Versek

Jól mondod, Nessa, a kacsacsőr ("kisebb mint" jel) miatt van.

Nekem a cím tetszik

Szofi: olvasol te blogodat? Amúgy légyszi a vers konklúzióját megvalósítani, nehogy már itt eltűnj nekem!

Brendan Perry (DCD) írta: Don't Fade Away

Don't fade away, my brown-eyed girl
Come walk with me, I'll fill your heart with joy
And we'll dance through our isolation.
Seeking solace in the wisdom we bestow
Turning thoughts to the here and ever after
Consuming fears in our fiery halos

Say what you mean, mean what you say
I've heard that innocence has led us all astray
But don't let them make you and break you
The world is filled with their broken empty dreams
Silence is their only virtue
Locked away inside their silent screams

But for now, let us dance away
this starry night
Filled with the glow of fiery stars
And with the dawn our sun will rise
Bringing a symphony of bird cries

Don't bring me down now,
let me stay here for awhile
You know life's too short,
let me bathe here in your smile
I'm transcending
the fall from the garden
(Oooh, oooh...)
Goodnight.

Psszt... Nincs itt senki? Az jó, akkor randalírozhatok...

Nassszóval, még mindig vonat, meg régi- és ujjgyakorlatok...

42? 404?

Senki sem látott, itt vagyok.
Szélbe kiáltom, fellobog
A csend a hangom szárnyain.
Visszhangja sincsen, ritka kín
Kétsége nyom. A két kezem
Bámulom: vajon létezem?

Oly mindegy! Nem a puszta lét
Oszlatja szét a múlt ködét.
Pillangó-álom csak? Na és?
Enyhébb lesz magány, kétkedés?
Hagyom, játsszon csak a tudat:
Álmodjon derűs álmokat.

Jövőm se jobb, se több, se más.
Káprázat minden csillogás.
Egyszer majd az is véget ér,
Minden hiába, mit sem ér
A düh, ha emeled szavad.
Legalább érezd jól magad!

[size=9:fiktq300]Veresegyház - Budapest - Veresegyház 2008. 06. 17. 13:42:50[/size](Nagyon gáz?)

Sikerült

Szógállati közlegény: közben megtaláltam. Tényleg a Jailbird-ben vót. Mármint a Sally in the Garden.

Sztm a 7végén Vonnegutot kell olvasnom...

Dodiee: ami az ösztönös verselést illeti: so it goes. Ld. Bounce-nak nemrég írott észosztásom.

A verssel kapcsolatban: leginkább a témája, és annak megközelítése tetszik. Viszont zavaróan hatnak a rag- és önrímek. A ritmusa számomra furcsa, de ahogy próbálom hangosan olvasni, beáll - szerintem én vagyok más metronómhoz igazítva. Jó a helyzetleírás: csak a legszükségesebb, de az viszont megvan, nem kitalálósdit játszik az olvasó, hanem foglalkozhat a lényeggel, és boncolgathatja, hogy mennyire kell azonosulnia (vagy téged azonosítania) a kővel. Mert ebből a szempontból többféle értelmezésnek is megvan a tere, lehet olyan olvasata, ahol mesélsz a kőről, és lehet mindenfélét beleérezni, belemagyarázni. Hogy végülis neked melyik értelmezés a véleményed, nem igazán derül ki, de ez nem feltétlenül baj. Így a vers többeknek tud adni valamit, nem szájbarágósdi, hanem rá lehet rezonálni. Nekem nagyon tetszik az "Ágakat vet hátamnak a víz / Hűs árama már fényesre koptatott" sorpár, nagyon élő kép, egyszerű eszközökkel.
A hosszú cím nekem egy kicsit furcsa, de teljesen helyénvaló, előre értelmezi az alaphelyzetet, és mivel az utolsó sor egyezik vele, keretet ad, lezár, így lesz kerek egész a vers.
Másik érdekessége és erénye (szerintem - ezzel persze lehet vitatkozni), hogy nem minősít. Nem derül ki, hogy most jó-e, vagy rossz, hogy a kő marad, hiába próbálja magával vinni az ár. Ebben is értelmezési lehetőségek vannak, így nem is egy versről van szó, hanem annyiról, ahány olvasó ahányféleképpen értelmezi. El lehet játszani vele, forgatni, mint egy jól szabott köpönyeget, és végül ki-ki vérmérséklete és hangulata szerint eljuthat egy végkövetkeztetéshez. Nekem ez tetszik!
Persze azért vannak értelmezésre utaló megfogalmazások, ("mire várok én", "Ott vagyok már, hol a part szakad", "sodródik, halad" - a végén felsorolok minden sort...), de ezek nem erőltetnek egyfajta értelmezést.
Nem tudom, hogy milyen pályázatra nem küldted el, de lehet, hogy kár volt.

