Versek

Sziasztok!
Nagyon rég nem jutottam már géphez, de most megint időt szakítottam rá. Itt annyira jó versek születnek!! Nagyon élvezem. Galadh, köszike a tanácsot, igyekszem rá figyelni! Most is beteszek egy verset. Kicsit utánzás... azért remélem, tetszik!

Estivirág második éneke

Apró lámpás sötétségben,
Édes illat éj mélyében,
Vágyott hazánk a tengeren,
Nyugatföldi szigeteken.
Léptünk halk, csak alig hallik.
Szürke ruhánk reánk borúl,
Eltakarja fájó szívünk,
Eltakarja fájó lelkünk.
Gilthoniel! A Elbereth!
Vágyott a Te jelened,
E fák alatt, távoli tájon,
Nyugati tenger, messzinek látszol.
Erdők mélyén megyünk halkan,
Alakunk csak káprázat,
Elhagyjuk most ezt a földet,
Középfölde, ég veled!
A Elbereth, Gilthoniel!
Te vársz minket örökké.
Mikor vándorlásunk véget ér,
Megpihenünk szívednél.

Nimashilin: Remekül el tudsz kapni egy-egy pillanatot, nagyon tetszik! :itscool:

Most egy darabig nem tudok majd feljönni, (jövő hét elején nem jutok géphez, azután meg szünet), amit nagyon sajnálok. Rettenetesen le fogok maradni!! :bawling: És a legújabb "alkotásaimat" sem lesz időm beírni....
(nem tudom, mostanában miért van az, hogy bárhogy kezdek el egy verset, mindíg belekeveredik valahogy a halál, az elmúlás... ami most íródik, az is ilyen...)

Ghargoqurk: Ne szégyeld, saját hibáiból tanul az ember(csak,hogy közhelyes legyek..)Itt semmit nem kell szégyelni!!!Ez a lényeg!(Jól mondom ugye, többiek?)

Köszönöm véleményeteket. Azt hiszem ide sokkal sűrűbben nézek majd fel.
Area: Nagyon tettszik! Sajnos én is tökéletesen azt látom amiről írtál. Nagyon átérezhető vers.
Arlith: Kössz a figyelmeztetést, kijívítottam,sose voltam jó helyesírásból de emiatt most szégyellem a legjobban magam A versedhez azt hiszem túl sok kommentár nem kell. Szintén teljesen igaz
Cicafül: Széép... és a probléma amit írsz benne szerintem eléggé sok embert érint. többek közt engem is

Nima: Erre csak annyit tudok mondani, hogy ezt már nagyon régen is így érezték.
(én meg akko' latinul írok ide, nesztek!)

Catullus: Odi et amo..
Odi et amo quare id faciam fortasse requiris,
nescio sed fieri, senti et excrucior.
(És itt van három forsítása, döntsetek melyik a legjobb:

Gyűlölök és szeretek. Hogy miért teszem ezt, ugye kérded.
Mit tudom én. Így van:érezem és öl e kín.
(Kerényi Károly)

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, miért teszem én ezt.
Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.
(Devecseri Gábor)

Gyűlölök és szeretek.Miért? Nem tudom én se, de érzem:
így van ez, és a szívem élve kersztre feszít.
(Szabó Lőrinc)

Szerintem latinul a legszeb... )

Körülbelül két hete írtam, hirtelen felindulásból... Nem tudtam, hogy ismét csalódnom kell-e, s újfent rádöbbennem, hogy az emberek nem olyanok, mint aminek mutatják magukat: hazugok, és festik magukat...
(szerencsére bizalmam megmaradt az emberi fajban - és Valakiben, aki megérdemli a bizalmat - mégiscsak...)


Kétely

Csupán balszerencsés véletlen,
vagy kis naívan, nem látok rendesen?

Bátran odanyújtom szívemet,
ám nem tudhatom,
az igazat mondja-e,
kibe bizalmam belevetem.

Ismeri ő titkomat -
mindet, ha kell...
de én mit tudok róla?
Semmit se!

Kihasználja naívságom,
vagy megintcsak a rémeket látom?
Bár így lenne! S remélem,
ne legyen igaz sejtésem!

De szívem már nem tudja,
mit higgyen...

Szofikám: elemezheted!

Mau: nagyon tetszik a nyelved és a kultúra, amit kitaláltál - de talán még annál is jobban a stílusod - sehol máshol nem láttam még, hogy egy vers ennyire megőrzött volna egy archaikus jelleget - az a mély lényeg van benne, ami felé én is törekszem. további sok sikert
elolvashatnám a Hia és Maut?

