Versek

Hümmhümm. Álarcok. Mindeni hordja őket. Mindig, még magával szemben is. Tehát ezeket nehéz lenne levenni. Az, hogy ki milyen verset ír, nagyban függ a személyiségétől. Ha valaki nem ismeri azt a szót, hogy "rekettyés", akkor egy versébe sem fogja beleírni. Meg lehet jósolni a következő mondatokat? Mint ahogy a közeli barátok is sejtik, egyes helyzetekben mit fog válaszolni a másik. Ez még nem jelenti azt, hogy megkérjük a barátunkat, hogy változtasson felfogást vagy legalábbis stílust, mert ezt már ismerjük és unjuk. Persze ez a topik nem egy nagy, rósaszín, békés baráti közösség, ahol mindenki tökéletesen ismer és imád mindenkit, de azért még nem kell rögtön -akár erőszakkal is- változtni, mert van egy kis megszokás. Én így látom.
Most pedig jöjjön egy újabb nős versem, már ismerős lehet a hangvétel, a kifejezések, sőt azt is meg lehet jósolni, hogy film ihlette.

Andromakhé és Heléna

-Hű férj volt. S legjobb harcos e földön.
-Felszítom a lángot. Vigyázzon, őrködjön.
-Testvérem, férjem, apám helyett apám.
-Ha enyém halt volna meg, kevésbé sajnálnám.
-Miért ő ment? Hős volt, tiszta, bátor.
-Miattam vett búcsút szép, kicsi fiától.
-Hová menjek eztán? Mely ország fogad be?
-Elmegyünk innen szebb, boldogabb földre...
-Rabszolganő leszek. Férjem nem véd már meg.
-Megátkoznak majd, kik miattam haltak meg.
-Holnap máglyát rakunk. Ott ég majd a szívem.
-Hogyan enyhíthetnék ilyen szenvedésen?
-Senki nem volt oly jó, mint az én uram.
-Én is tudom jól. Őt szerettem jobban.

Jó, visszavonom, csak azért hoztalak fel téged példának, mert Kripli és téged emlegetett:)

Kedveseim az Úrban, nagyon megkérlek titeket ha lehet, ne engem elemezzetek ki, mert rosszúl viseli lelkecském,. Ez most komoly. Ott van pl Jacopo, Szofi, akik értelemmel is megáldottak, és meg tudják védeni magukat.

Arcom helyén ál-arc
kell, ha jön a párharc
Vigyorogjak, sírjak
vagy verseket írjak?
Szidjalak vagy csókoljak
neked is behódoljak?
Igézzek a szememmel
Kell valami? Jer, vedd el!
S elátkozott lelkemmel
álmodozó szívemmel
a lüktető véremmel...
Karóba a fejemmel!
Maszkok mögötti élettel
Pislákoló öntudatkéreggel
A valóságba ránt a vekker
De úgyis összetöröm egyszer!

Kripli: mindig ugyanaz a nóta.. szerinted nálunk, szerintem meg nálad:) Tudod, nem mindenki olyan hihhetetlenül tehetséges, hogy havonta más és más stílusban írjon világmegváltó göngyszemeket. Úgy ír, ahogy tud, és ahogy szeret. azt hiszem nem várhatod el Shamantól, hogy most valami más megközelítésben, stílusban írjon, hogy fenn tartsa az emberekben a megrökönyödés isteni érzését. Ha te megbotránkozni szeretsz, olvasd a Bravo-t, vagy nemtom. Amúgy, örülnék azért, ha már te indítottad el a vitát anno, ha kifejtenéd, pontosan MIT találsz sablonosnak, példának okáért Shaman verseiben(csak mert te is őt hoztad fel, de bárki mást említhetnék)? fejtsd ki, szedd pontokba, nyűgözz le minket, ha már nekünk nem sikerült lenyűgözni réged. asszem én is megyek sírni, és ha nincs szerencsém, a szemembe bököm a ceruzám, merthogy rajzolni megyek.
lö pá, maradok tisztelettel.

