Vallás

Az ateisták felé: semmi baj, ha valaki ateista, de legyen olyan jó, és ne üldözze azt, aki netán nem az. Másfelől nemcsak keresztény istenkép és keresztényhit lehetséges, és létezik. Van egy olyan istenérv, mely szerint azt nem lehet tagadni, ami nem létezik, és az ateizmusnak is rengeteg válfaja van. Kapaszkodjatok, de van egy olyan ateizmus is, ami azt mondja, hogy VAN Isten, nem tagadja a létét, de az ember éljen és élhet úgy, mintha nem lenne.

Sil: én voltam az, asszem, aki a felelősség kérdését boncolgatta. Nem tudom most visszakeresni, mit írtam, de megpróbálom pontosan megfogalmazni, amire gondoltam:

Az adott tan megalapítója nem tehet arról, később hogy forgatják ki a "hívei" a dolgokat, feltéve, ha nem volt a tanításba eleve olyan, mai mások üldözésésre szólított volna fel. Így pl. a Védák nem tehetnek arról, hogy a tanokat eltorzítva az van ma Indiába ami van, Jézus se tehet arról, hogy a nevében milyen iszonyatokat műveltek. Szvsz egy olyan tanító, aki az akkori törvények szerint halálrakövezendőt megmentette, nem hinném, hogy valaha is egyetértene a későbbi máglyákkal és egyebekkel. Jó, meg lehet jkérdezni, hogy akkor miért nem nyilvánult meg. Erről egyfelől van a Bibliában szó, másfelől azt mondom, megszűntek a dolgok, tehát megnyilvánult. Miért történt mindez? Oka volt, de abba én nem tudok belelátni.

Istent nem lehet racionálisan bizonyítani, ez nem jelenti azt, hogy nincs. A mélyen vallásos Kant az ész eszközével bebizonyította hogy van Isten, és azt is, hogy nincs, és ettől függetlenül élete végéig vallásos maradt.

Penngaladielt szeretném egy kicsit védeni: az, hogy valaki azt mondja: "remélem egyszer eljutsz Istenhez" az még nem térítés zerintem, hanem egy vallásos ember megnyilvánulása, amivel a legjobbat akarja a másiknak. Térítés az elnne, ha pl.:azt mondaná, térj meg, mert elkárhozol, vagy ilyesmit. Az előző szvsz tiszteletreméltó és kedves dolog...

EdWood: nagyon szimpatikus a világlátásod, és a vallás/ok/ról alkotott nézeted. Sajnos elég ritka ekkora mértékű tolerancia. Szívből kívánom, hogy tartsd meg eme jó szokaásodat!

Minden jót!

Sil írta: És a válaszom: Nem. Engem ugyan ne keressen, engem ugyan ne szeressen, mert nincs rá szükségem. Valamint ez lehetetlen is lenne, hiszen nem létezik. De ha mégis létezne, akkor se. Megvan nekem a saját utam, megvan a saját hitem, és a válaszaim a kérdésekre, és ezek éppolyan "igazak", mint bármely más hit. Nem kellenek más magyarázatok, nem kell, hogy valaki más megmondja, miben kell hinnem.

Nagyon sajnállak Sil, de asszem ez már megátalkodottság. Tehát Te sem vagy jobb semmivel mint itt egynémely kereszteslovag, aki téríteni próbál. Egyébként pedig hidd el: SENKI NEM VÁLTHATJA MEG SAJÁT MAGÁT, ehhez mi túl kicsik vagyunk. (én is, Te is, Oisin is, mindenki)

Navaer!
Felagund

EdWood: Én is vmi hasonlóban hiszek, jó látni, hogy más is így gondolkozik.. Suilad mellon nin!

Én azt vonom le hogy te egy optimista világi ember vagy
hadd üdvözöljelek körünkben!

Sziasztok!

