Versek

Hmmm, mostanában nem irtam egy valamire való verset se, most is csak egy kockára futotta tőlem

Alcar, Mau: Köszönöm szépen

Ally: ez rohadt jó! egyrészt mint vers, másrészt mint kocka, harmadrészt hogy végre megvan a Hét Kocka )

impresszió.

üvegfal

két kiábrándult kirakatbáb bámul
a vonalakká bomló utcaképbe
még mozognak néha lábuk megremeg
mint a gombostűre fércelt parányoké
vagy aranyitalt csorgatnak ásító fejükbe
előttük a szélesvásznú nagyvilág kattog-sereg
az ember-sereg szénsavbuborékban

ha kirúgnám a kirakatom
üvegcseréppel zuhanyozhatnék

200503041938lnkBp

Üdv:
-- Mau

ez tök értelmetlen, de azért berakom DD

ja és ez is kocka...

Well, nincs mit:) Mi köszönjük, hogy megörvendeztetsz minket! Van mit tanulnunk tőled, azt hiszem...

Mai izé... A lenti amúgy csak szeretném, ha rám (is) vonatkozna,

A verselő

Szógyöngyöket fűzök gondosan
egymás után lassan, vigyázva,
hogy szépen felsorakozzanak
nyelvünk színarany fonalára.

Tűm hozzá az alkotó tollhegy
múzsám öröm vagy szomorúság,
büszke harag, emlékek, tájak,
szerelem vagy kései elmúlás.

Rímekkel s ragokkal rajzolok
sikoltó-suttogó sorokat,
finoman fűzöm a fonálra
a szelíden szálló szavakat.

Ha sírsz vagy nevetsz, érzed a verset
s összeállt benned a gondolat:
igazán akkor leszek boldog
mert ezzel elértem célomat.

2005-03-04

Alcar, köszönöm szépen

Máb:
Megsuhint, elcsap,
Gerincre vág egy érzés;
Fájdalom s vérzés

Well: well, well, very well... nagyon tetszett. Mint minden írásod. Igényes. Mély.
Ally: a filmet nem láttam, a könyvet nem olvastam, a versed megfogott: kocka mellett remek rímek, azért ez nem semmi ám... gratula. Nagy munka lehetett.
Siss: no igen, ezt már megcsodáltam:)))

Kösz Jaco, nekem is nagyon tetszik a tied!
[size=9:2mjwbgui]Ugye lesz ebből Hokhmá meg Bíná is? (Utóbbi esetben van számodra egy teljes Roman de Favel textusom... ) [/size]

[Törölve]

napközben

magabiztos maszkja mögött
nehéz döntések
rózsaszín rongyát gyürögeti

Mesék Lipp atyáról.


Lipp atya, a kereskedő, keserű gyermeke volt.
Már fiatal korában elszökött a járókából,
s maga járta világát, szoros és olykor ......., rékliében.
Korán felismerte a Nap járási irányát, és attól a pillanattól,
Se ő, sem a többi kispajtás, nem keverte össze a Holddal.
Testvérek lettek, s örömmel vándoroltak kietlen rónákon.
Ám egy napon, kerekerdő közepén, az Üveg-hegy mellett,
Nem messze a lugastól, a piros jelzéstől 500 méterre,
Találkoztak a gonoszan csúf, elvarázsolt Réz bagollyal.
A kispajtások látták hogy a gonosz csúf, elvarázsolt Réz bagoly,
500 méterre a piros jelzés mellett a fán ült, háttal az Üveg-hegynek.
De úgy hitték hogy ezen a vidéken, a gonoszan csúf Réz bagoly csak is,
És ezt nem tették idézőjelbe, tehát csak is, a zöld jelzés mellett honos.
Sokan azt hitték víziót látnak, avagy valami kandi kamerás trükk,
Vagy csak egy jól álcázott bábú.
Ám mikor a kispajtások közelebb értek, széttárta nagy szárnyait,
És egy hatalmas nagyot pislantott.
Erre a kispajtások is pislantottak, de ők máshogyan máshová.
Lipp-atya kivételével mindenki elszaladt, az 500 méterre lévő Piros jelzésig.
Most ők és Lipp-atya 500 méterre voltak egymástól.
Lipp valószínűleg még sokáig nézte az Üveg-hegyet,
A fát, és rajta a gonoszan csúf Réz baglyot.
Méltatlanul megfeledkezett, a számára fontos dolgokról.
Ekkor a a gonoszan csúf Réz bagoly, hirtelen elrepült.
Lipp-atya kigyalagolt a piros jelezésre, ami nem messze volt a lugastól,
és szeretett kispajtásaival folytatták értelmetlen gyaloglásukat a piroson.
De attól a pillanattól valami megváltozott Lipp-atyában.

hajnali köd kavarog
Kripli: közben privi ment, csak elfelejtettem ide beírni. pár napja, azt hiszem.
Well: gratulálok az új versedhez!

32 - keter
Óvatosan szavakat írsz egymás után és közben
az utcákon lámpák világítanak
a gravitációtól meggörbült fénysugarak széttörnek
az istentelen szemeken aztán várakoznak
évmilliárdok óta így megy
ugyan rajtad kívül ki hisz még a napsütésben
csak a halott macskák a sikátorok mértani közepén
a folyóparton ma csend van
csak az elhajított kólásüvegek úsznak lefelé
az esőáztatta padokon ülsz és 27 csepp víz verődik
fel az arcodba mintha sírnál
a barátaid a napon fekszenek és elpazarolták
mindhárom kívánságukat
te a lehangolt zongorák erdejében fekszel
találkozunk-e még nappal
én mindjárt felébredek.

Dameron, ADIM: 8O :crying: :crying: :crying: :crying: :bawling:
*nyüff*

Siss: LOOOOOOOOOOOLLLLLLLLLLLLL!! :up: :up:

Mírrand, ha már pofon:


Pofon vágott a Szerelem
úgy, hogy hanyattestem
Így fekszik hanyag testem
felpofozva, szertelen.

Hullámzó víztükör

Kavics zúzta be nyugodt tavam tükrét
Hát köszönöm az élet újabb trükkjét
Hullámzó redőket húzott a sima felszínre
S a fodroknak megváltozott a színe
Mire csitulva elérték a partot
Ujjam a szívembe markolt
S hiába teszek magamba gátakat
Szelíd ereje elsöpör házakat
Ha kűzdök ellene, ha nem, fáj
Rettegek attől, hogy kiönt az ár!
Mit egy könnycsepp okozott
Szívem toldozott foldozott...

Dae/siss: Osztom Well-of-Souls véleményét )

Siss, ez valami zseniális

Bátorkodom megmerényleni ezzel a tosszal a topikot, noha van már vagy egy éves...
Mecsinek meg a Tarja követőinek szeretettel

Csigapokrif

1.
Mert elhagyatnak akkor a pompejji utcák.

Külön kerül az fartőké,
a világvégi kovászos uborkáké,
s megint külön a Tarja éneke.
A levegőben előle menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla, villog és
mint figyelő vadállat, oly nyugodtan
Reflektoroz Szau... izé, Pompejj Szeme.

De virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom, míg rám vár a gáz csak,
hányódom én, és vakarom a hátsóm
és megszólal az, mint éjidőn a gázcsap:

Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a temesi gondokon?
És értitek az izzó galagony foltját
pácoltra pofozott homlokomon?
És tudjátok nevét a pompejji vésznek?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
Csatornamélyben, csendes hentesboltokon?
Az éjszakát, a hideget, a zörgő hullát,
a felforduló malacfejet,
Na, ebből se lesz már tarja...
a mélyhűtőbeli kínt ismeritek?

Feljött a nap. Disznófarkak sötéten
a forró kemence pecsenyezsírjÉBEN.

Így indulok Szemközt a Pompejji Szemmel,
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, már bekötötte a gázt.
Csak egy bizsuja. Meg hasmenése van.

2.

Ezért tanultam járni! Ezekért
az elrontott léptekért,
melyekbe kibicsaklott a gigám.

S majd este lesz, és rámkövül sarával
a kotonfelhő, s én, betörve a hentesboltba,
őrzöm tovább a husikat, a lázas
püspökfalatkákat s a krumplipürét,
Éberen vigyázva a forró, kicsi pompejji menzát.
Valamikor paradicsomot is adtak.
Félálomban újuló éhség, jaj, akarom-
Tarját ide!
- Éljen a menzamakarón
i.

Haza akartam, hazajutni végül,
Lassie-módra rohan a jószág, a földet tapodja mancsa...
Irtóztató csillárral verte szét a plafont,
Jé most látom, ez a Bambi agancsa...
S már jönnek is, már hívják is a szerelőt
már sírnak is, a Nightwisht szidják botladozva.
Visszafogad az ősi rend.
A szerelő gázt szerel,
A Disney beperel.
Hókuszpók Sziamiaúval
Pöröl.
Szerénységem pedig a csillagok gyomrába
Könyököl.
Amúgy is gázosak.

Csak most az egyszer lennél szíves
koviubit adni, mikor kérek. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mint a túzok, mikor Vivaldit hegedül,
s a mókus Bon Jovit penget hozzá,
hogy megjövök és megzabállak.
Am om tat sat lüktet, közeled.
Éhes vagyok, mint egy vadállat.

Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Mert az egyetlen
Lingua Sacra:
Tarja!!!
Élnek madarak (kivéve a túzokot),
kik kattogva-seregve menekülnek mostan
az ég alatt forognak, pörögnek,
Izzó galagonyba tűzdelt málnás nyalókák,
ami velünk vannak, biza!
és mozdulatlan égő Tesco.
A háttérben valami túzok nyitogatja a ajtót,
csapja már le valaki...

Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Mert minden disznó elpusztula,
s vélük pusztula a Tarja...
Hazátlanabb az én fejem
a csigamentes társadalomban!
Nincs is fejem.
- nem kell az oda...
Iszonyú teher: nekem már nem is kell tarja.
Hisz nincs disznó, csak a magyar szürke marha
omlik alá a levegőn,
hangokat ad ki habteste.
Hogy milyet...?
A Fartő szimfóniáját...

Előd levette a pápaszemét. Mily üres a világ.
Diktátor a Tarja, bajban az állat világ.
Kattog, sereg, forog pörög, nem pedig csörömpöl.
Mócsingos sonka nőtt ki a földből.

3

Látja a vattacukorárus, mint állok a napon.
Látja árnyam Shambala templomában.
Nyálcsorgatva vadássza
árnyékomat a kovászosuborkában.
Pedig nincs is nála zacskó.

Akkorra én már ugyan hol vagyok.
A fal dísze a Tarja anyja mellett térdelő rajza,
egy jó tenyérnyi hagymásrostélyos,
ennyit adni is csak neki van arca...

És könny helyett a Budamaci autókereskedést nyit, persze Budán...
A cirkuszban az Oroszlánkirály is csak a fehér bohóc után
jön.

Hosszan csengő fül,
Fájódó arc a szájnál;
Elcsattant pofon

Szomj

a kúthoz indultam
reszkető lábakkal
szerelmet merni
a szívembe

próbáltam
önteni mohón
mit találtam
mert szomjazom

de apró szerelmek
úgy zuhannak át
mint a homokszemek
egy ócska szitán

csak átesnek rajta
a sérült szívemen
a legmagányosabb kútnál
örökké éhezem

Máb/Mírrand: DD rímpárbaj rulzik
Alcar:Maradj gyermek Mindenkinek ajánlom, hogy olvasse el és tegyen így!

Holnap este lesz az ideje, hogy visszaolvassak... a héten nem volt/nincs energiám, ne haragudjatok...
2 izét fejeztem be a héten. Itt vannak.

Vissza

Felszállnak az ősszel lehullott levelek
imbolyogva, körbe keringnek-forognak,
sárga színük élénkül: újra zöldek,
kis szárukkal az ágba kapaszkodnak.

Nyugatról kúszik a Nap fénye keletre,
hűvös estéből lesz langymeleg délután;
kisfiú fut hátrafelé nevetve
boldogan játszik a téri mászókán.

Vicctől mosolygó ajkak szűkülnek össze,
szemed komolyan figyel, ahogyan hallgatsz,
folynak vissza a mondatok pörögve:
de előre tudom, s értem mit mondasz.

Szemeim sarkából a mély szarkalábak
halványulnak; feszes bőr rejti el ráncait;
s hajam deressége, a szürke bánat
halántékomon is lassan elmúlik.

Talán másként tennék, hogyha megfordulna
az egész; s ifjúságom birtokba véve
minden tévedés ki lenne javítva!
De emlékemnek is ott lenne vége…

Ne fordulj meg…
Csak haladj előre…
Ezen az áron nekem nem kéne.
2005-03-02

Maradj gyermek

Ebben a világban próbálj gyereknek maradni,
Apró örömökön is felhőtlen kacagni!
Ne higgy annak, ki éretlennek nevez:
Ő csak a gondfolyón árral szemben evez.
S bár a felnőtt élet nem éppen játszótér,
Gondtalan korunk álmunkban visszatér,
Ha a bánat húz ráncot bús homlokodra,
Hagyd, hadd peregjen vissza a homokóra,
Légy újra gyermek, légy ismét merész,
Nézd a játékuk s talán magadhoz térsz…
Emlékezz, mily jó volt felhőtlen kacagni,
Próbálj meg hát kicsit gyereknek maradni!

2005-03-02

Pisti: Találó. Ez az utolsó mondat kicsit Littkais. /már ha ismeri őt vki/
Niph: Nekem ez akkor jut eszembe, ha Halász Juditot hallgatok.

"Halottaimból elragad
minden, mit elveszthetek.
Úgyis marad, mi megmarad,
s halottaimba elvezet.

Eltaszítva, mely a szigetre
bajnokot vitt,, pörgött a sajka-
én ezt a partot rúgom el,
mert nincs szükségem másik partra."

/Tandori Dezső - Macabre a mesterekért /

Macabre

Ki fölött az idő eljárt,
Ne várjon az másik pályát.
Egy emlékezet van, azt kell szeretnem.
Csak egy jelet találtam, hiába kerestem.
Méltósággal belenyugvás; vajon mennyit ér?
Ágyam mellett állnak: forró könny, hideg vér.
Tudom, milyen érzés haldoklóval lenni.
De sosem próbáltam még, milyen ott feküdni.
Menjetek hát ki, én méltósággal halok.
Egy emlékem van, azzal viaskodok.
Nehéz nyugton tűrni, hogy elhagy az idő.
Semmi-sötét jön el, lebontó, elrejtő.
Tudom, talán ez az utolsó gondolat.
Parttalan vizekre kormányzom hajómat.

Máb: Csúcs vagy

Egy kiss szöszenet.......

Boldog-boldogtalan
a szavak
melyeken egykor kacagtam.

Derűs-felhőtlen
így teltek
az évek gyerekfejjel.

........több ihlet nem jött........

--

Kész ember
Egyszületett gyermekemmel
Teljes vagyok.

Szofi: Óh, köszönöm, megtisztelő

Félkész emberke,
Meg nem születő gyermek,
Kezdemény vagyok