Versek

amberblood írta: végülis Kosztolányi Októberi tája sem felel meg az 5-7-5-nek, aztán mégis jó... az enyémmel ellentétben...

Én nem azt mondtam, hogy nem jó, csak azt, hogy nem haiku

A most következő lamentációt ne vegye senki komolyan, 1) egyszerűen és szimplán csak bal lábbal keltem fel, és 2) ki kell hagynom a tábortalit...

Utolsó meditáció (Lament for the Northern Fortress)


nézd a homály-ostromolta fák hegyén cseppekbe gyűlik az alkonyi fény
s a mallorn levelén át homlokunkra csorog
[size=9:11r8qv8s](mondd hol a kéz most mely szőtte álmodat?
és ki állta a bíborba vont falak túloldalán?)[/size]
érezd még egyszer az izzó-tiszta tüzet élető levegőként jár át
mint érben a vér mint fában a nedv
lüktet
Tenger utáni vágy
csupa szikla az Út
[size=9:11r8qv8s]((így volt-e mindig? láttad-e ezeket ki szülte?)[/size]
minden kő emlékszik a teremtésre
hang szól zeng dallam
hiszen együtt véstük beléjük a kottát
föld ég fény csillag
mikor Aule létrehozta a Kanalat
fúj szél zúg tenger
a fagyó víz és dermedő jég között
kő lég fák szikla
el tudnánk-e olvasni még
ha már tanúi voltunk önnön hazatérésünknek
vagy elfeledjük azt is kié volt az a kéz mely rést nyitott az éj fonadékán
s átvezetett téged őt vagy engem?
beszélnek majd arról az időről mikor sértetten ringtak a büszke hajók
és az ekék a sáros földbe merültek s a tekercsek
még elmerengtek az általuk őrzött titkokon
s testvérekké lettek a csillagok és a fák
vagy csak káoszt és pusztulást dalolnak majd az énekek?
mert a vak szem hiába néz vissza s az ép ha visszanéz is megvakul
for there is no 'eftsíth'
forduljon mégis arra szemünk utolszor

Atól még, hogy a szótagszám nem stimmel, nekem tetszik.

végülis Kosztolányi Októberi tája sem felel meg az 5-7-5-nek, aztán mégis jó... az enyémmel ellentétben...

amberblood írta: haiku

szemeidben halál ha fáj
suttog a csend... remegő
éj-mély-kék álom e táj

Akárhogy nézem, ez nem haiku, max a címe, mert a tradícionális szótagszám 5-7-5
Létezik a tanka is, ami a haiku elődje, de az meg 5-7-5-7-7
Egyszóval a 8- 7- 7 szótagszámilag totálisan nemjó

haiku

szemeidben halál ha fáj
suttog a csend... remegő
éj-mély-kék álom e táj

Mosolyogva éhen dögleni.

Világítasz, mert kell ahhoz hogy esténként művelődj, fény kell.
Fűtesz, hisz a tested olykor-olykor meleget kér..
Eszel, mert táplálnod kell templomod.
És dolgozol mert fent kell tartani magad.
Én nem dolgozom. Én Gályázom!!
Sok finomság közt, hol éjjel, hol nappal testem nem kímélve.
Talán jelentkezni kellett volna akkoron az iskolában.
Talán más szülőket kellett volna választanom.
Talán jobb helyre kellett volna születnem,
Talán jobb csillagjegy alatt!
Mert elegem van!
más "virágos mezőkön" dolgozik, ahol fény van.

