Versek

Rettegjetek, mert a kezdetektől fogva lementettem a Tolkien témájú verseket, és írtam Brisának, hogy ebből lehetne egy válogatást csinálni, és esetleg kiadni! (Gonosz vagyok és szívtelen :sauron1: !!!thanks, Sesy!)

Cueddo írta:
És van egy olyan érzésem, amikor angol verseket olvasok (a németről nem is beszélve ), hogy nincs olyan ereje, mint egy magyarnak - pl. olvassátok el Tóth Árpádtól az Esti sugárkoszorút, és akkor megértitek, mire akarok itt célozgatni.

Én értem És igazad van. Amúgy Tóth Árpádnak naon szép versei vannak

A magyar nyelv vitátokra, és csak ezt a dalsöveget tudom meadni...

Összegyűrt szavak

Tudod mit a szád kimond,
te magad mondod azt,
Torzítod őket, s téged ők,
az összegyűrt szavak.

Vallomás, szépség igéret,
sok volt a nap alatt,
sok is lesz,
gyűlnek, gyűlnek még,
az ősszegyűrt szavak.

Boldogság, embertestvériség,
jóság jó akarat,
döbbenten állnak, s zörögnek,
az összegyűrt szavak.

az élet alakján felgyűlnek,
mit a salak,
ha rosszul int, évek roncsai,
az összegyűrt szavak.

Elég ha lépsz, ha kinn kószálsz,
a szél arcodba csap,
s vele egy tegnapi újságból,
az összegyűrt szavak.

Hiába minden nagy tudás,
a kvalifikált agyak,
a komputerből is zuhognak,
az összegyűrt szavak.

Jobb, ha meg sem szólalok.
Vagy üvöltsek vigaszt?
Miféle vígaszt nyújthatnak,
az összegyűrt szavak?

Barátom, élhetsz itt vagy ott,
mindegy, hogy ki vagy.
befödnek, mint a szemfedők,
az összegyűrt szavak.

(bocs, 2x küldte)

Szerintem a magyar az egyik leggyönyörűbb nyelv - kevés nyelvnek lehet ilyen egyedi hangzásvilága (ezt főleg akkor érzem, amikor verset írok, és rímeket keresek - sokkal szélesebb a választék, mint pl. angolban, és nem is olyan végtelenül egyszerűek a rímek).
Bocs, hogy saját versemből hozok példát, de most nem jut eszembe jobb: egyszer írtam ilyen rímeket, hogy: esték - festék - testét - keresték. Sztem ezt nem sok nyelvben lehet megcsinálni, hogy még a szótövekkel is variálunk + még egy csomó mindent.
És van egy olyan érzésem, amikor angol verseket olvasok (a németről nem is beszélve ), hogy nincs olyan ereje, mint egy magyarnak - pl. olvassátok el Tóth Árpádtól az Esti sugárkoszorút, és akkor megértitek, mire akarok itt célozgatni.

Na akkor most jöjjön egy kevésbé fantasztikus mű, amit én alkottam

Beteg föld gyermeke,
Hiába kínzott már otthonod
Az lesz örök bölcsőd,
S halálod után tested pora is övé.
Könnye megállíthatatlanul csorog
Annak ki végig néz a tájon.
S a fájdalom söpör végig rajt
Ha látja víz változik vérré.

Tűz ég a messzeségben,
Vad, tomboló tűz
Bömbölve, kiáltva
S pörköli a fekete földet.

Az égen a Nap már nem
Ragyog erre a földre,
S a szél is csak fájdalmas
Zokogással énekel.
És a föld égett hamujával
Keveredik oly sok ember
Erőszakkal ontott vére.

Egy kis árnyék baktat
A temetetlen holtak mellett,
S szőke hajába a szél
Bátorítóan bele-belekap.
A leányka könnyek nélkül
Néz a messzeségbe.
Majd leborul ő is
A vérrel öntözött földre.

