Versek

Area, Nima, Sötét Úr, Dingir:Köszönöm a hozzámszólásokat
Dingir: így állnak össze,azért ilyen rövidek. Fontosabb a koherencia, mint a kifejtettség, mert több teret ad az olvasói asszociációknak, szvsz.
Nima:naná, hogy cikis a szitu- különben nem lett volna belőle vers...
Sötét Úr:igen, Drizzt- de a fórumos. Van egy közös M.A.G.U.S.-partynk, abban én egy (19-es szépségű ) boszorkánnyal vagyok, ő meg egy kardművésszel(aki elvétette az asztrálpróbát és beleszeretett a boszorkányomba )... Gondoltam, kárpótlásul írok a karakteréről.

Új vers; az 5let/téma Esgaltól(és a gondolatébresztő idézet is):

Credo

"A nemtudás az én hitem."
/Esgal/

Hiszek abban,
hogy vannak Erők,
csak nem ismerjük Őket.
Nem értjük, miként,
de irányítják
életünk, s a Létet.
Mágia:annyi, mint
élni Erőnkkel,
mi bennünk szunnyad:a Képzelet.
Ha hiszel ebben
s van szemed Látni,
a Világ általad jobb lehet!

Area: ettől a hideg futkározott a hátamon! 8O Durva... Megihletett a Gondolatok topic?
Nahryen: borzongató, és nagggyon kifejező!
Rayan: summa summarum: hatalmas gratula!

Area: Öngyilkosoknak: Nagyon durva! Főleg:
"Együtt kel dalra két elmetszett torok." Engem ez teljesen kiütött!!! 8O
Nihil: Néhány nem tökéletes rímpártól eltekintve tök jó! Főleg a témafelvetés tetszik. Nagyon szeretem az utca képeit. Olyan inspirálóan nyomasztóak...
Adim: Az utcsó két sor igazán szép, az az, ami megfogott, főleg mert szerintem kivételesen gyönyörű a rím!
Nima: Hát, én is gondolkodtam azon, hogy megpróbálok kockát írni, aztrán még az első szó leírása előtt feldtam... Kezdetnek nem rossz!!!

Könyörgés egy lélekért

Valaki jöjjön hát!
Bánatom úgy hull a földre, mint elnyílt virág,
A múlt tüzén égnek porrá az álmok,
Lelkemben örök márvánnyá váltak
Mind a szerelmek, mind a barátok.
De miért, hogy a jelenben csak a múlt képe
Füstösen, meggyalázva, darabokra tépve?
Miért, hogy az örök csak idebenn való,
Villon! Hova lett a tavalyi hó???

Valaki jöjjön hát!
Miért e szárnyaló képzelet, ha mit magával ragad
Csak néhány oszlásnak indult képzelt felhő-darab?
Üvegkoponyák tánca az ágyam felett,
A jövő a múltban rekedt! Emberek!
Valaki állítsa meg az időt! Nem akarom a változást!
Valaki jöjjön hát!
Egy örökkévalóságon át
Remélni az eltűnt idő
Arany sugarát!

Valaki mondja meg!
Annyian voltatok itt, bölcs emberek.
Proust, Bergson, Nietzsche s oly sokan!
Mely égre üvöltsem fel?
Mely ajtót törjem át?
Hogy meghallja végre valaki
Világunk fájdalmát!
Kihez szóljon könyörgésem?
Hova szálljanak átkaim?
Lásd, megtennék én mindent!
Leszállnék én a pokloknak mélyére,
Véremmel írnám az Istenek egére,
Még meg is ölnélek, ha kell!
Csak vegye már észre valaki?

Nekem a márvány kell... Az örök fény...
Nem vonuló felhők, s vak remény...
Nekem nem a "több" kellett, csak mi meg volt, a "jó"
"Halálon, lángon, reményen, magányon"... A fehér hajó...
Elúszott... Oh, a tavalyi lángok...
Egyetlen szó... egyetlen dal...
Egyetlen tekintet... egyetlen sóhaj...
Egyetlen igaz szív... egyetlen álom...
Eltűnt ez egyetlen múló világon...

Könyörgöm!
Valaki jöjjön hát!
Hozza vissza múltamat!

és itt egy egészen friss, még meg sem száradt a tinta...

Öngyilkosoknak
/avagy sírfelirat a sírtalanoknak/

Együtt dobbannak a csonka szívek,
várják a pillanat néma varázsát,
elfogy az agyból a szikrányi ihlet,
megfojtja az élet piciny parazsát.

Együtt pendül két elpattant húr,
az élet hárfáján feljajdulnak,
utánuk a halál mocskos keze nyúl,
a régi sebek mind megsajdulnak.

Együtt kel dalra két elmetszett torok,
a halál reqemjén még egyszer, s utoljára,
felsír a világ, dübörögnek a dobok,
felsír az életre, s a halálra.

S néma szürkületben, mikor ég alszik a táj,
Lassan felfogom, hogy mindenről hazudtál."
De betűhiányos!!! Asszem az az ég az még akar lenni (nem pedig rég),

oh, sorry, pedig még helyesírás ellenörzővel is átnéztem... még akart lenni....
Nefadar: iszonyú jók a képeid! És a témát is remekül megfogad!
"A halál eljő
Mikor a Hold feljön
Eső mossa,
élete száll tova " --> 8O :itscool:
Sötét Úr: csak most tudtam elolvasni a Balorgszárnyak c. versed, és ez igen jó:
"...csak jönne már egy Glorfindel, egy kardos
halálra szánt Gothmog-gyilkos harcos
lehet, hogy beérem egy Gandalffal is
(nézd, csupa G-betűs - mint gravitáció) " :clown: ez nagyon ari lett... Egyébként a képek az elején nagyon szépek, és az az utolsó sor is király!
Rabyn: ezek azok a kérdések, miket mindennap felötlenek bennem.... az a baj, hogy senki nem szokott felelni, és magamnak kell megadni rájuk a választ.
Nihil: az a baljós befejezés... :itscool: A kezdés ünnepélyes, és szomorú, a vége meg már olyan, mintha egy gonosz kis vigyort fojtanál el... bár lehet, hogy csak nekem tűnik így...
Nahryien: ma pontosan ilyen napom volt... mindig elkalandoztam valamerre gondolatban, és mindig "elvesztettem" a testem...
Rayan: jaj, az a második versszak nagyon édi! és a bamba nézésű nem fogadott hívások... :clown:


[size=9:3dubu603]( ja, és köszi mindenkinek a vígasztalást/válaszolást, jól esett... és azoknak akiknek kritikát szoktam írni: "Én csak a betűkre tudlak megtanítani, írnod neked kell megtanulnod...")[/size]

Színek, hangok a világban.
érzéklés:illúzió!
Az életnek nincs valósága,
Ezt felfogni sokkoló.

Erda: assszem elég, ha annyit mondok, hogy az egyik kedvenc versem az a vonatos versed, aminek az a vége, hogy tévedni emberi dolog. Az rrrettentő jó. Az egyik osztálytársamnak is te vagy a kedvence, úgyhogy hajrá! Ungabunga!

Szerettelek, pici láng
szerettem a szerelmet.
Arcomon a forró láz,
bőrömön könnycsepp sistereg.


Egyiknek sincs címe, max egybefogóan lehetne az, h Gondolat-porcicák
: : :

Jajj, Rayan, ez iszonyú édes!!!

Olyan.. szívet melengető képek és színek, mégis szomorkás hangulat....

Klassz vagy!! :itscool:

[size=9:3uvhiob8]Gratula az 1000-hez![/size]

Gesztesi képek


Vörös sugarak olvasztják az erdőt
Lábaink a nedves zöldet tapodják
Minek is simítja kezed a hajam
A szerelmet máshol, másképp tanítják
-
Próbálok bolond lenni
Elfáradtam a táncban
Szívem viszem vásárra
Önként vállalt, hűs láncban
-
Füst terjeng a folyosón
Jóleső, keserű méz
A mobilról bambán pár
Nem fogadott hívás néz
-
Soha nem akartam boldogabb lenni
Madarak szállnak le magért a hóba
Egymás szemét kutatjuk nagy titokban
Ez mindenünk: szerelmes, őrült móka


A gesztesi cimbi team-nek soxeretettel:
Rayan néni
=*

Nahryien: nagyon tetszik
Nima: jó

Most sajnos nincs időm olvasni, csak feldobom életem első kockáját. /szerintem az egyetlen is, fizikai szenvedést éreztem, mire a végére értem , de ezt nem hagyhattam annyiban. /

Fázom..


Köd van..
Bolyong a Lelkem..

color=darkred]...[/color

Csend van..
Itt hagytam a testem..

Üdv, Álomhozók!

Remélem, még nem unjátok a köszöntőmet...
Ismét sok csodás alkotással találkoztam, többet le is mentettem közülük, mert gyönyörűre sikeredtek. nagyon ügyesek vagytok! Ez annak is szól ám, akit nem emelek ki, hiszen annak verse is tetszhet, sőt, azokra sokan mások reagálnak, hiszen mindenkinek más tetszik, mindenki mást és mást lát a gyöngyszemekben, s mindenkinek másképp verődik róluk vissza saját fénye.
És ha már itt tartunk...

Sötét Úr, ez az Ecce Orbis valami fenomanális! Egyből a Man in Black jutott róla eszembe, különleges érzés lehet galaxisokkal játszani...
Én beszavazom a négysorosok közé, akkor is, ha duplasoros! megérdemli!
Nima, az Altatód szuper lett! Már az első két sora megfogott, mint rácsot gyengéd zöld kacsok!
"Forró jázmin-karokkal öleli magához
Az ablak rácsa a levegő illatát.
Nem tud vágyni másra, csak hogy lássa magát
Egy pocsolya tövében, mit te sírsz alá reggel."Bámulatos!
"Zuhanjon az árnyak közé minden nesz"
Kedves!
"Légy lelkem egy nyugodt, lila felhő
És felejtsd el, hogy mit őriz a fertő"
Óvó! Egyszerűen tutti!
Ami viszont a TTT-t illeti, nagyon kemény! Micsoda fájdalom van benne, mintha megérted volna ezt a mérhetetlen keserűséget és szomorú csalódást! Pedig biztosan nem, de teljesen olyan. Nem is tudom, hogy jut ilyen téma az eszedbe. Nagyon szép lett! Nem is tudok mit mondani...
Erda, nagyon jól megmutatod a változást, amit a csalódott szem felnyílása okozhat egy kapcsolatban
Bár a 3.vsz-ban kissé sántít a
"Rád nézek, de már nem látom benned a barátot,
Nem tartom a hátamat, hogy a kést belemárthatod,"
Valószínűleg a rím miatt hoztad így össze, szerintem be kéne iktatnod egy kis változtatást, hogy még jobb legyen! A következő két sorod is jó lenne...
"S néma szürkületben, mikor ég alszik a táj,
Lassan felfogom, hogy mindenről hazudtál."
De betűhiányos!!! Asszem az az ég az még akar lenni (nem pedig rég), de hát kedzjük el kitalálni, mit is akartál írni? Kicsi Erda, kérlek figyelj oda a gépelésre!
A két utolsó sor, viszont nagy lendületet ad az ujjászületéshez!
Rabyn, kedves, kétségbeeső versed olyan, mint a gyermek szakadatlan kérdésözöne a szülő felé, félelmeivel vegyítve, hogy szertefoszlanak álmai és érzelmei. Még szerencse, hogy az álmok és a csodák nem tűnnek el, csak nem látja meg mindenki! A boldog pillanatok valóban tovatűnnek, de fontos, hogy meg tudd őrizni szívedben emléküket, hogy elővehesd őket dédelgetni kicsit, mikor úgy érzed összecsapnak fejed felett a hullámok...
Alcar, a Tükröd nagyon kép-mutató! Nagyon jó képeket adsz, jól kijön a vívódás, meg hogy az ember vajon mennyire ismeri önmagát, miközben folyamatosan változik és még a tükör is torz néha! nagyon jó téma! Gratulálok!

Skacok!
Nagyon bele tud rondítani a versbe, a hangulatába a sok apró kis hiba, ami csak akkor kerülhet oda, ha nem kapkodva dobod be a versed a nagy rohanás közepette, hanem átolvasod, amit írtál. Mi megvárjuk, ha néhány órával vagy nappal később kapjuk tőletek a verseket, nem fogunk morogni! Inkább keveset, de jól! Türelem! Ha nekünk van türelmünk hozzátok, akkor magatoknak is legyen saját magatokkal szemben!

És hogy ne csak dumáljak, hanem nyújtsak is valamit, elétek teszem még ki sem hűlő soraim, melyek verseitek olvasása közben merültek fel tudatalattimból, majd próbáltak kiforrni néhány perc alatt. Talán lesz, kinek elnyeri tetszését!

Plátói szerelem

Ismét kezeid között heverek
Veled dallamosan nevetek
Lágyan simít végig fürge ujjad
Dalod, mint szellő, belém fullad
Melletted vagyok minden nap
Tőled halk hangom erőre kap

Ám ahogy érzel, én meg nem érthetem
S lelked a csalódástól rettegve félthetem
Hisz plátói szerelmed rabja csak egy árva
Sokszor újrahangolt, aranymíves hárfa.

Kellemes hétvégét mindenkinek!
Orsie, asszem neked vasárnap lesz a születésnapod...
BOLDOG SZÜÜÜÜLIIIINAAAPOOOOT!

ADIM a Des

"Nem ugyanaz ismerni az utat és járni rajta."

Egy újabb nap

Semmi nincs már úgy, mint régen,
A felhők is másképp mennek az égen.
Halk esőben, hideg-szeles állomáson állok,
S minden reggel újra csak ugyanazt látom:

Unott képű, fáradtan didergő emberek,
Ma is idegesen tekintenek széjjel.
Hát véget ért ma reggel is az éjjel!
S a vonat zajával mind útra kelnek…

De sokan nem tudják, hogy vesztükbe menetelnek.

Rabyn: Túl sok a miért és sajnos nincs válasz... Van egy hasonló stílusú versem, majd felrakom valamikor.
Nefadar: Vívott, harcolt: Nem rossz, főleg az ötlet tetszett benne. Lehetne rajta még finomítani, a rímek néhol szerintem egy picit furák. (És "megnyugszom", mert ikes ige)
Sötét úr: Ecce orbis: Naggyon jó! Engem leginkább az fog meg egy versben, ha a témája tud vmi újat hozni. És ez tud! A világ, mint eldobható... Tetszik.. (Amúgy ha jól emlékszem, Nimának volt vmi hasonló kép az egyik versében... Nima?)
Nima: Jól van, a téma kötelez, asszem... És Krisztus utolsó megkísértése... Ami nagyon jó szerintem:
"Magányos voltál, fiam?
Többé nem leszel. Aludj. " Ez jóóóó....
Alcar: Tükröm, tükröm... A legnehezebb szembenézni önmagunkkal... Na ja... Legalábbis nekem. A vers jó nagyon, olyan kis játékos formában véresen komoly. Legalábbis szerintem.
Léli: Szerintem nagyképűség lenne, ha egy-két kivétellel azt mondhatnánk itt magunkról, hogy költők vagyunk, úgyhogy ez sose okozzon neked gondot! A vers nekem kicsit Kosztolányi-hangulatot áraszt. Pl: Halotti beszéd. Nekem tetszik. Amúgy meg Kosztolányi egyik kedvenc költőm!
ramba: szülinap: Olyan kedves, egyszerű, őszinte! Méltó ajándék egy igaz barátnak!
Szofi: Tényleg nagyon jó ez a visszatérő "iker-penge" kép! Párbaj:
"Kosok kitérni? Soha! " Ez nagyon tetszik!! Üt.
Más kérdés: Nem szoktál hosszabb verseket írni? Miért nem? Néha úgy hiányzik, hogy jobban kifejts egy - egy témát! Persze ez csak az én "hibám", én szeretem jobban körüljárni a dolgokat. Persze ez nem jelenti az, hogy a hosszú és unalmas 7 versszakos műveim jók lennének. A kevés néha többet mond. De mégis...
Timona: Útkeresés, a világ értelmetlenségére való ráébredés, vanitatum vanitas-feeling, szóval minden benne van, ami egy kitörni vágyó embert foglalkoztat - pl. engem is.
"Miért jó, ha teljesíted
ősi minta formarajzát?" Nem jó, hidd el...

Erda: Én is nagyon örülök a kritikáidnak, télleg, de nekem nem erősségem e mesterség!! Ne haragudj...inkább nem írok sokszor semmit, mert szavakkal vhogy nem tudnék véleményt mondani.

Erda niire (Area) írta: [size=9:3qltevuf](nemtom észrevettétek-e, de én mindig írok mindenkinek kritikát, akinek valami értelmeset tudok írni, de én alig/nem kapok választ a verseimre...)[/size][/color]

Erda ne haragudj ezért ránk, már csak azért sem, mert ha magamból indulok ki, akkor én nem merem kritizálni mások verseit, mert nem tartom magamat arra alkalmasnak. Viszont ha némelyik nagyon tetszik akkor esetleg azt megemlitem. A te verseid meg különben nekem bejönnek még akkor is, ha éppen nincs rá időm, hogy ezt beirjam, később meg hajlamos vagyok visszamenőleg nem megemliteni
A véleményed meg nekem sokszor okoz örömet, akár pozitiv v negativ Én hálás vagyok érte és köszönöm, ne hagyd abba! Ez különben mindenkire vonatkozik aki lelkiismeretesen űzi ezt a nemes feladatot a mi kis verseink tükrében

Nimashilin: ennyire jó lett az uccsó 4 sor *meghatódottemotikon* hű, hát ha cimet kéne adnom neki akkor mondjuk Körforgás lenne Ezen felbuzdulva, akkor majd elküldöm Arlithnak is.

Miért?

Miért kell egyedül lennie, annak ki szeretése szültetett?
Miért tűnnek el a mesék, a csodák?
Miért kell felnőnie minden embernek?
Miért nem fogadják el ha valaki más?
Miért nem lehet boldog mindenki?
Miért múlik az idő ,oly gyorsan?
Miért fáj ha bánt valaki?
Miért nincsen már nyugodt pillanat?
Miért hajtanak, hogy jobb legyek?
Miért várom a holnapot?
Miért szaladnak a boldog pillanatok?

Hú, köszönöm, emberek (hobbitok, orkok, mágusok és egyéb lények erre), nem gondoltam, hogy ilyen jó lett

Sötét Úr írta: Léli: Te jó ég, milyen lenne az a versed, aminél már nem éreznéd úgy, hogy szabadkoznod kell előtte???

Hát, arra még várni kell... vagy 10 évet ) Mennyire vagy türelmes? De tudod mit, megígérem, ha lesz ilyen versem, az ajánlásában majd te szerepelsz

Sötét Úr írta: Szerintem nagyon jó. Súlya van minden szónak, helyén van minden; ahogy olvasom, az az érzésem, hogy "vigasztalni szeretnék, de tudom, hogy úgyis hiába lenne"...

Húha, ez jó, ez tetszik Most hogy így mondod, már én is érzem benne..

Sötét Úr írta: Balrogszárnyak

Nagyontetszik. Az érzés, amit leírsz, nagyon érzékletes, nagyon jó...

Sötét Úr írta: Ecce orbis

8O ->pontosan így néztem a végén. Iszonyatosan ütős, és nagyonnagyon jó vers. Mintha egy kisgyerek játszana a világgal. Profi

Vívott, harcolt
Túl messze volt
Vívott, harcolt
az életért
s nyúlt késéért.

Kezében kard,
oldalán pajzs,
teste sebes,
s el van veszve

Nem érem el
s borulok el
fekve nézem,
hogy folyik vére

A halál eljő
Mikor a Hold feljön
Eső mossa,
élete száll tova

Teste hideg,
gyilkosa rideg
Mikor végzek vele
megnyukszok tőle

Üdv minden poétának!

Alcarcalimo: ez valami baromi szép!!! 8O Az állam már megint találkozott a padlóval! Annyira meghitt, és békés, tele van szeretettel, és ezek a képek....
"Szabad vagyok veled, mint erdei vad
ki fürgén szökell a mallornfák alatt. " --> :eek2: :itscool:
Timona:
"...Széttárt karral jelre várok.
Mi mozdíthat ki e pontból?
Ki mozdíthat el sorsomtól?..." --> ez igen jó lett! Gratula!
Szofi: a párbaj tetszik a legjobban. Főleg az utolsó sor igen jó....
(i) ramba elenion: És soha ne feledj engem mint igaz barátot!!! --> ezzel csak az a gond, hogy általában az igaz barátság viszonzatlan... ne ess kétségbe, én csak magamból indultam ki...
Léli : ez ooolyan szééép.. az utolsó versszak valami gyönyör!

[size=9:3sm0m1pv](nemtom észrevettétek-e, de én mindig írok mindenkinek kritikát, akinek valami értelmeset tudok írni, de én alig/nem kapok választ a verseimre...)[/size]

Lamorak: Köszönöm szépen az ajánlatod, mindenképpen igénybe fogjuk venni

Léli: Jajj... Az eleje még oké, de a végére annyira reménytelenné válik, hogy az embernek elszorul a szíve. Szép, bármit is gondolsz /vagy nem gondolsz/ róla.
Szofi: szívesen.
nem lettem raboddá-
és nem vagyok szabad. ejha. Ciki.
Párbaj: Skizofrénia! Az a kis rész, ami miinden emberben benne van. Ha jó, ha nem... Csakazértis. :agree:
Timona: Jó a hangulata, meg ugye az ember örök ténfergése, micsinájjakhovamennyek-feeling is tetszik.
Örök körforgás a minden,
unalomig játszunk mindig,
újabb óra perce száll.
Álomvilág csak mi vár. ha másért nem, hát ezért érdemes volt megírni. Beajánlom négysorosnak, adj neki külön címet.
Viszont az elején a megformázza hajamat olyan, mintha tényleg egy fodrász lenne és matatna a fejeden.
nyújtsd a kezed én felém! tudom, h ritmus meg minden, de csúnyán sántít.

Pár napos:

Teremtő Teremtőhöz Teremtőért

Ezért szültem.
Látod, mit tettél velem?
Erre választottál ki?
Hogy halva lássam Fiamat?

Aludj csak drágám, aludj.
Soha többé nem fáj semmid.

Hogy testet testemben hordtam érintetlen,
Azért volt, hogy az Igazság szenvedjen?
Látod, mit tettél? Ez volt a célod?
Mit én adtam, te meggyilkolod?
Kettőnk gyermeke!

Aludj kincsem.
Bár hallanál.

Hová kiáltsak, hogy meghalld?
Mely égboltban laksz?
Éjszaka, a feketeségben.
Másképp enyhülnél könnyemen.

Magányos voltál, fiam?
Többé nem leszel. Aludj.

Nincs gyógyír, nincs segítség.
Én szültem, Te elvetted.
Hol volt utolsó percében a lelked?
Már biztosan tudom, hogy nem lehetsz Anya,
Hisz a szíved kemény, Teremtő Atya.

Valóság
Boldog az óra mikor találkoztunk
S utána sokáig egymásról ábrándoztunk
Aludtam karjaid ölében
Mivel ez a szerelem törvénye

Puha csókjaidra ébredek reggel
Mosolyogsz rám, s csillog a szemed
Karjaidba zársz s így védsz
S belőlem kiveszik minden félsz

Melletted feledem az egész világot
Csak, hogy veled legyek, azt kívánom
Csak melletted vagyok boldog
S neked is örömöt hozok

Figyelem vers technika tali most szombaton !
Tali 3.-kor a Cdfűben.

Nahát, Léli!!! Tetszik:) (Pussz)

Hát, elkövettem én is egyet...

Tükröm, tükröm...

- Tekints hát belém, nagyon figyelve
a nyúl mély ürege itt van bent elrejtve.
- S mit látok majd, most mit mutatsz,
őszülő halántékú mindörök-kamaszt,
vidám, gondtalan nevetést, könnyes szemeket,
kedves pillantást, vagy jeges tekintetet,
komoly tanárarc durva borostával
kíváncsi szerető hűség-álcával
együttérzést, igaz barátságot,
robbanásveszélyt, elfojtott vadságot...
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
Ki is vagyok voltaképpen.

- Azt mutatom aki vagy, vagy lenni akarsz
változol... talán nem?... vagy ugyanaz maradsz?
- Segítesz? Ha netán közelít az összeomlás
mit mutatsz, ha velem együtt rádzuhan a romlás?
Ha középen repedsz ketté, üveg pattan
arcom megsebzed kis üvegszilánkjaiddal
a torz képen groteszk vigyor, bájmosoly
fele hazug-vidám, fele véresen komoly
ha darabokra esik szét eddigi életem
akkor... nos akkor, mit mondasz énnekem???
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
Ki is vagyok voltaképpen.

- Ugyan már... nem vagy te ilyen igazán
más szemszög más eredményt hozhat ám
- Talán igazad van, igen... meglehet
oly sokminden van, mit el kell rejtenem
érzések, tények, mit mások nem is sejtenek
mert magam elől is titkolom, nemcsak előletek...
Ehh, az egész hangulat csak gyorsan múló szeszély,
ha saját szemembe nézek, kihúny a szenvedély
csak beszélek magamban, tükörképem, Veled,
Kicsit torz vagy ugyan:)... de nem hazudok neked.
Tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
Ki is vagyok voltaképpen.

Alcar

Léli: pont ilyesmi verset írtam én is nemrég, nagyon tetszik a tiéd, kissé szívenütött!