Versek

Üdv!

Elég rég jártam erre, de most sem saját verset hoztam, hanem bátyámnak két versét. Kiváncsi a véleményéetekre (mondjuk én kértem, hogy betehessem ide ) Szal kérek kritikát

Áldozat

Az éj sűrű gomolygása
fullasztóan nehezedett
félelemtől meggyötört szívemre

Ahol magányos fáklyák fénye lobog,
mint az Ő teremtményei
melyek dermesztőek az éjféli fagyban,
arra visz az út, a kiváncsiság, a bosszú.

Betontemplomát ősi idők szülték,
Rég elfeledett kezek..
Csak az Ő emlékeiben élnek,
Romlott elméje mélyén életek kusza szövevénye.

A régi rémület rámborítja fátylát,
ahogy átlépem kedvesem kapuját
Szemébe nézve ezredévek tekintete
fürkészi arcomon a rég kihúnyt fényt.

Lelkem egykori biztos lángja
halvány már, mint magányos fáklya
a ködben, kietlen, havas felföld
Szélsüvítés zaklatja élettelen testem.

Rámnéz, és tudom már, eljött a végső
találkozás, az áhított halál
Évszázadok óta várom e végső áldozatot,
Az utolsó háború véres zászlain az
én nevem fénylik majd,
és az új, örök Birodalom királynője
lesz Ő...

---

The night I saw Her lives

Fight!!!
With the inner lives of thee
Don’t long for eternity…
Eternal insanity…

The moonlight chaos
kept the fall of Marduk
far beyond the human’s sight.

Killers spread in the night
of the day my heart teared blood
Kings and gods shall fall `till dawn
And thou shall pray the Great Abomination

`Cause you can’t hide from Her…
The temple of the storm and wind
The Beast of the Desert, the queen
Signs of prescience
the terror of the damned
The fear…!!!!

Thy black robe slowly falls
That night would never fade
into the infinite chains of hidden memories;
I look up `t Her and die…
The terror flies far… far from the corpses now
But the scream of us is carved
to the Great Walls of mankind…
forever…

már megint kivágott a gép!
elegem van!
mindenkinek írtam véleményt pedig!a lényeg hogy mindenkinek tetszik a verse!!
hoztam én is:

az ősi lepedőn hempereg a nap.
magával hozza a természet illatát.
nemsokára aludni tér,mindent itthagy.
már alussza édes álmát.

az éj ösvényén aballag a hold.
csillagok ontják fényüket.
számomra minden megszűnik most.
mert álmodom veled.

Aranyhajaddal betakarod lelkem,
édes csókoddal belém új életet lehelsz.
együtt kergetjük a pillangókat,
selymes kezed úgy simogat.

jaj ne!múlik az éj!
a hold nyugovóra tér!
a nap egyre vörösebben izzik,
a fájdalom belémhasít.

azt kivánom bár
ne nyitnám ki a szemem.
ne ébrednek fel sohasem.
az álmom végtelen,
oly szépséges leírni nem lehet.

édes álmom,mit üzensz nekem?
nem értelek!
mondd úgy hogy értsem...
nem értem nyelvedet...

De szépeket írtatok mióta nem jártam itt.
Most sajnos nincs új versem, mert tanulni kell, és utóbbi időben a kitalált világom történelmét és fajait irogatom...

Nekem nagyon tetszett a versikéd

ujra rámjött az ihlet igaz elég furi témákba
elöre is bocsánat mindenkitol hogy ilyen versikéket irok be az elkövetkezo idokbe.
ha inkább ne irjak be , ako nyugodtan közöljétek

Ki nem mondott gondolatok

Vannak gondolatok , miket ki nem mondanak,
Miket a Fülek meg nem hallanak.
Gondolatok , amik nem jok és nem szépek,
Melyek nem mások csak rémképek.
Gondolatok, amik megbántanak, amik rosszak,
Amik jo mélyen a földbe tipornak.
Gondolatok amiket soha el nem mondanak,
DE szemeid mindent elárulnak.
Nézz a szemembe és ugy mond ki,
a tekintetek soha nem tudnak hazudni.
Lehet a gondolataidba olvasni nem tudok,
De a szemedbol sok dolgot kiolvashatok.
Érzem szavaid nem mindig igazak ,
hazug mondataid a földbe tipornak.
Én csak hallgatom a szélben a hangod,
DE állj , te nem ezt gondolod !
Mond ki végre amit gondolsz, az igazat,
Nem akarom hallani szádbol a hamisat.
Csendben , és Némán hallgatlak,
De tudom szavaid nagyon hamisak.
Elfordulok ne lásd a fájdalom könnyeit,
Mert fájnak hallani szád hazud szavait.

