Versek

Timona írta: Nefi: Jó téged itt is olvasni

Téged is

Finwe írta: Ki az a Bogdan Hmelnyickij?

Egy kozák hetman (fővezér), aki fellázadt a kozákság szabadságáért a lengyel uralom ellen, a kozákok nemzeti hőse, remek politikus, és kitűnő hadvezér.
Ténykedése tényleg célhoz ért, a kozákok lerázták a lengyel uralmat, de az erős szövetség nélkül hamarosan a tatár és orosz elnyomás lett a részük...

nem az amit mondasz, hanem amit nem..

Finwe írta: Ki az a Bogdan Hmelnyickij?

Ha jól emlékszem ő egy kozák hetman (fejedelem) aki 1648(?) ban fellázadt a lengyel uralom ellen és az orosz cárhoz csatlakozott.

Finwe írta: Ki az a Bogdan Hmelnyickij?

Olvass Sienkiewicz-et. Tűzzel-vassal.
Vagy nézd meg a filmet. Remek alkotás.

Bocsánat az offért a verses topik többi lakójától

Ki az a Bogdan Hmelnyickij?

Tim, ez nagyon szép lett!
Patiszon, ilyen kedvesen szomorkás, kedves versekért továbbra sem fogunk kirántani, pedig a patiszon úgy finom.
Szofi, versedből árad a kénytelen visszafogott vágy. A Tavaszi szél olyan nemistommilyendecsendesenkellemes... olyan lágy...
Erda, a Republikos cucc tényleg hozza annak stílusát.

Nekem viszont ez a kis szösszenet a reggeli agymenésem...

Fogadtam egyszer két korsó sörbe
Beleszerettem egy csinos testőrbe
Kése a hátamban már nem görbe
Szemem belefolyik a torz tükörbe
Testem halottkém rajzolja körbe

Köszi a kiigazítást, Tim, igazad van! És köszi mindenkinek, aki segített! Most már "csak " fel kell dolgozni a cuccot...

Már nagyon rég nem írtam verset, most is csak erre futotta tőlem:

Szemedben

Ha csak egy kis időre leemelhetném
arcod nem kívánt ráncait,
akkor egyszer végre láthatnám
önfeledt mosolyod;
hiszen a homlokod mély árkai
nem huncut boldogság gödrök;
e gyermekien kedves arcot
az élet súlyos gondja nyúzza
s a magányba bújt egyedüllét
hint szemedbe kristályos gömböket,
belőlük születnek a soha el nem sírt könnyek
…
melyeket majd én duplán sírok el helyetted.


Alcar: Ismerős érzés, én is én is!!!
Nefi: Jó téged itt is olvasni

Megihletett az őszies időjárás, itt a termése:


1, Lehangolódott húr

Illanó léptekkel tűnik el a nyár,
itt jár még, de holnapra már elszáll;
az őszt nyögi már a gesztenyefasor,
hűvös szellők lopódznak a dombokon;

elnézem a fehér felhőket,
látom bennük múló időmet,
lassan, halkan elhagyjuk e világot...
Ugye hozol a sírunkra virágot?

2, Aquaria

Menekülne, de nincs hova,
halovány arcán tétova
félmosoly árad szét kábán;
érzi, alig áll a lábán,
de küzd; érzelmei elől
nem futhat el, mert hiszen őt

a szél s a víz védelmezi,
a tűz és a föld élteti;
ám ők okozzák kettősségét,
miattuk nem lel soha békét.

Áll magára hagyottan és
lelkében bús balladát búg
a májusvégi hamis szél,
szívében szerelem és bú
zengi torz kettősét,
míg ajkán éteri hang kél
s az éjszaka vele zenél.

3, Halk sírás

Szemembe a gyöngy eső ad könnyet,
elfátyolozza pillantásom sugarát.
Lassan, szinte félve csukom be a könyvet,
ma már nem olvasom tovább.
Esőcsepp-könnyem legördül arcomon,
majd sós társai követik ez úton.
Magamban sírok, csendben, halkan,
nehogy a világot megzavarjam.

----
Látszik, hogy őszies volt az idő
De most már süt a nap
A címek meg csak most, ebben a pillanatban születtek. Nem vállalok értük felelősséget.

Alcarcalimo írta: Nefi: üdv újra itt, darklady:)))

köccike Alcar azért annyira nem is vagyok dark annyira
Tetszik a versed

Nefi: üdv újra itt, darklady:)))
MÁB, Shaman: ezek nagyon bejöttek... Shaman, meg tudsz lepni a gondolataiddal!!!

Szofi írta: lonnia.freeblog.hu

Asszem így a helyes

Bocs, emberek, de sürgős!

Üdv, emtétések! A szociolingvisztika szemináriumi dogámhoz kell a kérdőív, ami fenn van a blogomon: lonnia@freeblog.hu . Minél gyorsabban minél többen kitöltitek és külditek el nekem a lonnia@freemail.hu -címemre, annál nagyobb esélyem van arra, hogy ne rúgjanak ki és legyen még ebben az évtizedben diplomám. Előre is köszi a segítséget: Szofi.

Ui.:
A kérdőív négy blokkból áll: az elsőben rólad és életkörülményeidről, a másodikban a Magyar Tolkien Társasághoz fűződő viszonyodról, a harmadikban kapcsolattartási szokásaidról, a negyedikben pedig nyelvhasználati szokásaidról kérdezlek. A válaszok közül válaszd ki (húzd alá) azt, amelyik igaz rád!

Május-dal

Éhségem éléstől nem enyhül,
szomjam a szőlőtől sem szűnik-
Táncolnék s riadok zenétől:
tavasz van, s vágyam megbetegít.

Szerelem-gyümölcsöt kóstolnék,
csókokat innék egy ajakról-
Ölelő karokba fonódnék,
s hallgatnám: a szívem nyárt dalol.

Májusnak ismerem hatalmát:
kivirul, felenged már a föld-
Téveteg barlangok homályát
elhagyom: csalogat, vár a völgy.

Tavaszi szél

"Szívem reszket.Tán kórság bánt?"
-Rigófütty száll alkony-kertre;
lány vetkőzik, ablakot tár-
"Orgonaillattal takarózom ma este!"

Egyenes háttal!

Talán már Tell Halafban megromlott minden, a kezdetek kezdete után…
Kontinuitás, és legitimitás, én meg egyek bablevest.
Krum is volt Bizáncban nyaralni, én is lettem volna.
De akkor épp Hidzsrára siettem, hogy fussak Mekkából Medinába.
Nem jött össze, mert belebotlottam a Minnesanger lovagi költészet virágzásába.
Csemegéztem rajta, mint Gábor Áron az ágyúcsövön.
Franciaország felé vettem az irányt, tanulmányoztam a Magna Cartát.
Néztem a leprásokat az állatkertben. Vagyis nagy kerítések voltak.
Aquinói Tamás próbált beszervezni destruktívnak tűnő életfilozófiájába.
Mindkevesebb sikerrel, és én akkor is menekültem tovább.
Kolombusszal elhajóztam Amerikába, de Neki nem mondtam el a titkot.
Azték kultúrát vizsgálgattam, de az áldozatok nagyon megviseltek.
Egy nap futva kellett távozzak. Irtózatos hideg volt a Főpap márvány asztala.
Szűzlányt vártam, de egy nagy behemót állat jött ki, éles késsel a kezében.
Az évek pillanatnak tűntek. De nem hagytam abba az utazást.
Európában egy nagy mezőre mentem ahol 25 ezer halott feküdt.
Rá nem sok időre a birtokot három birtokos művelte. Vagy pusztította?
Permanens politika.
Csókolóztam Katalin cárnővel, a lugasba vittem Bogdan Hmelnyickij lányát.
Pugacsovval együtt énekeltem.
A sok vándorlás nagyon elfárasztott, futni vágytam újra.
Laksman, Te is hallasz? Én most gondolkodom…

Draster erdejét nem járja át a szél.
Madárhang? Nincs!
Kitaposott utakon, elhagyott szekerek.
Rozsdás már minden, s az ég sem kék …
Vadszőlő, juhár, nádas, ingoványos mocsarak.
Humuszos talaj, s alvadt vér.

Ám jött a nagy egyetértés.
Haramiák csókolgatták a jó Orrúakat.
Kézrázás, s forró ölelés.
Nedves csókok, megbékélt anyák és feleségek.
Gnómokkal játszó gyermekek.
Versíró, és prózamondó verseny.
Ki mit tud, és bújócska a latorok gyermekeivel.
Volt nagy boldogság.
A fákat kitermelték. Bútorgyár is alakult.
Falvak nőttek, és városokká szélesedtek.

A múltat egyre jobban beletaposták az idő útvesztőjébe.
A tragédiára már csak a történelem könyvek emlékeztettek.
Grontiusz génmanipulációja sikerrel járt.
A jó orrúak párosodhattak a gonosz orrúakkal.
Fél nemzedék született, akiket Ebisnek neveztek.
Így végződik a Manufloasztumhebrencsi történet.
Boldogok a nem létező hősök, és a génmanipulátorok fattyai.

H.

H. nem evilági lény.
Androgün arca
sem gyermeké sem felnőtté.
Asszonyi szíveket dobbant,
férfiakban félelmes vágyat lobbant.

H.nak selymes fekete haja van.
Gyönyörű arca és erős, inas keze.
Nemtelen gyermekkora.
Duruzsoló, határozott férfihangja.
Lágy, női tekintete.

H. körül mindig sokan forgolódnak.
Tavaly bemutattak Neki.
Azóta néha felhív remegő hangon.
Ha az utcán utánam fut,
reszkető kézzel érint meg.

H. mindig virágot hoz nekem.
Ő beszél, de sokszor nem figyelek Rá.
Férfivé opeáltatta magát időközben,
de erről sosem ejt szót.
Hosszú ideje nem találkoztunk.

H. szombaton utánam kiáltott és
félénken megkérdezte, elkísérhet-e?
Bátorítóan elmosolyodtam és belékaroltam.
Szomorú volt, szeme karikás,
teste iszonyú sovány.

Csak néhány szót váltottunk az úton.
Majd elváltunk egymástól az Óváros téren.

igen régen jártam erre, írás ügyileg
Area: csodás, mint mindig

hoztam három idei dark versemet...

Üdvözöl a Halál!
Üdvözöl a Halál, már várt reád
Többé már a tavasz nem vár te rád
Kard lett a végzeted, többé ne sírj!
A Halál Angyala már téged hív

Oh, víg lakoma vár a pokolban
Itt fogsz örökké élni porodban
A Sátán kutyái vesznek körbe
S bele tipornak a sárga földbe

Fent hiába voltál hatalmas úr
Ki mindenkibe csak bánatot fúr
A boszorkány átka végül elért
S nem állíthattad meg démon kezét

Átkozott lettél élőként, s holtan
Gyermeked is, ki csak nemrég fogant.
Többé nem szabadulsz a pokolból
S a „Fogva Tartós” toronyból

Üdvözöl a Halál, már várt reád
„Te vagy a legszebb ember trófeám!”
A démon keze most ért el téged, véged!
És megnézi, hogy folyik el véred.

---

Végtelen háború
Fényből született gyermek vigyázz!
Mert rád feni fogát a Sötét Király
Halálos óra ez, midőn találkoztok
Mert mindketten Istenek oltárán áldoztok

Szent és átkozott kard csatája lészen
Melynek talán sosem lesz vége
Fejek hullanak alá a véres földre
S mindent keselyűk vesznek körbe

Sötét az ég, vihar közeleg
S már mindenki érzi a hideg szeleket,
De továbbre is csörögnek a fegyverek
S felébred tőle a démon Rettenet.

Papok imádkoznak, istenüket hívják
De az Isten mostmár vért kíván!
Sötétség vár reátok, más nem
Az ima véget ért, félve suttogják, ámen!

---

Dühöm
Dühöm tűzből született,
És pusztítóbb, mint a sárkány lehelet
Ha szembe szállsz velem vigyázz!
Hiába vagy paraszt vagy király.

Nem kímélek se embert, se nőt, se gyereket
S nem fognak rajtam az áldott fegyverek
Méltó leszek apám nagy hírnevére
Holtak Ura, kit emberek vére éltet

Rádnézek Apám! Egyszer úgyis szabad leszel,
S akkor többé már uralkodsz felettem
Akkor nem érted szerzek majd halált
S megtörök majd a világon minden varázst

Nem állíthat majd meg se élő se holt
S nem lesz előlem menekvés sehol
Lelkem és kardom tűzben ég
Senki sem állíthat meg, mert én vagyok a Vég!

pussz mindenkinek

jac: egészen érdekes

Aiya!
Rég nem írtam ide érdemleges dolgot, most sem hiszem hogy fogok... Akinek szól, remélem tudja hogy neki.. szal értitek

S. -nak
Csomagod bepakolva, utazásra készen.
Régi életed itt hagyod részben – egészen.
Markolod bőröndöd, menekülsz messzire:
Csak el innen kalandokat lesve, keresve.
Elindulsz az ajtóhoz, kezed a kilincsen.
Lelked visszahúz: kettősség eme bilincsben.
Mennél s maradnál, de ezt egyszerre nem lehet.
Már rég döntöttél, lassan lesütöd szemedet.
Nézed a földet, majd szipogsz csendesen párat.
Félsz, nehogy leleplezzen aljasan a bánat.
Késő már... koldulod az éhező szavakat.
Felissza könnyeid egy kiszáradt zuhatag.
Hirtelen mozdulat: kilépsz bentről végre
A mérhetetlen’ sötét csillagtalan égre...

Fognád a kezemet, ám sajnos már nem szabad.
Elmehetsz bárhová, de emléked itt marad.
Visszavár az ajtó, ház, s a rendetlen udvar,
Ígéreted szertefoszlik, elillan hamar.
Köd borul fagyos lépteid után a tájra:
Leereszkedik a földre a szennyes pára.
Nehéz táskáid terhei nyomják válladat.
Visszahúz a porba, akárcsak Te magadat.
Miért mész el innen, ha örökre maradnál?
Miért vagy még velem, ha szívesen elhagynál?

Bocsánat..

Hosszú hallgatás után itt egy újabb próbálkozás:

A legjobb gonosz

Harc egy sivár életért
felemás érzelem,
Azt mondják bolond, de a világ félreért.

Szívem nem hagy nyugodni,
török, zúzok, üvöltök tovább,
nem tudlak megmenteni és elpusztítani.

Kezeim vérben,
arcom könnyben ázik,
pedig úgy szeretnék én is sétálni a fényben.

Erőt gyűjtök, s újra felállok.
Gyilkos szikra gyúl szememben,
majd megvigasztal keserű halálod.

Tovább küzdök. Ellened s veled.
Ha megtanulsz gyűlölni,
sose kell szeretned.

Republic ihlette cucc

Az égen át, az égen át,
Száll alattam a táj,
Elmentem, többé nem látsz,
Mondd csak miért fáj?

Csillagos volt az ég,
A gitárom hurja elszakadt,
Szemfényvesztés az egész,
Tündér Lala elszaladt.

Ugy lennék már Rómeó,
De nincsen Juliám,
A négyszögletü kerekerdöben
Még mindig fujnak rám.

Olcsó most a világbéke,
Több száz lélek az ára,
Meg kéne már egyszer venni,
Csak ne lenne oly drága.

Az égen át, az égen át,
Száll alattam a táj,
Tündér Lalát lelötték,
Mondd csak, miért fáj?

Csillagos volt az ég,
Vérzö szivvel állok,
Miért van az, hogy minden hátban
Több ezer kést látok?

Fáj a szívem érted,
Régen ettem mérget,
Tündér Lala halott,
Egy sikátorban vérbe fagyott.

Aiya!
találtam egy pályázati cuccost, szal hátha valakit érint/érdekel a dolog.

P Á L Y Á Z A T

Az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület,
a Budapesti és Közép-magyarországi Versmondó Egyesület
a Magyar Versmondók Egyesülete, a Miskolci Egyetem és a Bolyai Kollégium

magyar nyelvű vers- és prózaíró,
valamint versfordítói pályázatot hirdet
egyetemisták és főiskolások körében.

A pályázaton valamennyi, meg nem jelent magyar nyelvű
pályamű részt vehet az alábbi kategóriákban:

1. „VERS”
2. „PRÓZA” (max. 10 gépelt oldal, műfaji korlátok nélkül)
3. „ÖNÁLLÓ GYŰJTEMÉNY” (saját versekből és/vagy prózákból, saját kezűleg összeállított, címmel ellátott– akár illusztrált – gyűjtemény)
4. „VERSFORDÍTÁS” (nem magyar nyelvű vers magyar fordítása)

A pályamunkákat egy példányban, kinyomtatott formában és 3,5 floppy-lemezre mentve is kérjük (Times New Roman betűtípus, 12-es betűméret, Windows 2000 vagy Rtf. formátumban).

A műveket nagy alakú zárt borítékban, jeligével és kategóriával ellátva fogadjuk el, amelyben kis alakú, zárt borítékban a szerző a jeligével együtt nevét, a felsőoktatási intézményt, állandó lakcímét, elektronikus e-mail címét és telefonszámát közli (lehetőség szerint a mobilt is).

A pályázatokat szakmai bizottság bírálja el. A legjobbnak ítélt művekből
– a korábbi évekhez hasonlóan, a Kaleidoszkóp könyvsorozat folytatásaként vers- és prózaantológiát jelentetünk meg.

Benyújtási határidő: 2005. május 27.
A pályaműveket az alábbi címen várjuk, személyesen vagy postai úton:
Káelné Kovács Rita igazgató helyettes
Miskolci Egyetem Bolyai Kollégium
3515 Miskolc-Egyetemváros, E/2. épület fszt.

