Versek

Eglarcarien nagyon jó volt. Nekem nagyon tetszett :up:

Demon Hunter: Én is, de a Szabad ötletek jegyzékéhez nem bírok hozzájutni sehol (sulikonyvtár nem tart, megyei reménytelen)!!! (ha jól emlékszem, az J.A.) Pedig azt mondják, nagyon jó...

Nahát. Ez jött... (megjegyzés: asszem awenesto...)

Túrin dala Lalaithról

Dor-lómin komor bércein
hajnalnak fénye volt e lány
szeme örömtől villogott
mosoly fakadt csöpp ajakán

nyargalt a pillangók után
hevert a rét zöld bársonyán
kis Lalaith mint tünde-lány
oly szép de ideje jaj! rövid

koszoru díszlett szép haján
mely tündöklött mint a napsugár
kis Lalaith mint tünde-lány
oly szép de ideje jaj! rövid

szeme csillagként csillogott
rózsa-arcára vetve fényt
kis Lalaith mint tünde-lány
oly szép de ideje jaj! rövid

a szél Angband felöl Vészt hozott
s nem láttam már többé már viszont
hugocskám ki mont tünde-lány
oly szép volt de élte jaj! rövid

Hát... időmértéknek szántam, és ennek érdekében lehagytam pár ékezetet, de nem igazán....

Idril: Nem bánnám, ha "beennéd" ide magad!
Demon Hunter: ÉN!!!! egyik kedvenc költöm!

A furcsa talán a tördelés miatt furcsa, de hangosan olvasva nagyon üt, én mindig úgy olvasom ezeket, előfordul, hogy hatalmas élmény, ez ilyen volt, ez a furcsa.

Aiya Idril!
A Valák áldása legyen Veled,
s hozzon Rád álmot, ihletet!

József Attila? Az összes verse megvan, de én Rímhányó Romhányit jobban szeretem. Idril, az az utolsó, furcsa. Furcsa, hogy tudsz ilyen csodálatosan jókat kitalálni....

Idril, az a furcs versed nagyon jó!
József Atka? Az Eszmélet nagyon jó!

Az én újaim:
Látod egek színét,
Érzed a víz ízét,
Felszállsz a napig,
S onnan visszajössz,
Ének szól a holdig,
Mit két szemed tükröz.
A föld szaga a tiéd,
Hallasz lágy tűz-zenét.
Mi benned él,
Azért küzd sok más,
Mi érted életre kél,
Az benned van, kis forrás.


A második:

Halál súlya nehezedik a házra,
A rettegés ködként száll a lápon.
Hangfoszlányok törnek a mocsárra,
Félelem ül a vándoron.

Meghalt ma valaki a várban.
Ezt érzi a tájék.
A házban fekszik, legbelső szobában.
Szép haján csillag-ék.

Sírja lesz a mocsár, a víz.
Holnap temetik el.
Útja majd a homályba visz.
A vár kevesebb egy fénnyel.

Talán örökké tart majd a köd,
A sötét a vár falán.
Zavaros lesz a víz, a föld,
Alatta a liliom-lány.

Üdv.
Szereti itt valaki József Attilát?

Idril nagyon jók. Csak így tovább! :itscool:

Idril naaaaagyon tetszettek a verseid!!!Főleg az utolsó kettő. Amire azt mondták, hogy furcsa de jó, az egy remekmű. Rosszabakat is láttam már könyvben, újságban megjelenni. :hello: :hello:
Dae a tiadek is tetszettek

Üdv mindenkinek!
Telcontar: az a prózai "szösszenet" nagyon jó! Nekem nagyon bejött.
A többiek is nagyon ott vannak! Hoztam én is néhány verset...

Eol

Sötétség gyermeke, magányos éj-lakó
Haja, szeme holló, bőre sápadt, fakó
Lelke különös gondolatok otthona:
Holdfény és csillagfény egy szívbe olvadva
Büszke éjjel-herceg, komor arcú tünde
Kevesen ismerték, senki sem szerette
Nem vágyott a Napra, a Holdat akarta
Csak őt és az éj csillagait imádta
De néha, mikor éj-fény honolt a tájon
Hagyta, hogy a lelke Napnyugatra szálljon...

