Versek

Foq e-Riyanoq írta: Kockacucc:

21:26 ditirambus a fraktálokhoz

nem a kövek és nem a fémek
nem a diszkrét matematikát
ölelők meg a peano-axiómák
hanem a valós számok teste
a kontinuum tudják a jövőt

nem a kövek és nem a fémek
nem a vasbetonkocka-büszke
síklapú véges tereket oldó
éderek hanem visszagörbülő
végtelen határfelületek ők

nem a kövek és nem a fémek
nem a csatorna patkányai s
a férgek a menekülők hanem
a csendesen odabújók adnak
a mindennapokhoz elég erőt

nem a kövek és nem a fémek
s nem a hímzett virágminta
hanem a másnapra készített
uzsonna-szendvics meg este
főni felrakott tea jelenti

a hasznosan eltöltött időt

Alcarcalimo írta: _Neo: harakiri (seppuku) dalba öntve, nem rossz, határozottan nem rossz...

Ditirambus a nőkhöz

1.

Nem a kövek és nem a fémek.
Nem amik állják az időt!
Hanem a gyékény, a nád, a kéreg.
Nem az örök-élet-igéret cinkosai. Nem a kimértek.
Hanem a törékenyek s engedők:
a fű, a lösz, a sás
lett tiltakozás

A tettük után nyomban eltűnők.

2.

Nem a kövek és nem a fémek.
Nem az asszir, a szumir pillérek,
a talpukkal éveket gyűrűztetők.
Nem a bazaltból faragott gúla-tetők.
Hanem a haraszt, az avar, meg a fa:
a messziről igent integetők.
Nem a kemények,
hanem a fonhatók, a szőhetők
a dolgozó kezekre
kutya szemével figyelők -

Még messze, messze
valamennyi Isten előtt -

3.

Nem a kövek és nem a fémek.
Az első szót, a gügyögőt,
az első tanácsot a létnek,
ők kezdték szájba rágni, a
gyapjú, a gyanta, a szösz, a raffia.
A közlékenyek, a serények.
Ők, nem az égnek,
hanem a sári világnak védangyal-kara,
ők, az örökre többre készek.

Mert aki meg akarja tartani az életet, elveszti azt:
aki pedig kész elveszteni is, megtartja.

4.

A romlandók. A hínár, a moha.
A múlók. A hártya, a len fonala.
Nem az eleve valakik, hanem a törők,
de nyomban fölnevetők,
hogy megint csak összeilleszthetők,
az így szívósak, így nem engedők.
Az ág héja, a kecskeszőr, a háncs
lett útitárs -

Befogadván valami messze
- hogy mondjuk? - eszme?
rendeléséből a jövőt.

5.

Messze a kövek és a fémek
hatalomátvétele előtt.
A hajlíthatók és görbíthetők,
a szívósan gyengédek,
az ujjnyomásra már válasz-puha
anyagok, ők, a soha
vissza nem ütők
adtak halk jelet - kéz a kéznek -

velünk a Föld!

6.

Fú a szél, kopik a talaj,
fölkúszik, óriási hal,
az évszázadok mélyvizéből
a templom - íze, húsa nélkül.
Száll a por, vékonyul a föld,
emelődik ünnepi tálca
díszében a dög: a ledőlt
fejedelmi palota váza.
Hányingerelten köpdösi
vissza a tisztára szopott
bordát, ívet, oszlopot
az idő. Nem ez kell neki.

7.

Nem a kövek és nem a fémek.
Nem a bronzpajzsok, a porfiredények,
a hivalgók, a haszonélvezők.

Hanem a pálmalomb kötények,
a kókuszcsészék, a zsuppháztetők.
Nem a katakombák, nem a tornyok.

Mert mit tudnak a csontok,
ha kifolyt közülük az élet?

8.

Ki mondta az első szót a jövőről,
a derűset, a szemen át
meggyőzőt, szívmelengetőt:
lehet remény, mást is rejt a világ,
mint amit mutatott először.
Az első fűszoknya övén
az első ráhímzett virág.

9.

Nem sziklakockából rakott erőd,
mit egybe csak a súly maltera köt.
Nem a gőg
kapui. Hanem a pelyva, a patics, a pihe,
hozott ide -
Igen ők, az épp mert lágyan
megnyílók lettek a legerősebbek.
Mint ágyék s keblek
a csont- és izom-védte várban:

donzsonjaitokban, asszonyi testek.

Mint akik lebírhatják az időt.

10.

Nem a szögletek, nem az élek,
nem a fegyverek, a szúrók s lövők,
nem a királyok s hadvezérek,
hanem az ebnél hamarabb
megokosult vályog-iszap,
a szőrme, az irha
lett vezető - nem is a férfiak,
hanem ők
a minden tagukban szem-viselők,
a nők kezeit idomítva.

11.

Rejti a márvány a szobrot. A Szépet!
De mitől éledt?
Kik voltak a nemzők s szülők?
És kik tették tisztába őt?

