Vallás

Azért neked is vannak olyan feltételezéseid, amik nem biztos, h igazak.

Persze, hogy vannak, sőt mi több, csak ilyenek vannak. Épp abban van a különbség az én gondolkodásom és mindenfajta dogmatika között, hogy én ennek tudatában vagyok. Nem hirdetem azt, hogy birtokában vagyok az örökérvényű, megkérdőjelezhetetlen igazságnak, mert szerintem ilyen nincs. Én úgy állok hozzá a saját jelenlegi álláspontomhoz, hogy ez a legjobb, amit mostanáig el tudtam érni, de folyamatosan keresem az új tapasztalatokat, amik tovább finomíthatják, vagy akár gyökeresen meg is változtathatják az álláspontomat. Az igazságkeresést egy befejezhetetlen folyamatnak, egy meg nem szűnő feladatnak tartom. A dogmatika ellenben azt mondja, hogy itt az egyszer és mindenkorra kinyilatkoztatott igazság, ezt tessék elhinni, akkor is, ha a tapasztalat nem támasztja alá, sőt, ellentmond neki.

Miből gondolod, h vannak teljesen egészséges emberek, akiknek nincs semmiféle segítségre szükségük?

Nincsenek. Ez egy ideáltípus, egy viszonyítási alap, egy mérce. Nyilván nincs tökéletesen egészséges ember, de attól még az egészség-betegség fogalompár kifeszít egy skálát, amin elhelyezhetjük az embereket.

Meg a kereszténység nem egy szabványosított mankófajta, bár vannak, akik azt hiszik róla.

Ez érdekes. Fejtsd ki részletesebben lsz.

Éppenhogy megköveteli a küzdést, mind erkölcsileg, mind szellemileg, mind fizikailag.

Bizonyos értelemben igen, de nem mindegy hogy miért, és hogy mi ellen küzdünk: azért, hogy kiteljesedjünk az ezt korlátozó tényezők ellen, vagy azért, hogy megfeleljünk egy felsőbb parancsnak, önmagunk ellen.

A kulcsszó a szeretet, nem az alázat - bár néha az alázat a szeretet... de nem mindig! ... Bocsáss meg, de nagyon rosszul ismered a keresztényeket.

Megbocsátok. De szerintem elég jól ismerem őket. Tudom, hogy van a kereszténységnek egy olyan értelmezése, ami a szereteten kívül minden mást lényegtelennek tart, de ez egy "eretnek" értelmezés, amit kevesen vallanak magukénak, és még kevesebben élnek e szerint. Morganával sokat beszélgettünk erről és ő is belátta h igazam van. Egy vallást vagy bármilyen más kulturális jelenséget nem ítélhetünk meg egy marginális csoport véleménye alapján, csak a "mainstream" értelmezés alapján. A kereszténységből nem vehetünk ki tetszőleges számú elemet, azért hogy védhetővé tegyük, mert lehet, hogy előbb-utóbb védhető lesz, csak nem lesz már kereszténység.

Üdv, Oisin

Csak magamat tudom idézni:

Ha már mindenáron a "magad erejéből" akarsz valaki lenni, akkor légy szíves vess el mindent, amit mások építettek előtted, az az igazi győzelem, hogy mindent magad építettél!

Vagyis: valamilyen segítségre mindannyiunknak szüksége van az életben. Nem tudsz EGYEDÜL eljutni innen-oda, illetve csak fáradságosan... Ki vezeti a buszt, amivel jársz? Ki gyártotta az autót, amit vezetsz? Ki készítette a ruhát, amit hordasz? Ki találta fel a számítógépet, amit használsz hogy írj a fórumra? Mert én együttműködésről beszéltem, nem mankóról... Hogy más emberekkel működünk együtt vagy Istennel? Annak abból a szempontból nincs jelentősége, hogy mankónak hívjuk-e vagy csapatmunkának, de abból van, hogy élsz-e vagy halott vagy... És kit nevezünk egészségesnek? Egészséges-e az, aki akkor érzi magát valakinek, ha szapulhatja mások életét?

Oisin:
azért neked is vannak olyan feltételezéseid, amik nem biztos, h igazak (hamár illúziókról beszélünk). Miből gondolod, h vannak teljesen egészséges emberek, akiknek nincs semmiféle segítségre szükségük? Meg a kereszténység nem egy szabványosított mankófajta, bár vannak, akik azt hiszik róla

mert a valamit-akarást (küzdelmes életet) alárandeli a semmitsem-akarásnak (alázatos, beletörődő életnek).

khm. ez nem igaz. Éppenhogy megköveteli a küzdést, mind erkölcsileg, mind szellemileg, mind fizikailag. A kulcsszó a szeretet, nem az alázat - bár néha az alázat a szeretet... de nem mindig! Nem félelemből kell feladni bizonyos dolgokat és megküzdeni más dolgok felvételével, hanem szeretetből... Bocsáss meg, de nagyon rosszul ismered a keresztényeket.

gillz

Pennie,

Akinek szüksége van mankóra, az járjon mankóval, de akinek nincs rá szüksége, az dobja el! Ha egy féllábú embernek mankót adsz, hogy járni tudjon vele, azzal segítesz rajta, de ha egy egészséges embernek adod a kezébe a mankót, hogy márpedig mostantól azzal kell járnia, azzal csak akadályozod a szabad mozgásban. És hiába állítod elé példaként a bénát, hogy lám, mennyivel jobban tud mozogni mankóval mint anélkül, ezzel, érthető okokból, őt nem fogod tudni meggyőzni.

