Versek

Liliom: az érzés ismerős, de jobban is össze le7ett volna rakni, túl élőbeszéd-szerű, nincs elég kép, ami megtartsa a gondolatfolyamot úgy, h íve l1en. Nem kell minden versnek kiemelkedőnek lennie, én is gyártok elég sok szemetet, és jó, ha megmondják. Ez nem szemét, csak átlagos. Túl gyakran írsz? Hagyd beérni;) Sajátversre észrevételt köszönöm, nem te vagy az első, akitől ilyen jött vissza, és ez talán azt jelzi, h nem csak az én buta pici szerelemszédült fejem működik így, hanem a poszt-posztmodern korunk preapokaliptikus létezésének női oldalához vezető gyökérszálakat sikerült esetleg kitapintanom...aminek módfelett örülnék. (Na, ez egészen szepesmáriásan bonyolult és ezoterikus körmondat lett, elnézést mindenkitől.)

Alcar:Nem azért válaszolok, hogy összekapjak veled. De... (És tulképp én csak a stb. előtt vagyok megszólítva najó, meg később is...)
Szóval annyit szeretnék hozzáfűzni a dologhoz, hogy szerintem az a két ember akit kiemeltél: Mau és Zari pont,hogy nem mindenkitől várnak el "akadémiai szintet"- vicces,hogy ezt a kifejezést használod, bennem annyira degradáló asszociációkat indít el- sőt. Viszont azoktól az emberektől, akik egy bizonyos szintet már tudnak produkálni, igenis számon kérik,hogy ne múlják alul. Ez szvsz elég hízelgő mondat volt részemről rád nézve... na mindegy.
És abszolút sértődésmentesen veszem magamra a "ki ha én nem" jellemzést. Nyilvánvalóan nem véletlenül- képes vagyok önkritikát (is) gyakorolni. Tudod én gyűlölöm az álszentséget, meg az álszerénységet, (és ezt most nehogy magadra értsd, de komolyan). Igenis jobb kimondani bármilyen nagyzoló véleményt, mint megvakargatni a másik füle tövét,hogy "de ügyes vagy kicsi fiam".Nem hinném,hogy önteltség lenne az esetleges hibákat észrevenni. Nem hiszem,hogy bármelyikünk is azért ad itt közre "kritikát"- és ezt itt a saját részemről többszörösen idézőjelbe zárnám- mert ő jobbat tud. Nem tud. Vagy ha igen, hát akkor ő az a bizonyos kivétel. De nem is kell tudnia. És nem azért "szól be" bárkinek is, mert a mellét verve be akarná bizonyítani,hogy ő az erősebb. "Ki ha én nem". Na igen.

És mielőtt bárki arra kérne, hogy nyugodjak meg, nyugodt vagyok, tényleg nem sértődtem meg. De szeretek vitatkozni

Jézusmária, emberek, sorry... Legközelebb jobban átgondolom, mit írok le, oké? A lényeg az, h szíven ütött Alcar verse, mert olyan állapotban talált, h ezt megte7te, és úgy éreztem, mintha belőlem szakadt volna ki, akárcsak a J.A., v Radnóti-versek, amik mostanában folyamatosan mennek a fejemben. Túl szubjektív vagyok és ezt túláltalánosítással igyexem korrigálni, de ez nem müxik. Mégeccer sorry, igyexem erre legközelebb - mostantól mindig - fokozottan odafigyelni. Én csak egy pici szubjektum vagyok. És a szakmai hozzáértésem sem nagyon volt itthon, ez tény. De az ember lánya néha annyira meg tud örülni egy döccenésmentesen végigvitt formának!
Mind1, ilyen flém néha kell, többek leszünk tőle, és mindenki igyekezett kultúráltan lereagálni a dolgot, ahogy látom. Örülök neki. És köszönöm.

Hümm. Ezek után félve nyalom föl ide legújabb kölyköm gereznáját... Én már lenyúztam, innentől...nem, mégse szabdaljátok szét nagyon! Csak kíméletesen. De vhova muszály föltenni. Full szubjektív érzelem-, ill. helyzetkifejezés, ahogy esik, úgy puffan-jelleggel. Nem akarok vele semmit megnyerni, becsszó.

(nyakkendő-hurok)

megint csak magammal
harcolászok bőszen,
kétfelé ragadna
női- s férfi-énem

egyik cselekedne,
másik még kivárna -
kárhoztatva ezzel
mozdulatlanságra

női testbe vetve
nincsen választásom:
büszkeség keserve
élve pirít nyárson

"ne rohanj előre,
ne add magad olcsón"
így működöm - játszma?
gyűlölöm. akasszon

nyakamba táblát aki bölcs,
én akkor is kimondom
amit érzek és gondolok -
s ez nem segít a gondon

Mau Rauser írta: Kar'sa:
a megjelenésről csak annyit: akarta a fene.
(...)
(...)

Üdvözletem!