Nem tudod letenni a maszkot, mert alatta mindig ott van egy újabb! Mindenkivel szemben más maszkot viselsz, s a végén már magad sem tudod, ki vagy...
Ez a rohadt nagy igazság!

"Légy hű magadhoz! Az egész életedet vele kell leélned."

Mucccha

Azt mondják az a hely, varázslatosabb, mint bármi más e világon.
Megközelíthetetlen, olykor nem is valóságosnak tűnő, tündéri lényege.
Pedig kietlen sivatagok, eldugott városok, még ismeretlenebb lakókkal.
Magas hegyek, melyek védelemben tartják, óvják kincseit.
Még is, szinte a világ minden nagyobb eseménye ott játszódott.
S nem nagy bummokra, embermilliók halálára gondolok most.
S mai napig átöleli valami megfoghatatlan hatalom.
Vyasa, és a Jagad guruk (az univerzum tanító mesterei)
mai napig tevékenyen jelen vannak mindenben.
A mag nem pusztul el soha, csak termése fonnyad.
Léptek a semmiből, ismeretlen emberek, név, cím, telefonszám nélkül.
Városok, melyeket nem láthat, a nem beavatott szem.
Életek, melyek máshogy játszódnak, más eszközökkel.
A harc, küzdelem itt más-más szerepet kap.
Szélcsengők Isteni zenéje szól, és imamalmok forognak a nap minden percében.
Mennyivel másabb, mennyivel tisztább, olyan mint, az élre vasalt ing.
S másoknak olyan, mint a szennyesbe dobott ruha.
Nincs nyüzsgés, szatyrokkal megrakott emberek görbe háttal, terheket cipelve.
Az okozat óceánja, mossa partjait, és Isteneket, tanítókat küld, Nekünk.
De mi mástól, másról tanulunk. S mást zengünk imáinkban.
És a nagy morajlásban kérlek, figyeld a szavait.
Hisz nincs olyan eldugott hely, eltemetett város, ahol ne hallanánk.
Csak félre kell vonulni, egy csöndes helyre, leülni és figyelni hogyan működik is az élet.
Mert az imamalmok csak forognak, s szakadatlan, megszakíthatatlan ritmusban pulzál minden.
És érteni fogod, a madarak beszédét, meghallod ahogyan kommunikálnak a növények egymással.
S meglátod, hogy minden egyszerre lüktet, és egyszerre szűnik is meg.

Kripli: én csak annyit tennék hozzá, hogy a "le a mszkokkal"kifejezés szvsz jelen esetben nem túl helytálló, mivel itt (úgy hiszem) nagyon sokan ismerjül egymár személyessen, sőr bizonyosd estekben többről is van szó, mint egyszerű ismerettségről. Szóval mi már kicsit nehezebben tudnánk egymásnak hazudni személyiségünket illetően. Legalább is én így érzem
Szerintem...

Kripli: Teljesen igazad van abban amit írtál. Már unalmasak ezek a kitöréseim, mübalhéim. Szerinted térjek át a tájleíró költészetre, avagy az elégiára? Vagy keressek egy másik fórumot? Faecesből nem lehet aranyat csinálni, tudom. Több most nem jut eszembe, mert korán van, és itt gőzölög a kávém az asztalon.


Ui: Arról nem beszélve, hogy túl vagyok a kávén, és most érzem felbasz**l agyilag. Folyamatosan sírok, és mingyárt kell mentenem menni. Mi lesz ma velem? Imátkozz hogy nehogy rosszat szívjak fel a gyógyszerből. Bennem van az ideg

Szervusztok, útkeresők (azt hiszem, ez a legjobb megszólítás,bár nem vagyok benne biztos, hogy mindannyian csakugyan tovább akartok lépni)!
Látom, megszűntek az emócionális robbanások, minden ugyanolyan langyos, mint volt. Olvasgatom a verseket, (nem mindet, mert véges a befogadóképességem) és kissé déja-vu ez az egész. Megegyezéses béke, "jó vagy-jó vagyok" feeling, -nem gusztustalanul, vagy bántóan, de feltünően- mindenki "önmaga" lett. Azaz felvette itteni szokásos viselkedési formáit. A versek többé-kevésbé olyanok, mint voltak, egy-két embernél lassan jósolni tudom a következő sorokat, de a hangulatokat, a képek jellegét biztos. Shaman-t, aki kezdetben megbotránkoztatott, (azt hiszem, ez bók neki) aztán kiváltott valami tetszik-a-stílusa féleséget, mostmár unom egy kicsit. Egyrészt jóból is megárt a sok. Ugye, régen te futottál meztelencsiga néven? Legalábbis feltűnő a hasonlatosság. Elég lázadó hangnemből indultál, mostra, -úgy érzem- amolyan "nagyarc-aki-hozza-a-formáját-és-tetszik-a-többieknek-hogy-valaki-mer-ilyen-is-lenni" szerű fogalom lettél, amennyire én érzem. Nem vitatom el, hogy írtál jókat, egy-egy versed egészen megérintett, de valami elromlott. Mint a lázadó pánkzenekar, aminek hirtelen menedzsere sok pénze, és szerződése lesz. Elfelejtik, miért csinálták. Persze ez sem feltétlenül baj.
Abba kell hagynom az erkölcscsőszködést, nincs túl sok jogom hozzá. Egy pszichológus barátom azt monda, hogy az ilyen fórumok nagyon jók, mert -legyen mindegy a téma- az egyének mégis önmagukat valósíthatják meg rajta, könnyűszerrel, inkognitóban felelősség nélkül tehetnek meg bármit, kiélhetik magukat, önmaguk lehetnek, anélkül, hogy tudnák róluk, kik is ők. szóvaé ne romboljuk le ezt a topicot, had fejlődjenek az egyének... ez volt a véleménye. Azt gondolom, hogy a talik miatt elveszett ez a varázs, és afféle beltenyészetté fajultatok. nem mind, de sokan. De nem akarok oltogatásba menni át. Őrizzétek az értékeiteket, (mert találálok ám mindőtökben!) és le a maszkokkal! nem állnak jól... Üdv!

Dingir: Ne értsd félre, ez csak úgy, nem Rólad, nem Neked ) (kössz)
Háborús bűn volt ez ellened, bocs az OFF ért, de törlöm.

) Jajj ne haragudjatok, már megint 5 percem volt.

Shaman: hülye... "van nekem egy csíkos gatyám... abban van az én ceruzám... akármennyit írok vele... mégsem kopik el a hegye!!!
Te, vén ló...

Monológ

A takarítónő nő is odafityenti a tekintetét,
S a perverz operatőr nő is, rá-rá tekint, és mustrálgatja.
A Fotóriporter aki ugye nő , alig várja ezt a témat.
Sorozáson 300 objektívvel megy.
Ingyen nézheti a pélót, az urulógus nővér is.
Meg az a helyes doktornő az Uzsokiból.
Emlékezett hogy levágattam a hajamat.
Húzza meg azt Péniszt, mint otthon a papának az ágyban!
Kiállt rá a növére a szigorú tekintetű öreg orvos, a rendelőben.
Érzem nem birom visszatartani a nevetést, de muszály.
Én is nézem a péniszt, milyen teknikásan játszik vele a doktornő.
Emlékszem mikor az osztálytársnőm, nedvektől csöpögve hívott ki a wc-re.
De nem mentem ki vele, pedig vadítóan jól nézett ki.
Azzé az ucsi sort, törlöm,