Könnyei záporoznak,
S a szemébe folyó vér elvakítja.
De mégis mosolyra húzódik
Kínjában véresre harapott ajka.

Kissé elkanyarodtunk a témától, bár majdnem idevág... mindenesetre nem oly rég elhunyt nagypapám kedvenc verse most pont illik ide és össze is köti témáinkat... olvassátok szeretettel... én azzal teszem mindig és persze tisztelettel is... igen mély tisztelettel (talán elfogultságból...)

Faludy György

ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ

Most, hogy szobámban ér az est setétje
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod mongol emléke rég ködös
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod kísér utamra fájón
messze e tájon.

Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm
sértett gőgömben értőm és kísértőm
te hangolás barangoló kalandom
te zengő és borongó hang a lanton
bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom
és soraimmal sorson túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.

Magyar szó! Múltam és jövendő sorom
Népek közt sorom és mindegyik sorom,
Háza-hazám lovacskám, csengős szánom
és a dal a számon, mit kérnek majd számon
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem bír le ellenség, rangomba törvén,
sem haditörvény.

Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
felett alkonykor krugató ludak
s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.

Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek
ahol a fák, mint holt igék kiégtek.
Ős szók: a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepűs vápákon elhullt katonák,
ti bíbicek, bölények, battonyák.
miket vadásztak vén csillyehajókról
s lápos aszókon.

Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszelytő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly te komor
lelkünk dolmánya, szőttesen, világszép
búzavirágkék.

Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya.
Melléknevek, gazdag virágbarázdák,
Busák, buják, burjánzók és garázdák,
S ti, mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzérben vereslőn
lóg az ereszről.

Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni.
És E-betűk serege: fekete
mezőn zsellérek koldus menete.
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messzehangzó
könnyű harangszó.

Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a magyar, repedt rögökre.
Magánhanzó illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotja tört paraszt alázata,
vagy összhangunk, mely bolgogult utakra
messze mutatna?

És fönevek, ti szikárak és szépek
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, önteltek és hitványak
s ti elsikkadt, felőrölt állítmányok,
megölt, vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák, meg Károlyiak,
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?

Parasztok nyelve, nem urak latinja
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva-
s ki fog-e tövised lombbal hajtani?
Arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.

Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
Közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta ó-bora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő mustkönnyeinkben úszó
tárogatószó.


(Párizs, 1940 május)

[size=9:469cjokk]Kicsit hosszú lett, dehát... ez van.[/size]

lunepierre írta: Hát... az egész vitát meddőnek tartom, csupán azért, mert a nyelvek szeretete teljes mértékben szubjektív kérdés... például én imádom a francia nyelvet is, csakúgy, mint a magyart... nem zavarnak az orr-hangok és a magyar pedig úgy szép, ahogy van, és úgy gyönyörű, ahogyan én szeretem...

Igen, akkor zárjuk is le. Szerintem szinte mindenki a saját nyelvét szereti a legjobban ( én éppen a Long Wert, hiszen az egészen én vagyok), az más dolog hogy nem hangozhat minden tökéletesen és nem lehet mindent tökéletesen megvalóstani, az ember nyelve megbotlik, hadar, stb.

Én is szeretem a franciát, csak éppen van egy-két dolog, ami zavar benne, ugyanúgy, mint a latinban, az angolban, a németben, az egyiptomiban és a zuluban - és az eldanyelvekben is (többről nem mondok véleményt, mert többet nem ismerek annyira).

i-Meoi Tauranáro
Lilqiendi taqe mbelongunna.

