Vallás

Darkman: Nem igazán értek veled egyek!
Nézdd meg az apostolok jellemét!
Jakab(az egyik) és fivére János: Lobbanékony természetűek, Jézus a "Mennydörgés fiainak" nevezte őket.
Tamás a kétkedő, Júdás pedig az áruló. Péter ingatag személyiség, olykor-olykor elhamarkodottan cselekedett.

Ráadásul a a vallás segít Isten megismerésében, segítségével könnyeben tudunk Vele eggyé lenni - véleményem szerint.

Ja, és, hogy egyik kedvenc hobbimnak, a destabilizációnak hódoljak megalapítom a Mákosrétesért szövetséget!

A többiek példáját követve, én is magamra öltöm azbesztruhámat, és várom a lángokat.

Szvsz a vallás alapötlete jó! Olyan, mintha elmennénk a barátainkkal sörözni, és víg dalokat énekelve elmondanánk egymásnak bajainkat, örömeinket...stb. A közösség, az együtt, az összefogás - ez az, ami a vallásban irigylésre méltó. A probléma viszont az, hogy nem ad teret az egyéneknek. Összemossa őket, személytelenné, átláthatóvá teszi az egyéniséget. Vagyis nem szubjekítv, hanem baromira hangosan objektív, ezáltal elvész az alapvető lényeg: általános hitet hirdet, s nem veszi figyelembe, hogy ahány ember, annyi féle, s ahány féle, annyi lélek. Nem hiába vagyunk különbözőek. Nem hiába csinál mindenki mást és mást. Vallásban tömörülni olyan, mintha az összes pillangót befestenénk sárgára. Elvész a különbözőség, a ritka színkavalkád, az egyediség.

Minden emberben egy isten veszett el. De az Istennek annyi arca van, ahány létforma létezik a világon. Lehet ezeknek külön nevet adni ( úgymint a háború istene, tenger istene, szelek istene, bor istene ...stb. ) de akkor már egyszerűbb egy Summa Istent mondani, vagy Mindenhatót Szóval ahány arc, annyi létforma. Két csiga is különbözik egymástól, akkor két ember?
Szerintem a jövő nem az uniformizálódás. Nem a város. Nem a tömeg. Nem az asszimilálódás. De látszik is, hogy nem ez lesz. Az embereket zavarja, szeretnének egyediek lenni. Olyen extravagáns világban élünk manapság, hogy ihajj...
Nekem a zen tetszik a legjobban, mint életfilozófia. A mester célja nem a követők és hívek toborzása...ahogyan egy Zen mondotta volt:

" Nem az az igazi mester, akinek több tanítványa van, hanem az, aki több mestert nevel ki közülük. "

Személytelenség helyett személyesség, általános elvek helyett - ahogyan Brisa is oly sokszor mondja - az egyediség, a saját elvek.

Üdvi

Au. 8O Lamorak! Edzenem kell még...

Akkor én is hozzászólokvalláshoz, meg hithez:
vallás:
Pennie:

Ez abból a téveszméből fakad, hogy az ember saját erejéből adhat valamit Istennek..

Lamorak írta: A vallás ennek a jelentésképző módnak a közösségi formája

Kulcsszó ez a közösség.
És a döntéseid a tieid - ld. szabad akarat-, tehát elutasithatod Isten ajándékát... az elfogadásért meg kell küzdeni. Sajár erődből magadat adhatod

írta: Szerintetek miért fontos valakinek, hogy minél többen higgyék azt, amit ő? Miért fontos a hittérítés annak, aki el tudja fogadni más vallás létezésének jogosságát?