Eredményhirdetés és a kötet leleplezése:
2005. október 24-30., Kaleidoszkóp VersFesztivál
Miskolc, Budapest, Varsó

További információ: 06 (30) 211-9687
Hivatásos írók, költők nem pályázhatnak. A pályázó hozzájárul a pályamű jogdíjmentes közléséhez. A nyertes pályázókat értesítjük!
Információ: www.versfesztival.hu , www.vers.hu

Harapj ajkaidra
-csak ne kiálts!
Légy néma
vagy hazugságra nyisd
a szád.

Szemed süsd le,
mert árulód.
Ne lássa senki
véred keringőjét.

Kiáltva szólj,
úgy nem remeg
hangod.
Már-már szűnik
fogaid koccanása...

Kívánod, hogy majd jövőre...
majd egyszer...

Tépj húst melledről
-etesd gyermeked.
Itasd vörösen a férfit,
s ha tépi kéjjel fejedet
-mondd, hogy ez jó!

Jó a párna:
hangokat folyt el,
álmokat rejt.
Éjsötét szerető...

Miden éjjelre jön egy reggel.

*Szürke mágus*

Bárban ülve szívod a füstöt,
Fogod fel elméddel a ködöt, de untat,
És reméled naívan, hogy a cigi,
Feledteti a múltat...

Érzed már a változást,
A fejedben a gázt,
Az önpusztító látomást,
Hogy már sokkal jobb...

Ez a Reális Mátrix,
Érzelmes érzéketlenség,
Szimpatikus idegrendszer,
A Színes Szürkeség...

A Szürke mágus mindig ott van,
Hogy színt hozzon az életedbe,
Többet mint ami most van,
Ebben a kibaszott semmiben!


*Embertelen barátság*

Itt a világ mely sikerült,
mint a gyermek, kit
anyja négy hónappal előbb szült.

Mi tettük ilyenné Érzelem fiai, lányai,
Mert semmi nem örököltünk Atyánktól,
Testvért öltünk Kain barát,
Ezt várod te is a világtól.

De ne várd, mert nem tesszük!
Vagyunk páran kik el nem veszünk!

Sátánista öleli meg a papot,
Szaddam védi az amerikai államot,
Rasszista vigyázz a néger gyerekre,
Politikus add pénzt szegénynek kenyérre!

Ezt tettük Uram, világunkkal,
Halandó kézzel, Halandó fejjel,
Korrupt papok, politikusok,
Sokaknak elege tele van a töke,
e rohadt, szennyezet hellyel!

De maradunk! Harcolunk!

Sátánista öleli meg a papot,
Szaddam védi az amerikai államot,
Rasszista vigyázz a néger gyerekre,
Politikus add pénzt szegénynek kenyérre!

Öleld barátodat! Öleld szerelmedet!
Így teggyük azt, hogy jobb legyen!

Embertelen! Mert már nem ilyen az ember!
De legyünk azok akinek teremtettek minket!

Fekete-fehér
Villog az egész világ
Hatvan rész manga

kétsor(o)s
Névtelenül alszunk.
Dögcédulánk sincsen.

Bőg a hajó, én kint vagyok a nyílt fedélzeten a dokkban dekkolunk.
A Rádió megszólal olaszull a Toszkán táj terül el előttem és tolat a szárazföld
vagy csak mi megyünk?
Daruk ávolodnak tőlem Sirályok közelednek s elmennek önmagában áll egy sziget nyaldossa a tenger. Pofázik a bemondó Olaszul, Angolul Franciául. Eközben óriási szénhalmok előttem.
Kihajózunk KEzd fogyni a toll a nyílt tenger nem ismerlek még eléggé de próbállak megismerni
Kevésszer találkoztunk de újra it az alkalom. szimpatikus vagy nekem Kéklő mélység sós tenger. Szép egyszerűen szép. Túristák. Az olaszok még mindíg nem kedvelik egymást a zászlóm átkozott rúdja is eltörött,de itt van velem őrzöm s védem. Sienna kerületének címere ez. Egy kiskutya afedélzeten unja magát s figyel. hajók Sirályok kinna a tengeren vizet kell vinnem s ha tudom megteszem. Meg akarlak közelebről ismerni te tenger! halvány pontok szigetek.

hali

ez a firkálmány már régi. fő célja az irónia.

A legjobb barát mondókája

látom a szemed
rágom a beled
rázom a fejed
várom a kezed

vágom az ered
áldom az eged
töltöm a tered
döntöm a pered

hajtom a szeled
hallom a neved
vallom a helyed
hágom a nejed.


csók
GemO.