(Nem akartam nagy hozzászólást gyártani, ezért nincs itt az egész idézet.)
Kar'sa: na, ezért LOL. Ismerem a hozzáállásokat errefelé.

icke

Na.
Drága Mau! (és Zarándok, Arlith, stb.). Megprósza pontokba szedni (kicsit kusza lesz, mint az alábbi versem).
Eszemben sem volt megsértődni! Reakcióm főleg arra szólt, amit Mau mondott Szofinak, amivel változatlanul NAGYON nem értek egyet: nem tartom éppenséggel fair dolognak, hogy valakinek a szakmai hozzáértését, objektivitását megkérdőjelezd, csak mert más véleményen van, mint te. Lehet vele egyetérteni, egyet nem érteni, vitatkozni, de ezt szvsz ne! (Szofi mellesleg majd megvédi magát, ha szükségét érzi, aligha szorul pont énrám, de ez nagyon nem tetszett).
Közhelyek: igazad van Mau abban, hogy az ember ne építkezzen klisékből, teljesen. Még az arctalan tömeggel kapcsolatos észrevételed is elfogadom, mert igazad van. Azzal már nem értek egyet, hogy az egész versem panelekből lett összerakva, meg az egész egy köz(rö)hely gyűjtemény, de ez van.
Arlith, tudom, hogy semmi nagy durranás nincs ebben az írásban: pusztán egy átlagos napom, amit leírtam, így érzem, ilyen gondolatok rohannak meg. Egyszerű, nyilvánvaló vers, nem akartam benne semmit sem erőltetni.
A fejlődésről: személy szerint úgy érzem, hogy nagyon sokat sikerült fejlődnöm, alakulnom, amióta elkezdtem firkálgatni. Nagyon sokat… többek között nektek köszönhetően. Mau egyszer azt írta, hogy túl sokat írok, de túl kevésről, és teljesen igaza volt. A régi verseimet látva: csak azért nem vágom ki őket a kukába meg azért nem lesznek a Del gomb áldozatai, mert valamikor az is ÉN voltam, és néha elolvasom őket. Amiben látok fantáziát, átírom, és köszönettel tartozom nektek (is) ezért.
Egy kicsi „gondolatiság”. Mau, Zari: szvsz néha nagyon sokat vártok el az ideírogató emberektől. Láthatjátok: én is fejlődtem (ezt azért ne tagadjátok), de néha az az érzésem, hogy kapásból az az elvárásotok, hogy x meg y miért nem ír akadémiai szinten, amikor már szóltak neki, hogy ez így nem teljesen jó. A fejlődés kérem szépen nem megy napok, hetek alatt… hosszú folyamat. 16 év tanítás után tán van erre némi rálátásom:)
Bevallom, én nem szeretem az absztrakciókkal terhelt, számomra teljesen érthetetlen képekkel telezsúfolt verseket. Ízlések és pofonok… lehet, hogy ez hiba, lehet, hogy nem. Néha mintha valóban akadémiai szintet várnátok el, de könyörgöm: nézzétek meg a versek (híres költők verseire gondolok) 99%-át: nem akadémikusoknak írták őket. Az embereknek. nekem, neked, bárkinek. És az emberek 99%-a nem akadémikus…
Félreértés ne essék: ezzel nem azt akarom mondani, hogy akkor az igénytelenség jó dolog. Dehogyis az!!! Engem spec halálra idegesít, ha valaki ír valami izét, aztán elnevezi szonettnek úgy, hogy a legalapvetőbb formai követelmények sem érvényesülnek benne. Ha szonett, legyen szonett! Vagy ne nevezze annak.
Nagyon nehéz szvsz vadiúj témáról írni – a hópihék atomszerkezetétől kezdve a gyufa lángjának szépségein át a kipufogógáz bűzéig már mindenről írtak. Lehet egy vers – szerintem – jó attól, hogy egy megénekelt témát dolgoz fel: ha látszik benne, hogy az illető magát adta, igényes, stb. Ha jó formailag, ha van mondanivalója – és az a mondandó a saját szemszögét tükrözi. Ha azt mondom „jó” akkor az nem feltétlen azt jelenti, hogy kötetbe való, meg isteni, meg mittudoménmi: pusztán az, hogy JÓ.
Kötet. Nos, kérdezték már tőlem elég sokan, hogy miért nem adok már ki kötetet. Nem „csak” barátok, ismerősök: kollegák, képzett magyar és irodalom szakos kollegák is, és egy kiadó is… A válaszom mindig ugyanaz volt: nem tartom olyan jónak a verseimet, hogy kötetben megjelenjenek, illetve nincs még annyi jó (higyjétek el, elég kritikus vagyok én magammal szemben), hogy megtöltsön egy kötetet. Jelent már meg jónéhány itt-ott, de ettől én nem leszek se nagyobb, se jobb… Egyelőre tehát a válaszom: biztosan nem jelenik meg, nem is kapálózok ez ügyben. Nem érzem amúgy, hogy különösebben beképzelt lennék attól, hogy valakinek tetszik az írásom és ezt meg is mondja:)
Ellenben néha – és emiatt ne legyen sértődés – bizony azt érzem, hogy egyes emberek kioktató, „kihaénnem” típusú hozzáállása bizony már a beképzeltség és elképesztő nagyképűség határait súrolják… tessék ezen is elgondolkodni, asszem van benne valami…

icke: LEP-en már kifejtettem, hogy szvsz mi vagy te, DD (poén volt, nyugi)

Thereon: azért ezen szétröhögtem magam:D

Kar’sa: ismételten köszi. Veled is egyetértek, ahogy a fent említett kollegákkal is – némileg.