Én is kedvet kaptam hozzá, hogy felpakoljak egy verset, amit jómagam is a saját fejlesztésű doranni nyelven írtam. (Ez egy régebbi változat, még tavaly ősszel írtam, de azért megmutatom.)

enyn ea kyorta yora sa' eneita
saldeyo nerthemma ainyn tinno cenan
enyn ea saltha anivessa e sinde suildo
se antarēyo
yeste arā morra anie tíriama
an anie morrama yeste arā tuire

ha majd égeti arcod a nap
érezd bőrödön a jéghideg havat
ha majd fújja hajad az őszi szél
ne feledd
minden tavaszban ott a nyár
és minden nyárban a tél

Arlith: aú. Nem lett rossz, sőt, sajnos igaz. Area: a tiédre is ez a véleményem.
Gha: de nehéz a neved! Az utolsó sor nagyon ütős lett!

Ezt most írtam, nem tudom, milyen meggondolásból. Jól meglepődtem, mikor visszaolvastam. Még címet sem tudtam neki adni. Íme:

Bezárkóztam. Nem, nem jövök ki.
Engem már nem csaphat be senki.
Hagyj békén! Ne érj hozzám.
Szemem könnyes, remeg a szám.
Nem jövök elő. Elég. Hagyj.
Nem kell, hogy megint becsapj.
Elvonultam. Végeztem.
Nem kelletek többé nekem!
Gyűlöllek, utállak! Hagyj békén!
Ne hazudj, tudom, hogy én sírok a végén.
Bezárkóztam. Elegem van. Vége.
Könyörgök… azt nem. De hagyj magamra végre.
Nem kellesz. Te se. Nem!
Utállak. Elbújtam. Hagyjatok már engem!
Sírok, látod? Menj el!
Gyűlöllek, engedj el!
Én… utállak… jajj, dehogy, szeretlek!
Várj! Na gyere… Hadd öleljelek meg!

Szofi:Kifejtenéd nekem ezt bővebben?Mert elég sok versemet(jó viszonlyag tényleg sok... ) feltettem már ide, és így nehéz megfogni amit mondasz. Pedig nagyon érdekel, és azt hiszem sokat tanulhatnék belőle


Ghargoqurk:Egyetértek veled én is
Csak hogy kicsit kötekedjek: a mondani igét E/2 személyben felszólító módban két d-vel írjuk mondd (Figyelj rá, mert ez a leggyakoribb szó ebben a versben)
Nekem nagyon tetszik,hogy a verssorok egyre csökkennek, és a mondani való fordítottan arányos vele. És a végső következtetés... huh.

És most én:
Areára mintegy válaszul, bár ez teljesen véletlen(!)
Ültem a piros hetes buszon,és elfogott a tömeg és ember iszony. Pedig nem is voltak sokan.
(Bocsánat a stílusért,de ez van)

Természet ősanyánk,
kacéran ránk kacsint.
Eltűri a férgeket,
vérfertőző gyermekeit.
Lábait szélesre tárja
a világ legnagyobb k.rvája.

(Jah, és asszem erre a versre Szofi minden kritikája vonatkozik...Rossz rímek, sánta ritmus. De ez van )

Ghargoqurk: a te szempontodból nézve nagyon jó! De szerintem is a mondandó a lényeg. Vegyük Pl. A Gyűrűk Urát. Sokan nem érzik átt a szellemét. Csak egy jó film ként beszélnek róla. Pedig van egy nagyon komoly mondanivalója is, amit nem vesznek észre. Ha elkezdek a GYU-ról beszélni, oyyhagynak, mert ők egyszer megnézték, összecsókolgatták az Orlando Bloom poszerüket, és kész. Nekik enyit jelent. Pedig egy költő sem lesz attól híres, hogy szépen rímel a verse.... [size=9:vfxdu2xe]ezt most vegyétek egy kis esszének jó? [/size]
mau: huh.... milyen fura ez a nyelv. Pedig olyan légies, és én mégis nehezen ejtem ki a szavakat.
Nima: az a csillagos nagyon szép lett. Pár nyári estémre emlékeztet, amikor nyitott ablaknál énekelgettem. Akkor olyan szépek voltak a csillagok!

"Civilizáció"

Álmodozunk a szürke gépvilágban,
elfut az idő, s mi megöregszünk egy gyárban.
Egy kertet szeretnénk a betonszigetre,
hol gondoznánk virágaink örökre.
Lehet, hogy unokánk nem lát egy madarat?
vagy a tóból kifogott finom, friss halakat?
Lehet, hogy víz helyett benzinforrás lesz?
és áram helyett oxszigéntelepek?
S akkor visszagondolunk a rétre,
hol az őz futott.
és megnézzük, a "bölcs" emberiség,
meddig jutott.

