Versek

Sötét Úr írta: Acho: ha elveszem az íjad, elég furcsán fog kinézni az avatarod

Ez nagy

Btw én is készülök egy versfélével egy ideje.. (pár napja). A ritmikára meg dallamra nem figyeltem annyira, de azért hogyha majd felteszem, remélem nem olyan lesz, mintha idehányták volna Nem két perces munka, kisebb ódával készülök.. [size=9:1kb6nivh]majd jól beégek ^^[/size]

Take my bow, SÚ!

SÚ ez nagyon jó lett szerintem...

kérjük a következő Lassiba. (nem abba, ami most megjelenik, hanem az azutániba.) komolyan. :agree:

Nem sűrűn szoktam ide véleményezni, de ezt most kell. Nagyon szép, és köszönöm.

Sötét Úr írta: Mámmeg megin' vonatoztam... Mivel naponta kétszer megteszem, nem igazán köt le a táj szépsége (pedig van nekije), és ilyenkor mindenfélék jutnak az eszembe. Például ez is, bár ez több, mint kéthetes:

Az utolsó tünde dala

Láttam hajdan az éjszakát,
Mikor még nem voltak csillagok.
Láttam a hajnalt, új csodát:
Először felkelő napot.
Láttam a rejtett dolgokat,
Régi királyok titkait,
És láttam a szívnek kedveset
Örökre elpusztulni mind.

Hallottam verset, éneket,
Szépségről szóló szavakat.
Láttam a táncost és a fényt,
Hangom a láttán elakadt.
Hittem, hogy örök, ami szép,
Hittem, hogy sosem múlik el.
Hittem, hogy nincs oly messzeség,
Ahonnan visszhang nem felel.

Nap-túl-nyugatra tűnt hazám
Ezernyi megfáradt fia.
Ködszürke tenger harmatán
Nincs többé visszaút soha.
Elúsznak mind, magas hajók,
Követve fantom-Szilmarilt,
Mandos hajléka várja ott
Szürkerév kárhozottjait.

Nincs visszaút többé soha
Ködszürke tenger harmatán.
Nem táncol többé pázsiton,
Aranyerdőben tündelány.
Elfelejtik az éjszakát,
Mikor még nem voltak csillagok.
ĺgy pusztul minden, és magány
Emészt el, hogyha maradok.

[size=9:1aojiy7e]Budapest - Fót, 2008. 06. 02. 16:55:09[/size]
V-lemény?

Nagyon jóóó! Teljesen átjárt az a tündés elvágyós-mindenbe-beletörődős érzés.
Jó, hogy vonatozol. Mert ilyeneket alkotsz. ^^

<p align="center"><b>Többletjelentés</b>

Halvány
holtlány-
oltvány.</p>

Hm, SÚ, táborba viszek egy verseskötetet, egy számomra kedves embertől kaptam, régi barátjának kötete, aki már elhunyt, egészen fiatalon, de remek versei vannak. Szóval csak szeretném megmutatni Igaz, hogy az ott leírtak nem irrealisztikusak, csak szürrealisztikusak (amikor éppen azok), de egyébként gyönyörű metaforákkal és szinesztéziákkal van tele, pl: verebeket kottáz a tél a fákra, etc, etc. Kicsit olyan, mintha a közhelyeket fordította volna le egy másik nyelvre. De szerintem sokan találnának benne kedvükre való verseket, ha ismernék.

Sötét Úr írta: Mi a bajod a szem-fény párhuzammal? Alapvetően a szem egyik érdekes tulajdonsága, hogy kifejező, és ez úgy jelentkezik, hogy fényleni látszik. Aki ezt nem hajlandó elfogadni, és közhelynek titulálja, az más gazemberségekre is képes.

Attól tartok, alaposan félreértettél Éppen azért nem szégyelltem beleírni, mert nem közhelyes, csupán a megfogalmazása az. A szem-fény párhuzamról pedig egy szót sem írtam.
Nagyon szeretem a szemeket, főleg, ha furcsa és boldog fények látszanak bennük. De a megfogalmazásukat már túl sok amatőr, kortárs, és nem kortárs, nem amatőr költők verseiben láttam viszont ahhoz, hogy újra felhasználjam.

(Én ugyan nem pályázom, mert nem értelmezek, csak írok - mint a güzü -, de a pólót elfogadnám... )

axióma: magyarul sarkigazság, gyakorlati tapasztalatokból indukció révén nyert tétel, amiből adott tudomány(os elmélet) összes állításai levezethetőek, de amit maga az elmélet közvetlenül nem igazol.

közhely: társadalmi elfogadottság, nem tudományos vizsgálat az alapja. valamilyen, a közös háttértudás részét képező kijelentés, tétel, ami az adott társadalomban, közösségben evidenciaként van kezelve. némileg pejoratív, mert az evidencia-mivolta miatt kapcsolódik hozzá egyfajta sablonosság, túlhasználtság érzete. szállóigékből gyakran lesznek közhelyek pl.

alapigazság: az a baj ezzel a szóval, hogy akkoriban, mikor a századfordulón magyarítani igyekeztek a filozófiai szövegeket, akkor nem a bevett latin-görög terminusokat használták, hanem ilyesmiket, mint ez az alapigazság. így a régi szerepét elvesztette, mostanra annyit jelent csak, amennyit a tagjaiból ki lehet következtetni: alapvető igaz állítás. annyiban tágabb jelentéskörrel bír, mint a közhely, hogy nincs pejoratív mellékzöngéje és nem feltétlenül ennyire alapvető(nek tekintett) a tartalma. gyakran akkor használják az emberek, amikor közhelyet használnak, de nem érzik pejoratívnak a használatát.

asszem ennyi ja és az alapigazságot nem annyira használják tudományos témákban mostanra már.

szóljatok, ha hiányos/hülyeség

jaigen: általában a közhelyek gyakrabban születnek evidenciákká vált metaforákból, mint szegény hérakleitosz idő-folyó metaforája, stb. az alapigazságok mondhatni prózaibbak:) az egésznek tulajdonképpen a hagyományos esztétika a gyökere, ami ugye az arisztotelész-horatius-boileau hármasra fűzhető fel, és erénynek tartja az utánzást (azaz a meglévő formákból új dolog építétését), és helytelennek tartja azt, hogyha bizarr képzettársításokkal dolgozik a költő.
erre jött ellenreakcióként a romantika, ami egyenes tagadása az arisztotelészi poétikának, és azóta is ez a tendencia határozza meg a költészetet. a romantika-modern-posztmodern stb vonulat lényege pont az, hogy ezt az esztétikát, és az ebből következő művészet-fogalmat akarja felrúgni és újraépíteni, ennek eszköze, hogy betegesen kerülik a közhelynek titulált eddigi alapmetaforákat. és ezért kék a föld, mint egy narancs és stb.

na, elnézést a hosszú okfejtésért, ebből ki-ki eldöntheti, mit mindek tekint és ki mellé voksol. neofília forevör:D

úgyis rég hajkurászok egy olyan pólót

Hát most akkor szedjem össze magamat... vajon

Nagyon rég jártam erre úgy, hogy szórtam be ide verset, de most megteszem.
Ez folytatás, ahogy a számokból is látszik, a teljes egész vers hangulatfoszlányokból áll össze, bár talán mondanom se' kell.
(Úgy érzem, a táborban sok hasonló fog születni.)



13.
mélabús nyár, langyos eső.
szegedi emlékezet:
klaviatúrákra fagyott szavak a könyvtár csendjében,
papír, paradicsom.
kérded, miért piros minden? most így tetszik.
hanga és százszorszép családok hevernek
a réten, bicikliküllők és -vázak pihennek ott.

14.
szombati ebédek, kabátok a fogason.
kiakasztom a vizsgákat is.
a tükör is tükröződik a vízfelszínen?
kék-zöld műanyag halak úszkálnak a töltés mentén.

alakok a parton, erdőben.
üvegcserepek a víztorony alatt,
kicsik, zöldek és fehérek.
egy fényképezés emlékei olvadnak
a felhős égbe.

tintás szavak, zöld levelek
a mikroszkópom lencséje
alatt.

15.
belevarrom a ruhákba szürke szemek
furcsa fényeit.
rozsdás sétabotokból kiporlad a kés.

[size=9:38ys4vbm](Megjegyzés: előttem jó sokan elhasználták már a szem-fény szavak és jelzőik összes lehetséges kombinációját, de mégse írhattam, hogy vizenyős szürke szempár, szóval közhelyszótár ide vagy oda, ez van.)[/size]

Sötét Úr írta: Netán még időben is vagyunk? Mert igazából az a hír...

az most már Nudli dolga, hogy eldöntse, mi van neki időben

csak, hogy némi publicitást is kapjon a dolog:
szeretném megköszönni SÚ-nak és Szofinak a versválogatást a Lassiba, valamint SÚ-nak, hogy be is tördelte szépre a 3 oldalnyi adagot

Még egy új, remélem, tetszeni fog.

