Versek

Hát ez az iménti meccs mekkora @

reakció:


amúgymeg:

through eyes of pulsing time
we have fallen beyond the mist
of mystic foreign words’ long list:
like ‘soul’ and ‘love’ and ‘while’.

200509142235

egyszer mondtam csak igazat, akkor is megköveztek érte
(Eco: Baudolino után nagyjából kötve)

üdv:
-- Mau
fenébe, hogy a narancsszínű T.hu-n nem látszik a zöld. pedig zöldön tök szépen nézett ki. asszem kénytelen leszek visszatérni.

Mau!
1) Fogalomzavarban vagy. Nem fröcsögtem. Nem tetszett a szóhasználatod. Ha neked jogod van szutykozni, nekem jogom van arra, hogy az ne tetsszen.
2) köszönöm szépen a kioktatást, legközelebb, ha szükségem lesz rá, okvetlen téged foglak megkeresni.
3) Nem, semennyire nem ismerlek. És ha nem érted, hogy mi bosszantott, sajnálom.
4) a "rajongótábor" megjegyzésed egy oltári nagy bunkóság volt.
5) Szedjél andaxint.

Részemről a téma lezárva: nem óhajtok vitázni. Nincs kivel.
Alcar

Mau!
Szvsz te sem szereted a saját verseidet, ha ilyen színnel írod be... :deal: (én nem tudtam elolvasni... :eek2:

ó, közhelyest írtam? bocsánat, a konvencionális kifejezés jobb lett volna. mindenesetre csak annyi, hogy ezek mind-mind olyan formák, amelyek megfelelő tartalom nélkül csak üres tökharang, hogy aranyat idézzek, és persze kongathatja az ember, esetleg elbűvölheti vele a ritmuséhes hallgatóságot. a ritmikával/rímekkel előállított rendezett forma, mint olyan, igazából nagyon szésőséges esetektől eltekinve egyfajta, a szöveg auditív befogadását elősegítő eszközként jött létre. mivel a mi jelenkori (és főként internetes) kultúránk azonban elsősorban írásbeli szövegbefogadás-módokat használ, ezért az ilyesféle formák nagyrészt csupán színesítő, ill. stíluseszközként jelennek meg. ergo, hogyha nem adsz olyan plusz tartalmi mondanivalót, vagy kifejezésmódbeli újdonságot (ködösítést, nyelvi, képalkotási csavarokat, akármi) a közönségednek, akkor az olvasottabb része valószínűleg vállat von és azt mondja, hogy nagyon szép, nagyon jó, rímel, ritmusa is van, mittomén, de ezt már írtad – vagy mások írták, igazából felejthető. ez persze nem azt jelenti, leszögezem még egyszer, mert úgy látszik, nem jött át, hogy az esemény háttere nem lehet nagyon szép vagy komoly érzés, lelki trauma, emberi gondolat, amit-akarsz, én kizárólag a SZÖVEGEKRŐL és a szöveg kifejező erejéről beszélek. komolyan, imádom, ahogy elbeszélünk egymás mellett.

Jacopo: a klisékkel alapvetően semmi baj, amíg a helyükön vannak (mi vagyunk tőlük messze, na jó, ez így nem igaz, csak nem tudtam kihagyni) csak annyi, hogy a kliséhasználatból adódó redundancia egy mennyiségen túl (szerintem) idegesítő, és egy bizonyos töménységen túl vsz nem egészséges egy topikban, sem más hasonló jellegű fórumokon, amatőrművportálokon, akárhol, persze mivel annyian annyifélék vagyunk, és verselésszempontból annyiféle szinten és irányban állaunk, ez alighanem elkerülhetetlen, és persze lehet saját szűrőrendszert alkalmazni, ahogy alighanem a legtöbben akár csak tudat alatt is, de tesszük.

