Versek

Sesy Olórea írta: Hát még elég kidolgozatlan, de egy ragozós nyelv. Mire vagy pontosan kiváncsi?

Mindenre!

-- Mau Rauser | Mwarauzī | Meoi Tauranáro

Eurynome írta:

Mau írta: (Nagyon szertem Kipling Dzsungel könyvéjét és a Just So Stories-t is

És látom, a novelláit sem veted meg... "Én vagyok a macska, aki egyedül járok sétálni, és nekem minden hely egyforma jó..."

Igen, ez a mottóm. [A Just So Stories alatt ezeket a novellákat értem egyébként.] És nagyon is illik rám. Az aláírásomban olvashatod Long Werül. Meyadhewül és Quenyául is be akaretam tenni, csak sajnos az már túl hosszú lett volna.

-- Mau | Mwa | Meoi

"Nanyë i

Bocsi mindenkitől, de valahogy ez nem sikerült azonos szótagszámura, de azért remélem tetszeni fog. Mentségemre lázasan írtam a verset

Veszeteség

A harcmezőn pillantotta meg őt
A lány az ifjú királyi testőrt
Rögtön be szeretett pedig ő
Csak halandó volt, a fiú meg tünde.

Pár nappal később az ifjú életét
Megmentette, és ezért a tettéért
A fiútól egy csókot kapott és még
Kiérdemelte az ifjú szerelmét.

Majd a csatamezőn ölelkezve álltak
És a fiú csókot lehelt a lány szájára.
Egy nyíl vessző a lányt a hátán megsebzi,
Holtan rogyössze, s fiú többé nem feledi.

Ezek nagyon jók. Sesy az utolsó nagyon tetszett. Délután felrakok egy új versemet, csak legyen vége a számtech faktomnak.

Jajj emberek, olyan jók vagytok! Sesy, ez az utolsó...

Nem tudja, hogy nyomában vagyok,
Nem lát, s nem hallja lépteim.
De én élő árnyéka vagyok,
És nem tudja, hogy őérte hullatom
Keserű könnyeim.

Követem, és közben
Reménykedem hogy észrevesz.
De közben nem akarom,
Hogy megtudja kilétem.
Fáj a szívem,
És azt hiszem, csak halálunk
Enyhítheti kínomat.
Megölöm magam, de előbb
Őt - és nyugalmat lelek.

Nem... - ezt nem tehetem.
Csak tovább, tovább követem
A legnagyobb csöndben,
Oly puhán mint az árnyék,
S reménykedem,
Hátha egyszer észrevesz.

Mau írta: (Nagyon szertem Kipling Dzsungel könyvéjét és a Just So Stories-t is

Mau írta: És én akkor is maradok
Magányosan sétáló macska.

És látom, a novelláit sem veted meg... "Én vagyok a macska, aki egyedül járok sétálni, és nekem minden hely egyforma jó..."

Mau írta:

Sesy Olórea írta: Igen, én találtam ki, pénteken, szóval még elég kezdetleges...

És egy kicsit többet elárulnál róla? Nyelvtana, stb. Ha nem akarod a topikot terhelni, akkor privibe. Tudod, én szenvedélyesen érdeklődök a kitalált nyelvek után.

-- Mau | Mwa | Meoi

Hát még elég kidolgozatlan, de egy ragozós nyelv. Mire vagy pontosan kiváncsi?

Area 8O 8O 8O
Nerwen: :itscool:

Szééépek :itscool:



Ágyban feküdni,
párnák közt aludni,
ó, micsoda kín,
úgy szeretne meghalni!
De nem, élnie kell,
föl kell kelnie,
hogy elmenjen innen,
messzi erdőkbe,
sötét vidékre,
hol béke honol
avagy háború tombol,
ó, az mily mindegy,
csak el-el innen
messzi vidékre.

Sesy, Newren, Mau: :itscool:




Már megint
Elárultak, s megszégyenítettek.
elvették hitemet, s eltéveítettek.
Már megint.

Már megint.
Igazat adtak annal ami rossz.
Engem meg elküldtek, "nehogy rosszat mondj".
Már megint.

Már megint.
Mikor szólni akarok, elvisznek messze,
s hangom eltűnik a sötétbe veszve.
Már megint.

Nemrég fordítottam le Long Werre Kipling egyik versét (Nagyon szertem Kipling Dzsungel könyvéjét és a Just So Stories-t is. [Magyarul: Az Elefántkölyök]) Ez az egyik fejezet mottója.

