Versek

Cueddo!Iszonyatosan eszméletlenül elképesztően szíven ütötteka soraid!Valamimegfoghatatlanulősi/mély igazságvan bennük.(Látom Arlith már rendesen kivesézett-én is beírtamtegnap egy elemzésféle szösszenetet,csak kidobtak a könyvtárból,így nem tudtamse elmenteni,se elküldeni )Csakígy tovább.

Én jelenleg még keresem a szavakat...

Kellemes 7végét mindenkinek!

Van egy új versem - kicsit más, mint az eddigiek, mert párbeszédes. Légyszi mondjatok véleményt


Halász:

Ó, ha könnyel telhetne el hálátlan szívem,
hogy minden nap láthatom az eget,
és felfelé tekint fáradó szemem,
és az égig érnek gondolataim -
Ó, ha könnyel telhetne el hálátlan szívem,
hogy minden nap szállhatok a végtelen vizeken,
és messzire tekint fáradó szemem,
és a világ pereméig általfogom a tengert -
Egynek lenni a határtalan éggel,
kitárni karjaim a végtelen felé,
egynek lenni Isten templomában:
ez az én sorsom.

Asszony:

És ha el is tévedtél valaha,
megtalált a te sorsod, a béke,
keblére ölelt az ég és a tenger -
Te adsz nekem életet, mit tovább adhatok,
mikor a nyugvó nap aranyozza homlokod,
és fáradt, erős lelked hozzám hazatér:
Isten Mosolya világlik arcodon.
Ami benned fakad, bennem is úgy él.

Halász:

Ha nem láttam volna benned a fényt,
a végtelent, és mindent, ami igaz,
nem lenne biztos egyetlen léptem sem,
háború dúlna oly büszke lelkemben,
nem aranyozná homlokom a nap -
Ha nem láttam volna benned a fényt,
most nem lenne fény, és nem lennék én,
ki Általa vagyok: szolgád és urad.

Arlith: köszönöm szépen

Hanem: Rögtön az első mondatod nehezen követhető, szó szerint keresnem kellett az alanyt,(nemhogy a főmondatot!) ahhoz hogy megértsem.- Első olvasásra csak az agyamon átrohanó képek mardtak meg, és csak sokadszori olvasásra jutott el hozzám az értelme. (Vagy amit én annak vélek).-

Csak most látom, de komolyan, hogy az egész vers tulajdonképpen egy mondat, amire a vége is csak homályos válasz
[size=9:3ezper1v]Idézet:
míg a túlparton...
Itt nem teljesen tudom értelmezni ezt a míg kötőszót. Mire vonatkozik?(Amíg, vagy míg ez, addig az..??)[/size] Szerintem mindkettő lehet, miért is ne? De inkább "amíg" értelemben gondoltam.Idézet:
talán megtudom, engem ki keresett

minket ki keresett

Miért érzem úgy,hogy nem következik, vagy nem érhető el egyenesen a végső következtetés. Bár lehet,hogy ez nem következtetés, hanem csak az amíg...addig kapcsolat vége. De akkor hogyan függnek össze??

A képekről:
Idézet:
a tagadó akarat árnykezei
Elég szélsőséges egy kép. Nekem rögtön három kérdés ugrott be. Halál? Én(te) tagadok? Vagy Madách Lucifere- a tagadás szellme?
Persze ezek nem megválaszolandó kérdések, hiszen te csak elindítottál egy gondolatmenetet. Csak arra akarok rávilágítani, hogy az akarva- akaratlanul nem egyértelmű, sőt!

Szerintem az nem is baj, ha nem egyértelmű, sőt
Idézet:
mielőtt eltörik felettünk az utolsó ezüst ágakat

Nem egészen tiszta, hogy mit akarsz szimbolizálni az ezüst ágakkal. Persze összecseng azzal a bizonyos fűzfával, (Bár azt sem egészen értem), de akkor is. Talán az élet, vagy az értelem ezüst ágait...