(a nemzeti dal szerintem se valami nagy szöveg, és a legtöbben vsz inkább múzeumi tárgyként (történelmi emlékként) szeretik, mint mélyenszántó szövegként. P akkor és ott jó helyen volt, de költőként nem sokra tartom. a népiességet meg meg kellett volna hagyni a maga helyén, a pusztákon és a parasztházakban, mert onnantól kezdve, hogy a pesti lapban ilyesmiket publikálnak, onnantól kezdve oda az autenticitása a dolognak, és abszolút mesterkélt lesz az egész. de hát mindegy, így jártunk, P bácsi most tananyag, és ez persze magánvélemény.)


visszatérve.
mindegy. tudom, menjek az én drágalátos kassák mesterem jó édes anyjába, nem kell mondani, végülis miért ne.
annyi csak, hogy nagyon jó, hogy egy alapvetően kedves csipkelődésnek szánt szóból majdnem szabályos flamewar lavinul a topikra, csak mondjuk nem hittem volna, hogy ezt pont te fogod elindítani, aki alapvetően (azt hittem legalábbis) valamennyire ismersz engem, az egész hozzáállásomat, az, hogy marhára nem baj, hogyha rímel egy vers, vagy sem, csak mondjon már valami olyat, amit én nem– tudok, szólok, akármi, hogy legyen benne FANTÁZIA, és neked sem mondtam azt hogy nem volt egy jó sorod sem, ha most jöttél, és felháborodsz ezen, megértem, elmondom, hogy nem kell félni, hogy az ártatlan lelkecskédbe taposok a nagy otromba negyvenegyes szavaimmal, mert k.ra nem akartam semmi rosszat ezzel az egész marhasággal itt, ha már specifikus jelentést tulajdonítasz egy szubkultúránkban univerzális szónak; sem azoknak, akik tudnak verset írni, sem azoknak, akik nem, de szeretnek (általános alany waz, de ha nagyon belém akarsz kötni, akkor itt-most felhívom a figyelmet, hogy itt van egy gyenge pont, tessék, még célkeresztet is rajzolok magamra +)

szóval csak annyit szerettem volna mondani, hogy köszöntem az (én)kritikát, illetve a jobbára szánalmas fröcsögést, legközelebb nem zavarom a köre- bocsánat, a rajongótáborodat.

bocsánat az idegen-szavakért, kérdezni nem szégyen, beszélni is úgy tanul az ember lányafia. én is.

üdv:
-- Mau

Bea: egyetértek. Jaco: veled is.
Szofi: miért haragszol???
Elnézést, hogy megint egy klasszicista szutyokkal hozakodok elő (igen, a sajátomra azt mondok, amit akarok), még akkor is ha egyesek szerint ez közhelyes. (valaki magyarázza már el nekem, csökkent értelmű medvebocsnak, amúgy hogy a rákba lehet egy VERSFORMA (hexameter, szonett, stb.) KÖZHELYES???
Nnnna. Akinek nem tetszik az alábbi forma, ugorgyon, jó nagyot.
Csók.

II.

Viharos csókokkal válaszolok.
Fülembe súgod: egészen akarlak!
Türelmem nincsen, várom, mit adnak
a forró szavak és izgató illatok.

Szédült vagyok, erőtlen és kába,
védekezni, ellenállni képtelen,
hisz’ magadtól adod, önként elveszem:
gyengeségem tiéd, így hiába

is próbálnék lemondani rólad,
s még ha meg is bánom majd utólag,
minden percét kikönyörgöm újra,

hogy ott lehessek veled, hozzád bújva.
Csókod kértem én százszor és ezerszer;
Függővé tettél: erre nincs ellenszer.

2005-09-15

én nem értem, mi baj a "klisékkel", sőt, szerintem már maga a "klisé" fogalmának definiálása is egy elég vicces dolog lehet. tekintve, hogy egy szöveg önmagában nem jelent semmit, csak azon keresztül/annak, aki olvassa (annak viszont előre nem meghatározható módon akármit jelenthet, bár vannak valószínűbb és kevésbé valószínű olvasatok), szerintem nagyjából minden efféle szövegelés hitvitának minősíthető, ami szvsz tökfölösleges, mert csak sértődések vannak belőle.

formai vitákat meg lehet folytatni, az némileg 'objektívebb' alapon áll, persze azt is minek - ugyan már, ki mondhatná meg, hogy mi is igazából a szép és jó rímelés, például. hogy mi a divatos a trendi értelmiségi körökben, azt meg lehet mondani, de szerintem mindannyiunknak jobb, hogyha nem tartozunk oda.