Magyar:
Leopárd pettyes bőrére vigyáz; szarvára bölény;
légy tiszta: vadász erejét mutatja sörényén a fény.
Vélnéd: az ökör letipor, vagy agancs átszúrja tüdőd?
Ne mondd: Tudjuk valahányan, tíz évaddal előbb.
Ne fojts idegen fiókát: tán a húgod vagy öcséd.
Lehet, hogy a medve az anyja, s őrzi az életét.
"Ki, ha én se" - rikolt a kölyök első prédája nyomán;
nagy a föld, s a kölyök kicsi: majd okosabb leszen évek után.

Long Wer:
Rutturwe ta ilqaráma, nisteleningo ů sutta
Won userte ngélah ů silte gunarwe: wé' rutta
Gemtendi, qirqante ta bimwa, ngwa ruqqa' sharonagrad?
Tedwit e-gé yantindienyuq, ntiyuya geigebu qedap.
Tesátendie ta runoqirůnna mě diátenwe yo meye,
Won she ů run qi yin, enge mwa magro nyamaq.
"Tů téma issiyo!" ya ta inp, wantwe taqeh waya ilqarwe
Mě sehem t'andůne qi run ta runyo: Utintětenwe enugashaq.

Angol eredeti:
His spots are the joy of the Leopard: his horns are the Buffalo's pride.
Be clean, for the strength of the hunter is known by the gloss of his hide.
If ye find that the Bullock can toss you, or the heavy-browed Sambhur can gore;
Ye need not stop work to inform us: we knew it ten seasons before.
Oppress not the cubs of the stranger, but hail them as Sister and Brother,
For though they are little and fubsy, it may be the Bear is their mother.
"There is none like to me!" says the Cub in the pride of his earliest kill;
But the jungle is large and the Cub he is small. Let him think and be still.

Na ennyit mostanra

-- Mau | Mwa | Meoi

Sesy: Tetszik Régebben én is írtam egy hasonló verset:

Utálnak mind engem
Akik körülvesznek.
Mind, mert más vagyok
Mert nem húzhatok
Senkihez, nem tűrök vezért:
Sem "menővé" nem leszek,
Sem középszerűvé.

Mert a jövőbe nézek
Álmomban és ébren.
Mert nincs múltam, sem jelenem
És homály lengi be életem.

De semmivé válik
Sok stílus és divat.
A gyermekkorral tűnik
A hódolat
A közepes, a Senki előtt:
Tán eljön akkor az időm.

S ha nem változnak az emberek,
Talpnyalójuk nem leszek.
Nekem marad a gúny
Vagy így, vagy úgy.
Koromon csak kacagok
És én akkor is maradok
Magányosan sétáló macska.

2002. február 18.

Szóval csaknem egy éves. Így visszanézve nem olyan jó, de akkor
erre voltam képes.

-- Mau | Mwa | Meoi

Sesy Olórea írta: Igen, én találtam ki, pénteken, szóval még elég kezdetleges...

És egy kicsit többet elárulnál róla? Nyelvtana, stb. Ha nem akarod a topikot terhelni, akkor privibe. Tudod, én szenvedélyesen érdeklődök a kitalált nyelvek után.

-- Mau | Mwa | Meoi

Kirekesztve

Ott állok mellettük, de nem tudom, kik ők,
Nevetnek, beszélnek, de nem értem miről.
Néha rám néznek - támad vad gúnykacaj,
És én tehetlenül állom gonosz gúnyjaikat.
Nem értem, miért nem fogadnak be,
Miért nem lehet mindenki egy csapatnak a része.
Miért kell magányosan búslakodnom folyton,
Miért kell, hogy a fájdalom örökké így marjon?
Aztán azt mondom - én ezt nem bírom tovább,
Nem vesznek észre, pedig messze járok már.
Csak egyszer nézek vissza, könnyeimet nyelve,
De engem megint elkerült mindenki tekintete.

Bocs, ez elég rossz lett...

Sesy:pont erről írtam


Fehér álmot szőtt a éjjel,
puhát, nemeset, milyet még nem,
hosszan, pirkadatig nézte,
körülötte virágok lepték el,
kedves lágyan mosolyogtak
s parázsló gyönyörűek voltak.

Pillanatra hunyta le szemét
s mikor kinyitotta virág helyén
virág nőtt s nyújtotta tüske levelét,
fenyegetőn hajlott felé.
Lassan kúszott, égnek emelte szárát
hadd folytsa meg mennyek lányát.

