Versek

Ábránd
Karjaiban lennék, de túl messze van
Hallgatnám hangját, ami annyira nyugtat
Csókolnám puha s lágy ajkat
S leomlasztanám a gátlások falait

Hosszasan sokáig csak őt nézném
Majd finoman megcsókolnám a végén
Suttognám a fülébe, hogy szeretlek
S, hogy soha sem feledlek

Azt szeretném, hogy veled legyek
Mióta veled vagyok elment a józan eszem
Ez a szerelem ás mást nem akarok
S veled az életben örökké együtt maradok

---

Elmentünk
A Nap vörösre festette a hajnali eget
A halovány fénye egy ösvényre vezet
Oda tartok lassan, várom, hogy velem gyere
S hagyjuk magunk mögött e helyet jó messze

Tavasz volt, mikor elmentünk kettesben innen
Csak azért, hogy a világot jobbá tudjuk tenni
Nem vittünk semmit és senkit magunkkal
S én mindent elmondtam s nem hazudtam

Fiatalságunk az évek alatt tova szállt
Míg birodalmunk továbbra is állt
De az igaz szerelem mindig él
S soha nem áll közénk a romlott vér

Életünk lassan elszáll fejünk felett
S igazi hazánk sosem kerülhet messzebb
Már csak a szerelem éltet minket
Ami újabb és újabb utakra visz el...

Sziasztok!
Megírtam életem első Gyűrűk Ura-hangvételű versemet,és gondoltam kikérem a véleményeteket!
Íme:

/Erendil fénye/

Tested és lelked elszakad egymástól
egyre jobban érzed te is,hogy
nem tudsz kiszakadni a homályból.
Küzdesz, s az utolsó finom szálba kapaszkodsz,
mely hozzád köti lelked.
S mikor azt hiszed a sötét karmok
már elérik s széttépik szíved,
alakot ölt utolsónak hitt lehelleted,
s ezt kiáltod:Erendil!
Minden eszedbe jut e szó nyomán
mit a sötét fátyol elfedezett szívedben.
Rájössz nem volt hiába az üzenet mit kaptál,
s az ajándék sem
mit mindennél csodálatosabbnak tartottál.
Előveszed sötét rejtekéből,
s egyre jobban érzed, hogy fényénél
lehull a fátyol az elfeledett reményről.

Nim: Dallamos, ritmusos, nekem tetszik.

Zötykölődés

A dolgoknak újra súlya van.
Hitegetem megint csak magam?
Vagy valóban érintette lényem
egy másik, sugáros-barna szem?

Március

Fázom. Vékony bőrkabátom
két kar melegét hiányolja.
Nincs, ki vállam átkarolja.

Tavaszi fáradtság

Tisztátalan lettem,
kárhozott örökre;
szívem- mint cipőm lábam-
ezer kétség törte.

Hiába révedek
az eljövendőbe-
nem csillapul lelkem
tüzes örvénylése...

Erda Niire(Area)
Kösz szépen!
Nemrégen vettem észre ezt a kratív szekciót majd talán én is belelendülök???Kösszz a dicséretet.!!

Nahryien:Talán azért ilyen szomoúak mert lehet Te magad is olyan paszba vagy.

Ery: köszönöm! :bawling: :shake: Annyira imádom! Piha!
ZP: köszönöm. Az első kettő kb. 3 oldallal előbb van. És nem vagyok rímbilincses, ha úgy érzem, h jókislány leszek és szép, szabályos verset akarok írni, akkor rímelek. Ha nem, nem, mert iszonyatosan kínrímes lesz.
Nim: tetszik, ahogy beleágyazod magad ebbe a környezetbe. A Huszt jut róla eszembe.
Dingir:tisztelni tanultam a nyomorultakat ha már tudod, mit éreznek... :agree: Jó, hogy néha látunk itt. Nem a néhán van a hangsúly.
Efkú: pedig az a szépség a legszebb.

A Fürdőolaj a ROTK filmzene Twilight and shadow /azt hiszem, 8-as/ című száma alatt jött a szemem elé. Néztem azokat a kis pöttyöket, közben zene... aztán belefújtam a vízbe és megszólalt a dal a szám végén...

Hallucinációk

6.
Hollólány, az élet értelme:
Élni, nem vágyni igaz szerelemre.

7.

Magam mellett ültem és megfogtam a kezem.
Mellettem ült egy lélek és elhúztam a kezem.
Nem szorulok rá senkire.

8.
/Fürdőolaj/

Szabálytalan, apró pontok gömbbé formálódnak,
S vonulnak, egymás után körbehaladnak,
Felülről nézem a Világegyetemet. Dallamra születik.
Látom esetlen, gyermeki mozgását,
Ártatlanságát, szárnnypróbálgatását.
És vége.
Idegen erő jön, szétrombolja e harmóniát,
Élet utáni semmi kering.
És ugyanaz a dallam.

Közkívánatra közzéteszem a Várgesztesen előadott darabot.

Sexpír Vilmos: XIX Henrik
fordította: Kálnoky László

III. felvonás 15 szín
(Henrik király, Downtar, Anyakirályné, tombárok, pálhahordozók)

Downtar:

Felség! A franc föld künyső parlatán
elült a hadvasak zadorlata.
Bék ül hevély-csornáló Mars helyén;
s a nép, a tél-túl potnát, csart sugát
pohontyot vesztő nyögsanyarta nép
tallót subál, pohontyot vet parlagon,
a ha pönty aszalva, surboly ha beért,
új pénz fejében vesterát lakik,
zengő pakád szavára jár hokornyást,
s dibározik Bonárdus innepén.
A franc király ki – tudjuk – fő gyimót,
S hétért kitesz, még morcolánkodik,
Richárdot felcihellve ellened, enhorjadat,
míg téged elsümérel
pihál, de csak kurtán, s fonátosan.
Mert hosszú nótát a cölöpmadár
- hajósok tartják – ritka nap pityog!

Henrik:

Csitándiságomat csotválja még e
Puhornya ez a pühös nyagóc!
S Richárd a nyekre? Hát ő?
Mondsza csak!

Downtar

Cáp cselkeseiddel sunnyog és butog
a Vérgonnyasztón...

Anyakirályné:

A Vérgonnyasztón? Ó süh! Pém! Piha!
Szotykón vatyorgó, páhás veckelem!
Süly rá, ki vity-váty cselkesik közin
Ennhorja ellen ily pórán pocáz!
Csorhózzék szik töpörré jonha vetyke,
Folyánk cihó duzzon rút harpocsán!
Ó habságos pátyos-szép nyoszolma,
Hol monhóm szörnyt csüvöltöt, süly reád!
Süly rátok, hónál hóbb duzos gemellők
Minek nedén e ded feldemhedett!
Mert nincs ponyább, nincs csetvesebb, riháltabb
még torz pühöndiek között se, mint
e csép, ki szétmandangolá a hont!
(elhónyál)

Fejtegetnem kéne, miért ily rövidek 'verseim'..? Nos..

~~~~~~~~~~~~

"Mély csend vizén
vitorla nélkül
némán megyek.."

color=black][b]...[/b][/color

Lelkem mélyén,
a Csonkított ül.
Bűn-JégHegyek..

Erda niire (Area) írta: Üdv!

Nihil:
"Aranyszínű levelek hullnak a fákról
Lórien is kihalt a szomorúságtól..." --> ez a legjobb :itscool: [/i]

Kedves Erda niire (Area): Ez kedves tőled nagyon, de a dícséret nem nekem szól, ugyanis azt hiszem kicsit elírtad a nevet, mert ezt a szép hosszú verset Niph/Elentári alkotta...
Azért köszönöm!

Sziasztok,
először is szeretném megköszönni, hogy hozzászóltatok ahhoz az 1-2 aprósághoz, amit itt elkövettem:)... tényleg jólesett!!! Én nem írok "kritikát" - igen kevés vagyok ehhez - bár szinte mindent elolvasok itt... s minden versben találok valamit, ami tetszik. Az is lehet érték, hogy valaki a gondolatait versben fogalmazza meg s meri kitenni ide, elétek. Ehhez is kell bátorság!
Egy válasz: Well-of-Souls: köszönöm szépen! , és igen, a Kedves le van már fordítva Quenya nyelvre, de azt csak annak a (nagyon jó) barátomnak szántam, akinek szól.
Más.
A Túrin verset már kitettem ide régebben, de azóta változtattam rajta, s kértétek páran, hogy tegyem ki a kész Quenya verzióval együtt (hmm, lehet, hogy a Nyelvek topic megfelelőbb lenne erre, de hát ez nem "fordítás" a szó klasszikus értelmében). Nos, akkor kiteszem ide (a Quenya javításban nagyon köszönöm Amani segítségét!!!)
A Túrin egy sorozat lesz, amint úgy érzem, hogy "homlokon csókol a múzsa", szóval több verset is tervezek különféle témákban, de mind Túrinhoz kötődően. Ami biztos: Labadal-ra való emlékezés, párbeszéd Mormegillel, a Számkivetettek dala... előbb utóbb készen lesznek, s kiteszem őket. Na, nem fárasztok senkit sem tovább, ma ennyi voltam.
Alcar
Ja: és bocs, hogy állati hosszú így két nyelven...

Túrin: Gondolatok 1. Beleg Cúthalion

Ülök egymagam a kopár domboldalon
Fagyott víztükör előttem
Páncélján a Nap fekszik sápadtan
Homályos felhők úsznak felettem…

Súlyos vidék a bánat vizén…
Sötét és gyűlöletes… akárcsak én…

Találkozásunk s a rövid évek: emlékek,
Íj mestere Te, én mint kicsiny gyermek
Barátom, társam a száműzetésben
Hűséged emléke marad örök fájó sebem…
Fülemben cseng még Doriath urának hívó szava
Amit hoztál, a nem várt bocsánat ajándéka…

De nem! Nem, én nem hagytam, nem hallgattam meg,
Gőgöm, mint a rendíthetetlen kőszikla,
Melyet hiába ostromol a vad tenger habja…

Átkozott büszkeség, végzet-madár,
Halálhozó éjsötét szárny,
Te hordozod hát végzetem,
Beleg, minek is mentetted meg életem???
Morgoth-hoz méltó, sötét kéz vagyok csupán,
Csak eszköz, a romlás tavasza…
Szörnyeteg vagyok.

Arcod nyugodtnak tűnik, ha csukva a szemem,
Hogy nem láttad a gyilkos kezet, csak remélhetem,
Kard által győzetett le kihez kard közel se férhetett…
Hisz' nyilaidtól minden ellenséged rettegett…

Hát vak voltál, mondd, Beleg?
Nem ismerted fel igazi ellened?
Legádázabb a kard, mit barát forgat
S kegyetlen a halál, mit testvér hozhat…
Jaj, az átkozottak bélyege rajtam!

Keserű könnyem elapadt,
Szemem szárazon ég.
Torkomban a szó megakad,
Utálat terjed bennem, gyilkos jég…

Gyilkos s hideg akár e kard,
Mormegil, átkos vérszomjas penge
Gonosz s lelketlen akár a kar
Mely őt Mandoshoz küldte!

Hangnélküli panaszfolyó, értelmetlen kesergés…
A gyász reám hull, a bűnbánat édeskevés…
Súlyosan nehezedik rám, akár az óriás vashegyek,
Nincs remény, hogy e teher elől elmeneküljek…

Csendben nézem sírhalmod, Erősíjú Beleg…
Hű barát, fegyvertárs… Eru legyen veled.