Nézzük az én hitemet és vallásomat. Számomra a szeretet vallása. Tehát, ha szeretek, akkor legalábbis eszembe jut, h a másik esetleg "elkárhozhat", ha elutasitja a fentebb emlegetett ajándékot.
A kérdés másik fele... milyen szempontból tudom elfogadni azt a jogsságot? Azért, mert ógy látom, mindenki ügyis fog himmi vmiben még nem azt jelenti, h mindenkinek igaza van. Csak nem érzem magamat jogosultnak arra, h ilyen radikálisan beleszóljak vjinek az életébe.

uff
gillz

A hit egyfajta jelentésképzés... lassan már röhögök saját magamon, h mindig ilyeneket mondok, de ez a kultúraelmélet hatása. A hit egyfajta mód arra, h az ember a világban járkálva az általa látott-érzékelt jelenségekből jelentést csináljon. Mert ugye nem csak kenyérrel él az ember (már Jézus is a jelentésre gondolt ám itt ). Mint ilyen, természetesen többféle gyakorlatot jelent (Pennie: nem csak a keresztények 'hisznek', bár a te definiciódban eléggé úgy tűnik), amelyeket különböző hagyományok határoznak meg, és amelyeknek különböző történetük van. A hit egy diskurzus, mondaná Foucault (és milyen szerencse, h nem irt a vallásról külön könyvet, mert ezen kivül még egy csomó mást is mondott volna, ami közel nem lett volna ilyen használható: pl. nyilván elmerengett volna a hit diskurzusának hatalomképző és -gyakorló funkcióin és működésein, és mivel az ókorról és a középkoról fogalma sem volt, ebben nagyon sok hülyeség lett volna).

A vallás ennek a jelentésképző módnak a közösségi formája-- akár kereszténység, akár görög vallás, a szubjektumok a vallás jelenségében egy olyan térben helyezkednek el, amelyben nem csak a működés a szociálisan-kulturálisan meghatározott (amely meghatározottságokat egyetlen szubjektum egyetlen működése sem kerülheti ki), hanem bizonyos kodifkált gyakorlat is. A hit személyes, a vallás szociális. (Ezért érdekesek szerintem a mitologikus vallások, mert alapvetően nem kodifikáltak, mint a kereszténység, judaizmus vagy az iszlám, és sokkal nagyobb a játéktér... bár mitologikus vallásokban meg általában a gyakorlat és nem a hit a lényeg, a gyakorlat pedig valamennyire mindig kodifikált.)

Az egyház meg ennek a gyakorlatnak az intézményes formája, bizonyos kodifikációs szint és centralizáció felett (Foucault kétségkivül elsősorban erről beszélt volna éppen ezért).

Csak gyorsan, avégett, h próbáljak hozzászólni a fogalmak definiálásához.

Dínchamion írta: Tényleg, tul.képpen ki a keresztény, ki a buddhista, ki a dínchamionista? (Az utolsóért bocs, de muszáj propagálni... )

Mitől lesz valaki valamely vallás követője? A hittől? A vallás szabályainak betartásától? Az egyházhoz/szektához tartozástól?

Ácsi, megint keverjük a fogalmakat... A Gondolatok topikban is milliószor el kellett magyaráznom, ennek ellenére mindenki összemossa, hogy mi a különbség vallás és hit között.

Én nem vagyok semmilyen vallásnak a követője. Még mindig nem. És még mindig nem a vallásról beszélek, amikor a kereszténységről beszélek, hanem a hitről, méghozzá a biblikus hitről.

A vallás ugyanis emberi próbálkozás, mely arra irányul, hogy közelebb kerüljön az általa tisztelt Istenhez, isten(ek)hez, istennő(k)höz bizonyos szabályrendszerek betartásával, szertartásokkal, áldozatokkal stb., abban a reményben, hogy elnyeri az általa tisztelt istenség jóindulatát ill. elkerüli haragját. Ez abból a téveszméből fakad, hogy az ember saját erejéből adhat valamit Istennek... Mint egy adok-kapok üzlet... én jót cselekszem, áldozok, és cserébe Isten megbocsátja a vétkeimet, és talán, ha eléggé igyekszem, akkor majd üdvözülök a halálom után....