Most először járok itt,és nagyon megörültem,amikor láttam ezt a topicot;megpróbáltam minél előbbre visszaolvasni,de még van mit bepótolnom !
Senkivel nem fogok ésnem is szeretnék vitázni;csak megosztanám Veletek a személyes tapasztalataimat.
Azzal kezdeném,hogy az eddigi életemben igen fontos szerepet kapott a vallási hovatartozásom,más vallások megismerése és a hitemben felmerülő kérdésekre a válaszok kutatása a családom rosszallása mellett.
Huszonnégy éves vagyok,és végre úgy érzem,a helyemen vagyok.És ez igazán jó érzéssel tölt el.
A családom sokszáz évre visszavezethetően zsidó család.
És igen;le se tagadhatnám,akkora sasorrom van..
Dédszüleimet deportálták,a lágert nagyapám gyermek fejjel élte túl,mikor felnőtt,a rabbi hivatást választotta.
Édesanyámat nagyon vallásosan nevelte,és engem is megpróbált ez irányba terelni;sőt,legfőbb vágya volt,hogy a nyomdokaiba lépjek.
De én csalódást okoztam ,noha nagyon szeretem őt.
Öt éves koromban történt egy fura eset,ami kihatott az egész jövőmre.Történt ugyanis,hogy hittanórán levetítettek nekünk egy hosszú bibliai filmet,ami teljesen naturálisan mutatott be mindent;az emberáldozatokat,a kínzást,ahogy Isten nevében az emberek ítélkeztek és forró szurokkal itatták meg a bálványimádókat.Sírva rohantam el,és haza sem mertem menni,csak órákkal később.Utána persze jártam még hittanra,és a Papának sem szóltam,de akkor ott megtört bennem valami,amit sokáig nem tudtam meghatározni.Egyszerűen nem éreztem magaménak sok olyan dolgot,amit a családom magától érthetődőnek vett.
Elkezdtem kutatni,tanulmányozni más vallásokat-kíváncsiságból.Nem azért,hogy tarozzak valahova,szó sincs ilyesmiről.Csupán azért,hogy többet tudjak,többet lássak, és többet tapasztaljak.És megtanultam értékelni valamennyi vallás szépségét,amivel találkoztam.
Ezzel persze nem "tértem át" sehova.Csak én is alá tudom támasztani azokat,akik a toleranciát hírdetik;nekik van igazuk.Hiszen az egymás mellett éléssel együtt jár az elfogadás.Itt van például a cionizmus.Kérdem én:nem az a rasszista,aki mindenkit,aki nem az ő közösségébe tartozik,legoj-oz??Ezt én felhábotítónak tartom,ahogy a rasszizmus minden megnyilvánulását.Egyszerűen lebénít.Pár éve találkoztam egy neonáci sráccal;egyszerűen ledöbbentem,hogy ilyen még létezik?Úgy lebénított a jelenléte,hogy komolyan összehúztam mind a százkilencvenkét centimet és egy szót sem bírtam szólni.Iszonyú volt.Pedig ő észre sem vett.

Végül kialakítottam magamban egy,a vallásomtól különálló,személyes hitvallást.Hiszek a szeretetben,a szellem építő erejében,az emberben,és Istenben is,hogy mindenhol,mindenben ott van-sőt;Isten minden,nem csak akkor van jelen,ha valami szépet látok,akkor is,ha valami fáj-hiszen a fájdalomban is megvan a gyönyörűség(gondoljatok csak a szerelemre );ott van mindenben.Örök és megfoghatatlan,mégis oly közeli.
És kitalálhatjátok:nem mentem rabbiképzőbe.És a család végül megértette,hogy a saját utamat kell járnom.
És ennek már több éve,azóta mindenkit csak arra tudok bíztatni,hogy lásson minél többet a világból,és merjen változni!


Köszönöm,hogy leírhattam mindezt;és remélem,reagáltok rá valamit

Óóó én misén nagyon régen voltam.. talán 6-7 éves koromban elvitt egy barátnöm anyukája, hogy megnézzem milyen az. Emlékszem már akkor se értettem, hogy mi folyik itt és mért szenek azok a gyerekek olyan fehér chipset, és én mért nem ehetek?-)))

Én akkor voltam utoljára templomban, amikor a nagymamám meghalt,
és rendszeresen elmentünk. Akkor 5 éves voltam, és élveztem,
hogy ihattam bort.