Nyugodj a földben, drága barátom.
Megyek most. Nincs már mit mondanom.

Háman eressea i helda ortosse
Halcin nenceniril nu inye
Turmaryasse Anar caitea nécave
Lómie fánar vílar or inye…

Lumna nóre i nainiéva nenesse…
Morna ar assance… ve nanye…

Omentielma ar sinte coranari: remmar,
Tye i cútur, ni ve hín titta…
Meldonya, otornonya i etelerrasse
Voronwelyo remma nauva voro naicelea harwenya…
Lárinyassen quete Lestanóreo Heruo yálala quetta
Ya tultanel, illartaina avatyariéva anna…

Mal lá! Lá, úmen lavitas, lá lastanenyes
Ancassenya ve ollo taura
Ya anúqua nalantaina i verca earo falmainen…

Ranca ancasse, umbaraiwe
Qualmetultala ráma lómemore,
Sie colel umbartinya
Cútalyon, manan etelehtanel cuilenya?
Óvea ni Moringottonna, nanye more má,
Eressea tanwe, i atalanteo tuile…
Inye ulundo ná…

Antolya séya senda ai hendunya pahte
Sá lá cennel i qualmo má, estelenya er…
Túrina macilden i macil lá polle ná hare
An ilye cotumolyar pilindilyallor runcer…

Ma né tye útercenya, á quete, Cútalyon?
Lá sintel anwa cotumolya?
Anverca i macil túrina meldonen
Ar nwalca i qualme sahtaina tornenen…
Horro! I mortoron tengwe ná nisse!

Sáre nienyar upustier…
Hendunya uryar parcave.
Lancunyasse i quetta vanwa
Yelme yure nisse ve qualtala helce…

Qualtala a’ ringa ve i macil sina
Mormacil, marta yarsoica maica
Úmea ar súlelóra ve i ranco
Ya mentane erye Mandostenna!

Ómalóra nainasíre, anúqua naire…
Nyére lanta ninna, i rohtalimbe ufárea…
Lungave lumnas nisse ve alte angaoronti
Lá estel ea sá poluvan use lumbulello sina…

Quildesse cénan sarcalya, Taura Cútalyon…
Voronda meldo, otorno… nai Eru nauva aselye.
Átye sere i cemende, moina meldonya.
Sí autuvan. Lá ear nin quettar quete.

Üdv!

ADIM: ez a vers nem az érzéseimből jött, és nem a hangulatomból... nem siratom a telet. Csak amikor sétáltam a tavaszi időben, 23 fokban, akkor egy pillanatra megcsapott egy hideg fuvallat, és ezt próbáltam leírni...
Dingir: *térdreborulok* csadás vagy! A sorsos és az ősi szellemes versszak a leggyönyörűbb..... egy zseni vagy! 8O
Nim: a 2. és az utolsó versszak megkoronázzák az egészet! Ez a kettő valami fergeteges!
Nihil:
"Aranyszínű levelek hullnak a fákról
Lórien is kihalt a szomorúságtól..." --> ez a legjobb :itscool:
Pro: köszi, hogy kifejtetted, majd megpróbálok odafigyelni rá

Minden jó!

"Még nincs más vágyunk, eltitkolni minden álmunk,
Nyomasztó évek súlya húzza egyre le a vállunk,
Bár erről nem beszélünk, ott van minden mozdulatban
Félünk, hogy térdre hullunk egy utolsó pillanatban."

Nem 'tom láttátok-e már, de azért közzé teszem itt is.
Amani forditotta.

József Attila versének fordítása:

Talán eltűnök hirtelen...

Talán eltűnök hirtelen.
Akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön szárítottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, megy idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tíz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

[size=9:21ut7ey1]És Quenyául:[/size]

Quí autuvan larcave

Quí autuvan larcave.
Ve lamano lemba mí taure.
Antien sí ilya oar,
i mauya nin onotie.

Tuiala hinwa-hroanya
mi ercala uswe parcatien.
Limbe alapare indonya,
íre intyan manna utúlien.

Tyelcave nance ni i maile,
ya mistane ettenórenna.
Sí ni vaia néca nannainie:
tatya cainen loar pollien larta.

Avaquenten illume hanya
amilwa quettaron hande.
San ahyanen nostalóra, yóntima
ar lálanen ngolmonyanna.

Nessenya, i laiqua ráva sina
mírima ar oira namnenye.
ar sí nírinen lastan
i parce olwaron esce.

Mau, Lamorak: köszönöm szépen a magyarázatot, de egyébként reggeli fejjel sokkal érthetőbb volt, mint este. Bosszant is, hogy reggel jobban bele tudtam merülni...
Tényleg köszi. Bár az a passzív szó nekem akkor is inkább angol nyelvtani-gondolkodás, mint magyar. Ez azonban nem jelent sokat.

Area: úgy értettem, hogy van még benne sok olyan sor, melyben túl "mindennapi" /jajdehülye szó; de azt nem mondhatom hogy közhelyes, mert nem közhelyes a szó eredeti értelmében/ a fogalmazásod, sokszor csak fellengzős érzelmeket érzek benne. Persze ez nem feltétlenül negatívum. Sokan vannak, akik nagyon kedvelik az efféle stílust. Persze csak te tudhatod, hogy mennyire vagy benne te.