A hit ellenben elfogadja, hogy Isten Isten, a Teremtő, aki messze fölöttem áll, akinek nem adhatok semmit, mert nincs semmim, amit ne tőle kaptam volna. A hit elfogadás. Elfogadom Isten kinyilatkoztatását, és elfogadom az ajándékait. És az ebből fakadó hálám az, ami tiszteletre és imádatra indít Isten iránt. Isten ajándékba adja az üdvösséget, nem kell - nem lehet! - megdolgozni érte. Csak elfogadni. És az engedelmességem, az áldozatom mind abból fakad, hogy hálás vagyok Istennek, mert már üdvösségem van. Azért engedelmeskedem, mert megismertem és megszerettem Őt, mert belátom, hogy neki jobb rálátása van az életemre, és a szabályok engem védelmeznek, és nem is akarom Őt megbántani...

A két dologban ellentétes az irány, a motiváció. A különbség a kettő között élet és halál. Miért? Mert ha a vallást választom, akkor a magam kis vallásos, törvényeskedő poklában küzdök valódi remény nélkül, ha meg a hitet, akkor rábízhatom magam Isten gondoskodására és félelem nélkül, szabadon (de nem szabadosan!) élhetek - és Isten az, aki az erőt adja az engedelmességhez.

A keresztény egyházaknál akkor van probléma, ha a hit átcsap vallásba... sajnos az ember hajlamos elfordulni az Evangélium egyszerű és tiszta üzenetétől, mert hozzáteszi Isten kijelentéséhez a saját emberi okoskodását... A Kolossébeliekhez írt levélnek pont ez a témája - a gyüliben éppen ezt tanulmányozzuk...

Brisa írta: Telcontar drága, feltetted már e kérdés magadnak is?
Szóval miért fontos az neked, hogy minél többen higgyék azt, amit te?
(Amúgy természetesen a meggyes. Annak ellenére, hogy a túrós sem rossz. De a meggyes jobb. )

Igen, feltettem. Az én hitemből egyenes úton fakad a természettel való harmónia, amely többek között a természetvédelemben is komolyan megmutatkozik. Ha többen gondolkodnának úgy, mint én, nagyobb tisztelet és megbecsülés övezné pl. a fákat, de ide gyakorlatilag bármilyen élőlényt behelyettesíthetnénk. Azok az emberek, akik tisztelettel tekintenek a környezetükre, nem zsákmányolják ki azt felelőtlenül. Végeredményben az unokáinknak is lesz alkalma oxigénpalack nélkül járni a szabadban. Szerintem csak megfelelően felelősségteljes ember képes úgy nevelni a gyermekeit, hogy azokat is megtanítsa erre a mentalitásra. És ezek a gondolatok nem csak a természetre, hanem az emberi környezetünkre is vonatkoznak.
Az én hitem ugyanis gyakorlatias. Az elvi része (reinkarnáció stb.) már nem foglalkoztat azon a szinten, hogy meggyőzzek másokat, mert abban hiszek, hogy mindenki ösztönösen képes rátalálni a neki megfelelő útra anélkül, hogy bárki megmondaná neki, hogyan kell. Szerintem az se fontos, hogy higgyen valamilyen kimondott deizmusban. Csak éljen úgy, hogy halálakor visszatekintve elégedett legyen, és mások is úgy gondolják: jó, hogy itt volt velünk.
Másrészről azért szeretek beszélni róla, mert ilyenkor magam is jobban megértem önmagamat és kimondok dolgokat, amelyek másképp kimondatlanok maradnának. Én így tanulok. Ezért is szeretem annyira ezt a fórumot. Mert magamat csak mások tükrében láthatom úgy, hogy nem torzítja énképemet az egóm. (És ezért is keresem sokszor a konfliktusokat: mert azokból sokkal többet érthetek meg magamról, mint a fejsimogatásból.)
A konfliktus kedvéért ezennel megalakítom a Túrósrétes Nemzeti Frontját és Szent Háborút hirdetek a Meggyesek Szektája ellen!
Ahogy Darkman is írta, a vallásos hit egyfajta ezoterikus bölcsesség, szvsz az önkeresés útja. Hasonlattal élve: a Bölcsességnek egyetlen Hegye van, de oda számtalan út vezet. És amíg az ember nem ér a csúcsára, nem láthatja a többit, hiába állítja, hogy érti a más úton járók gondolatait. De a magasból visszatekintve már látja, hogy az utak egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és a megvilágosodás pillanatában a csúcson egyesülnek. Ezért mindegy, miben hisz az ember. Hihet a fizikában, Istenben, reinkarnációban, a Kanálban. Csak egy a lényeg: ha - bárhonnan is jött - agyat kaptunk, hát használjuk.

