Versek

Aiya!
Mára hoztam egy érdekes tegnapit. Később olvasgatok is, csak most nincs időm... sajnos..

[size=9:1h7dj1nk]Eddig nem..
Eddig nem volt semmi,
nem volt értelme lenni,
nem volt élet,
mely most virulva éled.


Eddig csak bizonytalanpercek voltak,
csak bizonytalan elcsitultak,
csak egyhangú rózsa termett
kertemben, mi senkinek sem kellett.

Eddig minden más volt,
minden sivár, megtorolt,
minden jegesen fagyott,
majdnem az összes szirom halott.

Eddig semmi sem változott,
semmi sem simogatott,
senki sem tudatta:
'Nekem Te vagy a legszebb, kis Holdacska! '

[/size]

No hát nekem is vers-menésem van ,hol a depi miatt, hol attól hogy ki akarok gyoygyulni belőle.

Hűvős kopár őszi délután
csak ölelésedre vágyom
úgy ahogy levelek takarjáj a fát
ahogy az anya a gyermekét öleli át
mint felhő borítja a csillagos eget
várom hogy végre karodban lehessek.
Nélküled szenvedés az orák mulása
lassan ballagó pecek járása
s az óra mind lassabban kattog
addig én csak rólad álmodozom.
Míg nem voltál magam voltam
egyedül szenvedtem , éltem boldogtalan
Míg nem voltál nap csokolta arcomat
a szél ölelt át hüvős gondolattal.
Míg nem voltál szomorúak voltak a versek
tele bánattal és halál gondolatával.
Itt vagy nekem és a csókod ébreszt reggel
hideg téli délután magadhoz ölelsz
Itt vagy nekem és boldogak a versek
hozád szólnak és a boldogság érzetének.
Itt vagy nekem ,s míg vagy nem félek
de magjhalok ha egyszer elmész tőlem.


Szenvedő szívem
szabadon száll
szerelmet szeretne
szomorúság szakad
személyemre,
szerelem szelleme
száll széllel
széltében
szeretetlen szívem
szenved.

Idhren::Ismerős érzések!!!!
Shaman::Nagyon jók!!!Bár megfwejteni nem sikerült !
Alcarcalimo:Nagyon jók!!! és van megfejtés Ezeket simán be lehetne rakni valamilyen verseskönyvbe ami gyerekeknek készül!
Sünee: :Tök jók és a szójátékod is!!!!

[Törölve]

Kérdések az ablak mellől

Mit gondolsz,
Szomorú vagyok?
Mit gondolsz,
Vidám vagyok?

Ismersz engem?
Nézz rám!
Látod szemem?
Megbántottál.

S most megint itt ülök.
Az ablak mellett.
Már megint ide kényszerülök!
Lelked ide kergetett.

Félsz-e tőlem?
Nem, te nem, várj!
Soha-soha nem
Félsz. Engem ijesztesz el már....

előzmények törlése okán törölve

Este igyekszem hozzászólni is a művekhez, addig is itt van három új alkotás... lehet, hogy csiszolnom kell még némelyiken!!!

Gyerekversek – Találós kérdések – természeti jelenségek

Esőnek függönyén
átsüt a sárga nap
égnek kék tengerén
színekből hidat rak.
(szivárvány)

Cikázó fény nyaláb
kék-fehéren villan
hatalmasat csattan
azután elillan.
(villámlás)

Morog a hegy gyomra
füst repül az égre
forró hamut hullat
a föld tetejére.
(vulkánkitörés)

Hiába süt a Nap
és hiába van dél
a Hold beleharap
és elhozza az éjt.
(napfogyatkozás)

A vízszint alacsony
azután meg magas
sokan nem hiszik, de
a Hold érte a ludas.
(apály-dagály)

A levegő tűzforró
puszta felett éget
távoli tájakról
vetít tükörképet.
(délibáb)

Száguld, üvölt s morog
eléállni hiba,
mert gyorsabban forog
mint a búgócsiga.
(forgószél)

2004-12-01

Válasz egy őszinte versre

Félek a tegnaptól,
hogy bűnöm tengerében kisarjadt
polipok nyúlnak utánam tapogatón
megragadnak, s ha szívem kifáradt
lehúznak nyakamnál fogva fojtogatón.