Bounce: Örülök neki, hogy így érzed! És annak is, hogy vetted a lapot. Mellesleg Vonnegutot érdemes világlátás-ügyben olvasgatni, tanulmányozni. Ő volt az, aki a nevezetes szeptember 11. után azt merte mondani Amerikának amerikaiként, hogy azokon a bizonyos repülőgépeken hazájukért és meggyőződésükért életüket áldozó hősök ültek. Ő volt az, aki egy Vietnamban megnősült, majd letelepedett, majd ezért meghurcolt színesbőrű amerikai katona történetét azzal merészelte lezárni, hogy Amerika nem bírja elviselni, ha egyetlen amerikai, akár csak egyetlen percre is úgy gondolja, hogy nem az Egyesült Államok a világ legtökéletesebb országa. Rengeteg amerikai gyűlöli, még így, halála után is, mert gondolkodott, és erre mert másokat is bíztatni. De hát annak idején Frank Zappa is megmondta a velek készült Playboy-interjúban, hogy Amerikában, ha Axl Rose azt mondja, hogy "suck my fuckin' dick", az cool, jópofa, viszont a Frank Zappa azt mondja, hogy "think about it", az veszélyes és felforgató... De nem csak azért ajánlom Vonnegutot, mert ellene mer menni a közvéleménynek, meg meri mutatni a fonák dolgokat, hanem azért, mert hajlandó más szögből nézni, és észre is vesz ezt-azt, amiből időnként ilyen botrányos dolgok születnek ugyan, de máskor kifejezetten szellemes, sőt, groteszk dolgok. (Ld. még Örkény István eszmefuttatását arról, hogy mi a groteszk...)

(Tudja valaki, hogy melyik Vonnegut-könyvben volt a "Sally in the Garden" című versike? Az tuti, hogy angolul olvastam, és ezért a címét is csak angolul tudom... Vagy a Jailbird, vagy a Slapstick (Burleszk) volt - esetleg a Dead-Eye Dick... Valószínűleg a Jailbird.)


Kar'sa: Ez a Láthatatlanul ciklus nekem mindig egy kicsit furcsa, erőszakos, tetszelgően kegyetlen. Azért érdekes, mert ahogy megismertelek, ezek a tulajdonságok nem igazán nyilvánultak meg benned. De ezek szerint benned vannak - láthatatlanul.
Nem mindig értem, ahogy tagolod - nem is a versszak-szerű tördelésével, hanem a sorokkal való játékod. De nem tudnék jobbat. Ez a IV. hihetetlenül erős, van benne valami nyers, de nagyon sérülékeny, érzékeny a felszín alatt. És most nincs benne töltőtoll... Szerintem erősen T-projektes cucc!

Dodiee: kicsit bizony neheztelek is érte, hogy nem vagy már annyira tősgyökeres errefelé. Na jó, ez így túlzás, inkább az a helyes kifejezés, hogy sajnálom, és hiányollak. Amúgy nagy igazság van abban is, amit te és Esgal mondtok, és amit írtam, azt nem szabadkozásnak szántam, hanem érdekesség(?), vagy éppen tanulság(?) gyanánt. Illetve azért, mert Kar'sával elbeszélgettünk erről MSN-en, és úgy véltem, hogy jó, ha azok is látják, akiknek az ilyesmi a fejére szoktam olvasni: igen, én is elkövetem, meg más is. De nem mindegy a téma, a mérték, stb...