Konichiwa gozaimaszu!

Hogy ki-kicsoda és hogy miért? Sajnos legtöbbször ezt csak az adott hely és kor dönti el.Más Indiában,más Görögországban és persze megint más az Usában...Az egyes népek néha nagyon is sajátsága köti az embereket,nem sok választást hagy nekik ilyen téren sem.

De azthiszem a legfontosabb dolog:mindenkit meghagyni a saját hitében.Az embereknek kell valami,amibe kapaszkodhatnak,és ha ez valamilyen vallási dolog,legalább ezt ne vedjük el tőlük...Vagy ha mégis tesszük,számoljunk vele,hogy bizony lehetenek következményei.
Nem az számít miben hiszünk.Csak higyjünk!

"Ha őseid halottak békében alhatol"

Tényleg, tul.képpen ki a keresztény, ki a buddhista, ki a dínchamionista? (Az utolsóért bocs, de muszáj propagálni... )

Mitől lesz valaki valamely vallás követője? A hittől? A vallás szabályainak betartásától? Az egyházhoz/szektához tartozástól?

Üdv:

Általános tapasztalat, hogy amikor egy átlagembert megérint az ezoterika ( amibe véleményem szerint beletartozik a vallás is ), hihetetlenül megnő a kíváncsisága minden ilyen dolog iránt. Egyre többet olvas, egyre több helyen fordul meg, és csak úgy szívja magába az információt istenről, sorsról, karmáról...stb. Egy idő után azonban, nem tudni miért, azt hiszi, hogy ő már mindent tud. Szerintem ez még természetes, talán érthető, ha valaki így gondolja. Manapaság egyre inkább divattá válik, nem beszélve arról, hogy a mi társadalmunkban az a kúl, aki extravagáns. Ezt el lehet érni CL600as mercivel, vagy azzal, hogy buddhista meditációkra járok. Ezen emberek meg vannak győződve róla, hogy amit ők hallottak, az helyes! Az a jó! És ők persze nagyon tudják! És azon, aki nem így gondolja, pedig nevetnek, és fölényesen mosolyognak...hogy ugyan már mit nekem egy keresztény, amikor én buddhista vagyok.
Gondolom mindenki tudja, hogyan kéne kezelni ezt a helyzetet. Toleránsan, persze. De ez nem megy anélkül, amíg valaki fel nem fogja: Minden Út az igazsághoz vezet. Minden. A gyilkolászás, és az áhítatos imádkozás is. Egyre megy. Csak az út hosszabb - rövidebb

itt dumálok, közben lehet, hogy magam is nagyképűsködöm, ezért senki ne vegye magára - kinek a pap, kinek a papné

Üdvi

Telcontar írta: Szerintetek miért fontos valakinek, hogy minél többen higgyék azt, amit ő? Miért fontos a hittérítés annak, aki el tudja fogadni más vallás létezésének jogosságát?

Szvsz azért kellene, hogy többen ugyanazt a gondolkodásmódot kövessék, mert az egyén szempontjából ez a "helyes", és természetszerű, hogy arra törekszünk, hogy mindenki "helyesen" éljen.

Ez a dolog ott van elrontva, hogy a, nem az _egyén_, hanem valamely vallás/egyház szempontjából helyes; b, ha esetleg többszörösen bizonyított és bizonyítható, hogy az általa követett elképzelés _nem_ helyes, és ő továbbra is ragaszkodik hozzá, netalántán erről meg akarja győzni a többieket is; c, azt próbálja bizonyítani, hogy az általa követett hiten/valláson/gondolkodásmódon kívüli utak 1. járhatatlanok; 2. negatív fizikális/lelki következményekkel járnak. Lsd. még a "Biblia" és "elkárhozás" címszavakat.