Nézem a tegnapot
és látom, ahogy az orchidea nyílt
az égbe szökő sötét fák kérgén
szépsége az őserdőkben virít
s illatával nyert csatát rossz levegőjén.

Rettegek a mától,
hogy tetteim fejemre zúdítják
vádló ujjakkal mind, akik számítanak
és kik vallomásom nem olvasták
a hátam mögött gyanakvón összesúgnak.

Örülök a mának,
érzem anyám féltő szeretetét
támogatnak barátok tisztán, önzetlen
nem fordul el arcuk és ha kérném
a végsőkig kitartanának mellettem.

Félek a holnaptól,
hogy mi lesz, sorsunk miként alakul
tudjuk-e majd egymást holnap is szeretni
vagy barátságod lassan kifakul
s a félelemtől megtanulsz felejteni.

Várom a holnapot,
mert tudom, hogy mindenképp megéri
szembenézni múlttal, jelennel, jövővel
tudom, egyszer mindenki megérti…
S kibékülök magammal talán idővel.

2004-12-01

Himnusz egy új naphoz

Ébredj fel, Fényhozó!
Sárguljon vérvörös korongod!
Lehelj meleget a hideg földre
Fényed fesse a feketét zöldre
Színeddel az életet hordozod!
Ébredj hát, Fényhozó!

Gyere, bárányfelhő!
Táncoddal ékesítsd az eget!
Halkan ússzál, úgy vetíts árnyakat
Boríts szememre szelíd fátylakat
Puhasággal gyógyíts minden sebet!
Siess, bárányfelhő!

Jöjj, hajnali szellő!
Messze fújd a használt levegőt!
Finom suhogással borzold a hajamat
Suttogj a fülembe édes szavakat
Járd át lassan az ébredő erdőt!
Fújj, hajnali szellő!

Csillogj, kora harmat!
Földbe, a gyökérig szivárogj!
Törd szilánkokra a Nap sugarát
S szórd szerteszét szikrázó csillagát
Fűszál tetején vidáman ragyogj!
Tündökölj, csepp harmat!

2004-12-01

Nesztek cucc...

Fekete szobának fekete sarkában,
Ül egy lány, csak úgy magában.
Csendesen szipogva várja az őrületet,
Mit őrült elméje egymaga teremtett,
Nincs vége, el sem kezdődött,
Fekete szobában, fekete falak közt...

2004. 07. 05.

Halld Pál szavát!

A rónaság fekete a tatárok sapkáitól,
Madár látta, s én mondom néktek.
A Duna tiszta jeges vizében hullák úsznak mindenütt.
Égnek a kis falvak, kegyelem nincs.
Síró nőket, gyermekeket tűz pengeélre a halál.

Ég Magyarország! Ég a hazám!
A harangok folyamatosan szólnak,
A tűz, és korom feketévé teszi az eget.
Halld Pál szavát! Rónaságok mezején.
Üstöd, sáros kezed. Porban hanyatlik e nép.

Az erdő nyugalma, a zöld, örök ajándéka Istennek.
Kis patakok, sok jószág. Termékeny Hazám!
A Pilisben remeték kántálása hallatszik,
A halk szeánszot olykor megtöri egy táltos sereg.
Fáklyáikkal bevilágítják a Pilis erdőit.
Sámándobok szólnak az éjszakában.

A kolostornál a remete ember, vizet merít.
Kék szeme tiszta, mint a víz tükör.
Fakereszt lóg a nyakában, bárány Ő!
Lábát feltörték a kövek!
Csuporja lyukas, de itatja azért a szomjazót.

