Versek

Dodiee írta: Ez van. Vers vagy mi.

Szívem ég, oly hőfokon
Melyen ékszerbe égetik a zománc szíveket
Festett üvegre a mosoly-íveket
Ahogy őszi alkonyon ég a rőt avar
Ez az érzés megráz és felkavar
S ha örökké tart, úgy biztosan elégek
De szívem akár a főnix, hamvaiból feléled
Mert így ég, ily hőfokon

szipp
tetszik...

Arlith írta: Ő egyébként tud róla? Mert azóta se rakott be semmit, és ez lehet azért, mert nem érkezett a fórumon reakció.

Tud róla, ott volt a Lassis talin, nekem hála.
Azért nem reagált, mert nem igazán fórumos, szerintem azóta nem is nézte. Csak ismered Szofit, kábé kényszerítette, hogy berakja fórumra a verseit...

Nekem pont azért tetszik a történet, mert "erősen archetípusos"- hogy a te szavaiddal éljek. Nagyon erős, nagyon mitikus, vagy mesei. Erőltetve érezném megcsavarni.
A többivel egyetértek. Mellesleg, ha abszolút nincs semmilyen ritmusa egy versnek, nem tudom végigolvasni. És így, észre sem vettem volna, mennyire jó egyébként. Ez viszont magával rántott. Kéne persze csiszolni, de azért ez igencsak hümm. És ha beválogattátok, akkor tényleg... mondjuk megnyugodtam. Ő egyébként tud róla? Mert azóta se rakott be semmit, és ez lehet azért, mert nem érkezett a fórumon reakció.
Kössz a súgást

Halihó. Gondoltam bekukucs ide. Gondoltam megkeres utolsó hozzászólás, majd néhány nap alatt átfut. Tévedtem. Ti is csak bekukucs.
Viszont, ezt találtam itt a ... nos április óta valóban rengeteg hozzászólás óta- hozzáteszem sokat visszavett a borzasztó lelkiismeretfurdalásomból.
És erre, ha jól vettem ki (lehet, hogy vak vagyok, ma is megkérdeztem a kamrába hajolva, hogy hol a wcpapír, és közben azt néztem. On.), szóval, ha jól vettem ki, nem reagált rá senki.
Pedig
...a vers alatt folytatom...

Lalaithh írta: A Fűszálhegyeken Táncoló Asszony

Ott élt a napfényes Andalúziában
A fűszálhegyeken táncoló asszony.
Citrusligetekben a hold sugarában
Járta a fákkal az ünnepi táncot.

Miatta mosolygott csak a nemes alma,
Miatta érett csak a csillogó szőlő,
Miatta virágzott az emberek falva,
Miatta volt ez a környék oly termő.

Nem értették meg őt soha a népek
- féltek a fű fölött sétáló nőtől -
Arra jutottak, hogy tegyék meg,
Mit e boszorkány ellen tenni illő.

Egy zsákba kötötték szegény lelket,
Nyolcan, orozva, egy csütörtök este…
Nem szólt semmit, csak némán tűrte,
Szemükben szánalmat hiába keresve.

Nyolc napig lógott egy imádott fáján.
Nyolc napig nem történt vele semmi.
Nyolcadik napon napszállta után
Eltűnt... és utána nem látta senki.

Ó, a napfényes Andalúziában
Oly sötétek néha az éjek!
Csak egy sápadt női arc világít
A fűszálak fölött, ha csendesen lépked

Bármerre jár is, a gyümölcsfák
Eldobják sorra mind a viráguk,
Halkan koppannak az almák,
Pedig szél se zavarja az álmuk.

Pedig ez a téma baromira tetszik. Nem tudom műveletlenségem miatt ismeretlen számomra, vagy saját, de le a kalappal. Picit nyers. Időnként bedől a ritmus. Időnként vacakok a rímek. Csak amiket nemszeretünk- ragrímek, falsok, ilyesmik. De van benne valami nagyszerű. Egyszerű a szóhasználat és mégis.
Tulajdonképpen nem is tudom mi fogott meg ennyire benne.
SÚ, súgnál?

Ez van. Vers vagy mi.