Ha egy egyszerű lélek ajánlhat neked valamit akkor csak annyit mondok hogy próbálj meg tömöríteni! Levagdosni a túl sok jelzőt, lehet valami úgy is ütős, és sokat jelentő, ha kevesebb szóval oldod meg /lásd pl. fqqdk-t/. Persze mindenkinek meg van a saját stílusa. És ez az egészben a jó.

Pro: Igen, a benyomás-szerű alapmondatok megállaptás helytálló. A kevered azonban, mint Lam már rámutatott, nem a passzív, hanem aktív értelmű ennél a kifejezésnél. Szóval egy a tömegből kiragadott valakiről állítja, hogy falkavarja a gondolataim, jóllehet ez ennél a versnél lehet egy általános impresszió is minden különösebb kiemelt alany nélkül is.

A közhelyfonadék kifejezés arra utal, hogy az egséz vers erősen és bevallottan közhelyekre épít (szappanbuborék, színes, impresszionista vonások és issé már túlságosan is édeskés életöröm), és hogy ennek igen erőszen tudatában vagyok, (tekintve, hogy e volt a második megírt sorom, ami persze egyedül csattanónak kerülhetett a végére; noha előstör gondolkodtam rajta, hogy írok egy párhuzamos szrkesztésű, erősen önironikus versszakot…) mégsem teszek ellene semmit, mert a forma olyan szigorú, hogy már nekem is nehéz megtartani.

(A kockaforma önmagában véve nagy kihívás és rengeteg szerkesztést igényel, főleg ilyen rövid sorokban; a fix ritmus nekem jóval könnyebben megy, de ezt körülbelül ugyannannyi betűs szavakban tenni nehéz, hiszen a szavak száma is nagyon sokat változtathat a karakterszámon a szóközök miatt [éljenek a szóköztöltelékek ] mindenesetre ráadásul még úgy is, hogy lehetőleg ne nagyon rag- vagy önrímeljen :/) Soha többé nem fogok ilyen rövid sorokal kockát írni mert kész mazochizmus
Egyébként köszi szépen a kritikát remélem, egy-két dolog most már bilágosabb, legalábbis az én értelmezési szmpontjaimból.

Üdv.
-- Mau

Egy hallhatatlan történet emlékére

A csillagok az égboltról lassan tűntek el
a nap oly korán kelt fel,
Völgyzugoly illatos fái közelében
két lény botlott egymásba régen.

Az egyik tünde volt Esthajnalcsillag
a másik ember volt otthontalan kósza,
tavasz reggelén látták meg egymást
de útjaik elváltak az ifjú ment tovább.

Sok-sok év múltán nyár közepén
Caras Galadhon aranyszínű gyepén,
fogadtak egymásnak hűséget
de a sors ismét elválasztotta őket.

A sűrű árnyak sötét, köves földjén
ébredezett a régfeledett gonosz rémség.
Az egyetlen egy középföldei ellenség
Szauron, Barad-dúr várába visszatért.

Egy bátor szövetség indult hadba
céljuk volt megdönteni a gonosz hatalmat.
S egy reményvesztett sötét órán
összedőlt a torony, a gyűrű semmivé vált.

A régen várt szerelem összekötetett
az utolsó királyi sarj visszavette,
miért harcolt és élt éveken át
felvirágoztatta újra Gondor városát.

Szomorú az óra mégis a búcsútól
Apa és lánya válnak el örökre egymástól.
S a tündék Valinorba mennek
így hagyják el e világ tereit örökre.

Százéves hosszú uralkodás útán
rálépett a holtak utjára a király,
örök álomra szenderült Gondor várodban
s megtalálja az utat elei csarnokába.

Ittmaradt kedvese bevárni végzetét
elfordult a rózsapírtól már nagyon rég.
A halandók sorsa vár a tündelányra
meg kell halnia, nem mehet Valinorba.

Aranyszínű levelek hullnak a fákról
Lórien is kihalt a szomorúságtól.
Egy magányos alak sétál csendben
lába nyomán még nyíllnak nipredillek.

Egy nyári nap csendes reggelén
hagyta el lelke e világot rég,
s Lúthien óta ő az ki igazán meghalt
kedvese miatt a halandóságot választotta.

Történelmük könyvben történelemmé
a történelem pedig legendává ért.
Ki ismeri Arwen és Aragorn történetét
tudja miért nem nyil niphredil a tengern innen már rég.

A Zöld Próféta írta: Mau! Pillanatnyi benyomás-szerű alapmondatok, tetszik. Viszont a kevered szó nekem értelmetlennek hat. Persze tudom, hogy mit akartál belőle; és nem akarok szőrszálhasogató lenni de az -ik nélkül nem teljesen értelmes nyelvtanilag. Persze lehet, hogy direkt történt a leválasztódás, nem csak a rím miatt. Ez esetben visszavonom.

Már hogy ne lenne értelmes: kever > kevered (te). Ragozott ige, külön jó, mert megjelenik benne egy másik személy a versben.

A Zöld Próféta írta: de a közhelyfonadék szót megint csak nem tudom átérezni.

Kár, szerintem nagyon frappáns lezárás, és ráadásul még önreflexív is (persze nem komoly, de akkor is). És azt állítja központba, h az élet írás, szöveg, olvasás.