Üdv, Oisin

Oisin írta: Ringbearer: Akit a félelem tesz hivővé, az gyenge, az nem képes megbirkózni az élet alaptényeivel. Számára a hit: menedék a valóság elöl. Akit valamilyen erőteljes misztikus tapasztalat tesz hívővé, arra ez nem áll, hacsak nem éppen a félelem váltotta ki belőle a misztikus tapasztalatot, ami nagyon is lehetséges.

Oisin, talán ha ismernéd, hogy mit is támadsz... Újra csak azt kell mondanom, hogy semmit nem tudsz a kereszténységről. Van egy csomó előítéleted és egy csomó elképzelés, amelyeket másoktól hallottál/olvastál a kereszténységről, de valójában halvány lila gőzöd sincs róla, hogy melyek a kereszténység valódi tanításai, és milyen Isten a mi hitünk szerint, és milyenek az emberek Isten szemében a mi hitünk szerint. Előbb meg kellene ismerned, hogy miről is van szó, mert addig csak vaktában lövöldözöl...

És hadd áruljak el valamit. Én nem a félelem miatt lettem hívővé, hanem a nagyonis valódi megtapasztalások, és a nővérem példája révén... És igen, az is igaz, hogy bizonyos dolgokkal nem bírtam megbírkózni annak idején, és menedékre volt szükségem... De Isten nem úgy működik, hogy megcsinál mindent helyettem, hanem megtanít az életre. A "magam erejéből", ha annak idején nem fordulok Istenhez, most akár egy roncs is lehetnék, totálisan elszúrt élettel, és talán soha nem váltam volna felnőtté, és nem tudtam volna fejlődni a jellememben, ami bizony igen sokat változott (pozitív irányba) az elmúlt évek alatt, mióta keresztény vagyok. Nyugodtabb lettem, magabiztosabb, bátrabb - mert az erőm nem magamban van, hanem Istenben, akiről tudom, hogy mindig a legjobbat akarja nekem, aki mellettem áll a nehézségekben, akivel átmehetek tűzön és vízen sértetlenül... Tudod mit? Ezt a biztonságot nem cserélném el soha semmire....

Oisin, rosszul képzeled el a "gyengeséget"... És azt, hogy milyen embereket akar Isten látni.

Oisin írta: Mondd meg, milyen Istenben hiszel, és megmondom, ki vagy! Olyan Istenekben hinni, akik az egészséges, életerős embereket "emelik maguk közé", akik az élettel és önmagukkal elégedett férfiakat és nőket akarnak látni, olyan híveket, akik elszántan csillogó szemmel és egyenes gerinccel, a jövőbe vetett bizalommal adnak hálát nekik mindazért, amit a saját erejükből elértek, nem a gyengeség jele. De egy olyan istenben hinni, aki a betegeket, a nyomorultakat, a félresikerülteket "engedi magához", aki a porban csúszó alattvalókat akar látni, amint lehajtott fejjel és lesütött szemmel, félelemtől reszketve hízelegnek neki, hogy cserébe elhihessék, minden ténnyel szemben, h ők többet érnek, mint a náluk jobban sikerült társaik, az a gyengeség jele.

Mondd, te miről beszélsz???!!! Nem tudsz SEMMIT a keresztény hitről....

Én nem reszketek a félelemtől és nem csúszkálok a porban remegve, mert TUDOM, hiszen Isten milliószor bizonyította számomra, hogy szeret, az édes pici lánya vagyok, akit ha megfedd is, azért teszi, hogy kiköszörülhessek egy csorbát, egy hiányosságot... Aki Istent szereti, annak nincs oka félelemre, mert "A szeretetben nincs félelem. Aki pedig fél, az nem lett teljessé a szeretetben." Gyengeség-e szeretni a szüleinket, elfogadni a segítségüket, a tanácsaikat, a feddésüket?

És miért az erő jele elutasítani minden külső segítséget, a "magam erejéből" megcsinálni mindent? Egyszerűen nem erre vagyunk tervezve, hanem hogy egymásra, egymás tudására, képességeire építsünk, hogy mindenki beleadja a magáét a munkába, ki-ki képességei és ereje szerint. Ezt hívják úgy, hogy csapatmunka. És ebben a csapatban Isten a fő koordinátor, aki átlátja a teljes építkezést, és tudja, hogy kinek mit és hol kell dolgoznia, kinek milyen alapanyagokra és segítségre, segítőkre van szüksége ahhoz, hogy a végeredmény egy tökéletes épület legyen.

Ha már mindenáron a "magad erejéből" akarsz valaki lenni, akkor légy szíves vess el mindent, amit mások építettek előtted, az az igazi győzelem, hogy mindent magad építettél!

