Versek

amondó vagyok, őróla. (de mit pofázok bele?)

Wazze, Artemisz, ez zsír. 8O (Mondjuk szvsz lehetett volna benne vagy több központozás, vagy egy sem, így kicsit összevissza érzésem van, de egyébként király.) Kiről szól?

A nemfelejtés margójára (2005.09.20)

Ha most jössz csak rá, rég mi volt a szép
mily szánalmas vagy puszta szóbeszéd
Ha tudod, akkor mi lett volna jó
másodszor nem ugyanaz a folyó
és ha hitted, hogy megbocsátható
túl sok regényt olvastál kis bohó
Méltán nevet ki ellenség barát
képtelen vagy feledni egy hibát
Mit vársz mégis? Teljes feloldozást
El nem tüntetheted a foltvarrást
nézz magadba; lásd, mivé tett a lét
majd nem kérsz eztán mástól feledést
Kínlódj! Sorjázd hát vétkeid, buta
oly mindegy az! Úgysem tanulsz soha
kutass gyógyírt meg nem találod
tetteid mind hiába bánod

Hányszor gyilkoltál öntudatlan
döftél tiportál számozatlan
lelket loptál, reményt raboltál
álmot szerelmet félredobtál
szelíd intést tűzre vetettél
hazudsz ha azt mondod: szerettél

Most eredj hát ha bírja lábad
élj ha élhetsz ki sír utánad
ne szólj ha látsz ne sírj ha láttál
ha százszor jó szót nem találtál
a nap lenyugszik s a tarka éj
csillagos lesz nélküled is ne félj
emlékek sok fényes mázas cserép
és egy hang mit majd számonkér az ég
Mire vársz: fuss feledd a múltat
nincs már ki vár végén az útnak
felejts kacagva mint tetted akkor
tudtál aludni most mért nem alszol?

Nem kérik vissza a harminc ezüstöt
hasítsd fel arcod, zúzd szét a tükröt
ki belenézett az is te voltál
ne keress szót hová fajultál
És hogy más mit tett az nem te dolgod
hogy megbocsájt-e nekik a világ
ha te bezártad más előtt az ajtót
neked sem lesz már békés éjszakád.

Hejjj mi a kő tyúkanyó kendermag, azt se mulatós hetyerutya hajjjj.

M


Segítő jobbom
Ha eltöröd, legalább
Szemembe hazudj!

2005.09.19.

48
Álmodj a messzi hegyekről amiket otthagytak az éjjeli lepkék
napfény mosta szemeikben az eltorzított múltidő
és mindig amikor leoltják a lámpát szétverik a kék térfényt
olyankor orgonaillat szálldos a borospoharakban
a bögrékben felvillan a hajnali félfény
aztán nappal könyékig gázolunk a fotonsárban
arcunkon a szép remények keresztjével te
aludj mélyen álmodj szépet álmodj nagyon-nagyon szépet.

VI.

Nézzétek: elhagytam egyetlen egyszer,
aztán ezerszer kívántam őt vissza;
most torkom a tömény szégyent issza:
ezt ki nem mossa semmiféle vegyszer.

Nem a végzeté: sajátod a kezed,
ostoba lehetsz tolvaj szerelemtől,
szívvel hívod az eszed és ebből
tudod meg: a véletlent feledheted.

Csak az bánthat meg, ki igazán szeret,
nincs oly orvos, ki bevarrná e sebet.
Vak felejtésbe fon lassan az idő,

csak sodor, míg volt-nincs emléket sző.
Nem kell feloldozás, megteszem magam:
Fenékig ürítem méregpoharam.

2005-09-19

Látással égették belém. Óh Ember Fia! Hol voltál akkor?

Deszkák közti rés, halált vetít e nap.
Behunyom szemem, de a borzalom hasogat.
Végtagjaim megmerevednek de a borzalom nem múlik,
Látom a gyilkosokat, de ők nem látnak engemet.