Építget, tervezget, alkot, és sajnos néha rombol.
Én e helyett vérbe lépkedek. Holnap talán a Tiedben.
Nem sajnáltatom magamat, de ma is megcsapott az elmúlás illata.
Kinéztem az ablakon és láttam a fákat. Az élet volt kint.
Idebenn, egy igazságtalan kórokozó, a Halál.
Óh! Ha két hétvégém szabad boldog vagyok, nem találok szavakat.
Boldog vagyok ha nem indul meg a kocsiban a szülés,
ha nem támadnak épp meg a drogosok,
Boldog vagyok mert nem kaptam még: hepatitist, gümőkort, Aidst.
Boldoggá tesz ha nem törjünk össze magunkat egy keresztesősben,
ha nem látom a síró, zokogó hozzátartozókat.
Elegem van!
Seprűt fognék, és inkább lennék az utca polgára.
Leveleket söprenék, és tenném őket szép piros kukába.
Mosolyognék, úgy tiszta szívből, nem fájdalommal mögöttem.
Kiszolgálnék, alázkodnék, bármit csak ezt NE!
Nem tudok szabadulni mert megöl egy eszme.
Vagy ha sikerülne, hová és merre?
Szülői pofonra vágyom, hogy kiverték volna a fejemből ami az álmom..
De nem tették. Maradtam hitemben.
De elvetettem szellememben.
12 év horror után havi 70 fix. Jól hangzik! Egy éjszakára nem is volna rossz :_)
De mikor mennék én bálba?
Ami meg maradt az talán elég egy szűkös éjszakára.
S a maradék 29 nap mit teszek?
Hát dolgozom majd reménytelenül a jövőbe nézve, mást nem tehetek.
Ezért mondom Nektek, ha tudtok jelentkezzetek!

Enna:Ne legyenek kételyeid, a verseid nagyon is jók.
Alcar:Minden elismerésem.

Én is hoztam pár dolgot, bár ezek inkább csak félresikerült próbálkozások, korántsem olyan jók, mint a tieitek. Azért berakom, és várom a kritikákat.


Magányosan az úton

Hol vagytok már kedves, téli éjek?
Hol a tábortűznél egybeolvadó ének?
Hová tűnt hirtelen mind a sok barát?
Csak egy társat hagytak nékem - a magányt.


Rossz emlékek

Fáj, hogy széttépted szívemet.
Fáj, hogy összerakni nem lehet,
Fáj, hogy tapostál a lelkemen,
Fáj, hogy jól vagy így is-nélkülem.

Könnycsepp csordul le arcomon
Ebbe temettem minden bánatom.


Vak félelem

Remegő kezeimből mind kiesnek
Az unalomtól megfakult papírok.
Arcom eltorzul, ujjaim remegnek,
A rémület szorításától kiáltani sem tudok.
Lélegzetem elakad, pupillám kitágul,
Szívem sebesen ver, majd' belehalok,
Gyomrom vadul görcsbe rándul,
Már-már az őrület határán állok,
Mert láttam végleg elsötétülni a világot.

Alcar:ez is nagyon tetszik! konkrétan valakinek készült, vagy csak úgy? ha kész lesz a szobám lefotózom és megmutatom neked, jó?
Enna:ne csüggedj! szerintem az első kifejezetten jó.a második kicsit mellbe vágott. nem értem pontosan, de sztem a hangulata a lényeg.

KsathraVairja írta: Alcar: Miféle elgépelések?

"Utoljára szerkesztette KsathraVairja, P Szep 02, 2005 8:21 am, összesen 1 alkalommal"

... ezután már természetesen semmi, miután már javítottad, PP

szeretnék

És mégegy...
Ezzel kapcsolatban szintén kételyeim vannak (bár nekem többnyire mindennel kételyeim vannak, amit én csinálok... ), mert pont úgy, ahogy az előzővel, ezzel sem vagyok teljesen megbékélve. Lehet, hogy egy szimpla olvasó számára ugyanis tök értelmetlen hablaty az egész, és csak az sejti, mit akarok mondani, aki tudja, mi húzódik a háttérben. Kérlek benneteket, ha így látjátok, mondjátok meg, mert akkor a jövőben igyekszem ezen változtatni!!!

Jaj, ne tedd, jaj, engedj el!
Miért marsz belém?
Miféle égő harag gyermeke e kín?
Sikoltanék... nem birok...
Megvakult szemem...
Bénák, holtak tagjaim...
Fáj lélegzenem...
Megölsz! Megölsz, ha hagyom!

Kitépem magam
karodból, bár jól tudom,
ezzel végem van.