A keresztények és Isten pedig "az élettel és önmagukkal elégedett férfiakat és nőket akarnak látni, olyan híveket, akik elszántan csillogó szemmel és egyenes gerinccel, a jövőbe vetett bizalommal adnak hálát" Istennek mindazért, amit együttes munkával elértek Csak hát más jövő az, amiben mi bizakodunk, mert mi tudjuk, hogy az emberi faj magában javíthatatlan, és csak Isten megváltása tudja megjavítani...

Ha gyengeség bevallani, hogy segítségre van szükségem, mert nem tudok MINDENT megcsinálni (ami egyébként képtelenség, ha belegondolsz, mert egy ember nem érthet mindenhez ), akkor én vállalom a gyengeséget Pállal együtt, mert én tudom, hogy akkor vagyok erős, amikor Isten erős bennem, és akkor vagyok gyenge, amikor a konokságom és büszkeségem kiszorítja Őt az életemből....

Ringbearer: Akit a félelem tesz hivővé, az gyenge, az nem képes megbirkózni az élet alaptényeivel. Számára a hit: menedék a valóság elöl. Akit valamilyen erőteljes misztikus tapasztalat tesz hívővé, arra ez nem áll, hacsak nem éppen a félelem váltotta ki belőle a misztikus tapasztalatot, ami nagyon is lehetséges.

Rabyn: Igazad van abban, hogy nem a kereszténység az egyetlen álomvilág, van számtalan más álomvilág is, és abban is, hogy a keresztény antiszemitizmus nonszensz, hiszen saját maga alatt vágja a fát. Azért pont a kereszténység került a célkeresztbe, mert, ahogy Lamorak találóan megjegyezte: a keresztény teológia az egyik legnagyobb ma is működő világmagyarázati rendszer. Ha úgy gondolom, hogy a nihilizmus kárt tesz az emberben és a világban, és egy olyan világban élek, ahol egy nihilista vallás uralkodik, nyilvánvalóan azt fogom elsősorban kritizálni, nem pedig a nihilizmus egy távoli, számomra viszonylag csekély jelentőséggel bíró formáját. Nem értem, mit nem ért ezen Lamorak.

Namarie: Én ebben az esetben nem látom értelmét a bibliai és egyházi kereszténység szétválasztásának. A történelmi Jézus és a bibliai Jézus szétválasztásának több értelme lenne, csak az a baj, hogy az előbbiről nem tudunk semmit. Igazad van abban, hogy a Hatalom akarása egy kompiláció. Én nem is tekintem a Nietzsche-korpusz részének, és nem is támaszkodom rá, a szakdolgozatomban sem. Amit leírtam, az nagyrészt az Antikrisztus-ból van. Ami Nietzsche betegségét illeti: szvsz ez csak tovább erősíti a hitelét. Nagyon kellett hinnie az igazában, ha tudta (és tudta!), hogy az ellene fog fordulni, mégsem lett hűtlen hozzá.

Nagyon durván: Valóság=ami észlelhető. Álomvilág=ami nem észlelhető.

Ithilgalad: A kereszténység egyrészt azért nihilista vallás, mert a valóságos, észlelhető (létező) világot alárendeli egy fiktív, nem észlelhető (nemlétező) világnak, másrészt azért, mert a valamit-akarást (küzdelmes életet) alárandeli a semmitsem-akarásnak (alázatos, beletörődő életnek).

Lamorak: Hogy téged mi háborít fel és mi nem, az a te magánügyed, de amit írsz, az finoman fogalmazva ... hmmm ... megmosolyogtató. Lehet, hogy olvastad Nietzschét középiskolás korodban, az is lehet, hogy meggondolatlanul azonosultál vele, de az mindenesetre biztos, hogy nem értettél belőle semmit. Ahhoz, hogy elmondhasd magadról, olvastál egy szöveget, nem elég, ha elolvastad és megértetted az egyes szavakat, az is kell, hogy össze tudd rakni a szavak értelméből a szöveg értelmét, és úgy látom, neked ez nehézséget okoz. Sokan vádolták már Nietzschét "kulturális" vagy bármilyen rasszizmussal, főleg olyanok, akik nem, vagy szándékosan félre- olvasták. Lamorak, ez butaság. Nietzsche szövegei nem támasztanak alá semmiféle rasszizmust, Nietzsche individualista: az egyén fejlődésében hisz, abban, hogy az egyén képes túllépni a saját korlátain, beleértve azt a hitet, amibe beleszületett, legyen az kereszténység vagy bármi más. A felsőbbrendűségnek ez az értelme Nietzschénél, nem pedig valamiféle elit csoporthoz tartozás. Ha kulturális rasszizmusról van szó, azt hiszem, a keresztény egyházakat sokkal több joggal illetheti ez a vád. Vagy talán nem a kereszténység volt az a vallás, ami alapot és ideológiát szolgáltatott az egész világ szellemi és fizikai gyarmatosításához? Elég nevetséges, ha a világ legintoleránsabb vallásának a híve kéri számon másokon a toleranciát. Lamorak, már megint a rekeszizmaimat csiklandozod. Végül felhívnám a figyelmedet arra, hogy egy seggel nem lehet két lovat megülni (bocs). Nem tetszeleghetsz az elfogulatlan tudós szerepében, miközben a mondandódon átsüt az indulat. Döntsd el, hogy a hit lovagjaként lépsz fel, és teljes mellszélességgel a kereszténység oldalára állsz, vagy pedig próbálsz egyenlő távolságot tartani mindkét oldaltól, és posztmodern diskurzus-elemzőként lépsz fel. A kettő együtt nem megy, még akkor se, ha teletüzdeled a hozzászólásodat sokak számára érthetetlen szakkifejezésekkel. Az egyoldalú, elfogult álláspontodat ez nem teszi hitelesebbé. Mielőtt tovább vagdalkozol, lsz. azt is vedd észre, hogy valójában lényegesen differenciáltabb a véleményem, mint ahogy azt te látni akarod. Lsz. olvasd el még egyszer, figyelmesen, Alyr nálad lényegesen szalonképesebben megfogalmazott kritikájára írt válaszomat, mert így félrecsúsznak a csapásaid, lovag uram. Nem érzem magam igazán találva.