Érzéketlenül sóhajt fel a kútból a víz.
A Kutyafejűek mindenkit megölnek.
Égő nyilaik ember húsba fúródnak.
Dermedve állnak kint, és várják a kegyes halált.

Nincs messze tőlem az-az égő boglya,
Mely mellet kis ideig takarásban van a síró kisleány.
Halott anyja felett, könnytengert záporoz rémülten.
Nem segít senki, s én sem merek egy tapodtat sem menni.

Nemsoká csend ül ki mindenen, csak a tüzek lobognak.
Nem sír már a kislány sem, s a szívek nem dobognak.
A patak kilépett medréből, testek kényszerítik idegen útra.
Emberek bújnak elő, kiknek ma még nem volt a halál a sorsa.

Istenem! Mit tett e nép, hogy így bünteted?
Mert szinte minden falu elnéptelenedett.
Hol rontott? Talán ellened támadt!
Vagy nem volt elég a Hozzád fűzött ima, s bűnbánat?

Nem tudom merre induljak a kétségbeeséstől.
Hol keressem táplálékom a szédítő éhségtől.
Merre meneküljek a pusztító dögvésztől.
Hová bújjak? Ott, éhes farkas szájak várnak.

Felagund írta: Ezt holmi bölcsészek úgysem érthetik meg soha :biggrin2:

meg ezt a bölcsészesen kizárólagos gondolkodásmódot sem érthetik meg holmi zarándokok

amúgy tényleg jó, Ádám:)

köszi, Mau Akkorhát mégis le7 belőle kocka :hello:

Erda, a Valóság, a Húsz és az Álmok... tényleg jók. Szvsz jót tesz neked a rímtelenség. Igen, fejlődőképes vagy. De amikor felfigyelek rád, mindig lelombozódom a következőktől - az olyanoktól, mint a Kosztolányi- hommage. Ez csak szvsz, nem egyetemes értékítélet, és szeretném, ha nem a ledorongolást, hanem a dícséretet hallanád ki belőle

Ja és Mau, én észrevettem a vitatémában a ciklikusságot. Akartam is utalni rá, h ez így van jól, h időnként vmi felkavarja az állóvizet és véleménynyilvánításra készteti az embereket

Ádám: wazz :up: (az élettanos mindenedet... )

Ezt holmi bölcsészek úgysem érthetik meg soha :biggrin2:

Dodie: ez a flémnek indult erősen érzelmi töltésű mércedefinícióhalmaz alighanem a fórumon és a csapatban felgyülemlett feszültség kisülése + némi félreérzés eredménye. a véleményemet fenntartom, a fejlődés lehetősége mindenki számára adott, örülök, ha ilyesmit látok, mint például Erdánál, aki fellett alighanem jó páran elsiklottak a nagy érzelemviharban
Den, ha visszaolvasol, látod, hogy egy alapvetően jóindulatú csipkelődésnek indult megjegyzést vettünk (általános alany, wazz) a kelleténél komolyabban, aztán meg egymás reakcióit, és ezt igyekeztem a pillanatnyi indulatból táplálkozó tömény és végtelenül vulgáris anyázás helyett általánosító és némiképp nosztalgikus (páran gondolom észrevették, ha nem, akkor sikerül rejteni, jól) hol-van-kétezernégy-csodálatos-tavasza-ízű esztétikai definícióhalmazzá alakítani, hogy legalább a hidegzuhany-jellegét megpróbáljam elvenni a dolognak.