Nos? Nyugi, van másik is!


Nem látja többé az arany fákat
Nem járja többé a réteket
Ork-penge villant az éjszakában
S elvitt egy kedves életet
Szeme már nem időz virágkelyhen
S hajába nem kap az esti szél
Nem hordhat többé pompás ruhákat
Köpenyét átitatta a vér
Helm-szurdok: hányan, de hányan haltak!
S ő is csak egy volt a sok között
Örökké várhatják Lórienben
Lelke már Mandoshoz költözött
Nem nézi többet a csillagokat
S nem hever hanyatt a Hold alatt
Ég-szemének minden fénye kihunyt
S Haldírból csak pár emlék maradt
S talán fenn Északon mallornok közt
Egy tündelány halkan felzokog
Gyászolja elveszett boldogságát
S vele sírnak az elanorok.


És még mindig van egy:



Egy kunyhóban éltem
S király akartam lenni
Üres volt a szívem
S mindent vágytam szeretni
Nagy kincseket kértem
S zsebemben semmi dobbant
Hős akartam lenni
S minden erőm ellobbant
Vándorútra mentem
S egyhelyben rosotokoltam
Égi verset írtam
S kontár költő maradtam
Tünde dalt költöttem
S torkomból ork hang szakadt
Felhők felé néztem
S lábam gyökérbe akadt
Jót akartam tenni
S könny tapadt a kezemhez
Szeretni vágytalak
S nem férhettél szívemhez
Az árokban ülök
Nézem a fűszálakat
S magamban átkozom
Ellentét-világomat


Van még egy, amit először nem is akartam leírni, mert kicsit fura de kíváncsi vagok, ti mit szóltok hozzá... Eddig mindenki aki olvasta, azt mondta, hogy furcsa, de nem rossz... Amitől én nem lettem okosabb... Na persze, mint a legtöbb versem, ez is "címtelen".


Zengett a kürt
hangját felkapta a szél és labdázott vele
a fáknak adta
s ők suttogást kevertek bele
földre zuhant
a fűszálak egymásnak adták
jött a patak
a hullámok pajkosan tovaringatták
lepkékhez került
szárnyukon hordták, mint a Tenger az éveket
a sasé lett
kinek teste szeli a kék eget
leejtette
csalogányok éneke kapta el
a hangfolyam
újra az egekbe vitte fel
a felhők között
esővé vált kopár földet áztatott
s vízként
száz rög közt száz úton a folyóba vágtatott
farkas
ivott a folyóból a hangot magával vitte
s futott rohant
hogy hová maga sem értette
végül
Ithilia földjére érkezett
messze-messze
árnyak mozogtak: emberek
hosszan vonyított
hangosan nyújtottan szenvedőn
hangja tiszta
zengő kürtszóvá változott a levegőn
Faramir hallotta
a varázsos hang egészen szívéig hatott
s tudta érezte:
Boromir halott.


Hát mára nagyjából ennyi. Nem olyan jók mint a tieitek, de ez van... Szóval őszinte véleményeket kérek, de vigyázzatok, mert ha kedvező kritikát kapok, beeszem ide magam ebbe a topikba, és elárasztalak titeket versekkel és akkor aztán jaj nektek!

Köszönöm, hogy tetszett. Írtam egy 36 verszakosat Szauronról és egy másikat azt tündékről. Ha majd lesz időm felrakom azokat is.
Maffia: Nagyon jó.

Nem vers, de rövid, remélem, idefér.


