Versek

Nima: A régi énem idézed.Köszönöm.
Nim: Gratulálok.Végre vki, aki felvidít minket!
Eglar:Az egyik legjobb eszmefuttatás, amit valaha olvastam.Tanítandó!(ez komoly)
Ailoleo:Nem is tudok mit mondani.A hideg ráz a verseidtöl. Tudod: "Így lettünk mi Megátkozott Nemzedék"(már ha ismered a dalt.)

Tegnap annyira felhúztak az emberek, hogy -magam sem értem, mert ezt már rég csináltam, de -kiírtam magamból.Kicsit kemény lett, de még így is túl gyengének érzem néhol.Hátha nektek tetszik:

Mondd, mi az mi arra késztet
Hogy remegö kézzel kaparjam a falat
Ténfergek, halott szívvel
Halott földön, köröttem lelkek, halottak
Ega kor, melyben se ösztön, se ész,
Semmi nem él már.
Verd csak a fejed, gyermek, a falba,
Félni, kérni, sírni, élni kár.
Mi az, hogy kard, fejsze, nyíl
Puszta kézzel akarok ölni
Hatalmat akarok, mindent
Új lappal, tiszta szívvel, ítéletet hozni
Legyek angyal, bosszúálló
Túlélö, felkiáltó,
Hogy végre én keljek fel a porból
Kimászhassak a pokolból
De ha egyszer én forgatom
hátadban a kést, Sorsom,
Ragyogásig nem állok
Kezeim véredben mosom
Fürödni akarok a mocsokban,
mi vagy.
Idö s tér, örület démonai ide,
a józan ész, mi elhagy.
Vacogok a hidegben
Istenem, hol vagy?
Néhány csont
Egy rothadó agy.
Pogány imám dimenziókon át
Könyörgök: Legyen hát!
Örületet akarok, megnyugvást
Örök álmot, feltámadást
Egy tekintet, mely megment,
Szárnyaidat, mely felment,
Aurádat, hogy itt légy
Szenteltvízként, mikor testem ég
Lehunyni szemem, s hinni, hogy szeretsz
Lúthien leánya, melda Anvanya
Tudni, hogy létezel
Istennek hála.
Melleidre hajtani álnok fejem
Hallgatni, hogy ver az értelem.
Az életemé.
Tombolni akarok, idegtépö dallamot,
Disszonanciát, mit még senki se hallott
Kezem a kulcs, mi a sorok elején áll
Golyó a hangjegy, mi szívetekbe száll
Húst akarok, vért és kínt
Ami belül, legyen kint
Örületet akarok, megnyugvást
Örök álmot, feltámadást
Azt akarom, hogy a szemembe nézzetek, most!
Lássátok a gyülöletet, mit nekem adtatok!
Hazudtok.
Haljatok.
Akarom.
A véget, a megváltást.
S felébredni végül, felemelni fejem,
szemedbe nézni és ráeszmélni:
van értelme...

Dúedhel

Eglarcarien,Ailoleo: :itscool:
Végre sikerült nem halálos verset is írni. De így is a mai háromból kettő halálos

Csillagok

Ha felnézel a csillagokra mit látsz?
A galaxis régóta változik már.
Újak születnek, s régiek halnak
S helyettük csak fekete lyuk marad
Az univerzum gyilkosai ezek
Mindent amit csak lehet elnyelnek
A Tejút közepében is van egy
De ez veszélyt számunkra nem jelent

Ailoleo!
Kissé tényleg lehangoló,de nekem spec tetszik-szerintem sokan éreznek így

Ailoleo: Szép...