Nima: én azt hittem, hogy az én versemre írtad, hogy tanító jellegü. amúgy ismerem Ikarus történetét, természetesen (még jó, így két hónappal a magyar felvételim elött 8O )
1 válasz: mert ez évekkel ezelött történt, ennyi. Csak azért tettem idézöjelbe, mert maga a pillanat heve ugye a vonaton fogott el...
Arlith:1etértek Nimával, tényleg aranyos, de szerintem van egy-két sor, ami megtöri az ütemet, a verselést tekintve.

Arlith: sztem az, de Szofi majd biztos tudja. Nagyon aranyos, ötletes. Kis kedves.
[size=9:1p97h8ue]Ja, köszi. [/size]

Nima: Az Ikarus nagyon jó

Hajnali erdő

Hajnali erdő,
tünde varázslat,
játszi virágok,
surranó árnyak.

Szökken az őzbak,
szürke kiáltás,
ugrik a másik,
rőt eliramlás.

Hűvös a szellő,
ég felé kúszik,
Környező domság,
harmatban úszik.

Boldog a szívem,
illan a fájás,
arcom az erdő,
két szemem párás.

Nap sárga kézzel,
körbe kutatgat,
úgy tűnik újra
életet oszthat.

Hát azt hiszem ezt hívják ütemhangsúlyos verselésnek, de javítsatok ki,ha nem. Eddig nem igazán sikerült rájönnöm, talán most. (Olyan jól skandálható, de nem időmértékes, ebből gondolom)

Dúedhel: nem ismered Ikarusz történetét : : :
Mindegy a nagyon elszállós embereknek íródott. Van egy ilyen ismerősöm. Sajnos. Nagyon szeretem, de... sajnos nagyon igaz rá a vers. És nagyon féltem.
Bár nem olvassa a fórumot, így mindegy.
Ja, megdícsérem itt is a versedet, mert nagyon tetszik. És sztem nem csak ösztönzésre kéne írnod... Ja, kérdés: "régi" :

Nima: mit értesz azon, hogy "tanító jellegü"?

Ailoleo írta: van igazi barátom?

Célja is van annak, hogy létezem?

Vagy csak elmegyek,
S feledik lelkemet?

Őrizzetek meg az emlékekben,
Hogy ne legyen nyomtalan az életem!

Cuncimókus! Van;Van;Nem;Jó.
Area: tényleg nagyon jó lett a Száműzött!
Dúedhel: na, erről beszéltem még anno. Kár, hogy nem írtál ide előbb.
Csak egy kicsit tanító célzatú...

Ikarus

Tűzlángot vet a szárnyad,
Míg ott fent repülsz.
Elolvad viaszfogta vágyad,
Ha sorsoddal nem békülsz.
Nap ragyog nagy szemeidbe,
Miért nem látod?
Lezuhansz, alábuksz a semmibe,
Ezt akarod?
Ha eddig boldog voltál,
Most miért adnád fel?
Azt hiszed, többet kapnál,
Ha nem szállnál fel?
Maradj, maradj a földhöz közel.
Itt a te örömöd.
Lent körözz, ne szállj a felhőkkel.
Még nyakad kitöröd.

Elég régen írtam errefelé, de azért követtem az eseményeket. A fórum egyik nagyon drága tagja felhívta rá a figyelmemet, h esetleg alkothatnék már, mert különben...( ), úgyhogy drága Nima!, parancsolj!(Nem biztos, hogy jó lett. Csak ültem a vonaton és elmélkedés közben megpróbáltam megfogni egy "régi" pillanatot.)

A kezdetek kezdetén, bíbor hajnalon
Úgy hajtám fejem, fekete az álom
Rámtelepszik az éj ordító köpenye
Mardos belülröl egy más világ öröme

Lassú villámként tör reám a tudat
Vérzö szívemben száz karom kutat
Kiáltok, s szünet hagyja el torkomat
Vergödök, de talán nem vagyok áldozat

Most meghalok, tudom, hogy aztán éljek
Lelkem kell adnom az öszi szélnek
Hogy magasba szárnyalva a mélybe érjek
S egy csepp vérben megértsem, mi az élet

Hisz igaz láng csak a sötétben ragyog
S a megváltásért tüzeken kell járnod

És ha egyszer megleled
egy pillanatban a végtelent
Elfújhatod végre
a fagyott könnyeket...

Azóta tudom, hogy akkor felnéztem:

Mert egy örült angyal tombolt a mellemen
Szárnyai kitárva, két kézzel lelkemben
Mint kinek elméjét a téboly elfedi
Csak szeme tiszta, bánattal teli

Hirtelen megállt s nem láttam csak fényt
Megfeszült izmain a csorduló vért
Könnyes arcára egy mosoly ült
Szemembe nézvén helye már hült

Felülök az ágyon, sötét újra szobám
A képzelet játéka, álom volt talán?
De választ kapok: a mellemre égett
az a két szó, mely azóta éget:
vér - kereszt

Mindenki: imádlak titeket! Azért sem szeretek írni, mert úgy érzem, hogy nem méltó hozzátok.
Cicafül:Végre visszatértél! Mostmár írhatnál vmit - már ha még emlékszel rám!
Szofi:az ötleted s a törekvéseid nagyon jók, bár sztem nem feltétlen követelmény egy vershez vmi adott forma, de persze ezt te is tudod.
Nima:az az ikertestvéres hátborzongató. Még mindig Te és Ailoleo vagytok a legnagyobbak!

Ég áldjon mindenkit!

Dúedhel

van igazi barátom?
Az életem nem csak álom?
Célja is van annak, hogy létezem?
Értékeli valaki az életem?
Fogok hasznosat tenni?
Árvákat felnevelni?
Véghez viszek hőstettet?
Megjegyzik a nevemet?
Vagy csak elmegyek,
S feledik lelkemet?

Őrizzetek meg az emlékekben,
Hogy ne legyen nyomtalan az életem!

Ez a vers megint eléggé szomi lett, de ez van.

Szofi: Várom a kritikát, tudom, hogy most a szótagszám össze-vissza változik...

Area: Az első vers, A száműzött nagyon jól sikerült.

Galadh: Nagy munka lesz, de sok sikert hozzá.

Arlith: igen, az akar lenni,csak mérges voltam......
Nima: Nagyon jók! Olyan kifejezőek!
Galadh: az utolsó szép!

A száműzött

Fújja hajad a szél,
a kéz most messze ér,
ha megragadod az alkalmat,
nevedről tán más is hallhat.
De nem. Nem kell hírnév!
ki tudja mit fizetsz ezért.
Inkább itt maradsz egymagad,
s énekled magányos dalodat.


Halál epigrammája

Sokáig gondolkodtál, mire megtetted,
s rosszul döntöttél, megvertek.
Elvesztél, véged, tán még látod a hazád,
de már nem élsz soká, az angyalok szólnak hozzád.

Elhatároztam, hogy átírom az egész Túrint verses formába.
Elég sok munka lesz, de majd lesz valahogy.
Egy kis részlet belőle (véleményt kérek):


Finduilas éneke

Bús léptek, láncát csörgeti a nép,
Csak elmúlt már, ami jó és szép,
Csak elmúlt már, vissza nem jő soha,
Ne várj, többé nem megyek haza.

Jer utánam – kiált a kínzó bú
- Hát kellett neked a véres háború?
Lándzsa szegez, s én az égre kiáltok:
„Mondjátok meg Túrinnak, hogy itt vagyok!”

Először nem Túrinnak indult, aztán rájöttem, hogy nem is rossz ötlet, a második versszak már direkt Finduilasos lett.

Ailoleo: pedig nem lenne rossz! Így legalább imádhatnám engem. A rólam álmodom már megvolt... És nem kéne a térdemmel beszélgetnem.

Galadh: Annak ellenére, hogy nem mindig rímel, nagyon szép. Tetszik.

Nima: Szép. De belőled egy is elég. Mi lenne velem, ha két Nima venne körül...

Na itt egy versféle, ami majd a készülő novellámban lesz.
Az írásánál nem az volt a lényeges, hogy szépen rímeljen,
Mert ezt egy ember elkeseredésében fogja mondani.

Ha van még remény,
Miért kell látni
Szenvedő gyermeket?
Miért kell látni
Romba dőlt hegyeket?

Ne mondd, hogy a sors akarta így.

Ha van még jó út,
Miért nem látni
Soha végét?
Miért higgyem, hogy
Odaát van a kék ég?

Én nem hiszem.

Elmarad az idő,
Fákat pusztít vihar,
Végesincs az égbolt,
Szélfútta az avar.

Életed most lejárt.

Örökké itt maradunk,
Görbe lesz már minden utunk,
Örökké itt maradunk,
Haza, ne várj!

Mert haza nem megyek soha többé már.

Peredhil: én úgy írok verset, hogy eszembe jut egy szó. Ahhoz jön még egy, aztán papír közelébe jutok, leírom és jön a többi magától, néha csak a közepén derül ki, miről is fog szólni.
Ailoleo: ohh jee, isten vagy! Ugye nem megalapozott?

Gemini

Olyan lettél volna, mint én.
Lehettél volna… életed kezdetén.
Téged a legjobban szeretnélek.
Mert egyek lennénk. Két test, egy lélek.
Jobban szeretnélek minden szerelemnél.
Mert te, más vagy bár, egészen én lennél.
Te lennél a mérték, az erő; te drága!
Hol vagy, miért nem léptél erre a világra?
Szeretnélek látni! A lelkem vagy.
Te az egész jövőnket csakis nekem hagytad.
Azt a szép életet, mi kettőnknek volt szánva.
Miért vagyok boldog, ha ilyen az ára?
Kellesz nekem! Szeretlek!
Megtudtam: lehetnél. Hulljanak a könnyek!
Te lettél volna a tökéletes.
Én csak a pár vagyok, a kétes.
Ha te lehetnél, én is jobb lennék.
Ha megszületsz, bennünk ragyogna fel az ég.
Nem tudom, miért maradtál. Tán értem.
Vigyázz rám föntről, kis ikertestvérem.

Ma azt álmodtam, hogy volt egy ikertestvérem, és meghalt születésünkkor. Néha tényleg olyan, mintha lenne. Nagyon erős megérzéseim vannak és sztem magamban hordom a testvéremet. Az ő tiszteletére írtam ezt.

"-A kárhozat fagyos hajnala eljő."
"-De mi ott leszünk és kitasztjuk a hideget."

Érdekes. Már megint egy álmomban hallott szavak.
Valyon mit jelent mind ez. Túl sok regényt olvasok?
Egyébként az lenne a kérdésem; Nektek honnan jön az ihlet a versekhez?
Mert mostanában nem nagyon írtam olyan verset ami nekem tetszene.
De az egyik barátom azt mondta amikor elmondtam hogy az egyik versemet fél-álomban írtam és valószínüleg ezért nem lett jó; "Épp ezért lett jó a vers. Mert legalább őszinte. Az igazi versek nem úgy jönnek hogy oda figyelünk rá hogy mit írunk. Egy igazi vers a lelkünk mélyéről jön. Nem jó ha mindig arra figyelsz mi rímel az előző sorra. Írd azt ami ki jön belőled.

Szofi:
Végre valaki, aki tényleg megmondja a vélenényét. Továbbra is örülnék annak, ha felhívnád a figyelmemet a hibákra. A szótagszámmal sajnos mindig gondjaim vannak, de figyelni fogok rá.

Szerettelek, nem szerettél,
Szóltam hozzád, nem figyeltél.
Fontos voltál, imádtalak,
Védtelek és hallgattalak.
Mindenem voltál, az álmom,
Mely átsegít a magányon.
Több voltál, mint barát,
Ismerted szívem dalát.
Mindig ott voltál, ha kellett,
S tápláltad szerelmemet.
Egy hiábavaló érzés volt,
Melyet nem hazudott a Hold.
Őszinte volt, gyermeki,
S a szívem soha nem feledi.
De ma felnéztem az égre,
S rájöttem: örökre vége.

No itt sem jártam az utóbbi időben; de látom, érdemes benézni néha.
Cica: Szofinak igaza van, abban is, amit a technikáról mond (úgy általában mindenkinek) és abban is, amit a te versedről mond. De te nagyon fejlődőképes vagy. A költészet, mint tudjuk, 10 % inspiráció és 90 % izzadtságos munka-- alapjában véve nagyon nagy részben gyakorlat kérdése, és én már csak azért is támogatom Szofi javaslatát, hogy csináljunk vmi kis 'technikai szemináriumot', mert látom más témákban, hogy logikából, érvelésből és retorikából is jó lenne egy-egy ilyen képzés. Szofi: neked viszont láthatólag megvan a gyakorlatod, gratulálok. Sajnos saját verssel nem szolgálhatok, abbahagytam az irásukat évekkel ezelőtt; még a dalszövegekét is, azok meg úgysem versek.

Vers természetesen az, amit versnek olvasunk, amit be tudunk illeszteni abba a hagyományba, amiben verseket olvasunk, formai-tartalmi szinten, és hajlandóak is vagyunk ezt megtenni. Nem hiszem, hogy a rim vagy akár a ritmika bármennyire is számitana (az első kritériummal Homéros nem költő, a másodikkal Kassák nem az-- hát, erről lehetne beszélni ); nem ilyen szabályok kötik a költőt, hanem a 'költői beszéd' bizonyos formái, lehetőségei, elfogadott vagy elfogadtatható irányai. Ahogy irodalom is általában véve mindaz, amit irodalomként olvasunk, irodalomként használunk, a vers ennek a használtanak egy verziója.

Én egyébként mindig azt gondoltam, a versnek (és akkor innentől igazából a liráról beszélek, bár nyilváén van 'ebben az értelemben lirai' az elbeszélő költészetben és a drámában is, de még hogy) alapvetően a képvilág, a képek egy speciális kezelése a meghatározója. A vers a képekben mozog, azokban gondolkodik (persze ez is csak egy metafora: természetesen nyelvi formákról van szó, nem arról, hogy a lirai gondolkodás a képeket 'leforditja' nyelvre-- minden gondolkodás nyelvi, de a nyelv képisége egy viszonylag jól láthatóan elhatárolt funkció), azokat teszi egymás mellé. Ezért is gondoltam úgy, hogy Aiskhylos nagyobb koltő, mint a másik kettő együttvéve: mert Aiskhylosnál majdnem csak képek vannak, és hihetelen erős és eredeti képek.

Nima: Nekem Szabó Lőrinc

Szofi: Ez iszonyatosan szép! Olyan, mintha valami olyat találtál a szerelemben, amit eddig még nem fedeztél fel. Valami csodálatosat... Csöpp csöpp.
A vers? Természetesen vannak benne rímek /hogy hol, az már változó/ Egész, tömör és lehet tudni, hogy miről szól. /Nem úgy, mint Ady Fekete Zongorája... És sztem akkor igazi, ha benne van a költője. Teljesen. Ha 1000-et ír, mind az 1000-ben./
Area: nyugi. Okos enged...
Arlith: de a Devecseri -fordítás a best!

Megverve az eső által, remegve
Jöttem elő, s felnéztem szemedre.
Nem értetted, merre jártam,
Ahol voltam, mit csináltam.
Nem érted most sem, mi vagyok.
Csak nézel, ha szélzenét hallgatok.
Benned tán nem él a világ?
Te tudod, kié a tőr, mi megvág?
Nem. Hát ne is törődj vele.
Kövess engem, lépj be az igazi életbe.
Megmutatom neked, miért jó az élet.
Gondtalanság, öröm és gyermeki évek.
Játssz hát velem és boldog leszel.
Nevetve biztos nem enyészel el…
Mondtam, míg ázottan, remegve,
Élet-játék közben felnéztem szemedre.

Szofi: Támogatom az ötletet

Eh... még lehet,hogy kijön belőlem valami, de egyenlőre sötét űr tátong az agyam helyén...