Szívem ég, oly hőfokon
Melyen ékszerbe égetik a zománc szíveket
Festett üvegre a mosoly-íveket
Ahogy őszi alkonyon ég a rőt avar
Ez az érzés megráz és felkavar
S ha örökké tart, úgy biztosan elégek
De szívem akár a főnix, hamvaiból feléled
Mert így ég, ily hőfokon

Köszönöm, Kar'sa. Jól esik. Persze, van folytatás is, ez egy hosszabb "ciklus" vagy mi a szösz, nincs tagolva... jobb híján neveztem el "1-nek" és "2-nek" és így tovább...
VT-n? Mármint Verses Talin? Neeeeem, kedves barátom, neeeeem:)))))
Én oda NEM megyek. Téged ismeretlenül is kedvellek, tisztellek, nemkülönben SÚ-t, akinek nagyon adok a véleményére, Szofi...fq, Orsie... és ennyi. Hirtelen.
Egyes emberekkel még egy légtérben sem vagyok hajlandó tartózkodni, nemhogy még melléjük ülni:)
Nem, nem voltam ilyen, tudod, Kar'sa, ez egy hosszú folyamat: a beképzelt, nagypofájú nímandokkal, a "vizet prédikál - bort iszik" meg az "én f..gtam a passzátszelet - mindenki más hülye, ergo nekik csönd, mert én vagyok a frankó" jellegű képmutató majmokkal semmi dolgom... márpedig ebből akad egy-kettő egy VT-n...
Tudod, nagyra tartottam régebben ezt a társaságot, a verses csoportot - no, ez a múlté... köszönhető többek között a tavasszal lezajlott hisztériának. Annak, hogy egyesek úgy osztják az észt, mintha másnak nem jutott volna, leüvöltik a fejed bizonyos dolgok miatt, aztán meg a hússzorosát követik el, számon kérnek tőled dolgokat és fikáznak, és közben legelemibb kötelességüknek (a társaság felé) sem képesek eleget tenni - no, tudod, itt lett végképp elegem... A topic fejlődés szempontjából - tudod, ők mindig ezzel jönnek, ha lealáznak mindenkit, mert ők aztán "nagyon" meg "hű" meg "há", meg mittudoménmi...
Az ilyenekben az a szép, hogy a képedbe vigyorognak, elkunyizzák az utolsó cigidet, meg te vagy a nagy cimbi, aztán ha épp az van, akkor beléd rúgnak egy jókorát... és takaróznak az "építő kritika" szlogennel... De ők az ászok.
Én nem akarok ász leni. Meg akarok maradni az, aki voltam, aki próbál(t) jóindulatú, szerény lenni, aki próbált úgy kritizálni, hogy másokat ne sértsen meg, aki kikelt azért, hogy egyes (86 néven regisztrált) alakok ne bomlaszthassanak itt, aki kiakadt azon, hogy valaki elvállal valamit aztán szarik bele nagy ívben, bocsánatkérés nélkül, és még van pofája ide vissazsunnyogni és osztani az észt... no neeeeem:) Néha nagy volt a pofám és bunkó voltam. Tudom. Elismertem, bocsánatot kértem.
Akinek kell a VT, menjen rá. Engem senki se hívott amúgy se:) Csak Te most. Bocs, de nem tekintem meghívásnak:)

Ennyi. Rég írtam ide. A régieket egyesek nyavalygása miatt töröltem is - legyenek boldogok, nekik így biztosan jó. Nekem is.

Néha feljövök ide, beteszek valamit... aztán lehet olvasni. Különösebben nem izgat.

Ha ezt akarta elérni a "klikk", akkor elérte. Hozsanna nékik.

Itt a folytatás, Kar'sa.

Séták fiaimmal 2.

*

Az erdőben játszik a Fénytündér,
fáról-fára pajkosan szökellve;
meg-megrebben néha egy falevél,
s ezernyi szikrát szór a szemedre.
Hunyd be, s ha kinyitod éppen jókor,
az ágak közt észrevesz hirtelen:
nyakadba ugrik s hajadba csókol--
talán ilyen lesz majd a szerelem.