Idézet:
és most születésed megürült
burkaiban keres téged
a sebes szél

Na ettől kiakadtam nagyon jó, tényleg!
A szép új világ olvasása mellett eléggé szívenütöttek ezek a sorok...)
Ez csoda, hogy ilyet írhattam! Nagyon ritkán adatik meg nekem
[color]

Idézet:
míg a túlparton évezredek sorakoznak
márvány- nyugalommal,
és lassan pendülő húrok
küzdelmes figyelmével állnak őrt
a ködben kavargó, érkező
évtizedeknek


Furcsa, de nekem azonnal Egyiptom ugrott be. (Ny-i, K-i part, templomok, oszlopsorok, meg minden)
Én is valami ilyesmire gondoltam, amikor írtam - és a jelentéshez is nagyon kapcsolódik ]

Pedig nekem működnek. Próbáld meg jobbgombbal és cél mentése más névennel leszedni.

-- Mau

Mau: rosszak a linek, mert nekem van mp3 lejátszóm is, meg minden, de nem megy....

Arlith: mp3 -lejátszó kell hozzá. Pl. winamp. Különben piszöok nagy lenne a fájlméret.

-- Mau

Cueddo: ahogy ígéretem: A tűzgyermek annyira gyönyörű, és gyönyörűen megfoghatatlan, hogy nem kell mit hozzáfűzni. (Mi vagyok én, ehhez a vershez képest??? )
Nekem csak egyetlen kifogásom van(ez meg legyen az én problémám), hogy számomra a tűz nem tud összeférne a hófehérrel. Túl távoli képzettársítás, még oximorónnak is. (Persze ez abszolúte magán vélemény, az én és nem a te hibád, csak gondoltam azért leírom).
De! A mielőttöt rendesen körbejártam, és szétmarcangoltam..
Persze nem a formába, vagy a szerkezetbe kötöttem bele, mert azzal semmi probléma
Hanem: Rögtön az első mondatod nehezen követhető, szó szerint keresnem kellett az alanyt,(nemhogy a főmondatot!) ahhoz hogy megértsem.- Első olvasásra csak az agyamon átrohanó képek mardtak meg, és csak sokadszori olvasásra jutott el hozzám az értelme. (Vagy amit én annak vélek).-

míg a túlparton...

Itt nem teljesen tudom értelmezni ezt a míg kötőszót. Mire vonatkozik?(Amíg, vagy míg ez, addig az..??)

talán megtudom, engem ki keresett

minket ki keresett

Miért érzem úgy,hogy nem következik, vagy nem érhető el egyenesen a végső következtetés. Bár lehet,hogy ez nem következtetés, hanem csak az amíg...addig kapcsolat vége. De akkor hogyan függnek össze??

A képekről:

a tagadó akarat árnykezei

Elég szélsőséges egy kép. Nekem rögtön három kérdés ugrott be. Halál? Én(te) tagadok? Vagy Madách Lucifere- a tagadás szellme?
Persze ezek nem megválaszolandó kérdések, hiszen te csak elindítottál egy gondolatmenetet. Csak arra akarok rávilágítani, hogy az akarva- akaratlanul nem egyértelmű, sőt!

mielőtt eltörik felettünk az utolsó ezüst ágakat

Nem egészen tiszta, hogy mit akarsz szimbolizálni az ezüst ágakkal. Persze összecseng azzal a bizonyos fűzfával, (Bár azt sem egészen értem), de akkor is. Talán az élet, vagy az értelem ezüst ágait...

és most születésed megürült
burkaiban keres téged
a sebes szél

Na ettől kiakadtam nagyon jó, tényleg!
A szép új világ olvasása mellett eléggé szívenütöttek ezek a sorok...)[color]

míg a túlparton évezredek sorakoznak
márvány- nyugalommal,
és lassan pendülő húrok
küzdelmes figyelmével állnak őrt
a ködben kavargó, érkező
évtizedeknek

Furcsa, de nekem azonnal Egyiptom ugrott be. (Ny-i, K-i part, templomok, oszlopsorok, meg minden)

Mau: Nekem nem engedi, hogy megnyissam őket...

Beírok egy verset is(mai), ide sok "okosság" alá..
Miért?
Lábujjaim közt vér folyik
keresztül,
talpamon
zsíros agyvelővel mázolom
az utat.
Sarkamba
hullafényű szellemek vergődve
kapaszkodnak,
szemem
újabb öntudatlan áldozat
után kutat.

Én vagyok
Az Ember, üvöltő gennyláda.
Ember vagyok,
ezért
reménykedve reményt vesztek
hiába.
Gyilkos
sarkantyúmmal taposom
fajomat.
Ványadt
pókhálót fonva megfojtom
magamat.