És egy gyors eszmefuttatás:

Sejtek, tudsz,
szaladok, futsz,
remélek, hiszel,
szeretek, meszel viszel.

Üdv! Errefelé most járok elösszőr. Nagyjából végigolvasgattam a verseket, sajnos volt amit kihagytam mert nagyon sok van.
Szvsz szinte mindegyik beírt vers nagyon szép, vannak amelyek kifejezetten csodálatosak és nyugodtan lehetne őket indítani pályázaton vagy akárhol. Valahogy a versekbe én nem a rímet nézem vagy a szerkezetet, szerintem nem ez a léyneg hanem a mögöttes jelentés, az érzések amikre nem mindig figyelnek.
Én is megpróbálkoztam eggyel. Lehet hogy nem lett jó de legalább leírtam.

Mondd lélek, miért vagy egyedül?
Talán te nem érted az életet,
Vagy mások nem értik életed?
Esetleg túl sokat akarsz tudni,
S szeretnél az emberek elől elfutni?
Vagy csak nem akarsz csavar lenni
A világ végtelen gépében?

Mondd lélek, vajon bölcsebb vagy
Mint e-világ rohanó népe?
Ezért nem értenek?
Vagy ostobább,
Mint-e világ bölcs népe?
S ezért csak lenéznek?

Mondd lélek, van-e élet úgy
Hogy már nem érzed értelmed
Csak magányod és félelmed.
Hogy nem tudod tudsz-e még szeretni,
Vagy már csak vérezni.

Mondd lélek, egyáltalán,
A földre akarsz még lépni,
Vissza kívánsz térni
A tudatlan de boldog létbe?

Mondd lélek, ugye tudod,
Hogy minden bajod a te hibád
S nem tehet róla a világ.

Mondd, egyáltalán élsz még,
Vagy már csak hiszed az életed?

Mau úgy tetszik a kitalált nyelved.

Egy kis Meyadhew szöveg. nem tudom, miért raktam be, talán csak azért, mert annyira örülök neki, hogy elkészült. Bocsi. Talán szünetben készítek hozzá egy hangfelvételt is...

Khazingane tewana nbwagan yami yijo, nlū iYēwo ungisin ubethu,

Jó utat!

Szofi írta: Mau!Amit Arlithnak írtam,az itt is igaz-nekem a 2.vsz 1ső sora fura... Stílustörésként hat-bocs,most jövök stilisztika szemináriumról De önmagában az,h a te külön világod része,ez némiképp igazolja.(Én is elkezdtem írni egy történetet,de beletört a fogam/bicskám a mitológiába,földrajzba,töribe...Le7,h csak 1 legenda lesz belőle.=re töredékek vannak csak,ha visszakapom,Árnyelftől.le7,h berakok bekőle 1 verset

Kíváncsi volnék rá. És fantasy vagy mifajta? És melyik vers második versszaka, az Először a Holdé vagy az Akaraté?

Galadh írta: Mau: csak nem Hiáról van szó?
A kezdő sor ismerős...
Jó lett, sajnos most így többet nem tudok róla mondani

Csak de. És a kezdő sor azért olyan ismerős, merthogy mindig azon gondolkoztam, hogy mennyire illenék egy versbe az a sor, s végül ide került. De lehet, hogy írok még hozzá és a Hia qi Maut eposz formában is megírom.

Azt hiszem, ma délután vagyok utoljára fenn a fórumon szünetig, mert szomaton egy hétre Edélybe utazom. Minden jót és jó írogatást.

-- Mau Rauser

Én is nagyon szeretem Enyát!!!
Épp most fordítgatom az Anywhere is című számát.
A másik kedvencem meg az Ebadue. Az milyen nyelven van...?

Szofi: bak vagyok.
Az Április nagyon jó lett! Pörgős, dallamos. Szupi.
Mau: olvastam és nagyon tetszett. Ez is.

Arlith írta: Szofi:Hm, végre egy hivatalosan is hozzáértő ember Részemről jöhetnek a kemény kritikák! De tényleg, néha szerintem sem árt egy kis kegyetlenség
A versedet emésztgetem még kicsit...