Nekem nagyon sokoldalú a családom, ilyen téren: anyám-hinduizmus,
apám-ateista, nagyapám-zsidó (volt), másik nagyapám- katolikus...
szóval nagyon sokoldalú...
Komolyan úgy gondolom, hogy lesz ami lesz, ha egyszer meghalok,
akkor röhögni fogok, hogy én már tudom a titkot, ti pedig
nem!
Bár...azért hiszek valakiben. Milyen vallás-körítéssel? vagy csak
az hogy magadban hiszel? Tök mindegy.
Csak légy jó!

-))))))))
Anya pont ezek miatt az összefüggések miatt nem akarta elolvasni a Szilt. azóta meg nem tudja-) mert unalmasnak találja-)

Ti szoktatok templomba járni?

sheogy nem jön ide csak amikor ültem a misén és a pap perédikálkt eszembejutott egy csomó minden azt reméltem hogy újat mondok!

Sziasztok!

Penngaladiel írta:

Szméagol írta: Nem szeretem a hívőkben, hogy szemellenzőjük van. Egy bizonyos körön belül mozognak mind, amiből nem törhetnek ki. Nem tudnak felül emelkedni magukon és a nézeteiken. Nem tudnak pártatlanok lenni.

Olyasmit vársz el, ami lehetetlen Mert ha meggyőződtél már valaminek az igazáról, nem is egyszer, sőt, minden újravizsgálás és kétkedés során újra és újra, akkor azon miért kellene "felülemelkedni"? Szerintem ezt kevered össze a szemellenzővel... Másképp látom a dolgokat, mióta hívő vagyok, ez tény, és nem tudok pártatlan lenni abban az értelemben, hogy azt tartom, hogy az igazság abszolút, nem attól függ, hogy ki mit tart annak. De ez nem jelenti azt, hogy nem értem meg mások nézeteit vagy hitét. Csak nem értek vele egyet. Ez baj?

Akkor hagyjuk a "felülemelkedni" szót, mert ez tényleg mást jelent. Mondjuk azt "kilépni". Kilépni abból a körből. Az első és az utolsó mondatodon gondolkozz el. Ha felületes ember lennék azt mondanám, á, igen így mingyár más, de van ott egy tövis, amit még csak érzek, de nem értek. Na, ehhez kell a tapasztalat.
Arra viszont kíváncsi lennék, hogy a hívők hogyan látják a második világháborút. Ez az, amivel nem tudok megbékélni. Én valahogy úgy látom, hogy Isten számára nincs egyén, nincs élet. Amikor elveszi valakitől az életet nem nézi, hogy az illető szeret-e élni. Ha valaki meghal és a lelke a menyországba száll, nem sokat ér vele, ha inkább a testében maradt volna.

Rabyn: Most nem akarok itt életrajzot írni, szóval: amióta tudatomra ébredtem (3 éve) mélypont az életem.

Toma ez most, hogy jön ide?-)))
Egyébként minden MINDEN teremtésmítoszban, legyen az mesterséges, vagy népi vannak ilyen összefüggések. Még a többisten hitesekben is.

Szmegaol: ha lehet egy kérdésem: mért akarsz meghalni? Szerintem annak semmi értelme, hogy az ember eldobja magától az életet. Én is nagyon sokszor voltam már mélyponton még is élek! Mert mi mind túlélők vagyunk, s ehhez nincsen szükség isten(ekre) ehhez a magunkba vetett hitünkre van szükség!