Klastrom puszta népe! Védjétek a Hazát!
A fehér Pálosok, a titkot őrző Táltosok.
Barlangjaikat elhagyva, a haza védelmére kelnek.
Sok ezer fehérbe öltözött fáklyás!
Sír az erdő, remeg a bokor, s mind ezt meghatottságában teszi.

A magas kékszemű fehérhajú szerzetes az embereire néz.
Ma meghalunk, ha kell a Hazáért! Isten velünk lesz!
Remete Pál, felszállt a fehér Táltos paripára.
S Intésére elindult, a Turul örök védelmező serege.
Visegrád megmenekült!
A Csévi szirteken ma is érzem Pált oly sok nyári éjszakán.

Ringo ahhman se va Rupa

A csillagok a plafonon nem jelzik az idő múlását.
De én tudom, hogy sok idő eltelt.
Úgy tizenhét évesen tettem őket oda Őket,
Utat mutattak a sötét éjszakákon.

Változatlanul, fittyet hányva a törvényekre, ott vannak.
Mintha tegnap dobáltam volna a horizontra.
Hogy világít e este még, nem tudom.
Ők már nem az én csillagaim, de egykoron vezettek.

A múlt tündököl, a múlt szól felém belőlük.
Mikor még melegség volt e házban,
Mikor még színesebbek voltak a virágok.
Annyi minden elmúlt, de a csillagok a plafonon maradtak.

Ők még mindig gyermekek, és nem öregszenek soha,
Ám az út végén ők is könnyeznek majd, ha menni kell

Vérfakasztó tornácokon

vérfakasztó tornácokon
verslábakról csügg alá a szív
remegő kéz fénynyalábot szorít
ólomzsineget ügyetlen ujjakkal markol
harang leng odafönn öntött szavakból

kőbe vésett emlékeid nem emlékek többé
így porlad lelkedben is aranyszínű köddé

ez lenne művészeted?
vastömlöcbe önként vetett
fényhamisító Istened
mi megihletett
elhazudod mit hazudnak néked
papírra öntöd önnön torz véred
de fellázadnak ellened soraid
bitorlod a szavakat s a hit
csupán míves szó kebeledbe írva
melyhez hozzátapadsz őszintétlen sírva
ha túl keveset hazudnak körötted

szavak zihálnak suttogón gyötörnek
gyermeket nemzenek
egyel több tetemnek
legyen ami rothad
halmán a mocsoknak

bölcs egóddal s igaztalan énnel
dacolj csak tovább a meredéllyel
a művészet célja: maradj meg igaznak?
hazudj csak nyugodtan hisz mind így hazudnak


shaman: [size=9:crk1egqs]ez nem rád vonatkozik! Gondoltam szólok, mielőtt ezt feltételeznéd[/size]

A Lepényhez


Étvágyammal játszó
Fincsi sütemény,
Tehénszarnak látszó
Lekváros Lepény!
Kit megsüt magának
Boldog-boldogtalan,
S hatalmas étvággyal
Burkol untalan;
Illatod most mit kecsegtet,
S lengedez felém?
Barackosan, vagy esetleg
Túrósan lelém?
Csak maradj natúrnak!
Kedvencem valál!
Soha meg nem únlak,
Gyomrom megtalál!

Kertem tápanyaggal
Felturbózva rég,
Trágyázom én nappal,
Míg leszáll az éj.
Hála Nekd, lepény,
Tehén ajándéka!
minden nappal szebbé
Lesz házam tájéka.
kaja után minden reggel
Szorgos hangyaként
tehénszarral telt vederrel
A kertbe kavarnék;
Egy dolog hiányzik
Nagy munkámhoz még:
Lapát, vagy egy pfándli,
Hisz kézzel nem oly kéj.

Jaj, de virágaim
Már kókadoznak
Hisz trágyát csak alig,
Nagy ritkán hoznak.
Én kedvenc tehenem
Mennyországba szállt,
S pótolnom kell nekem
Értékes szarát.
Csak egy kecske maradt volna,
Vagy juh legalább!
Kertem most nem haldokolna,
Virulna talán!
Megnyírnám minden nap,
Majd legeltetném;
Birkából tizenhat
Már egy fél tehén.

És ha ez nem elég,
Ennek tetejébe,
Nem eszek több lepényt
A kis pékségben!
Érzem: krízishelyzet
Állt elő mostan,
pék bácsi csődbe ment,
Én magamba rogytam.
Nekem már minden ízetlen,
Mi tésztából kisűlt,
A pék éhezik, míg engem
A világból kiűz
Őrült képzetem
édes emléke...
Hát isten véletek,
Vége a Lepénynek!


Ez az izé a Lepény című rádióműsorunk irodalmi rovatában hangzott el. Remélem nem beleztek ki, hogy beraktam ide.

Éowyn! írta: [size=9:2j7u1ich]Két szemedben
két világ van
két világ közt
új hazádban
új életben
újra kezdhetsz
hűtleneket
elfelejthetsz
hűtlenségük
égő mély seb
új szövetség
vér-pecsételt
kész a bosszú
lelked remeg
mert ki egykor
rád nevetett
életét most
annak veszed

Dobok szólnak
kiáltanak
kiáltásuk
hozzád szalad
könny szemedben
csend lelkedben
bosszú vágyát
elfeledted
tetted kisért
egyedül vagy
így lettél hát
néma és vak

[/size]

Area, Niph, ezt Éowyn írta, nem én! Zavaró ez az azonos avatar....

Egyébként szerintem is baromi gyönyörű. De én befejezettnek érzem....

Csók
GemO

Snuffles: Ez nagyon szép lett, és szinte magam előtt látom. Én is igy fetrengtem végig az órákat, főleg az ami nem érdekelt, és csak olyan volt.

Irodalomórai össznépi unatkozás eredménye...


A kis légy

Mikes Törökországi leveleit olvasva,
Míg mi szenvedünk, légy száll az ablakra.
Párkányon pihenve hallgat csak,
Míg valaki egy könyvvel oda nem csap.
S akkor felröppen, hogy körbejárjon,
Sorban végigmegy az osztályon.

Vígan és szabadon áramlik az éterben,
De minek írt ennyit Mikes Kelemen...?
Választ nem is remélve figyeljük a kis legyet,
"Csak végre már én is szabad legyek!"
De a csengő még nem jelez, nem szól,
A kis legyet hessegetjük el az útból.

Röpdös, cikázik, nem talál kiutat,
Repülnek a kréták, füzetek és tollak.
Kiabál mindenki, zsong a terem,
El se tudom képzelni, mi jár kis légy-fejében.
Nyílik az ablak, harminc gyerek remeg,
Kirepül a kis zümmögő, s szinte hallom, ahogy nevet...

2004. 09. 09.

Esgal…
félre kalappal,
mancsot az égnek
tűzszinü hanggal
mind kit elérnek
ős szavaid

no szóval gyönyörű. de tényleg. minden elismerésem ezért a versért, legalábbis formailag mindenképpen kitűnő darab.

Üdv:
-- Mau

Üdv népek!
Unalmas gazdaságtan-óra eredményeképp alkottam egy ilyen izét. Ilyen ritmusos(nak szánt) tosz. Azt hiszem, páran tudni fogják, mi ihlette , aki meg nem, annak is remélem, h érthető (még szép, nem egy bonyolult dolog! - a szerk.). Függöny!

Idéző

Surran a léptem
Fáklya a kézben
Az avar csörren
Dobban a szív
Bűvös ligetem
Táncolj ma velem
Nyitját keresem
Dörren az ég

Mágia szele ér
Nő, fiú hazatér
Levél és lombok
Erdő surrog
Gyökér a földben
Vágy-gyötörten
Törzse mozdul
Táncba torzul
Elmúlik a fény
Elkap az örvény
Zöld tengerbe'
Akaratom ereje
Száz víz száz lomb
Erdő-zaj dong
Sűrű hullám
Száz ág hull rám
Roppan a vadon
Robban a nyugalom

Dobban az erdő
Koppan a láb
Lobban igézőn
Száz-tűzű láng

Táncát járja
Parancsom várva
Az utak nyitva
Készülj hát
Léptük koppan
Szívük halkan
Féve dobban
Surran a láb

[size=9:15o6rex2]Megfejtés: Az Aredhel&Eol c. darabban Eol húga, Lómiel segít Aredhelnek és Maeglinnek kijutni az erdőből. Ha verselne, talán így nézne ki.[/size]

Elentari: Jó a depis versed, no ez nekem Tél

Ally: Én is ilyeneket alkotok egy hosszú nem alvás után, esetleg még akkor mikor megkínálnak valamivel és nem fogadom el. De Te is benne vagy a topp háromba. Jacopo tegnap egész éjjel rolad beszélt, mennyetek a temetőbe azt javaslom.

Éowyn!: Olyan jó ritmusos ez a vers, tetszik

Nincs baj semmi
csak az élet
Niem fáj semmi
csak az hogy élek.
Nem érdekel senkit
ha valahol ott vagyok
nem veszi észre senki
ha elmegyek valahonnan.
Nem vár senki
ha haza megyek
nem hív éjjelente senki
hogy hiányzol édes.
Magányomban vagyok
s lassan elsorvadok
mint a hervadó rózsa
lassan-lassan meghalok.
A bánat könnyeivel alszom
s velük ébredek
szomorúság a takarom
semmit sem feledek.
Bórusak a nappalok
kacajtól mentesek
megváltást adhatna most
a halál csendes szele.
Még nem megyek el
várom a végzetem
amely hozza el nekem
a megnyugvást véglegesen.

Éowyn:Nagyon tetszik!!!
Shaman:Ez úgy hangzik mint egy őszköszöntő, csak kár hogy tél van!!!
Timona:Nagyon nagyon tetszenek!!!!!!!
Halálvirág:Szerintem is folytatnod kellene.!!!!!
Erda::Köccike!!! !!!!!!!!

Timona írta: Ery picikét helyesbítenék...

Ákos- Majom a ketrecben (dalszöveg) írta: Van olyan, aki nyugodt hallgatag,
jól kezelhető, néma, rab.
De akad olyan, aki megvadul,
ha börtönéből nem szabadul.

Maga a dal nem olyan kitörően jó darab, de az üzenet elgondolkodtató...

Tegnap vacakolt a gépem, ezért az üzenet nem ment át teljes egészében.

Ezt az idézetet - amelyet mindezidáig nem ismertem - egy vaktérkép dolgozat hátoldalára írta az egyik tanítványom. Így csupán megosztottam a közvéleménnyel. De igazad van, elgondolkodtató, főleg ebben az összefüggésben.

Nem tudom de ha gondolod találkozhatunk )

Idhren írta:

shaman írta: Szvsz az üvegezés jobb a gyufázásnál.

Írjak üvegezést???

Ery picikét helyesbítenék...

Ákos- Majom a ketrecben (dalszöveg) írta: Van olyan, aki nyugodt hallgatag,
jól kezelhető, néma, rab.
De akad olyan, aki megvadul,
ha börtönéből nem szabadul.

Maga a dal nem olyan kitörően jó darab, de az üzenet elgondolkodtató...

Van olyan, ki nyugodt hallgatag,
jól kezelhető, néma, vak.
De akad olyan, aki megvadul
ha börtönéből nem szabadul.

shaman írta: Szvsz az üvegezés jobb a gyufázásnál.

Írjak üvegezést???

[Törölve]

Sziasztok!

Köszönöm szépen a dícsértet!
Nima: wáááá!!! Ezek nagyon szépek! És csak mg szebbé teszik őket az én szememben, hogy mindegyikről eszembe jutott egy-egy emberke, akivel sajnos megszakadt a kapcsolatom. Köszönöm szépen!
Idhren: hmm... érdkes. Dióhéjban egy kis történet. Tetszik, bár a 2. vrs-ben van egy elég erős szóismétlés (láng).
Halálvirág: júúúúúj, nagyon szép! Folytatni kéne.
Timona: a Köztetek tetszik a legjobban. Nagyon őszinte, és ez megfogott.

Kapila

Távol a kötőerők kölcsönhatásától, változatlan a hatás,
Ahogyan a nap is távol marad a vízen megjelenő visszatükröződéstől.
Óh hamis Ego, Te tartod bűvöletben a testet, s önmagát a testel azonosítja.
Miért gondolod úgy, hogy Te vagy mindennek a tulajdonosa?
Helytelen helyzeted miatt, minden mozdulatlan.
Vágd el az e világhoz való ragaszkodásod köteleit,
S fordulj a Kezdet nélküli felé.
Az öntudatlan rotáció, a saját villamosságát taszította,
S Isten kegyelmét, sugárzó természetét vonzotta.
Életre ébredt immár az elátkozott fludikba süllyedt szellemek része.
Öntudta lassú, mozgása még nem kifejező.
A természettörvények megsűrűsödtek, s kegyetlenséget hoztak létre,
Óh Tudatlan, a természet nem hazudhat soha.
S hűen tükrözi mindig, a testbe süllyed fluid állapotát.
Ezért beletaszítja a szellemeket, ösztökél a jónak a keresésére.
Meleg tenyészhelyek a most először öntudatra ébredt szellemlények számára.
Ám itt a jó és a rossz fogalma még nem különült el egymástól.
Mondom én hát nektek, uralkodik most a minősítés, és az éteri testek megalkotása.
Minél többet fogatsz be annál magasabb formát nyersz, a jobb élet gyanánt.
Ez az ébredő világfluidok törvénye, óh tudatlan!
Minden létforma e törvényeknek engedelmeskedik, Ő a rendeltetés minden oka.
S Te lélek, most a Föld természetébe öltöztél, s ezzel kezdetét vette a születés törvénye.
Ez olyan kezdet melyet mi nem tudunk értékelni. Egy eszme egy gondolat ad nekünk életet.
Ám az öntudatráébredés magasabb fokát, sokan újraébresztéssel érhetik el.
Kérlek kedves Barátom, láss, ne csak nézz e világban.
Hiszen ez a természet amiben működünk, mutat minket jónak avagy rossznak.
Az elemi szellemek se nem jók se nem rosszak, csak az eszmék melyek a felszínre törnek.
Hosszú utat kell még bejárnunk itt e iskolában, hosszúbb az út mint sejtenéd.
Csak ezután mehetünk vissza a törvény kiindulási pontjához.
És akkor ismét előttünk áll a végtelenség, szabadon mozoghatunk.
Az élet boldog mámora ömlik szét, az ártatlan gyermek kacagásában
Majd még folytatom, de meg kell innom egy kávét.

[size=9:18ummpf2]Két szemedben
két világ van
két világ közt
új hazádban
új életben
újra kezdhetsz
hűtleneket
elfelejthetsz
hűtlenségük
égő mély seb
új szövetség
vér-pecsételt
kész a bosszú
lelked remeg
mert ki egykor
rád nevetett
életét most
annak veszed

Dobok szólnak
kiáltanak
kiáltásuk
hozzád szalad
könny szemedben
csend lelkedben
bosszú vágyát
elfeledted
tetted kisért
egyedül vagy
így lettél hát
néma és vak

[/size]

Szvsz az üvegezés jobb a gyufázásnál.

Idhren írta:

Halálvirág írta: Hali!

Idhren: Gyufázás: Juj, ez nagyon tetszik nekem! Mi ihletett meg??

Nem tudom... vannak ilyen rohamaim, amikor úgy érzem, muszály verset írnom, és az első dologról, ami eszembe jut, írok egy verset. Ez most egy gyufa volt....

Ez bab jó!