Öhh… nagyjából ennyi. Igyekszem tovább fejlődni – és nagyon ne kövezzetek meg!!! (Se azért, ha valami verset írok, se ha nem értek egyet valamivel). UFF!!!

Kar'sa:
a megjelenésről csak annyit: akarta a fene.
nincs kedvem sztorizgatással szétoffolni a topikot, úgyhogy ezt itt nem fejteném ki bővebben. ha érdekel, priv.
más. az, hogy nekem milyen szövegeim vannak, egy cseppet sem befolyásolja azt, hogy a véleményem releváns-e. a véleményt egyedül a véleménynyilvánítás stílusa és érveinek logikus-intelligens mivolta minősíti. más kérdés, hogy a gyakorlatban számít az, hogy milyennek ismerték meg az embert és mit tett le az asztalra.

de: én soha nem mondtam, hogy irodalom vagyok. nem mondom, hogy publikálnom kellene, vagy kötetet kiadni. itt-és-most annyit mondtam, hogy talán nem biztos, hogy illő és istenes dolog az, ha az emberek felelőtlenül bánnak a szuperlatívuszokkal.
az egymásnak-hízelgés persze minden hasonló jellegű topiknak sajátja. de az vsz nem szükségszerű, hogy indokolatlan és ellenpont (tehát színvonalas, kemény kritika) nélküli legyen -- kritikának persze csak olyan verseknél/embereknél van értelme, ahol a szöveg mutat valami lehetőséget a fejlődésre, illetve az ember hajlandó odafigyelni arra, amit mások észrevesznek nála. hiszen kinek van ideje minden ide érkező versről egyenként kisregényt írni...


(Arlith: ha emlékszel, régen csináltam hasonló monológokat, mostanában nem érzem úgy, hogy megéri. csak Szofi kirohanása nagyon szíven ütött:)

jóccakát.

icke írta: LOL
(Nem Maun, rajtad... Értők tudják, miért.)

icke

Engem ugyan nem zavar... (ergo kit érdekel? XD )
[size=9:cyd1lmia]Amúgy kíváncsi lennék rá, mi olyan vicces... csak úgy mellesleg. Esetlegesen nem ismerem annyira Maut, hogy "értő" legyek...[/size]

Shaman:bejön ez a versed!
Thereon:

Kar'sa írta: Igazán nem akarok beszólni neked, Mau, sőt általában nagyon jó véleménnyel vagyok rólad, de most elolvasgattam néhány versed, és... hát bizony a te alkotásaid sem szűkelkednek "közhelyekben". sőt. Ami szerintem nem feltétlenül baj. de azért ez a szálka-gerenda, bagoly-veréb dolog némileg fennáll, még ha nem is feltétlenül te vagy a gerenda és bagoly. De azért szerintem nem ártana, hogyha picit magadba néznél. oké, jelentek meg már verseid/fordításaid, de kérem szépen, ez az égvilágon semmire nem jogosít fel...

Üdvözletem!

LOL
(Nem Maun, rajtad... Értők tudják, miért.)

icke

Hmm...
OFF

Igazán nem akarok beszólni neked, Mau, sőt általában nagyon jó véleménnyel vagyok rólad, de most elolvasgattam néhány versed, és... hát bizony a te alkotásaid sem szűkelkednek "közhelyekben". sőt. Ami szerintem nem feltétlenül baj. de azért ez a szálka-gerenda, bagoly-veréb dolog némileg fennáll, még ha nem is feltétlenül te vagy a gerenda és bagoly. De azért szerintem nem ártana, hogyha picit magadba néznél. oké, jelentek meg már verseid/fordításaid, de kérem szépen, ez az égvilágon semmire nem jogosít fel...

ON

Thereon:

Vallomás következik...: Meglepett, amikor Szofi ilyen hevesen reagált Alcar versére, ami nekem igazából csak ujjgyakorlatnak tűnik. Semmi új tökéletesen formába zártan. Jól megírt házi feladat. Mau reakciója is meglepett, bár mondhatni pozitívat csalódtam, ez a heves őszinteség buksizásmentesen. Hát igen. Mau azt hiszem veled értek egyet. És örülök, hogy leírtad. Zarinak is igaza van- már mi a fenéért kéne egy kritikáért megsértődni.
Ja és az irónia... khm..
Befogtam.