Sokféle összefüggést találtam a Biblia és a Szilmarilok között.
Kezdjük ott hogy kezdetben volt Eru ugyanígy Isten volt kezdetben
kiválasztott népe az elsőszülöttek a tündék voltak, Istennek a Zsidók voltak a kiválasztott népe
másodszülöttek tán a keresztények akik sokat hibáztak.
Mandos csarnoka megegyezhet azzal a térrel amelyben a jó lelkek várták Jézus megváltását
Melkor egyértelműen a rosszat jelképezi Valinorban a Szilmarilok ellopásával a Bibliai kígyóhoz hasonult
ezzel a noldák felázadtak esküt tettek hogy visszaszerzik a Szilmarilokat. Elmentek Valinorból
ami a Biblia Paradicsomhoz hasonló önkénti száműzetés Mandos megátkozta őket mint Ádámot és Évát nem lehetett örök életük
itt persze más volt az átok. Az emberekre áttérve megkapák númenort
ez Jézus krisztust jelképezi szerintem amolyan ajándék de ezt is nagyrészük elpasszaolta
de páran nem lázadtak fel a tündék ellen így megalakult Gondor.
Fingolfin nagykirály eleste amolyan Dávid és Góliát csak itt Góliát nyert.(nem volt parittyája :evil3: )
Szauron elestét/Isildur/ pedig egy amerikai legendához kapcsolnám. aszerint volt egy fehér klán amely
elpusztította a sátán földi mását. bizonyíték: régészek találtak egy emberi koponyát amelyből két szarv nőtt ki
érdekes nem?

de még lehet egy csomó összefüggés.

Szméagol írta: Nem szeretem a hívőkben, hogy szemellenzőjük van. Egy bizonyos körön belül mozognak mind, amiből nem törhetnek ki. Nem tudnak felül emelkedni magukon és a nézeteiken. Nem tudnak pártatlanok lenni.

Olyasmit vársz el, ami lehetetlen Mert ha meggyőződtél már valaminek az igazáról, nem is egyszer, sőt, minden újravizsgálás és kétkedés során újra és újra, akkor azon miért kellene "felülemelkedni"? Szerintem ezt kevered össze a szemellenzővel... Másképp látom a dolgokat, mióta hívő vagyok, ez tény, és nem tudok pártatlan lenni abban az értelemben, hogy azt tartom, hogy az igazság abszolút, nem attól függ, hogy ki mit tart annak. De ez nem jelenti azt, hogy nem értem meg mások nézeteit vagy hitét. Csak nem értek vele egyet. Ez baj?

Szméagol írta: Itt nem téríteni kell.

Definiáld nekem légy szíves, hogy mit értesz térítésen, mert én nem éreztem úgy, hogy akár én, akár bármelyik keresztény/keresztyén itt a topikban ilyesmit tett volna....

Sziasztok!

Penngaladiel írta: Sil, csak egy rövid megjegyzés, mert mélyebben belebonyolódni nem érdemes a témába, főleg ilyen indulatosan....

Ki az indulatos? Te vagy Sil?
Nézd Penni, ha Isten keres engem akkor nem nagyon született nyomozónak. Üzenem neki, hogy találjon meg gyorsan, mert már csak 1 lépésem van hátra a halálba vezető útig. És ez az egy lépés is elkezdődött már. És meggyorsíthatnám a folyamatot, ha nem tartana itt egyetlen dolog. Ezek után mit mondjak? Én irigylem Silt, ő tudta a maga útját járni, Silnek önmaga az "istene". Az én "istenem", tehát én, nem volt elég erős. Isten te vagy, akárhgy hívod. Magadban hiszel. De kivetítheted, mint második személy.

Nem szeretem a hívőkben, hogy szemellenzőjük van. Egy bizonyos körön belül mozognak mind, amiből nem törhetnek ki. Nem tudnak felül emelkedni magukon és a nézeteiken. Nem tudnak pártatlanok lenni. Persze a nem hívők közül se mind tud olyan lenni. De azok között vannak. Ezért van az, hogy én képes vagyok irigyelni azokat, akinek megmutatta magát. Képes vagyok azt mondani van, kiknek létezik van akiknek nem. Mert tökéletesen megértem a másik oldalt is.

Itt nem téríteni kell. Itt közöld a véleményed. Hogy jobban megismerhessünk. Még abból is sok mindent lehet levonni, ha valaki csak annyit válaszol a "Hiszel?" kérdésre, hogy "Igen" vagy "Nem". Engem érdekelnek a más szempontok.

Sil, csak egy rövid megjegyzés, mert mélyebben belebonyolódni nem érdemes a témába, főleg ilyen indulatosan....