PS: az MTT alapszabályával való fenyegetőzésed sem talált. Ugyanis nem vagyok MTT tag. :tongue:

Üdv, Oisin

elf: ebben az esetben felesleges minden további vita, mithogy hozzászólásod is teljesen felesleges volt.

ery írta: Az, hogy még élnek, akik látták, nem komoly érv, hiszen a két esemény között majd kétezer év telt el. Gondolj csak bele, párszáz év múlva már Kundun történetét fogják ezen érvelés alapján mesének titulálni.

ez engem valahogy cseppet se tud zavarni, hogy mit fognak gondolni párszáz év múlva. sőt az se nagyon érdekel, hogy most mit gondolnak, mert én nagyjából csak azzal foglalkozom, amit én gondolok... - meg még esetleg egy-két ember, akiket becsülök -.

Egyébként még mindig váltig állítom, hogy Pálnak köze nincs Kundunhoz... és nem tudnám őket a hozzászólásod után sem összehasonlítani.

alyr: Én kérdeztem-))

Újabb kérdés, ami remélem nem fog vitákat szítani!
A kérdés pedig ez lenne: Mit gondoltok a Krisna hívőkről? Én nekem személy szerint semmi bajom sincsen velük, bár elég keveset is tudok róluk, pl hogy nem nagyon esznek húst, és általában csak a saját közösségükből választanak párt, csak akkor szeretkeznek ha gyereket akarnak. Ja és adnak ingyen enni a szigeten-)
szóval ti mit gondoltok róluk? a vallásukról?

Off:

Nietzschéhez: A hatalom akarását amennyire tudom, mások rakták össze, mégpedig abból a célból, hogy ideológiát lehessen belőle kihozni. Tehát ezek szerint olvasandó. /Nem akarok durva lenni, se sértő, de gondolom, te is tudod, Oisin, hogy Nietzsche elég komolyan beteg volt, ami egy idő után az agyát is érintette. Ebből a szemszögből ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, hogy arra vágyott, ami neki nem volt, és tulképp önmagát ítélte el./ Azért is veszélyes az ilyentén tanítás, mert nagyon könnyen az ellen fordulhat, aki ezt hirdeti. /Szintén az életrajzra gondolok/. Tudom, hogy egy alkotót elsősorban nem az életrajza alapján kell megítélni és értelmezni, de azt hiszem, ez most nélkülözhetetlen volt

On:

Azt hiszem, hogy ahanyan vagyunk, annyiféle világ- és vallási nézettel rendelkezünk. És egyikünk se hülye azért, vagy csökkent értelmű, mert mást mond, mint a másik. Az utóbbi pár napban már erősen kezdett efelé tendálni a vita. Úgyhogy ha lehet, akkor próbáljunk már meg egymás iránt valamiféle toleranciával viseletetni, még ha nehéz is, és hogy jobban megértsük a másik véleményét /megértésről és nem egyetértésről van szó/ kicsit háttérbe szorítani a sajátunkat. Feltéve persze, ha tényleg meg akarjuk érteni a másikat.