Well done megint, Mau!

Véletlen

Mert a Véletlen elvétve igenis akad,
Néha jön, és olykor kicsit elmarad.
Hát csak erőltesd meg agyadat,
Mert véletlen elvétve akadhat...
Néhány gondolat fejedben maradhat,
Teremtsd meg hát saját valóságaidat,
S bejárhatod az összes világokat...
Szedhetsz magadnak színes virágokat...
Csak nézd a felhőket, s lásd az álmokat,
És tudd, hogy a véletlen nem válogat!

Üdv minden Álmodónak!

Zarándok, valójában nincs aláírásom. Elhatároztam, hogy minden beszólásom végére odabiggyesztek egy olyan mondást vagy idézetet, amely szerintem idevaló, és talán mutat valamit vagy kicsit oldja a lelkek feszítő kínlódását. A legutóbbi nem tudom kitől származik, de meg akartam osztani veletek.

Megéri Ő néked ezt a nagy fájdalmat?
Nem hasztalan szereteted elfolyatnod
görcsösen markoló kezeid közül?
Ha lelked nem engedi magában feloldanod
s szellemed boldogságban nem részesül?

Arlith kedves, tudtam, hogy egyszer maga alá temet a kibontakozó művészet eme tengernyi remeke, örülök, hogy beláttad, ezt egy ember csak főállásban képes átlátni. Azért mi köszönjük az eddigi véleményed, és ha néha kiemelsz közülünk valakit, az bizonyára szívesen veszi soraidat.
Erda, tényleg, miért siratod a telet? Minden évszak gyönyörű, a változatosság gyönyörködtet, mégha örökös folytonosságra is van ítélve! Nem lehet, hogy sokat nézel a múltba? Nem lehet, hogy sokat rágódsz a dolgokon? Nehéz úgy vezetni, hogy a visszapillantó tükröt bámulod! Ott van benned a vidám, játékos, pajkos kiscica, engedd hát ki a szabadba, hadd ugrándozzon!
"Még utoljára csókot nyom számra a tél,
Rám néz kék szemeivel, s elfújja a szél."
Na, ez viszont tuti két sor!!! Olyasmi, mint a füsttel tovatűnő kedves arca...
Olyan bizonytalannak tűnsz. Siratsz valamit, de magad sem tudod miért... Akkor inkább válaszd az élet napos oldalát!
Dingir, ez a Hála, ez nagyon szép lett. Minden benne van. Alázat, szeretet, útmutatás, tisztelet... minden. Nagyon jó!!! Biztos vagyok benne, hogy egy rakás hozzászólást aratsz majd vele és mindenkinek mutattál valamit! Nagyon szívhez szólón tudsz írni! Ezt említettem a múltkor, de most nem dícsérlek tovább, nehogy nyálkás legyek...
Nim, soha ne add fel! Mindig lesznek falak, a szabadság csak álom, nincs tökéletes szabadság, csak azutáni vágy! Remélem, nem vagy nagyon pesszimista...
"Lábam alatt éveim
törmeléke roppan."
Ez nagyon szépen hangzott! De ezt igazából egy hatvan éves mondhatná el magáról, nem pedig egy fiatal, életerős nő! Egy múzeológustól viszont érthető ama gondolat, hagy-e valamit magából az utókorra? Erre sokan vágynak. Csak mindenkinek más számít értéknek. Nehéz maradandót alkotni...

ADIM a Des

"Nehéz az élet, de ki tud helyette jobbat?"
"Ne vedd túl komolyan az életet! Úgyse kerülsz ki belőle élve!"

Rab

Élem az életem,
de Élet, amit élek?
szabad lelkem elzárva,
börtön mélyén senyved.

Áttörni a falakat?
Hasztalan. Mi végre?
A régi falak elporladtak,
s újak fognak közre.

Lábam alatt éveim
törmeléke roppan.
Az idő szele elfúj engem
észrevétlen, halkan.

Nem marad más utánam
csak néhány apró porszem.
Az emberek tán tudni fogják:
valaha én éltem.

Hála

Köszönöm Neked, édesanyám…
… hogy e fura világba bepillanthattam,
hogy könnyeiddel fürösztöttél,
megingattad a földet is alattam,
hogy egy csillagot neveltél az égen,
s rám bíztad, vigyázzam szemed sugarát,
kétkedőn őrzöm most is…
Mily gyönyörű e lángoló világ

Köszönöm neked, édesapám…
… hogy láthattam, mit tehet egy ember,
ki önmaga képtelen igaz tűzzel égni
feloldódhat hamis szeretettel,
erőt adtál nekem s egy követendő utat,
melyről tudhatom, pokolba vezet,
tükröt tartottál, lássam mi vagyok:
halálba rohanó naiv képzelet.

Köszönöm Neked, ősi Földanya…
…hogy tisztelni tanítottad vak fiad,
hogy alázattal nézzen szembe a sorssal,
de maradjon állva, ha más megriad,
és köszönöm, hogy megmutattad,
milyen reszketni, míg mások alszanak,
fagyott kézzel indulni útnak…
tisztelni tanultam a nyomorultakat,

Köszönöm jóságod, beláthatatlan Sors…
…hisz ráébresztett, mily elvakult az élet,
s könnyen lehet mélyebbre süllyedni,
ha szíved próbatételét kéred,
gyenge erő, mit nagynak képzelsz, a lélek,
s a tél hideg szele úgy roppantja szét,
mint óvatlan gyermek törhetetlennek hitt,
imádott, kedvenc játékszerét.

Köszönöm nektek, magas szellemek…
…Hogy fogtátok kezem, mikor fáradt voltam,
letöröltétek láthatatlan könnyeim,
s ha elétek rogytam összeomoltan,
meghallgattátok önző imáimat,
s új életet, új reményt adtatok nekem,
s megdorgáltátok gyermek – fejemet,
ha azt hittem, mindent elvesztettem.

Köszönöm Néked, magasságos Isten…
… hogy alázattal hajthatom mellkasodra
szabadulni vágyó, büszke fejem,
hogy érezhetem, nem vagyok foglya
- még eme aljas ember – létben se -
gyönge élőnek , sem hatalmas holtnak,
s kik ellened vétnek, félelemből hajtva,
harmadnapon ők is megtisztulnak.

S köszönöm Néktek, emberek…
… hogy küzdeni célt adtok nekem,
mert csak a hamisság közt tudom
hittel szolgálni Istenem,
mert csak fájdalom s szenvedés árán lehet
bepillantani az örök igazságba.
Hálával tartozom minden létezőnek…
Készen állok a feltámadásra.


[size=9:3n5r39ue]ui: Tényleg sokan lettünk...[/size]

[size=9:2uobrygt]Zöld Próféta:[/size] [size=9:2uobrygt]Egyáltalán nem terhes a kritikád Kritizálgass csak nyugodtan, nem vagyok sértődős! Mint mondottam életem első verse volt ez cirka 3,5 évvel ezelőtt és most nagytakaritás közben akadt a kezem közé. Visszaolvasva vmi hasonlót éreztem ki belőle, mint amit leirtál, hogy az ifjonti hangulatok lettek egybegyúrva, pedig arra világosan emlékszem hol és mikor na meg mért irtam, de ebből semmi nem érezhető rajta igazán. A rimelés se az igazi, hogy a szótagszámokról ne is beszéljünk... A 3. vsz meg nekem is a kedvencem a mai napig se tudom, hogy sikerült ilyen jóra :biggrin2: [/size]

Majd elfelejtettem, Erda nekem nagyon bejönnek a tél ihlette versikéid

Zöld próféta: bocsi, de nem értem... hogy érted, hogy kiforratlan?

addig itt van egy másik hasonló verem...

Még utoljára csókot nyom számra a tél,
Rám néz kék szemeivel, s elfújja a szél.

Jött a tavasz, nagy dirrel-dúrral,
Virágokkal, madárdallal,
A gyepen gyerekek táncoltak,
Boldogan, énekelve játszottak.

Csak én sirattam azt, aki mindenkit siratott,
Csak én gondoltam arra, mikor havazott.
Nem értettél, és én sem értem magamat,
Hogy miért siratom a jégbe zárt havat.

Jah, persze... affranc, már bolonduolk így estefele. Köszönöm, bár nem hiszem, hogy megkapnám mostanában... N. még mindig hargszik rám... nagy kérés lenne, ha elküldenél néhányadat?? Ha egy aprócska időd lesz... ne hagyj már egy csapnivaló kritikust rágcsa nélkül!! Csak a könyörületedben bizakodok...
Ha nem, akkor szerintem novemberig nem látok sok versedet. Ahogy elnézem ezt a mosolyszünetet Nefrával...
Nincs vki, akinek megvan Arlith néhány /20-30/ verse?? Hála lenne örökre.

Zöld Pardon :biggrin2: : Ha jól emlékszem, ami koránt sem biztos, nemhofgy ilyen későn... [size=9:1mqa1zk4]de szar vok[/size] Akkor rákérdeztél, hogy átnézhetnéd e a verseimet, erre volt az a válasz.
És meggyőztetek kiszedem azt az ént, bár úgy meg rossz az utolsó sor. Nembaj.

Mindenki: Belefáradtam abba, hogy átnézzem a rajtam erősen túlnőtt topicot. Tegnap is leszedtem a verseket (nagyjából öt napnyi anyag) és 14 oldal a Wordben. Nem bírok ennyit, és őszintén szólva nem is hiszem, hogy bármi értelme lenne. Akit érdekel, az küldje el a versét vagy emilben, vagy priviben, és szívesen visszaküldöm wordben korrektúrázva, úgy sokkal egyszerűbb.
Üdvözlet!

Nyugodt órákat!

Egy hétig eléggé elmaradtam, lemaradásom szinte behozhatatlan. Így hát meg sem próbálom. Helyette "boncolgatok" itt az utolsó oldalon.

Maglor! Könnyed.

Timona! Az első versedben az első két sor ritmikája kellemes. A Hűs lázban nekem fura az első vszakban az "alakos alakja" kifejezés, kicsit olyan mintha ragoznád az egyértelműt. A 2 vsz kicsit értelmetlen számomra, de elképzelhető, hogy ez a fáradtságomnak tudható be. A 3. viszont jól célzott, kissé megütős strófa. Talán azért, mert szakítasz a vers addigi hangulatával, kifejezésmódjával; és az ügyes fordulatok egy versben mindig felcsigázzák az olvasót, jobban felfigyel. Ha megengeded, ezt a versszakot el is menteném. A 4.-nél viszont megint csak összecsapottságot érzek, mintha csak kibuggyantak volna, aztán ott hagytad a sorokat nyersen, nem igazán csiszolgatva. Ez néhány esetben kifejezetten jó döntés, itt viszont nem ezt érzem. Kissé értelmetlen az egyszerű léleknek, mint amilyen én vagyok. Mi facsarja arcodat? És miért? Csak a rím miatt kellett ilyen váltás?... Az Igazából kellemes lehet sor pedig egyszerre megdöbbentő és zagyva a számomra.