Jajj, drágaságaim, olyan sok egyforma avatar tűnt fel itt... Ááá! Szóval: Nim: Először azt hittem, hogy az enyémre mondják, h kedves vers. Aztán megtaláltam ezt a rózsázsat és én sem tudok mást mondani... :heu:
Eglar: ezt már egyszer betetted és véleményt is írtam rá.
Elanor O: Igazad van, de én mindet így írom. És ezt nem azért mondom, mert nem fogadom el a kritikát, engem is zavar néha, de a szótagszám számolgatása néha kész kínszenvedés, mikor ki akarok vmit írni magamból. Azért majd próbálkozom!
Ailoleo: kezdek félni... De MIÉRT? Ez a kérdés. Fel is írom: MIÉRT?
Area: kegyetlenség! Igen, ma jó kis gonoszkodások mennek országszerte! :evil3:

Nagyon tudok gyűlölni,
Szeretnék mindenkit megölni.
Kiirtani a világot, az embereket,
S lelőni mindazokat, kiket ismerek.
Vad indulatok égnek lelkemben,
Nem engednek szívből nevetnem.
Hálátlan vagyok, nem jó gyerek.
Szomorúan nézem a fellegeket.
Az én helyem nem itt van,
Egyedül kéne élnem, magamban.
Valahol messze, hol nincs senki,
S nem tudom az embereket megsebezni.
Távol a világtól, távol tőletek,
Kiket gyűlöletem ellenére is szeretek.

Ez most megint elég lehangolt lett, de ez van.

Ryana: Erős...nekem tetszik!
Sesy:Jó vagy, mint mindig. :itscool:
Nim: Kedves vers.

Én is 'alkottam' vmit. Tudom, nem túl jó íromány, de a téma talán használható...

KÉRDÉSEK

I.

A létünk? Álom.
S a Halál? Vége.
De csakugyan ébredés-e?

Hogyha kapu, és átlépve
újabb álom áll majd össze,
maradunk-e mindörökre
lét-álmunkba börtönözve?

II.

Kérdezed,ki vagyok,
én kérdem, te ki vagy,
s ha létünk álom csupán,
én csak álmodtalak?

És akkor majd mi lesz,
ha kiderül, ki vagy:
alaktalan fantom-
-álmodtad önmagad?

Nagyon jók: :itscool:

Nim, ez nekem tetszik! Én most vagyok 15, és én is írogatok... Nem lenne baj, ha ide néhány versemet majd betenném?

Sziasztok Nim vagyok, a tolkien.hu-n frissen regisztrált tündelány. Megosztanám Veletek egy 10 évvel ezelőtt, 15 éves koromban írt versemet. Tudom, nem nagy szám , de azért talán egyszer elolvasható.

A tavasz hírnöke

A rózsa bimbója harmattól nedves.
Sokszor lepik be kacagó kis cseppek
míg felnőtté nem lesz.

Most még összezárva pihen szirma,
de ha itt lesz az idő, majd teljes pompában
azt kibontja.

Most még minden csendes, mert alszik
még a rózsa.
Senki nem zavarja, mert a természet: édesanyja
felette örködik,
s csendre int azt, ki hangoskodással
felveri gyermekit.

Egy nap, mikor a Nap kacagva járt az égen,
a virág nagyot nyújtózott, s szirmait kibontva
szólott eképpen:
-Itt vagyok én is. A Tavasz hírnökeként
megérkeztem.
Kedves kis madarak! Most már repülhettek
merészen.
Nem fenyeget a tél szivetmarkoló hidege.

Ryana: Jól sikerült. Ezt abból gondolom, hogy a hangulatról, meg a "történet"-ről egymás után 3 dolog is eszembe jutott: Először a Harry Potter IV. kötetéből az a fejezet, melyben Voldemort visszatér, vhogy így kezdődik. Aztán a napfogyatkozás(bár a csuklyás alakot így nem tudtam hova tenni...), majd Stephen King Állattemetője... Egyszóval: hatásos.
Sesy, a Kacagás tetszett, de minek kétszer az oly gyorsan a végére?
Elanor O: Az élet értelme, -bár nagyon igyekezett- de nem tudta elvenni a jókedvemet

Sesy: Szíved joga :evil3:

Elanor Owlery írta: A téli pusztákon - futkos hátadon összecseng.Ha ott lenne az az a, akkor már csak rímelne... (bocs)

Jó, de nekem akkor is úgy tűnik jónak...