Ne haragudj, Oisin, de az én szkeptikus hozzáállásomnak is felháborító, amit a kereszténységről írsz (azt hittem, ilyeneket Nietzsche-olvasó középiskolásoktól szoktunk csak hallani). Ennek kapcsán vmi olyasfélét tudok mondani, mint Elfnek: kicsi vagy te ahhoz, hogy kritériumokat állíts az Istennel szemben (mennyire legyen 'nagylelkű', mennyire 'nagyvonalú', mit 'engedjen el')-- és pláne hogy 'keresztény metafizikai fikcó' és bármilyen más 'világmagyarázati fikció' (pl. a történelem) között különbséget tegyél--- mondaná minderre kétségtelenül egy teológus, bármely vallásé. A hit annak kérdése, neked mi kell, a te világról való tapasztalatodba mi fér bele, te mit látsz abban a kulturális rendszerben, amit vallásnak szoktak hívni: nehezen tudom kikerülni a konklúziót, hogy a 'egészséges, erős férfiakat és nőket' produkáló vallás preferálása a 'földön csúszó, megalázkodó híveket' képező kereszténységgel szemben egyfajta kulturális rasszizmus, ami személy szerint engem mérhetetlenül felháborít (és pont ezért nem tudok Nietzschét olvasni évek óta, pedig gimiben én imádtam a legjobban). Felhívnám a figyelmet egy kissé kulturáltabb, toleránsabb álláspont kialakítására, vagy meglévő álláspontod szalonképesebb kifejezésére (elvégre az MTT-nek van egy vallási hovatartozást magas tiszteletben tartó alapszabálya, amelybe nem hiszem, hogy a keresztények 'gyenge, álomvilágban élő' képének megfestése beletartozna). Aligha hiszem, h az 'életerő' és az öntörvényűség (hiszen amit a kereszténység bűnnek definiál, az ezek szerint 'valójában' jó és szép) alapjában véve felsőbbrendűbb, 'erősebb' lenne a keresztény erényeknél. Én egészen biztosan nem merném ezt kijelenteni.

A kereszténység legalább annyit tett bele az európai civilizációba, mint bármely más kultúra (gyakorlatilag csak a görög-rómaival lehet ebből a szempontból egy súlycsoportban). Kétségtelen, h vannak anomáliái, történelmi melléfogásai (mint amire senki nem számít: a spanyol inkvizíció és egyebek; és ha lehet, ne hozzuk fel azt a szokott érvet, hogy pl. az antiszemitizmus történeti előzményei, sőt jelenkori megjelenései közül is számos, igen erősen kötődnek a keresztény egyházhoz, mert ez most irreleváns), de nekem igencsak furcsa, h a keleti vallásokról valahogy sosem hallunk ilyesfajta kitöréseket-- mintha szidni csak a kereszténységet lehetne, minden mással toleránsnak kellene lenni... A keresztény teológia az egyik legnagyobb ma is működő világmagyarázati rendszer (akármit is mond Lyotard a metanarratívák végéről), amelyet nem elítélni kell (azzal semmire sem mégy), hanem megérteni.

elf: Lehet, hogy Pál és Kundun külön világ, azonban a hitelességük megállapítása tekintetében azonban ugyanaz a helyzet. Mindkét oldalon ugyanaz történik ilyenkor.
Az, hogy még élnek, akik látták, nem komoly érv, hszen a két esemény között majd kétezer év telt el. Gondolj csak bele, párszáz év múlva már Kundun történetét fogják ezen érvelés alapján mesének titulálni.

Ha van valami, amiben feltétel nélkül hiszel, s ez az objektivitás kárára történik, akkor ateizmusod (melyet tiszteletben tartok, s nem kívánom ebbéli véleményedet megváltoztani) igencsak megkérdőjelezhető.

Ery írta: elf: Némi ellentmondást vélek felfedezni szavaid közül.
Pálnak nem hiszel, mert nem voltál ott, Kundun históriáját pedig elhiszed, holott megintcsak nem voltál ott, s semmivel sem jobban igazolt esemény a másiknál.

Kezdjük ott, hogy szerintem Pál és Kundun két eléggé különböző világ. Nem igazán tudnám rászánni magam arra, hogy öszehasonlítsam őket...
Egyébként meg csak azt tudom ismételni, amit már elmondtam

elf írta: Ez nem olyan régen történt, ezt elhiszem például, nekem ez bizonyíték, nem száz meg ezer évekkel ezelőtt történt, amit csak könyvekből bizonyíthatunk.

Érted, még élnek azok az emberek, akik ezt látták!... És

elf írta:

Namarie írta: Elf: a Kundunban látottakhoz: van, aki erre azt mondhatná, hogy ezt előre megbeszélik a gyerekkel, mondjuk olyan, aki nem hisz a reinkarnációban, a lélekben, vagy akár az érzékeken túli érzékelésben. Ezt annak ellenére mondom, hogy pontosan a távol- keleti vallásokkal szeretnék foglalkozni, és nem tagadom azt, hogy van reinkarnáció, lélek, és érzéken túli érzékelés.

Persze, hogy mondhatná ezt sokmindenki. De tudod én felszínesen elmerültem a kultúrájukban, harcművészetük, erkölcsök megismerésében és az a féléves tapasztalatom, hogy nem azok a fajta emberek, akik ilyen elvetemültségekhez folyamodnak. Nem céluk, hogy hamis uralkodót emeljenek maguk felé.

elf: Némi ellentmondást vélek felfedezni szavaid közül.
Pálnak nem hiszel, mert nem voltál ott, Kundun históriáját pedig elhiszed, holott megintcsak nem voltál ott, s semmivel sem jobban igazolt esemény a másiknál.

Persze-persze egy csak egy példa!
Randa példa, de fel lehet hozni mást is...
Igen, hirtelen hitét veszti az embert. Szid mindent ami csak létezik,
aztán jön egy olyan stádium amikor akarva akaratlanul arra gondol
az ember, hogy biztos jó helyen van, stb.
Nem tapasztaltam még, de én így gondolom.

