?

Miért van az, hogy sok esetben a teisták türelmetlenek az ateistákkal szemben, és fordítva?

Az általános vallás téma számára.