Nagyon gyakori a művészetben, hogy ami teljesen "szabályos", az túl steril. A szigorú arányokra épülő, kanonikus műalkotások nem éppen dicsérő jelzője a képzőművészetekben az, hogy "akadémikus". Aki jól rajzol, és tanulta is, (vagy aki a művészettörténettel foglalkozott kicsit alaposabban) az tudja, még az emberi arc ábrázolásának is milyen szabályai vannak - és azt is, hogy ezek a szabályok, arányok korról korra változtak. A fej alaparányait a szem, a szemöldök vonala, a hajvonal, az orr alsó része, az állcsúcs szabályos, egyforma távolságokra osztja, és sokszor ez volt az alap. Viszont, ha pontosan ezek szerint az arányok szerint rajzol meg valaki egy arcot, akkor az enyhén lópofa lesz: megnyúlt, hosszúkás. Ha az aranymetszeti arányokat alkalmazza, akkor már közelebb jár az igazsághoz (és több ideje megy el a szerkesztéssel), de az eredmény jellegtelen, rideg lesz. Az egyéni karaktert a szabályoktól való kis mértékű eltérések adják meg. Ezért aztán Esgalnak nagyon igaza van abban, hogy nem is annyira szabályok, inkább vezérelvek vannak, amiktől el kell egy bizonyos mértékben térni. De nagyon óvatosan, vagy nagyon jó megérzéssel!

Visszatérve a versemre, nem tartom annyira jónak, mint verset. Éppen azért, mert túl sok mindenben tér el a vezérelvektől. Nem tartom rossznak sem, félreértés ne essék. De az igazi értékét az adja, hogy megfelelő erővel ad vissza egy hangulatot, miközben megvan benne a gondolati ív, és a gondolati ritmus. Az értelmezéshez és az érzelmek kiváltásához ez a három dolog a legfontosabb. Innentől jönne - dalszöveg révén először - a ritmika, aztán a rím, és a szavak zeneisége. Megvallom őszintén, hogy a legutóbbival nem is foglalkoztam, mivel a keletkezéskor még meglévő dallam miatt nem a szavaknak kellett zenélni.
Ettől még nem lesz rossz a vers, de ha a hiányosságaitól eltekintünk, az sem javít rajta. Örülök, hogy tetszik nektek, hogy jónak tartjátok, mert - amit a kritikusok minden szinten szeretnek elfelejteni - a befogadók ítélete az egyik, vagy talán leglényegesebb; de attól még a hiányosságait észre lehet venni (és aki írni akar, vagy legalábbis szokott, annak észre is kell venni), mert viszonyítási pontként használható.
Egyébként mindenkinek ajánlom figyelmébe József Attila (igen, már megint vele jövök! ) Gyönyörűt láttam kezdetű/című versét. Ha akarjátok, azt is legalább ennyire lehúzom, és pontosan megmutatom, hogy hol mi a bajom. Más kérdés, hogy attól még remekmű marad.

Bounce: Valóban bíztatásnak szántam! Attól meg ne félj, hogy beégsz. Egymás között vagyunk, és akik ide a fórumba írnak, valamennyien végigmentek mindenféle lépcsőfokon, amíg a mai szintjükre eljutottak. Általában ugyanazokat a hibákat követtük el, legfeljebb a kombinációk voltak mások, de talán nem túlzás, ha feltételezem, hogy minden típushibát mindenki kipróbál, hogy aztán túllépjen rajta. Szóval ha nem sikerül, akkor ráismerünk majd arra a helyzetre, amikor nekünk nem sikerült; ha meg sikerül, akkor örülünk neki, és bízunk benne, hogy nekünk is sikerül majd.
Egy kis "házi feladat" gyanánt nézz utána a neten (Google is your friend), hogy honnan ered a Kurt Vonnegut-féle "Így megy ez." ("So it goes.") megállapítás. (Annak idején én is a neten olvastam, és azt hiszem, magyarul, akkortájt, amikor Vonnegut meghalt.)
Persze ez nem kötelező házi feladat, de bízom abban, hogy ha megkeresed, és elolvasod, többet ad, mintha más írja ide be. És abban is, hogy rá fogsz érezni, miért javasoltam.

Bounce írta: A ritmikára meg dallamra nem figyeltem annyira, ...

És mire figyeltél? Persze ettől még lehet jó a vers, ha a gondolati ritmus, rímek helyükön vannak. Csak kicsit groteszknek hatott számomra, hogy ezt így előre kijelented
Ez persze csak baráti csipkelődés volt (főleg az előző hozzászólásom után ne vedd komolyan!), és várom a verset!
Ami a kétperces verseket illeti, nem hiszem, hogy baj lenne, ha hosszabb időt fordítasz egy versre. A kidolgozottság előny, és nem utolsó sorban, ha minél többet foglalkozol vele, annál könnyebben megy következőre. A versre is igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert (fáradttá...)

Ja, és ha már, akkor már...
<center> </center>