Te döntöd el, hogy mikor miben hiszel, nem a környezeted, és/vagy a körülötted lezajló események.

ez érdekes. vagyis minig is tudtam hogy így van, csak..
erre később válaszolok.

Namarie írta: Elf: a Kundunban látottakhoz: van, aki erre azt mondhatná, hogy ezt előre megbeszélik a gyerekkel, mondjuk olyan, aki nem hisz a reinkarnációban, a lélekben, vagy akár az érzékeken túli érzékelésben. Ezt annak ellenére mondom, hogy pontosan a távol- keleti vallásokkal szeretnék foglalkozni, és nem tagadom azt, hogy van reinkarnáció, lélek, és érzéken túli érzékelés.

Persze, hogy mondhatná ezt sokmindenki. De tudod én felszínesen elmerültem a kultúrájukban, harcművészetük, erkölcsök megismerésében és az a féléves tapasztalatom, hogy nem azok a fajta emberek, akik ilyen elvetemültségekhez folyamodnak. Nem céluk, hogy hamis uralkodót emeljenek maguk felé.

A természetemről annyit, hogy szerintem se annyira kibírhatatlan, hogy képtelen legyek összeférni az emberekkel, de a többség viszont így gondolja. Azok, akik nem ismernek. És mivel senki nem ismer úgy igazából - még néha én is meglepődöm magamon... -, így gondolom érthető a dolog...

Nos inkább úgy fogalmaznék, hog lázadással keresem az utat:)...
Nos igen, van az embernek lelke, legalábbis eg részének... de vannak lelketlen emberek is, ezt elhiheted nekem. És a barátság, szerelem, és ezen érzések kapcsán két ember lelke maradhat halhatatlan. Igen, ebben hiszek, bár nem úgy, ahogy a keresztények.

Ringbearer: neharagudj, de szerintem ez nem így van. Más borzalmak is sarkallhatják hitre az embert, nem feltétlenül a halál. Mellesleg a legtöbb filmben is, meg az életben is az ember általában akkor veszti el a hitét, mikor meghal valakije.
De ha engem kérdezel szerintem köze nincs a hitnek egy hozzátartozód halálához. Te döntöd el, hogy mikor miben hiszel, nem a környezeted, és/vagy a körülötted lezajló események.

Hmm-hmm...
Az ember addig nem hisz semmiben amíg meg nem halt valakije.
(elf nem rád értem)

Oisin: te végig tudnád nézni a legjobb barátodnak a halálát,
úgy, hogy nem segítesz neki? Álljon csak fel, a maga erejéből,
mert nem akarod, h szégyent érezzen? Nos...
a szánalom nem egyenlő az együttérzéssel. (szerintem)

Mondjatok nekem valamit erről Nietzsche nevezetű emberről.
Könyvet írt?

Egy hindu guru mondta egyszer:
"Mint a kollégáim: Jézus, Mohamed, Buddha, Krishna..."

Mindenki!

Szerintem a kerszténység kapcsán mi összemosunk ám két dolgot: a bibliai és az egyházi /értsd dogmatikai/ kereszténységet. A kettő nem feltétlenül ugyanaz.

Elf: a Kundunban látottakhoz: van, aki erre azt mondhatná, hogy ezt előre megbeszélik a gyerekkel, mondjuk olyan, aki nem hisz a reinkarnációban, a lélekben, vagy akár az érzékeken túli érzékelésben. Ezt annak ellenére mondom, hogy pontosan a távol- keleti vallásokkal szeretnék foglalkozni, és nem tagadom azt, hogy van reinkarnáció, lélek, és érzéken túli érzékelés.

Szerintem nincs kibírhatatlan természeted...ez is hit kérdése valamennyire, hogy a másikban meglátod-e e jót, avagy sem. Természetesen önmagadra is vonatkozik ez.

Amit Te csinálsz, nem feltétlenül lázadás, lehet útkeresés is..én se akartalak megbántani, vagy lekezelni, ha ez így jött le, kérlek, ne haragudj.
Egy kérdésem volna: a lélek létezését elfogadod-e és ha igen, szerinted halhatatlan?

Oisin: válaszd szét a bibliai és az egyházi kereszténységet, mert amint feljebb mondtam, nem biztos, hogy az, amit Jézus mondot, és amit mondanak, hogy mondott, különböző értelmezésekkel tarkítva, egy és ugyanaz. Kérdés: szerinted mi a valóság, és mi álomvilág?

csenben elpusztuláshoz: olvasd el, kérlek, Vujity Tvrtko Utolsó pokoli történeteiből a romániai AIDS - es gyerekekről szóló részt! / rákérdezhetsz, hogy ezt Isten hogy engedi: a legőszintébb válaszom: nem tudom./
Mindenesetre: legyünk toleránsak egymás iránt.