De mondom: én egyszerű lélek vagyok.
Lényegében olyan, mintha több ifjonti hangulatot /pl. a minduntalan harcomat veled sor mintha vmi "ellenőrző szerv" háttérérzéseként íródott volna, pl. szülő, vagy tesó, vagy nem tudom; míg az utolsó sor meg átvált egyfajta kedvest-hiányoló kitörésbe.
Tényleg ne haragudj, ha terhes a kritikám; jó szándékkal íródott, hidd el. Én sajnos nem tudtam eltalálni most a hangulatát/tod.

Mau! Pillanatnyi benyomás-szerű alapmondatok, tetszik. Viszont a kevered szó nekem értelmetlennek hat. Persze tudom, hogy mit akartál belőle; és nem akarok szőrszálhasogató lenni de az -ik nélkül nem teljesen értelmes nyelvtanilag. Persze lehet, hogy direkt történt a leválasztódás, nem csak a rím miatt. Ez esetben visszavonom.
Az élek süt a nap sor nagyon eltalált, az egésznek a centrálja, kiforrottá teszi ez az egyetlen sor. Az élet csupa kép is u.a. jó, de a közhelyfonadék szót megint csak nem tudom átérezni.
Na, hát ha valakinek, akkor neked nem kell a ritmikát magyarázni. megvan az, nyolcnak is elég lenne. És jó gondolatiságra vall a vesszők nélkülözése, amelyek csak akasztanák a ritmust.

Area: jók a rímváltásaid, amik nem hagyják az egyhangúságot /pl. barázdákat hagynak - rögtön belefagynak rímpár/.
Viszont egészében kiforratlannak érzem /nem kell teljesen komolyan venni; mondom hogy egyszerű lélek vagyok. /
Látszik rajta, hogy még nagyon ifjú vagy. Na de majd!

Nefadar: ne haragudj, nekem nagyon pátoszos. Nem igazán tudom átérezni. Kevesebb jelzővel és tömörebb szerkezettel, kevésbé lényegkimondóan is lehet ütős verset írni. És nem csak a halálról, akár egy üres vázáról is.

Esgal: Úgy elméletileg nem kedvelem az utánírt verseket; úgy vagyok vele, hogy amit egyszer megírtak, azt nem kell tovább ragozni.
Villon egyébként az egyik kedvencem. Ezért kiváncsian vágtam bele az olvasásba.
Úgy tűnik elsőre, hogy szinte hibátlanok a sorok; de valahogy mégsem érzek benne összetartó erőt. Mintha igazán csak a rímek kifaragására mentél volna rá, megkötve a tartalmat kapcsolattal is.
A második vszban viszont van néhány igen megsikerült sor: Ez a tükör túl sokat mutat. Ez a mondat bölcs.
Nem láthat át az ősi szürke sziklán / az, ki csak tó-tükör, s mindenkor figyel: ez is jó!
Nem ihatok belőle. Mérgezett a víz, / zöldes tajték közt halál-hal búsong ez is nagyon jó a negyedikben, tényleg jól-eltalált képek, jó sor. Viszont mindig belemászol újra és újra a közhelybe/közhelyesbe.
Az Ajánlásban is van jól eltalált gondolatritmus.

Arlith kedves! mivel tisztellek meg? Legfeljebb te az írással a lapot. [size=9:3gxi5zi3]Na de most tényleg; nem tudom már mire mondod. Biztos rendi voltam, mint mindig. :biggrin2: De tényleg nem értem. [/size]
Az elsőt elmentem, ha megengeded; nincs sok dolgot mit hozzáfűznöm. Tanítani való ritmus van benne, rím mégsincs soraiban! Boldog vagyok, ha valaki a rímet nem mint muszájos szörnyűséget kezeli. Ebben a versben nincs is rá szükség!
Egyébként is imádom a négysorosokat. Már amelyiknek értelme is van.
A Töredék is tetszett, bár az elsőt nem közelítette meg nálam. a jövő rút-modern zenéje jóóó!
De könyörgöm, ne ölj meg a harmadik utolsó sorával! Mért kell oda az én? Ne ess abba a hibába, mint annyian! Ha nem kell rím, ne legyen rím! Az én nélkül sokkal nagyobb.

fqqdk! Már hallottam rólad! Az első sorok nagyon furcsák voltak, de aztán felfedeztem őket. Hatalmasak a képeid, a szerkesztésükről nem is beszélve. És a kockáid is tetszenek.
A hosszú, nagybetűs sor pedig minden kósza hitemet bizonyítja. Hogy tényleg jó vers, bár elütsz a megszokottól /ÉLJEN!!!/.
Mentve a Wordbe, és mélyre vésve. Ugyan mit is mondhatnék?...

Nimashilin! Átélhető, mélyképes. Végre te se vagy rímbilincses!! Éljen. Bogyók vérével itasd fiaimat - EN jó. /N.JÓ/.
Nem tudok belekötni, affene.
Jah, de!! Hol az 1. meg a 2.??

Zarándok: eléggé helyzetképes. Vannak eltalált soraid, azonban szerintem ez még nem az igazi hangod. Meg a sorok se rosszak. Sőt.
Írjál, írjál, forrj ki mint a jó bor!

Nahryien: rövid, de nem rossz. Celeb, nem kéne piszkálni. Jó fordulata van, egyáltalán nem rossz. És a negatív hangulat meg nem szokatlan az irodalomban. /Főleg az igazán nagyban nem! Poe se volt az a kék-egen-süt-a-nap, élek-ha-ha-ha érzésű egyed. / Jó, ez azonban nem egyenlő az üres pesszimizmussal, ami csak magát marcangolja fel /jobb esetben/. De mivel Nahryient nem ismerem /igyekszem majd e hiányt pótolni / úgy nem tudhatom, hogy tényleg ilyen, vagy csak így írt le valamit.
De attól függetlenül tényleg nem rossz. Gondolatfoszlány, bár eléggé szakadozottan.


Jaj, de sokan voltatok. Nem baj, ez csak öncélú boldogságtevés, ti vagytok az én vitál-kapszuláim.
Ba'hara:

Pro.

Ja, és egy idézet:(betársulok Areához)

Minden, amit tudunk, azért van,
mert hinni akarunk benne.
Frank Herbert

Ma indulok veled utamon.
Ahová mégy, oda megyek én is, ahol megállsz, megállok én is. Amikor alszok, én is alszom. Amikor felkelsz, én is felkelek. Hangod hangzásában töltöm a napjaimat és kezed érintésében az éjszakáimat. És nem állhat közénk senki sem.
William Nicholson

Ime egy kis vers tőlem, nem a legjobb de azért sztem olvasható:

Várom a percet
Mikor láthatlak
Várom az órát
mikor velem vagy.

Várom a percet
Várom az órát.
Gyere el kérlek
Várok én rád!

Mindenütt vér, a penge markolatig döfve,
de tudod-e mér'? Lelked omlik össze! /quote

Válaszolok a válaszodra:


Tudom miért: egy szempár miatt.
halhatatlanságot adok neki, ki nem ad!

Amúgy rettentő jó az aláírásod! Kitől van?

Nefadar: "Arcáról a vért könnyeimmel mosom le
Miközben élete észervétlen osont el " --> térdre borulok!!!! nagyon szép kép!! 8O
Esgal: nekem a 2. és a 3. tetszik a legjobban... azok a legkifejezőbbek....
Arlith: nekem a töredékből jött le a legtöbb, és nagyon jóó! A modern várost jobban nem is lehetne leírni.... és hogy nyögve tűri a nap (a természet).... ó, igen
fqqdk: szerintem az utolsó két versszak tökéletes! És azis nagyon tetszik, hogy mindent ki akarsz sírni, hogy a szomorúságból valami új, jó dolog ébred....
Zarándok: "Arcodon még mindig fénylő
csillagfolt a szenvedéssel. " --> ez a két sor tetszett a legjobban... így most nem sokat mondanak, de a szövegben csodáatosak....
Nahryien: nemrég estem át egy letargiahullámon, úgyhogy tökéletesen megértelek....


Most ennyit tudtam írni, talán még felrakom egy versem, addig egy idézet:
" Élet és halál, Erő és nyugalom.
Ha ma meg is halok, akkor is megérte...
...Hogy járhattam ott, ahol jártam,
mely földi pokol volt, és földi mennyország..."

Sziasztok Álmodók!

Mindenkinek nagyon köszönöm a hozzászólását, mind a tömeggel, mind a versemmel kapcsolatban. Nihil, hadd nyugtassalak meg, én egy legtöbbször jó kedélyű, optimista fickó vagyok, a bosszúállás, meg hasonlók, amiket az Idézésben írtam, csak a fantáziám szüleménye. Egész jó a beleélőképességem, így szerencsére jól össze tudtam hozni a verset. Mau, örülök, hogy neked is tetszett. Remélem, az én párosrímeimet nem fogod megunni, mert úgy érzem, én abban vagyok a legjobb, mást nem hiszem, hogy össze tudok hozni.
Erda, megint egy nagyon jó kis verset hoztál össze. Nagyon jó hangulatot ad, olyan egyszerűen borongóst, ami nem veszélyes, de szép látványelemekkel tarkítottad. Gratu! Le is mentettem. Látom, te is a páros rímeket nyomod, szerintem tök jó, és sokszor még így sem olyan könnyű remekművet alkotni, ami mindenhogy passzol. Az idézeted szupi volt!
Esgal, a II-ik és IV-ik versed jött be leginkább be nálam, de a többi sem rossz. A Mocsár cimű versed nagyon jól szemlélteti környezetét, és amivel azt egy emberi elme képes megtölteni a valóján kívül...
Arlith, a Töredéked szupi lett. Próbáltam kiemelni valamit, de úgy egészében tetszett, az ablakok fénytörésétől szenvedő naptól a jövő rút-modern zenéjéig, amit én is "marhára kedvelek".
Zarándok, elég halálvágyó lett a versed, tiszta szadizmus. Ez jutott róla eszembe hirtelen:
Mindenütt vér, a penge markolatig döfve,
de tudod-e mér'? Lelked omlik össze!

Mindent összevetve, jók vagytok, továbbra is kellemesen időzök Veletek!

ADIM a Des

"Túl messzire kell mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen messzire mehetünk. "