Más. Szofi: vsz inkább használnék kötőjelet, mert az eredeti kockadefiníció nem engedi meg a központozás használatát, összetett szavak tagjai közötti plusz kötőjelek (főleg, ha írói leleményről van szó) azonban bőven előfordulnak. (legalábbis Fox így jellemezte nekem anno a dobozok előállításának szabályszerűségeit )

Szóval, majdnem elfeljtettem, amit legelőször mondani akartam, márminthogy Erda, tetszik ez a valóság-cucc („kövezzetek meg egy posztmodern őskeresztényt…” (kopprájt Rtz&fqq) ), és nem azért mert konvergstílus, hanem mert kifejező; különösen érdekesnek tartom azt, ahogyan a nagy szavaktól (halálra tagadott könnyek / törött tükördimenzió / apokalipszis) eljutsz a duplacsavarral felpezsdített már-már-közhelyekig (vagyis inkább mondanék közhelyélet-képeet), mely közöket ezáltal áthelyezel, jól.
a másik móka dolog ebben a szövegben, hogy az első felében soronként váltogatod a külső és belső (kozmikus és emberi) jellegű képeket, bár kicsit mintha törést okozna, hogy a vers közepén ezt elhagyod. a vége viszont ott van, mintegy egyetlen akkordban egyesítve a két síkon folyó pusztulást, egyszerre éreztetve a most-élet kilátástalanságot és a könyörtelen tényt, hogy mindent túlélünk. ami valahol egyesít magában mindent, amit csak pozitívnak és negatívnak hihetünk.
egyszóval jól van megírva, no. és ez az, ami számít. nekem.
nemigen tudom eldönteni, a kocka és a szimplán-csak-rímtelen vajon egy vers-e vagy sem, bár én arra hajlok, hogy a kettő együtt nem lenne önmagában teljes, úgy, ahogyan a kettő külön, ergo önálló szövegként nézem őket, ha nem baj
a húsz címet (verssort?) viszont nemigen tudom hová tenni.

no, a sok hasbalyukgépelés és billentyűzetkattogtatás után: hoztam ilyen versnek látszó objektumot, pillanatvetületet, hívjátok, ahogy akarjátok


Megjegyzés: azért van ott két dátum, mert akkor született meg a végleges kockaformájú darab, hosszas fejtörés után végtelenül egyszerű megoldással.


üdv:
-- Mau

akinek írtam az úgyse fogja elolvasni, és soha nem fog rájönni, hogy hozzá íródott, és ez így van jól.

Álmok buborékai szállnak
a Rákóczi úton
egy kislány teremtményei ők,
de már senki sem kíváncsi
rájuk.
Már nem kellenek, elszállnak,
elenyésznek.
Jöjj! Jöjj felém létsíkok
szakadt vándora!
Találj meg, s váltsd meg a világot
helyettem is.
És hozd vissza a buborékokat.
Had lássam, hogy vonaglik rajta a fény.
Had bűvöljön el a színek keringője még.
Aztán eressz el, hogy elszállhassak velük
én is, és fuss tovább,
váltsd meg a világot máshol, más helyett.
És lőn sötétség...

Nesze... ))
Mosogatás? Blöeeeee...

A téma régi; a forma mégse kocka, mert egy karaktert elszámoltam, így az eredetit közlöm.
(Kivéve, ha a vessző is karakter, de tudom, az nem le7 benne. Mind1, ami nem m1, ne erőltessük )

manikűr

én csak turkálgatok
a kézlevesben, amíg
a csetres öntisztul

Vajon melyik háztartási foglalatosság képe sejlik fel bennetek?!

Remélem, Alcar, remélem:) Ez nem csak a ti vitátokra vonatkozott, hanem arra, hogy egyre több az elmérgesedő vita itt a fórumon.. na de ne offoljunk, az utcsó versed nekem nagyon tetszett:)

Kisunokám: nem a flame a divat. remélhetőleg. És remélhetőleg UTOLJÁRA kell elregélnem, elhárfáznom, ellantoznom, t...m tudja mit: MAU-val befejeztük ITT a vitát.
Ugye érthető, és nem kell többször ezt beírnom?
örök hála.