Hát ismételten idepofátlankodok a leújabb "művemmel", ami eredetileg irodalom házi. A téma elvileg Lőrinc barát visszaemlékezése(Rómeó és Júlia halálára). Örülnék, ha valaki reaglálna rá...(ha csak annyi a vélemény,hogy nagyon rossz, akkor azt)


[size=9:i722tpcx]Gyönyörű a reggel, a madarak dalolnak
A város alszik még. Csak az imént jött a pirkadat.
De lám: egy alak jő sietve, kezében kis kosár
Gyógyfűvel teli, mit az erdőszélen talált.
Fürgesége egyáltalán nem mutatja korát:
Bizony hetven is elmúlt már a kedves öreg barát.
Beérvén a városba egy padra leül szuszogva
Ez a rövid út is nagyon elfárasztotta.
„Nem vagyok már fiatal” – gondolja magában
„Régen ezt a távot olyan könnyen bírtam!
Most megpihenek kissé, míg kifújom magam
Aztán indulok. Folytatnom kell utam.”
Így töpreng hát vén csuhás emberünk
Közben újabb alak közelít egy kutyával együtt.
Ő is helyet foglal, épp a barát mellett
Csak ülnek csendben. Percekig nem beszélnek.
Majd a barát szól: „Be nehéz az élet!”
„Nekem ne mondja! Patikárius vagyok, kit éhhalál fenyeget.
Egyszer kaptam csak tisztes fizetséget,
Mikor egy ifjú Montague vett tőlem mérget.
Keserűen szólt, bús szenvedő lélek.
Kíváncsi lennék: hova sodorta az élet?”
„Rég meghalt már ő, s véle szerelme:
Egy szépséges Capulet, kinek Júlia volt neve.
Ó hát bevette a mérget, s eldobta az életet?
Jó uram, ha ráérsz, úgy mondd el e történetet!”
„Igen rég történt, most tíz éve már,
Hogy nagy bajba került e szép szerelmes pár.
Hozzám jöttek egy nap: adjam össze őket
Meg is tettem én, feledve a következményeket.
Boldogok voltak, de titkolniuk kellett
Nehogy szüleik bármit megsejtsenek.
Rómeót száműzték: megölte Tybaltot
Júlia bátyját, ki ellene kardot rántott.
Bujdosnia kellett, de egy utolsó éjszakát
Szerelménél töltött. Majd elhagyta Veronát.
Mondtam néki: híreket tőlem várjon
Ne jöjjön vissza, Mantovában maradjon.
Másnap jött Júlia keservesen sírva:
Ha nem teszünk ellene, kezét Párisnak kell adja.
S én feleltem: itt csak egyet lehet tenni:
Júlia néked egy főzetet kell inni!
Attól majd elalszol, s leszel halott-hideg.
Azt hiszik majd, nem élsz, s így eltemetnek.
De felébredsz majd hosszú órák múltán,
S oly friss leszel, mint pihentető álom után.
Addigra követet menesztek, s hívatom Rómeót
Ő megy majd érted, s messze visz, legyetek boldogok.”
„Bizony szép kis terv volt ez öreg barátom!
Mi ütött ki balul? Hallani alig várom!”
„Eleinte úgy ment minden, ahogy vártam:
Júliát temették, s Rómeónak írtam.
Ám visszatért követem a levéllel kezében
Járvány miatt írásom el nem küldhettem.
Sejtettem, hogy baj lesz, de még reméltem.
De jaj! Júliáért így nincs, ki elmenjen!
Ígyhát magamra vállaltam eme feladatot
Hogy a Capulet-kriptába éjjel beosonok.
Gyorsan indultam is, nehogy elkéssek
S a szép virágszál hamarabb ébredjen.
Megérkezvén ott találtam Rómeó szolgáját,
Azt mondta látta a kriptába bemenni urát.
Beléptem én is, s csak álltam döbbenten:
Balul ütött ki jó szándékú tervem!
Ott feküdt Rómeó, ki a mérget megitta,
Júlia alva, s a nemes Páris, ó, jaj! Vérbe fagyva!
A Szép leány ocsúdott, meglátta szerelmét,
S magába döfte annak fényes tőrét.
Megjött a két család, s engem elfogtak.
Meghallgatták szavam, s bűnösnek nem mondtak.
A herceg szólott: „ez a jutalma a gyűlölködésnek!”
S ők ezt belátták, végül kibékültek.”
„Hát nem vidám történet… Szörnyű tragédia!
S ennek oka volt kettőnknek itala?”
„Nem csak az, barátom. Más is történt még.
Ám részben a mi vétkünk… De már mit tehetnénk?
Csak bízzunk, s reméljük, hogy Isten megbocsát.
Mert lám: jó szándék okozta végül e két szerelmes halálát.”[/size]

Mau, igen. és ha valaki ezt személyeskedésnek reagálja le/alapvetően nem tud vele mit kezdeni, mint kritikával, az már nem a kritika megfogalmazóját minősíti. ez nem azt jelenti, hogy nem tetszhet a vers x embereknek, hogy egyfajta közönségnek nem lehet jó és építő, hanem azt, hogy ha tényleg van publikációs szándék, vágy arra, hogy minél jobban fejezd ki magad, tehát ne csak magánirodalmat csinálj, akkor először legyél képes mindarra, ami hagyomány és standard, tudd a szakmai hátteret és csak aztán térj el tőle. különben bennragadsz egy dilettáns állapotban, anélkül, hogy tökéletesedni akarnál.
és az nem jó, mert úgy nagyon sok értékes energia kárba vész.