A vad indák erősen köré tekeredetek,
testét átjáráták véres, kinzó sebek,
lehántották bőrét, nagy kegyesen,
"úgyse lesz rá szükséged, kedvesem"
sziszegte gyúnyos, bántó szavakkal,
majd nyaka felé nyúlt, hogy meg szorongassa.

Fekete virág, mint ég éjjének sötétje,
szeme megvillant, úgy kúszott feléje,
hiába minden erő, rettenet,
a fekete indáktól menekülni nem lehet.
Lassan kínozva, élvezettel fojtotta,
"érezd a halált, szeresd a halált", mondotta.

Kioltotta ég éjjének legfőbb ellenségét,
halvány napnak még derengő fényét,
s mikor előbújik a hajnal lángja a sötétből
megküzdenek újra, de akkor már nem ő győz.

Mau írta:

Sesy Olórea írta: Igen, ez nem sinda, csak hát Tolkien után nehéz nem arra hasonlító nyelvet kitalálni...

Jaja, de milyen? Te találtad ki? Milyen a nyelvtana, ha van? Mikor találtad ki?
Na jó, nem bombázlak kérdésekkel.

-- i-Meoi

Igen, én találtam ki, pénteken, szóval még elég kezdetleges...

Area: tetszik! :itscool:

Ezt most találtam egy régi könyvátramban, nem tudom, miért írtam anno

Árnyék és fény

Régóta harcolnak egymással, megállás nélkül szüntelen. Néha a sötét kerekedik felül; gúnyos kacaj tör föl belőle, tűzként szikrázó ravasz kis szeme csillog összehúzott szemöldöke alatt, és élvezi, hogy sötétsége mindent homályba borít. De uralma nem tart sokáig, hamar megdönti azt a fény, aki úgy ragyog, mint a tiszta nyári égbolton a csillagok; hidegen, ünnepélyesen békés hidegséggel. Amerre jár, lába nyomán virágok nyílnak, és illatos a levegő; földöntúlian gyönyörű ő, s a világot is azzá varázsolja.
Összecsapnak. Az árnyék és a fény.
Egyik sem győzhet végérvényesen, és ezt ők is jól tudják, mégis harcolnak egymással, a végsőkig. Csak éjszaka győz rövid ideig az árny; s ilyenkor a fény megpihen. Levelek alá bújik, vagy fák lomja közé, ott piheg csendesen, csukott szemmel, mert bántja szemét a világi sötét. A sötét, a sötét, az árny birodalma...
De reggel újra kezdődik a harc. A győzelemért; győzni kell, győzni kell!
És mégis, harc közben is tudják ők mindketten a szívük legeslegmélyén:
Nem léteznek egymás nélkül.

Nagyon szépeket írtok
Area:tök jó

Area: :cool:

-- Mau

Most írtam be a Középfölde\Nyelvek, írások topicba az Ainulindalë Long Wer fordítását, ha valakit érdekel.

-- Mau | Meoi | Mwa

Nagyon széépek.
Nima, Mau: :itscool:
Joci: ugyancsak tetszik....

Egy kis próza.....
Unom magam. Igen, ez nagyon unalmas. Most fogom magam, és hazamegyek. De nem állhatok csak úgy fel a padból, és sétálhatok ki a matekóra közepén! Az még egy tanár kedvencének is "mission inpossible"! Nem érdekel. Én most felállok, és közlöm, hogy lejárt a munkaidőm. Igen, ez lesz a megoldás. Aztán gyorsan felkapom a tárkám, és elhúom a csíkot, amíg a tanár meg nem emészti a szavaim. De mivan, ha találkozom a folyosón az osztályfőnökkel? Azt nem élném túl. Ezt én is tudom, és mindenki, aki ebbe az osztátyba jár. Hogy meszívtuk a férfi osztátyfőnökkel! Főleg, hogy még verekedős tipus is. Nem, ezt a kockázatot nem vállalhatom. Mivan, ha végül nem otthon, hanem a kórházban kötök ki? Végül is, a folyosón nincs senki, nem lesznek tanúk. Áááá, a sikításonat meghallanák. És ha nem vesznek róla tudomást? Ebbe inkább bele sem gondolok. De várjunk csak. Hiszen kedd van! Akkor van nyolcadik órája a tanárnak! Akkor akár el is indulhatok... Na ne! Ezt nem hiszem el! Én menjek ki felelni? Akkkor végül is indulhatok. Csak nem haza, hanem a temetőbe. Apu is pofoszkodós tipus....


Bocs, hogy egy kicsit hosszú lett.....

Ne félj a szerelemtol
A szerelem néha nagyon tud fájni
és tudom, hogy fájása ilyenkor szörnyu kín.
S ha mindig attól fogsz félni,
hogy majd egyszer elkezd fájni,
magadra maradsz, s rájössz,
hogy egyedül lenni nem jó
és inkább fájna még most is, csak legyen olyan
aki miatt megéri, hogy a szíved fájjon,
s akiért érdemes sírni, éjszakákat átvirrasztani.
De majd egyszer rájössz, hogy már késo,
és ilyenkor gondolj vissza arra,
aki szeretett és azt mondta: NE FÉLJ!
A szerelem nem csak fájdalom és kín,
hanem a világ legszebb s legjobb dolga,
ami ebben a kegyetlen és szörnyu világban,
menedéket és megnyugvást adhat számunkra.

Sesy Olórea írta: Igen, ez nem sinda, csak hát Tolkien után nehéz nem arra hasonlító nyelvet kitalálni...

Jaja, de milyen? Te találtad ki? Milyen a nyelvtana, ha van? Mikor találtad ki?
Na jó, nem bombázlak kérdésekkel.

-- i-Meoi

Mau írta:

Sesy Olórea írta: Var Insitear thieron,
Than althimierun thiooroth.
Ar therieunthif maleth meralon
Sprinuninon – andaleroth.

Ez itt milyen nyelv? Nem Sindarin az biztos,
bár helyesírásban arra hajaz.
[sprinunion - ilyen nem létezik a sindában.]

-- ta Ůa, Säh'me Mau - i Minë Taura Meoi

Igen, ez nem sinda, csak hát Tolkien után nehéz nem arra hasonlító nyelvet kitalálni...

Erőt vettem magamon és elolvastam a filmzenés szövegek fordítását. /angol/
Itt a The Fallen, az én szerencsétlen kis fordításomban:

Azt mondta, lovagoljon,
Bátran kardot forgasson,
Álljon erősen,
S ne mutassa a félelmet szívében.
Most meg kell ismernie a valót:
Elvette fiától a gyermekkort.
S most halálával férfiként kell szembenéznie.
Mert az ellenség hamar odaért.
S nem törődött azzal, ha félt.

Sesy Olórea írta: Var Insitear thieron,
Than althimierun thiooroth.
Ar therieunthif maleth meralon
Sprinuninon – andaleroth.

Ez itt milyen nyelv? Nem Sindarin az biztos,
bár helyesírásban arra hajaz.
[sprinunion - ilyen nem létezik a sindában.]

-- ta

Area, ez nagyon szép! Mau, rólad már nem is beszélve.

Biztos nektek is volt már olyan, hogy leültetek és leírtátok azt a mondatot, ami eszetekbe jutott. Én a legtöbb versemet így írom, olyankor még csak gondolkoznom sem kell a rímeken. Bár ez nem vers, ez is így „született” és utólag elolvasva találtam benne néhány nagyon „ütős” mondatot:

A tünde-élet

Elhatároztam, hogy megírom a tünde-lét összegzését. Mert az életünk nem csak dalokból, a hangok zenéjéből, a természet imádatából fakad. A mi életünk a csillagoktól ered. Ilúvatar alájuk teremtett minket, mert olyanok vagyunk, mint ők. Tehát tünde vagyok. Lakhelyem… végül is mindegy. Az életünk elvesztette varázsát. Azt a varázst, ami sosem volt. Amit nekünk tulajdonítanak. Csodálnak minket és azt hiszik, boldogok vagyunk csak azért, mert szépek vagyunk és halhatatlanok. Igen, szépek vagyunk. De ez minket csak annyira érdekel, hogy természetes közegünkben nem ismerjük a testi hibák feletti sajnálkozást. Mit sem ér. S a halhatatlanság… egy körülmény, amivel nem tudunk mit kezdeni. Aki akarja, kockáztatja ezt. Elmegy harcolni. Másképp is eldobható, de ilyen esetekben egyedül a halál ténye nem tragikus. Ezért az öröklét nekünk valami, amit tudomásul veszünk. Belenyugszunk. Annak a tudatában élünk, hogy megvan a lehetőségünk arra, hogy valamit örökké birtokoljunk, az állandóság esélyét kaptuk kézhez. Aztán elmehetünk innen, ami vagy nagy változást okoz, vagy csak a hely változását. Ott ugyanúgy aggódhatunk, szerethetünk, csak a háború lehetősége tűnik el, bár mostanában már ezt sem lehet tudni. Ezért szinte mindegy, hol élek. Völgyzugoly egy nagy temető. Régi lelkek lakják, s minden nap visszaidézik azt a tökéletes életet, mely sosem volt övék. A múlt gyermekei vagyunk, akik előtt nyitva áll az örök jövő. A lórieni tündék a természet segítsége által félig egy álomban élnek. Vágynak Valinorba, hová sosem mehetnek. Némán őrzik a Folyót és a hazájukat. A Bakacsin-erdő tündéi békés népek. Szinte egyikük sem látta Valinort, s ezért nem is nagyon gondolkodnak róla. Próbálnak gondtalanul élni, ők nem vettek részt a Morgoth elleni háborúkban. Keleten csak a határok védése a feladatuk, a maguk módján gondtalanul élnek. De ők is magukban hordozzák a keserves halált. Hiszen annak, aki örökké élhet, a halál a legszörnyűbb és legbecsesebb ajándék. És kelet lakosainak is útra kell majd kelni egyszer. Talán Eresseába, talán máshová. De annak, aki mindig él, minden emlékké válás fájdalmas. Mert az emlékek örökre megmaradnak, miként a szív, a tudat és a lélek.

Djönyörű verseket irtok!
laurelin: kicsit fura, de nekem tetszik! Szeretem az oan verseket, amiknek nincs sok értelmük

Var Insitear thieron,
Than althimierun thiooroth.
Ar therieunthif maleth meralon
Sprinuninon – andaleroth.

A Hold ragyogott,
De a csillagok fénye kihunyt.
A vízben két ember
Ajka szerelmesen összefort

laurelin írta: Mau nagyon jók a verseid. Hogy bírod, hogy ennyi mindennel foglalkozol. Én mindig csodáltam és irigyeltem azokat az embereket akik képesek megalkotni a saját világukat. Magam is megpróbáltam, de a kezdeti hév alábbhagyott, s belefáradtam. Felnézek rád, hogy neked sikerült.

Nem tudom. Nekem mindig valamit kell csinálnom ahhoz, hogy jól érezzem magam, méghozzá legtöbbször olyat, ami nagyrész a magam agyszüleménye. És az a legnagyobb gondom néha, hogy túlságosan türelmes és maximalista vagyok, szóval képes vagyok órákat, sőt napokat gondolkozni egy újfajta írásrendszeren vagy nyelvtani formán. Ami ebben a többieket zavarja az az, hogy sokszor úgy teszek, mintha a körülöttem levő világ nem érdekelne, és ezért régebben egy csomóan idegenkedtek tőlem. (Mondjuk ez részben az én hibám is volt)
Na mindegy. Szóval amióta az eszemet tudom, "csinálnom kellett" valamit, valami egyénit, ami csak és kizárólag én vagyok. Régebben társasjátékokat készítettem, és írtam és rajzoltam meg minden. Ma ugyanezt teszem, csak valamivel magasabb szinten. És mindig rajongtam a MACSKÁÉRT, a sötétben suhanó titokzatos jószágért, és minden élőért, ami csak a Földön él. Ezért dolgozok mostanában, és azért, mert látom, hogy van, akiket érdekelhet. (A fantasy-műfaj vagyis a világteremtés egekbe szökő népszerűségére gondolok).

Egykor azt hittem, egyedi vagyok
Látom már, mindaz, mit gondolok
Ugyanúgy felmerült más elmében is
Ha alkotok, hihetnék, álmom hamis.

Hisz mint én, épp olyan volt az ős-öreg Tolqo
Nyelvész és író, hozzám oly hasonló.
És látom, műve nagy és tisztelet övezi
Rajongótábora a kritikust kövezi.

Bevallom, egyszerre fogott el rettenet
Gondolataimat kósza rém lepte meg.
De úrrá lett rajtam a lelkesedés mégis,
Ćelfwine lettem ama percben én is.


Bocsi a rossz versért, de ez csak amolyan improvizáció, vagyis rímekben próbálom megfogalmazni, ami eszembe jut.
Szóval rájöttem, hogy nem vagyok egyedül a kitalált világommal és beleszerettem Tolkienébe, anélkül azonban, hogy az nagyobb befolyást gyakorolt volna az enyémre. (Kivéve talán, hogy a Long Wer hasonlóképpen dallamos, mint a Quenya és az állatok elképzelései nem állnak ellentétben az ő világképével, vagyis tudnak az eldákról, stb. [pl. néhány kifejezést át is vettek tőlük, pl. az elda illetve nauq, stb. szót.])

Jaj, bocsánat az off-ért, lakatot kéne tennem a nyelvemre.

Eya: megható. Nekem Rómeó és Júliát juttatta eszembe.
Area meg a többiek: szépek!