Off:Én meg szültem ma valamit, és szembesültem vele,hogy egyszerüen pocsék. Nem bírom megfogalmazni... Kiakadtam, be sem írom. Ha sikerült kiskanállal összekaparnom, és kihozni belőle valamit, akkor beírom. Addig pedig lenyelem az ideggörcsömet...On

Arlith:Köszi a reagálást,jól esik,h amit beírtam,nem "pusztába kiáltás"
Ha "szembesültél" az nagyon jó.A kritika az önkritikán-ahogy a szetetés önmagad elfogadásán-kezdődik De ne add fel!Ezek a frusztrációk "érlerik meg" igazán a verset,amikor elkezdessz azon gondolkozni,h mit hogy le7ne jobban megfogalmazni.Általánosságban a ritmusra és a szótagszámra ajánlanám,h figyelj oda.Az sem árt,ha a szavak is egy stílusrétegből származnak

Mivel technikailag nem vagyok eléggé járatos ebben,a többit nem tudom idézni,de

Nima!Kösz,h még valaki észrevett Én is nagyon szeretem Enyát-ma reggel is a Sheperd Moons ment-v az a Day Without Rain volt?Meg a régebbi-hosszabb verseim is hasonló stílusúak,mint a tieid Megkérdez7em,h milyen csillagjegyben születtél?

Ailoleo!Jó!Amit fenn általánosan elmindtam,az rád is vonatkozik,de a témameglátás/felvetés annyira jó és-sajnos-a végkövetkeztetés annyira szívbemarkolóan igaz,h... Jól meg tudod fogni,sőt jól vissza is tudod adni a hangulatot!

Mau!Amit Arlithnak írtam,az itt is igaz-nekem a 2.vsz 1ső sora fura... Stílustörésként hat-bocs,most jövök stilisztika szemináriumról De önmagában az,h a te külön világod része,ez némiképp igazolja.(Én is elkezdtem írni egy történetet,de beletört a fogam/bicskám a mitológiába,földrajzba,töribe...Le7,h csak 1 legenda lesz belőle.=re töredékek vannak csak,ha visszakapom,Árnyelftől.le7,h berakok bekőle 1 verset

Ez tegnapi termés:

létünk tűz-magja egy
mit őriz magma-hegy--
ugyanaz mindig másuló alakban
változandó örök-változatlan
(Szamszára)

szél kél--söpör
ág-bog--gyötör
fűz fátyla int--
tavaszt tekint
(Április)

ilyet én már máskoron is tettem
bolondultam-bolondítottam
mertem
elgondolást tetté teremtettem
belemerültem lettem
valamivé,mi szunnyadt bennem

nem ismerem
soha nem is ismertem
kreáltam egy képet
szerettem
(Szerettem)

(Utóbbi,tán kissé gyengus.)Várom a kritikákat!

Mau: csak nem Hiáról van szó?
A kezdő sor ismerős...
Jó lett, sajnos most így többet nem tudok róla mondani

Ő pedig egy régebbi versem, igaz, úgy tervezem, hogy még írok hozzá talán. Akik olvasták a Hia qi Maut, azoknak nem lesz ismeretlen a Tma.

Először a Hold döcögött fel az égre
Még nem nyugodott le a Nap
Kíváncsian tekintett a mélybe:
"A régi dicsőségből mi maradt?"
A világ tán azóta sem haladt
Ember s természet nem változott,
Ily kicsiny idő, egy nap alatt,
Rossz e világ még, kitelen s halott.

Nem számított azonban e furcsa eseményre
Mely ezen éjszakán történt alant
Hol aprónép válaszolt az ember-leleményre
Átrágta végül a rút betonfalat
Új szabadságában a sötétbe szaladt
S eltűnt örükre a kicsinyke lény
Keresték bár az emberek sokat
Vele jött népéhez újra fény.

Ha lehetne, egy kicsit vesézzétek ki!

-- Mau Rauser

Mau, Nima, Ailoleo: nagyon szépek

Tegnap egyszerre eszembe villant egy sor és úgy éreztem, muszáj azonnal leírnom. S mikor tovább írtam ez lett belőle, játékosabb, mint elpőször hittem, de azért ilyen is kell.

Akarat, e hűs folyam
Mint a szalmaláng, olyan
Ha fát elér, lobogva ég
Szertefoszlik a sötét.
Lustaságot, lélek lomha
Démonát öli halomba.
Mint gazdája tervezi,
Bármi áron megteszi.

Teremtette nemhiába
Elsőként őt Ingonyáma,
Tűzanyó Szó s Terv előtt
Makacs Sfiyát, őserőt.