Tetszésnyilvánítás

Alcar verse igen szép,
Szeretheti bármely nép.
Tetszhet kicsit, tetszhet nagyon,
Könyvételre menne vagyon.
Ha kiadnák, úgy vennék sokan.
Legalábbis több mint nyolcan.
Nem lesz attól beképzelt,
Hogy néhány verset elképzelt,
Így nem értehetek egyet mondatoddal,
mi rímelt a benne lévő tartalommal:

"... arányaiban más.
A túlzott tetszésnyilvánítás..."

Alcar, írd csak versedet,
és a jövőben sose feledd:
Hogy vágyad nőni fog a fejlődésre,
Semmint elapadna az életedre.

( )

hmm... úgy nézem, igazam volt, Mau, mertem remélni, hogy leginkább csak rossz napod volt, azért voltál ilyen negatív.
Mindenesetre nekem tetszik Alcar verse, és talán nem is közhelyes, csak annak érzed... Mert nagyon ismerős érzéseket jelenít meg. Ez a "közhelyesség" a lényege, nézz csak rá a címre.
De végül is mindegy, mert ki vagyok *én*, hogy mérvadó legyen a véleményem...

amúgy kösz mindenkinek, aki reagált a múltkor
ehhez még: Szofi: nem tudom pontosan mire gondolsz, amikor azt mondod, hogy a Hintadal ritmusa döccen...
Persze én tudom, hogy milyen dallamra van (ill. tudtam, mert közben kiment a fejemből már rég...
De örülnék, ha pontosan kifejtenéd, hogy esetleg tényleg kozmetikázhassam

jah, és egy vers, "mellesleg":

némaság

üldögéltem a széken
s egyszer csak
darabokra esett alattam a világ
hamuvá porladtak
az emberek, állatok s fák
hűs porrá mállottak
nem maradt, csak a székem

földbe süllyedt a házam
s nem maradt
csak egyedül az az ősrégi telefon
zsinórja föld alatt
így hevert ott a romokon
egyedül így maradt
így hallgatott magában

"vedd már fel! vedd már fel! vedd már fel!"
kiabált ő a vonal túloldalán
"hívj már fel! hívj már fel! hívj már fel!"
sírdogáltam én a szék karfáján
S cseréltünk aztán;
ő a kagylót letette
felvettém én helyette,
szinte
ugyanabban a pillanatban tán
s én hívtam hiába,
ő várt rám hiába,
hiába, hiába már minden:
a kagylót végleg letettem.
de nem, még nem
hátha tán, hátha, hátha
felveszi végre már ma.
és így aztán egyszer végül
egyszerre tárcsáztunk
a kagylóval a fülünkön
egyszerre hallgattunk
hallgattuk a csendnek hangját,
mert mindketten némák voltunk
hallgattuk, és egyszer aztán
egyszerre szakadt fel sírásunk
és meghallottuk egymást

Alcar: más az, hogy azt mondom: tetszik, amit csináltál és más az, hogy kötetet követelek... arányaiban más. a túlzott tetszésnyilvánítás senkinek sem tesz jót, mert elapaszthatja a vágyat a fejlődésre, illetve beképzeltséget növeszthet. (nekem se tett jót )
(és más a tetszés meg az irodalmi érték. nekem például tetszett Kincső legutóbbi verse, mert szerintem igazság az, amiről beszél, és szépen teszi, de azt nem mondom, hogy így ebben a formában olyan kiemelkedő darab, hogy egy irodalmi hagyomány része legyen.)

köz? én ugyan nem... (és el sem helyezlek, azt magadnak kellene. ki ítél? nem azt mondtam: ahol a helyed van, hanem ahol van helyed. nem mondom, hogy "menj a többi exhibicionista dilettáns idióta közé" csak azt, hogy jelenlegi formádban szerintem nem találnál olyan helyet az irodalomban, amit számodra érdemes betölteni. de ezt majdnem mindegyikünkről el lehet mondani.)
közhelyes az, ami kopott szavakat, fordulatokat, képeket használ úgy, hogy azt hazudja magának, hogy ezek még képesek mondani valamit. a példámból kiindulva: mindenki tudja (a célközönségedből), hogy van "az arctalan tömeg", aki pláza és érzéketlen és undorító és fújj. hogyha ezt így kimondod, úgy, hogy a kifejezés ilyen használatával nem akarsz észrevehetően valamit mondani, akkor az egy erőtlen kifejezés lesz, tehát közhely. éppen arról lenne szó, ha már verbálművészet vagy mi, hogy a gyakorlatilag üres formulaként használt "állandósult szókapcsolatokat" elkerülje, a saját céljaira használja, ezáltal új(ra) tartalommal töltse fel.
(persze az sok mindent elárul az irodalom életképességéről, hogy egyáltalán a közhely felmerül, mint jelenség. ez ugyanis egyfajta elérzéketlenedését jelzi a befogadó-közösségnek, hogy immár nem tudja újra meg újra átélni a régi tartalmakat és kifejezéseiket, és ezért mindig új és új élményeket akar, egyre emelkedő ingerküszöbbel. ez a modern irodalom alapköve.)

mikrokozmosz: amire nincs szó, arra használjuk azt, ami van. ha nagyon definiálgatni akarsz: mondd el énnekem, mit mondasz, ha arról a "kicsi jól körülhatárolható világdarabkáról" akarsz beszélni "amit érzékelni tudsz és amiben mozogsz és élni próbálsz". az ember mindenesetre szeret eufemizmusokat használni a saját létezésével kapcsolatban...