és ez az egész úgyis csak egy rohadt hitvita, nem nagyon tudunk érdemben mit mondani egy szövegről. attól, hogy nekem nem tetszik valami, másnak akár élete értelme lehet - nekem pl. baromira nem tetszik a nemzeti dal, ehhez képest sokan lelkesednek érte -, végsősoron minden csak attól függ, ugye, hogy milyen jelentést akarunk belelátni a dologba (és még véletlenül sem attól, hogy maga a szerző mit akart "kifejezni", ha akart egyáltalán ).

mindegy, erről most nem írok többet, mert fáj a torkom, lázas vagyok, és különben is, már biztos mindenki alaposan besértődött.

alcar: imádom a gúnyolódást. mondtam már hogy kedvellek?

részemről annyi, hogy nem a rím a baj /bár a ragrímtől én is rosszul leszek/. mindenki úgy ír, ahogy szeret, és nagyszerű rímelő versek vannak. amit én nem bírok azok a klisé: szép a naplemente, annyira szerelmes vagyok, és annyira szeretlek, hogy nagyon nagyon szeretlek, és az úgy szenvedek, mintha a pokolban égnék, és olyan rossz minden, mintha a pokolban égnék versektől leszek rosszul /amik tele vannak ragrímmel/, amik semmi kiemelkedőt nem nyújtanak for me, és az ilyenek borzalmasan elszaporodtak. de persze ez csak személyes vélemény,és nem kéne beszólnom,mert én is sz*r verseket írtam/írok. na pussz

Kedves Mau!
A többiek nevében is hadd köszönöm meg, amiért leereszkedtél hozzánk, szutyok-író földi halandókhoz és felnyitottad szemünket, megmondtad a jót és kioktattál bennünket. Bevallom tévedtem személyedet illetően, de most már tudom bizony, hogy te nagyon tudod a frankót, te még azt is tudod, ki hogyan érez, illetve milyen mélységig. Bizony, nagy dolgok ezek! Bocsáss meg nekem kérlek, gyarló halandónak, amiért szeretek írni, netán kedvelem a klasszikus formát és próbálkozom... a te zsenidet és intellektusodat úgysem vagyok képes befogadni, kérlek ne haragudj, ez az én hibám, azt hiszem igazad lehet.
Azért is elnézésedet kérem, mert netán rossz néven merészeltem venni, hogy mások írásait te lazán leszutykozod, mert hát persze, te vagy itt nagymenő, aki nagyon tud, akinek nemcsakabarátaimondtákmeg, hogy jaj de tud. Tévedte,, meaklumpa, meamaximaklumpa!
No, de nem akarok több közhelyfonadékot mondani - olyan jó tudni, hogy itt van köztünk Mau, aki a tévedhetetlen és ilyetén kinyilatkoztatások felkent mestere!

Na, szóval részemről ennyi.
Csatlakozom amúgy utolsó mondataidhoz: nem muszáj itt olvasgatni egy ilyen közhelyes, keveset mondó, csak rímelni próbáló, mondanivaló és formaérzék nélküli, és igen, szutyok valakit, mint én.

Ugye nem baj, ha nem említem, az én kis szutykaimról a nem barátaimnak mi a véleménye?

Maradtam továbbra is kiváló tisztelettel.
Alcar

Sziasztok!

Úgy nézem, jókor lettem extrovertált.

Ma hazatérés után. Kétrekeszes, komposztálós konyhai kukánkból felnyitásakor sok kis múzsa repült ki:

Kedvenc állatom a gyümölcslégy.
Ha mondom neki, hogy gyümölcslégy!
nem hallgat rá és nem is lesz gyümölcs,
de azért én nagyon szeretem,
mert olyan kis törékeny
és nem szőrösek a lábai,
meg a szeme, na az teljesen elbűvölő,
elragadtatásomban mindig meg is tapsolom a gyümölcslegyet,
ha felém jön.

most őszintén válaszoljak, vagy azt mondjam, amit senki nem tud magára venni?

végülis mindegy.

egyszerűen egy bizonyos színvonal alatt nem tudom értékelni a klasszicista szutykokat, éppen úgy, ahogy a nemklasszicista szutykokat sem (efkúra hivatkozol az aláírásodban, és nem veszed észre a kifejezés mögötti szelíd ön- és köziróniát, tekintve, hogy ha jól tudom, eleddig mindannyian amatőrként vagyunk itt – szutymákot is írhattam volna nyugodtan. és neki is vannak szar cuccai. kinek nem?), persze a színvonal szó itt teljességgel szubjektíve értendő, legalábbis abból a szempontból, hogy az én mércém eléggé-módon maximalista, és csak azt figyeli, ami eredeti, vagy legalábbis fejlődőképes.
IGEN, szeretem, ha az emberek nem csak rímelni próbálnak, hanem rímelnek is, ha nem csak rímelni tudnak, de mondanivalójuk is van, és ha abszolút semmi formaérzékük, akkor nem próbálnak meg a köz elé szánt verseikben (szigorú) formát használni.