Vég

Vágtatni szabadon, a végtelen róna hív, szédít és átölel. Rohír és lova eggyé válik: közös a mozgás, közös az akarat. Suhanunk a selymes föld fölött, zöld lángot vet a f? lábunk alatt.
A végtelen szabadság a miénk.
T?z izzik bennünk, izmaink er?t?l és vágytól duzzadnak. Kihívjuk a világot, diadalmasan kacagunk a szélbe, emberhang és lónyerítés együtt. Kopja és kard, mint ragadozók fogai, fenyeget?n hasítanak utat a leveg?ben, de ifjú karom tudja, ugyanilyen könnyedén hasítok át vele rablót, orkot vagy más teremtményt, amely a csikókra vadászik. Nagy harcos vagyok, s hírnevet szerzek majd egykoron.

Villám hasít az éjszakába. Aki aludt volna, már az is felriadt.
Régi kardom markolatát szorongatom. Fáradt kezem nem csak a kortól remeg.
Odakintr?l orkok üvöltését hozza a szél.

Ring: köszönöm, őszintén. nagyon meghatott.

Itt van megegy...
Ezt a Gladiator c. film ihlette>

Siro gyerek,
konnycseppek,
patak csordogalasa,
felhok uszasa,
hold kelese,
farkasok uvoltese,
feher lo
hoban dobban,
mint szived,
nyujtsd kezed,
ajto fele,
teli derek,
ebrednek,
napsugaraival,
a gyermeki kacaj
visszhagzik,
a porban, verben,
sirasban,olelesben,
erzd a szad sos izet,
a konnycseppet, mely
rad hullott,
ki mar,
atlepve az ajtot,
kacagsz a gyerekkel,
folysz a patakkal,
kelsz a holddal,
vagtatsz a loval,
haza...

Tenyleg nagyon szepek!!!
Tyu,lassab mar nem lesz hely a szamitogepemen, hogy lementsem oket!

Itt van Cueddo verse, ami a Lassiban is megjelent:

Asszonyom, latod,
a szavak kegyetlenek.

o, mar megint
az egek mindig bezarulnak
es az osvenyek,
emlekezetunk utoso szalai
hol vannak
kerdezem, viztukorben kapdosva
felhok moge rejtett
csillagok utan.

Fiam, latod,
hit nelkul nincs enek.

es hol vagy te?
hol a hitem? eltevedo
isten-emberek,
gogos ember-allatok,
es hol a kiraly
kerdezem, rendet latni akarva
homok ala rejtett
fuves mezon.

Uram, latod
az en szam mar erotlen vagy meg
gyenge.

megis mondom,
mert a te szavad orok, es
a fenyes homloku
porba taszitott papok mikor
ebrednek mar,
kerdezem, hajnalt varva
az atkozott, zuhano
ejszakaban.

Itt a valaszom:

Ferfiu, lasd itt a valszom:

Bar a szavak kegyetlenek,
megis elarulom neked,
az osvenyek meg megvannak,
emlekzetetben mar lanlad
a regi kep?
Ne viztukorbe
nezz, hanem fel az egekbe,
mert mar nincsenek felhobe rejtve,
a csillagok.

Ferfiu, igen. Hit nelkul nincs enek.
En meg elek talan,
de felve nezek read,
hited keresed?
Nezz be legbelulre, s megtalod azt!
A rendet pedi,
eled tarom,
homok alol felemelve,
fuves mezoket.

Ferfiu, lasd! Igy mar a szad dalolni fog!
Porba mar nincsenek
taszitva ok, felebresztettem
mind,
es lasd a nap elso sugarait!

Hat, nem rimel, de en nem tudok ugy verset irni!!

Maffia: ez valami csopa!!! 8O

Egy tündegyerek verse

Elhajóztam.
Nem is tudom hova.
Csak elment a hajó,
és én is mentem rajta.
Nem tudom hol vagyok.
Csak elhoztak ide.
S itt élem napjaim,
elköltöztem ide.
Elhagytuk Völgyzugolyt.
Pedig kellemes hely volt.
S most itt vagyunk messze,
Hol csak tündék élnek.
Van itt még két hobbit.
Ők nemrég érkeztek,
Hogy is hívták e földet?
á, a Nyugat földének.
Nem tudom mért vagyok itt.
Nem is akarom tudni.
Nekem tetszik ez a hely,
s már itt lakom, itt.

Maffia: nekem naon tetszik!