(heh.. tisztában vagyok vele, hogy nem az a szint, és én sem vagyok az a szint. attól még zavarhat, nem? és néha nem sikerül visszafogni magamat, és rázúdítom a haragomat valami teljesen ártatlan helyre, mint mondjuk ez a topik. ennyi.)

jóccakát.
(ha az iróniát be kell jelenteni, az már régen rossz.... de legalábbis az ember elkezd gondolkodni.)

Utolsó tangó.

Nyolcvanhárom év de nem hibáztatok senkit,
csak köszönöm Nektek, hogy itt lehettem.

Kicsiny házamra talán utoljára esett hó,
-amit még én is láthatok.
Emlékekkel érkezik most is a tavasz,
s ajtót tör a havas tájra.
Itt vannak a múlt rügyező fáji, a feledhetetlen illatok.
Az örök megújhodás, mely most nekem lassan véget ér.

Barlangi lehelettel érkező megtisztult víz, ismét új utat tör magának,
kérés nélkül érkezik, mégis befogadják.
Kis patakom mellett ülök most is, a gesztenyefa árnyékában,
mint oly sok éven át...
s csodálom e természet fenséges szép táncát.
Dacolva az idővel, Ő mindent legyőz,
s én alázattal közeledek felé ma is.
Hisz gyermek vagyok hozzá képest,
Ő táplálta a talajt, a talaj „gyümölcse” táplálta a „magot adót”

Most hideg karsztvízbe merítem bánatom, félelmemet.
Sóhajtok, s őszintén vallok előtte.
Válaszolj! Lelkem paránya jelen lesz a vízben, mikor már nem vagyok?
Tükrödben feltűnik e, ez a kéz mely lágyan simogatott.
Az Ősi szellő megrezzenti a fák lomkoronáját,
madár reppen, s ég zeng...
Zivatar..., hogy nem vagyok.

Ott leszek.

Nem hagylak el kicsiny szerető falvam.
Ott nyugszom majd az öreg templom mellett,
s magammal viszem a téli kemencék illatát,
a levegőben látszó fagyott leheletet.
Melyet a bánat sző be,
s a szőlőtőre fagy.

Kedves Szofi!!! Köszönöm kedves szavaidat, jólestek. Igen, asszem igazad van. Kötet? Nem tervezem egyelőre...

Kedves Mau!!!

attól, hogy valaki (most éppen Alcarra gondolok) csinál ilyen-olyan-elfogadható minőségű formát, még nem kell előtte hasra esni. (Jobb helyeken a forma -- követelmény, neadjisten a költészetfogalom meghatározója.)

szerintem csak tetszett neki (aminek örülök, mert kevés írásom tetszett Szofinak), nem hiszem, hogy különösen hasra esett volna... vagy ha tetszik valakinek valami az hasraesés?

Alcar elfogadható, mint valaki, aki magának/a szeretteinek/barátainak írogat.

Örülök, hogy elfogadnak:)))

de vsz attól, aki rá akarja szabadítani a szavait a világra, elvárható (és egy kicsit is igényes közönség el is fogja várni) , hogy a versei egy kicsit kevésbé legyenek panelekből összerakva. magyarán: ne legyen önismétlő és köz(rö)helyes.

Szegény világ, DD Meneküljön, mert rászabadítom a szavaimat,
Egy kérdés, kedves Mau: Itten most nem idéznék különösebben másoktól, de ööö mitől KÖZ(rö)helyes? Mert Te vagy a köz?


(például az arctalan tömeg kifejezés olyan szinten kopott, hogy nagyon. az oké, hogy az ember a köznapi beszédben panelekben beszél [érdemes megfigyelni, hogy mennyire hajlamosak vagyunk újra és újra ugyanolyan formulákat használni bizonyos helyzetekben], az valamilyen szinten elkerülhetetlen. de a verbálművészet (többek között) éppen hogy arról szólna, hogy a közismert vagy teljesen új témákról nem-köznapi módon szól. [ez nem definíció akar lenni hanem tulajdonság, de belém lehet kötni nyugodtan (szerintem amúgyis jót tenne már a topiknak egy kis elméletiség. vagy legalábbis gondolatiság:P)])

Ez egy nagyon szép gondolat volt. Sajna, az "arctalan tömeg" egy állandósult szókapcsolat a MAGYAR nyelvben és bevallom, nem találtam rá jobbat... se latin, se görög, de még matematikai szakkifejezést se... (( Segítenél?
Az elméletiség biz' nem ártana, meg a gondolatiság, sajna én nélkülözöm eme dolgokat... Ebben is segítesz?

így is el van árasztva a kortársnak nevezett elfekvő önjelölt költőcskékkel és a mocskukkal. (és ezzel most abszolút nem Alcart akarom minősíteni, mert a saját mikrokozmoszán belül megvan a helye annak amit csinál. de ez [még?] messze nem az a szint, amit én egy színvonalas irodalomban szívesen látnék.)

Jajjj, nagyon kedves vagy, hogy mégsem tartasz elfekvő önjelölt költőcskének és nem minősítesz, azonosítasz holmi "mocskukkal", köszönöm!!! ))
Mi a frász az a "mikrokozmosz?" Nincs erre valami magyar szó? Sokszor olvastam már tőled ezt a szót, szerintem eléggé közhelyes...
*sóhajt*... sajna Mau, ez egy ilyen világ... Nem az a szint, nem az a színvonal amit te elvársz, vagy szívesen látnál... dehát csak ennyire telik tőlem, de igyekszem fejlődni!!! És köszönöm a bátorítást!


te mintha hozzáértenél, legyél egy kicsit objektívebb, na. és mindenki legyen ott, ahol helye van;

Te Mau, itten csak annyit hadd kérdezzek már meg: Ha valakinek tetszik egy vers... ami neked történetesen nem tetszik... akkor miért is elegendő indok ez számodra, hogy kétségbe vond az illető szakmai hozzáértését és objektivitását?
Ja, és ha megmondanád, hogy "hol is van a helyem", és azt is, hogy miért pont te lennél az, aki ezt megszabja, azért is hálás lennék:)))

Egyébként: köszönöm, hogy reagáltál, Szofinak is köszönöm a hasraesését; természetesen igyekszem tanulni mindenből - ebből is (és legutolsó mondatom nélkülözte az iróniát - az előzőek kevésbé, PP)

Bravó, ügyesek vagytok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :triste: :nono:

Szofi: attól, hogy valaki (most éppen Alcarra gondolok) csinál ilyen-olyan-elfogadható minőségű formát, még nem kell előtte hasra esni. (Jobb helyeken a forma -- követelmény, neadjisten a költészetfogalom meghatározója.)
Alcar elfogadható, mint valaki, aki magának/a szeretteinek/barátainak írogat.
de vsz attól, aki rá akarja szabadítani a szavait a világra, elvárható (és egy kicsit is igényes közönség el is fogja várni) , hogy a versei egy kicsit kevésbé legyenek panelekből összerakva. magyarán: ne legyen önismétlő és köz(rö)helyes.
(például az arctalan tömeg kifejezés olyan szinten kopott, hogy nagyon. az oké, hogy az ember a köznapi beszédben panelekben beszél [érdemes megfigyelni, hogy mennyire hajlamosak vagyunk újra és újra ugyanolyan formulákat használni bizonyos helyzetekben], az valamilyen szinten elkerülhetetlen. de a verbálművészet (többek között) éppen hogy arról szólna, hogy a közismert vagy teljesen új témákról nem-köznapi módon szól. [ez nem definíció akar lenni hanem tulajdonság, de belém lehet kötni nyugodtan (szerintem amúgyis jót tenne már a topiknak egy kis elméletiség. vagy legalábbis gondolatiság:P)])
így is el van árasztva a kortársnak nevezett elfekvő önjelölt költőcskékkel és a mocskukkal. (és ezzel most abszolút nem Alcart akarom minősíteni, mert a saját mikrokozmoszán belül megvan a helye annak amit csinál. de ez [még?] messze nem az a szint, amit én egy színvonalas irodalomban szívesen látnék.)

te mintha hozzáértenél, legyél egy kicsit objektívebb, na. és mindenki legyen ott, ahol helye van;)

Alcar, respect! Take my bow! József Attila és Radnóti jutott a versedről eszembe. Wazze, köteted mikor jelenik meg?! Csak egyet érteni és gratulálni tudok! A forma letisztult, mint mindig, a mondanivalóhoz meg csak annyit, h csak addig vagy kicsi, amíg annak érzed magad. "Az ember valódi természete isteni és erős: ami gyengeség benne, az téves vágy és téves gondolat." (Ji King, nemtomhanyadik jósjel)

Liliom, nekem a hosszabb verseid jobban tetszettek. Ez túl tömörnek tűnik vhogy. Túl direkt. Nem játékos. Mint egy szájbarágós népnevelő izé. Tudom, néha üvölt az emberben vmi, és azt örül, ha meg tudja vhogy fogalmazni. De szvsz több van a témában meg benned.

Köszi Kar'sa!
(Hétvégén olvasgatok)

Napi érzések, kusza gondolatok

I.
Ásít az átlagos reggel,
fázós, vacogós hideggel
indul mindennapom.
Belém mar a csípős hajnal,
dupla kávém két cukorral
lassan kortyolgatom,

s kapaszkodok a csészébe,
megiszom, és a végére
félig felébredek;
kint már kopognak a járdák,
s megszokott táncukat járják
az autókerekek.

II.
A megálló megint zsúfolt,
és érzem: ismét kicsúfolt
az arctalan tömeg:
„Lám, neked se jobb, kispajtás,
mire fel ez a nagy hajtás,
a fellengzős szöveg?”

Pedig nincs szöveg – hallgatok,
áttetszők a buszablakok
és ott a híd alatt,
amin átmegyek, láthatom,
ahogy játszanak a tavon
szűzi fénysugarak.