Látom fekete szemed...
benne könnyeid...
Lecsordulnak arcodon.
Fogom kezeid.

Elsodor a szél tőlem.
Elsodor, s hagyom.
Utánad se nézek, csak
fejem lehajtom...

Ezt a verset vmelyik nap írtam. Igazából még nem vagyok vele 100%-ig elégedett, asszem, csiszolgatni fogom, de azért megmutizom nektek :

Magányosan száll dalom
a bólogató fák alatt,
karcsú, magas ágakon
mint a szellő, felszalad.

Suttog a lomb szüntelen,
amerre utam vezet.
Édes hangját követem,
a Szél nyújt társamként kezet.

Senki más nincs mellettem,
egyedül járom utam.
Célomat még nem lelem,
otthonom rég messze van.

Sorsom ez: vándorélet.
Erről sóhajt énekem;
keresek valami szépet,
s nem nyugszom, míg nem lelem.

Van, ki megszán tán ezért-
lelkem oly gyökértelen.
Van, ki megvet éltemért,
és nem követ senki sem.

Énekszóval ajkamon
járok mezőt, réteket.
Csillagfény homlokomon...
táncba Szél úrfi vezet...

Nem lát engem senki sem,
csak a sok-sok vén bokor,
pogány táncom mint lejtem,
míg vállamra lomb borul.

Fúj a Szél, nyargal, s ölel,
jeges csókja ajkamon...
Lelkem véle egybekel,
s szabad vagyok, jól tudom.

Magányosan száll dalom
síró-rívó fák alatt,
görnyedő vén ágakon
mint a vad Szél, úgy szalad.

Hát, nemtom, van-e értelme, vagy csak én képzelem, hogy van... De jól esett megírni.

úderez:, :fest:, :mázol:, :neoluxoz:, :meszel:, :fakít:
:vigyorog:

:porol:

Shaaaaamaaaan..... nagyon jók!
Erda: rég láttalak már erre nagyon!
KsathraVairja: okés, de az elgépeléseket javítsd sztem:)

Ha
Ha a szerelem már vállrándításba fulladt,
és eljött az ideje a hűvös közönynek;
akkor inkább gyűlölj, és köpj egyet utánam:
hogy tudjam, még van benned érzelem.

Ha az emlékek már nem jelentenek semmit,
és nem mozdul a száj, ami egykor nevetett;
ha nem érzed, hogy tőled valamit elvitt:
akkor inkább átkozd meg nevemet.

Ha szerinted elmúltak a mardosó kétségek,
és azt érzed, nincs más, csak haragszol-haragszom;
fogd meg a képem, és úgy vágd a szemétbe,
hogy írmagja-nyoma se maradjon.

De ha még ma is érzed arcodon kezemet,
és hallod a réges-rég kimondott szavakat,
ha szorítást érzel mélyen a szíveden:
nézd, s porold le megfakult arcomat.

2005-08-28

Toma gazda: Ez a Mecsi a király honnan jött? Folytathatod ám, mert nagyon bejön!

vagy festmény

Árpád vére I.

Lassan csorog a meleg ólom, kint vall az is ki ártatlan.
A szembeszegült Mihály fia, nem látja többé napnak világát.
Népem elkezdődött az út, mely oly hosszú s oly nehéz.
Ím elhagyta hát a hazát, segítette Isten akaratát.
Magjában a jövő királyai, s kedvese méhében elvetetett.

Péter! -az erőszak a Te fegyvered. Gizellát elkergeted.
Te aljas alattomos, velencei zabigyerek.
Romba dől most, mi épülni látszott.
Benned volt a bizalom… kár volt.


De most menekül a bitang, Henrik párnája mögé,
s onnan vár segítséget a fekete leves.
Vért a vérrel, s koronát kardal.
Szólt a nép:
-nem eszem almát, sza**al.