Írok egy könyvet a barátnőimmel, abba írtam ezt a verset cím nélkül (Na jó: Egy királynő sírverse)

Napfény voltam levelek közt,
Szelek szárnyán madárdal,
Holdfény az éj vándorának,
Sötétség bujdosóknak.

Szép voltam. Magas, sudár,
Mint nyárfa, hol fészkel a madár,
S mint hajnalpír ragyogása
A keleti ég alján.

Királynő voltam. Szép és jó.
Aranynál is szebben ragyogó.
Előttem nem volt sírás, baj,
Csak egekig szálló vidám kacaj.

Királynő voltam. De mondd, miért?
Nevem már rég elfelejtették!
Senki sem mondja: ő volt a jó,
A szárazságra esőt adó.

A könnyeket felszárító,
S minden bajra örömhozó.
Senki sem mondja. Mondd, miért?
Nevem el miért felejtették?

Napfény voltam levelek közt,
Szelek szárnyán madárdal.
Most egy test a koporsóban,
S egy bús dal, mit senki sem hall.

Milyen?

Nefadar: Nagyon joó!


Este volt, sötét este,
s nem tudtak ragyogni a csillagok,
mert sötét felfő takarta őket,
s mind hiába ragyogott.

Tündék jártak arrafelé,
nézték a felhős eget,
s elkomorult az összes látván,
Sötét uralja az eget.

Majd az egyik halkan rákezd,
maga nyelvén énekel,
majd bekapcsolódik mégegy,
s az egész menet énekel.

Vándorember jött szembe,
látszott nem e földre való,
s a tündék búsan köszöntek:
Elen síla lúmen omentilmo.

Ekkor csillag kelt az égen,
erőssebb a többinél,
átszakította a felhőt,
s ő ragyogott kék egén.

Sesy: Nagyon jó volt

Ezt a verset ma írtam, szerintem ne igazán jó. És plz ne hasonlítsátok a többiekéhez.(elég kezdő vagyok a vers írásban, de novellákkal jobban állok.)

Az Első Kor:
Valinorban éltek a Valák
A tündék és a maiák.
Az Első Kor előtt békében
A Világító Fák fényében.

Míg nem volt a Noldák futása
Kik Középföldére mentek utána.
Az emberek Beleriandban ébredtek,
S a tündékkel barátságot kötöttek.

Morgoth pókja kiszívta a fák fényét
Ekkor kovácsolta Feanor a három ékszert;
A Szilmarillokat Szauron ellopta,
S Melkor koronájába rakatta.

A Megszámlálhatatlan Könnyek Csatája
Rengeteg barát halála.
Húrin Morgoth "szeme" lett,
Mert szembeszállt vele.

Majd a döntő cdsatában
Győztek a Valák.
Melkort kizárták a Semmibe,
Szauronnak megbocsáltottak.

Beleriand elsűllyedt,
Lindon mradt belőle.
Az emberek kapták Númenort,
S a tündék Valinort.

Bocsi mégegyszer, ha nagyon rossz.

Dae..... Ez nagyon szééép. Annyira, hogy szinte sírok!
Csak most kezdtem el ide járni, de látom már; megéri!
Így tovább mindenki!!! :bounce:

ÉSzAH ajánlotta, hogy jöjjek be ebbe a topicba, mert hihetetlenül jók a versek. Igaza volt! Csúcsok vagytok, de most komolyan! Le a kalappal és csak így tovább!! :hello: :hello: :hello:

sesy: Jó az a novella. Nekm tetszik. :up:

Jaj, oan gyönyörűeket irtok...

Ha esetleg vkit érdekel, egy novella-féleségem, az itt www.extra.hu/lothlorien/novella.htm elolvashatja... bár nem vmi nagyszám

Igen-igen! Ha van még lécci tedd be! Én nem naon értek ezekhez,de naon tetszik!!! :bounce:

Dae: teljesen el vagyok ájulva, hihetetlen! :hello:
már volt korábban is egy hasonló versed, nem felejtettem el - ezt is kimásoltam írj még!