III.
A rádiót bekapcsolom,
te meg csak ontod monoton
ostoba szöveged.
Érdekel, hogy nem érdekel?
S ha nem bírod észérvekkel,
elveid elveted?

Te hülye, értetlen barom!
Hát nem érted? Nem akarom,
hogy folyton a te szád
szónokoljon minden percben!
Némán s egyre süketebben
minek figyeljek rád?

IV.
Várt hír is lehet váratlan,
nem Éden: pokoli katlan.
Hintázik le meg fel
a vérnyomás és a gyomor.
Ki dönti majd el, hogy nyomor-
vagy luxus-negyed kell?

Én, vagy ők mondják meg talán,
ki van a rács túloldalán.
”Te” – mondják a nagyok,
mert én kicsinek születtem,
ezért lett „Hallgass” a nevem.
Keresztfiú vagyok.

V.
A földre hajítom táskám
és szólok: megjöttem drágám!
Úgy elbújnék, el én,
de nem akarok, nem lehet,
hisz’ két kisfiam integet
nagy boldogan felém.

Így érek minden nap haza,
előttem áll az éjszaka;
az édes álmokat
tőle, s az ágyamtól kérem,
miközben kis feleségem
hűs keze simogat.

2007-02-21

nem 4 pontos? ))))))))))))))))))))))))))))

Snuffles, én már érettségiztem:) Elég régen. Azóta a helyesírásom önfejlődik. Itt nincs ellenőrző progi sem, mint a Wordben. (Ennyit a kifogásokról. Egyébként meg köszönöm az észrevételt:) Előbb-utóbb csak megtanulom. Újra. Csak nekem a 'muszáj' olyan erős, szinte kategorikus imperatívusz, h nem hiszem el, h csak pontosjé.)

Szofi írta: (Bocsi, fejből idéztem, csak vhová muszály volt kiönteni a fejemből, h tudjak tovább rohanni. Mert muszály.)

muszáj [size=9:sfc2ozqh](három pontos helyesírási hiba az érettségin)[/size]

Darlings,

Kérek mindenkit, aki valamilyen műsorral készül farsangra, írjon egy mailt a musor_2007kukacyahoo.com -ra! Cím, hány perc, kik vesznek részt benne.

Műsorszámok meghallgatása/nézése: febr. 24 szombat 10.00tól, Ádáméknál. Ha valakinek nem jó, kérek mailt a fenti címre és megoldjuk.

puszi!
lau

Kar'sa, a Hintadal kvajó! jó a ritmusa, kár, h döccen, főleg a végefelé. Jó a kép, végigviszed, hangulata, stílusa magával ragadó, sodró lendületü. Grat! Döccenéseket kozmetikázni!

Newra: igen, ere gondoltam, hálás szívvel köszönöm! Nekem megvan CD-n, amint a szerző mondja épp, legközelebbi VERSESTALIN - amit márc. 10-11-ére (7vége, amelyik nap jobb nektek!) tervezek, Szentendre v Pest, amit akartok jelleggel -, szóval hozom, ha el nem felejtem, és ha berakják nekünk az Avakumban, akkor jó, ha nem, körbeadom a discmant v vhogy megoldjuk. Ha vki e célra (versestali-tartás) LAKÁST tud felajánlani, az hyperjó lenne.

SÚ, köszönöm. Igyexem. Kvanehéz.

Zari, kinyomtatom, emésztem, majd reagálok;)

Most épp József Attila Ódája m1 a fejemben, onnantól, h

"Szeretlek, mint a fényt a termek,
lángot a lélek, test a nyugalmat,
szeretlek, mint élni szeretnek
a halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mozdulatod, mosolyod, szavad
őrzöm, miként hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
lényed ot minden lényeget kitölt."

(Bocsi, fejből idéztem, csak vhová muszály volt kiönteni a fejemből, h tudjak tovább rohanni. Mert muszály.)

Sötét Úr írta: [off] Newra: a fórum "beépített funkciója" ez, ugyanis eldobja a feleslegesnek ítélt szóközöket. Szegény nem tudhatja, hogy itt most versről van szó, ahol fontos a tipográfia. Ami egyébként nem is annyira fontos. A vers természetes közege a szó, a beszéd: a verset mondani, szavalni kell. Ott meg nem látható a szöveg beosztása.[on]

/OFF
Pedig még tabulátorokkal is próbálkoztam, de sehogysem jött össze...
/ON

Amúgy nem ismertem a verset, de elsőre megfogott. Egyet értek Sötét Úr-ral; azok a képek!

És ha már itt járok, el kell modanom, hogy mennyire szeretem olvasni a verseiteket! Csak így tovább!!

hahó. hoztam mondókát.

térgeometria

szárny a tér és tér a múlt
az út alattad elvadult -
végtelenbe tágasult
sívó csillagok

a sírod előtt felzabál
a most csak ócska maszkabál
a tér zenéje üt tovább
a sík a metronóm

zsarátnokok és zsarnokok
elhamvadok rádillanok
a torztükörben én vagyok
a lét üvegcserép