Area: hílaljam= hízlaljam? Gondolom igen... de azért fő a biztonság

Düh forr idebent,
mert nem hiszik mit mondok,
csak én mondhatok rosszat,
pedig tényeket hozok.
Nem hisz nekem senki,
hagyjuk kislányt.
Tesóm jobban tudja, mit ettem,
pedig egyész nap nem lát.
Elegem van!
Igen, nekem van igazam!
És nem azért veszekszem,
hogy dühömet hílaljam!

Kedves Költészeim!
Szeretnék a Költészet Napján nektek, köszönetet mondani,
hogy oly sok szép perccel magáldottatok a verseitekkel!
Nagyon köszönöm, és remélem így írtok továbbra is!!
(Ha csak nem jobban! )
Ring-bearer

Cueddo írta:
Mau: nagyon tetszik a nyelved és a kultúra, amit kitaláltál - de talán még annál is jobban a stílusod - sehol máshol nem láttam még, hogy egy vers ennyire megőrzött volna egy archaikus jelleget - az a mély lényeg van benne, ami felé én is törekszem. további sok sikert
elolvashatnám a Hia és Maut?

Ugyan nem nekem írtad, de a hia és maut mau aláírására rákattintva tudod elolvasni (asszem www.hiaqimau.tk , de nem bizti. majd meglátod)

Sziasztok Drágáim!

Iszonytatóan termékenyek vagytok de most sajnos nincs időm mindenkit érdeméhez mérten megdicsérni ugyanis kitört a tavaszi szünet és ez azt jelenti,hogy a fél egyetem felköltözik z OSZKba tanulni Úgyhogy ha géphez is jutok két kiselőadás megírása között nem biztos,hogy leszek olyan állapotban,hogy mindenkit kivesézzek

Természetesen nem akarok senkire semmit ráeröltetni,de szerintem ahhoz,hogy igazán szabadon szárnyaljunk és ne esetlen-érdekesen hangicsáljunk,elengedhetetlen valamiféle mesterségbeli-ha nem is tudás,de-ismeret.Műveltség.Ízlés.Szép a szabad természet,de hiába éled szépségét meg,ha nincs rá megfelelő kifejezésed!Azért azt remélem mindenki elismeri,hogy a versírás valahol technika is,ami megtanulható,csiszolható.(most biztos utálnak azok,akiket ez tényleg érdekel és komyolyan is vennék-ha lenne miből-kitől tanulni...ugyanis nemnagyon sikerül konkrétumokat írnom a nagy mesterek eltüntek,mindenkinek magának kell kikaparni a gesztenyéjét.a Poétikai iskolát továbbra is mindenkinek ajánlom-TANKÖNYV,de játékos,kreatív,gondolatébresztő.gondoltam összehozhatnánk az óramenete alapján agy verstan-szemináriumot élőben vagy a neten-NAGYON SZERETNÉLEK TITEKET MEGISMERNI ÉLŐBEN .Én csak ötleteket adok,a megvalósításhoz a Ti segítségeteket kérem.Kvázi Rajtatok,a Ti érdeklődéseteken múlik,lesz-e belőle valami

Drága Cica! Ez egy annyira Cicás vers.Szinte hallom a hangod és magam előtt látom az arcod,a szitut-mert ismerlek.De a stílusod annyira nem különül el a mindennapi beszéd szófordulataitól,hogy magasabb értelemben nem nevezném versnek-hanem inkább rímes prózának-abban ugyanis sokkal jobb vagy-az inkább elviseli az élőbeszéd stílusát
műfajilag



Ezennel felhívok mindenkit,hogy fogalmazza meg a saját szavaival,hogy szerinte mitől vers a vers!!!!


Most pedig jöjjön tőlem egy ősrégi:

Holdfény
(Átlényegülés)

Ha holdvilágos éjjelen
Fejem fejedre ráteszem
És összebújva,csendesen
Elérjük azt,szerelmesem-

Hogy a Hold fénye rajtunk átcsorog
S látunk mondent,hol nincsen semmi ott-

Akkor mondhatjuk,Te meg én-
Szívmélyi Éjfél és Égi Fény-
Hogy lelkünk összeért(végre egyszer már)-
Fénykirálynő lettem,s bennem Te Éj-király...