S mindezt
gúnyos nyugalommal tudomásul
veszem,hisz
ember vagyok,
halálom diszkrét undorral élem
Igen,s mindezt
ősidők óta
mélyről jövő áhítattal teszem.

Íme egy gyors hangfelvétel az egy hete feltett Meyadhew szövegemből. Így már lehet némi fogalmatok róla, miként is hangzik eredetiben.

Khazingane tewana nbwagan yami yijo, nlū iYēwo u

Nem hirdetnek-e a költők tán a női nemről
Fordított igét, ha gyönge nőkről énekelnek?
Hogy' lehet, ki szép szemével még az ég hatalmas
Istenségét is megejti, gyöngének nevezni?

Csábkenetektől csillog a teste,
gyöngykoszorúkkal reng buja keble,
színarany ékszert csördít a lába -
nincs, ki a nőnek ellene állna.


E kettő saját volt és most leírok egy-két olyat amit érdemes átgondolni!

14. SZATI PRADÍPÉ

Ha gyúl a mécs, ha ég a tűz, ha süt a nap, csillagsereg,
őzgidaszemű kedvesem nélkül homályos a világ.

Weöres Sándor fordítása

Ragyoghat napsugár, fáklya,
Vagy csillagfény és holdvilág,
Ha őzszemed nem ég, édes,
Egész világ sötét nekem!

Franyó Zoltán fordítása



21. SZAMMÓHAJANTI

Őrjítenek, kitüzesítenek s kinevetnek aztán,
csábítanak, de hidegek maradnak az ő szívükben,
rátörve férfiak egészen tárva maradt szivére;
mért nem közelegnek a testhez izgalomúl a szépek?

Weöres Sándor fordítása



A GYÖNYÖR

23. ADARANÉ DARSANAMÁTRA

Ha őt nem látjuk, megidézni vágyjuk,
és hogyha látjuk, megölelni vágyjuk;
ölelve őt, a csoda-pillogásút,
két test, kivánjuk, vadul egybeforrjon.

Weöres Sándor fordítása

Míg nem látjuk, azt kívánjuk,
Hogy csak lássuk kedvesünket:
Hogyha láttuk, azt kívánjuk,
Bár ölelhetnők csak egyszer;
És ha átöleltük, akkor
Véle egybeforrni vágyunk.

Franyó Zoltán fordítása



29. ÉTAT KÁMAPHALAM LÓKÉ

A szerelemnek áldása, hogy kettőnek a lelke egy;
ha külön és a két lélek: csak két holttest ölelkezik.

Weöres Sándor fordítása

Te voltál én, én voltam te -
boldogan éltünk, de ahogy
múlt az idő, kettőnk között
elszakadt valami. Ma már
te: te vagy és én: én vagyok.

Faludy György fordítása



A HAT ÉVSZAK
A TAVASZ

34. MADHUR AJAM

A tavasz erdei lenge kakukkszava
s keleti lágy szele is veri, üldözi
a szeretőket, akik külön alszanak.
Üröm a bajbajutottnak a színbor is.

Weöres Sándor fordítása



A NYÁR

38. ACCSHÁCCSHA - CSANDANA

Hűs, illatos tenyerű nők, kenekedve szantál-
porral; s üdít a feredő, a füzér, a holdfény,
lassú fuvallat, a virág-lehelet varázsa:
az éjt s a kéjt ez alakítja dicséretessé.

Weöres Sándor fordítása



AZ ESŐS ÉVSZAK

44. ITÓ VIDJUD - VALLÍ

Az égen villámok szalagai, s a föld vízleheletű;
amott felhő-dörgés, idele a vidám pávamadarak
kecses csengő hangú dala, szerelemé, vágyzuhatagé -
szüzek hogy bírják el szivüket a magány katlanaiban?

Weöres Sándor fordítása



A ŐSZ

47. ARDDHAM NÍTVÁ NISÁJÁH

Éjfél múltán, a vágy és szerelem idején, már lelankadva kéjtől,
sebzett szájával egy korty italért esedezik kedvesétől a férfi,
ám elgyengült barátnője keze közül a korsó kicsusszanva reccsen,
hát édes bor helyett őszi sugarakat ihat, tiszta holdfényt az ifjú.