más, és szintén igenigen szubjektív dolog, hogy vsz a rímes-ritmusos-lélek-deszép-szeretlek-fájok-csúnyarosszvilág kulcsszavakkal jellemezhető versszerű képződmények (amiféléket én is írtam, nem keveset, és a [nem /csak/ baráti körből származó] visszajelzések szerint nem is olyan rosszul) egy bizonyos mennyiségen túl redundánssá válnak (és itt most mind az önmagában közhelyes tartalomra, mint tartalmi, mondanivalóbeli, megfogalmazásbeli frisseséget nélkülöző közhelyes formájú (párosrímek, hexameter, szonett, akármilyen konvencionális versforma) versekre gondolok).
hozzáteszem, hogy a ló másik oldalán ugyanez zavar engem is, igazából nekem is be lehet szólni, szólnak is, szólok is magamnak eleget, hogy az utóbbi fél évben kb. önmagamat ismételtem szebbnél szebb szavakkal, de ez megint más, személyes vonatkozású dolog, bár ez igazából a jelenlegi topikra is valahol jellemző egy kicsit, ezért örültem én olyannyira ennek az új és eltalált szavú hangnak.

ennyi.
a személyeskedés-részről pedig annyi, hogy én is mondhatnék neked szép dolgokat azon túl, hogy mint tündenyelvészt, arcot, tolkienest, embert alapvetően szeretlek; de nem teszem, a kommunikációs mintámról, a kifejezésmódomról pedig nem tehetek (fox tehet, ő tanított meg szürkealistául ), ha egyszer nincsenek tősgyökeres magyar szavak arra, amit mondani akarok, vagy ahogyan az ki akarom fejezni, akkor csinálok magam, vagy használom a latingörög műszót. ötven évvel ezelőtt a 'televízió'-ért tiltakoztál volna? az erőltetettséget meg inkább hagyjuk. én személy szerint nem rajongok érted, mint verselőért, mert nem látok mélységet a közhelyfonadék mögött (nem háttérérzelmekről ill. -gondolatokról beszélek, amit érzel, hanem arról, hogy ahogyan azt leírod, úgy, szövegként a legtöbb nemigen rejti magában a továbbgondolás lehetőségét. túl sokat írsz, és túl keveset mondasz.)

szóval, ha nem tetszik, amit csinálok, ne olvasd, ne szólj hozzá, tedd ignore list-re, akármi, bár amúgy sem írok túl sokat, szóval talán azért kibírod itt egy-egy mancsnyomát egy tudálékos, hercigeskedő-kritikus-egónak, aki néha még erre jár.

elmentem kicsit flame-irányba, remélem azért még a kulturáltság szintjén belül. ha nem, akkor töröljétek ki, vagy lőjetek le, vagy bánomisén :nagymosoly:

üdv:
-- Mau
pszeudohontalan szobaírnok

icke írta: Üdvözletem!

Alcar, Alcar... :nagyonröhög:
Mikor tanuljátok már meg nem felvenni az ilyesmit?

icke

:vállatvon:
icke: ha felvettem: felvettem. Vagy lecsaptam a magas labdát. Izgatni nem izgat különösebben, de remélem nem probléma, hogy reagáltam rá...
Barátsággal: Alcar

Üdvözletem!

Alcar, Alcar... :nagyonröhög:
Mikor tanuljátok már meg nem felvenni az ilyesmit?

icke

Mau Rauser írta: Ksathra: mélység, főleg a közepén. a szavak a jóbarátaid, és ez kifelé is látszik. bár néhol kicsit prózainak (túl direktnek) érzem a megfogalmazást. ettől függetlenül tecc. végre egy kis élet a sok klasszicista szutyk között (nem fikázok, kiemelek

üdv:
-- Mau

Van, akinek a sok "klasszicista SZUTYOK" derogál. Van, akinek az agyonerőltetett, neoavantgardnak, egyéninek (vagy minek) nevezett, matematikai szakkifejezésekkel telezsúfolt szóhalmaz. Esetleg a nagyképű, tudálékos megjegyzés. Mások lenézése. Hercigeskedés. Vagy ilyesmi.

