Versek

Ardenis: Nagyon jó és követendő módszernek gondolom, amit csináltál, meg egyúttal bátor dolognak is. Szerintem ne zárd még le teljesen magadban az ügyet, hátha más is hozzászól, aki ért a dolgokhoz. Arlith, Mau - vannak még páran, akik hasznos és értelmes dolgokat tudnak mondani, még ha nem is olyan szószátyár módon, mint én.

Kár, hogy ezt a megjegyzést pont most találtam meg, amikor már nincs rá időm érdemben reagálni. Meg bevallom őszintén, SÚ teljes szóözönét még elolvasni sem volt időm.

Viszont Ardenis versét elolvastam. Nagyképűsködésnek hat, ha azt mondom, hogy emlékeztet a saját kamaszkori verseimre? Talán. Úgyhogy inkább azt mondom, hogy 2003-ra hasonlít. Javaslom is neked Ardenis (jó nagy munka, én már megtettem párszor), hogy olvasd el az akkori hozzászólásokat, verseket. Legalább néhányat. Nagyon sokat lehet tanulni belőle.
Attól függetlenül is hasznosnak érzem azt a "kezdeti" időszakot, hogy én jó ideje nem írok verset. (Na ez így furán hat- magamra nézve érzem hasznosnak.) De egy bizonyos szintre eljutottam, amire büszke is vagyok, és már rég meg is kellett volna köszönnöm azoknak, akik anno 2003/2004 környékén foglalkoztak velem.

Az, hogy emlegetve is vagyok, meg külön jól esik.

Ardenis: Azt gondolom, hogy súlyos problémák vannak ezzel a verseddel. És ha jól sejtem (bár mondom, nem olvastam végig), SÚ jó alaposan ki is vesézte őket.
Nekem annak idején volt egy olyan trükköm, hogy az ilyen verseket az általam érezni vélt szerkezeti egységekre bontottam, és gyakorlatilag külön kezeltem.
Azt javaslom, hogy próbálj meg NEM rímelni, de komolyan. Figyelj rá, hogy ne legyenek rímek, és meg fogod látni, hogy a szöveg vers akar-e maradni.
Én nem azt érzem, hogy rímelni akartál és néha sikerült, néha nem, hanem pont fordítva. Nem akartál rímelni, de nem tudtad kikapcsolni ezt a "funkciót" és így rémesen sánta dolgok születtek.
Most el kell utaznom két napra, viszont ha hazajöttem, akkor nekiugrok az írásodnak, és bántani fogom. Ígérem!

Már csak azért is, mert valaki azt merte állítani, hogy értek hozzá. Emberek, ez nem igaz!

Mau tanulós gondolatairól: Nekem nagyjából egy ilyen élményem van. Biológia órán tanította meg a tanár a citromsav ciklust egy mozaikszó-játékkal. A mai napig fel tudom idézni, pedig halvány lila gőzöm sincs már arról, hogy mi az a citromsav ciklus, azon túl, hogy biokémia Picike borfaló: piroszőlősav-citromsav-izocitromsav- alfa-keto-glutálsav (? na ez valszeg nem is így van, de anno ezt jegyeztem meg)- borkősav-fumársav (? ilyen sincs szerintem)- almasav- no és az utolsót elfelejtettem. De a megtanulása óta eltelt legalább nyolc év, és semmi közöm nem volt a témához akkor se, azóta se. Lényeg ami a lényeg, nagyon izgalmas a felvetésed.
És ha nem lennék ilyeb borzalmasan alkalmatlan arra, hogy kötött formában írjak verseket, csatlakoznék a "mozgalmadhoz".
A zsűribe pedig szívesen beszállok én is, ha te is úgy gondolod

Sziasztok!
Freedom: Nekem nagyon tetszik a katicabogár. Pontosan azokat a dolgokat szeretem benne, amiket SÚ nem. De azt hiszem jártunk már így.
Nincs túlmagyarázva, viszont nagyon érzékenyek a képek. A katica is, meg annak a valakinek a szemének a kékje. Az egész fájdalmas kicsit, meg szomorú is, sőt valahol megható. Olyan mintha szerelmi vallomás lenne, pedig szó sem esik benne szerelemről.
Elolvasod, és ürességet hagy. Komolyan szentimentális leszek tőle, pedig...
És minden újraolvasáskor új hangulatot veszek észre benne- mert igen, ott van a különbözőség is, filozófia.
Nem akarom túlspilázni a dolgot, mielőtt valaki nekem támadna, hogy túlzásba viszem.
Szép, bár szilánkos. Köszönöm!