*

Szűz a rét, kacagó lányként
Fekszik hanyatt a dombon,
Hozzábújni hogyan merjek--
S mit kéne néki szólnom?

Nézd, szőke árvalányhaját
megfésüli most a szél;
- bár kócosan is gyönyörű -
akár egy álmos tündér.

*

Katsumoto Nagyúr tudta:
kevés igazabb létezik;
szemedre festi színeit
s álomba ringat illata,

szélben int és magához hív,
- ó, törékeny, kicsiny élet! -
rátalál a fáradt lélek,
vérző, avagy szerelmes szív,

ha tiszta szépséget keres,
vagy vigaszt, ha valami fáj…
Igazat szólt a szamuráj:
Minden virág tökéletes.

*

Alcar: tetszenek/tetszik, komolyan. Várom a következőt. (ha 1. van, akkor gondolom 2. is) Őszintén leginkább VT-n szeretném kitárgyalni.

Egy új tőlem, amit már ezer éve be akartam fejezni.
<table style="font-size:10px;padding:0px;margin:0px;" width="120%" cellpadding="0" cellspacing="0"><tr><td colspan="2" align="center" valign="top"><b>Aspects</b></td></tr><tr><td align="center" width="47%" valign="top"><b>Hers</b><br />[size=9:157hqwjd](The Snow Queen)[/size]<br /><br />I<br /><br />She was watching the servants as they were coming back<br />From her windows; all of which were looking to the west.<br />She was thinking that she'd really done her very best.<br />She gave her land a woeful look - it was looking black.<br /><br />She remembered distinctly it used to be so bright.<br />She thought about her past life, her mother and father:<br />The late King and Queen, and her long-gone faithful lover.<br />She was wondering what she could have failed to do right.<br /><br />She wrapped herself up tightly and went to the graveyard.<br />She waited right 'till midnight for the first nightingale<br />Thus she could listen and forget all the courtyard's bale<br />And so thus she wouldn't have to find her life so hard.<br /><br />II <br /><br />She recalled unduly well how it had all begun.<br />That day when she and her suitor played that fatal game<br />On the edge of the cliffs and she - quite much to her shame -<br />Let slip the dice into the depths blinded by the sun.<br /><br />As the dice rolled and bounced and fell it hit hard a stone.<br />The echoes of a bodeful crack bellowed from the deep.<br />And as it turned out, the stone was him cursed fast asleep:<br />The Glacial King, who then demanded her and her throne.<br /><br />He then killed her suitor, he just pushed him from the edge.<br />Forced her to marry him or else die a baleful death<br />Stabbed her father in a duel he fought to his last breath<br />for to save her daughter from the enforced wedding pledge.<br /><br />III<br /><br />Then after she woke up from her thinking by the grave<br />She went home and while she was walking at a slow pace<br />Cried to herself, tears were dripping like rain from her face.<br />This he'd seen, and so thus he questioned her with his glaive.<br /><br />She said "O' pray thee, my husband, let us meet tonight<br />At the very same place where the first time we have met.<br />There I shall tell thee the reason why so hard I've wept.<br />There I shall tell thee and then I'll bow before your might."<br /><br />That evening just before in her bower she rested<br />She sneaked in dead silence to the dungeon armoury.<br />She took a sword, sheathed it and then hid it carefully<br />The very same sword with which her father was bested.<br /><br />IV<br /><br />His vile tainted bluish blood has stained frost on her sword<br />It tarnished and blunted the blade with a silver rust<br />Her fair hair was fluttering wild in the sudden gust.<br />She has slain the tyrant just as he had slain her lord.</td><td align="center" width="53%" valign="top"><b>His</b><br />[size=9:157hqwjd](The Glacial King)[/size]<br /><br />I<br /><br />He was sitting all by himself in the eastern wing<br />He knew the serfs must have returned, he heard them singing<br />He'd never ever felt sorry for a single thing<br />Cold was his heart and his blood; he was the Glacial King.<br /><br />He remembered clearly how white the world used to be<br />He thought about his Kingdom and his own mystery<br />The way his heart beat even though it was all chilly<br />He was wondering how they could've failed this to see.<br /><br />He felt wretched and trapped and weak and so deathly ill<br />He hadn't slept for many days; he simply could not.<br />They wouldn't let him, the whole fiendish fiery lot.<br />They've even swept the gentle snow from his windowsill.<br /><br />II<br /><br />He was pondering; why did she have to drop that dice<br />And thus wake him, break his deep and icy-cold slumbers?<br />People's flaming eyes were burning his soul like embers<br />The beauty of all his dreams had melted like thin ice.<br /><br />As the dice cracked his glacial cage, heat has made him bare.<br />They looked at him, their eyes pierced him and pain made him blind.<br />He couldn't help killing him to have his peace of mind.<br />Just as he couldn't kill the girl with such snowy hair.<br /><br />He then asked her to forgive him and asked for her hand.<br />She said no, and then he begged him, and then she agreed.<br />But then her father assaulted him, and he parried<br />And thus he had killed the King, his own life to defend.<br /><br />III<br /><br />Next morning before sunrise, he went out for a walk.<br />He hadn't slept, not a wink, he tried to get some chill.<br />It was then he saw her crying and it made him still<br />Then he furiously broke into a raving talk.<br /><br />"Say, my mistress, who hath hurt thee? Why thou cry so hard?<br />See? here's my glaive! I shall kill whoever caused thee harm!"<br />Thus he cried out then he laid his hand upon her arm.<br />Then she asked to meet at night which lifted up his heart.<br /><br />That evening he kept preparing for the secret tryst.<br />He was there already way before the time was fixed.<br />He had such a feeling he'd ne'er before felt unmixed.<br />She's melted his heart! Is that her coming in the mist?<br /><br />IV<br /><br />A droplet of turquoise splatters on a snowy field.<br />It's spreading quickly like ink does when in water poured.<br />The Glacial King has at last into the trap been lured<br />But his Throne of Ice has thus so yet again been filled.</td></tr></table>