F*szom a vitákba. Ami nem teccik, ne olvasd, a mi teccik, olvasd, dícsérd, magasztald, csak ne vitatkozz itt, mert esetleg van akit NEM érdekel. Problemo, privát üzenet, arra van:) Hogy ami sejthetően nem érdekel egy egész topicot, azt is kiadd magadból ^^
Ja, persze ez nem kifejezetten Maunak szól:) Volt már itt meddő vita, lesz is, a stílus mondjuk változik, ahogy befészkeljük magunkat ide, és egyre nagyobb lesz a szánk is, igaz? Régen még tojáshéjon jártunk, ma már a flame a divat:)

Mondd meg a frankót, attól leszel k*rva art

V.

Mind, ti szüzek és hetérák, jöjjetek:
mérjétek hát magatokat hozzá:
Ki így, ki úgy, de nem váltok azzá,
mert olyan, mint ő, csak egy született.

Próbáltok hívni a csábító selyemben,
mosolyt kísérve búg hangotok, kacér
intéstek, rezgő pillátok mit sem ér,
hogyha nem tudtok hallgatni szebben

mint ő; mert a némaság sokat beszél,
többet mond, mint a puszta szenvedély,
hallgatag pillantás: tiszta szerelem,

szó nélkül súgja: ezért elhiszem.
Hát fedjétek be meztelen kebletek:
Csak ő létezik: nekem nem kelletek.

2005-09-17

Nagyon szépen írtok és nagyon jókat!

Előbbi vitához annyit, sztem az olyan versek, amiket szívből írnak nem lehetnek rosszak.

jacopo: persze igazad van, de én csak az szvszemet írtam, le mert miért ne:) szal nem általánosítottam:DD /te papírtapír/

Alison, ez nagyon kedves:))))

Talán klisé, de legalább szívből jön.

Alant olvasható, hogy befejeztük ß) Sztem majd még beszélünk róla, a téma megérdemli, csak másként:)
Újabb.

IV.

Noha igazán nem sokat számít,
hogy éppen milyen felettünk az ég:
tündöklő nappal, vagy éjjeli sötét.
Mégis, ez a penge belőlünk hasít

szeretet-bánat vászoncsíkokat,
melyekre könnyet vagy örömet fest
igazi élmény vagy szálló képzelet;
Lásd, ennyit tehet velünk a hangulat.

Ránk is hat, belénk feszül az ellentét,
ha sírva köszöntöd a Napkeltét
és kacagva intesz a sápadt Holdnak.

De hogy milyen időt hoz a holnap…
Borúsat-derűset, hűvöst-meleget:
Ha igazán szeretsz, fontos nem lehet.

2005-09-16

/Emlék-szerelem/

Úgy fáj mint még soha,
mintha minden elveszett volna.
Elveszett egy tiszta érzés,
mégsem viszi magával a feledés.
Semmi sem marad meg bennem
és a fájdalomé lett az életem.
Nem menekülhetek,s talán nem is akarok,
mert álmaimban talán boldog maradhatok.
S ha életemből el is tűntél,
ami voltál,örökre részem lettél.
Ezért kell örökre maradnom,
hisz örökre szeretlek ha álmodom.
Álom vagy csak,vagy való voltál
bennem örök nyomot hagytál.
Mást soha többé nem szerethetek
hisz akkor örökre elveszítelek

Azt hiszem hiábavaló minden ilyesfajta cívódás...egy ilyen társaságban ennnyi ember között,a sokszínűség és a sokoldalúság miatt nem fordulhat elő,hogy mindenki mindenkit kedveljen illetve,hogy minden itt megjelenő mű mindenkinek elnyerje a tetszését.Valamint szerény meglátásom szrint a legtöbb vers nem is mint konkrét irodalmi alkotás jelenik meg,hanem érzéseink közvetítői barátaink felé,és mint ilyenek sokszor nem lehetnek tökéletesek...
Legyetek jóóóók és írjatok mííííííííííííííííííínél többet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Tolerancia, emberek, több toleranciát:) Nem kell a saját normánkat, értékrendünket ráerőltetni másokra és egyetemessé tenni - ha valamit, akkor ezt megtanultam Jacótól a Mecsi-incidens kapcsán: köszönet érte minkét embernek, és tisztelet.

Férjünk meg egymás mellett, a sokszínűség a legnagyobb erényünk, szvsz.

Személy szerint jószándékúnak tartom Mau hozzászólását. Ilyen a stílusa, ilyennek kell elfogadni, és van abban igazság, amit mond. Persze máshogy is megfogalmazhatta volna, és Alcarnak is lehet rossz napja/életciklusa, amikor hajlamos bizonyos dolgokat túlreagálni. Nem akartam beszólni senkinek, pusztán véleményt nyilvánítottam, a személyeskedés sem állt szándékomban. Amennyiben túlléptem ezeket a határokat, elnézést kérek.

Szükségesnek tartom egy az egyben idézni itt, amit Anci írt az MTT belső ügyei-ben, más témáról. Azért az egészet szúrom be, hogy ne vesszen el a lényeg és a szellemiség a kiemeléssel.

Ankalimon írta:

A helyzetről általában:

Az MTT körül kiformálódott közösség a maga módján páratlan jelenség. Önszerveződő módon, bizonyos közös értékek egymásba való felismerésére alapozva fiatalok egy meglepően nagy csoportja talált egymásra, és számunkra ez a közösség az életünk nagyon fontos színterévé vált.
A kezdeti eufória (az első 1-2 év) után azonban repedések mutatkoztak a konstrukción. Az elégedetlenség első hullámában sokan ráébredtek, hogy az egymás iránt érzett szimpátia, és a közösségnek a más rokon lelkekre való rácsodálkozásra épülő melegsége nem elég. Sokszor tartalom nélküliek az ölelések, sokszor üresek, a „szeretlek benneteket” felkiáltások. Az akkori válságnak az volt a kulcsa, hogy sokan az elvont közösség-fogalomtól várták vágyaik beteljesítését, és morcosak voltak, ha magától nem reppent a sült madár a megfelelő testnyílásukba. A megoldás nem volt olyan nagyon bonyolult, és ennek következtében az MTT mint közösség megmenekült a felbomlástól. A feloldás akkor jött, amikor az emberek jelentős része ráébredt, hogy csak valódi barátságok, kis baráti közösségek teljesíthetik be azt az ígéretet, amit az MTT nagy közösségének emelkedett hangulata felvillantott.
A mostani válság már egy szinten magasabban zajlik, noha a végső lényege ugyanaz: sokan olyan rosszul érzik magukat, hogy a közösségből való teljes távozást fontolgatják. Az MTT környezetében mára 4-5 szorosabbnak tekinthető kis baráti közösség formálódott ki. A nagy közösség tagjainak mintegy fele beletartozik valamelyik közösségbe, vagy azok perifériáján körözve szeretne bekerülni egyikbe-másikba. A legfőbb problémát az okozza, hogy mostanra ezen közösségek belső összetartó ereje már-már erősebb, mint az a különös „egymásratalálás” hangulat, ami az MTT-t jellemezte. A csoportok kisebb-nagyobb mértékben eltérő érdeklődésű, értékrendű, szellemi irányultságú emberekből állnak, és jelenleg a kisközösségek belső élete még inkább felerősíti ezeket a különbségeket, és megerősíti a tagokat abban, hogy az ő értékrendjük a helyes. Elsősorban ennek köszönhető, hogy korábban elképzelhetetlen módon lecsökkent a tolerancia, és felerősödött az egyes emberek, vagy kis közösségek normái dominanciájának vágya. Sokan érzik ezt, és érzik magukat nagyon rosszul tőle. És persze most sem olyan nagyon bonyolult a feloldás mikéntje: ha elég sok ember, csoport ébred rá tudatosan vagy tudattalanul, hogy több minden van, ami minket összeköt, mint ami szétválaszt, ha a kisközösségek, és az emberek képesek lesznek felismerni, elfogadni netalántán integrálni mások értékeit, akkor a közös álom megmarad – ha nem, akkor az MTT, mint közösség darabokra szakad, majd szép sorban egyenként eltűnnek a maradványok is a jelenlegi anyagias, elidegenedett világ forgatagában. (Ettől persze az MTT mint szervezet megmarad, és akár még évtizedekig üzemelhet, de az már egészen más lesz.)