De a legelső, kisdedi mosolyt,
amivel szinte odaszólt,
ami a lélek válasza volt
a teremtésnek,
kik csalták oda, tétova
elsőt-mozduló vonásaira
a kőnek is, a fémnek?

Hallgat a sok apa s anya.

Nem, itt a sírok sem beszélnek.

12.

Szobrok, ti, már a méhben készek,
harsány-némák, lét-tömlöcök,
épp azáltal holtak, hogy épek,
temetkezőket temetők!

13.

Nem a kövek és nem a fémek.

Míg a fű újra fönt mindent beföd,
tisztítja máris lent a mélyet szorgos népeivel a föld.
Munkálnak a türelmes férgek,
a hullamosók, bűz-szűrők,
hír-fertőtlenítők, dicsvágy-vírus-ölők,
a mord erények, zord erélyek
bacillusgazdáit lemeszelők,
mind-mind az iszonyú pöcegödört
át-, hasznosan úgy-szétdögönyözők,

hogy kidugja, egyre merészebb
kedvvel fejét, az örömkeresőt,

egy hóvirágnyi élet.

14.

A szőlő-bakhátak-fésülte dombok
s nem a rom-fedte, a történelem -
lerondította bércek,
a felhő-kavarók, nem a látni is undok
mellvédek agyaros vigyora, hanem
a csibesövények,
nem a várárkok: a zsiba-borítók,
a kisajtó, a kallantyús kapu,
a csak fakilincs-záratú
verőcék, gally- és léc-cserények,
nem a lőrések,
hanem a kandikálásra szabott zsalu,
nem a torlaszolók, hanem a nyílók,
nem a tengeringerlő szirtfok,
hanem az öblök, a kikötők,
a borjú- és birka-nyalta mezők,
nem a keselyük, a denevérek, a solymok,
hanem a selymek, a fürj-fészkek, a méhek,
nem a dörgések, hanem az ének,
nem a kardok, a kardhüvelyek, a vértek,
hanem az ingek, a kendők, a harisnyakötők,
nem a villámok, nem a vulkánok, a rőt
ablakon át fény-bőgve beizzók,
a mélység düheit mennybeköpők,
hanem a hős mellbimbók,
a tövükhöz menekülők
megóvásában
bátran
meredők, tüzelők.

Ajánlás

Nem a zablák, nem a csengések,
hanem a kosáron a fül:
nem az ostromok, a bekerítések:
hanem a korall-sor a nyak körül,
meg a tűzhely körüli székek:
nem a viharok, a mének, a diadalzengések,
hanem a szitaszél-veregetések,
ha a liszt megtömörül,
hanem a néma kitekintések
a téli ablak függönye mögül:
nem a havasok, a jeges meredélyek,
hanem a kézimunkázó vetések,
a vasárnap is orsópörgetők,
hanem a csecsemő lebegtetések,
hanem a csermelyek, a csevegők,
nem a vezényszó: Rohamra! s Imához!
Hanem a megfordított vánkos.

21:26 ditirambus a fraktálokhoz

nem a kövek és nem a fémek
nem a diszkrét matematikát
ölelők meg a peano-axiómák
hanem a valós számok teste
a kontinuum tudják a jövőt

nem a kövek és nem a fémek
nem a vasbetonkocka-büszke
síklapú véges tereket oldó
éderek hanem visszagörbülő
végtelen határfelületek ők

nem a kövek és nem a fémek
nem a csatorna patkányai s
a férgek a menekülők hanem
a csendesen odabújók adnak
a mindennapokhoz elég erőt

nem a kövek és nem a fémek
s nem a hímzett virágminta
hanem a másnapra készített
uzsonna-szendvics meg este
főni felrakott tea jelenti

a hasznosan eltöltött időt

Celeb__ írta: Az az igazság, hogy én az ego-ra gondoltam, nem az égőre. Miért lenne égő? Bocs ha megbántottalak, de nekem egyértelmű volt így...
Arra gondoltam, hogy amíg mi itt vagyunk és verseket fabrikálunk és értelmes dolgokon filózunk, addig nem lehet semmi gáz, mert mi még megváltoztathatjuk ezt a helyzetet. (Bár ez igencsak optimista szemléletre vall...) Ez volt az egoizmusom alapja (főleg ha azt inézzük, hogy lassan 2 éve kritizálok ezekben a berkekben és még egy verset sem írtam)

Timona írta: Finwe: ez nekem nagyon bejött, imádom a csillagászati képeket, az utolsó vsz nagyon el lett találva!!! A hangulata meg kifejezetten tetszetős. Gratula!!!

Alison West írta:
Egyébként nem tudom, hogy egy vers (vagyis nem vers, kocka), amit nem te írtál, miért égő számodra. Ennyi erővel Babits verseire is mondhatnánk, hogy égő, vagy akárki máséra. Azért szoktak általában írni az emberek, hogy kifejezzék az érzéseiket, ha te ezt égőnek érzed, akkor bocs, de az a te hibád, nem az enyém. Tudod, akinek nem inge, nem veszi magára...