Kincső: Megint vitatkoznom kell veled. Van sok olyan ember, aki meglátja a szépet, vagy a szépben az apró hibát. Képes felismerni a tökéletest, vagy csiszolni a tökéletlent. De lehet,hogy pont ő nem képes önállóan alkotni. De ettől még segíthet azoknak, akik részrehajlásból, vagy épp a "fától az erdőt" jelenségtől nem látják hibáikat. És ez az ember a jó kritikus... Egyébként Ignotus a Nyugat kritikusa és főszerkesztője volt.(Nem ismerheted, mert már rég meghalt )Azért hoztam fel őt példának, mert tananyag, majd biztosan te is tanulsz róla. (Vagy csak nem emlékszel a nevére)
Ja, és hiába hangzik úgy, nem kioktatni akarlak! Távol álljon tőlem!

Hű, de sokat írtatok...

Áprilisi tréfa

Lessük, mikor jön az áldozat,
ki eddig vadászott, és most ő a vad.
S az őz félve jár, bárhol meglőhetik,
és ha eltalálják, még kinevetik.
A tanár rémálma: Április elseje,
a csíknek alkalom, hogy hálóját kivesse.



eheheh.. ez elég gyenge. Most találtam ki nemrég, és elég fáradt voltam már hét órakor...

Nima: Hát igen De így ebben a tördelési formában kicsit hirtelen tér el a szótagszám. Nem zavaró, de.. de. Inkább ne is törődj velem! Belém bújt a kisördög

Nefi: hasonlít Arany Éjféli párbajára a történet, csak sztem olyan, mintha nem is akartad volna igazán megírni. Szóval nincsenek benne érzések, /akár a tieid/ vagy szimpátia mondjuk a lánnyal. Olyan, mintha egy jelenetet mondanál el rímekkel, ami kifogástalan is, csak nem fog meg annyira.
Ryana: borzongató... 8O
Elanor O: hát igen, elég kívülálló eszméket vallottál... Én is ilyesmi verset rakok be, már vagy 2 napja készülök rá. Egyszerre jár az agyunk.

Fényeket látok az éjszakában,
Nem hiszek már, csak halálomban.
Tudom, hogy a jók közt jobb lenne a létem,
De végig tudnám, nem ez az én énem.
Tudom, hogy ott a lelkek boldogok,
De érezném, ez nem én vagyok.
Nincs szükségem bálványra,
Földnek minden aranyára.
Nem kell semmi, mit tisztelhetek,
Testem teher, ha független a lélek.
Furcsa magasból átéltem a halált,
Senki sem hiszi, de a vég megtalált.
Egyedül vagyok életem kínjával,
Magamban hordom, nem osztom meg mással.
Elköteleztem lelkem sötét önmagamnak,
Nem találtam semmit, mi énfölöttem állhat.
Minden ember álarcot hord,
Ha nem vagy önmagad, a maszkod megfojt.
Nem állok be a jók közé,
Nem is lenne lelkem többé.

A téli pusztákon - futkos hátadon összecseng.Ha ott lenne az az a, akkor már csak rímelne... (bocs)

Ryana: tetszik, szép. Fázok tőle Csak a "futkos hátadon" sorba én irtam volna egy "a"-t is. Mondjuk lehet, hogy nem jobb úgy, de nekem úgy jobban tecc Ja, és az is jó, hogy keretben van, szeretem az ien verseket.

(Amúgy nem szeretek kritikát irni, mert mien jogon írhatnék, ha nem vaok jobb az illetőnél? )

Owlery: az a (ha-ha) a sorok végén naon jó...


Kristályos. Beleharsan
A nyomasztó nagy csöndbe.
Lélegzik holtan,
Alászáll, s föl az égbe
Újra s újra.
Körülölel és megsimogat,
Cirógatja a lelkedet,
Kedvesen megvígasztal
És mint édesanyád
Úgy ölel át, s súgja
kedvesen - féltelek.
Aztán csókot lehel
Ajkadra, majd tovaszáll,
És ahogy jött,
Oly gyorsan,
Oly gyorsan
Eltűnik a kacagás.

Kincső: Hmm.. Nem értem miért kéne jó "költőnek" lennie egy kritikusnak. Vegyük például Ignotust, ő a kritikáiról, és nem az egyéb írásairól híres.(Bár lehet,hogy csak félműveltségem teszi, hogy nem ismerem más oldaláról). Nem azt mondom,hogy én olyan hűde kritikus vagyok, hisz az én véleményeim is az: ez tök jó de.., vagy ez tetszik,csak... -okban merülnek ki. De ebbe is bele kell tanulni. És nekem sokkal jobban esik egy valódi kritika, mint az, hogy tök jó vagy Elanor. (Honnan tudjam, hogy tényleg így gondolja e aki írta)

Nos akkor ahogy megígértem, itt egy komolyabb hangvételű iromány (bár asszem, hogy most meg a másik végletet fogtam ki... )
Ezt a "novellámból" írtam, az alapja abból van, az úgyis rövid még novellának is.

A kritikákat köszi, hát így a környezethez képest valóban meglepő volt..
És leguanember: ez viszont elég rímelősre sikerült.

Furcsa szél fújt,
sötét és életunt.

Kies mezők, sötét messzeség
A szépet elfeledték rég
Bármerre nézel, minden szürke
Alig sugárzik a Nap homályos a fénye
Csend tölti be a teret,
hasogatja füledet.

A kiégett erdőből árnyék lépdel feléd
Jeges félelem mar beléd
Hogy egyre közelebb ér
Hallod lélegzetvételét
Mint metsző szél téli pusztákon,
futkos hátadon.

Koromfekete csuklya alól néz rád
Éned sötét mélyébe lát
Kicsinek érzed magad
Sikítani akarsz
De elkéstél,
a hangja elért.

Furcsa szél fújt,
sötét és életunt.

Hogy tetszik?

Ez egy régebbi versem, nem túl vidám, és azt hiszem már nem egészen látom ilyen sötéten a világot. De sajnos van benne némi igazság...

Az élet értelme

Az élet értelme szeretni (ha-ha!)
Szeress, hogy végül egyedül maradj.
Az élet értelme tanulni (ha-ha!)
Tanulj, hogy halálra dolgozd magad.
Fontos a munka (ha-ha!)
Hogy öreg korodra fillérekért tengődj.
Spórolni (ha-ha!)
Spórolj, csak spórolj, hogy zöldágra vergődj.
A csalónak hazudni (ha-ha!)
Hazudni egy hazug világért.
Van, akinek ölni (ha-ha!)
Ölni, hogy élhess kicsit még.
Küzdj a hazáért (ha-ha!)
Végül úgyis elfelejtenek.
Küzdj életbenmaradni (ha-ha!)
Élni csak a halálig fáj neked.

Csak egy a fontos neked életbenmaradónak:
Mindig és mindenkor érezd jól magad!(HA-HA-HA!)

/Off: álomfejtés: nem baromság, ha jól fejtjük meg az álmainkat, pl a halál nem kifejezetten szerencsét jelent, persze "iskolától" is függ, én a saját tapasztalataim alapján fejtek álmokat, szal Nima: ha gondolod nyugodtan írj nekem privit /on

Tudjátok milyen jó olvasgatni a verseiteket?
Mert..igazán szépek..és sokszor a lelkemben is ezek játszódnak le, csak én nem tudom versbe önteni az érzéseimet.

Namarië!
Thaur

Megint egy szomorú...
Egyszerűen képtelen vagyok vidámat írni...

Párbaj

Két ifjú harcos harcol egymással
Egy szép lány szerelméért csatáznak
Mind a ketten szeretik azt a lányt
S érte válalják mindketten a halált

Valaha barátok voltak, de ma már nem
Egymást ölnék, hogy a lány másé ne legyen
A lányt ezt a párbajt nem akarta
Inkább elmenne, hogy meg ne haljanak

Az első fiúra lesújt a másik kardja
Megsérül, de a másiknak a fejét lecsapta
Az fejetlenül zuhant a porba bele
És az első is együtt halt meg vele.

Nimashilin:Tapasztalataim szerint az álomfejtés egy baromság, max. nagyon néha jelentenek vmit az álmaink. Amúgy a halál tudtommal pont hogy szerencsét jelent!
Azt mondják, ha kihullik a fogad álmodba vagy hasonló, akkor vki közelid meghal.Nos én évekig álmodtam, s álmodok még ma is ilyet, és-hála a Jóistennek-, mindenki él körülöttem. Szóval mindenben lehet hinni, csak akarni kell.(Mondjuk nekem is volt olyan rémálmom, amiböl ordibálva keltem fel. Kinyitottam a szemem és még mindig nem láttam.Durva volt. Ha érdekel, talán privátban elmesélem, de ezeket a múltbéli emlékeket nem szoktam megosztani szinte senkivel, nemhogy igy közösben. Akkoriban elég érdekes életet éltem és elég érdekes dolgokkal is foglalkoztam...)

Dúedhel

Nagyon jók vagytok

Ma írtam egy verset. Vallomásnak. Ha lehet, kritikát kérnék....

Mikor rád találtam
Megváltozott minden.
S hiszem, nem tud senki
ugyanúgy érezni
Miként én a percben
Szellemfényű testben.

Kérlelem istenem
Adjon neked engem
Mert másként — úgy félek —
Csak halált remélek
Bármi lesz, tudnom kell
Szíved rám mit felel.

Kerestem kiutat
Lelkem már nem kutat
Hiába szerelmet
Sorvasztó szereket.
Mi bennem van, tudom,
Muszáj megvallanom!

Vélnéd, csak szóvirág
Mit ittem leirák
Üres és mesterkélt
Nyálasnak neveznéd.
Sajnálom, Tolkien
Is mondta: Nagy szivet
TAGADNI NEM LEHET!

Utóirat:
Jöjj rá, ki lehetek!
Hol fürge toll serceg,
Sorban első s utolsó vagyok,
ennyit elárulok.

-- Mau (Ábrahám Zsófia)

Patiszon: Lantasírielnek nagy-nagy ölelés mindkettőért! Nagyon jók!
Sesy: az első nagyon édes
Eglarcarien: pont ma olvastam egy novellát, a másodikkal egy az egyben megegyezik. Körkörös romok volt a címe. Nem olvastad?
Rubincsillag: az utolsó vsz olyan, mint az In Dreams. Elgondolkodtatóan lelkes és őszinte. :agree:

Ez egy nyugisabb versem:

Napnyugta

Napnyugta van. Érzem a bőrömön.
A rózsaszín felhők közt feltámad örömöm.
A Nap, mint egy vörös játékszer,
Ragyogva, színesen, hirtelen gurul el.

Elgondolom, ma mi minden történt.
E nap sem marad meg örökre emlékkent.
Mert így, hogy a Nap elviszi a fényt,
Elfelejtem, hogy ma is megtudtam néhány tényt.

Falaim bíborszín ruhába öltöznek.
Aranybarna fák a szélben integetnek.
Így intek én is búcsút a gondoknak,
S átadom magam a madarak dalának.

Lassan szürkül a fényes-volt levegő.
Elment már a Nap, az égen nincs, csak felhő.
A drága Hold előjött, éjszakai alak.
Mindent felejtek. Rózsa felhők, bíbor falak.



Kérdés: ért itt valaki az álomfejtéshez? Mert nagyon durva álmom volt és szerintem jelent valamit. /pl. a halálomról álmodtam, ami tudtommal rosszat jelent, de ez még csak az elenyésző része./ Szóval ha valaki tud segíteni a fejtegetésben, szóljon, oké? Köszke!