Ja, és mi ez a 28-ai izé? Nem értem. Most akkor tali, vagy nem tali. Elmennék szívesen.

Elvileg Szofi a góré a témában, csak úgy tűnik még nem jutott nethez azóta sem. A 28.-a kezd bizonytalanná válni, de nem tudom ő mit intézett az ügyben azóta, így nem merek mondani semmit

Kedves SÚ! Félre ne értsd! A véleményedre csak a legpozitívabb hálával gondolok, csak kb ugyanannyi szemináriumom és vizsgám van (tízhez félelmetesen közeli számban) és bár gyorsan olvasok de néha még így is lassúnak bizonyulok. Nincs igazából se időm, se kellő (és saját magamtól elvárt) türelmem írni, még a régiek pofozgatásához sincs sajna elég türelmem (éljen a fáradtság/betegeskedés és tsai..). De megígérem, ha lesz valamim, ideteszem, rendben? Igazából van egy hosszabb versféle, de azon még gondolkoznék egyedül. Ha megfeneklek, úgyis itt köt ki:) Szép napot!

SÚ: bocsánat, hogy így kicsit megkésve, de kicsit kevés az idő kicsit sok máshoz, szóval tömörebben: köszönöm szépen, szerintem még több időt is szántál rá, mint amennyit érdemes, de nevet adtál több betegségének, amiért nem lehetek elég hálás..majd a következő évben megint jövök:)

Rainer Maria Rilke: Szonettek Orpheuszról
II/29; ford.: Szabó Ede

Messzeségek halk barátja, érzed? -
lélegzetedre tágul a Tér.
Haranglábak homályán az ércet:
kongasd magad. Mind erõre kél,

ami emészt, ha te vagy az étek.
Változz azzá, mit a lét akar.
Mit számít a legfõbb szenvedésed?
Légy borrá, ha italod fanyar.

Légy varázs, e bõség éjjelét
hasd ma át, s mi kúsza, testet ölthet,
egymásra lel s értelme ragyog.

S ha elfeled majd e földi lét,
"Eliramlok" -- mondd a néma földnek.
S szólj a fürge vízhez így: "Vagyok."

Picit off: és hogy tudom átállítani?
(megírod privátban, csak hogy ne égjek itt mindenki előtt mint a Reistag? )

Azért kerültek át, mert olyan sablont válaszottál, amiben a jobb oldalon vannak Nekem pl ugyanúgy balra vannak mint eddig

De jóóó! Akkor én most használom az új lehetőségeket : D Bár lehet az egészet jobbra kellett volna zárni, ha már az avatárok, helyek stb átkerültek jobb oldalra (tényleg, miért is kerültek át? Lemaradtam...)

[center:ld4455pq]A.M.H.- (Túl) Korai Sirató
Hangtan helyett

Egyszer majd én is csak egy vers leszek…
Betűbe oltott gondolat, ami miatt azt mondják neked
szép és mély érzésű vagy…
De nem jelentek többet… csak egy emléket.
Néhány sorodba merevedik majd akkori létezésem,
És élsz majd tovább nélkülem…és én…?
Fénykép lesz a versed, ami megőriz egy ifjú arcot;
az idő nem fog rajta: pont ezért élettelen.
Visszahozni nem lehet,
nem is akarod.
Néhány- talán csak a lelkiismeret miatt megírt-
sor fog őrizni egy olyan érzést,
aminek csak a feléről volna jogod írni…
mert a másik fele csak bennem élt…
mit tudsz róla,ha sosem tudtam kifejezni?
Két szín ez összemosódva, bármennyire hasonlóak,
azért csak egy árnyalatban, középen érnek össze.
Ott egyek a gondolataink…
oda talán ezt az írást is lefesteném.
De csak oda.
Mert ha a te színedhez lenne közelebb,
csak mosolyognál rajta egyet,
ahogy egy kisgyereken szokás,
ha az óvodából hazahozott pacáiba
történeteket magyaráz.[/center:ld4455pq]