álomvilág: mért élne egy keresztény álomvilágban? Ő is uabban a környezetben él, mint a többi ember... uanúgy vannak gondjai, amikre választ keres... És az a válasz nem feltétlenül oan eccerű... a hitért "meg kell küzdeni" (hülye fogalmazás? ) Nem történik minden úgy ahogy mi akarjuk. Imára Isten nembict h egyből fog válaszolni és úgy ahogy mi akarjuk. De válaszol, csak figyelni kell rá. ( Tapasztalat . És nem... Még nem hallok hangokat. )
gyengeség: Az gyengeség ha hiszek abban, h vmi jobb vár rám és azt akarom elérni? És nem elégszem meg azzal ami itt van?
kereszténység nihilista vallás 8O Már mért? nihilista kb. a semmiben hisz... A keresztény meg pont h egy másik világban. H van egy másik világ is. De nem benne él. (Abban az értelemben... )
Oisisn: A bűnt hogy lehet elengedni ha már megtörtént? 8O
Jézus nyelve: Hol akart bárkit is megnyomorítani? Megadta az elesett embereknek is a tiszteletet, szeretetet. Nem mindenki van olyan állapotban , h "feszítsen" és ezt sokszor nem vesszük figyelembe...

nemtom én kereszény vagyok és tök reálisan látok mindent nem álmomvilágba élek és akit ismerek keresztényt az sem

nemtom honnan veszed hogy mi keresztényekegy álomban élünk

pl: bizonyítva van hogy volt özönvíz

amit eláraszott az a fekete tenger forrás: national geographic

nem tom ez mitől álom
ez is a valá része

Anyáám hogy ti mennyit tudtok írni!!

Oisin: Szerintem attól még, hogy valaki keresztény nem feltélenül él álomvilágban!!!! Ismerek olyan embereket akik nem keresztények, (sőt olyan is van közöttük aki elítéli az egészet merthogy ő mekkoranagywicca) És még is álomvilágban élnek! Nagyon is abban. És semmi köze a vallásukhoz. De ismerek ellenpéldát is erre, olyat aki a saját vallásánának álomvilágában él. (és az a vallás nem a kereszténység) Mondjuk én azt se értem, hogy mi a különbség vallás-vallás között. (kivéve a többistenhitesek meg a buddhismus szal a keletei vallások kiesnek) Nem értem mért vesznek össze a zsidók és a keresztények, amikor mindketten ugyanazt az istent "imádják" csak másképpen...

Alyr Arkhon írta:

elf írta:

Alyr Arkhon írta: Oisin: te úgy citálod Nietzschét, mint más a Bibliát. Ez semmivel sem jobb. Persze, szerinted jobb, mert szerinted neki van igaza. De ez csak a te véleményed... nem biztos hogy igaz...

Miért, és ha más is citálja? azért mert ez csak az ő véleménye, már nem biztos, hogy igaz? csak abban kell hinni, amiben több millióan hisznek?

Mondtam én olyat, hogy az az igaz amiben több millióan hisznek?
(Remélem Isten megbocsát a keresztényeknek... )

Csupán azt próbáltam kifejezni, hogy egyetlen könyvet sem szabad kritika nélkül olvasni, mindenki tévedhet...

Én nem úgy mondanám hogy a kereszténység illúzióvilágot épít, hanem hogy egyszerű és könnyen befogadható választ ad bizonyos kérdéseire, és egyszerű ámde szigorú szabályokat az életre (amelyek nagy részét egyébként is jó ha betartunk). A legtöbb embernek kell, szükséges hogy legyenek szabályok amelyek szerint élhet. Örülj neki hogyha ezek nélkül is képes vagy jó, értékes életet élni.

Nietzsche egy út. A Biblia egy másik. Sok út van. De nem szólhatjuk meg a másikat, azért mert egy nekünk nem tetszőt választott. Felnyitni a szemét, azt lehet. De ha új utat jelölünk ki számára azzal nem teszünk jót. Csupán máshogy fogja nevezni azt amiben hisz, amit gondol. Az, hogy megértse az utak lényegét, és tényleg önakaratból válasszon, rajta múlik. Kevesen képesek erre.

Nem, ezt nem mondtad, csak én ezt vettem le, de akkor ezexerint tévedtem. Csak mert úgy fogalmaztál, hogy ez csak az ő véleménye, és akkor már nem is biztos, hogy igaz.

Alyr Arkhon írta: Csak persze különbséget kell tenni az illúzió és a valóság között.

Ez a kulcsmondat. Pontosan az a baj a kereszténység magvát képező metafizikai fikcióval, hogy úgy tünteti fel önmagát, mintha ő lenne a valóság, a valóságot pedig, mintha az puszta illúzió (fikció) lenne. Nem a fikciót méri a valósághoz, hanem a valóságot a fikcióhoz, és ezzel a feje tetejére állítja az igazságot. Nincs baj a fikcióval, sőt nagy szükség van rá, de csak addig, amig nem bitorolja a valóság helyét. Ami Nietzschét illeti, én hiszek Nietzschének, de azt egy percig sem állítottam, hogy amit leír, az az egyszer és mindenkorra kőbe vésett Igazság. Már csak azért sem, mert Nietzsche szerint nincs ilyen. Azért idéztem Nietzsche gondolatait, mert ide illettek, mert jól ellenpontozzák a korábbi véleményeket. Azért, hogy az az oldal is kellő súllyal legyen képviselve, amelyiken én állok.