En-Lil

Minden zöld,s a kárpátok magas hegyein is, lassan elolvad a hó.
S látszik újra, a tavalyi avar, a letaposott múlt.
A Pilis magas hegyeiben, újra megjelentek a hollók.
Csuklyában járom, a röghöz kötöttek útját.
Arcom nem látszik,s a kezemben fokos.
A meleg nap tűzzel égeti belém, hogy Imádlak Hazám!
Óh Turúl népe, a lerogyó ember! Alázattal hajolok meg előttetek.
Hol vagytok most ? Barlangok mélyén ,rejtve a tudás, de én letépem fátyolod.
S az égő szemfedél, a szakadékba zuhan, éjszaka leple.
Ösprincipiumok örzik a kapukat, de átengednek, s mögöttem a felejtés.
Inana Isten szent templomába érek, kint égnek még a fáklyák.
S bent hamis egóm vár, ruháját ledobva a maga valóságában.
Nevet, nevet! Hát itt vagy újra? Jíva! Ölj meg ha tudsz!
Mindent benőtt a lián, s körbevesz az áthatolhatatlan köd.
De Ő figyel, és nem enged az Isten anyámhoz.
Érzem a távolban hogy ott van, a pulzusom szapora.
Supraventriculáris tahycardiám van, és nincs kedvem befejezni a verset.

Timona, ez nagyon jó. csipkés ingét madár ugrálja, bááájos!
Mír: Ahha, szóval ez a magyarázat...

Nimashilin írta: Mírrand: sztem picit sok ott a "szemem"...

Ehmmm, most olvasom csak vissza a saját írásom és hát igazad van. Aznaposan sem írok többet verset:)

Minc: :tongue:

Timona írta: Szépséges modellként lépeget közöttünk
utcákon,
tereken,
fák között,
réteken,
hegytetőn,
völgyekben,
de majd megunja divatjamúlt rongyait
és felölt egy virággyöngyös kosztümöt.

Tim, erről nekem az egyik Adrian Mole-vers jutott eszembe.

Tulipán

Szép, piros, magas, merev
Vázában
Asztalon
Szobában
Házunkban.

kérésre, nincs cím.

+ez se.

Alcar:
Erda: nem rossz, nem rossz, volt egy két szó ami "bántotta" a fülemet, kicsit még csiszolnám, de nem rossz

Ring, Alcar köszönöm.

Mai újabb izé...

Új modell

Idén a tavasz tél ruhába öltözött,
kabátját jeges prém borítja,
nadrágját hóvirág cifrázza,
csipkés ingét madár ugrálja,
zúzmarával futtatja végig gombjait.

Szépséges modellként lépeget közöttünk
utcákon,
tereken,
fák között,
réteken,
hegytetőn,
völgyekben,
de majd megunja divatjamúlt rongyait
és felölt egy virággyöngyös kosztümöt.

Ego temetése

Könnyfátyoltól homályos a kertem,
Csak a fekete-fehér foltok
S a haloványan elmosódott
Ködfelhők húznak el mellettem
Fel és le, egy kiszámolt ütemre,
Ahogy a csákány veri arcomnak
A jégszilánkos föld-kavicsokat.
Csak levegőt kapkodni állok meg.
S időnként megtörölni a szememet.
Még nem elég hosszú és mély
Sírnak túlságosan sekély,
Ásom a füvet, mit anyám elvetett.
Emlékezni most nem akarok:
A gyásznak is megvan az ideje.
Majd másnap reggelre kelve
Hagyok erre időt… lesz rá sok.
Én teszlek be a hideg verembe,
Tudtam pár órával korábban
Ha a szíved utolsót dobban
Éreztem, hogy muszáj így lennie.
Tizennégy évet hagytál miránk…
Ott fekszik az a másfél évtized
A földben: öröm, kacagás, szeretet…
Így temettelek el, Ego kutyánk.

2005-03-05

Mírrand: sztem picit sok ott a "szemem"... De a suhintós-gerincrevágós ííílllyenjó lett: :agree:
Alison: 8O
nem mozdul senki sem
csönd van a kamrában
gépfegyver csendesen
húst szaggat álmában hoppá de jó.
Jac: 13as elégjó...

Szemem megpihen.
Lehunyom pilláimat,
S begyógyul szemem

Próba az önkifejezésre


Hulló könny cseppen végig szememen,
halott álmok vergődnek végig lelkemen.
Csendesen lehel kiszáradt szám,
Nem tudom.... csak ennyi maradt rám.