Ehhez annyi hozzáfűznivalóm volna, hogy a magam-teremtette macskakultúra teremtésmítosza alapján Ingonyama, a Lét szívében először Sfie/Sfiya, az akarat született meg, majd S

Nimashilin: Mint mindig, most is remekeltél.

Area: Nagyon szép. És szomorú...

Nim: Ez valami csodálatos! Én is néha pont ezt érzem.

Arlith: Köszi a bíztatást, jól esett. Egy ideig asszem még el kell tűrnötök a verseimet.

Leara: Te is nagyon ügyi vagy.

Ailoleo: :crying: Teeebeeee...

Tegnap esti szülemény, Enya-Shepherd moons alatt.

Ma is csillagesö.
És én vagyok az elsö,
Ki látja. Ki érzi.
Jó az eget nézni.
Jó tudni, sok van még,
mit nem ismertek rég,
S nagyrészét most sem tán.
Lehet, hogy van, ki hallja imám.
Nem vagyok egyedül,
Ha az éj rámtelepül,
Itt vannak a csillagok,
Miket érzek, látok, hallgatok,
S én lettem az elsö.
Ma is csillagesö.

Új vers, tavasznak megfelelően szerelemmel kapcsolatos.

Rád néztem, a szemedbe,
És megnyílt lelked tükre.
Láttam mélységeket, hegyeket,
Szépet és rettenetet,
De nem láttam az életet,
Mely felgyújtja a fényeket.
Sekélyes voltál, telhetetlen,
Ezt láttam a lelkedben.

Nima, Area: gyönyörűek!
Most angolul próbálkozok verset írni, ha értelmes lesz felrakom. Addig viszont maradok a magyaroknál...

Szofi:Hm, végre egy hivatalosan is hozzáértő ember Részemről jöhetnek a kemény kritikák! De tényleg, néha szerintem sem árt egy kis kegyetlenség
A versedet emésztgetem még kicsit...

Off:Én meg szültem ma valamit, és szembesültem vele,hogy egyszerüen pocsék. Nem bírom megfogalmazni... Kiakadtam, be sem írom. Ha sikerült kiskanállal összekaparnom, és kihozni belőle valamit, akkor beírom. Addig pedig lenyelem az ideggörcsömet...On

[quote=""Area
Elfelejtett szó nincsen,
csak amit nem hall meg senki sem,
azokat elfújja a szél,
s a levegőben tovább él.[/color"][/quote]

Ez zseniális!!!
Leara: egy ilyet nekem ííís!!!!!
Nefadar: hatásos!
Szofi: Teljesen igazad van.


Breath of life

Annyira szép vagy és oly drága e földnek.
Oly sok van, miért érdemes elmenned.
Hiszen tudod, mi vár, ha itt maradsz.
Elmúlsz, s a földdel eggyé olvadsz.
Én nem érdemellek meg téged, Csillag.
Te minden kincsnél nagyobb vagyon vagy.
Nem vagy a halálhoz kötve, tudod.
Hát ne maradj, ne várd ki elmúltod.

The Hornburg

Meghalunk ma. Erre ítéltettünk.
Hogy a becsülete végsőkig őrizzük.
Legyen hát méltó a halálunk.
Hogy valahol, a semmiben megnyugvást találjunk.
Nézd e fekete, hatalmas tömeget.
Mind akarja a vérünket.
Látod, mi vár most e hős kis csapatra?
Bátor szívvel készülődj a harcra.
Mert nincs, ki minket egyszer eltemessen.
De harcolnunk kell, ha nincs is, ki megénekeljen.

Leara: WOW! Ez nagyon jó lett!
Nim: nagyon teccik! Velem is sokszor volt már ilyen. Pont ma írtam is egy ilyen verset, de ezek után nem merem berakni. Jah, és több vidám verset asszem nem fogok írni egész életemben..... Tiszta lelki csőd vagyok.

Csalódni egy barátban

Megint tied a magány,
egy igaz barátság után,
mert elárult az, kiben legjobban bíztál,
s kinek sok vidám veret írtál.
Ő mondta nagyképűn: viszlát!
s elvesztettél minden őrőmsugárt,
mi szíved eddig melengette,
csak egy mély seb van helyette.

______________ . ________________


Elfelejtett szó nincsen,
csak amit nem hall meg senki sem,
azokat elfújja a szél,
s a levegőben tovább él.

Van, mirel mindíg emlékezni fogsz.
az "Igen", vagy a "Nem",
s mindre, amit a sors gyilkos keze fen.
És hidd el, emlékezni fogsz rá.

Leara ez gyönyörű!