Weöres Sándor fordítása



A TÉL

48. HÉMANTÉ DADHI - DUGDHA

Tejfölt és tejet és meleg vajat ivó, jó téli köntöst vevő,
sáfránytól ragyogó, gyakorta szerelemjátékban elfáradott,
bételtől finom-illatos leheletű, nyugvásra tért férfiak
békén alszanak asszonyuk kidagadó mellén a ház mélyiben.

Weöres Sándor fordítása

Be boldog az, ki forró nászi harcok
Kéjétől ernyedt testtel elmerülhet
Szép kedvesének illat-tengerében,
S a keble forró párnáján lehűlhet;
S míg az karjával átölelve tartja,
Pihentető álomba szenderülhet.

Franyó Zoltán fordítása


Most ennyi! Olvassatok!

Tavasz

Néha elgondolkodok,
Mennyire szép is a tavasz.
Virágok vannak a dróton összefonódva,
És piros szirmait nyitogatja már a tulipán.

Az erdő sűrűjében vagyunk.
Mindenhol madarak csivitelését lehet hallani.
Minden szép, hisz itt a tavasz,
Ami egyre csak boldogítja az embereket.

Ez most egyáltalán nem rímel, tudom.
Milyen?

Már régóta gondolkodom rajta,
mi velem a világnak a baja?
Mostanság senki nem szól hozzám,
s még a szél sem száll erre új híreket hozván.
A barátaim mind elpártolnak,
az ellenségek meggátolnak,
feketebárány lettem,
szavamra nem halgatnak.
Mit tettem? Miért üldöztök?
Sorsomra barátaim miért hagytak?
Mondjátok, mit tegyek, s én teljesítem!
Nem akarom, hogy mindenem elveszítsem!
Miért nekem jut e rossz sors?
Miért nem szól senki?
Szóljatok! Mi a bűnöm?
A balszerencsét miért űzöm?
Szóljon valaki! Könyörgöm!
S én javítom a bűnöm.

Ezt a kis zöngét teszem most közzé (angoltudás szükséges, de nem nagyon).

The Answers

"When did the world begin and how?"
I asked alamb, a goat, a cow:
"What's it all about and why?"
I asked a hog as he went by:

"Where will the whole thing end and when?"
I asked a duck, a goose, a hen:
And I copied all the answers too,
A quack, a honk, an oink, a moo.

By Robert Clairmont

Erdélyben jártam a minap,
s arra találtam,
kit ott nem is vártam
szívem így végül ott maradt.

Prózaibban fogalmazva a kirándulás a legkevésbé sem volt olyan, mint amilyennek vártam, annál ezerszer és még ezerszer csodálatosabb! Felejteni akartam reménytelenül viszonzatlan szerelmemet és ez túl jól sikerült — kaptam egy újat, viszonzottat és még reménytelenebbet.
No mindegy. A lényeg az, hogy ezt írtam Neki:

Tünde s az ember: más a világ
Egyre öröklét, másra halál.
Ám Akarat nem győzhet-e tán?
Tűnik az égről gond s a "talán".
Éji sötét árny: az leszek én.
Tájba ivódván, visszajövén
Őseim földjét őrzeni itt
És ha figyelsz, meglátod, amint
Macskaszemével rád letekint
Szellemem égnek hűs terein.


-- Mau Rauser

Nagyon jók vagytok!
Én is írtam egy verset, fejlődni szeretnék, úgyhogy akit érdekel, mondja el a véleményét!

Álmomban

Álmomban minden olyan szép volt,
csillogva tekintett rám a Hold,
sok-sok csillag, mint ezer fáklya
kis fényt lehelt az éjszakába.

Fujdogált a lassú, lágy szellő
és én vártam, hogy a Nap feljő.
Halvány derengés szűrődött át,
s megpillanthattam az út porát.

Szemem előtt egy zöldfüvű rét,
szél hozta madarak énekét.
A levegő virágillatos,
a fák gyümölcse oly' zamatos.

Fürge forrás küldte hűs vízét,
felettem a tiszta és kék ég.
Ember s állat élt ott békében,
olyan volt ez, mint az Édenben.

Sîyo Mindenki!
Most jöttem vissza Erdéklyből és minden összevissza lavarog bennm, azt hiszem, ezt meg kell írnom novellaként, úgyhogy ha megválaszoltam a hozászólásaitokat (most alkalmasint csak a közvetlenül engem érintőket, mert másra nem biztos, hogy lesz időm).

