Versek

Dingir, ez csúúúúcs!

Kasztrub és Ayana

Kasztrub sosem dühös, sosem szomorú,
mert tudja, hogy minden e világon:
csupán játék...

Irigykedem. Szívem majd meghasad.
Ahogyan meghasadva lelkem,
benne én, s benne ő.
S hiába látom
- ahogy Te -
világom,
nem nevethetek veled,
mert szerettem, kit nem
lett volna szabad.
S szeretni fáj.

Szeretek én is,
ikerlélek, s nem másik felem,
pont olyan mint én.
Őt szeretem.
Ő, a nagyúr.

Szeretni fáj,
ha ahhoz húz szíved, kitől
évezredek, s néhány
ködbe veszett dimenzió
választ el.
Szeretni fáj,
ha tudod, hogy soha ő
tied nem lehet,
más világba született.
S szeretni fáj,
ha nem hagyod,
nem engeded
az emlékeket.

Szeretni fáj,
ha sorsod ellen tiltakozol,
ha önző módon magadhoz kötöd,
ha azt hiszed örök,
mert Ő azt mondta,
ha a levelek lehullnak,
elfelejt.
Csalárd és álnok az emberi szív,
szomját más vérével oltja,
éhes csupán, nem szeret,
csinál néhány gyereket,
magjából új élet sarjad,
fél,
hogy jön a tél,
s nem lesz ki őt hordozza.
Éhes ő, nem szeret,
hisz megölné a szeretet,
igazság és nyitott szív?
Retteg majd és eltaszít.

De szeretem...

Ostoba vagy.
Nevetnem kell.
Dajkamese a szerelem,
olyan mint az őszi szél,
mindig új húron zenél.
Már csak azért szereted,
mert azt hiszed, hogy ő szeret.
Ha a levelek lehullnak,
elfelejt.

Elfelejt?
Hát én se lennék más,
egy rész tört-egésze?

Nem vagy.
De mindenkinek kell egy hit,
egy rögeszme, mely bizonyít.
Igazad van.
Lógj egy szálon, s ha neked ez a
szerelem,
még mindig jobb:
ha leesem,
vissza az életbe nem hoz a fény.
Elringatlak, aludj csak,
álmodd azt, hogy boldog vagy,
azzal, akit szeretsz.

Látok a szemeddel,
érzek a szíveddel,
hangod az én hangom,
s mégis elbírom
mert Kasztrub tudja:
minden e világon
csupán játék.

tudod, én bíztam s hittem.
ma már semmim sincs.
szavak végén kérdőjelem.
de, megválaszoló nincs.

Shaman: Köszönöm! Nekem is nagyon bejönnek a Te verseid, mármint a komolyabbak. Ez a legutóbbi is nagyon jó!

Pusztíts el!


Süsü a sárkány tegnaptól utálja a gránátalmát
Különösképpen nem is érdekelne.
No de hát a gránátalmát enni kell.
Sőt mit enni, még kompótnak is jó.
Itt haverkodtam össze, a kétfejű helyett egyfejűvel.
Egyorrú barátommal sokszor mentünk az erdőbe.
Aztán nem kellettem neki mégsem, mert túl naturista voltam.
Egyedül bányászott tovább a fán.
Mézgákkal kezdtem haverkodni, de az sem volt jó.
A papának nagy volt a feje, a kislány szeplős volt.
Apuka vízfejjel született. A felesége meg a kifejezetten ronda nő kategória.
Én akkor is szerettem Őket, de ők sem fogadtak be.
Maradt nekem a bányász-sapkám, a koszos törülközöm, meg a kis papucsom.
Sem Mézgáék, sem Süsüék nem keresték velem a kapcsolatot.
Egyáltalán, ódába lehet írni, minek nekünk kapcsolat?
Legyen kivel beszélgetni, a poros kályha mellett,szabadon.
Esténkét lehet gyakorolni a Káma-sutrát, a majom csapdát, avagy a bramacsaré életmódot.
Nagyot élvezünk, és igénytelenül dűlünk a székben hátra.
Rosszabb esetben már ott lóg kezünkben az auralebontó cigaretta.
Hamis hazugságok a barátainknak.

Utálat az ellenségeinknek, már akik vannak.
"No most megmutatom itt Én vagyok az Úr szindróma."
De minek ez? Gondolkoztál már rajta?
Hisz anya szült Téged is.
Járókában sza***ál a felkelő nap alatt.
Most meg megtagadod önmagad.
S álnokká válsz, és délcegen hazudtolod meg mindazt ami szent.
De hisz Te is egy vagy, Velünk együtt alkotod az egységet.
S birodalmad itt hagyod. Képeid itt égnek. Verseid itt maradnak.
S protkód, valamelyik kukában végzi. Ott ahol talán nem is jártál soha.
Hogy Süsü, meg a többiek, na Ők nem számítanak.
Hisz mesék Ők is, mint Te is.
De Ők álmok a Te álmaidban, s mik álmok vagyunk az Ő álmában.
Csodaszarvast akartok? Anyám nem árult mézet.
Nem baj lesznek nagy csodák még.
Esti orrtörlős produkciók a megtört vakolatú szobában.

Bárgyú népek

Rivaldafényben fürdik a város.
Némileg káros
sáros agyadra,
tudod, arra a maradékra,
de hát kenyeret és cirkuszt a népnek!
Megadják tinéktek
a császári férgek,
a cirkuszt bőven adagolják,
naponta ontják,
de kenyeret alig
viszont majd faltól-falig
tántoroghattok
mert a boldogsághormonok
felszabadulnak az olcsó bortól
nosza: akóstól
öntheted magadba,
maradsz ostoba, buta liba,
vagy elgyávult férfi,
ki csak bárgyún nézi
sorsa terelőjét..
Na ki kéri rajtam számon,
ha kiszalad a számon
a keserű átok:
Szálljon csak rátok!
S tátsátok a szátok
a további cirkuszért…
Nektek a „miért”
úgysem mond semmit
csak repít
messze a mámor,
s eltűntök, mint a kámfor
felejthető, birka tömegek!
Úristen, de megvetlek titeket…

2005-05-04

előzetes figyelmeztetés:
az 'ő is más' illetve az 'a verejték s a vágy' kifejezések erőteljes zarándokmist-intertextek.

38
Amikor megcsördül a telefon és viseltes szemeim
belefordulnak a homályba akkor is ugyanolyan gyönyörű
vagy mint amikor megszülettél
szeretlek akár disznó a moslékot amivel etetik
semmi nem jó már nekem kivéve téged
ő is más na meg a verejték s a vágy
kivéve engem
téged este
ha fénylik a múlt poros teste
kismacskák harangokat lökdösnek.

Kasztrub: Már nem vagyok elfugult irántad, de nagyon tetszenek a verseid. Van bennük valami, nagyon Hald. Valamilyen irányzat amit még nem ismerek. Ez az előbbi is nagyon király. Még sokra viheted, mint ÉN DDDD

Bocs, most nincs időm átnézni a felező 12-eseket

Én hoztam egy variációt a felező nyolcasra, a képlete 4/4, 4/3: felező nyolcas és felező hetes. Mivel más nem jut eszembe, gondoltam a következő feladvány le7ne ez Ja, mivel az enyémben a nyolcasok alliterálnak, le7ne ez is a feladvány része. Téma, rímképlet szabadon választott- bár a téma akár le7ne az enyém nyomán a tavasz hormonbizgető (általam megle7ősen rühellt) 6ása is.

Mákonyok megigézettje
-tétova és kedvtelen-
talajtalan tévelygőknek
utat nyit a kerteken.
Uralatlan undokságok
hada hív és veszni vár;
örömtelen önmagam meg-
tagadnom sem lehet már...

Máb: Ez elég meredek. De én szeretem az ilyeneket!
Jacopo: Sajnálattal veszem észre, hogy még mindig jó vagy.
Shamanli: Nagyon tetszettek ezek. Főleg a per/anus. A mik kedvesen groteszk, nagyon hasonlít valamihez, amit olvastam. A Balítéletet nem kommentálom. A legrosszabb a félelem.

Galambok

- Ezek mitől galambok?
egy csapat gyerek meredt a szoborra
nap nap után nevetés
egy mozdulatlan öntöttvas kupac
a tér groteszk mosolya
- Hát valaki egyszer erre járt, s azt mondta, galambok!
galambok

ellebegett előttünk az idő el a fiatalság
a barátok
a nyolcadik év is oda

s újra a tér s a mozdulatlan halom
visszavitt a szív robaja
emlékezni kell hogy felejthessek újra
egyetlen szempár mered a szoborra

s ahogy részből egész
benne az univerzum összes csillaga
összement majd még nagyobbra tágult a világ
s ott éreztem lelkemen:
Galambok
de nem kettő s nem az öntöttvas forma
az anyag lelke száz madár táncolt kavargott előttem

a szabadság maga

Falat karmoló szűkölő kétség,
Százszámra hulló néma áldozat: a könny.
Lelket elnyelő, morzsoló sötétség,
Apróvá tevő, lenéző közöny.
Csak a mosolyokat mentsd,
Vésd kőbe, fába, véreddel a ház falára,
Hogy mind meghalunk, egyszer mindahányan,
S egyszerre marad mindaz magára,
Mi érték volt, feloldódunk az árban.
Ne sírj hát, magányod ne tetézd.
Lámpás vagy valaki másnak kezében.
Mind haldoklók, ostobák, csak nézd
Hogyan marakszunk az utolsó kenyéren.
Egy sosemvolt reményen.

-Kevesek vagyunk ám hozzád Jacopo barátom. Tavaly még csúnya voltál, de most már élmezőnyben vagy. IMÁDUNK!
( de leközelebb ha elmécc böffencs már annyit hogy Csá OFF! )

Kriszana: Szép vers. ( Most úgy érzem magam mint a Bobi.)

ja, és ha már így belejöttem a verselésbe, akkor felrakom tegnap, anyáknapjára írt versemet is.
Hadörüljetek:

anyám

erős, sokat bíró asszony
van tartása
elengedett
én nem tudtam
de szívében féltés volt akkor is
rettegett

ma is félt még
örökké fog
de teret hagy nekem
s én hálás vagyok

óó, dzsakopó, kérlek hallasd a hangodat
varázsolj el minket fényeddel
ne foszd meg a halandót látásodtól
mert kevesek vagyunk mi tehozzád
nem érhetünk fel
ragyogtasd ránk sugaraid
vagy mid

prózavers.

utazó kocka

most csak befelé figyelek élvezvén
a multitasking rendszer előnyeit
a vonat fut a háttérben
asztalomon nyitva mindenféle kellék
tolltartó füzet cigarettadoboz
meghívom szókavaró ihlet-függvényemet
és agyam minden apró szubrutinját
hogy ne kísértsenek a képernyővédő
széthulló torz álomképei
és elmensem elmém közönyös kékhalál elől
mely az áldatlan álmatlanság egyenes következménye
és a gondatlan gondolat lelketlen gyilkosa

200504291644tkxH

Üdv:
-- Mau

némi spontán hommage
[size=9:1dxg4gfy](ihletért köszönet: Hk - Rnr2000, D.A. - GÚk, W.B. - M-t*)[/size]*[size=9:1dxg4gfy]Hiperkarma: Rock'n'roll 2000, Douglas Adams: Galaxis Útikalaúz, Wachowski brothers: Matrix-trilogy[/size]

P.S.: a szóközökből némi fantáziával kiolvasható "ß ) |" a véletlen akaratából került oda, és semmiképpen sem tudatosság folytán. Így tehát előre szólok: emiatt nem érdemlek külön dícséretet

Balítélet


-Suttogásokat hallok, s felém jönnek Ők.
-Tartottál tőle de nem merted bevallani?
- Ítélet helyet nem kaphatnék vádalkut?
- zavaros gondolataid, nem érti senki.
- Napnyugtakor ugye elmehetek?
- Nem engedünk, itt maradsz örökre.
- De miért nincs vége az alagútnak, vesző fájdalom a múlandóság.
- Sírhatsz nekem, de akkor sem engedlek.
- Azt mondtad a dombok mögött ott rejtőzik a nap.
- Hazudtam Neked, mert a nap már régen nem ott van.
- De én megbíztam benned. Hát hóhér vagy te az emberek között?
- Alkoss újat és akkor tovább engedlek.
- Szabadságra vágyom, és te mégis itt tartasz.
- Neked nincs szabadságod, rab vagy Te a földeden.
- Akkor legyőzlek, és félreállítalak!
- Hangod elárulja hogy félsz. Maradnod kell.
- Rendben, maradok.

Verés
Ölj meg. Az arcodról
tovább csorognak
a ginszagú könnyek,
itt vagytok mind,
itt vagy, Winston Smith.

Először a mozgás fájdalma,
aztán nagyon mély csönd,
aztán látni fogjátok a nap
ragyogását egy showműsorban.

Hihetetlen szépek
az üvegek holdtöltekor.
Alig vannak.

Krisztus delirium tremensben,
ennyi volt nekem ma a megváltás.

A fiú, aki alig van.

Mik

És akkor jöttek nagy hegyek.
És volt ott ez is, meg az is.
És ezek a dolgok amik voltak, léteztek.
És minden olyan volt mint amazok a másik dolgok.
Nem lehetett megkülönböztetni, és ők sem tudták.
És akkor volt a nagy pukkanás.
Meg dir. Control C, meg ilyenek.
És ezek a micsodák elkezdtek áramolni abban a bizonyos dologban.
A dolgok összekeveredtek, és Ők sem értették, meg amazok sem.
Ők találkoztak az úton Mi-vel.
És akkor köszöntünk mik, nekik.
De azok a bizonyos dolgok már nem áramoltak abban.
Senki sem tudta, hogy elveszett a tollam.

Ezt az MTT fórumról írtad ? : DD

Tűz óceánja
Két nagy hullám összecsap
Felzúgó flame

tenyered smirgli
fogaid kukoricaszemek
köröeid rongyok
lábaid kaszák
hangod pukkanó rágógumi

ha szemed nyomom
nem veszek szomjan
ha beled ontom
lesz ugrálókötelem
ha hajad kitépem
lesz cérnám

Te vagy a Mindenem.

(A vers cenzúrázás miatt csonka
akár én)

Celeb__ írta: Jacopo, Patiszon: A M.É.K. (9. kiadás) szerint a vers:" fn 1. A nyelvi kifejezésnek szabályos, ritmusos, kötött formája| Ilyen formájú (kisebb) költői mű. ..."

Köszönjük, Celeb
Hát, a "kötött" kissé tág és egyben kissé szűk jelző a versre, nemde?
Jah, ha már írok ide, itt a 12-esem:

Indulok

Hosszú út vár reám, a végtelenbe vész;
elindulok mégis, bár batyum oly nehéz;
elhagyom a hazám, már hív a messzeség,
könnyeimet fújja az észak-szülte szél.

(Te jó ég, most látom, hogy így egy az egyben egy 'kocka' (téglalap )alakú vers lett, pedig nem is annak szántam )

Andoron: Nem szó szerint értettem azt a bizonyos vagyizó mozdulatot. Bocs de tegnap 5 percem volt.


Per/anus


A kis Csárlika meg-vót, és Bobi boldogan csóválta a farkát
Lihegve odaszaladt egy fa tövébe és egy kegyes mozdulattal megjelölte.
Csárlika alig tudott eközben négy-lábra állni, szinte mindene remegett.
Bobi afféle Dán-dog volt, hatalmas micsodája volt, és szép volt a szőre is.
Két varjú Infarctus kapott a fán a hatalmas játékukat nézve.
Rohammentő száguldott értük, de már késő volt, és kerültek pellengére.
Pedig jó varjak voltak, egyik sem károgott, csöndben mélán ültek a fán, míg tehették.

A rabszolga munkás csak a plakátokat ragasztja a reggeli szürkületben.
Ő és a Plakát kettesben vannak kint az üres utcán.
Ő most egy enyveskezű. Nem volt pénze a tanulásra. Bunkó maradt.
De esténként kedvenc zongoráján, órákat játszott.
Értékes ember volt, de csak Isten tudta, és a zongorája.

Korán virrad már, itt a tavasz. Maláta hegyek, komlós esernyők, bevásárló-papucsok.
Leégett csikk, csumáig szívva. Ragyás képű utcaseprők.
Ti! - a mai kor rabszolgái! Héj adtok egy cigit?
Leheveredek melléjük, s bekötöm cipőfűzöm. Megtörlöm taknyos orromat.
Beszélek nekik a szemetesek előtti világról, de Ők nem értik.
Egy nyakkendős fickó közelít, s szemetet hajít a földre.
Elém hullik, s én felnézek Rá. De a felkelő nap sugaraitól nem látom arcát.
Újra megtörlöm orrom, s szívok a cigarettámból még egy utolsót.
Elbúcsúzok kedves barátaimtól, s jó seprést kívánok nekik.

Lassan elindul az élet előttem.
Ringó se**ű pláza-cicák mászkálnak fel alá.
Az órámra nézek, és sajnálkozom.
Hisz oly sok idő van még nyitásig.
Mi lesz velük? - igazán nem is izgat.
Kilyukasztom jegyemet és alászállok a metróba'
Angyalok lógnak a csöveken.
Itt a földön úgy hívják kapaszkodó.
Máshol meg nincs metró.
Nincs csikk.
Nincs plakátárus.
De a nap ott is felkel…

Andoron írta: Na, pedig akartam mondani valamit, de a végén kapok egy NI-t a fejemhez

Szóval
már legalább nyolc éve csak magamnak írok, és érdekes módon inkább novellákat
Köszi, nyalni csak a fagyit élvezet
Majd még rakok ide verset, csak mer mér ne

1: a nyolc év munkásságát érdemes már közkinccsé tenni :itscool:
2: Nyalni mást is érdemes, mindjárt tudok kétfélét, kinek-kinek :heu: :tongue:
3: szívesen olvassuk a verseid, :deal: csakazértis :agree: :dance:

Na, pedig akartam mondani valamit, de a végén kapok egy NI-t a fejemhez

Szóval
már legalább nyolc éve csak magamnak írok, és érdekes módon inkább novellákat
Köszi, nyalni csak a fagyit élvezet
Majd még rakok ide verset, csak mer mér ne

Letudva véltem tartozásom feléd;
Ugye? Felelj, égbe szökött barátom!

Jujj Atar, kemény dolgok.. nagyon szuper a vers, viszont amit tartalmaz annyira nem

Hali, na, írtam egy verset, úgy gondolom érdemes néhány szót ejteni a keletkezési körülményekről, szóval szerdán ültem a szobámban (a bátyám is ott lakik, szóval részben az övé is) és fájt a fejem, lehet, hogy azért mert apámmal előtte mélyreható beszélgetést folytattunk arról, hogy a fekete miért szívja be jobban a nap melegét, mint a fehér és a végén már az infravörös és ultraibolya sugárzások drágaköveken való áthaladásánál tartottunk, mert apámmal egy öröm beszélgetni, az ember tíz évet okosodik tőle (persze most túloztam) és kitér más, de odatartozó témákra is, szóval az eszmecsere után arra gondoltam, hogy teli van a szoba meg minden más rádióhullámokkal és azt hiszem, ez volt ami megihletett.

Címe nincs, de lehet neki adni.


A büdös francok rohadjanak meg
hogy köpött kis cuccok rohanjanak meg
és a második sort meggátolják
az első sorba írt szavoák
amik nem rímelnek a negyedik sorra
ezért rohadjanak meg sorba’
és én is rohadjak meg, hogy kijöjjön a szótag
szám
ami juszt se jön ki a kedvemért kisa-
pám
most mit tegyek, hogy kiküszöböljem
a nyelvtani hibát, mit kijelöltem
nem tudom, miért ez biztosan így lol
a tizenegyedik sor szempontjából
de biztos nem az én szóismétlés veszélye fennáll!ből
azért mert ennél egyedibb köll
hogy ne lendüljön le ami fel
kell hogy menjen, nagyon kell
mielőtt még zavar támadna
káromkodások hada áradna
amúgy is nagyon kiáradt fejembe
ugorjunk egy csúcsos verembe
hogy a versben legyen egy rím
s most ugorjunk ki, és megy tovább ím
ez a versnek nem is mondható kín
hoppá! hoppá! hármas rím!
most már négyes, ezt elcsesztem
sok kalóriát vesztettem
és károsodást szenvedtem
most, hogy a francok megrohadtak
és éjre csukódott minden ablak
mert fáj ez nekem nagyon, jaj
(innentől kezdve nagy a baj,
mert elkezdődött a hebe-haba
költőcskénknek ez a baja)
szökkenjünk hát illanjunk
tova a napba, pillantsunk
szemünk édes bogarával
egy helyre ami nagyon ránk vall
s a franc is megette már a fenét
megölte a ragrím felét
s a koszos, büdös ritmus hibát
(ez okoz csak nagy galibát!)
a kínrímeknek, vége! vége!
a semmit mondás eltűnt végre
és boldog lehet az egész világ
mert megoldottunk egy nagy hibát
s robbantottunk porzó vitát
sajnálom ezt a galibát
és minden árva kiskutyát
(hogy megadjam a sírás okát)
zászlót vonunk, tapsot kérünk
s végül nyugalomba térünk.

utóhang:

A fák fölött egy medicinlabda
Hülye volt, ki odadobta
Fütyült a gravitációra
Micimackó egy helyes medve.

2005-04-27 17:11

GemO.

Alcar! Ez üt! :crap: :crying: