Versek

Gyermekkorunk

Még olyan ártatlanok voltunk
és vidámak,
mint a csipkebogyótól piros
bokorágak.

Megsimogattak és éreztük
a kezeket:
akkor még lehajoltak értünk
az emberek.

Ma már a sok elmúlt ősz miatt
mirajtunk is rengeteg hegyes
tüske maradt.

És bár eljátsszuk ugyan, de nem
értjük meg már soha, azokat
a csipkebokrokat.

2006-11-30

Majd egyszer

Majd ha távozik belőlem a lélek,
akkor majd nyomdokaidba lépek.
Most úgy érzem, hiábavaló minden
eddigi erőfeszítésem.

2006-11-30

Kiszhobbit: Az egy dolog, hogy "mély és zavaros". Salvador Dalí képeit mindenki máshogy érti, értelmezi, mást jelent. Több olyan vers is volt az elmúlt években, amire ez elmondható- ha jól emlékszem talikon nem egyet próbáltunk szétszedni, de nem mentünk sokra vele, a teljes szöveg volt egész. És másik dolog, ha a vers szövege egyszerűen kusza. Legalább a gondolati egységeket válaszd el, ha mással nem, hát gondolatjellel. Olcsó megoldás- én is így szoktam. [size=9:9ttyk11u]Vissza lehet vágni azzal, hogy az én verseim is súlyosan zavarosak- ez így igaz [/size]
Ja és a Zizzenő ág... szép.

Váá erre emléxek!! Nagy siker volt az Eriador LoTR-ba 2005 karácsonkor...

Arlith: nagyon köszönöm a kritikát, teljesen igazad van. A verseim tartalmával úgy vagyok mint Salvador Dalí a festményeivel. : ,,miért várják el tőlem hogy megmagyarázzam a képeimet, ha én magam se értem őket"
na. sokszor én magam se tudom hogy miről szól, vagyis tudom csak olyan mély és zavaros hogy elmondani nem lehet. Csak érzem hogy ennek ki kell jönnie belőlem. Épp mint ez:

Zizzenő ág
halkan füledbe súgja legféltettebb
titkát
hallgasd hát
rólam szól.

Ha véget ér
lassan lehullik a földre egy száraz
levél
ennyit ér
nincs tovább

vígasztaló
néha kinézni az ablakon ha hull
a hó
-mégis jó-
van remény!

Elindulok
bár mintha intenének tétova
karok
még hívtok?
Nem megyek!!

Álmodok még
nem kell a rideg valóság, jobb lesz úgy
mint rég
amíg ég
még a tűz

az út végén
harmatos csillagok köszöntenek majd
Holdszél
újra fény
vár majd rám.

Ez is dalszöveg egyebkent.

Minerva írta: Így jó?

Művészi, tökéletesen illeszkedik a topikhoz.

code a rat the monster on doom in it

fqqdk írta:

Minerva írta: [size=9:2ftyalh1]Moderátori közlemény: kéretik nem/priviben cseszegetni egymást. Törölgettem egy-két be/hozzászólást, meg a válaszokat. Uff. [/size]

Idefigyelj vaz, te itt egy szikabott moderátor vagy, a hatalom és tekintély manifesztációja, úgyhogy elvárom, hogy a bárkaszújt presztízsedet konzisztensen támogasd azzal, hogy nem szappofó kisbetűkkel írsz. Mer az van, hogy itt te képviseled a zubenárs Alapelveket, ergo az igazságot. Ne suttogd a sarokba, hogy hülyék vagyunk, neked kötelességed normális betűmérettel a képünkbe mondani.

Igenis, Efkú.

Szóval ne itt oltogassátok egymást, kisköcsögök, mert csúnyán ki lesztek moderálva, de úgy ám, hogy a beletek nem éri a földet! Mindig nekem kell itt rendet tartanom? Vigyázzatok ám, mert az adminokkal is jóban vagyok, úgyhogy csúnya bannolás lehet a vége, ha nem tudtok viselkedni! A kalasnyikov mondaná a hasatokra, hogy faforgács.

Így jó?

Minerva írta: [size=9:3xzgdelp]Moderátori közlemény: kéretik nem/priviben cseszegetni egymást. Törölgettem egy-két be/hozzászólást, meg a válaszokat. Uff. [/size]

Idefigyelj vaz, te itt egy szikabott moderátor vagy, a hatalom és tekintély manifesztációja, úgyhogy elvárom, hogy a bárkaszújt presztízsedet konzisztensen támogasd azzal, hogy nem szappofó kisbetűkkel írsz. Mer az van, hogy itt te képviseled a zubenárs Alapelveket, ergo az igazságot. Ne suttogd a sarokba, hogy hülyék vagyunk, neked kötelességed normális betűmérettel a képünkbe mondani.

code a rat the monster on doom in it

Khm. Verspályázatra írtam vmit. Véleményt, kritikát szívesen vennék.


Éowyn énekei



I.

Edorasban

Az ágyam fojtogat -
az ősi szőttesek
fölibém bomlanak.
Kiből gúny űzetett,
én hősi ősöm itt!
Élet-történeted
vádol csak, nem hevit -
korcsosult gyermeked
vagyok immár magam,
dicsfényre áhitó…
Mégis, elaggani
látom csak, számitó
gazember karma közt
uram-királyomat!
- nagybátyám és atyám-;
míg én - ó, kárhozat! -
asszony-lét rab-során
tengődöm ifjan, és
bár még erő feszít,
nem jön, csak rettegés -
új hajnal, tettnek, itt…?!
Sötét kő-termeken
elbotló lépteket
kísérek hangtalan,
amíg a kikelet
enyészik magtalan…
Amíg az Éj-sötét
el nem mos nyomtalan
királyi házat is!
Zöld mezők Végein
ellenség minednütt --
oly távol!! Messze, kinn…




II.

Az Ispotályban


Feleslegesnek érzem magam most.
Miért, hogy csak bátyám, ki Mellette halált oszt?
Miért, hogy csak férfi vágtathat csatába?
Miért: a nőt mindig csak kalitka várja?

Vívtam én, mint férfi,
ki a Homályt nem féli,
Vívtam én is, hősként,
hírt, nevet elnyerőként,
Vívtam, amíg bírtam,
Lidércet kihívtam…
S most itt fekszem, távol
a Halál Honától,
Itt fekszem, és testemmel
a Halált esdem,
Mert én Fejedelmem
háborúban sejtem;
Itt fekszem, és bátor
szívem, ím fellángol…


Lángja, ám, hiába! Az égre kiált ma
Lelkem régi kínja: be vagyok szorítva,
Falak közé! Szállni nem született bárki…
S bár királyok lánya, sorvadok bezárva,
Míg lelkem, az árva, suttogja: "Hiába…"



III.

Ithíliában

Ismeretlen volt e tájék,
s ismeretlen érzelem
volt, amit, ki immár Férjem,
megismertetett velem.

Itt, a hegyek oldalában,
napsütötte kerteken,
forrásokon, zsenge fákon,
itt honolt a Félelem --

Mégis, újra éled most a
megkínzott, kihalt vidék-
nem oly nagy az Árny hatalma,
e földek nem feledék:

Tündék éltek erre egykor,
áldott kézzel ültetők,
csillagok alatt dalolva,
széllel, vízzel üzenők!

Itt az én szívem felébredt
sötétlő, álomtalan
dermedtségéből, s a távol,
soha-sem-volt, gondtalan

Gyermekkorra - óidőkre! -
újra ráemlékezett:
"Ültetni kell, nem kivágni,
amit más kéz ültetett!"

Homály-lepte zöld mezőink!
Sötét termek, únt szobák!
Tágasság - és szűkösség is…
Messze tűntek. Itt tovább

Látok már, hegy oldalában
épült kertünk teraszán -
körülöttem fák virulnak,
és a várunk ablakán

Gyermeket látok kinézni,
kis kezével integet…
Messze az még! De a régi
Harcos Úrnő kint rekedt,

Országunk határain túl!
Téren és Időn ki Úr,
az Egyetlen, Valinorból,
láttán tán örömre gyúl

Kertjeinknek, várainknak -
zengő dal és tánc fakad
ültetéskor, aratáskor
Nap és Csillagok alatt.

Pempő


Gurum, érzem lótuszviráglábad illatát.
Hallom lépteid , ahogy nyekereg a nádpadló alattad.
Keresem ételmaradékaidat, s a lábadról származó port.

Gurum! Ma Éka-dasi volt ,és éhen döglök lassan.
Szemeim kopognak, szám kiszáradt fakó-tapló.
De tudom a szenvedés majd felemel,
vagy ledobja a vércukrom.

Gurum! Nincs testi érintés, nincs buja vágy,
A paplan alatt meg úgysem látod.
De mivel én hűséggel tartozom neked,
és őszinteséggel minden mértékben,
el kell mondanom:
Ma megint magamhoz nyúltam.

Gurum! Áldj meg, és vezess át a tudatlanság óceánján!
Bár kasztom szerint egy sudra vagyok csak,
de nekem is jár a mennyek országa!
Nem imádok félisteneket, s hamis tanokat sem vallok magaménak.

Gurum! Tudd meg hogy ma nem mostam,
nem főztem,
sepregettem helyette, s ólat takarítottam.
Vitamint zabáltam titokban, és kockacukorról álmodoztam.
Én ma szomjaztam! Míg Te nagyokat zabáltál a fűsátradban.
Én ma éheztem! Te rád meg már szinte nincs gatya.

Nem vagy saksad-guru, hanem csak egy mayavádi sankaracarya.
Nem követlek többé!
Nem mosom meg a lábad, s nem főzök rád.
Tőlem mától be is ******.

Snuff: Minc egy nekem címzett beszólást törölt, verset nem.

Szofikám: lentebb írtam, h maradok és kussba leszek, legalábbis ilyesmi.

Drágáim, a "topicom" kifejezés a hsz-emben csupán arra utalt, h személyemben éreztem sértve magam a topicot ért inzultusért. Kisajátítani nem akarom, amúgyis már rég nem vagyok itt vezéregyéniség.

Alcar, maradj, pls. Nélküled üres lenne e topic szvsz.

Jacó, jövő7, sörözés? SMS-ben egyeztessünk!

Sorry, az ihlet elkerül.

Arlith, örülök, h itt is találkoztam a neveddel és nem csak az egyetemen futunk össze néhanap. Külön köszönet a színvonalas kritikáért.

az lehet.

Minerva írta: semmilyen verset nem szedtem ki.

akkor csak nekem van hiányérzetem? :upsz:

semmilyen verset nem szedtem ki.

legalább a verset bent hagyhattad volna.

Moderátori közlemény: kéretik nem/priviben cseszegetni egymást. Törölgettem egy-két be/hozzászólást, meg a válaszokat. Uff.

Kar'sa: Úgy látszik nem igényled, nah mindegy azért bocs. Csak csak csak, nah szóval ez a gondolat ütött szeget a fejemben, és sajnálatos módon nem számoltam el tízig, szal bocsánatért esedezem, és nem magyarázok:) Persze fogalmad sincs ki vagyok, milyen vagyok, szóval nem fogod fel úgy ahogy gondoltam, és persze ezek az információk a rendelkezésre álltak az enter leütésekor szóval teljes mértékben igaz rám a tahó jelző

Tisztelt mindenki!

Mint láthatjátok, Ulmo volt olyan kedves, és kirakta a Főoldalra az Irodalmi pályázat linkjét, szövegét, felhívását, miegyébjét.

Ezúton felhívom a figyelmeteket rá, hogy lehet pályázni, olvassátok el

A másik pedig egy felkérés: aki tudja, nyomtassa ki, és tegye ki az iskolájában/ifjúsági házban/könyvtárban/miegyéb helyen, ahol van értelme.
Gondolok itt olyan helyekre, mint:
ELTE (minden szakjára kikerülhet)
Dunakeszi Radnóti Gimi (Ery? )
Pécsi Egyetem
Tata
Győr
Miskolc
Baja
Vác
esetleg meg lehetne kérdezni a Főnix tanodát, h ott ki lehet-e tenni.
Minden létező gimnázium Bp-n és az ország egyéb helyein.

Ha pedig valakinek nem akarják engedélyezni, hogy az adott helyen kitegye a plakátot, akkor kérdezze meg az e-mail címüket és írjon nekem privit, hogy meggyőzhessem őket én emilben

És még egy fontos dolog! Kérem szépen, aki valahol kitette, akkor utána írjon nekem róla egy emilt, hogy tudjam, hol van már.

Köszönöm mindenkinek a segítségét, tényleg szükség van rá!

(Vidékiek: itt az alkalom, hogy tegyetek a LEP szervezéséért, mert most elsősorban rátok van szükség)

Hö... írtam...

Ívek:
1.
Egyetlen szó.
Nem. Egy egész mondat:
Bár,hogy "ott volt" nem számít, kit érdekel.
Provizórikus -
eskü köt- engem is, de az enyém.
2.
Oh igen, a szükségtelenség fájdalma-
Mondjátok,hogy Halleluja, mondjátok mert a szereteté is az.
Oh, igen csonka porzó- hullt szirmú virág. Se.
Seb. Sebes folyam. Sebes folyamba köpött lebukó gondolatok.
Kötött elbukott szívek. Bomlott ívek.
Tudom- de nem számít, kit érdekel.
3.
Felemel a mosolyod.
De nem számít. Érdekel?

Yor monológja
Legelőször eltűnt a mosoly.
S vele mentek napjaink színei.
Mivel mindezt elfeledte,
nem tudott
élni már,
úgy,
ahogy addig, az ember.

Elhitte a játékokat, s játszani kezdte, hogy megvan az elveszett.

Hazudni minden örömünket, s
a nem valók helyett újat találni:
ezt gyorsan megtanulta.

Harlekin.

Persze fogalma sincs a hiányról. Hogyan is
sejthetné meg az érzékelhetetlent?
Azt mondod?
Könnyű volna?
Neki, a valóságosnak, nem futja erejéből.
Még azt is kitalálta, hogy amit senki nem lát, az nem létezik.
Én vak vagyok.
Engem nem lát senki.
Senki, csak az eltévelyedettek,
ha olykor
ide veti őket a véletlen. De
már az idejét sem tudom,
mikor
beszéltem valaki mással.

Úgy értem, rajtad kívül.

Ez itt az örök hó birodalma.
Kell, hogy hideg legyen, másképp
meghalnának az Elfeledettek.
Mert ők dermedtek,
míg valaki rájuk nem talál, hogy
leheletével,
szeme tüzével
életet adjon nekik,
ha mégoly rövid időre is.

Tárnód fölött állsz, amely tulajdonképpen egész világunkat hordja hátán;

Nem is sejtjük, hogy alattunk
ott van a másik,
a múltban megfagyott képek országa.

Ez
az egyetlen kapu.

Én őrzöm az ajtót,
de bárkit beengedek, ha úgy akarja.
Nem a tárnák biztonságára vigyázok.
Itt minden keményebb a hegyek gyökerénél,
és miképp a szél,
sérthetetlen.

Yor vagyok,

a Vak Vájár.

Mondhatni egyszerű a feladatom:
azért élek,
hogy az utolsó átjárót,
ami
megmaradt az embernek,
el ne felejtsék végleg.

Jól van; majd igyekszem 100-ig elszámolni magamban és legyőzni a lobbanékonyságomat... Ha meg nem tetszik valami, legfeljebb becsukom a szemem, jó?
Az alapdolgot fenntartom: lehet, sőt kell is kritizálni mert abból fejlődik az ember; ám lehet egy kritikát így is meg úgy is megfogalmazni... nem hiszem, hogy sokkal több karakterbe kerüljön, ha csomagolópapírba burkolod. Az en bloc leszólást változatlanul nem fogom szeretni, ebben biztos vagyok és a piszkoskodást sem; de majd befogom:) (némileg... assszem... legalábbis).

Snuff: grat! Csak így tovább:) A versedhez meg visszatérek, mihelyt leteszem a lantot mára.

Az alábbi eredetijét még márciusban írtam: többeknek nagyon tetszett, páran szóltak, hogy nem stimmel. nekem sem tetszett, mert éreztem, hogy több helyen nagy a bibi: rím, ritmus, megfogalmazás, stb. SÚ leosztott érte rendesen és igaza is volt. Most mertem igazából nekiállni, remélem jobb lett, mint az előző verzió.

Egy arcképhez

I.
Úgy néztem fel rád, ahogyan
egy festményt figyel az ember.
Saját magányomban voltam
a hűvös templomi csendben.

Szomorúan síró szemek,
időtálló árnyalatok.
Megfognak, nem eresztenek;
bennük várok és hallgatok.

II.
Már másodszor pillantok rád,
szörnyedve tapintom sebed.
Fogod a töviskoronát,
és a lábaimhoz veted.

Másik énem idehozod,
És mint tükröt, elém teszed.
Véred a testedről csorog,
míg csuklódba tépnek a szegek.

Nemcsak tiéd a fájdalom.
Nekem is épültek keresztek.
A magamét kiválasztom,
súlyától a porba térdelek.

Arcom befedi a homok.
Kérek egy segítő kezet,
amivel majd felállhatok:
ezt kérem mindenek felett.

III.
A lelkembe tekintenek
a mélyre hatoló szemek,
majd óvón felsegítenek
a földről angyali kezek.

Torkomra forrtak a szavak.
Parti hullámként megtörtem…
Mert én is megtagadtalak,
akárcsak mások énelőttem.

Vedd le rólam árulásom,
és a gyáva kételyeket.
A Te bocsánatod várom,
ha mások elfelejtenek.

IV.
A templomba ma is járnak,
adakoznak a szegények.
Gazdag bűnösökre várnak
az üres gyóntatószékek.

V.
Hallottalak, Uram, belefulladni
értünk az utolsó sóhajodba.
Éloi, Éloi lámmá szábáktáni?
Én nem akarom ezt mondani soha!

2006-11-22

Kiszhobbit: hát persze. Miközben életem idióta húzásain töprengek tanulás helyett, van rá időm. És köszönöm a kérést, jól esik!

Kiszhobbit írta: álmatlanságom szüleménye egyvelegbe szőve

Hányszor akartam én
elda életet
ó meddig hittem én
hogy egyszer eljöhet
az a világ
ahol
néha a csillagfény utamra hull

Nos idáig értem. Szép a verszene, érdekes a ritmusa, érezni, hogy dalszöveg. De az önrímekre te is figyelj. A téma nem túl eredeti, de érezteti,hogy még kisülhet belőle valami. Legalábbis mikor először olvastam is kiváncsian futottam végig rajta. Az "ahol" és "hull" összecsengése kifejezetten tetszik.

Sokáig vártam én
nem történt semmi
azt hittem elkísér
megtanít majd élni
egyszer talán
vár rám
nyugati tengereknek túlpartján.

Ó meddig kerestem
holdfényes éjjel
mint álmot kergettem
de nem sok reménnyel
már nem hiszem
nem hív
mert elhajózott a köd tengerén.

Na itt kicsit összezavarsz- most a világot kerested, ami olyan hű meg vá, vagy valaKIT. Vagy én vagyok hülye?
Amúgy a 3.vsz ragrímei nem túl kecses megoldások, bár nem vészesek. Amúgy ez csak egyéni hülyeség, asszem Szofitól vettem át, de az ilyen jellegű (-em+-el) keresztrímes sorok, nem túl szerencsések, mert akár rímként is érelmezhetőek, ez a rím viszont rossz.
De hol a az utolsó sor könnyed összecsengése? És vált a verszene is. Teljesen más, és szvsz. az 1. vsz-é jobb.