Hát... az egész vitát meddőnek tartom, csupán azért, mert a nyelvek szeretete teljes mértékben szubjektív kérdés... például én imádom a francia nyelvet is, csakúgy, mint a magyart... nem zavarnak az orr-hangok és a magyar pedig úgy szép, ahogy van, és úgy gyönyörű, ahogyan én szeretem... Mau, ha ezzel megsértettél valakit, akkor sajnálom az illetőt, hiszen mind mások vagyunk és senkinek nem tetszhetnek ugyanazok a dolgok, amik másnak igen... és mindenki úgy beszéli a nyelveket, ahogyan számára jól esik, ahogyan neki kedvesek. Egyet értek azzal, hogy egy vers azon a nyelven nyer teljes értelmet, amelyen megírták, viszont vannak olyan magyar fordítások, amelyek sokkal gyönyörűbb művet faragnak a versből, mint az eredeti... hiszen a mi nyelvünk is bővelkedik olyan kifejezésekben, amit más nyelven elég nehéz volna megmagyarázni... én annyiban maradok, hogy néha még magyarul is nehezen értetem meg magam, az érzéseim kuszasága miatt, ezért egyik nyelv sem olyan gyönyörű, mint az, amelyik az érzéseket viszi át egyik elméből a másikba... már ha ezt nyelvnek nevezhetjük...

Demon Hunter írta: Kedves poéta-társak!

Egyébként a véleményem oka a következő.Nagyon sokan tényleg nem beszélik szépen ezt a nyelvet.A szép nálam nem az átlagosat jelenti,hanem azt aki tényleg értelmesen,tagoltan stb. beszél.
Nem hiszem,hogy ugyanez lett volna a véleményem mondjuk 100 éve...

De bocs,ha valakinek megsértettem a lelki világát srácok!

(Kedves Mau:számos dolog nem jog kérdése.Az sem,hogy némi problámám van a nyelvemmel.És igen olvastam már jónéhány verset,
és önszorgalomból egy tucatot megtanultam...)

Én nem arról beszéltem, hogy nem tarthatod dallamtalannak vagy éppen esetlennek [ami szerintem egy cseppet sem igaz], csak ha a magyart nem szereted, amely pedig valamiképpen a sajátod és akármit teszel, hozzád tartozik, akkor mit szeretsz?

S ha a magyart nem beszélik szépen, arról nem a nyelv tehet.

Nekem a franciával nincs semmi bajom, csak hát a hangzása... perssze, persze szépek az orrhangok, csak a nazalizált magánhangzók nekem egy kicsit sok.

Uinqétundienye enge yaindide idapeste tenna, enza tunna idan! Ntelongahad y

Álmos reggel, álomittas szemek...
furcsa képek tömege remeg
az agyamban.

leguanember írta: Mau, mi az hogy egyesek szerint??? Kik azok az egyesek? Szvsz ez nem igaz, hasonlíts össze egy angol-magyar és egy magyar-angol szótárt! Az viszont tény, hogy vannak olyan (angol)szavak, amelyek finomságát, árnyalatát nem lehet magyarul visszaadni, esetleg esetlenül hangzik.
Szuperek a versek, nagyon tetszenek. Én is szoktam írni, s azt tanácsolom, próbáljuk elkerülni a köznyelvi formulákat, pl. Ott voltunk a konyhába, de nem volt ott senkise rajtunk kívül...

Egyes tudósok. De ez igazából nem azt jelenti, hogy az angol nyelv alapjában véve gazdagabb, mint a magyar, mert az angol kööznyelvnek, mint kifejtettem, sajátossága, hgy rendkívül kevés szót használ. Ez nem hinném, hgy nagy baj volna, mert rendszerint a szövegkörnyezetből kitűnik, hogy mi is az értelme a szónak.
De például egy tizenkilencedik századi írót nem mindig értesz meg a standard angoltudással. És az angol rengeteg szót átvesz a környező és távolabbi nyelvekből.