Talán most jobb idők jönnek?
Kabar trónol most a királyi székben.
Vajon helyre áll a törzsi szabadság?
Nem ! - s megbukik a nép előtt.
Sámuel, Sámuel:
-Ménfőn Isten ostorral csap reád.
Nyakon önt a fekete leves,
ki a német segget nyaldossa!
észre sem vette a nép s, máris feneke ismét a királyi trónust koptatja.
Hűbéres tartomány! -ez kellett Nektek?
Városainkban a visszaköszönő nagy Német seggek!


A tiszántúli pogányok gyülekeznek.
Nem hallgat a nép, nem kell idegenszívű király.
Nem kell zsarnokság! Hiszen ez már itt a mi hazánk!
Vazul fiait hívja az ország, anyák dagasztanak.
Elindul a pusztítás melynek neve most Vatta.
Államvezetők, s egyház rettegjetek most!
Mert az Ős vallás nyomatékot kér igazának.
Az erdők mélyén táltos dobok szólnak,
az országban pogány szívek sírnak.

É-ulmas templomában, Anunitu istenasszony sír.
Miért sírsz Istennő, ki bántott Téged?
A Felejtések Házából levél érkezett. -mást nem mondott.
Ránk néz a Nap-házból, s orcára visszatekint a Király-folyó tükrében.
Partjain morzsaként hevernek a kis városok.
Ott lebeg Kú-Ta városa felett, Nérgalak az alvilág istene.
Imák szállnak É-mislamban, s a szó mint a dob pereg.
Za-Baba nem tér harcra most, Kis templomában pihen
Vértjétől megszabadultan, néma csendben.
A Fej Felemelkedésének haza nem zárja kapuit a nap nyugtával,
Mert Báb-Ili népe nagy ünnepet ül.
Marduk, Enki és Damkina érkezett tüzes szekéren.
Napkoronánk! tisztíts meg fényedben.
Égő világ, Földi világ, déli szél szárnya.

Den Bry írta: Alcar: én szeretnék egy mosolyt! gyönyörűek a verseid. köszönöm, hogy olvashattam őket! tervezem, hogy a színverseket kiírom a szobám falára. milyen szinekből tervezel még?(mert akkor hagyok nekik helyet:)

Köszi:) Tessék, itt a mosoly:
Örülök, hogy tetszettek! Sokat átírtam közülük, meg még dolgozom is némelyiken. Nemsoká bevágom ide őket egyben ( a topicgazdák csak nem orrolnak meg érte). Még lesz pár szín: bordó/lila, ezüst... túl sok már nem. Talán 2-3... nagyon megtisztelsz amúgy, köszi:)
A duplikátum miatt meg ne aggódj, segond. Majd a modik törlik

Alcar: Mindkettő szép, az első különösen. 8O Fogadd már-már szokásos gratulációm.
Erda: Komor, de szép. A díjazáshoz pedig gratula.

Alcar: én szeretnék egy mosolyt! gyönyörűek a verseid. köszönöm, hogy olvashattam őket! tervezem, hogy a színverseket kiírom a szobám falára. milyen szinekből tervezel még?(mert akkor hagyok nekik helyet:)

Qwert

Szüleim halottak, csak névleg őrködnek a testükben.
Mert nem is voltak soha.
Idegenek neveltek, kik Istenné váltak.
Mocskos gyermekkorom most partot mos,
Alázattal, odaadással, s szolgálattal.
Visszaköszön minden, és a pofámba köp.
Néha úgy érzem az emberek csak a váladékaikat törlik belém.
Leköpnek, megvetnek, és furán néznek rám.
olyan idegen vagyok itt óh Föld!
Te meg küldhetnél valami lóvét ott fönn baszd szájba!

Kettőt hoztam ma. Az első csa úgy izé. A második is... (csak az sapphoi-nak készült.) Ja, és javítottam a korábbi két 4soroson, lsd. lejjebb, ha érdekel valakit.

Csak küldj egy mosolyt

Ne húzz redőnyt a fény elé,
miért is zárnád ki végleg?
Sötétben csak nő a bánat…
Te csak küldj egy mosolyt, kérlek.

