Vallás

Brisa: Hát persze, hogy a hívő írta. A szkeptikus valami olyasmit írt volna, mint a tücsök és a hangya meséje: a hangya szorgalmasan dolgozik és földönfutó marad, a tücsök muzsikál és betegre keresi magát vele, a hangya erre megkéri a tücsköt, hogy ha Párizsban jár, köpje le La Fontaine sírját...

Darkman írta: Brisa, mondtam már, hogy imádom a tudományos szemüvegedet?



Nekem is van ám... :tongue:

Most megleptél, Darky drága. Tényleg? Tényleg van neked is tudományos szemüveged? Eddig még nem találkoztam vele.

[size=9:1ntwmhbj](Imádod? Hm... nocsak, csak nem hiányzik egy kis realizmus? )[/size]

Telcontar: Attól eltekintve, hogy a szkepikus babát nem sikerült jól megfogni, tetszik a történet. De látszik, hogy a hívő baba írta.

Sil, szerintem rossz úton jársz. Az analógia azért jó, mert a magzatok nem tudhatják, van-e élet a születés után. Nem a mi semszögünkből kell olvasni, hanem az övékből! És ez nem annak a bizonyítása, hogy létezik halál után élet, hanem annak a párhuzama, ahogy mi beszélünk a túlvilágról úgy, hogy a jelen fizikai világban kézzelfoghatónak tekintett bizonyítási eljárások egyikét sem lehet alkalmazni rá. Ez nem az életről, hanem a hitről szólt. Mi most mosolygunk a magzatok "naivitásán". És lehet, hogy éppen így fogunk mosolyogni az élő emberek naivitásán a túlvilágról. Vagy nem. De ezt csak akkor tudjuk meg, ha ott leszünk vagy sehol leszünk. Addig marad a hit.

Ez a szemüveges hasonlat tényleg nagyon jó!
És fel lehet próbálni más szemüvegeket is, csak azokkal nem lehet olyan jól látni azokat a dolgokat, amiket általában nézünk. Én pl. rövidlátó vagyok, mégis nagyítóval nézem a lepkeszárnyakat. És azokat nem is szabad távcsővel nézni, mert abból megértrés nem lesz.
Néha rájön az ember, hogy a másikéval jobban lát. Mert egy idő után mást kezdünk nézni.
De sajna nem jó minden szemüveg. Van olyan, ami túl erős ahhoz, hogy néhány színfoltnál többet lehessen látni.
Ez a levevés dolog pedig... A szemüveges azért hord szemüveget, mert kell neki. Különben nem lát jól.

Angelina: Én is így vagyok vele, csak nem szeretem kimondani. Vannak emberek, akik kiröhögik, ezért inkább csak e szerint élek.

Hali !
Telcontar;ez nagyon-nagyon szep volt!!
En a magam reszerol ugyan nem vagyok teljesen biztos abban,hogy mindenkeppen egy termeszetfelettiben;egy szellemben,vagy egy antropomorf lenyben,egy abszolutumban kell hinnem!Isten biztosan letezik;csak az a kerdes,hogy milyen formaban?En meg erre nem talaltam valaszt,hiaba kaptam kereszteny neveltetest es jartam zsido iskolaba es baratkozom a keleti tanokkal(igaz;abban meg kezdo vagyok ) a magam utjat meg nem fedeztem fel teljesen.
De mar rajottem,hogy mi a legfontosabb az eletben!
Buddha es Krisna tudhatott valamit;ami az "elni es elni hagyni" elven es a megismeresen alapszik.
A megismeres neve:a SZERETET.Amikor oda akarom adni magamat valaminek,vagy valakinek.Szeretni akarom,hogy megismerhessen,es meg akarom ismerni a vilagot,hogy szerethessem.Fel akarom fedezni,es meg akarom segiteni a dolgokat,hogy ajandekkepp visszakapjam toluk onmagamat.Hogy elni segitsenek!
Ez azonban csak akkor lehetseges,ha meztelen valosagukban szemlelem oket,sot;bajukban,szegenysegukben,arvasagukban,azon a ponton,ahol szukseguk van ram.
A szeretet az emberre valas muveszetenek esszenciaja.
A szeretet eletelv,eletgyakorlat.
Eletut.
Muveszet.
Es en oszinten hiszek benne !
/es nem kellenek a szemuvegek!!!! /

Gandhi is hitte;"A szeretet langjaban a legkemenyebb vasnak is meg kell olvadnia"
-Hat nincs igaza??

Sziasztok! Most kaptam emilben az alábbi szösszenetet. Szerintem jó analógia...

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében.
Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus".
A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben?
Hát persze. - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy
felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra,
ami ott kint vár bennünket!
Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a
kinti, külső élet?
Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos sokkal
világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és
a lábunkkal fogunk menni!
Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és
eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is
működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem
lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl
rövid!
Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog
kinézni. - mondja a kis hívő.
Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért
vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más,
mint egy nagy sötét tortúra!
Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, -
mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az
édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk!
Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus.
Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem
létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő.
Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is
ilyen!
A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben
vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja
világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az
igazi életünk a születés után kezdődik!

Sil, a szemüveges hasonlatod nagyon tetszik! Valóban, azzal együtt, hogy megtanulunk látni, hallani, beszélni, már gyerekkorunkban megtanuljuk a kultúránkra jellemző világszemléletet is, amin keresztül látjuk, értjük, és amihez viszonyítva értékeljük a dolgokat. Ezektől a belénk rögződött sémáktól teljesen soha nem tudunk megszabadulni: nem tudjuk eldobni a szemüvegünket, mert anélkül nem látunk, de ha akarjuk, időről időre felpróbálhatunk más szemüvegeket is, hogy egy kicsit másképp lássuk a dolgokat. És ha ezt módszeresen gyakoroljuk, megtanulhatjuk felismerni, mi az, ami a szemüveghez tartozik (előítélet), és mi az, ami a világhoz (tény). És akkor sokmindenről, amiről valaha azt hittük, hogy a világ egyik legalapvetőbb tulajdonsága, hiszen bármerre néztünk, mindig magunk előtt láttunk, kiderül, hogy csak légypiszok a szemüvegünkön! Aki veszi magának a fáradságot, hogy megismerjen más kultúrákat is, az előbb-utóbb rájön, hogy minden igazság és érték relatív. Persze ehhez bátorság is kell, mert ezek után az ember már csak saját magában talál kapaszkodót, semmi másban - ha talál...

Üdv, Oisin

Hatalmas egy film és igen jó a színészi játék. Edward Norton a csúcs. Képzeljétek el, ahogy az ortodox zsidókhoz, akik nem akarnak felszabadultan énekelnia zsinagógában, a rabbi bevisz egy komplett gospel-kórust. Ezek az emberek, akik képesek más szemüvegével nézni a világot és ezzel megmutatni, hogy mindig van tanulnivalónk, fejlődnivalónk.
Erről jut eszembe a mondás: "A jó pap is holtig tanul." Azaz még a legelkötelezettebbek, legműveltebbek is mindig tudnak újabb jelentésréteget felfedezni bármely dogmarendszer, szent szöveg stb. kontextusában... (Dín, precízen fogalmaztam?)
Számomra fontos tanulság (a gondolatok topicban folyó irodalmi-értelmezési vita kapcsán is), hogy más rendszerek bírálata nem visz közelebb a saját magam által elfogadott rendszer megértéséhez. Nem az erősít meg, ha azt látom, hogy más téved. Az erősít meg, ha azt látom, hogy más rendszerek is ugyanazt gondolják helyesnek, mint én. Hermész Triszmegisztosz által megfogalmazottak szerint (Ami fent, úgy lent) az analógiák vezetnek sok-sok felismerésre; legfontosabb pedig ezek között az a rendszer, amely az egymástól látszólag különböző tárgyú és eszközű "tudományok" (ide értve a teológiától az asztrológián át a fizikáig mindent) mögött húzódik. Mert e a rendszer az alapja (szerintem) mindennek. És pl. a matematika sokszor mintha épp ezt modellezné...

Lamorak írta:

Dínchamion írta: Mindenkinek nagyon, sőt NAGYON tudom ajánlani az Ég velünk c. filmet Ben Stillerrel, Edward Nortonnal és Jenna Elfmannal... Hit és vallás, az ezekhez való hozzáállás - a XXI. században. Azon túl, hogy nagyon szórakoztató, igen komoly mondanivalója is van.

Üdv:

És mi a 'mondanivalója', és hol van?

Ehhe. Természetesen nem _úgy_gondoltam. Arra gondoltam, hogy a karakterek a megnyilvánulásaik során olyan álláspontot fejtenek ki a hitről és a vallásról, amelyek elgondolkodtatóak és megszívlelendőek lehetnek. (Már az egész alapszituáció: egy pap és egy rabbi 1. a legjobb barátok; 2. felforgatják a hagyományokat; 3. New Yorkban.)

Mindezzel azt akartam mondani, hogy szvsz szép példája a toleranciának és a dogmáktól való szakításnak. Például a zsidó istentiszteleten a harlemi gospel kórus. Üt.

Ezt értettem "mondanivaló" alatt. Szerencsésebb lett volna a _jelentésréteg_ használata, de már éjjel volt...

Üdv:

Mit ér a szemüveg,ha nincs mögötte senki sem?

"Erősnek,legyőzhetetlennek érzed magad? Akkor zabolázz meg egy asszonyi lelket!"

Dínchamion írta: Mindenkinek nagyon, sőt NAGYON tudom ajánlani az Ég velünk c. filmet Ben Stillerrel, Edward Nortonnal és Jenna Elfmannal... Hit és vallás, az ezekhez való hozzáállás - a XXI. században. Azon túl, hogy nagyon szórakoztató, igen komoly mondanivalója is van.

Üdv:

És mi a 'mondanivalója', és hol van?

Mindenkinek nagyon, sőt NAGYON tudom ajánlani az Ég velünk c. filmet Ben Stillerrel, Edward Nortonnal és Jenna Elfmannal... Hit és vallás, az ezekhez való hozzáállás - a XXI. században. Azon túl, hogy nagyon szórakoztató, igen komoly mondanivalója is van.

Üdv:

Gandalf írta: De miért kéne feltétlenül minden szemüveget kipróbálni? Ezzel az erővel akár le is vehetnénk a szemüvegünket, vagy becsukhatjuk a szemünket!

Nem kell kipróbálni mindet. Az ember megteheti, hogy nem törődik a világgal, azt hisz róla, ami neki kényelmes vagy kijelenti, hogy "márpedig ilyen és kész". Másik lehetőség, hogy érdekli, milyen a világ; bár megtudni sosem fogja, hiszen a valóság bőven túl van a felfogóképességünkön (példának okáért a színspektrumból is csak egy szűk réteget érzékelünk, más élőlények más sávokat), azért megpróbálja minél több oldalról megismerni, hogy legalább elképzelése legyen a dolgok működésérő (szemben az előzővel, ahol csak a dolgok megjelenéséről van elképzelése).
Az embernek nem feladata, hogy megpróbálja megérteni maga körül a világot. De van, akit érdekel és az bizony váltogatja a szemüvegeket. Egyébként az empátia képessége is egyfajta szemüvegváltás: megnézed a dolgokat a másik ember szemszögéből is.
Ha valaki behunyja a szemét, abból lesz az igazán érdekes ember, aki még a tényeket sem hajlandó figyelembe venni. A pszichiáterek mesélhetnek erről. Aki pedig szemüveg nélkül nézi a világot, az nem értelmezi, amit lát; ilyet viszont nemigen tudok elképzelni.
Hangsúlyozom, hogy a szűrőváltás vagy nem váltás nem jelent értékkülönbséget, csupán másfajta habitus. Az "állandók" jelentik a világ alapjait, ami alapján működni tud, a "változók" az útkeresést, ami alapján fejlődni tud. Mindkettőre szükség van.

Gandalf írta: És ha én ragaszkodom a sajátomhoz? Mert ettől leszek az, aki...

Szerintem nem a szemüveg teszi az embert - ne függj mástól, csakis saját magadtól. A világ értelme nem a hegyen, s nem a völgyben van. El se kell menned. Lépned sem kell. Szemüvegre sincs szükséged.

Üdvi

Brisa, mondtam már, hogy imádom a tudományos szemüvegedet?



Nekem is van ám... :tongue:

Én is a nyitottság híve vagyok, ezért hajlandó vagyok az összes rétest megenni. Az összes (na jó, legfeljebb sok) vallás és hitrendszer tanulmányozásával, a közös pontok megragadásával és a szélsőségek elvetésével sikerült pl. olyan álláspontot találni, amely mindegyik gondolatrendszerhez közel áll (viszont mivel ezen rendszerek többsége kapásból elveti a másfajta igazság lehetőségét is, ezért ez a "rokoni szál" egyoldalúnak tűnhet).

Én a tudomány szemüvegén keresztül nézem a világot. (Na? Jól áll? )

Amúgy a szemüveg vakká is tesz minket valamelyest. Mert mondjuk az én szemüvegem zöldnek mutatja a világot, és így kiesik számomra csomó más szín és dolog. Vagy: mivel a tudomány nem bizonyította be, hogy a fejünk felelett ufók repkednek, ezért nem hiszek bennük. De ha történetesen mégis leszállna egy az orrom előtt (mert ugye, ami nincs bizonyítva, az attól még létezhet), csak röhögnék, meg vállom veregetném a kis zöld, gülüszemű lényeket, hogy "Jó trükk, apukám, jó trükk."

És ez így van a kereszténység nevezetű szemüveget viselőkkel is. Csak ők más színben látják a világot, mondjuk sárgában. Így ők mást látnak meg, mint én, de ők sem láthatnak mindent. Azaz az ő szemüvegük is épp oly "torz" (nem negatív értelemben, hanem inkább "elferdített"-ként használom), mint az enyim.
Ők valószínűleg teljesen másképp reagálnának a zöld, gülüszemű kis lényekre...

Ezt érdemes észben tartani, és időnként levenni a szemüveget. Én például Darkyn szoktam gyakorolni olykor. (Persze nem csak rajta. Időnként néhány "oltári baromság"-nak meg "felháborító"-nak tartott könyv és film is megteszi. [size=9:1gmwgotb]Hm... asszem rá kéne vennem magam, hogy meghallgassam Svin kedvenc zenéit is...[/size]) Nem mondom, hogy könnyű, és lelket masszírozó dolog, de szerintem időnként meg kell tenni, hogy nyitott maradhasson az ember.

Sil írta: szerintem a hit, a vallás része annak a szemüvegnek, amin keresztül a világot nézed...

Én szűrőnek hívom, utalva arra, hogy a beérkező információk helyességét és elfogadhatóságát minősíti. Ami nekem ténykérdés (mert úgy állítottam be a szűrőmet), az másnak talán ökörség és ez fordítva is így lehet. Minél "erősebb" a szűrő, annál kevesebb információt dolgoz fel a befogadó és annál több kerül "vizsgálatlanul" a "kukába". Ebből azután felépül egy relatív tény- és összefüggésrendszer, amely az adott személy világnézetét adja. Akinek ez a szűrője túl gyenge, az mindent elhisz és totális káosz marad benne: mindig azt fogadja el igaznak, amit utoljára hallott, amire emlékszik. Akinek a szűrője túl erős, arra mondják: vaskalapos. Határozott véleménye van a világról, annak minden apró részéről, néha akkor is, ha nem ért hozzá és nem tudja elképzelni, hogy rajta kívül másnak is igaza lehet. Szvsz a kettő között nagyon széles az a sáv, amelyen belül mozogni lehet. Nálam például meglehetősen szűk a "biztosan tudom" sáv, elég széles az "akár így is lehet", van egy adag "nem valószínű, de egy átgondolást megér" és végül van a szokásos "nyilvánvaló baromság" kategória. Viszont ezek tartalma néha a magam számára is meghökkentő. Én így dolgozom fel a személyes hit rendszerét.

Sil írta: Meg hogy pár éve olvastam egy könyvben ... A lényeg az volt, hogy alapjában véve minden út helyes, bármelyiket is követi az ember, mindegyik utat követve lehet fejlődni.

Telcontar írta: a vallásos hit egyfajta ezoterikus bölcsesség, szvsz az önkeresés útja. Hasonlattal élve: a Bölcsességnek egyetlen Hegye van, de oda számtalan út vezet.

Pontosan erre céloztam, és hozzátenném, hogy szvsz ha valaki nyitottabban áll a többi út kérdéséhez, hamarabb megláthat összefüggéseket, effektíve tudatosabbá (és talán gyorsabbá, bár ez nem futóverseny) válhat a fejlődése. Egyszerű példa: a közgazdasági Nobel-díjak jókora részét nem közgazdászok, hanem matematikusok kapják. Ugyanis egészen más oldalról állnak ugyanazokhoz a kérdésekhez.

A mákosrétes-szekciónak meg üzenem, hogy ópiumisták! Az almás nálam a második helyen van.

Sil írta: szerintem a hit, a vallás része annak a szemüvegnek, amin keresztül a világot nézed... És ezt a szemüveget nem tudod (és nem is akarod) levetni.

Pontosan, ezt mondtam én is, csak nem ilyen érthetően...

Elrond írta: Darkman: Nem igazán értek veled egyek!
Nézdd meg az apostolok jellemét!
Jakab(az egyik) és fivére János: Lobbanékony természetűek, Jézus a "Mennydörgés fiainak" nevezte őket.
Tamás a kétkedő, Júdás pedig az áruló. Péter ingatag személyiség, olykor-olykor elhamarkodottan cselekedett.

Darky nem erre gondolt, hanem a hivekre. Arra, h akármilyenek az apostolok, akkor is egy hit van, egy rendszer, amiben elvileg az összes hivőnek egyet kell érteni (erről szól a dogmatika: h pontosan mi is ez a rendszer, és azok a szövegek, amik 'kinyilatkoztatottként' az alapját szolgálják, mit is jelentenek; erről szól az egész 'eretnekség'-kérdés, mármint arról, h mi a 'helyes' értelmezés: aki nem a 'helyes' módon érti a bibliai szöveget, az az eretnek: Arius, Pelagius, stb.).

Elrond írta: Ráadásul a a vallás segít Isten megismerésében, segítségével könnyeben tudunk Vele eggyé lenni - véleményem szerint.

Látod, ez már egy 'belső' vélemény, egy hivő véleménye. Egy nem hivőnek ez semmit sem mond arról, mi a vallás és hogy működik (hogyan produkál jelentéseket, vagy, h maradjak a saját definicióimnál, hogyan szervezi a jelentésképzést).

Egyébként meg nem értem a rétes-vitát: már tegnap is akartam mondani, egyik sem, hanem nyilván az ALMÁS!!!!