Egy háború emlékére

Sétáltam a kockakövekkel kirakott szűk utcákban, és megint elgondolkoztam. Erődítmény e hely, a szenny középen csorog, erős férfikarok védik a falakat, ha ellenség a kapu előtt toporog. Fröcsköl a vér, jajveszékelnek az állatok, elesik sok délceg vitéz - s csak sírnak, csak sírnak az asszonyok.
Ó jaj! Az Ég siratja világunkat! Büszke férfiak! Hová megy a mindenre elszánt szörnyű had? Menetelne ölni, pusztítva az ellent; szúrni, vágni, kitaposni idegen földeket. Erővel nekimenni annak, mit lerombolni sosem lehet. Sárkányok szája lángol, füstöt okád a szörnyű hegy, s az asszonyok csak sírnak, csak sírnak - ki kiért? Egyre megy.
Ti büszke férfiak! Így csináltuk ezt a múltban is! Kivágtuk az erdőket, de újat nem ültettünk! Mi régen dícső vár volt, azt is eltemettük. Minden jóra, mi virágozna gyerekek szivében, lapát földet szórtunk, és sóval behintettük, hogy még egy napot se éljen!
Nem érik nálunk gyümölcs, s a Nap fénye sem hull reánk - átkozottak vagyunk mind, kiket megégetett a sárkány!
De majd jön a tavasz, ki felolvasztja a jeget. Viharos téli fellegekről elfújja a nyugati deret. Meleget gyújt a barlangban, s kezeit nyújtja felénk: akkor a férfiszív megpihen, és nők ölébe hajtja gondterhelt fejét.

Belső Monológ

Nem vagy velem.
Ez most a baj.
Szólítottalak száz neveden,
De egyikre sem hallgatsz.
Így felhagytam a kereséssel,
Minden nő után megfordulni,
Mindenkiben téged; az elképzeltet,
A hamari megváltót keresni.

Nem vagy megváltóm,
Se magányom pásztora.
Mert magányosnak lenni jó.
Ezzel nyugtatom most magam.
Egyedül születtem.
Egyedül halok meg.
Tán akkor a teremtés tréfája,
Hogy nő és férfi egy?.

Tréfa vagy sem,
A magányból is sok.
Megunt rabszolgának lenni;
Könyvnek, mit soha senki nem olvasott.
A vágy nem csitul.
A vonzalom megmarad.
A rejtély nyitja pedig,
Továbbra is egy nő marad.

Demon Hunter írta: Egyébként a véleményem oka a következo.Nagyon sokan tényleg nem beszélik szépen ezt a nyelvet.A szép nálam nem az átlagosat jelenti,hanem azt aki tényleg értelmesen,tagoltan stb. beszél.
Nem hiszem,hogy ugyanez lett volna a véleményem mondjuk 100 éve...

Nem sértettél meg - még mielott azt hinnéd csak nem értek Veled ebbol a szempontból egyet...legfoképp az utolsó mondatodra célozva.
Ugyanis attól, hogy az 1800as években volt egy Kazinczynk, aki megreformálta nekünk ékes anya nyelvünket, az még nem jelenti azt, hogy a "köznép" (értsd: nem irodalmi beállítottságú - foleg! (nem mondom, hogy csak) - felsobb réteg) oly szépen beszélt volna.
Talán ezért terjedt el, és talán ezért tartják modorosnak, és arisztokratikusnak, ha vki mondjuk hasonlóan beszél, mint a 19dik században.
De engedd meg, hogy felhozzak egy ellenpéldát - bár Neked így nehéz megítélni (mivel nem hallod) -; van egy csoporttársam, aki szerintem nagyon szépen hangsúlyozva (eloször nagyon furcsának tunt!!!), és rendkívül választékosan beszél (olyan ritka és aranyos szavakat használva, hogy elképeszto)! Egyszer nagyon bemutatnám Neked!

Ne haragudjatok az offért....

Area írta: Ha megengeditek, beviszek pár verset a magyartanáromnak, aki szereti kritikázni az ilyeneket. Aki úgy gondolja, hogy beadhatom valameik versét, az légyszi privizze el nekem... köcc.

Na, hát az a nő aztán tud kritizálni, kellőképpen utáltam négy éven keresztül 8O

Demon Hunter: sztem senki sem akart bántani téged, vagy "a saját képére formálni" mi is csak leírtuk a véleményünket. Egyébként, ha a köznyelvet nézzük, tulajdonképpen igazad lehet, de te néhol úgy fogalmaztál, mintha az egész nyelvre gondolnál, a költőket is beleértve.

Ha megengeditek, beviszek pár verset a magyartanáromnak, aki szereti kritikázni az ilyeneket. Aki úgy gondolja, hogy beadhatom valameik versét, az légyszi privizze el nekem... köcc.

Eglarcalien: Minden elismerésem!

Kedves poéta-társak!

Még amikor elsős voltam a gimiben,akkor olvastam ott ezt:"Két dolog nem jön vissza,a kilőtt nyíl és a kimondott szó".
Amint látom kisebb vihart kavart itt a véleményem a magyar nyelvről és
most gondolom jónéhányan elküldtetek a francba.
Tudjátok mi az egyik legnagyobb baj az emberekkel?Az,hogy igyekeznek
(bár akaratlanul is) a saját képükre formálni a másikat.Ha valakinek van véleménye egy adott dologról és a másiké szöges ellentétben áll azzal,
akkor nem kell feltétlenül lehülyézni,letenni,stb...

Egyébként a véleményem oka a következő.Nagyon sokan tényleg nem beszélik szépen ezt a nyelvet.A szép nálam nem az átlagosat jelenti,hanem azt aki tényleg értelmesen,tagoltan stb. beszél.
Nem hiszem,hogy ugyanez lett volna a véleményem mondjuk 100 éve...

De bocs,ha valakinek megsértettem a lelki világát srácok!

(Kedves Mau:számos dolog nem jog kérdése.Az sem,hogy némi problámám van a nyelvemmel.És igen olvastam már jónéhány verset,
és önszorgalomból egy tucatot megtanultam...)

Mau, mi az hogy egyesek szerint??? Kik azok az egyesek? Szvsz ez nem igaz, hasonlíts össze egy angol-magyar és egy magyar-angol szótárt! Az viszont tény, hogy vannak olyan (angol)szavak, amelyek finomságát, árnyalatát nem lehet magyarul visszaadni, esetleg esetlenül hangzik.
Szuperek a versek, nagyon tetszenek. Én is szoktam írni, s azt tanácsolom, próbáljuk elkerülni a köznyelvi formulákat, pl. Ott voltunk a konyhába, de nem volt ott senkise rajtunk kívül...

Nagyon jók lettek, csak így tovább. Bár tudnék én is ilyen jó verseket írni. Jó hétvégét!
:hello: :eowyn2:

Sztem is a magyar nyelv a legszebb a világon... Mondjuk élőszóban elég pongyolán tudok beszélni, de ha irodalom dogát kell írnom, egész jól össze tudom szedni magam...

Eglarcarien: sztem ezt jobban senki sem tudná megírni, mint te! Nagyon szép lett! És a régies írásmód is igazán jó lett! Méltó búcsú...
A többiek is fantasztikusak!
Ring-bearer: az ötleted határozottan nem rossz! Csak ne lenne olyan nehéz az a szótár...
Most is hoztam egy verset de most egy jó darabig nem terhellek titeket többel mert most egyelőre elfogytak a beírásra alkalmas verseim (legalábbis sztem)

Krizantémok csókolják a kapu rácsait
és a fal-sápadt tűz-eleven mécsesek
csodálkozva feléd libbentik lángkoronájukat
a szél mintha üzenetet hozna Odaátról
pedig csak régi dalokat dúdol magában
és fütyörészve szórakoztatja a vén fát
ami örök őrséget áll
a sírok felett de sose látta
a hazajáró lelkeket mert éjjel
ő is alszik mikor visszatérnek
hogy lássák mit hagytak itt
a Nap fáradtan rád mosolyog
hogy jókedvre derítsen
de hazugnak érzed a mosolyt
mint mindent magad körül
csak a sírkövek közönyös búja
tűnik őszintének és a nyirkos
rögök vad dala amit nem is
hallassz igazán csak a lelkedbe
eszi be magát és ismeretlen hangokat
dúdol a csontjaidban olyan
dolgokról amiket nem értesz
de nem is akarsz még megérteni
pedig úgy talán kevésbé félnél tőlük
így azonban csak azt érzed
hogy fura érzés nézni a
koszorúkat és a virágokat mert
sírnál de tudod hogy már
úgyis hiába meg kell becsülni
amid van ezt susogják a száraz
fűszálak és a szálingózó hópelyhek
ezekből még igazán
nem sok kavarog a fejed körül
de te hóviharnak érzed és
megdörzsölöd égő szemed mert
egy kőangyal rádvillantja
hideg tekintetét és egy rög
mögül rád vicsorog a Túlvilág.

Ezt a dédimamám temetése ihlette...

Hát...asszem nekem most egy időre el kell búcsúznom, és a búcsú megérdemli, hogy az ember vmivel előálljon. Hangsúlyozom, ez csak 5let, aki jobban meg tudja írni, vagy felkelti az érdeklődését, az írja át/használja fel bátran!

Mindig is érdekeltek a múlt regéi, különösen az Emberek Atyáinak, és nemzetségüknek tettei.
Mindezen történetek között a legszomorúbb, szívemnek mégis legkedvesebb a Narn- i -Hín Húrin. Emiatt rengeteget foglalkoztam Húrin fia Túrin életével. Különösen az foglalkoztatott, mit gondoltak az emberek a Feketekardról Nargothrond eleste után, ezért mindenütt elkezdem kutatni erre utaló források után mindazon iratok köött, melyhez a legendák kutatójaként hozzáférhettem.
Kutatásom eredménnyel járt: foltos pergamenek közt a régi embernyelvek egyfélig elfeledett dialektusában íródott szövegre bukkantam , melyet csak nagy nehézségek árán voltam képes lefordítani. Fordításom csak halovány mása az eredetinek. Továbbá régies stílusban írták, ezt igyekszem érzékeltetni.
A szöveg több helyen elmosódott, s csak a lap közepétől olvasható:

S érkezék Mormegil csekély számu haddal,
Nekiront az orknak szikrázó haraggal.
Nagy az ő ereje, nagyobb dicsősége,
Ám elébe álla Morgothnak Nagy Férge.
Mormegol emelé kardját támadásra,
De megállítá őt a' Sárkány pillantása,
S mint kit villám sújtott, mozdulatlan álla,
Csúf Glaurung pedig ekképp szól t hozzája:
"Mily szerencsés nap ez, üdv, Húrinnak fia,
Néped árulója, barátid gyilkosa,
Botor Bitorlója kincses Nargothrondnak,
Ostoba vezére nargothrondi hadnak!
Mint egy herceg, állasz Narog-hídi sánczon,
Otthon hugod s anyád sinylődik rabláncon"
A Szörnyeteg hasomló szókkal így gyalázta.
Mormegil nem mozdult, gyökeret vert lába,
Balvégzet sodorta Sárkány hatalmába.
Élte dicső vala, dicstelen halála...
Tetmit emberszem soha nem is látta,
Mondják, csontja porlad Sárkány Csarnokába'.

Ezután még néhány sornyi homályos írás következett, majd a következők:
"Ímez törénet az Nargothrondnak az ű bukásárul, és Mormegilnek az ű végzetérül íratott az Sárkány Eljövésinek idején"

Jegyzette az Elros nemzetéből való Aglahad a Másodkor 300. évében, víresse 15. napján

Kincső írta:

Demon Hunter írta: Egyébként nem tudom ti,hogy vagytok vele,de én nem birom annyira a magyar nyelvet.Nem szép,semmi dallama sincs,és nagyon nehéz.Sok magyar még a saját anyanyelvét se tudja szépen beszélni.