Haláltánc

Télen az a csudajó,
Hogy hull a hull a hó.
Hulla hulla hulla hulla
Hulla hulla hullajó.

Éjjel oly sima a tó,
Belefúlni volna jó.
Sima tükre, fényes tükre,
Oly hűvösen csábító.

A tó akár a fagyhalál,
Benne száz halott hal áll,
Jeges kezek, kék-ridegek
Fojtó ölelése vár.

A temető csak reggel csendes,
Éjjel áll a maszkabál,
A sok zörgő és sápadt csonton
Pókháló és macskanyál.

Fogjuk meg hát egymás kezét,
Ugráljunk az éjen át,
Egy szökellés, még egy ugrás,
S ott vagyunk a Holdon át.

Hagyd csónakunk száguldani,
Át egy sötét kapun át,
Az ajtónálló, jó cimborám,
Átengedi, ki jó barát.

Hát mulassunk egy utolsót,
Ily csodás éjjel sírni kár,
Csörögjön csont, csoszogjunk
Csak, a lenti világ miránk vár.

Legfrissebb szerzeményem:

Tavasz

Tavasszal bezsong
a város,
Zsenge a fű,
a káros
szmog is csak halkan
szuszog.

Olyankor
furcsa szerelem-kór
terjeng
a levegőben,
veréb vijjong
az itatóban.

A téren is mintha
dalolna a hinta,
az égen egy pilla
ráérősen száll,
mivelhogy nem fúj
erősen a szél.

Megnyit a fagyizó,
teli van már a Zoo,
Egy gyerekcsapat
nevet, kacag,
A gyerekvasút
is lassan,
öregesen
Döcög.

Tavasszal feje
tetejére áll
a város,
Bolond egy fesztivál,
én mondom,
ez a tavasz-láz,
ha nem is kóros,
de ragályos.

A biciklisek
naphosszat
tekernek,
A naplopók meg
tekeregnek,
Bezzeg az anyukák
otthon nagy-nagy
tavasz-takarítnak.

Zene tölti be
az utcákat,
Éjjel-nappal csak
a muzsika,
a szerenád,
a tánczene,
Megehetné már
a fene.

S ha épp az árok
mellett várok
Valakire,
hát ott is
nyüzsögnek,
nyamnyognak,
hemzsegnek
A szerelmesek.

A tavasz egy apró
Renaissance, vagy
legalábbis
Re-nonszensz,
Csupa furcsa,
gyanús alak
kiabálja, hogy:
No thanx.

Amondó vagyok &#8211;
Ha már vagyok,
hogy véleményem
demonstrálom;
Ez a sok
tavaszimádó
mind kerge alak &#8211;
ahogy én őket mustrálom.

Régen is írtam, nem is jönnek már úgy a szavak, de ez lett.

Lélegzett az ég, ahogy felnéztem reá,
Szuszogott a paplan is, ölelte testedet.
Csak egy sóhajtásnyi volt az egész világ,
S én benntartottam még. Mellemben reszketett.
Tudtam, ha elengedem, elszökik az álom.
S rideg valóssággá válik: nem vagy itt.
Csak még egy percnyi édes fulladás,
Csak ez enyhítheti a szívem kínjait.

Sötét Úr írta:
Nimdorc, Orsie: én is így gondolom, és meg fogom nézni. Viszont ez nem igazán a topik témája már, hanem belső, szerkesztőségi ügy.
Amint kapok valamit, egyeztetek, tördelek, és küldök.

kaptál emailt napokkal ezelőtt, meg privit is, és ma estére kértük, szóval pls válaszolj... köszi.

Ebből is látszik, hogy Kar'sa bármit képes elkövetni, csak ne kelljen tanulnia vizsgákra...

...remélem sokáig megtartod ezt a jó szokásod:D

Itt egy vers (valamennyire bemutatkozás helyett is)


A Fűszálhegyeken Táncoló Asszony

Ott élt a napfényes Andalúziában
A fűszálhegyeken táncoló asszony.
Citrusligetekben a hold sugarában
Járta a fákkal az ünnepi táncot.