Huh.

Üdv:

Telcontar írta: Szerintetek miért fontos valakinek, hogy minél többen higgyék azt, amit ő? Miért fontos a hittérítés annak, aki el tudja fogadni más vallás létezésének jogosságát?

Telcontar drága, feltetted már e kérdés magadnak is?

Tőled idézek:

Amikor én meggyőződésből beszélek, mindig ez hatja át a mondanivalómat: mely szerint az ember a természet része, nem pedig ura, nem valamilyen elkülönült, független létforma. De tisztában vagyok azzal, hogy ezt a többség nem így fogja fel. Nos, ha én térítek, akkor e gondolat terjesztésével teszem.

Szóval miért fontos az neked, hogy minél többen higgyék azt, amit te?



(Amúgy természetesen a meggyes. Annak ellenére, hogy a túrós sem rossz. De a meggyes jobb. )

Szerintem a réteskérdés nem hasonlítható össze a valláskérdéssel. Mert utóbbiban nekem az a jó, ha sokan gondolják úgy, mint én és több emberrel könnyebb megvalósítani a közös célokat. Rétesben nekem a a jó, ha a meggyest szeretitek és nekem megmarad a túrós, ami sokkal finomabb, különösen, ha nem citromhéjazzák agyon és a mazsola extra mennyiségben van jelen.
Igaz, harmadnaposan a túrós már kiszárad, a meggyes még tartja magát... De nálam nem is marad meg három napig.
Szerintetek miért fontos valakinek, hogy minél többen higgyék azt, amit ő? Miért fontos a hittérítés annak, aki el tudja fogadni más vallás létezésének jogosságát?

Beleg Cúthalion írta: Egyszeruen arrol van szo hogy a topic temaja termeszetszeruleg erzekeny kerdesekkel foglalkozik. Az emberk legprivatabb dolgaval, a sajat lelki eletevel.
Ez mindenkinek igen komoly maganugye, amit ha valaki felulbiral (akar pro akar kontra), erzekenyen erinti a masikat.
Szamitani kell ra hogy ez a topic ilyen hatarokat is surolni fog, de sztem lesz annyi intelligenciaja az emberkeknek hogy ilyenek miatt nem fog eldurvulni a helyzet.

Hozzátéve, hogy aki nem bírja elviselni az ilyen témát, az egyszerűen nem ír ide, nem olvassa. Pont.

(Egyébiránt tényleg a meggyes, erről nem lehet vita )

Üdv:

Telcontar: :itscool:
Azt hiszem, ehhez, amit leírtál, kár is bármit hozzátenni.
Egyik haverommal 1x nagyon hajba kaptunk, mikor állatokról beszélgettünk, és a szemébe vágtam, az az ő baja, hogy túlságosan megszállottja az emberi intelligenciának! Olyan üres tekintettel meredt rám, hogy inkább ott is hagytam, nem láttam értelmét, hogy magyarázgassam... Reménytelen....

Gandalf, szerintem nincs atlepve semmilyen hatar egyelore.
Egyszeruen arrol van szo hogy a topic temaja termeszetszeruleg erzekeny kerdesekkel foglalkozik. Az emberk legprivatabb dolgaval, a sajat lelki eletevel.
Ez mindenkinek igen komoly maganugye, amit ha valaki felulbiral (akar pro akar kontra), erzekenyen erinti a masikat.
Szamitani kell ra hogy ez a topic ilyen hatarokat is surolni fog, de sztem lesz annyi intelligenciaja az emberkeknek hogy ilyenek miatt nem fog eldurvulni a helyzet.