Hát ezzel én nagyon nem értek egyet. Számomra a magyar a világ legeslegszebb nyelve... Az angolban például szvsz sokkal kevesebb szó van, és egy csomó szónak huszonnyolc jelentése van, ami a magyarban mind-mind más szó! Sajnos a többi nyelvről nem tudok nyilatkozni, mert azokat még annyira sem ismerem, mint az angolt. :look:

Az angolban egyesek szerint jóval több szó van, mint a magyarban, sőt az arab mellett talán az angol tartalmaz a legtöbb szót, csakhogy ebből az átlagember alig használ néhány ezret. (max. 3-4000 szót)

Szerintem is a magyar az egyik legszebb nyelv, ha szépen beszélik. (Bár én a saját nyelveimet legalább annyira szeretem, ha nem jobban)
De szerintem az embernek nincs igazán joga nem szeretni a saját anyanyelvét.

DemonHunter: Olvastál te valaha verseket? Mondjuk valaki igazán nagy költőt, úgy, hogy nem figyeltél, mit mondasz, csupán a hangzásvilág jutott el hozzád? :: :pippin4:

Nagyon szépek 8O


"Ne félj" súgta egy halk hang
s a leány előre lépett tántorogva,
kezében kard, melynek súlyától meggörnyedt,
fején sisak, alig látott ki belőle.

Egész testében remegett,
fázott s rettenetesen félt is egybe,
hiába volt a hang a fejében,
nem ért az semmit se.

"Bátorság", ez a szó
számára oly törékeny volt,
hogy egy lágy szellő,
egy finom lehellet elfújhatta.

Nem örök, nem áll meg az idő,
lassan elindult, ki a vészbe, háborúba,
úgy érezte vadászok veszik körül, s ő az áldozat
Egyedül volt, mint talán még soha.

Eddig anyja karjában élte át a sötét napokat,
bújva sötét, rejtett barlangokban,
míg férjek, apák haltak hősi halált a csatákban,
reménykedve, hogy családjukat eléri a pirkadat.

De mikor nincs már ki védené asszonyt, gyermeket,
ő maguknak kell tenni ezt más helyett,
nők mennek edzett harcosok ellen
s életük fénye ki is alszik csendben.

Mit tehetne ő, az ellenség ellen,
hisz oly nagyok s erősek hozzá képest,
ki még testben-lélekben gyenge,
mint virág a viharban, kit tépnek.

Még kise tette lábát a végbe
máris utolérte a kegyetlen végzet,
kemény nyilvessző fúródott piciny testébe,
összesesett s nem moccant többet szegény lélek.

Eleredt az eső s vérét még ezerével mosta össze,
emlékük elszállt csak hamvukat őrzi a szél örök időkre.

Kincső: köszi nem tudom hogy jutott eszembe, csak úgy beugrott... a téma sztem is jó, csak a versem lehetne jobb
Area: nekem is tetszik! A vége oan szép

Ezt most írtam nemrég:

Gyere csak, jöjj, várok rád!
Én hívlak téged, a Halál!
Mi az? Mire vársz?
Szép vagy és hiú -
Nem kérheti kezed bármilyen férfiú!

Ám legyen - nézd tükrödet:
Szépséged elolvad, mint a hó
S lehervad gőgös mosolyod arcodról!

Gyere csak, jöjj, várok rád!
Én hívlak téged, a Halál!
Mi az? Mire vársz?
Még mindig szereted?
Hiba. Csak álom - ne tedd!

Mert elhagy ő is hűtlen, mint mindenki más
Nem tudod, kivel csal meg? Hisz itt előtted áll!

Gyere csak, jöjj, várok rád!
Én hívlak téged, a Halál!
Gyere csak. Egy csók semmi más!
S eggyé leszel te, s a Halál...


Amúgy meg a magyar nyelv: az tény, hogy még sok magyar sem tudja szépen beszélni. Én mondjuk interneten és SMS-ben (meg németórán levelezés közben :evil3: ) szoktam írni "hüjeségeket" pl ez, de amúgy rendesen beszélek. Az a baj, sokan máskor is csak ezt használják, és ez nem jó :shake: :nono: