Versek

ezt amit most beirok , nem én irtam , de nagyon tetszik nekem:

Örök álom az élet melyet
Reményekből építünk föl,s
Örök remény az álom,mely
Könnyen röppen el
Kristájtiszta emlék ha eszünkbe jut
Ébredni kell ha az álom révbe fut.
Szerelmi ábrándok űzik az életünk
Elmúlnak mejd egyszer, s mi fölébredünk.ha
Reménytelen szerelem, nem lehet mit tenni
Elröppen az álom s nem marad már semmi
Tervezni kell az életet,s nem az álmot hívni
Nézni kell a jövő felé s nem a múlton sírni
igazán csak az tud élni,ki tud magában bízni

Cueddo írta:
Mau: teljesen egyetértek. és ami a legszebb: Tolkien nem volt egy formavirtuóz, mint a mai költőcskék közül elég sokan, akik egy időre fel tudják magukra hívni a figyelmet. Tolkien a legmélyebb esszenciát tárta elénk, és mégiscsak igazol valamit, hogy egy ilyen mű fennmaradt a kultúra pusztulása közepette is. (Bár szerintem rendkívül sok "véletlen egybeesés" kellett hozzá.)

Nem, a mi kultúránk még ugyanaz, amiben Tolkien is élt, bár ha így folytatódik, hamarosan nem lesz kultúra, csak egy lélektelen világ, amilyet Orwell olyan megrázóan és mégis jövőbe látóan leírt főművében, az 1984-ben. Vagy lehet, hogy más világ jön, egy olyan, amiben az értékeket jobban megbecsülik majd. De ez bizony nem csak rajtunk múlik.

i-Taurameoi, ta Sehemmau.

Szép volt Joci Komolyan, ma sokat segítettél...

[size=9:1mfwij6m]Nem biztos, hogy nincs jelentősége annak, amit teszel. Ha igazán ki tudsz tűnni a tömegből, és igazán adsz valamit a világnak, mint ahogy Tolkien is tette, nem fognak elfelejteni. (És most nem arra gondolok feltétlenül, hogy ad el a tehetséged valami multicégnek, hogy sztárt csináljanak belőled, mintr abból a szerencsétlen Rowlingból [mert azért a HP szerintem annyira nem jó, amekkora híre van, még ha egy viszonylag olvasható mese is], hanem hogy próbálj valami igazán jót adni, ami csakis-de-csakis te vagy.) Magad is láthatod, lassan 50 éve, hogy először kiadták a Gyűrűk Urát, s lásd: még mindig mennyi embert megérint, mert nincs korhoz kötve és örök igazságai vannak.

Nem titok, magam is erre vágyom, mint szerintem a világban sokan.
Mert érzik, hogy a mi kultúránk kiüresedett, emit magad is megfogalmazol. [/size]

Mau: teljesen egyetértek. és ami a legszebb: Tolkien nem volt egy formavirtuóz, mint a mai költőcskék közül elég sokan, akik egy időre fel tudják magukra hívni a figyelmet. Tolkien a legmélyebb esszenciát tárta elénk, és mégiscsak igazol valamit, hogy egy ilyen mű fennmaradt a kultúra pusztulása közepette is. (Bár szerintem rendkívül sok "véletlen egybeesés" kellett hozzá.)

Joci drága, hol voltál eddig??? Miért nem írtál??? Ezek nagyon jók!

Kint süvít a szél, de én idebenn ülök,
Idebenn a szobámban és tunodök.
Álmodozom, gondolatom messzi tájakon,
Hegyeken, völgyeken, erdokön, réteken oson.

De a szél odakinn egyre jobban morajlik,
Álmom folyama szépen lassan szertefoszlik.
- Hol vagy álom? Hová tuntél?
Nem látlak, tán elfeledtél!

- Felnottél! - mondja egy hang a fejembol,
Zengo szóval, mint egy harang a temetobol.
- Már nem vagy gyerek,
És egy felnott nem képzeleg.

Ideje, hogy körülnézz,
A szürkeség vár rád és kész!
- Ez volna hát a felnott élet?
Rohanás, politika, pénz és üzlet!