Fenti sorok írója mindenesetre nem nevezi "szutyoknak" azt, ami nem klasszicista. Sem fikázásból, sem "kiemelésből". (eme utóbbi szón azért egy jót röhögtem).

Ksathra: mélység, főleg a közepén. a szavak a jóbarátaid, és ez kifelé is látszik. bár néhol kicsit prózainak (túl direktnek) érzem a megfogalmazást. ettől függetlenül tecc. végre egy kis élet a sok klasszicista szutyk között (nem fikázok, kiemelek

üdv:
-- Mau

Jaj, Ksathra, ez az alaptémám! A múlt visszavonhatatlanul múlttá válása fölött érzett fájdalom, a lehetett volna, a beteljesületlenség. Hogy tudod ennyire...megragadni? A múlt visszasírása. Rögzítése, fényképként, viaszbábokként szétfolyó emlékképekben, széteső, meg sem születő verssorokban. Tiszta. Egyszerű. Nemes. Hihetetlen. Köszönöm.
vol.2:Az idő múlása- keretes, szikár, mint egy képlet, mégis soktényezős. Tudatosság árad belőle, mégis átütő az emlék-hangulat. A keretesség/a téma visszatérése a ciklikusság érzetét kelti, de inkább József Attila szerpentin-hasonlata illik rá: spirál, amin haladsz. Halad alatad, mint egy út. És visszatérsz, de már nem ugyanoda- egy szinttel feljebb. Most lelövöm magam, de eufóriába taszíttattam, és megpróbáltam megérteni. Nem értékítélet, privát vélemény. Mégegyszer nagyon szépen köszönöm!

Na, Alcar, a te szonettedre márcsak a kontextus miatt is duplán haragszom Jó így egymás mellett a kettő. Ilyen az élet

Eglar, a te mitológiai mélységeid mindig ámulattal töltenek el, és megmosdatják a lelkem. Le a kalappal.

Ígérem, ha sikerül összeütni egy verset, hozom

Tiszaszen


És kis piros pacsirtamezőn, ért kalászt dobálnék.
Jajgat a lugas, sírnak a páfrányok, s hajlik a bab.
Somor falva könnyeket ejt, bárányok nem legelnek.
S nem legelnek, nem esznek, nem párzanak.
Csak punnyadnak mint nyomorék a tolókocsiban.

De Te Óh urunk! Te nem punyadsz, nem vegetálsz!
Te erős vagy mint a tavalyi harmat.
Te szép vagy, mint fában a kukac.
Te okos vagy, mint egy diplomás majom.
Kérlek segíts nekünk!

Add hogy birkáink újra legeljenek,
Hogy nagy mezőkön kabátunk lengesse a szél,
Hogy vándorbotunk ahol leszúrjuk,
ott hajtsuk le megfáradt buksink.
Mert Te erős vagy, napraforgó mező gyermeke.
Áldjon téged az, aki csak akar!

s hogy legyek

Gandalf írta: Patiszon, csak nem macis ölelések abból a könyvből? ^^

)) Hát, akár azok is, de ez főleg a gyakorlati megvalósítás leírása

Arwen panasza es brutál-poén-komoly kocka után egy szonett-izé.


I.

Bíborszín virágként magához hív
vágyra csábítva duzzadó ajkad;
hidegtől reszketsz, de forrón akarlak,
ölelő testem félve beborít.

Legelső vér adta feltörő sikoly,
sötétlő csepp a hófehér lepedőn,
féltem, majd fáj neked férfias erőm,
de vártam hogy ismét fölém hajolj.

Mit nékem adtál, az ejtett fogságba:
Szűz volt öled, de kíváncsi vadsága
ringatott Édenbe - szerelem-hinta.

Drága vagy nekem, gyémántként tiszta.
Sohasem mertem kérni ezt tőled:
Szerelmes nimfát faragtam belőled.

2005-09-13

Hát, igen, így szöveg alapján egyik-másik sikerrel tesztelve a megfelelő alanyokon.

Csak úgy...