Nem is erdemes nagyon melyen belemenni hogy mi miert jobb mint a masik, miben tokeletlenebb a masik rendszer mint a mienk.
Olyan mintha azon vitatkoznank, melyik a jobb, a turos retes vagy a meggyes?
(Egyertelmu hogy a meggyes, nem? )

Beleg

Nekem, mint hívőnek, sok-sok dolog "sértő". De tudom, hogy ez nem a személyem ellen szól és nem a rosszindulat szüli, hanem részint a figyelmetlenség (amit nem lehet bizonyos határon belül számon kérni) és a másféle nézetből eredő más értékkategóriák. Pont ilyen sértés számomra, amiről az irodalom kapcsán a gondolatok topicban beszéltünk, miszerint számít-e a szerző gondolata. Hitkérdésben pedig az a hozzáállás sért engem, amely szerint az ember magasabbrendűnek gondolja magát bármely más élőlénynél (és sok ember speciel a többi embernél is). De nem kérem ezt számon senkin, mert évezredes beidegződést, amely mögé egymásra hivatkozó elméletek százait telepítették, nem tudok egyetlen mondattal kitörölni (bár dolgozom rajta). Amit én nagyon hiányolok úgy általában az emberből, de különösen a hittel tudatosan foglalkozókból, az az alázat, amellyel környezetünk (benne a többi emberrel) felé fordulunk. És ez nem az ego feladása: csak tudomásulvétele annak, hogy nem körülöttem forog a világ, hogy csak egy része vagyok az egésznek; fontos része, de csak annyira, amennyire bármelyk más is, beleértve a fórumozókat, a hajléktalanokat, a fákat, a baktériumokat. Mindenki teszi a maga dolgát.
Amikor én meggyőződésből beszélek, mindig ez hatja át a mondanivalómat: mely szerint az ember a természet része, nem pedig ura, nem valamilyen elkülönült, független létforma. De tisztában vagyok azzal, hogy ezt a többség nem így fogja fel. Nos, ha én térítek, akkor e gondolat terjesztésével teszem. Remélem, ezzel nem sértek senkit.

Brisa írta: De Gandalf, szólj! Szólj, ha úgy érzed, valaki átlépte a határt. Lehet, hogy mi "hitetlenek" nem érezzük (jól), hol vannak azok a határok, amelyek nektek hívőknek már fáj. Tanítsátok meg.

Ez így van. Ha nem tudjuk, mi az, ami egy hívőnek rosszul esik/sértő, akkor nem tudunk mit tenni... Úgy nem lehet kommunikálni, hogy azt figyelem állandóan, mivel nem sértem meg a másikat.

Mellesleg úgy érzem, vagyunk annyira intelligensek és toleránsak, hogy ne flame-topic legyen... Igaz?

Üdv:

De Gandalf, szólj! Szólj, ha úgy érzed, valaki átlépte a határt. Lehet, hogy mi "hitetlenek" nem érezzük (jól), hol vannak azok a határok, amelyek nektek hívőknek már fáj. Tanítsátok meg.

Tök mindegy, hogy van-e külön vallás topik, vagy sem. A hangsúly ott van, hogy érezzük a határokat, hogy tudjuk, mennyit engedhetünk meg magunknak anélkül, hogy a másik felet megbántanánk. Hiszen ez azért valóban kényes téma. És ez nem attól függ, hogy a Gondolatokban vagy a Vallásban vagyunk...

Brisa írta: Valószínűleg a hit nem logikai elvek szerint működik, hanem hasonlóan, mint az érzések. A józan ész logikájával nem tudjuk kezelni az érzéseinket.

De az ember viszont úgy működik, hogy nem fog egy kaotikus, átláthatlan és ismeretlen dologba fejest ugrani... De éppen neked magyarázom!

Brisa írta: De én úgy gondolom, hogy ebben az esetben Pennie talán a "lelki nyitottságra" utalt a hittel. (Hiszen csukott szemmel elég nehezen fogod megtalálni a keresett dolgot a világban. )

Én piszkosul nyitott vagyok mindenre... De ugyanakkor szükségem, sőt igényem (megjegyzem: jogos!) van arra, hogy ne homályos metaforákkal, hanem konkrét élményekkel támasszák alá az érvelést. Természetesen nem égő csipkebokrokra és hasonlókra gondolok, hanem hogy _neki_ mit jelent a hite, mit jelent Isten. De ha visszakérdezek, netalántán vitatkozom, ne az legyen a válasz, hogy "te ezt nem értheted".