Düh árad szét, zúg bent, üvölti fájdalmát,
eltépi az önuralom leheletnyi gátját.
Perzselik arcom a könnyek,
azt hiszem így lesz majd könnyebb.

Szemem kék partja kiszárad,
pink színű vérem a kezemre szárad,
saját vérem, saját fájdalmam,
talán mégis a halálnak kéne adnom magam.

Halkan dühöngök magamban,
nem találok vigaszt üres szavakban.
Felsorolom magamban a hibáim,
s üvölteni akarom szavaim.

Mégse figyel senki, ha megnyílik egy lélek,
szavaim nem hallják meg, hiába élek,
nem veszik észre, hogy szenvedek,
meg se próbálok szót érteni veletek.

Pusztuló part. Ez vagyok.
S bár arcom ég, szemem ragyog,
lelkem idebent üvölt, szétszakad,
nem marad más, csak átlátszó falak.

Csucsu ül a hintán,
és nagyokat hintázik,
jajj...

Dodie: tetszik ez a cucc. meg egy "versem" jut róla eszembe 2004 csodálatos tavaszának környékéről, úgyhogy most :egó: módon be is rakom ide.

13
A leponyvázott teherautókban kisgyerekek hulláit szállítják
közben csöpög az eső és néha átbukdácsol a korlátokon egy-egy
leszakított fej
ilyeneket álmodsz éjjelente aztán felkelsz és figyeled az
ablakodon kopogó napsütésben az esküvői meneteket
ugye hogy mennyire fáj
amikor a függöny
és látod
olyan csodálatos olyan dús-szőtt minták minek emlékezni
valami patetikus kéne a végére de nem tudom mi.

Te legalább tudod... )

Well, nagyon jó. A múltkor a nővéremmel Erát hallgattunk, és eszembe jutottál.
Nade Nima, lopjuk a címet?? Egyébként szép, patetikus képek,
a pillanat amit mindenki csak egyszer él át..biztos, hogy egyedül akarod?
Siss, tyű nem mondom, sok munkád lehetett vele! nagggyon jó
Adim, néha ki kell öntenie az árnak...hogy megnyugodj..és ne
toldozd foldozd a szíved, senkiért, semmiért nem érdemes.begyógyul magától.
Jac, kifejezetten tetszik...azthiszem a múltkor megértettem a
plakátmagányban ázó éjjeleket is...talán ehhez is idő kell mire ráérzek.
shaman, Lipp atya nagyo tanúlságos volt, köszönjük. komolyan.
bár úgy gondolom nem kéne versbe foglalni.
Szof, vagy a nehéz döntések mégse nehezek, ha a rongyuk
rózsaszín... néha az ember megengetheti magának, hogy maszk alól
kilógjon a rózsaszín rongy, nem? "az légy, aki vagy"
Ally, nekem á lá sorstalanság...kicsit nyers
kiloccsantsák agyunk de pölö a 2. vsz. nagyon jóó!
gépfegyver csendesen húst szaggat álmában ez a legjobb.
Alcar, a gyermekes versed nagyon tecc, meg amelyik visszafelé
halad, eszméletlen jó képek!
Mau, kirakat-bábu! nagyon jó hasonlat! fürödjünk mi is szitáló
kirakat-üvegben!!
Timona, szép. erre nem lehet mást mondani.
Dodiee: van egy Vörösmarty idézet nem emlékszem rá szószerint.. az érzelem olyan, mint egy patak.
Ha felszínes, csobog, ha mélyen van, hallgat...

Jobban fáj ha velem vagy
mintha nélküled élek
kipurgálódott belőlem már régen
a lélek.
Csak ölelésed tart egyben
s mosolyod éltet.
Ide rímnek tudom mi jönne. de nem jön.

Jó kocka lett, komolyan:) szép szavakkal megírva, s kellemes benne a rím:)