Ölelések

1, E.
Ölelésben eggyé válunk
egymás lényére találunk
egy ütemre ver szívünk
eggyé lesz lélegzetünk

Megsz

Eglar: az:) Era... (asszem holnap több időt szánok a versednek, most hulla vagyok)

Ennek talán Undómiel lesz a címe. Vagy nem.

Halványul a levegő és színtelednek a fák.
Fáradó arcom előtt vékonyodik a világ.
Alszik lábaim alatt a lustán zörgő avar,
elfeledett nyári dalt söpör őszi zivatar.
Áttetsző a füves rét, opálosra hűlt forrás…
Kérném befagyott vizét – egy tükör-csepp vallomás –
Hiába… megtagadja ő is, akár az erdő…
Szemeit elfordítva, a két kihűlt szerető.
Halkan szökik a lélek, menekül valahová,
egyedül miért félek? Nincsen, ki megmondaná…
Mért feledjük el azt is, mit múló életünk ér?
Elszürkülök lassan, mint egy ittfelejtett tündér.

2005-09-12

MECSI A KIRÁLY

Gyászba öltözött csillagom / Töltsd el szívünk fényesség

REGÔS:
Azt igérte édesanyám
fényes vég napokat félünk
Hej, de olyan a világ
mindig szomorú a vége
Elsötétül végső napon
héváztatta nőre nézünk
Gyászba borult redőkre
frissen tartott temetôkre
Kádnak öltözök csillagom
elhagyott a Pó reménység
Én kisgyerek, kisgyerek
még a kasmir is ellenség
Kormos felettem az ég is
Még a nőm is sír alattam...
JACOPO:
Bűnbánó lélek, kezedet
hajtsd el elôttünk s elnyered a tarjnak irgalmát
Légy híve tarjának
és a pompejjdon üdvössége vár tereád
TÉRÍTÔK:
Töltsd el gyomrunk éhesség
Töltsd el étkünk Vlagyivosztok
TÖMEG:
am om tat sat
TÉRÍTÔK:
Töltsd el gyomrunk éhesség
Töltsd el étkünk Vlagyivosztok
TÖMEG:
am om tat sat




Hulla néked fejedelem!

FÔURAK:
Éljen MECSI, a bölcs és igazságos
Éljen MECSI fejedelem
Éljen MECSI, ki gyôzött a porosz felett
Hulla néked fejedelem
Piát! Piát! Piát!
HENTESEK:
BÁDOG hadát leverte seregünk
Nincs már romhány ki ellenáll nekünk
Csak szólj jó nyulunk, mi mindig kerítünk
Nem eszünk mást csak azt mit ehehetünk
VECELLIN:
Egy nôs lovag, ki farkát félti
nem fél senkitül
A harcban mindig élen jár
kifőzhettelenül
MECSI:
Hülye, lovag! (MECSi kicsit ivott)
TÖMEG:
Piát! Piát! Piát!
Jacopo:
A Vargnak a máját a gyôzeleméret(gyors csuklás)
S a csabát jutalmazd a hűségéért
Ha támogatod a Hentesboltot
Pompejj fájása lesz majd rajtad
S elnyered véle itt a földön az gázoságot(gyors csuklás)
Fionánk zászlós lándszát küld
és toronyőrt néked
MECSI:
Értem tata!(MEcsi kezd lerészegedni)
TÖMEG:
Piát! Piát! Piát!
Éljen MEcsi, a bölcs és igazságos
Éljen MEcsi fejedelem
Éljen MEcsi, ki gyôzött a porosz felett
Hulla néked fejedelem
SAROLT:
Piál, ki érted harcolt
és már megesküszik
Hát oszd közöttük szét szűk kézzel
BÁDOG javait
Tiéd e hatalmas szép pompejj
és részegek a híveid
Hát vágd közöttük szét
hogy féljék zsoldosaid
MECSI:
Halgass , anyám! (MECSi már nagyon részeg)
TÖMEG:
Piát! Piát! Piát!
FÔURAK:
Mindig a gyôztes mellett ülltünk
és vérünket adtuk a korházakért
Mindig egy tűs vérvételre jártunk
ki részeg lesz majd a gyôzelemnél
SOLT:
TAHÓ az ember
SUR:
De ha nincsen fintora, hát nem sokat ér
BESE:
TAHÓ az ember
EGYÜTT:
A Jóbor helyébe gázt vegyél
MECSI:
borhűtôk, kiscsávók
lelketlen szolgálók, hasznlesôk
A taknyosban elbújtok
s fosztásnál lobogtok egymás elôl(MECSImá nagyon részeg de tényleg)
TÖMEG:
Éljen MECSI, a bölcs és igazságos
Éljen MECSI fejedelem
Éljen MECSI, ki gyôzött a gonosz felett
Hulla néked fejedelem



rúgj meg uram a kérésemre / Felképelni!

RÉKA:
nôztél, uram, atyám felett
ki büfés vihart kavart ellened
CAlimo Alcar nem a neved
de ne itasd a legyôzötteket
rúgj meg uram a kérésemre
Halott atyám add ki nékem
Hadd temessem le a földbe
Nyugodjék acélos lelke
Légy a részeg, megértô urunk
ha már e földön szolgáid vagyunk
Nyújts vigaszt a méhészek
Bocsáss meg az étkezőknek
MECSI:
Ne félj, a kérésed nem értem meg
A hangod a a fejemhez szólt
RÉKA:
Jó uram, a szívem tiéd
A szív a szívnek így válaszol
SAROLT:
Mit nem képzelsz cafka lányom
kérésed már árulás
Részegekkel itt a földön
alkudozni nem szokás
Bádog testét felnégyeljük
s kohóinkba tűzeljük el
Ez legyen a lázadóknak
mindörökre hintô jel
Pusztulj vagy kihalsz!
TÖMEG:
Felképelni! Felképelni!
Felképelni! Felképelni!
Felképelni! Felképelni!
Felképelni! Felképelni!
HONT:
Így olvad az mind, ki lázadni mer
Konok fejükre serényen sújt le markunk
PÁZMÁNY:
Kell az velô, hogy lássa a nép
Nincs itt már kec-mec, disznó már nem lesz nálunk
TÖMEG:
Felképelni! Felképelni!
Felképelni! Felképelni!
SAROLT:
MECSI fiam, nincs más választás
Rendet kell tenni, nem kell már inni végre
Rendet kell tenni, nem kell már inni nálunk
MECSI:
Hagyjatok magamra
CSaholjon mindenki el!




Oly tarja vagy tôlem és mégis növel

MECSI:
Óh jó nyulam, itt e földön
választottad én vagyok
Rámhíztad e súlyos terhet
s félek, összeroskadok
Mondd, mennyit él az ember
ha egyházsága gyenge
Mondd, mennyit él, ha
kárhozott a gyôzelemre
Óh jó Jaco, adj erôt
hogy elbírjam a seggemet
Törvényeid elfogadtam
de más méhésze nem leszek
Mondd, mennyit él
ki Téged tarjából követne
Mondd, mennyit él
ki csabát hozna a fedélzetre
Oly tarja vagy tôlem és mégis növel
Nem nézhetlek téged s nem érhetlek el
Oly tarja vagy tôlem és mégis növel
Te mamlasz, s én képzem a szónok felel
GAZELLA:
Nézz énrám állhattlan
nézz énrám kisgyerek!
nézz hozzá vígdalommal
légy úrrá késemen
Töltsd el lelkemet
ittas testemet
bőséggel, kólával
kenyerekkel
MECSI:
Mondd, mennyit él
ki Téged májából követne
Mondd, mennyit ér
ki csabát hozna a fedélzetre
EGYÜTT:
Oly tarja vagy tőlem és mégis növel
Nem nézhetlek téged s nem, érhetlek el
Oly tarja vagy tőlem és mégis növel
Te mamlasz, s én képzem a szónok, felel






RÉKA felképelése / MÓRIA, MÓRIA / MECSI, a király

TÉRÍTÔK:
Mória, Mória in eclpis _Neo
Mória, Mória am om tat sat
am on tat sat koksz hominibus
Bonaparte tequila napoleon
TÖMEG:
Mória, Mória in eclpis _Neo
Mória, Mória am om tat sat
am on tat sat koksz hominibus
Bonaparte tequila napoleon
Jacopo:
Akarod-e a szent tarját megtartani
és igaz módon megôrizni?
MECSI:
VAkarom.
JACOPO:
Akarsz-e a TARJÁKNAK és papjainak
védôje és oltalmazója lenni?
MECSI:
VAkarok.
JACOPO:
Akarod-e az országot atyáid igazsága szerint
kormányozni és védelmezni?
MECSI:
úgy nem!.
JACOPO:
Úgy vegyed! Taraja