Telcontar írta: A gáz ott kezdődik, amikor valaki úgy érzi, az övé az egyetlen igazság és nem képes elfogadni, hogy mások hite nem kisebbrendű a sajátjánál. Ezek az emberek nem is hallják, mit mond a másik, így velük beszélni sincs értelme; mintha magnószalag szólna, ugyanúgy szajkózzák ugyanazt és ez a mentalitás, ugyanazokkal a szófordulatokkal, szinte valamennyi egyház és szekta képviselői között megtalálható.

Ott a pont. És sajnos az a helyzet, hogy néha, haloványan, de ezt tudom érezni Pennie esetében is (nem mindig! és nem akartam senkit megsérteni! de ti akartatok vallás-topicot! )...

A műveltségről csak egy kis anekdota. Az amerikai sátánista egyház vezetője valószínűleg az északi félteke legnagyobb playboya, hihetetlenül művelt és kulturált, x nyelven beszél, festőkkel és más művészekkel jár össze, stb. Pedig _sátánista_, sőt! Ennyit a "Sötét Oldal" primitívségéről.

Üdv:

Gandalf írta:

Érdekes, hogy a huszadik századtól kezdve sosem a művelt, nagytudású papok térítenek, hanem mindig a félművelt hívek, akik mögött szektás rendszerű felekezetek állnak.

Ez sajnos tényleg így van, s ez egy elég szomorú tendencia. De társadalomtörténeti szempontból teljesen érthető, manapság már minden tudomány önállósult, szakosodott, nincsenek művelt polihisztorok. S ez mind a hívekre, mind a papokra/lelkészeklre vonatkozik. Ez a folyamat azonban már jóval korábban elkezdődött.

Én személy szerint egy jehovista és egy metodista lelkészt ismerek elég közelről és mindketten nagyon műveltek, fejenként négy nyelven beszélnek (a jehovista ógörögül is) és soha nem próbáltak befolyásolni, legalábbis nem úgy, hogy azt észrevehettem volna. Ezeknek az embereknek a szememben nem "hatalmas tekintélye" van, hanem egyszerű emberek, akik értelmesek, tisztességesek, megbízhatóak, jóindulatúak: humanisták. A jehovista például két diplomával postás: hordja a leveleket, sokat mosolyog és kétszer választották az Év Postásának.
Vannak még szerencsére olyanok, akik megmutatják, hogy egyházat lehet tisztesen is képviselni, úgy, ahogyan azt elvárná az ember egy lelki vezetőtől.

Dínchamion írta: "Hit nélkül nem lehet Istent megtalálni." Jó vicc. Ha meg akarom találni, az implikálja azt, hogy nem hiszek, hanem azért keresem, mert szeretnék hinni. Logikai borzalom.

Valószínűleg a hit nem logikai elvek szerint működik, hanem hasonlóan, mint az érzések. A józan ész logikájával nem tudjuk kezelni az érzéseinket.

De én úgy gondolom, hogy ebben az esetben Pennie talán a "lelki nyitottságra" utalt a hittel. (Hiszen csukott szemmel elég nehezen fogod megtalálni a keresett dolgot a világban. )

Brisa írta: Egyébként én megfigyeltem magamon: én hihetelenül türelmes és toleráns vagyok ezen a téren, egészen addig, amíg meg nem csap a "térítés szaga". Ti hogy vagytok ezzel?