Ekkor egy kicsiny hang a szívembol,
Mint egy lant a mennyekbol,
Csengo hangon azt mondja:
- A lét nem csak szürke spongya.

Vidámság, boldogság, szórakozás, és szerelem,
A nehézségek mellett az életben mindbol van jelen.
Most menj és tedd a dolgod, ahogy a többiek,
Dolgozz kitartóan, mint a rendes emberek!

De ne csak magaddal törodj, segíts másokon,
Ne hátrálj meg, az élettol jön néhány nagy pofon!
Ha pedig éppen rosszul érzed magad,
Segítotársul az álom mindig veled marad!

Mert ha az álom fonala végleg elszakad,
Léted üres és sötét marad!
De ha lelked álmokkal teli,
Életed máris értelmét leli!

A hang a szívemben elcsitul,
Majdnem alszom, fejem a párnára hull.
Kint hideg van és süvít a szél,
De én álmodom, hogy szép az ido és kék az ég!

Kint süvít a szél, de én idebenn ülök,
Idebenn a szobámban és tunodök.
Álmodozom, gondolatom messzi tájakon,
Hegyeken, völgyeken, erdokön, réteken oson.

De a szél odakinn egyre jobban morajlik,
Álmom folyama szépen lassan szertefoszlik.
- Hol vagy álom? Hová tuntél?
Nem látlak, tán elfeledtél!

- Felnottél! - mondja egy hang a fejembol,
Zengo szóval, mint egy harang a temetobol.
- Már nem vagy gyerek,
És egy felnott nem képzeleg.

Ideje, hogy körülnézz,
A szürkeség vár rád és kész!
- Ez volna hát a felnott élet?
Rohanás, politika, pénz és üzlet!

Ekkor egy kicsiny hang a szívembol,
Mint egy lant a mennyekbol,
Csengo hangon azt mondja:
- A lét nem csak szürke spongya.

Vidámság, boldogság, szórakozás, és szerelem,
A nehézségek mellett az életben mindbol van jelen.
Most menj és tedd a dolgod, ahogy a többiek,
Dolgozz kitartóan, mint a rendes emberek!

De ne csak magaddal törodj, segíts másokon,
Ne hátrálj meg, az élettol jön néhány nagy pofon!
Ha pedig éppen rosszul érzed magad,
Segítotársul az álom mindig veled marad!

Mert ha az álom fonala végleg elszakad,
Léted üres és sötét marad!
De ha lelked álmokkal teli,
Életed máris értelmét leli!

A hang a szívemben elcsitul,
Majdnem alszom, fejem a párnára hull.
Kint hideg van és süvít a szél,
De én álmodom, hogy szép az ido és kék az ég!

Most irogatós kedvemben vagyok, itt van még egy

Magány
A ködös úton megjelenik
Már azt hitte, hogy elfeledik.
Út végén a fiú már várja,
Bár ez nem volt más, mint az álma.

Mikor felébredt, már otthon volt.
A szobájában nagy csönd honolt.
Megtudta, hogy szerelme már holt,
Végzett vele a rengeteg ork.

Féli a jövőt és a magányt.
Rettegi, de várja a halált.
Soha senkit nem fog szeretni,
A fiút többé nem feledi.


mára ennyi
:eowyn2:

Megint itt vagyok és csökkentem az oldal színvolanlát.

Szerelem

A holdfényben találkoztak ketten,
Tünde lány és a halandó ember.
És egymásba lettek szerelmesek,
De boldogok soha nem lehettek.

A lányt az apja másnak szánta,
Bár ezt később már nagyon bánta.
A lány elhagyta tünde népét,
És halandó lett szerelméért.

A fiú a vadonban már várta.
Legenda maradt belőle mára.
Örökre elhagyta boldog népét.
Ott lelte meg az élete végét.

Nefadar: Előre is köszi!

laurelin: Lehetne a címe: Éomer dala, vagy Éomer panasza.
:hein:

Még déltán is felteszek egy verset.
Örülök, hogy tetszik nektek amiket írok.
Ery neked meg mailben küldöm a többit is d.u.-án. :eowyn2:

Nimashilin: nagyon jók a verseid, főleg az tetszett amelyikben a halál a téma. Szomorú, de gyönyörű.
Én is leírok egyet, címe nincs de Éomer szájából szól.

Tengerként hullámzó mezőkön járok én,
lovam patáján arany szikrát vet a fény,
hajamba pajkos szél bújik nevetőn,
ez Rohan, leggyönyörűbb szeretőm.

De harcosnak születtem és halld
mellemen vért szorul oldalamon kard,
pengéje ork vért kóstolt múlt éjjelen,
s úrrá lettem vele a mételyen.

Ám királyom csarnokába térve meg,
szívem gyászba borul, kezem megremeg,
Grímát látva felhorgad vad dühöm,
szavai olyanok akár az üröm.

A királyt mérgezi a sima szóval,
s én szétszakíttatnám két erős lóval,
de Théoden Rohanból elüldöz engemet,
mert Szarumán kígyója szomjazza véremet.

S most utószor ölel a sok dús legelő,
s csókolja arcomat a szél, a nevető,
még büszke lovam is lehajtja fejét,
mert Rohan mezein túl nem leli helyét.

És büszke harcosaim szíve elszorul,
amint foldjeikre sötétség borul,
szemünk láttára ousztul e föld,
mit népünk Gondortól örökölt.

De mig ereinkben folyik a vér,
s mig egy is közülünk lélegzik, él
addig nem lesz az ellen az úr
aki rohani, meg nem lapul.

ugy gondoltam és elöre is bocsánat érte beirok ide egy versikét ....
lehet nem tartozik ide ezért ezer bocsánat elöre is ....

Ha fiuknak a szíve megdobban
Nem vallanak szerelmet azon nyomban
Nem tudják , hogy elmondani
A szót melyet nehéz kimondani
Ezért inkább nem szólnak
Érzéseikre jelekkel céloznak
Mondanak bokokat és szép szavakat
Adnak a lánynak vörös rózsákat
Így fejezik ki: szeretlek
Mert megszolalni nem mernek

Hidd el fontos az oszinteség
A szeretet és a huség.
Mond el bátran mit érzel
Légy tisztában az érzelmeiddel
Ne keverj össze barátságot és szerelmet
Mert ez két különbözo dolog lehet
Légy hozzá huséges ne pedig hutlen
Huséggel sokmindent elérhetsz az életben
Szeressd ot igazán és szívbol
Légy türelmes van elég az idodbol

Ha te mindezt betartod
Hamar megtalálod a párod
És mikor felhangzik a két igen
Boldog leszel te is az életben
Boldogan öleled magadhoz kedvesed
Mert tudod ,szeret és te is szereted.
Évek mulva unokáid majd arra kérnek
Meséld el történetét az igaz szerelemnek
Kedveseddel akkor elmosolyodtok
Mert már 50 éves házassok vagytok.

De nagyon szomorúak és szívhez szólóak.
Fájdalmasan szép.

Nima, Nefadar:ezek vmi...vmi gyönyörűek, tényleg meseszépek...

Nimashilin írta: Jajj, Nefadar! Jajjajajajjj! Olyan szép! Nagyon elhatalmasodott rajtunk a halál, a pesszimizmus, nem gondoljátok? Na, itt az én uccsó ilyen versem, utána jön egy optimist!

Örülök, hogy tetszenek a verseim neked
Osztálytársaimnak úgysem nagyon, mert nem értik.

Filozófia órán József A. Eszmélet címu versét boncolgattuk, mikor +szólalt a tanár, hogy ilyet mindenkinek kéne írni. A saját eszméletünket. Hát én nem ilyen indíttatásból írtam ezeket, de szerintem ezek BÁRMELYIKÜNK eszmélet-versei lehetnének.

Alba-hajnali dalt jelent

Távolság-ágyból kél a Nap,
S merészen a földre tekint.
Fénye a hegyoldalra riad,
Derül a világ idekint.
Bíborba öltözött ég,
Lilás bárányfelhok.
Széltol frissül fel a lég,
Újjászülettek az ébredok.
Harmat nevet a fuszálakon,
Oszi lombnak nedves fénye,
Mint kis lepke a virágokon,
Villog a nagy mindenségbe.
Tágulnak a határok,
Füstsárga a kelet,
Semmivé válnak az álmok,
Remegve lélegzo élet.
S e tökélyt nem nézi csodálva
Minden, mi van, érez, remél?
Nem. Ez csak harmónia.
Harmónia, mi bennem él.



A másik:

Csodálva nézed a szürke tömeget,
Mely lassan, erovel körülfolyja tested.
Eddig benne éltél. Gondtalan?
De most olyan furcsa, határtalan.
Egyforma, szürke massza,
Átlag-fénye körbemássza,
Megmarkolja lelkedet.
Mért érzed magad idegennek?
Bújsz a hétköznap elol,
Félsz, az egyhangúság megöl.
Álmodban a fény és a rossz
Oly távoli, s a reggel gonosz.
Lopva veszed a levegot,
Nézve a sok menetelot,
S fényteli lelkedben kivirágzik pár szó:
Bárki bármit is mond, te nem vagy idevaló.

Jajj, Nefadar! Jajjajajajjj! Olyan szép! Nagyon elhatalmasodott rajtunk a halál, a pesszimizmus, nem gondoljátok? Na, itt az én uccsó ilyen versem, utána jön egy optimist!

Áhítat

Néztem némán régifényu szemét.
Fogtam, simogattam galambfehér szemét.
Lobogó ajkait, mikkel szépen dalolt.
Néhany szava örökre a lelkéhez kapcsolt.
Arany haját reggel kifésülte szépen.
Nem tudom, hová készült, hisz benne volt az Éden.
Néztem homlokát. Néha gond ül rajta.
Remélem, többé nem lesz semmi búja.
Fehér, íves nyakán hányszor söpört a szél!
Olyankor földerül minden, ami még él.
Holló-mez van rajta, haja szokén terül.
Befedi vállait, míg álomba szenderül.
Öve szépen csillog selyem-derekán.
Gyöngy-körmei elbújnak ruhájának ujján.
Lábai, a selymes, zöld fu barátai
A fehér szirmok felett. Ó, a lágy léptei!
Itt ülök mellette és várom a szemét.
Várom, hogy rámvesse sugártekintetét.
Nézem és gondolom, érzem, mily csodás o:
Még így, a halálban is gyönyöru, gyönyöru.

Hunter az elköszönésem körübelül ennyit jelent: "Nem Uram, a tél nem jön. Akarod, hogy mikor eljön az idő elhadjam az embereket?"(Arwen)

A verseim témáját általában az álmaimból, érzéseimből és gondolataimból álnak. Ennyire nem állok jól hozzá ehhez a világhoz, attól ilyen pesszimisták a verseim.

Sesy örülök, hogy tetszett.

:eowyn2:

Na visszatértem egy kis időre:

Kincsem

Ha eltűnnek az égről a csillagok
ha a nap többé már nem ragyog,
de te itt vagy s fogod kezem,
mindenről megfeledkezem.

Ha az első fagy már megölt mindent,
ha a tél hóval mindent telehintett,
de tekinteted az enyémbe fonódik,
elhiszem, hogy a természet álmodik.

Ha farkasok közt félve járok,
ha megzavarnak a rossz szabályok,
de te rámmosolyogsz s megérintesz
az életbe visszatéríthetsz.

De ha eltűnsz drágaságom,
veled tűnik monden álmom,
mert nélküled semmim nincsen,
maradj kérlek velem kincsem.

Hát ennyi mára remélem tetsziok

Demon Hunter írta: [nyissz]
Egyébkéntmeg,van egy gondolatom.Nemrég jutott eszembe,mert sajnos elég sokat filozofálgatok mostanában:az a szomorú,hogy bármit is teszek,
100 év múlva semmi jelentősége.Ma már nincsenek Mozartok,stb...
Igy aztán bármit csinálhatok,tökmindegy.Akár öngyilkos is lehetnék,vagy
pofán vághatnék egy pár tanárt a főiskolán
Na mindegy.Ez az én bajom.
[nyissz]
Demon Hunter

Zīyo Demon!
Nem biztos, hogy nincs jelentősége annak, amit teszel. Ha igazán ki tudsz tűnni a tömegből, és igazán adsz valamit a világnak, mint ahogy Tolkien is tette, nem fognak elfelejteni. (És most nem arra gondolok feltétlenül, hogy ad el a tehetséged valami multicégnek, hogy sztárt csináljanak belőled, mintr abból a szerencsétlen Rowlingból [mert azért a HP szerintem annyira nem jó, amekkora híre van, még ha egy viszonylag olvasható mese is], hanem hogy próbálj valami igazán jót adni, ami csakis-de-csakis te vagy.) Magad is láthatod, lassan 50 éve, hogy először kiadták a Gyűrűk Urát, s lásd: még mindig mennyi embert megérint, mert nincs korhoz kötve és örök igazságai vannak.

Nem titok, magam is erre vágyom, mint szerintem a világban sokan.
Mert érzik, hogy a mi kultúránk kiüresedett, emit magad is megfogalmazol.

Mwa, ae-keza mida. Ta Mau, qa taqe. A Macska, ki vár.

A vándor

Szeplőtlenül megfogant
egy tökéletes gyermek.
Vártak rá a hegyormok és
várták őt a vermek.

Feljutott a magasba,
lezuhant a mélybe, s
a halhatatlan istenek
meg sem szólták érte.

Minden utat könnyen járt:
egyenest és görbét.
Áldott lelkét semmiféle
erők meg nem törték.

***

Hosszú, üres útra ért.
Végtelen, sík, kopár.
Csak ki lelkét elvehette,
az állt ott: a halál.


[size=9:3o4da16g]Ez egy régebbi versem, gondoltam most megosztom veletek[/size]

visszatérek. Most mintha lenne kedvem írni!!!!

Kutyusomnak

Megláttalak, s te azonnal szívembe loptad magad.
a rács mögül néztél rám, mi a kosztól ragad.
Mikor láttad, figyelek, csóválni kezdted farkad,
s nyelvedet kidugtad, fölálltál a rácsra.
Odamentem, s te kezem rögtön nyalogatni kezdted,
kihoztalak a ketrecből, s sétálni vittelek.
Mindíg vágytál erre. S most itt voltál kint.
De figyeltél rám, s csak akkor mentél, ha a "gazda" int.
Két órát futottunk, botot domáltam neked,
de az óra ütött, s visszazártak téged.
Minden héten elmentem, s te vártál a ketrecben,
egy nap elvitszlek a menhelyről, megleszünk kettesben.

Nefadar: nekem tetszik!

[size=9:19v8q5eo](jellemző... pont a nekem legjobban tetsző versemre nem mond senki véleményt, na ien az én formám [/size]

Kedves Nafadar!

Egyáltalán nem rossz a versed,de azért lenne egy kérdésem.
Rólad szól?
Nekem elég pesszimistának tünik a hangvétele.Megoszthatnád velünk az okát!
Egyébként mit jelent az aláírásod?

Demon Hunter írta: Egyébkéntmeg,van egy gondolatom.Nemrég jutott eszembe,mert sajnos elég sokat filozofálgatok mostanában:az a szomorú,hogy bármit is teszek,
100 év múlva semmi jelentosége.Ma már nincsenek Mozartok,stb...
Igy aztán bármit csinálhatok,tökmindegy.Akár öngyilkos is lehetnék,vagy
pofán vághatnék egy pár tanárt a foiskolán
Na mindegy.Ez az én bajom.

Demon Hunter

Demon: erre a gondolatodra (stílszeruen) a "Gondolatok" (Közösség) topicban válaszoltam...

Hát sziasztok!

Tudom,hogy "hát"-tal nem kezdünk mondatot.
Annyi jó hozzászólást olvastam,hogy egyszerüen elmerültem bennük, és
győzök a felszinre úszni.Nagyon szeretnék mindenkinek egyenként irni,
csakhát itt a könyvtárban egy órát lehet netezni...
Azért mindenesetre örülök,hogy lezárult(viszonylag) a magyar nyelvről
szóló "vita".
Nagyon tetszett,bár nem tudom már ki írta(a topicban):" Manapság ahhoz is optimistának kell lenni, hogy az ember kinyissa a szemét reggel, amikor felébred. "
/Care Sandverg/
Szóval mond valamit a srác.(Vagy a "Care" női név?)
Picit jobb a hangulatom,mert levizsgáztam mindenből(kivéve azt a hármat,amibő elkaszáltak .
Most meg készülök az országos gitárversenyre.Szombaton lesz a megyei selejtező,úgyhogy drukkoljatok!!!

Egyébkéntmeg,van egy gondolatom.Nemrég jutott eszembe,mert sajnos elég sokat filozofálgatok mostanában:az a szomorú,hogy bármit is teszek,
100 év múlva semmi jelentősége.Ma már nincsenek Mozartok,stb...
Igy aztán bármit csinálhatok,tökmindegy.Akár öngyilkos is lehetnék,vagy
pofán vághatnék egy pár tanárt a főiskolán
Na mindegy.Ez az én bajom.

Ery:remélem egyszer összefutunk még.Addig is mellékelek egy verset.
Nemcsak neked küldöm,de főleg neked.Az egyik kedvencem József Attilától:

"Az én szivem sokat csatangolt,
de mostmár okul és tanul.
Aki halandó,csak halandót
szerethet halhatatlanul."

Demon Hunter

Na megint itt vagyok. Ez nem lett olyan jó mint a Halál, de remélem tetszeni fog nektek.

Bánat

Egy ifjú halálhírét hírdetik
Szerelme amit érezett elveszik,
A lány országának hercegnője
Az ifjú volt életének hőse.

A lány tovább élni nem kíván
Szívesebben halna meg inkább.
Halálba menne szerelméért
Kit soha többé el nem érhet.

Indult a következő sereggel,
Észrevétlenül meg is tehette.
Ifjakkal harcolt ő hősiesen,
De a halál végül elkerülte.

A palota meletti szikláknál
Nagy bánatában, csak egy maga áll.
Majd a mély tengerbe veti magát,
Végül így érte utol a halál.

Bocsi, hogyha nagyon rossz lett.
:eowyn2:

Tóth Árpád tényleg az egyik legnagyobb szókinccsel bíró költőnk. Az Álarcosan a kedvencem...
Érdekességképpen Christian Morgenstern Téli éj című verse Rigó Béla fordításában.
Winternacht Téli éj

Es war einmal eine Glocke Volt egyszer egy harang
die machte baum, baum. de rég volt!
Und es war einmal eine Flocke, Bim-bam, zengette oldalán.
die fiel dazu wie im Traum. Hullt egyszer egy pihe,
fehér folt.
Egy lenge álomban talán...

Die fiel dazu wie im Traum... Egy lenge álomban talán
Die sank so leis hernieder hullott alá, magát kitárva,
wie ein Stück Engleingefieder akár egy szálló angyal szárnya
aus dem silbernen Sternenraum. a csillagtér ezüst falán.

Es war einmal eine Glocke Volt egyszer egy harang
die machte baum, baum. de rég volt!
Und dazu fiel eine Flocke, Bim-bam, zengette oldalán.
so leise wie im Traum. Hullt egyszer egy pihe,
fehér folt.
A szálló angyalszárny után...

So leis als wie ein Traum A szálló angyalszárny után
Und als vieltausend gefallen leis, már millió pihe fehérlett,
da war die ganze Erde weiß, és aztán minden föld fehér lett,
als wie von Engleinflaum. akár egy álomban talán.

Da war die ganze Erde weiß, És aztán minden föld fehér lett,
als wie von Engleinflaum. akár az angyalszárny talán...