Vannak olyanok a topikban, akik agresszíven agitálnak az istentagadásuk mellett. Mennyivel jobb ez, mint az én "térítő" magatartásom, amikor én csak a saját tapasztalataim alapján állítok dolgokat? Mert én MEGTAPASZTALTAM Isten jelenlétét, gondoskodását, szeretetét, és TUDOM Istenről, hogy Ő mindenkit szeret és azt akarja, hogy mindenki megtalálja Őt. Bocsánat, ha ezt néha kimondom. De ha jól tudom, azért is lett ez a topik létrehozva, hogy ne más topikokban harapózzon el a téma. Mivel itt alapvető hitkérdésekben és világnézetekről folyik a diskurzus, ráadásul ezek olyan témák, amelyeket elég nehéz objektíven kezelni, legyünk annyira rugalmasak, hogy az esetleges konfliktusokat higgadtan próbáljuk meg megoldani... Amúgy meg a térítés az lenne, ha nekiállnék prédikálni, hogy térjetek meg, különben... amitől viszont nekem is a hideg futkos a hátamon, mert emlékszem arra az időre, amikor még én sem voltam keresztény, és kaktuszként reagáltam az ilyesmire

Semmi gondom nincs azzal, hogy te nem fogadod el Isten létét. Úgy értem, hogy ettől én nem érzem személyemben sértve magamat És nem is mondom meg, hogy miben higgyél, ha így érzed, akkor nagyon félreértesz és rosszul viszonyulsz ehhez az egész témához. De engedd meg NEKEM, hogy én higgyek abban, hogy Isten téged is keres... Ugyanis nem a mi hitünkön múlik Isten létezése. Közted és köztem az a különbség, hogy te (még) nem tapasztaltad meg Istent, én meg igen.

Maradjunk ennyiben, és tartsuk tiszteletben egymást - még ha egymás hitét nem is tudjuk elfogadni...

Oisin: Én nem támadlak azért, hogyha nem hiszel Istenben, és elfogadom a Te elveidet is. Valamiben vagy Valakiben hinni nagyon nagy ajándék, és ez a hit nem mindenkinek adatik meg.
Sokan vagyunk (pl.: én is) akiket születésünktől fogva kereszténynek neveltek, és magamon érzem, hogy még így se könnyű kiállni a hitem mellett, sokszor előfordul velem, hogy kételkedem (bár ez nem csak magamnak köszönhető, mert vannak akik még rátasznek egy lapáttal...)
Nehéz hinni pláne úgy hogy az embert nihilistának/ateistának nevelték a szülei. Aki így neveltetett és mégis van benne hit, megtér és Isten felé fordul, hatalmas kegyelem részese, ez egy nagy ajándék. Én mégis úgy gondolom, hogyha sose találkoztam volna olyan emberekkel akik katolikusnak mondják magukat, és mégis kételkednek, az életük megbicsaklik és tele van hibával, akkor sose lett volna rá alkalmam, hogy megerősíthessem a hitemet. Úgy persze könnyű hinni, hogy valaki katolikus családban, katolikus iskolában neveltetik, és katolikus baráti köre van, és sose ismerte meg, hogy van egy nagyon erőteljes másik nézőpont is...
Sajnálom azokat az embereket és egyben szégyellem is akikről tudom, hogy katolikusok, és még is olyan dolgokat művelnek ami még egy hitetlen ember esetében is megdöbbent. Ilyenek például a szabados elvek amelyek ma egyre nagyobb teret kapnak, és egyre többen ismerik el őket, és a testi vágyak mérték nélküli kiszolgálása (a lelkiismeret elaltatásának fennhatósága mellett ). Ha valaki aki látja, hogy hitben nevelkedett emberek tesznek ilyeneket akkor könnyen elfordulhat a vallástól, mert a természetes erkölcs mindenki szívébe van írva (még a hitetlenekébe is)...
Hinnni Istenben, és a Megváltásban nagyon nehéz, mert nem kézzel fogható, nem lehet egy az egyben bebizonyítani, de ha az Egyház és tagjai/követői gyarlóságát nézzük, úgy még nehezebb. Remélem, hogy a világ pozitívan is változik majd, és "Felkel még a Nap"

Üdv:

Aeglos

Oisin írta: Én megpróbáltam bővíteni az ismereteimet a kereszténységről ahogy javasoltad, de úgy tűnik, Ti, hívők, nem vagytok partnerek ebben, így aztán nem látom értelmét a további párbeszédnek. Azért a vita mégsem volt haszontalan: meggyőztetek róla, hogy a kereszténységet támadni jogos ugyan, mert valóban védhetetlen, de fölösleges, mert már nem létezik. Isten halott. És erre Ti vagytok a bizonyíték!