Az őszi-téli-tavaszi-nyári találkozók ezért fontosak most: szeretnénk, ha ezek lennének azok a helyek, ahol egyéni és csoportszinten adhatnánk magunknak egy esélyt, hogy felismerjük/megismerjük/elfogadjuk/integráljuk egymás értékeit, rácsodálkozzunk mindarra, ami mégiscsak közös bennünk. Ezért volna kellemetlen, ha egyének, vagy akár egész csoportok távol maradnának az őszi és a téli találkozótól akár azért, mert korábbi rossz tapasztalatok miatt félnek az események ismételt elszabadulásától, akár azért mert attól tartanak, hogy az előbbi ellenében formálódó tüncjugend elviselhetetlen diktatúrát vezet be.
Egyik sem lesz. Aki eljön, az azt fogja ott találni, amit magával hoz, meg amit másokban felfedez.

Erda: DDD

Bocs, nem bírtam ma magammal...

III.

Odaadnám az örök ifjúságot,
ha tehetném, de olyan nekem sincsen;
Másban-másként rejlik az én kincsem:
szívbe zárt mosollyal őrzöm világod.

Verseimben így marad az arcod,
neked szövődnek egymásba a szavak,
s ha halálomkor végleg elhallgatnak,
nem élem meg úgy, mint csúfos kudarcot.

Magamnak tudlak, magamnak őrizlek,
téged mutatnak a sorvégi rímek,
így leszel számomra halhatatlan.

Csak az ihlet súg most olyan halkan.
De akkor is te vagy az örök múzsa,
ha emléked velem száll nyugovóra.

2005-09-15

azértis szétflémelem az oldalt és verseket rakok a verses topicba! vagy valami hasonlót...

Szeptemberi napsütés
[size=9:pu44wxsj]/Kosztolányi után szabadon/[/size]

Ágak között rezgő szavak
halált lehellő furcsa kétely
téglavörös mélybe hulló fájdalom
bánatos mosoly táncol a csenddel

Valóság
[size=9:pu44wxsj]/Rímek nékül de azért szeressük/[/size]

halálra tagadott könnyek
törött tükördimenzió
apokalipszis
merengő szemek
vért síró ég
paradoxon téveszmék
feladásba fagyott álmok
rózsaszín kontaklencsé
hitevesztettség
élet

olorin.papa: először nekem sem ment, de rájöttem a megoldásra! kikell emelni és akkor fehér alapon kék lesz! bár lehet, hogy nem volt sok értelme elolvasni. de mégis végig szenvedtem, úgyhogy nem tudom megállni, hogy ne szóljak hozzá.
szóval először is veszettül meglepődtem, hogy minden tele van olyan írásokkal, amik kiérnek a lap széléig, másodjára megkerestem, hogy hol kezdődik a dolog és elolvastam.
Mau: ez az oldal nem arról szól -szerintem-, hogy minél nagyobbat szóljunk be egymásnak. szerintem a versek megitélése szubjektív dolog és kulturáltan, bunkóság nélkül is meg lehet mondani, hogy melyik tetszik és melyik nem. és még ha ez a része nem is megy, marhára nincs értelme ilyen kicsinyes módon teleírni a topicot az igazadat bizonygatva és a többieket sértegetve.
ennyi. üdv: Den

Hülye idő, fuss el véle:
Mau-Alcar: szent a béke, DDD