A vers nagyon tetszik.
A térítés addig rendben van, amíg valaki felajánlja, hogy ha én is úgy gondolom, szívesen mutat egy másik lehetőséget. Elbeszélgetünk (nem egymás mellett!!!!), meghallgatjuk a másik nézőpontját, ha úgy adódik, tanulunk belőle vagy legalábbis meglátjuk, lehet úgy is élni, lehet úgy is boldognak lenni. Nem egyszer fordult elő, hogy jehovistákkal, hitgyülisekkel, más kisebb-nagyobb vallás képviselőivel jóízűt beszélgettem és kölcsönös jóérzéssel a szívünkben váltunk el egymástól, hogy lám, még egy jószándékú ember.
A gáz ott kezdődik, amikor valaki úgy érzi, az övé az egyetlen igazság és nem képes elfogadni, hogy mások hite nem kisebbrendű a sajátjánál. Ezek az emberek nem is hallják, mit mond a másik, így velük beszélni sincs értelme; mintha magnószalag szólna, ugyanúgy szajkózzák ugyanazt és ez a mentalitás, ugyanazokkal a szófordulatokkal, szinte valamennyi egyház és szekta képviselői között megtalálható. Én az ilyeneknél fordítok hátat: annak nincs értelme, hogy megpróbáljam a maguk boldogságát "megtörni", valószínű nem is sikerülne, de ha igen, az még rosszabb lenne nekik. És mivel gondolkodni nem szeretnek, inkább elfogadni, így az övéktől eltérő rendszerű gondolatokat felesleges megosztani velük, bezárt fülekre és szívekre bukkannék. És amikor elkezdenek erőszakosan téríteni és előkerülnek a fenyegetőzések, akkor mosolygok a legnagyobbat, de el is húzok rögtön.
Érdekes, hogy a huszadik századtól kezdve sosem a művelt, nagytudású papok térítenek, hanem mindig a félművelt hívek, akik mögött szektás rendszerű felekezetek állnak. (Hangsúlyozom, itt a szektás jelző nem pejoratív, hanem strukturális rendszert jelent). Régen dolgoztam utcai ügynökként is, és érdekes módon hasonló rendszerben történik az áru eladásának "öt lépése", mint a hit árusítása. Ha a tagoknak adót kellene fizetniük, azt mondanám, színtiszta üzleti vállalkozás az egész.

De fellendült az élet!

Na, szóval a halálom, ha a legértelmetlenebb, -megalapozatlanabb és -logikátlanabb "térítéssel" találkozom, úgymint:

"te ezt nem értheted, hiszen csak az látja Istent, aki hisz" satöbbi. Ez nevetséges. Elvégre a, azért beszélnek róla, hogy felébresszék a hitemet; b, megértetni próbálják a saját hitüket. Ez így nem megy. Ha _hiszek_ valamiben, méghozzá ilyen szinten, hogy vállalom mások "meggyőzését", akkor elvárható, hogy _tudjam_, miről beszélek. Nem?

"Hit nélkül nem lehet Istent megtalálni." Jó vicc. Ha meg akarom találni, az implikálja azt, hogy nem hiszek, hanem azért keresem, mert szeretnék hinni. Logikai borzalom.

Az egyházról meg majd még írok, csak most rohanok.

Üdv:

Beleg:

A tobbi szerintem csak sallang es cifrazas.

Lakjunk panelházakban! Az igaz, h a forma ne menjen a funkció rovására, de a forma is hordoz funkciót.

Térítés: humorosnak tartom, ha vki próbál téríteni... minek? Legalábbis engem minek.
Magamat elég toleránsnak tartom, szívesen beszélgetek más hitűekkel, egyfajta szellemi rá vagy átkapcsoódás vagy mi.

De azért zavar, ha olyan gondolkodásmódú emberrel találkozom, aki az én megítélésem szerint árt magának meg a környezetének... és ilyenkor eszembe jut, h elvégre van közöm a többi emberhez.

Ja, a lényeg: formát kell adnom a létezésemnek, amibe az értelem egy fő szempont... és a létezést egészként kéne tudni, csak nem megy. A részletek az egész figyelmen kívül hagyásávl értelmüket vesztik.

Brisa: egyet értek, én is így vagyok ezzel. Meghalgatom, de ha téríteni próbálnak...

Brisa írta: Egyébként én megfigyeltem magamon: én hihetelenül türelmes és toleráns vagyok ezen a téren, egészen addig, amíg meg nem csap a "térítés szaga". Ti hogy vagytok ezzel?

Hat igen :evil3: En is igy vagyok ezzel