Üdv, Oisin

Alyr Arkhon írta: Oisin: te úgy citálod Nietzschét, mint más a Bibliát. Ez semmivel sem jobb. Persze, szerinted jobb, mert szerinted neki van igaza. De ez csak a te véleményed... nem biztos hogy igaz...

Miért, és ha más is citálja? azért mert ez csak az ő véleménye, már nem biztos, hogy igaz? csak abban kell hinni, amiben több millióan hisznek?

Namarie írta: Oisin, ne légy már keresztényellenes...nem csak a keresztény Istent szokták keresni az emberek...

Igazad van, amit mondtam, az valójában minden nihilista vallásra vonatkozik, de ezek közül is legelsősorban a kereszténységre, mint a leginkább a végletekig fokozott, és egyben a legbefolyásosabb nihilista vallásra.

Namarie írta: A gyenge emberekről, amit mondasz, számomra eléggé párhuzamban állítható Nietzschével.

Igazad van, sőt, többről van szó, mint párhuzamról, ezek Nietzsche gondolatai egy az egyben.

Namarie írta: Kérdeznék azonban tőled pár dolgot: te soha nem voltál elesett, gyenge, beteg? Kicsinek sem? Soha nem érezted azt, hogy milyen jó, ha valaki nem szigorú és rigorúzus veled, hanem egy kicsit engedékenyebb és még egy nagy disznóságot, ami miatt furdal rendesen a lélek, megbocsájt?

Dehogynem voltam. Nagyon is civilizációs ártalmaktól megfertőzött mai ember vagyok, és mint ilyen, persze h sokszor gyengének és betegnek érzem magam, DE van bennem valami, amit Nietzsche "intellektuális becsületességnek" nevez, ami nem engedi, hogy egy világon túli világot hazudjak magamnak, ahová elmenekülhetek, mert úgy érzem, h nem tudok eléggé helyt állni a valóságos világban. Ha gyengének és betegnek érzem magam, akkor sem fogom meghamisítani a világot azért, hogy erősnek és egészségesnek érezzem magam. A világ megkisebbítése túl nagy ár lenne azért, hogy nagyobbnak érezzem magam. Képes vagyok elfogadni magam az erősségeimmel és a gyengéimmel együtt, anélkül, hogy egy fikcióban kellene vígaszt keresnem. Ez is egyfajta erő. Amikor leginkább padlón voltam (ami nem volt csekélység), akkor sem volt szükségem arra a fajta vigaszra, amit a kereszténység nyújt. Felálltam saját erőből. Számomra inkább az nyújt vígaszt, hogy vannak és lesznek majd nálam erősebb és egészségesebb emberek is. Arra pedig végképp nincs szükségem, hogy valaki bűnnek bélyegezze a tetteim nagy részét, hogy aztán nagy kegyesen megbocsáthasson. Egy isten legyen olyan nagylelkű, hogy a bűnt engedi el, nem a büntetést. Egy isten legyen olyan tapintatos, hogy nem lesi minden lépésemet, hogy aztán az orrom alá dörgölhesse a hibáimat. Egy isten szeme ne lásson mindent, csak azt ami méltó arra, hogy lássák. Elvégre ez nem a Big Brother Ház, ez a való világ...

Namarie írta: Jézus a testen túl a lelkekket is jött gyógyítani, pont azért, hogy erős, egészséges lelkek kerülhessenek az ő országába.

Jézus nyelvén az erős gyengét, az egészséges beteget, a gyógyítás megnyomorítást jelent.

Namarie írta: Nem szabad megvetni, elítélni a szegényt, a beteget, a lelki szenvedőt, hiszen az ítélet nem emberi kézben van.

Igazad van, nem szabad megvetni, de nem szabad részvétet érezni sem iránta, mert az nem segít rajta. Békén kell hagyni, hogy ha tud, álljon fel a maga erejéből, ha nem, pusztuljon el a részvét által kiváltott szégyen nélkül. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne segítsünk az embertársainkon, csak azt, hogy jól gondoljuk meg, mi az, ami tényleg segít rajtuk. Az nem segítség, ha segítünk valakinek egy illúzió-világba menekülni a problémái elől. Az sem, ha mi oldjuk meg helyette a problémáit. Az a segítség, ha elérjük, hogy szembenézzen önmagával és a problémáival, és minden erejét mozgósítva próbálja megoldani őket. Aki ezt teszi, annak érdemes segíteni, de aki menekül a problémái elől, annak nem.

Namarie írta: Nietzsche se volt igazán egészséges

Nem, de nem is önmagát állította példakép gyanánt az emberiség elé. Hídnak tekintette magát, amin át kell menni, egy közbülső fokozatnak, amit meg kell haladni. Azt mondta, hogy mindig törekedjünk az elérhetetlen tökéletesség felé.

Namarie írta: Szerintem Jézus nem annak örül, ha valaki beteg, hanem, ha valaki meggyógyul.

ld. feljebb.

Üdv, Oisin