Nem várhat többé rám
napfény és dallam
hogyha elmondhatnám
egyetlen linnodban
engem ne félts
többé
nyugodtan indulj el a fény felé!

Nem mentem el veled
amikor hívtál
tudtam hogy nem lehet
téged itt sötét vár
időd lejárt
menj el!
S emlékem vidd el a szívemmel!

Na itt állt be nálam a totális képzavar. Nyilvánvaló, hogy valakiről beszélsz, és valakivel azonosulsz, de ez a kezdő sorok alapján kissé kusza. Viszont szvsz. helyreáll a dallam. (Bár érdekes lenne zenével együtt hallani) Uccsó két sorok közel rendben vannak.
A tartalom elég problémás. És nem csak azért, mert nehéz a felfogásom. Sokan sokszor ugyanígy...
De ne add fel! Ebből még jó is kisülhet. Csak a pózokat kell elhagyni. Semmi értelme a szentimentalizmusnak.


Légy jó!

Emberz, akik most itt olvastok, hadd magyarázzam egy kicsit a bizonyítványom: nem akartam senkit sem leszólni vagy megbántani, sem Arlith, Alcar, vagy más kritikus (pozitív értelemben) ellen nem szóltam az alábbi megjegyzésemmel, azt megtettem volna egyenesen az illetőnek címezve, vagy inkább eleve meg sem szólalok. De nem szólt senkinek, akár a Beszélgetések topikba is írhattam volna, csak kritikákról itt esik szó és úgy általában a Kreatív szekción belül.
Gondoltam, mielőtt félreértések születnek belőle, kicsit fecsegek ezügyben.

Amúgy pedig vers. Pályázatra írtam, mint azt a múltkorit, amivel végülis második helyezett lettem az iskolán belül (igen, ezt dicsekvésnek szántam legalább végre van valami, amivel én is büszkélkedhetem).

---

December

Decemberben nagy a szél, s a hó,
Nem úszik a folyókon sok hajó,
Izzik belül a kandalló parazsa,
Fagyott köveken kopog négy lópata.

Ki-kilesünk a párás ablakon,
Odakint ősz nénik ülnek egy padon.
Míg ők ott a fehér hidegben ülnek,
A párába rajzolunk apró kis képeket.

Hull a hó, mint pikszisből a cukor,
Kint megszeppenve ül minden bokor,
Örökzöld ágaik kicsit elnehezedtek,
Tövükben riadt varjak feketéllenek.

Megszólal egy törékeny kis dallam,
Valahol... valahol már hallottam.
Anyu sürög-forog a konyhában,
Finom illatok után menne a lábam.

Szürke cirmos suhan el lábam mellett,
Apa jött be kintről, egy fát cipelget.
Megrohanjuk gyorsan, mi, a gyerekek,
"Apu! Láttál már ilyen szép telet?"

2006. november 16.

Verset is hozott valaki a véleménye mellé? Alcar, ha lelépsz se szabadulsz meg ettől a vitától, sőt, befejezetlenül fog benned maradni. Amúgy meg ne veszekedjetek olyan dolgokon, ami nagyrészt mindenkinek egyéni megítélés és magánvélemény kérdése, mert az ilyen esetekben elég ritkán fog 20 ember közös nevezőre jutni.
(a topic pedig az enyém muhahahaha a drágaságom májpressössz stb)

Dodie voltam 100 évben egyeszer

Eddig nem akartam beleszólni abba ami itt megy, pedig páregy ideje akárhányszor benézek itt feszt áll a buli.
Nem akarok megbántani senkit, de ez már szerintem közekít ahhoz az esethez amikor a veszekedő/vitatkozó felek már azt se tudják hogy min veszekednek/vitatkoznak.
Úgy látszik én tényleg csökött agy vagyok ha nem bírom felfogni de már belekavarodtam. És sztem nem vagyok egyedül. Most bárki mondhatná hogy ha nem teccik amit itt látok akkor ne nézzem, csak elszomorít hogy ez megy itt már hetek óta. Én szeretem ezt a topikot és titeket is szvsz haggyátok má abba és írjatok verseket!!!
nem lehetne valahogy úgy megoldani hogy nem fikázunk és senki se megy el ???
ALCAR MARADJ!!!!! szükség van rád itt!!!!!!!

Arlith: ha megkérhetlek kritizálnád az én verseimet is (ha érdemesnek tartod őket rá) megtisztelnél.

Milyen kár, hogy egyes kritikákról ugyanígy már nem lehet kritikát mondani

...Az alábbit hívják kritikának, csókolom mindenkinek a kacsóját. (a hölgyekét...) Segítő szándékú, nem bántó és nem támadó, nem is lefikázó, és mégis tud vélemény mondani.

Na, gondoltam akkor én mondok valamit a versedről. Nem ismersz,úh szólok előre, nem szoktam buksizni senkit.

Turaglar i Elvellon írta: Natura
1.
Bámulok kifelé a hatalmas ablakon,
Mit kéne javítani ezen a világon?

Ragrím, ejnye-ejnye. Ha igényes vagy, elkerülöd. Kissé közhelyes verskezdés, folytatás ue.

Szürke az ég, nincsenek felhők,
Hópihék szállnak, mint a leejtett kendők.

Lásd feljebb.

Ahogy földet érnek, már el is olvadnak,
Elszállnak hamar, mint a pillanat.
Elillannak felettünk, csakúgy mint az élet,
Van-e a Földön még örömteli lélek?

Komolyan gondolod? én úgy érzem ez póz.

Nem csinálok semmit, felemészt az unalom,
Elmémben bolyongok, úttalan-utakon.
Szavakon kívül, mást nem találtam,
Érzéseim tömkelegét rosszul koordináltam.
Hiába kiabáltam, veszettül ordibáltam,
A megoldást, akárhogyis sehol sem találtam.

Itt vált a verszene. Innentől inkább egyéninek nevezhető, bár nem mentes közhelyektől, de kicsit jobban interpretálod. Beindul, nem döcög.

Nem vagy reménytelen eset. Tanács: óvakodj az önrímektől, ragrímektől és a páros rímtől. Próbálj elszakadni tőle.
És fontos! Nem sértés, nem is kritika- ez csupán az én véleményem. És ahogy mondani szokták- milyen alapon b*szogatok bárkit is. Gondold át, ha nem tetszik, ne vedd figylembe.

2.
Bámulok kifelé a hatalmas ablakon,
Mit kéne javítani ezen a világon?
A hópihék szállnak, hidegebb a levegő,
A fagytól már nem jár a hegyre a libegő.
Földet érnek a pihék, s összekapaszkodnak,
Erősek lesznek, többé nem panaszkodnak.
Átveszik az uralmat a mi világunk felett,
Mint oly sokszor a természet, megint megleckéztetett.
Küzdünk ellene, s nem látjuk be soha,
Akkor győzünk ha engedi, hisz ő sem ostoba.
Vagy elpusztít minket, vagy lágy ölébe fogad,
Lehet hogy ételt ad, vagy otthagyod a fogad.
Én nem változtathatok, csak a természet teheti,
Az életnek végetvet, vagy fellegekbe emeli.

Nos ez sokkal(!) jobb mint az első változat. Erősebbek a képek, kevésbé erőltetett. De a tanácsom ugyanaz.

off: tényleg... milyen alapon...?

Szofikám: Téli délután: Imádlak tudod, de a két vsz uccsó két sora egy kicsit csúnyán reccsen össze. Bocs

Te biztos jobban tudod, hogy én jobban tudom. Ezt a kört én is lefutottam.