Ne állj bosszút hideg sorson,
úgysem tiéd az ítélet…
Mások törnek feletted pálcát.
Te csak küldj egy mosolyt, kérlek.

Ne tagadd meg soha múltad;
megölnél minden emléket?
Őket hívod életed végén!
Te csak küldj egy mosolyt, kérlek.

Ne sírj, ha fáj a búcsúzás,
még előtted áll az élet.
Ha mégis bántanak, csak hívjál:
S küldök egy mosolyt, ha kéred.

2005-08-31


Hízik egy jégcsap a szikla falában,
törd le, hogy érezd kezedbe szorítva;
szúrd a szívedbe, hogy többé ne fájjon:
s megfagy a véred.

2005-08-31

Gratulálunk innen Rákosligetről, nagyanyámmal! Nekem is megjelent egy versem a wordben, most nyitottam meeeeeeeg De amúgy csak így tovább!

[size=9:3h6l9vsa]Csak kis betűvel, hogy ne nagyon rontsam a morált.

Rohanok Olyan gyorsan ahogy csak tudok és közben üvöltve sírom fájdalmam
Rohanok az autópályán szembe a kocsikkal de senki nem akar elütni
Még a kamionok is kikerülnek dudájuk beszakítja dobhártyám
Pedig pont egy tejtermék szállító kocsi dolga lenne hogy végre kibelezzen
És ott fekhessek az út közepén kilapulva a saját vérembe száradva
De mind kikerül mind továbblép mind elhagy
És még élek pedig már régóta nem akarok
próbáltam már mindenhogy kinyúvadni de még a halálra sírás
És az idegösszeroppanás se jött be
Mert gyáva vagyok és menekülök és ezért minden megvet
Még saját magam is és nem tudok szabadulni a kíntól
A szégyentől
Az emlékektől

Néha elmegyek szórakozni és reménykedem
Hogy valaki fejbe csap egy sörösüveggel
Vagy hazafelé menet összevernek egy félreeső sikátorban
De az élet valahogy nem akarja megadni nekem azt
Amit valakinek megadott kérés nélkül pedig én keresem
Óhajtom
Sóvárgom

Hogy végre elvágják életem gennyben úszó fekete pamutfonalát
Igazán beledögölhetnék már valamibe
De nem lehet
És csak a sírás marad nekem
A sírás
A fájdalom
A kés
A sebek a karomon[/size]

[size=9:3h6l9vsa]Ja, és undorító leszek, és dicsekszem. A topicot is megjárt Reménybe kapaszkodva c. versem díjazott lett az Irodalmi Rádió Megújulás c. pályázatán[/size]

POMPEJJDON

Adj békát uram / A tarja dominál

RÉPA:
Adj békát uram
Adj békát uram
PÁZMÁNY:
Adj békát uram
Adj békát uram
GIZELLA:
Adj békát uram
Adj békát uram
ISTVÁN:
Adj békát uram
Adj békát uram
EGYÜTT:
Adj békát uram
Adj békát uram
TÖMEG:
Adj békát uram
Adj békát uram
Adj békát uram
Adj békát uram
Jacopo:
A tarja dominál
A tarja dominál
TÖMEG:
A tarja dominál



Üdvöz légyen Bumax sarja / Bádog küldött jó úrnôm

REGÔSÖK:
Üdvöz légyen Baumax sarja
MECSI a mi reménységünk
Vádlis mártás reája
legyen nékünk jó vezérünk
Fio vala népeinknek
büdös jó nagy fejedelme
POMPEJJÜNKET békességre
Andrásy útra vitte
Elôdy, Tarja, kutya, Kendő
Janó, Vérbucsu és Ôsúr
Hét POMPEJJIEK uruszága
hévben feredôzô toghrul
Baumax atyánk nemzetsége
tarjás dombok büszke népe...
SAROLT:
Most már elég, túl sok ittas
csabára emlékezés
Hôsi kúlttal együtt jár az
bábuzás és vödrözés
Taknyát nyalja, beteg vénnek
ízléstelen nem vitás
Fogjátok meg mind a kettôt
nem tűröm a lázítást!
LABORC:
BÁDOG küldött jó úrnôm
hogy tarja szokás szerint válaszd ôt
nyú férjedül, mellette az ország trónján
Figyelj! Sorsunkat most kifordíthatod
Hát halld szavam: rohanj el
és érvényes lesz újra az ôsi koksz
Törvény szerint kér BÁDOG úr
És százezer jó méhészke választja meg, hogyha kell
Hát fogadd el, FAngornt és címert tarthatod
bamba lesz és nem lesz egyházod
Hát halld szavam: rohanj el
és érvényes lesz újra az ôsi koksz
Törvény szerint kér BÁDOG úr
SAROLT:
Meddig kell még fűznöm ezt az
arcátlan gyalázkodást
Ôsi kokszal összeképzelt
hűbérséget, árulást
MECSI lesz a fejedelem
tűzzel, vassal, hogyha kell
Ezt az aljas mézevőt az
a vezúvra már húzzák fel
Mit képzel BÁDOG
SUR:
Mit képzel BÁDOG
SOLT:
Mit képzel BÁDOG
BESE:
Mit képzel BÁDOG




Abcug Bádog

FŐURAK
Bosszantó egy ugris nyuszkó
abcug BÁDOG, el vele
gázvezérléről nem hallott
s nem tud még gondolni se
SOLT:
Mocskos bűzös kukájában
nyúlnak képzeli magát
A Vezúvról azt sem tudja
eszik-e vagy megisszák
EGYÜTT:
Bosszantó egy ugris nyuszkó
abcug BÁDOG, el vele
gázvezérléről nem hallott
s nem tud még gondolni se
BESE:
BÁDOGborz és mosdatlan
és rozsdás már a páncélja
zzz,zzz,zzz, így zizeget
és férges minden asszonya
EGYÜTT:
Bosszantó egy ugris nyuszkó
abcug BÁDOG, el vele
gázvezérléről nem hallott
s nem tud még gondolni se
SUR:
Fákat túrja nap mint nap
és mézdombokon hentereg
Hogyha rájön bűzös korcsát
fecskét kerget eh, eh, eh
EGYÜTT:
(Mindenki a magáét fújja)
MECSI:
Élôsködôk POMEJJ férgek
tünjetek a kezem elôl





MECSI fiam!

MECSI:
Óh te Hispán, vedd le vállamról a fejed
fáj már tőle mostmár a nyakam
BaUMAX vére nem támadhat ônmagára
Válaszd ôt s én átadom fejem
SAROLT:
Édes fiam
rejtsd el jobban nyugtalan vérzéseid
Légy hat-hatós
ne vághassa mán senki sem szándékaid
Sok láva folyt
s még sok láva fog lefolyni a vezúvon
Nincs béka még
és nem tudhatod, hol leszel a gáz után
Gyôznöd kell a réteken
és gyôznöd kell a nyájaknál
Mindenkire szükségünk van
ki a taxra téged vár
Hentestől vagy vadanektől
érdekes, ha lábra áll
ékezet vagy most a nélkül
BÁDOG téged nem szolgál
Jól verjed meg meg
MECSI:
Óh jó anyám
békét kíván mind a pék s az istenünk
Miért kell a carc
csak tarja fogyik s egyre fogy nemzetünk
SAROLT:
Édes fiam
mást itt e nép meg nem ért, csak nyúlerôt
Nem fogja el
a múltat s nem lejti még az eljövôt
Sandalmas kis fény az ember
önnön sorsán túl ki lát
Könnyen eltéveszti néhány
jól irányzot gyaurság
Egymás ellen kacsarkodva
nem egy nemzet itt a lép
Mindannyiunk vén bekecs
hogy országunk tarjása légy
MECSI fiam




Unom az uborborkát

GAZELLA:
Jaj de unom az uborborkát
inkább engem törölne és csinálnánk egy kis tarját
De MECSI oly fárádt és gondterhelt
nem lesz ebbôl már toha kissirály
VEDEL-IN:
Jaj de unom az uborborkát
inkább durchmarsban trancsíroznám a mézesek sorát
De MECSI csak töpre és hezitál
nem lesz ebbôl már toha tarja mán
GAZELLA:
Állni, csak Állni, mindig csak Állni
végül az asszonyból késmárk marad
VEDEL-IN:
Állni, csak Állni, mindig csak Állni
lassan a fülembe rozsdál a kard
GAZELLA:
Jaj de rémes egy vircsaft ez cefrelé
táncba kell szedni, hogy beérje Eurotarját
VEDEL-IN:
Aber der MECSI ist wasistdas
nem lesz belôle soha tarja mán
EGYÜTT:
Állni, csak Állni, mindig csak Állni
az ember már nem tudja, mit is vakart
Állni, csak vÁllni, Állni csak Állni
úgy látszik ez jellemzi a MEcsit
GAZELLA:
Jaj de unom a uborborkát, inkább
engem törölne és csinálnánk egy kis tarját
VEDEL-IN:
De MECSI csak antillákat gyárt
Nem lesz így jó ez a POMPEJJORSZÁG
EGYÜTT:
Unom a, unom a, unom a, unom a
unom a, unom a uborborkát
Fejedelmünk MECSI!

TÖMEG:
MECSI, MECSI!
Fejedelmünk MECSI!
JAcopo:
Kívánjátok-é e Tarjal
MEcsi lovára mán fogadni?
TÖMEG:
Igen vakarjuk!
Jacopo:
Kívánjátok-é bőséggel
minden készetekkel dorgálni?
TÖMEG:
Igen vakarjuk!
Felkelet a papunk, MECSI a mi urunk
Árad az egyetem fénye ránk
Hálás a fejünk, zengjen az ürömünk
Gyógyszerész leszek én édesapám!
Jacopo:
Kívánjátok-é e tarja
Fio országát megvédeni?
TÖMEG:
Igen vakarjuk!
Jacopo:
Kívánjátok-é a MECSI
minden törvényét megtartani?
TÖMEG:
Igen vakarjuk!
Felkelet a papunk, MECSI a mi urunk
Árad az egyetem fénye ránk
Hálás a fejünk, zengjen az ürömünk
Gyógyszerész leszek én édesapám!




Oly tarja vagy tôlem (és mégis növel)

MECSI:
Óh jó nyulam, GÉSA mondá:
paptól vész, ki pappal él
De két bűz között válaszúton
békét csak korbonc remél
Mondd mennyit él az ember
ha berúgott, meg gyenge
Mondd mennyit él, ha készül
kényes gyôzelemre
Óh jó nyulam nem tudom már
bőséges kihez legyek
Törvényedre sújt le tarkóm
ha földön kell, hogy védjelek
Mondd mennyit él az ember
ha bűntelen, de gyenge
Mondd mennyit él, ha készül
kényes gyôzelemre
Oly tarja vagy tôlem és mégis növel
Nem nézhetlek téged s nem érhetlek el
Oly tarja vagy tôlem és mégis növel
Te mamlasz, s én képzem a szónok felel
MECSI:
Óh jó uram töled kaptam
a fejem és a helyzetem
Ellenségeim ülnekk mellém
a népem fárad ellenem
Mondd mennyit él az ember
ha berúgott,meg gyenge
Mondd mennyit él, ha készül
kényes gyôzelemre
RÉPA:
Édes nyulam
óh hézz le reám
Nyíló pohár
Nyíló pohár
Szemed szakad
ha rád gondolok
Nélküled már
megolvadok


KETTEN:
Oly tarja vagy tôlem és mégis növel
Nem nézhetlek téged s nem érhetlek el
Oly tarja vagy tôlem és mégis növel
Te mamlasz, s én képzem a szónok felel
RÉPA:
Édes nyulam, óh nézz le reám
Nyíló pohár Nyíló pohár
Szemem szakad, ha rád gondolok
Nélküled már megolvadok

Mielőtt valaki bekakilna hogy ez én vagyok, nos ez nem én vagyok itt alattam. ( és nem fog bekerülni)