Na emberek! Fejlemények vannak a pár posttal lentebb említett könyvecskébe írással kapcsolatban. Ma Szofi bejött a könyvtárba és beszélt az igazgatóhelyettessel, és lefoglalt két időpontot a könyvtár egyik különtermében ahol összegyűlhetünk, nem csak a könyv okán, hanem amolyan versestali-féleség ügyén is.
A két időpont: november 28. és december 5.
A helyszín: Pest Megyei Könyvtár, Szentendre, Pátriárka utca 7.
Tervezett program: Versestali fíling, egymásnak örülés, és saját költemények bejegyzése a lentebb említett kiadványba.
Előzetesben annyit tudok mondani, hogy 10-től 2-ig miénk a terem, uh célszerű lenne negyed 10kor összegyűlni Szentendrén a HÉV állomáson, majd onnan átmenni a könyvtárba. Picit messzebb van mint az Avakum, körülbelül 10 méterrel Forró tea lesz, sütit és rágcsálnivalót bárki hozhat. Most így hirtelen ennyi, majd remélem holnap Szofi ír közelebbiket, mert én egyrészt fáradt vagyok másrészt a többit elfelejtettem.
Gyertek minél többen, jólesz

SÚ: fogalmam sincs róla, mi ez, de semmi komolyságos...APerfectCircle és kiakadásközeli hangulat, de ha elolvasom akkor fekete-fehér képek diaszerűen, eltör(öl)hetően..semmi több

Leguán: A neurológiai háttere engem nagyon érdekelne. Örülnék, ha majd írnál róla ide valamit. Remlem, tényleg van ilyen kutatási irány, mert akkor nem csak a görögökre lehet majd hivatkozni.
A pályázatról egyelőre annyit, hogy kicsit szélesebb körben tervezem meghirdetni a versestopiknál. Neten, ismerősökön keresztül iskolákban, egyetemeken. Szóval bízom benne, hogy lesz legalább ötven-száz mű, amiből válogathatunk majd....

Ja, amúgy Alcar: szeritem mi megbeszéltük, amit kellett, úgyhogy nekem nek kell privit írnod ha külön nem akarsz (persze szívesen beszélgetek közügyekről is, de annak nyivánosan több értelmét látom, a ToHu meg erre úgy tűnik, nem alkalmas hely:)

Sziasztok!

Szerintem legalább egy éve nem néztem be ebbe a topikba, hát nagy kár, ahogy az utóbbi dolgokat olvastam. Az új fórum barangolásra késztetett, meg a hozzászólás-statisztikámban láttma, hogy még mindig itt, a Versek topikban van a legtöbb hsz-em a kezdetektől fogva. Nem csoda, itt kezdtem az emtétézést.

Mau, az alábbi bejegyzésed több részével is úgy rezonáltam, mint amikor bemérem a különböző fürdőhelyiségek sajátfrekvenciáját, és olyan minikatartikus is volt.
Világéletemben jó volt a memóriám, de ha rendezve van bármilyen szöveg rímmel, hangsúllyal, ütemmel, az sokszor annyira ragad meg bennem, és persze folyamatában marad meg, mint egy mozdulatsor, amely már automatikussá vált. Csináltam ilyenfajta memoritert ritka állatok neveiből, meg gyógyszernevekből is, sőt, anatómiából is vannak ilyenek, nekem nagyon beváltak, a dallammal még könnyebb, (és nem mellesleg, SOKKAL szórakoztatóbb, sőt izgalmasabb) információt tárolni.
Megígérem még, utána fogok nézni, hogy az agyműködés szintjén hogyan függ össze a memória és a ritmizált szöveg egymást erősítő hatása. Biztos foglalkoznak ezzel neurológusok, és biztosan nyelvészek is.

Az emlegetett pályázatot nagyon várom, és javaslom, hogy a teljesen fakultatív részen kívül legyen általad, vagy itt közösen megadott téma, tény, definíció, amit ritmizálni kell.
Az is még most felmerült bennem, hogy az eljárásnak találhatnánk valami jó nevet, vagy a kész alkotásoknak, mint műfajnak. Pl. memoritmus, vagy memorit, vagy ritmemo, vagy egész másképp, de jelentse azt. Hm?

Na, és még egyszer köszi a szuper témát!

Üdv, Ádám

Mau Rauser írta: [Ebben a hosszú bejegyzésben a költészetről, a tanulásról és a közös emlékezésről lesz szó.]
(...) (...)

Szóval ezennel felkérek minden idejáró diákot, márnemdiákot, hogy akinek van kedve hozzá,
írjon egy rövid, tömör, lehetőleg kötött formájú (hangsúlyos-rímes vagy időmértékes)
verset egy olyan dologról, tényről, ismeretről, amit fontosnak tart, hogy az emberek
emlékezni tudjanak rá, és akár iskolai segédeszköz is lehetne, mert témába vág.
Természetesen lehet olyami is, ami jelenleg csak "kiegészítő", elhanyagolt, esetlegesen
oktatott anyag az oktatásban, de fontos lenne, hogy a fősodor részévé váljon.

Erről nemsokára "hivatalosan" is pályázatot hirdetek határidővel, jutalommal, zsűrivel, stb.


Jókat nektek.
Mau

SÚ, nálam a politika max a versben jött át, mint megemlékezés. Semmi egyébbe nem vagyok hajlandó belemenni.
Mauval volt egy "fightunk", sztem megvívtuk, talán tanultunk belőle mind a ketten:)
Nem volt rosszhiszeműség, Mauval utáljuk egymást, teljesen jóhiszeműen, Kard ki, kard!!!
Hülyeség sutba: SÚ, nem. Emlékezős verset írtam, volt vitánk, összezörrenésünk Mauval, talán rendeztük. Írok neki privit.
Tényleg maradjunk a versnél. Verseknél. Vagy minél. (Pippin után szabadon)
Mau, írok majd privit, csak időm legyen rá...
Ez meg jó, mármint az ötlet. Csak legyen rá jelentkező... Egy van, én, - van egy amivel neveznék - de egyedül nem fogok.

Dodiee: szép. mármint zeneileg is, gondolatilag is. Az egyetlen élményzavaró rész a "Az első érintések tűnt varázsa... Születésének éjszakája" sorpár, ahol a szöveg valahogy kizökken a zeneiségéből. Az első sorra alternatív javaslat (a vers hangulatával összhangra törekedve) lehetne esetleg az "Első értintés tűnt varázsa" változat, vagy valami hasonló, gördülékenyebb, dallamosabb megfogalmazás. Így elsőre ez jut eszembe hozzá

jóccak
M

Érintsd meg bátran őt
Ujjaddal simítsd a vállát
Az kell hogy bőrötök összeérjen
S valóvá sződd minden álmát
Ez ékkővé szilárdult semmiség
Az első érintések tűnt varázsa
Egy múló mosoly és mennyi még!
Születésének éjszakája
Szívedből növekvő élet ő

Azt hiszem ha szeretnék rá valami véleményezést kérni előbb nekem kell róla véleményt mondani Nekem ez egy kép, ami a kéztől indul a szív felé és onnan távolodik, érzések és képek csak. Zavarnak a girbegurba sorok, de nem tudok mit tenni vele mert így hallom magamban. Szívem szerint teleközpontoznám, de arra már kaptam egyszer egy szidást, hogy ne központozzam folyton agyon a verseim
Uh nekem ennyi a véleményem róla

SÚ: éértelek ettől függetlenül vsz hogy mit "érdemes" megírni, azért nagyrészt maga a gondolati mag verssé kívánkozásától függ. a tényleges forma/nyelvhasználat pedig csak a versszerűség velejárója.
Az, hogy mit tartunk verssé kívánkozó gondolatnak, az nagyrészt kultúrhagyományunk és szocializációnk határozza meg.
Én arra akartam kilyukadni ezzel (azon kívül, hogy felhozzam a tanulást mint témát), hogy sztem csaknem minden gondolatnak lehet verssé kívánkozó formája.
Az a gondolat-esszencia ami a "kulturális örökkévalóságnak", vagyis a hagyománynak szólóan (szólhatóan) letisztult és világos.
Amire a (természetesen a szerzővel azonos irodalmi hagyományhoz tartozó vagy azt értő -- itt a fórumon pl. tolkien-, pilinszky- és kassák-ismerő stb) jelen és jövő olvasó azt mondhatja: "igen, ez az ember mond valamit".

amúgy Alcar hozzászólásaiban akárhogy keresek, nem zalálok semmi "politizálósat", akkor már inkább engem érhet szó (na ez vicces lehet velem kapcsolatban). de vsz én is eléggé általános dolgokkal foglalkoztam (történelemhez viszonyulási mintázatok és visszásságaik), hogy beleférjen. vagy rosszul gondolom?