... hát, elég hamar feladtad, Oisin. Sajnálom... De azért nem féltelek: Isten sokkal türelmesebb nálunk, embereknél. Talán éppen azért, mert Ővele ellentétben mi halandók vagyunk...

Viszont egyvalamiben szeretnélek kijavítani: nem mi győztünk meg, azt hiszem. Már a vita kezdetén meggyőzted magad nélkülünk is... Ám a záró kijelentéseid mintha nélkülöznék a valós logikai kapcsolatot... legalábbis "sz.v.sz."

Drága Oisin, annál a kérdésnél, hogy mi a kereszténység, mire vagy kíváncsi? A tanokra, vagy a lelki tartalomra? Nem mindegy.. az előbbihez azt gondolom, egy jó szakkönyv, (vallástudományi- történeti) jó lehet, g ha a dogmára vagy kíváncsi, egy dogmatikai könyv+ mondjuk Somfai Béla, vagy Turay Alfréd atya, de a lelkiséget elég nehéz elmagyarázni, mert az kb. olyan, mintha a szerelmet akarnád elmagyarázni.

A nietzschei gondolatok interpretációjához annyit, az én értelmezésemben Nietzsche nem föltétlenül azt mondta, hogy mindenfajta Isten halott, hanem annyit, hogy ez az Isten, (vagy megkockáztatom- istenkép) le kell lépjen a porondról, ami nem jelenti azt, hogy de mostmár aztán sohatöbbé semmi törvény ne legyen. Messzire vezetne ha most minden gondolatomat kifejeteném, épp ezért javaslom, hogy részben a többiekre való tekintettel inkább priviben vagy méginkább, ha lehetőség nyílik rá, élőszóban beszéljük át a dolgot, mert azt hiszem, érdemes rá....és izgalmas lenne veled egyet vitatkozni, amennyiben elfogadsz vitapartnernek..

Minden jót, és: NE FELEDJÉTEK AZ EGYMÁS VÉLEMÉNYE, NÉZETEI IRÁNTI TÜRELMET!!

Amúgy nem kérdezted még magadtól, hogyha Isten halott, MI miért vagyunk itt?

Valakinek a helyébe kell lépni, nem?

Üdv, Oisin

Oisin, a világért sem szólnék be Neked, de Isten nem lehet halott, csak azért, mert Te fel tudsz tenni olyan kérdéseket, amire mi nem, vagy nem jól tudunk válaszolni. Ha kívánod szívesen összehozlak pl Várszegi Asztrikkal OSB, ő talán kompetensebb a témában

Amúgy nem kérdezted még magadtól, hogyha Isten halott, MI miért vagyunk itt?

Navaer!
Felagund

Idézet Oisin: "Mivel nem tudtatok válaszolni, azt kell hogy gondoljam, hogy Ti, hívők, egyáltalán nem ismeritek a kereszténységet, csak vakon hisztek benne, anélkül, hogy fogalmatok lenne róla, mi fontos benne és mi nem. Ha nem tudtok a saját hitetekkel kapcsolatban ilyen egyszerű eldöntendő kérdésekre sem válaszolni, akkor nem lehet valami fontos számotokra. Úgy látszik, Nektek, hívőknek, csak a "klubtagság" a fontos, csak azért vagytok keresztények, hogy egy nagy csoport tagjai legyetek, és elmondhassátok magatokról, hogy "Én is keresztény vagyok, mint Te".


Oisin szerintem ez eléggé sértően hangzik!! :nono: Pedig én nem vagyok keresztény.
Lehet nem olvastad el amit én írtam, de ez olyan mintha tőled megkérdezné valaki, mért hisze abban amiben hiszel? Mért szereted ezt vagy azt? Mért vagy szerelmes ebbe vagy abba! Vannak kérdések amikre az ember nem tud válaszolni. Ezek az érzéseire vonatkozó érzések. És A keresztények, hisznek, és szeretnek hinni a keresztényhitükben, istenükben. Sose fogják megmondani mért hisznek benne, mert nem lehet megmondani. Te se tudod megmondani mért nem hiszel benne, csak körvonazali tudod, csak szidást tudsz mondani rá. Honnan tudod, hogy azért mert nem fogalmazaták meg, "pontokban", mért hisznek, még nem ismerik a saját vallásukat?

Estel,

Én tőletek nem vártam semmiféle listát, különösen nem egy olyan listát, ami kimerítően leírja a kereszténységet - ilyet nyilvánvalóan nem lehet összeállítani. Én állítottam össze egy listát, meglehetősen önkényesen kiemelve néhány, számomra fontosnak tűnő elemet, és anyit kértem tőletek, hogy mondjátok meg, Ti, hívők, hogy szerintetek ezek valóban fontos, nélkülözhetetlen elemei-e a kereszténységnek, vagy sem. Szvsz ez semmiféle nehézséget nem okozhat annak, aki valamelyest ismeri a kereszténységet.

Én megpróbáltam bővíteni az ismereteimet a kereszténységről ahogy javasoltad, de úgy tűnik, Ti, hívők, nem vagytok partnerek ebben, így aztán nem látom értelmét a további párbeszédnek. Azért a vita mégsem volt haszontalan: meggyőztetek róla, hogy a kereszténységet támadni jogos ugyan, mert valóban védhetetlen, de fölösleges, mert már nem létezik. Isten halott. És erre Ti vagytok a bizonyíték!

Üdv, Oisin :itscool:

"Hát nem tudom. Millió olyan ember van akire úgy tűnik túl sokat mér. Honnan tudod hogy Rád mit mér majd? Hát nem kifürkészhetetlenek az útjai? És nem akkor szereti a legjobban az embert, ha sokat mér rá, hogy közelebb kerüljön hozzá?"

Minden ember lelkierejéhez és hitéhez mérten kap próbatételeket. És ezek nagysága akkora, hogy a szellem küzdelmek árán képes legyen őket "túlélni". Nem kaphatunk olyan mértékű próbatételt, melyeket lehetetlen lenne teljesítenünk. Az értelmetlen lenne.
Az ember nem akkor képes közelebb kerülni Istenhez, ha Ő minnél többet mér rá, hanem akkor, ha ezeket a szenvedéseket képes alázattal elfogadni.
Én egy lépcsőnek képzelem el ezt, amelyen fel szeretnénk juni, és ez úgy lehetséges, hogy a fokokon lévő próbatételeknek megfelelünk. Ha eljutottunk egy bizonyos szintre, akkor azokat a próbatételeket, amiket mi sikeresen átvészeltünk, már nem fogjuk igazán súlyosnak érzékelni saját magunkra nézve. Azon a lépcsőfokon már áthaladtunk. Akkorát azonban nem léphetünk, hogy a második fokot elérjük, mindig csak azt, ami következik. Mindig a következő lépcsőfokra kell magunkat felküzdenünk, hogy ezáltal képesekké váljunk a továbbhaladásra.
Ezért van az, hogy egyazon problémát másként érzékelnek emberek. Van aki ezen már túlhaladt, és van, akinek pont ez a következő feladata.

Van, aki élete folyamán elbukik, és képtelen a próbatételt kiállni. Ők a következő életükben újra kezdik. És újra és újra minden életükben, míg meg nem erősödnek annyira, hogy a szeretet ereje által képesek legyenek továbblépni.

Nem a keresztény vallásban hiszek. Hiszem, hogy van Isten, de azt is, hogy nem aképp létezik, ahogy ezt az egyház vallja. Ugyanis az a vallás, melyre a keresztény !egyház! tanít, mindössze egy eltorzult képe az igazi tanításoknak.

Finwe elmehetnél lekipásztornak.
én próbálom betartani a tíz parancsolatot
és a főbűnöket nem elkövetni

Finwe írj te is !!!! hogyan osztályozod magadat

Penngaladiel írta: Azt nem tudom, elég erős-e a hitem egy olyan próbához, mint Ábrahámé, de Isten mindenkire csak annyit mér, amennyit el tud viselni.

Hát nem tudom. Millió olyan ember van akire úgy tűnik túl sokat mér. Honnan tudod hogy Rád mit mér majd? Hát nem kifürkészhetetlenek az útjai? És nem akkor szereti a legjobban az embert, ha sokat mér rá, hogy közelebb kerüljön hozzá?
Szerintem a hit nem egy "kész dolog", mindig és folytonosan történő "küzdelem", önmagunk folytonos vizsgálata.Amibe az is beletartozik, hogy mindig megvizsgálom azt, hogy amiben hiszek azt teljesen elfogadom e, vagy pedig magam állítok kritikát Istennel szemben. Mert a hit az én véleményem szerint nem "összkomfort", hanem egy nagyon is hmm... durva és otromba dolog tud lenni (ld Ábrahám példáját.)
Szóval az a kérdésem, hogy nem lehetséges, hogy Te magad állítasz kritikát Istennel szemben? Bele tudod e magad valamennyire képzelni magad Ábrahám helyzetébe? És ha nem, az mit jelent hited erejét illetően?
Bocs , nem akarok számon kérni rajtad semmit, csak ha nem bánod, akkor szeretném tudni, hogy mennyire is végiggondolt, átérzett dolog is Nálad a hit. Vagy bárkinél. Bárki válaszolhat erre a kérdésre!

Szméagol írta: Én irigylem azokat, akik hisznek benne. Akiknek "bizonyította"(azokat főleg) és akiket így neveltek (azokat kevésbé). De sajnos nekem már számtalanszor tapasztalnom kellett, hogy vagy nincs Isten vagy rólam nem gondoskodik (na, hívők? Melyik? : ). Mindig saját magamra voltam hagyatkozva a nehéz helyzetekben és számtalanszor döntöttem rosszul. Volt, hogy jól, de azt is csak magamnak köszönhetem. Jó lenne azt hinni, hogy valaki vigyáz reám, de nem megy. Nincs miből merítenem a hitet.
Ha valaki eljut odáig, ahol én vagyok, annak nagyon nehéz Istenben hinnie.

Szméagol, biztos vagyok benne, hogy Isten gondoskodik rólad, és remélem, hogy egyszer megismered Őt, és visszatekintve meglátod majd az Ő kezét a legnagyobb nehézségekben is, és akkor látni fogod, hogy Ő mindig melletted volt, akár rosszul döntöttél, akár jól. Mert Isten gondoskodása nem azt jelenti, hogy Ő dönt helyetted, hol lenne akkor a szabad akarat? De amikor úgy érzed, hogy magadra vagy utalva, Ő akkor is ott van és a körülményeket a javadra tudja fordítani...

akinorev írta: Láttátok már a Minden6ó-t? Az ilyen filmek a vallás megcsúfolói.

Csak érdekességként, a gyülink levelezőlistájára írta valaki a filmről:

Ha gondolkozol azon, hogy megnézd-e Jim Carrey új filmjét, szeretnélek bátorítani, hogy tedd meg.
Én arra számítottam, hogy felszabadult ökörködés lesz végig, kicsit talán le is járatják a kereszténységet, Istent pedig hamisan ábrázolják.

Pozitív csalódás ért. A film nagyon komoly kérdéseket hoz fel, ráadásul a lehetôségekhez képest eléggé klisémentesen, szerintem. Olyanokat, amikrôl még keresztények sem szeretünk sokszor beszélni mások elôtt: imádság, kétségek, Isten gondviselése, vezetése és a szabad akarat. Többször az volt az érzésem, hogy olyan ember írta ezt a filmet, aki valahol mélyen ismeri és érti Isten igazi lényét, kegyelmét. A film honlapján ( www.brucealmighty.com/ ) kiderül, hogy a rendezô és Jim Carrey is keresôk, keresik Istent.

Valószínü, hogy az emberek többségét Jim Carrey neve vonzza a moziba (a bemutató hetében több mint 58ezren látták Budapesten), de ha nem is keresztény propagandafilmnek készült, szerintem van esély rá, hogy Isten többekben munkálkodik általa.