Séták fiaimmal 1.

*

Ha csontunk már a mélyben porlad,
ne sírjatok! Nyugodjanak csak a holtak,
hiszen nekik már úgyis mindegy,
hogy könny, vagy eső hull rájuk &#8211; egyre megy -,
egy lélekké váltak azok a csontok;
köztetek él ő, rátok vigyázva: boldog
majd akkor lesz igazán, ha látja,
hogy bennetek nyílik ki szíve virága.

*
Tudod, ha a patak csobban,
akkor odanézek mindig,
hátha Anya üzen halkan;

Tudod, ha a patak csobban,
valami fontos történik
a mi csendes világunkban.

*

Nézzétek: e fák nem holtak,
még élnek, hiszen élni kell!
Idén is virágot hoznak,
és sötétzöld levelükkel
üzennek, hogy lesz még holnap!

*

Lehet, hogy azért, mert most kezdtem bele a Húrin gyermekeibe, de nekem tetszik. Nem igazán értek hozzá -ennyire-, csak verset tudok elemezni, azt is csak felületesen. (Verselemző verseny, 2 versenyző, 2. hely )

Alew: ritmus ide vagy oda, számomra nagyon élvezhető volt a vers (tudod, a táborban is mondtam, hogy én ritmus nélkül írom a verseimet, de nem is tartom nagyra azokat, mire te mondtad, hogy te minden körülmények között odafigyelsz erre, és én irigyellek is ezért ) és nagyon jólesett olvasnom.

Fagyott arcán
szüntelen
folynak
a könnyek
így él bennem
élve eltemetve
a kisgyermek

Alew írta: "Fivéred a férjed, Nienor, a balga,
Húrin fia Túrin, itt hever most halva."

Kar'sa:én úgy értelmezném, hogy:a balga Húrin fia Túrin.Bár az is igaz, hogy akkor rossz a vessző...
Alew:Nekem egyébként tetszett a vers, csak olyan,mintha a saját angol versed fordítása lenne... Nem tudom miért.Tényleg. De ez szerintem nem feltétlenül baj.