Miatta mosolygott csak a nemes alma,
Miatta érett csak a csillogó szőlő,
Miatta virágzott az emberek falva,
Miatta volt ez a környék oly termő.

Nem értették meg őt soha a népek
- féltek a fű fölött sétáló nőtől -
Arra jutottak, hogy tegyék meg,
Mit e boszorkány ellen tenni illő.

Egy zsákba kötötték szegény lelket,
Nyolcan, orozva, egy csütörtök este&#8230;
Nem szólt semmit, csak némán tűrte,
Szemükben szánalmat hiába keresve.

Nyolc napig lógott egy imádott fáján.
Nyolc napig nem történt vele semmi.
Nyolcadik napon napszállta után
Eltűnt... és utána nem látta senki.

Ó, a napfényes Andalúziában
Oly sötétek néha az éjek!
Csak egy sápadt női arc világít
A fűszálak fölött, ha csendesen lépked

Bármerre jár is, a gyümölcsfák
Eldobják sorra mind a viráguk,
Halkan koppannak az almák,
Pedig szél se zavarja az álmuk.

nem. ez így csak egyetlen vers, de a többi mellett már lehet hogy mélyebb értelmet nyer majd számodra:) egy egész szemléletről beszéltem, ami talán nem jön így át egy versen, de semmiképp nem köntörfalazás

Még ha azt mondtad volna, hogy annyi minden van benne, hogy a cím csak feleslegesen szűkítené az értelmezési lehetőségeket, akkor bólogatok nagy csendben, de ez az érvelés nem fogott meg.

Ez nem érvelés volt csak egy gondoltafoszlány, de lényegében ez is benne van abban amit írtam (ld.: nem címezek megy egy élményt)

NB. nagyon elkéne neki egy cím.

Nem véletlen nincsen, igazából érzésem szerint ez is a jelentés része, ha kiülök hallgatni a föld neszeit a kertkapu aljába, akkor ezt az élményt sem címezem meg, nincs is jelentősége a dolognak.
Mintahogy csinálsz valami teljesen hétköznapi dolgot, valmivel bíbelődsz, talán mérgelődsz is, és egy pillanatra megragad valami, csak egy apróság, egy lehulló falevél, egy nesz vagy bármi, de nincsen jelentősége, önmagán túlmutató értelme, amit egy címnek ki kellene hangsúlyoznia.
Csak megpillantod és már mész is tovább, és ott él benned tovább az élmény, de annak sem tulajdonítasz nagyobb jelentőséget.
Nincsen neki címe (csak mert egy versnek címe kell legyen) amit emlegetni lehetne, hogy ja ez az a vers. Csak ott van mint egy leejtett gyűrött kis cetlin egy üzenet.

Akkor inkább egy mottó kínálok Neked!
"Legyenek ezek az üzenetek olyanok, mint a hulló levelek a szélben. Ha valaki megszemléli, megcsodálja őket akkor boldogok lesznek, mert váratlan öröm érte őket, ha nem az is jó, mert elérik céljukat: a földre hullanak."

De több versötletem is van (talán ez is feltűnik még egy nagyobb részeként nem tudom) ahol ezzel külön játszok is majd, hogy van cím vagy nincs cím. Van hogy külön hangsúlyos. Tehát most nem egy ilyen általános elvet fogalmaztam meg, csak hát ilyen is van, annyi minden mellett így megyünk el, aminek aztán később nagyobb jelentősége is lesz, még közben észre sem vesszük...

AKkor már inkább egy mottót.:

Orsie / Fraktál írta: köszönjük a verseket, megkaptuk, viszont sajnos nagyon sok, 2-3 két hasábos oldal helyett 12 oldalnyi 1 hasábos mű érkezett.. ezt sajnos húzni kell. megnézem, hogy word-ben hogyan fér el 2 hasábban de szvsz úgy is sok lesz, tehát ki kell hagyni párat.
Sú Te is pls nézd meg, hogy Corelben hasábozva mennyi fér ki 3 oldalra, és kérünk szépen egy végleges rövid verziót a héten belőle.

szerintem is túl sok. két-három oldal legyen, kettő biztos, egy kérdőjeles.

a bizonytalan 2-3 azért van, mert a terjedelemmel nem tudunk még biztosan számolni. (vannak hiányzó cikkek, meg olyanok is, amiket meg fogunk húzni.)