Sziasztok!
Régen írtam errefelé, de olvasgatni jártam aztán most eszembe jutott, hogy ezt cincálásra bocsátom, már ha érdemes egyáltalán rá:)

mert te se tudhatod igazán
hogy a fekete-fehér katicabogár
nem irigy-e piros párjára
vagy ő is megvakulna-e
ha csak úgy látná szépnek az egészet
vagy úgy látna-e igazán
vagy ki tudja min gondolkodik
egy kicsi katicabogár
de te szeretnéd tudni
és én szeretlek ezért
talán
vagy nem is csak ezért
hanem a kékért ami tükröződik
a szemed mélyén
mert nem igazán kék nem igazán fekete
olyan mint a fekete-fehér katicabogár
foltos kis pöttyös pikkelye

Üdv,
egy ártatlan naiva

Hűha.

code a rat the monster on doom in it

[Ebben a hosszú bejegyzésben a költészetről, a tanulásról és a közös emlékezésről lesz szó.]

SÚ egy régebbi megjegyzésére még reagálnék:

> Először, amikor elsőre elolvastam, Fábri Péter író-költő-dalszövegíró tanácsa jutott az eszembe, a
> mit egy lopott alkalomkor mondott, amikor ráuszítottam a verseimre:
> ne fáradj versírással, amikor épp olyat akarsz közölni, amit prózában is lehet.

Ezzel a kérdéssel azért nem értek egyet, mert a versnek (dalnak) egy nagyon fontos funkcióját
elfelejti, ami sajnos a mostani iroladlomban teljesen elfelejtettek:
A vers nem csak azért vers, hogy szép legyen, hanem azért is, hogy (szóról szóra)
megtanulható legyen. Pont ezért nem teljesen szabad, esetleges a nyelvhasználata.

Eredetileg, pl. az antik (vagy akár indiai, muszlim) eposzok versségének, zeneiségének, ismétlődő
formuláinak és egész eszköztárának az volt a célja, hogy az értékesnek tartott információ
(történelmi, mitológiai, hittételbéli -- ez a kettő a keresztény kultúrára is jellemző volt,
lásd a rengeteg népének és liturgikus költészeti forma, alkotás) szóbeli formában,
írásbeli közvetítés nélkül is, módon terjeszthető legyen, vagyis az emberek fejében
való információtárolás egyik eszköze.
A vers tehát ebben a szerepében gyakorlatilag zanzája a közismeretnek, vagyis az a könnyen
memorizálható, frappáns szöveg, amiben a kultúra (hagyomány) által emlékezett, tapasztalt, felismert dolgok
értelme tárolódik, hivatkozási pont, amit idézni lehet, illusztrálván az éppen aktuális mondanivalót,
helyzetet.
A "lírai", személyes dolgok sem kivételek ebből a szempontból: azok megörökítik az egyéni tapasztalást,
belülről, míg az epika inkább a többi ember szemszögéből vizsgálja a tárgyat, ezért tűnik sokkal
"közérdekűbb" műfajnak. De a lírai versek, dalok közül is azok a legsikeresebbek, amelyek elég
általános, átélhető helyzetet jelenítenek meg elég pontosan, jellemzően, "eltaláltan", és az
olvasó érezheti, hogy a dolog éppen őrá illik, hozzá beszél.

Szóval én pl. nagyon hiányolom a költészetet az oktatásból, a reformmozgalmakból, mindenhonnan,
ahol nincs; az oktatásból különösen. Emlékszem, pszeudonagyanyám mesélte, hogy ők amikor az
iskolában Arkhimédész törvényét tanulták, a következő (kicsit butácska, de a célre tökéletes
dallammal is rendelkező) dalocskát tanulták hozzá:

Minden vízbe mártott test, kisangyalom
A súlyából annyit veszt, kisangyalom
Amennyi az általa
Kiszorított víz súlya, kisangyalom.

És, hatvan év távlatából ez megmaradt neki a fizikaórából, minden mást teljesen elfelejtett.
Sőt, talán kétszer hallottam tőle ezt az egészet, mégis pontosan fel tudom idézni (bár a
dallamot nem, mert nagyanyám elég furán énekelt, de néhány eléneklés után valszeg az is menne).
(És ha még sokszor használom illusztrációnak, valszeg én is egy életre megjegyzem )
És mire jó a tizenkét lehúzott év az iskolapadban, ha az anyag, jó esetben, fele
marad meg az ember fejében a következő tanévre, és, mondjuk huszada sem érettségi után?
Most komolyan. Az persze más kérdés, hogy a tananyagban és az iskolarendszerben is sok a
lényegtelenség meg a szerkezeti fasság, de biztos vagyok benne, hogy még a jelenlegi furcsa
tanszerkezet is sokkal könnyebben viselhető lenne, ha az anyag átadása maga a
legtermészetesebb és mindenki által könnyen használható szóbeliségre
épülne, vagyis az óra nem túlbonyolított és unalmas magyarázatból állna, (vagyis a könyv
elmondására pazarlódna) hanem az anyag lényegének könnyen érthető, megjegyezhető és
szórakoztató (érdekes) megtanulásából és a hozzáfűzött ok-okozati rendszerű magyarázatból,
kommentárból állna. A legkönnyebben megjegyezhető szöveg pedig a vers, ha dallama is van, akkor
meg főleg. Persze ehhez az iskolai verstanítást fel kéne hozni az óvodás szintre,
vagyis hogy (legalábbis kezdetben semmiképp) nem attól kéne várni a csodát, hogy egyszer
felolvassuk óra elején, aztán majd otthon mindenki megtanulja magának az amúgysesok közösségre,
családra, mozgásra, sétálásra, gondolkodásra (igen, van konstruktív csavargás is:)) fordítható
időben. Akkor miért ül az ember hat-nyolc órát egy helyben, ha ez semmire sem jó, mert
majd otthon kell megtanulni a dolgot, még a gyakorlás (lecke) mellett.
A nyelvoktatás az kicsit más tészta, de arra véletlenül pont láttam egy hasonló módszerű embert,
bár emberileg nem túl jól csinálva. (Az ember, akiről beszélek, nem tudott mit kezdeni azokkal,
akik az iskolai oktatást már megutálták, és nem akartak fejlődni, és le is szarta őket).
Meg persze a beszédkészségem nem fejlődött ki idő- és motivációhiányban; pont nem szerettem
azt a nyelvet (német).

De mivel ezeket egyelőre hiába mondanám a tanároknak, mint rétegnek, mert egyrészt ki a fene
vagyok én, másrészt kit tanítottam így, harmadrészt meg milyen jogon kérdőjelezem meg azt a rendszert,
amivel azonosítják magukat, eléggé meg vagyok lőve, és akkor is meg lettem volna lőve, ha
ezt diákkoromban tudom, mert egyszerűen annyira kevés kész anyag van, amit erre fel lehet használni,
hogy ha valakit akár meg is győzök arról, hogy gondolkodjon el ezen, egyszerűen ennek nincsen
hagyománya.

Viszont ez utóbbin talán, ha nem is azonnal, lehet segíteni, és akár mi (ti) is tudtok.
Szóval ezennel felkérek minden idejáró diákot, márnemdiákot, hogy akinek van kedve hozzá,
írjon egy rövid, tömör, lehetőleg kötött formájú (hangsúlyos-rímes vagy időmértékes)
verset egy olyan dologról, tényről, ismeretről, amit fontosnak tart, hogy az emberek
emlékezni tudjanak rá, és akár iskolai segédeszköz is lehetne, mert témába vág.
Természetesen lehet olyami is, ami jelenleg csak "kiegészítő", elhanyagolt, esetlegesen
oktatott anyag az oktatásban, de fontos lenne, hogy a fősodor részévé váljon.

Erről nemsokára "hivatalosan" is pályázatot hirdetek határidővel, jutalommal, zsűrivel, stb.


Jókat nektek.
Mau