Jó lett.
De őszinte leszek, vannak részek, amiket nagyon magyartalannak érzek, és egy két helyen botlik a ritmusa. Nem beszólásképp de kiemelgetem formázással a *szerintem* problémás részeket. Mert igazándiból nagyon megérné csiszolgatni rajta, nem azért mert rossz, hanem hogy még jobb legyen.

Alew írta: További magyarázat nélkül:

0.
Elsötétült égbolt riaszt meg lágy szívet,
Megtört leánytestet a hűs folyó kivet,
Így szól a dal a hősről, (ritmusgond) kit vak végzet vezet,
Túrin Turambarról mondok bús éneket.

1.
Sötét horda kél fel, farkas bűzű falka,
Remegve riad meg Három Háznak sarja,
Tövis sújt le lobbal, s elhullik az árnyék,
Vérben úszva horgad végzet dúlta szándék.

2.
Bosszú tűznek füstje homályt vet az arcra,
Asszonyának bánat hős Turambar harca,
Hisz tudja már a bajnok, (ritmus, kimagyarázható) milyen lesz a próba,
Eljő a Nagy Féreg, s tüzet vet a jóra.

3.
Az ég pereme lángol, (megint ritmus) s közeleg a Gonosz,
Brethil népe szívén vak rettenet motoz,
Glaurung, a Sárkány megüli a völgyet,
Füstoszloppá perzsel juharfát és tölgyet.

4.
Szólni kél a harcos, Turambar a bátor,
Beszél pusztulásról, szívet tépő gyászról,
Szól reményről, harcról, s társat kér az útra,
Legyőzni a Férget, s békét hozni újra.

5.
Asszonya, a szőke, (nem kell vessző) Níniel jő sírva,
"Halálodba indulsz, rideg sziklasírba.
Maradj velem kérlek, szívem alatt gyermek!"
Ám férje elindul, egyenest a hegynek.

6.
Sértve várni nem bír, (nem kell vessző) Níniel, a szőke,
Szörnyű féltés lelkén, bátorsággá nőve, (egyrészt anglicizmus, másrészt nem stimmel a kettő közötti szövegkohézió. Vagy valami botlik, az a "bátorsággá nőve" rész sántít leginkább)
Férje után indul, megmászni a hegyet,
Kísérni, vagy óvni, (nem kell vessző) végzetét, kit szeret.

7.
Turambar, az árnyék (itt meg kéne vessző, szvsz.) eléri a párkányt,
S lesben állva várja, (megint nem kell vessző) prédáját (itt meg megint kellene) a Sárkányt.
Kénkövet lehelve felhorkan a beste,
Földremegve indul vaspikkelyes teste.

8.
Meglendül Turambar, kezében a penge,
Belémar (kövezzetek meg, de tudtommal a "belé"-t akkor használjuk, ha a mondat alanyára irányul) a szörnybe, ahol a hús gyenge,
Glaurung vonaglik, felüvölt és bömböl,
Hasában a karddal kibukik a ködből.

9.
Turambar mellé lép, enyhe ritmusbotlás, csak a többi szép, ívelő ritmusa miatt zavaró végezni a harcot,
Gúnyosan és büszkén kihúzza a kardot,
Felmordul a Gonosz, vére izzó méreg,
Gyilkosára fröccsen, szülve kínzó véget.

10.
Níniel, meghallva, hogy bömböl a rémség,
Szívét elöntötte(nyelvtanilag nem illik össze a "meghallva" és a "szívét elöntötte", ismét kohéziós probléma, ráadásul az elöntötte a szöveg többi részétől eltérően múlt idejű, ez is zavaró) rút, keserű kétség,
Felrohan a szirtre, s meglátja a testet,
Keservesen, fájón siratja a tettet.

11.
Feltekint a Sárkány élete legvégén,
Komisz mosoly játszik ocsmány szája szélén,
"Fivéred a férjed, Nienor, a balga (ez is sántít nekem nyelvtanilag, először tegezi, aztán meg E/3-ban beszél róla...),
Húrin fia Túrin, (vagy nem kell vessző, vagy inkább pontosvesszőt használj szvsz) itt hever most halva. (ez meg kicsit olyan, hogy Niniel mondhatná, hogy "Jó, és? Látom én is.")"

12.
Tudja jól Nienor, valót szól a Sárkány,
Kisétál a szirtre, tébolyítja ármány,
Aláveti magát, megöli a szégyen,
Máig visszahangzik (ez a "visszahangzik" elég idegenül cseng) búcsúja a szélben.

13.
A Túrin Turambar, turúm'ambartanen.

Gelmir írta: Ez nagyon szép lett, grat!

csatlakozom,tényleg nagyon jó lett!

Ez nagyon szép lett, grat!

Miracle

A look of wonder for the loved ones;
a life ends, by itself it's undone.
Embraces the ground and it takes him in.
Falls fifty feet straight into his coffin.

It's a miracle.
Or so they thought.
It's a miracle
he was not caught.
It's a miracle
that he's not dead
despite all the blood
that he had bled.

A look of wonder for the careless;
a life keeps on being in distress.
Embraces the sea and it takes her in.
Sails undersea, currents are her captain.

It's a miracle.
Or so it seemed.
It's a miracle
she had not screamed.
It's a miracle
she's still breathing
while there's no air for
her to breath in.

A look of wonder for the verdant;
a life keeps being ever stagnant.
Embraces the skies and they take her in.
Floats in space and space is what is within.

It's a miracle.
Or so it seems.
It's a miracle
the way she gleams.
It's a miracle
she's still alive
while there's no way for
her to survive.

A look of wonder for the hated;
the world ends as it was befated.
Embraces our race and we take over.
Passes away. Lowers even lower.

It's a miracle.
Or so you think.
It's a miracle
- there's no such thing.
It's a miracle
that I can breathe
when the obstacle
is my own wreath.

Sötét Úr írta: A táborban készült egy képvers a "víz" témakörre (azon kevés képversek egyike, amely "színpadi" előadást is megért!). Most megcsináltam számítógépes változatban is (kicsit tuningolva is lett), és feltettem a képMutatóra. Gyengébb minőségű, de alig 29Kb-os változatát itt találod meg , de van belőle egy jóval nagyobb PDF változat is, ami kb. 43kb, és itt található . (A link csak az előnézetét nyitja meg, ha ott a középső képet bizgeted, akkor jön le a PDF.)

Nekem tetszik, az esőcseppekre is van valami írva? Mármint az esőcseppek is valamik, mert azt nem látom.

augusztus 30-31-i hétvége?

Amennyire én tudom, Lassi-verses dolgokban SÚ teljhatalmú úr, úgyhogy jelenleg Orsie jelenléte vagy nem jelenléte elhanyagolható tényező, ahhoz képest, hogy a nemzeti ünnep napja kiválóan alkalmas majdnem mindenki másnak némi artoskodásra, úgyhogy jó eséllyel táboros rendi talit tartunk aznap délelőtt SÚ territóriumában, azaz Veresegyházon. Indulás délelőtt valamelyik óra ötvenhatos vonattal, vonatjegy csak oda diákoknak 225, egyebeknek duplája. Előirányoztam egy fél kilences gyülekezést, a Nyugati pályaudvar Westend felőli oldalán található egytől hétig terjedő vágányintervallum előtti területen.
Minden érdeklődőt, illetve az időponttal kapcsolatos észrevételeket, kérdéseket szeretettel várunk.

code a rat the monster on doom in it

én sajna 20.-án dolgozom, az angoloknál nem ünnep (helyette majd kapok egy plusz szabit - persze mikor mindenki más melózik )

de rajtam ne múljon. bár ha Lassiról (is) lesz szó, akkor szeretnék ott lenni... meg amúgy is.

augusztus utolsó hétvégéje? ha jól tudom a tábori talit szeptember elejére tervezik.

SÚ, én is szívesen mennék Veresegyházra, rég voltam arrafelé, legutóbb a medvefarmot látogattam meg ott, de van annak már vagy jó 5-6 éve.
augusztusban sztem még neccesek a hétvégék mert lehet, hogy van aki még nyaral, meg Hannáék esküvője és leány/legénybúcsúja is lesz, de előbb-utóbb csak összehozzuk a talit.