Cueddo írta: Mau : nagyon tetszik a nyelved és a kultúra, amit kitaláltál - de talán még annál is jobban a stílusod - sehol máshol nem láttam még, hogy egy vers ennyire megőrzött volna egy archaikus jelleget - az a mély lényeg van benne, ami felé én is törekszem. további sok sikert
elolvashatnám a Hia és Maut?

Hm, talán az erősen kötött forma miatt van. Ez elvileg irodalomházinak készült volna, amikor Villont vettük, írni kellett egy három oktávából álló verset. sak ez a kettő készült el, de mint mondtam, azt hiszem, még bővíten fogom. A Hia és Mau pedig valóban elolvasható a www.hiaqimau.tk oldalon, a Hia és Mau menüpont alatt a Könyv részben. Egyelőre az elsúő másfél nap van fenn, mert csak ezekl vannak nagyjából átjavítgatva és stilizálva, nagy része még csakl első változatában létezik vagy éppen csupán a fejemben.

Nyelved, mint mondtamn, nekem kicsit sindás, de nekem tetszik. A vers pedig igazán remek!

Nima írta: mau: huh.... milyen fura ez a nyelv. Pedig olyan légies, és én mégis nehezen ejtem ki a szavakat.

Igen, bár talán a hangjelölés néhol kicsit furcsa. Talán csak ez vezetett félre és tette kiejthetetlenné szavaimat. A magyartól eltérő hangok:

ch — cs
j — dzs
y — j

Olosta:tetszik a versed!régi érzéseimet tükrözi.
Ivó:olyan kis kedves!tetszik!

Sziasztok! Hoztam én is egy verset, remélem nem baj, hogy karácsonyi! 
Az első versszakban keresztrímek vannak, a többiben meg rendesen helyeztem el a rímeket!

Kisfiú

A havas dombon ugrál egy gyermek,
Haja, szőke, mint a széna,
Pirospozsgás arca kerek,
Kisfiút, gyengéd szellő fújja.

Neve Boldizsár,
Mint szerecsenkirály,
Büszke rá, mert
Kis Jézuskát megnézhette.

Ruhája rongyos,
De mégis boldog,
Mert körülötte mindenki az,
Mert Karácsony ünnepe van!

Aiya!

Most szólok először hozzá ehez a témához, bár már többször jártam itt és nagyon tetszenek a verseitek!
Úgy döntöttem, hogy én is beírok ide egy saját alkotást, remélem tetszeni fog mindenkinek!

Éjjeli utazás

A busz mellett két oldalról
mintha lidércek rohannának,
fut a fákon a fény.
Most értünk ki a városból,
de egy helyen már várnak,
követ minket a lény.

Távolról világít egy torony
– teljesen olyan, mint otthon –,
ráborul a tájra az éj.
S követ minket két oldalról,
szemek verődnek vissza az ablakból,
fut, szalad velünk a fény.

Kint sötét van és csönd,
bent halk zene szól,
csak félelmünk teremtette a lényt.
Visszavár e föld,
haza értünk az ismeretlen tájról,
és elmúlik végre az éj.

Aiya!

Most szólok először hozzá ehez a témához, bár már többször jártam itt és nagyon tetszenek a verseitek!
Úgy döntöttem, hogy én is beírok ide egy saját alkotást, remélem tetszeni fog mindenkinek!

Éjjeli utazás

A busz mellett két oldalról
mintha lidércek rohannának,
fut a fákon a fény.
Most értünk ki a városból,
de egy helyen már várnak,
követ minket a lény.

Távolról világít egy torony
– teljesen olyan, mint otthon –,
ráborul a tájra az éj.
S követ minket két oldalról,
szemek verődnek vissza az ablakból,
fut, szalad velünk a fény.

Kint sötét van és csönd,
bent halk zene szól,
csak félelmünk teremtette a lényt.
Visszavár e föld,
haza értünk az ismeretlen tájról,
és elmúlik végre az éj.

Szofi!köszönöm a kritikát!visszaolvastam és majd próbálok odafigyelni!
remélem azért annyira nem vagyok színvonal-romboló!

Arlith,Ailoleo:örülök,hogy Ti is beszálltok a kritizálásba
Arlith-igazad van.A vers elég régi-még gimis voltam,amikor írtam.Alkalom adtán tán átírom.Köszönöm az őszinteséget

Nima:tetszik.Átjön a hangulat.Jók a képek.Érthető.Csak így tovább!

Cueddó!Zöld a hátterem,ezért alig látom a verset. De csatlakozom Arlith-hoz:eszméletlenek a képeid! A Mielött elején van némi képzavar;de egészében nem akármilyen szabadvers-páros került fel a fórumra irományaid személyében

Sesy:Örülök,hogy nem bántottalak meg.

Leara!Amit leírsz,az sajnos nagyon igaz-de versnek túlságosan leíró-tényközlő jellegű.Szóval nem a tartalommal,hanem a megformáltsággal van bajom.Ha visszaolvasod a régebbi hozzászólásokat,találsz pár tippet ezzel kapcsolatban

na itt vagyok!ez inkább egy afféle szösszenet,érzés!

Az emberek kegyetlenek,őnzök.
Megfosztják egymást a szeretettől.
Néhányan a gyűlölet rabjai.
Csak a pénz,őket más nem érdekli.
Ezért akár társaik szívét tépik.
Az én lelkem is darabokban,
mert elvesztettem hű barátomat.

Talán egyszer bízni tudok újra,
talán egyszer találkozunk újra.
De elvették legkedvesebb barátomat,
kit nem feledek soha,SOHA.


kiderül,hogy mikor írtam,azért ilyen gajdult.

Cueddo:a tűzgyermek nagyon jó lett!érdekes!
Nimashilin:még jobban feltámasztod a bennem egyébként is tomboló szabadságvágyat!
Ailoleo:mi nem nézünk át rajtad!igenis fontos vagy!szép a versed!
Area:gyönyörű...
Galadh:beleborzongtam!
Szofi:juj,kezdek félni!eszméletlen jó!
adastra:a második szuper jó!
Nefadar:az elmúlás nagyon tetszik!
Estivirág:pedig hidd el hogy jók.

midjárt írok valamit!

Sesy: Neked még akartam írni! Esküszöm megtáltosodtál... Te szedsz valamit, vagy ilyesmi?? Vagy szerelmes vagy, vagy mi van? Vagy adjá nekem is a dilibogyóidbó' mán! :evil3: Nagyon jó a versed! "Élettelenül üres, béna bőrzsák" Imádlak! :smokin: Az egyik kedves versemet juttatod eszembe -akarva, akaratlanul, mindegy Arany János: Kertben. ( Az ember falékony húsdarab...) Be fogom írnia verset, ha nem zavar titeket. (Csak sajna nem tudom fejből az egészet, pedig kéne..)

Szofi: köszönöm a kritikádat. Igyekezni fogok
Ailoleo: naon tetszenek a verseid (rímelésük), de (szinte) mindegyik ugyanolyan lemondó, szomorú. (bár, lehet, hogy nem olvastam mindegyiket el - ha így van, akkor nem szóltam )

Cueddo: Hát a vesézést tőlem csak holnap kapod meg. Addig kinyomtatom a versed és tényleg kivesézem.
Előre annyit, hogy szerintem zseniálisak a képeid, csak egy kicsit még magamba kell szállnom ahhoz, hogy értelmezzem(vagy idióta szóval elemezzem) őket.

Szofi, Arlith: úgy látom, ti elég profi módon kritizáltok megkérhetnélek titeket, hogy vesézzétek ki ezt a két versemet?[size=9:2d0thohw](Még tavaly nyáron tettem őket közkinccsé itt a fórumon, remélem, nem zavar senkit, ha újra felkerülnek.)[/size]

TŰZGYERMEK

hófehér volt
és csodaszép:
tűzgyermek volt ő is,
akárcsak én
húrokat vontak keresztül testén
kivonták önmagából
a nevető arcok hiába keresték
de előlük futni sem volt bátor
tűzgyermek volt
álca, olvadó, pergő festék
amivel bemázolta hófehér testét
csillogó szavakkal menekült
öncsalásba az öncsalástól

és nem hajolt meg
királynő volt, akinek
mégsincsen neve
mert nem engedte, hogy
elnevezzék

hangod vibráló hálóit kifeszítetted fölém,
és minden feldobott szavam
lángcsóvaként hullott vissza arcomra,
és kiégette szemem
hát elég volt ez nekem?
rövid álom volt, még a telet
sem érte meg
koraszülött: korán jött, és
korán ment
tenger-lelkű, lángtestű lelenc:
így volt, nem így volt
álmodsz vagy nevetsz
feljön a nap – és még nem ment le a hold
látod, ugyanolyan vége lesz

tűzgyermek
hamvaid közül
majd kotorj elő engem
és még egyszer égess meg

---

MIELŐTT

mielőtt eltörik felettünk az utolsó ezüstágakat
egy meg nem gondolt, görcsös félmosollyal
a tagadó akarat árnykezei
felfeslő emlékezetünkből szőtt csillagleplet
borítva évszázadaink
szétporló oszlopaira,
míg a túlparton évezredek sorakoznak
márvány-nyugalommal,
és lassan pendülő húrok
küzdelmes figyelmével állnak őrt
a ködben kavargó, érkező
évtizedeknek

mielőtt eltörik felettünk az utolsó ezüstágakat,
talán még van idő egyet aludni
a messzehajló fűzfaágak alatt,
ahol születtél:
és most születésed megürült
burkaiban keres téged
a sebes szél,
miközben arcokat old egymásba a folyam,
és én is a tenger felé sodortatva
keresek magamnak szigetet:
talán megtudom, engem ki keresett

minket ki keresett

Szofi: A Tűzzel égek- hm, szóval,hogy te is kapj egy kis kritikát- az utolsó versszak megtöri az egész gyönyörű ritmikáját. Énekelném, ha lenne dallam, de a végén kizökkentesz. Ezt nem tudom máshogy megfogalmazni... A Kisértet viszont nagyon jó. (Bárcsak én is így...)

Nefadar: Kicsit gyerekesek a rímeid. Úgy értem, kezdetlegesek, nem közvetítenek igazán. Pl. a Holocaust mind témában, mind verselésben erőltetett. Nem hatsz meg vele, pedig "ütős" verseket írtak már erről. (Ajánlom Radnótit, vagy Pilinszkyt) /Bocs,hogy kicsit kegyetlen vagyok, lehet utálni nyugodtan/
Viszont az Elmúlás tényleg te vagy. Olyan spontán, és olyan mélyről jövő Szal máskor se erőlködj és akkor mindig te magad leszel a versed

A többiek meg most ne haragudjanak, hogy róluk nem írok semmit. Még lehet, hogy összekapom magam.

Nima: Min sértődtél meg??? Amúgy a vers jó, de ne sztárold magad, mert ellátom a bajod!

Nefi: Az Elmúlás nagyon szép, egész elszomorodtam rajta... :bawling:

Adastra: Ne legyél zavarban, mert aki ilyen versekkel kezd, annak itt a helye! Nekem főleg a második vers utolsó 2 sorta tetszik.

Szofi: Én pontos, irodalmi kritikát nem tudok írni, igazából a gondolataimat se tudom megfogalmazni, de azért próbálkozom. Tehát: Annyira jó az egész, és neked könnyen megy a rímelés. Én mindig ezzel vagyok bajban. Hát, ez nem lett jó kritika, de mindegy. Nem értek én az ilyesmihez...

Most OFF jön: nektek is mondom, hogy pár napra eltűnök, de vasnap jövök vissza. Hiányoljatok majd, jó? És alkossatok sok szépet!

Ailoleo: most megsértődtem! Te hupák!
Nefi: az utolsó kísérteties!
Adastra: a második... hú!
Szofi: kegyetlen és szókimondó. Nekem tetszik. /akinek írtad, annak gondolom, nem. /

Ez nem tudom, hogy jött, tegnap kinéztem a kertbe a virágzó barackfára és ez lett. Vidámnak és jónak indult...

Apró, fehér virágok a fákon.
Tavasz van, minden ébred.
Szirmuk fehér, mint angyalszárnyon
A pihék, várva hűs szelet.

Mert szárnyra kap az angyal,
Szirmot bont a virág.
Versenyre kel a teremtő vággyal
A mindent elnyomó világ.

Jégeső veri a kis virágokat.
Az églény nem repülhet.
A természet megölte az életmagokat,
A béke előtt bezártad szívedet.

Mi lesz most a tavasszal?
Mi történik, ha eljön?
Repülhet-e még az angyal?
Gyermeket a halálnak szüljön?

Eljött az ébredés szűzfehér ideje.
Az angyalvirágokat megölte lélekfagy.
Homály borul most az örök természetre.
És nem lesz többé tavasz; meghalt már minden mag.

Nem akarom sztárolni magam, de Az angyalvirágokat megölte lélekfagy mondat nekem nagyon tetszik!