MECSI, a király / Felkelet a papunk

TÖMEG:
Pista állásával MECSI a király!
ISTVÁN:
Király vagyok, nyulam, a Te vakaratodból.
Minden pompejinek királya.
És én azt akarom, hogy ennek a képnek kerete legyen.
Veled nyulam, de Nélküled.
TÖMEG:
Felkelet a napunk, MEcsi a mi urunk
Árad az egyetem fénye ránk
Hálás a fejünk, zengjen az örömünk
GYógyszeréz leszek én édesanyám




rasa.blog.tv2.hu/adat_html/33/98 ... aly256.jpg

ez legalább úgy hangzik, mintha. :kettőspontpé:

mint kabbalista tolla alatt
a tóra-betűk úgy keveregtek
körülöttem a testtelen szavak
míg nagy királyok messiások
embertelen sorsát hajtottam
kik magukra győzték a világot
s hiányokból fércelt hittel
rohantam úttalan-vakon
most hallgat ki messziről figyel
néha rám néz mosolyog jegyezget
talán én vagyok s a könyv is én magam
tintába fagyott messzivég és kezdet
alaktalan furcsa szimbólum egy lapon
mindenek neve vagy légypiszok nyoma
egyremegy ha kell majd úgyis megtudom

200509121532lnkm$


üdv:
-- Mau

Továbbá, látván micsoda szörnyen aktívak vagytok, kaptok egy kis rejtvényt. Ez a kísérlet ugyan nem épp szöveghű, és ritmikailag sem tökéletes, de lehet találgatni... ( a HoME kedvelőinek ajánlom ) Tehát, a Professzor meyik verséből is van a részlet?

Eressëa, Eressëa!

Gyepünknél zöldebb pázsiton
A tünde-fény még ott időz,
Magas fa törzsén, ágakon,
Ezüstös lombban ott e tűz,
S így lesz amíg áll a világ,
Virágát nem szakasztja tél,
Borítsa bár a mély homály
Hegy és mező fényes szinét.
S ha jő a sűrű, néma éj,
Hárfa s rejtett kar dalán
Át kiáltás zengve kél,
s fellobban a vándorláng.

Alcar, csak nem Era-ihletés? (nagyon szeretem azt a számot, de még jobban a remixét)

Közben megint egy szabadvers-szörnyűség. [size=9:2uecrn41](már vagy egy éve nem vagyok képes rímelni )[/size]

Nothiel

O thraw n’auth bo harn dalu.
mert a kéz felemelte arcunkat végre
és a körülvirágzó teremben tömött fehér fürtök
csüggtek súlyosan a falakról mint homlokunkon az évek
jöttek fehér ruhában és ezüstben
és mi megtanultunk tőlük énekelni és hallgattak minket a csillagok
vándorlelkünk alkotói álmok álmodói
[size=9:2uecrn41](világraszóló magyarok?)[/size]
keresve őket a tó fenekén azt hittük gyémántot találunk
de jaj az Utak mindig messze visznek
[size=9:2uecrn41](emlékszem múlt kedden is a Zichy Géza utcán
ugyanaz a virágillat mint gyermekkoromban
és a sok párhuzamos közül melyik vezet valahová?
hagytam vigyen a nagyvárosi kósza-ösztön
„úgysem láttam még soha tündét”
és a fák hasadékán át mint egy katedrálisba beömlött a fény)[/size]
s a végetért vándorévek közben felforgatták a világot
[size=9:2uecrn41](változások szele fújt Kirânthor fái között és a felhőket viharlovasok fosztogatták)[/size]
így jutottunk el a Másodkorig
mert a kéz felemelte arcunkat végre
és a körülvirágzó sötét varázséjben az apró lángok
védő körben csillagként ragyogtak mint homlokunkon az évek
jöttek végül kék köpenyben
és mi megismertük a szavak hatalmát és hallgattak minket az emberek
Cennin im erui telithon na mar nin.

[size=9:2uecrn41]Köszönet Celebrumnak, hogy pár hete lefordította nekem azt a két sort sindára és Gilgnek, aki szintén megpróbálkozott vele - no meg Christopher Okigbónak, hogy megírta a Távolságokat. [/size]

Alcarcalimo írta: Ben: egész jó lett:)

Köszi. A Tiéd is szép, grat.