Versek

Nos, csak azokhoz szólnék pár szót, akik írtak a verseimről: először is örülök, ha tetszett, de nekem nem annyira. A másik, a lényeg: attól, hogy megfog egy bizonyos hangulat, és esetleg pár napig, óráig bennem marad, attól, hogy ezt leírom és megpróbálom érzékeltetni, NEM vagyok depressziós! Általában szeretem az életemet, de valahol ki kell élnem a negatív érzelmeimet is. Ennyi. Pusz

Esgal: A Bukott angyal tetszik, bár vsz a témában annyira nem hoz újat. Arrímelése azonban néhol nagyonnagyon szép – az utolsó pár éppen ezért egy kissé mintha kilógna. Vsz a legvévére szerencsésebb volna valami tsizta rímoár, ha már másutt ollyan ügyesen alkalmazod ezt a formát.

üdv:
-- Mau

Elkárhozott Lélek
(Kétségbeesés)

Eljátszottam jogom, hogy verőfényben álljak—
eltaszít örökre magától már a Nap.
Minek is járok fennen? Káin átka áthat—
élőhalott testemben lelkem örökre rab…


Lidércnyomás

Kék égről álmodom, s zöld pázsitról…--A fátylak
szemedben immár engem szétszakítanak.--
Értem már szavukat: kétfelől az árnyak
fülembe kúsznak lassan és elborítanak…

Aiya!

Végre összeszedtem magam, hogy a versek olvasása helyett egyszer már én is betegyek egy saját alkotást. Nem írok túl gyakran, úgyhogy nem valami nagy szám, de azért íme... kiváncsi lennék, hogy mit gondoltok róla.

sötét tárnák mélyén lelkem lángja lassún lobban lángra,
mint hideg éjjelen pehelykönnyű hárfák húrjainak harmóniája
esztelen keresem az okot, a célt, a miértet:
elpattant mélységemben messze cseng a lélek
változom, formálódom, visszavonhatatlanul -
gyökereim visszarántanának, de szívem mégsem szabadul
végtelen egyedül s mégsem magányban
esténként álomba zokogom magam ágyamban...

Üdv!
Megint itt vagyok ilyen izékkel. Talán versek. Vélemény?

Bukott angyal

Csillagos, bársony
nyári éjjelen,
akár egy holló,
leszállt a félelem.
Angyal volt valaha,
lángpallosú kerub
az Éden őrzője
ki most a földre hullt.
Megunta az ölést,
lázadozni kezdett,
s elnyelte a sötét
a rég tiszta lelket.
Azóta az angyal
nem hajt ítéletet,
de a csillagokkal
járja az éjeket.
Nappal megbúvik,
mint az éji állat,
de ha szól a kuvik,
s az utcán sem járnak,
akkor jő az angyal.
A sunyi félelem.
Túlvilági faggyal
megdermeszti szívem.

___________________

Régi álom

megroskadt álmok
fáradtan lépdelnek
órabérbe dolgoznak fejemben
ők is unják
s már én se várom
hogy javítsanak savanyú kedvemen
ugyanoly képek
ugyanaz az arc
túlontúl, nagyon ismerős nekem
felébrednék
mert szememmel látom
nem vagy álom, bár szeretném
ha az lennél
unott arccal
járnál te is, s unnálak én
nem kéne ezt
végig bírnom
s szeretnem téged, furcsa fény

_________________________

Késtem

Megharcoltam a tereket.
Átkeltem végtelen, sötét sivatagon,
s s ha árvíz állt is az utamba,
mentem, érted.
Megharcoltam az időt.
Átkeltem végtelen, bús korokon,
és ha még több állt is utamba,
mentem, érted.
Megharcoltam a szívvel.
Átkeltem végtelen, fájó kétségeken,
s ha barikádot emelt az ész: megállj!
én mentem, érted.
Megharcoltam mindenekkel.
Átkeltem a végtelenen érted,
hogy keserűen kacagjak végül.
Nem vártál, mentél. Nem értem.
Te érted?

____________________________

Nima: amúgy azt hiszem, németül geist, én legalábbis úgy tudom, a sima lélekre is ezt használják. Habár nem tanulok németül...

Ladislas írta: Dodiee: Gyönyörhű ez a verhs! Meg vhagyok 'atva! Minnél több versedet olvasom, annál inkább úgyérzem, te vagy számomra a best ...

Naa.. neee. olyan vagy:) nem írok én jó verseket:P

NIMASHILIN:élek németül:Ich lebe.

Én is írtam egy verset a My immortal hatására(alatt).Rokon lélek!!!
A tiéd nagyon tetszett ,kíváncsi vagyok te mit szólnál az enyémhez,ha elolvasod légyszi írj,ha érdemesnek tartod arra.

/Az érzés hatalma/

Kötés dörzsöli csuklómat,
meglazítanám,
de hirtelen,
mint apró lyukon a levegő
a hideg, s gyilkos űrbe
úgy menekülne testemből az élet
ebbe a fájdalmas életbe.
Most mégis csak szorítom
s eddigi fájdalmas életem visszatartom.
Tudom, jó csak kevés van e világban
de most szabadon fekve a fényárban
a zöldellő fű illatában
a szél gyengéd simogatásában
egy új érzés hatalmában,
hogy valamit megtaláltam:
talán hinni tudok a boldogságban.

Remélem tetszeni fog nektek!!!!!

Üdv!

No, most kivételesen nem elemzek. Úgy döntöttem, ha már idejöttem (félre)elemezni verseket, akkor ti is nyugodt szívvel tehessétek meg ugyanezt. Úgyhogy elhoztam nektem életem első, versnek nevezhető írását. Én nem vagyok költő, így ne várjatok semmi különlegeset, ezt ma hajnaltájt/reggel írtam. Ja, címe még nincs.

Sírj csak, Természet,
mutatsd meg jeges könnyeid,
hadd láthassuk véres sebeid.

Mert a mi hibánk, mi okoztuk,
feltörtük, elvágtuk, leégettük,
kiirtottuk, s végül elfeledtük.

Szeretjük, ha sírsz, jót tesz a földnek,
s nem értjük, mit jelent Neked
sírni saját gyermeked felett.

Sírj csak, Természet,
mutatsd meg jeges könnyeid,
hadd játszanak hóban a gyermekeink.

Puszi
Léli

Éowyn: Wow, szürreális! Jók azok a faág-utak. Meg az egész hangulat. Illik hozzád ez a "hang".
Zarándok: Hatásos. Csak azok a kínrímek... sokan-szolga, ajjajajjj... Meg a már. Bocsánat, de a popszövegekre emlékeztet. [size=9:7amee6c1]Ha sehogy se rímel, mindig beraknak egy már-t vagy még-et. Az úgyis jó mindenhova. Szeretlek már / Szeretlek még. [/size]
Kőolajvér rúlz!
Dodiee: Tetszik az a klisé szó benne, olyan maivá teszi az egészet. Nem csak régen voltak érzelmek és pátoszos dolgok!
ZP: Köszönöm. Az Abortusz egy pillanatnyi asszociáció volt, mert rájöttem, h nem csak az első két sora utal rá, hanem az egész. De ezzel nem akartam jelentést vagy keretet adni a versnek. Kár, h ez jött le és nem lehet vmit csak úgy kijelenteni, h a másik ne fordítsa át a saját agyára. De nem vagyunk egyformák, szerencsére.
Area: Hú, erre nem is emlékszem, pedig nagyon jó! Főleg a végén a kétségbeesés. Reméljük, alaptalan. Tündérszárny-vért... De szép!
Jaco: még nem tisztult le bennem, ami a legjobban megfogott, az a felerősített csend. Bizarr. Hiányzik a csend...
Dingir: katica, katica, matrica, matrica...
Amúgy szép, tetszik.

Tegnap este írtam. A konkrét ihletés az Evanescence My immortal c. számának hallgatása közben született. Aki látta a klipet, tudja, kikről szól a vers. A suhanó kis szárnyakról, gyermekek kósza lelkeiről, láthatatlan hangokról, de leginkább a szobámban lógó Lélek-ről.

Lelkek

-Suhanó kis szárnyak,
Lepkeszínű árnyék-fátylak,
Kik vagytok?

-Mi vagyunk a szél zenéje,
Tavasszal az égnek kékje.

-Rózsakehely arcú lányok,
Ha félálomban hangot hallok,
Ti vagytok?

-Halk kis neszek vagyunk,
Párnád a mi ágyunk.

-Képek, amik megmozdultak,
Mosolyok, mik átkarolnak,
Mik vagytok?

-Mi vagyunk a szép érzések,
Egykoron élt illat-lények.

-Jószándékotokat érzem,
Napsugarak, csak azt kérdem,
Hol vagytok?

-Mi, a csöndes őszi kertek,
Körülötted élő lelkek,
Itt vagyunk.

Tudja valaki, mi a élek szó németül?

Születés

Körülöttem merengnek a csillagok
Talán mindenki, talán az Egy vagyok
Leírhatatlanul boldog ez az állapot
Itt vannak mind a halhatatlanok

Létem ki tudja itt mióta tart
Sokáig senki sem zavart
De most valaki megszólít egy szálon
Lecsúszok, s kezdődik újból egy álom

Talán kisfiú leszek! Vagy kislány?
Lehet, nem is emberfoszlány…
Vízcsepp leszek madár tollán,
Gyenge szellő, erős orkán?

Nem tudom, de csodás lesz biztosan
Világba robbanok, mikor kell, pontosan
Mosoly rózsák nyílnak köröttem
Anyám arca lesz fölöttem

Igen! Mindjárt megérkezem!
Vajon lesz-e, ki fogja kezem?
Felnyílik világlátó, hatalmas szemem
De amit látok, elhinni sem merem!

Nincs melegség, csak mindenütt hideg föld
Csontom fekete, foszlott bőröm zöld
Rothadó ujjaim alatt a koporsó mállik
Szemeim fehérje a Holdra világlik

Nincs itt élet, nyomomban a halál lebzsel
Mihez kezdjek most e rothadó testtel?
Itt van inkább lelkem, csak ne kínozz, vedd el!
Csont orrom előtt egy boszorkánymester!

Adim: "nagyon szép lett, remélem nincs valóságalapja[size=9:s6xd8e9g]"... Féltem berakni ezt a verset, mert túl közel áll hozzám. A legőszintébb vers amit valaha írtam. Sajnos.[/size] Amúgy Ratzkát meg ne szídd le azért, amit írt. Speciel jobb pillanataimban én is így gondolok rá, ahogy ő írta. Mindennek van értelme, lehet az én életemben a rossznak pont ez.

Sajnálom

Hóvirág voltál.
Szerettelek volna megsimogatni,
De remegett kezem. Ujjaim szétmorzsolták
Törékeny szirmaid.
Buborék voltál.
Annyira szerettelek volna megérinteni,
De ahogy hozzád ért tétova kezem,
Elpattantál ujjaim közt.
Álom voltál.
Annyira akartam olvasni benned,
De kinyitottam szemem, hogy jobban lássalak,
S te eltűntél előlem.
Fény voltál.
Szerettelek volna magamba szívni,
Melegítsen föl szent tüzed.
De túl sötét volt bennem.
Megfojtottalak.

Hali!
LADISLAS:Remélem nem baj,hogy ugyan az az avatarunk???
Egyéblént én sem vagyok mindíg derülátó,csak tudom,hogy a legfontosabb a remény!!!!És ez mindíg él!!!!!és mikor erre gondolok tudok pozitív gondolatokat is írni!!!

Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek aki elolvasta a verset és írt.Az az igazság,hogy az érzelmeket nem mindíg lehet rímekkel kifejezni úgy,hogy ne legyen kicsit erőltetett hangulatú,és én ezt nem mindíg szeretem,bár néha ilyet is írok!
Na mindegy köszönöm a hozzászólásokat! :cooljump:
Ennek örömére most itt egy újabb versem:

/Nyisd ki szelencédet/

Egy évvel idősebben ugyan,
de már az örök bölcsességgel tarsolyodban
ne feledd mi az!!!
Zárd szíved mélyén,óvón féltőn szelencébe
s ha az egész világ is Pandórának vélne
ne félj kiengedni azt,
az egész világra szabadítani!
Nyisd ki szelencédet,
s bocsájtsd útjára a feltétlen szeretetet!!!!!!!

Remélem tetszeni fog!

Üdv!
Prófétám: köszönöm a kritikát ...teljesen igazad van, a vers legalább annyira vontatottnak tűnik, mint maga az óra volt ...
Area: Olyan optimistán indult a vers...már majdnem azt hittem lehetséges az amiről írsz -naiv-: harcba szállni a jelennel...és paff! Ja, még valami, miért: volt a vértem...miért nem: van? Szépek a képek, és jól van megszerkeztve, gratu!
Dodiee: Gyönyörhű ez a verhs! Meg vhagyok 'atva! Minnél több versedet olvasom, annál inkább úgyérzem, te vagy számomra a best ...
Éowyn: Szép, tetszik a "refrén" megoldás, úgy egybe fogja az egészet.
Ramba: tanulságos, az egyszer biztos... de félek én nem vagyok ilyen derülátó... szerintem a hiba az ember készülékében van, és ez kijavíthatatlan ...
Zarándok: Nagyon ütős!!! Olyan mint egy absztrak festmény ...
Jacopo: Nem is idióta!!! Olyan napló szerű ez a nyolc napja, és ettől nagyon személyes hatást kelt az olvasóban...viharos...

Itt egy újabb vers, melyet az unalom szült, bár szerintem nem érződik rajta- remélem...-kritikát please...

Az éjszaka gyermeke

Felébred a vadász ösztön, kitágul a pupilla,
ereidben ott lüktet a nyüzsgő éjszaka.
Szemeidben holfény ragyog, kéjes vigyor ül arcodon,
csontfehér a bőröd, friss vérre szomjazol.
Tiéd a félelem, áldozatot sose játszol,
rövid az éj leple, ragadd meg a pillanatot!
A társadalom kitagadott, világ árvája vagy,
áj bosszút rajtuk, tér, s idő nem foghat rajtad.
Ébren álmodó adrenalin hajhász,
széppé tesz kegyetlenség és a halál.
De ha jő a pirkadat, elgyengülsz,
elhagy minden erőd, hát menekülj!
A homály menedéked, halhatatlanságod záloga,
a napfényt meg nem láthatod, erre kárhoztattak.
Ne bánkódj, bűntudat ne kínozzon soha,
az ember már meghalt benned, tökéletes vagy...
Minden változik körötted, de te magadhoz hű maradsz,
eljön még az örökös sötétség kora, melynek te lehetsz ura.

Erda niire (Area) írta: Suhifarok: az a kukkant nem kéne a végére nem kéne... olyan komoly a vers, és akkor ott az a kukkant...

Én nem találom komolynak, játékosabb hangot igyekeztem megütni, olyat amilyet akkor éreztem, mikor reggel "kikukkantottam" az ablakon

A versed az én, meglehetősen gyakori, gondolataimat tükrözi vissza, úgy ahogy van. Én is hányszor érzem úgy, h álmokba kell menekülnöm e világ elől!! Harcolni... úgyis mindnyájan el fogunk bukni...

Üdvözlet, Jacopo!
Még nem volt szerencsém olvasni műveidet, csak néhányat visszaolvasva a fórumon [size=9:2gq9i8i9]/ugye, mosolyszünet valakivel/[/size] de ez aztán... tyűha. Csak az első hozzászólásomat tudom idézni; amikor megfogalmaztam, mit is jelent nekem egy jó vers. Ami elementáris, sodró, amitől gyorsabban ver az olvasó szíve, ami megfogja, és amit újra kell olvasnia.
Azonban - csekély ismerettel sajnos rólad - amiket visszaolvastam versek, az az érzésem van, hogy mindig ugyanazt fogalmazod meg. Csak sokszínűn; és mindig másképp - ebben rejlik a zsenialitásod.
Műfaja végülis nem meghatározható. Szürrealista-irrealistán-realista-impresszionista kristály. Vakít. Nekem leginkább /ha ugyan lehet téged akárkihez is hasonlítani/ József Attilához /van a verseidben valami J. A. "Eszmélet"-éből/ és Appel Bélához, esetleg még Pilinszky korai verseihez hasonlítanám. De úgy igazán-teljesen: senkihez nem lehet. Megjegyzem, az igazán nagyokat nem lehet és nem szabad senkihez se hasonlítani. Azok olyanok, mint a fáklyák - új utat törnek maguknak, a fényük is más, mint a többi.

Gratulálok. Megkérdezhetem, hogy jelent már meg köteted v. antológia, amiben szerepeltél?

b.h: Pro

Sziasztok!
Hoztam egy ilyen idióta verset. Tolem szokatlan módon egész sok ige van benne. Nyavalygás csak a szokott mennyiség.


depresszív
nyolc napja imbolygó vert
hadként hangulatok telnek
el bennem

egész idők, s terek
párhuzamos egyenesek

millió holt hópehely az úttesteken

nyolc napja, csak nyolc napja még
a szemem száraz, ordításom csupa
cserepes szájpadlás; meredő
acélvégtelen most az ég, személytelen
futószalagon gyártott szenvedés

billentyűzetemmel üvöltök bele
rekedt hangon a márciusba
a kavargó hóesésbe, tehetetlen
pislogó szemek törlik magukról
a szakadó ég-vakolatot

később majd felerősített csend lesz
hangzatai s zenéi szemcséknek
az utcák árnytalan-fehér labirintusában
földre ömlő üvegek hangja
önmagam millió darabbá tükrözött arca

és lesz még egy-két asszonánc,
egy-két ti-tá, ritmus, rím... csendben
zakatol majd a teret hányó gép
a költői én
síkvetületén

játszadozó fény

Üdv! Hej de rége jártam errefelé.. Pár napig nem volt jó a netem sajna...
Be akartam rakni ide egy tök jó régi (eredeti) versemet, de elfelejtettm, hogy mely füzetbe írtam. Majd máskor.

Erda: Szerintem nagyon jó, de én furcsállottam az utolsó sort. Bár lehet, hogy az én felfogásommal van a baj...

Suhifarok: az a kukkant nem kéne a végére nem kéne... olyan komoly a vers, és akkor ott az a kukkant...
Artemisz: óóó... iggen.... nagyon szép... főleg az a rész, amit Ilmare is kiemelt.... nagyon ügyes vagy! Föhajtás!
Nima: a középső rész nagyon felkavaró... főleg az eleén az a hasonlat... 8O
Éowyn: ha depis leszek, mindig elő fogom venni ezt a verset... most is úgy megvigasztalt, ahogy még Samu monológja sem tudott a TTT-ben! Komolyan, ez valami csoda, ahogy leírod, hogy élsz akármit is csináltál, és élni KELL! Köszönöm szépen... ha minden letargikus kezébe nyomnánk ezt a verset, lehet, hogy nem lenne annyi öngyilkos...
(i) ramba elenion. a története és a képek nagyon szépek, de a vers... hogy is mondjam... elég szabad... ha érted mire gondolok (nincsenek rímek, és ez engem kicsit zavar)
Zarándok: őszinte elismerésem! nagyon szép! bennem is már rengetegszer megfogalmazódott a mai világ lelketlensége, írtam is egy csomó verset, de egyikre sem kaptam kritikát... Nekem van egy egész friss versem, ami a világ lelketlenségéről szól... berakom mégegyszer, mert multokor asszem nem válaszolt rá senki:

[size=9:1uf0nybr]Az utolsó álmodó

Rohanunk a világ utcáin,
a fejünket iratokba temetjük,
Egymásnak egy-egy szót odavetünk,
s ezt mégis így szeretjük.... (?)
Én álomszálakból reményt szőttem,
s harci díszben, a világ elé léptem.
Hadba szálltmam a csúf jelennel szemben,
a fogaskerekei már úsztak a szennyben,
Tündérszárnyból volt a vértem,
a lándzsám szivárványból,
de el fogok bukni, érzem,
ments meg az álmatlanságtól! [/size]

Dodiee írta: Karját az ég felé emelte,
Imáját szórta az ég felé a szélben.
Úgy fújta rőt haját a szellő,
Akár az úntig megfestett klisékben.
Mégis egy volt ő, egy az egész világon.
Mert szívében ott élt, ragyogott akár a nap,
Egy életen át dédelgetett álom.

Dodiee, ez nekem olyan, mintha Nerdanelről szólna....
És nem csak a vörös haj miatt! Olyan szívfacsaró!

Szegény Nerdanel, mennyit szenvedhetett!

A Zöld Próféta írta: Artemisz! Szép téma, jó téma. Azonban van benne néhány logikai bukfenc. Pl.: Egyenes Út, Nyugat, mégis rátaláltak. Ha egyenes az út, miért kellett rátalálni? Szerintem az elhajózott noldáknak valamiféle "belső zsigerük" volt rá, hogy az utat megtalálják Eressea-ra.

Nos, ezzel arra próbáltam utalni, hogy végül elnyerték a Valák bocsánatát, és mégis visszajuthattak "őshazájukba".

Ami a sorkiugrást illeti, egyrészt mert hogy ne legyen túl egysíkú a verskép (sok rövid sor), a végén meg muszáj kettészabni az utolsó gondolatot, mert a "Nyugat" vmiféle refrénnek minősül.
Azonban, ha megfigyeled, míg az első négy sor 2-2 gondolat, melyek kétfelé vehetők, a hosszú sorban egységesebb a gondolatmenet annál, hogy ketté lehetne törni..
Gondolom én.

Sajna engem sokan tartanak érzelgősnek, ráadásul, Te azt hiszem, nem tudod, de ez a vers Rólam szól, ha szerepjátékoznék, azt mondanám, a "karakteremről", de hát nem vagyok szerepjátékos, csak egy álmodozó félbolond...
Szóval nagyon mélyen belőlem fakad az egész.
És amúgy is a pátosz megszállottja vagyok, valamint az összevont mellékneveké, utóbbiaknak örülök, hogy sikerültek..

Jólesik, hogy tetszett. (ADIM: szintén! )

Szép rút napot!

Köszönöm szépen, azoknak, akik megengedték, h megkapjam priviben a verseiket. Még csak néhány órája kaptam meg első kupacban Well és Cueddo verseit, de még nem tudtam őket letenni.
Milyen megdöbbenések érhetik az embert, aki nem készül rá a fényre.

Nos, ezennel elkezdeném kritikáim. Akinek terhes lesz most vagy a jövőben, nyugodtan állítson le!

Zarándok! Meglepő dolog volt számomra, hogy elmondásod szerint nem vagy egy irodalom-orientált ember, mert megvannak a jó soraid. Gondolatok mindenképp vannak mögötte. És hogy ebből mi lesz? Hogy komolyan gondolod-e az errefelé irányulást, azt majd eldönti az idő. Na meg persze te magad. Én drukkolok hozzá, hogy fejlődj és csiszolódj. Az alapanyag már megvan.

Éowyn! Nefra már amúgy is figyelmembe ajánlott. Olvasgattam néhány versedet, és voltak sorok, melyek megfogtak. Általánosságban a verseidet egyfajta izzásnak nevezném, ami nem biztos, hogy mindig jó. Én a stilisztikával nem törődöm, és akár tőlem kishal formájú is lehet viszont a ritmus a gyengém /és az nem feltétlenül egyenlő a rímekkel! Vannak rímtelenül ritmusos versek is/. A gondolatok ugyanúgy megvannak nálad is, mint ahogy Zarándoknál, de sokszor érzem úgy, hogy még kiforratlan; nem jutsz el arra a "katarzisra", amit egy nagy verse közben/után átél a költő. Ez nem baj, és nem is hátrány. Minden megvan ahhoz, hogy te is ragyogjál.
Azonban vitáznék azokkal /pontosan nem néztem át, kik mondták, nem is érdekel, lényegtelen/ akik optimista versnek mondják a legutóbbi versedet. Nem hiszem, hogy csak az optimizmus lenne benne, áthatja valami keserűség is, ami mélységet szül. Ennek a mélységnek a legmélyére mégse tud leereszkedni más, egyedül te. Nem fog megérteni mindenki - sajnos erre a fél fülem tenném - de én úgy hiszem, megérte már, ha csak néhány ember befogadja egészében a soraidat; értsd, amit te ki akartál belőle hozni, legyen az akár pillanatnyi érzelem.

(i) ramba elenion! Inkább egyfajta filozófiai jegyzetnek mondanám, mint versnek, na de hát ez a fogalom eléggé sokrétűsödött már. Jó a gondolat, jó ami mögötte van. És tényleg megvolt az a fénysugár.

Nimashilin! Olvaslak. És ez a vers megint csak tetszett. Vitáznék Artemisszel, a rím nem elsőszámú. A tiédnek enélkül is van belső ritmikája, logikai lánca. Azonban - ez nagyon magánvélemény - én nem adnám egyiknek sem az "Abortusz" c.-t. Így leszűkíted a versed jelentését, pedig többféle olvasata van, érzelmek, érzetek sorozata; nagyobbat, többet is láthat mögötte az ember.

Artemisz! Szép téma, jó téma. Azonban van benne néhány logikai bukfenc. Pl.: Egyenes Út, Nyugat, mégis rátaláltak. Ha egyenes az út, miért kellett rátalálni? Szerintem az elhajózott noldáknak valamiféle "belső zsigerük" volt rá, hogy az utat megtalálják Eressea-ra.
Megkérdezhetem, hogy minden versszakban az ötödik sor kiugrása direkt-e? Kinézetlieg nagyon tetszik, mert megfogja a szemet, sokrétűbbé teszi a verset, és nem is ugrik miatta a ritmus.
Néhol te sem vagy mentes a fura rímektől, amelyek nem csengenek össze - az egyik nagyrabecsült ismerősöm mindig úgy ír verset, hogy megírása után hangosan felolvassa, így érzékeli azt, amit esetleg csak füllel lehet; ezt tisztelettel ajánlanám is mindenkinek.
Az összevont mellékneveid megint csak tetszenek, pl. távol-szép. Az enyhe archaizálása is témához passzoló, bár néhol átcsapsz a szentimentalizmusba /mondjuk, érthető; enélkül nem tud az érezni a noldák iránt, aki igazán szereti a tündéket/ és talán a pátoszba is.
Összeségében jó vers.

Ladislas! Így visszaolvasva jókedvvel konstatáltam, hogy csomó forrongó vers, mely a világ torzságára villantgat, sokszor matek-, fizika-, vagy kémiaórán született. Hát de megértem... nem vagyok én még olyan öreg, hogy ne emlékeznék eme ifjúkori kínokra.
Na, de a versedről szólva. Rájöttem hogy annyi mély gondolattal megvert/megáldott emberke borul a "tömegbe", amit senki se gondolna. Ugyancsak azt tudom mondani, mint Zarándoknál; a gondolatok meg vannak benne, és ha már rímes verset akarsz, nem olyan nehezen meg lehetne benne oldani a kicsengéseket. Persze ez a te ügyed. Nagyon jó kép az első sor!! Telitalálat. A második viszont már a túlfűtöttség felé inog, a sok melléknév miatt. Csak javaslatként: próbáld meg néhány melléknevedet kiszedni, tömöríteni a verset; és elképzelhető, hogy ütősebb lesz, mint megannyi jelzővel.
De a gondolat - ismétlem - ott van, tagadhatatlanul.

Cueddo! Megkérdezhetem, hogy írsz-e még, vagy abbahagytad? Úgy megvan az újabb tragédiája van az irodalomnak, a te elvesztéseddel.


Hát most ennyi jött. Talán már így is hosszú voltam. Remélem nem voltam bántó, vagy mittudomén. Mert szoktak ilyet írni, akik kritizálnak, h ugye nem volt bántó. Nah, én is megkérdezem, de bennem valahogy nem egyeztethető össze a kritika a sértéssel.

Üdvözlet Nagyonmessz'-ről:
Ba' hara; Pro.

Mau Rauser írta: Egy késői véleménynyilvánítás:
. Végre valaki aki szintén szereti a magamfajta szójátékokat

-- Mau

Mau!

Attól hogy mások nem írnak ilyeneket, az nem azt jelentik, hogy nem is szeretik...Én pl odáig vagyok a verseidtől

Celeb

Üdv!
Szóval SUHIFAROK nagyon jó a vesed!Emlékszel Judit a barátnőm és én ültünk melletted a klubbon?
(i) ramba elenion

Artemisz (Celebthil) írta:
Igaz is, akartam írni:
Suhi, a te versed valami bűbájos!
Nagyon szép!

Szvsz tehetséges vagy. Csak így tovább!

Bűbájos vagy Artemisz Köszi a biztatást! Akkor talán számíthattok még itt rám...

Üdv mindenkinek!

Ratzhka, hát egész jók lettek a legutóbbi verseid. (Mi az? Kipihented magad?)
Az elsőnek az utolsó két sora nálam is bejött, és lehet a címe a Csillag-stop. A következőhöz a Múló idősíkot ajánlom, vagy, mint az előttem felszólaló is említette, a Verbál-agressziót. Megjegyzés, ezek a versszerűségek még rím nélkül is kellemesek, és jóval érthetőbbek, mint az, amit félhulla állapotban hoztál össze a múltkor... A harmadiknak jó lesz a Hangulattorzó, az még passzolna hozzád, és a stílusodhoz. Képzeld, még el is tettem a gyűjteményembe!
DE! Nooormális vagy, amikor ezeket írod???
"Ez az amiért érdemes depressziózni, elrontani egy életet, elveszteni kettőnél is több szülőt. Hogy egy ilyen megszülethessen."
Ezt még az extrapátosz kedvéért sem gondolhatod komolyan!!! Tudod mekkora csapás ez az életben? Egy vagy két szülő nélkül felnőni??? Vedd úgy, hogy ezért most jóóól fenékbe rúgtalak! Ilyet még gondolatban sem!!! Anyavajatörjeki!
Dingir, nagyon szép lett, remélem nincs valóságalapja... Sajnálom...
Az első vsz gyönyörű, a majmok pedig olyan vadak, ahogy egy kislány látja őket...
Ezek a szakaszok még nagyon megfogtak:
"kit erőszakkal beleerőltettelek
az éjjeli képek
mozdulatlan valótlanságába"
"s ha szomorú,
szememből könnycsepp zuhant alá
az emberek lelkébe, egyenest."
Nem csoda, ha sokan elérzékenyednek tőled. És hatalmas a lélekbeli változás a vers végére! Kár, hogy a "valóságot" tükrözve, ez a pozitívból rohan a végzetes sötétség felé, nem pedig happy endes. Persze, akkor nem lenne ilyen realisztikusan gyönyörű!
Artemisz, a Nolda-panasz olyan, mint egy ballada, még Szilmarilok nélkül is (legalábbis azt nem olvastam, ha lehet, ne kövezzetek meg érte)!
Nima, az Öncsalás nagyon beszédes egy szerelmes lány szemszögéből, amíg ezt a "bezártságot" nem tartja nyűgnek, és nem próbálgatja szárnyait a szabadság felé.
Éowyn, egyetértek! Mindenki örüljön, hogy él, és lássa az élet szépségeit, amik akkor is körülveszik, amikor éppen valami gondja van.
Ramba, valóban nem árt egy kis pozitívum errefelé. Erről viszont
"hirtelen olyan mint az életre kelt tükör
melybe durva kő hullott, "a Mátrix jutott eszembe, pedig jó ez az életre kelt tükör...
Zarándok, egy egy tuti világvélemény. Egy igazi "acél szívű világ!"
"Barna szempár rádmered
Kéri csenben az életet"
Hát ez szívfacsaró. Emellett pedig az egész annyira jellemző Világunkra, hogy... hogy csak na! Ezt utálom én is de nagyon! Jó vagy, abba ne hagyd! (és ez most nem egy erotikus együttlétre vonatkozik...)

Gyerekek, legközelebb szóljatok már, ha lesz verses tali, mert a Mozaikos nem jött be, a legutóbbiba meg én nem mentem be, mivel nem tudtam, mikor és hol volt, hol nem volt!

ADIM a Des

"Sikeres ember az, aki szilárd alapokat tud építeni azokból a kövekből, amelyeket mások hajigálnak rá"

Hoztam egy ilyen "valamit", igazából amolyan be-nem fejezett versféleség, de tudom, úgysem fogom már továbbírni...

Karját az ég felé emelte,
Imáját szórta az ég felé a szélben.
Úgy fújta rőt haját a szellő,
Akár az úntig megfestett klisékben.
Mégis egy volt ő, egy az egész világon.
Mert szívében ott élt, ragyogott akár a nap,
Egy életen át dédelgetett álom.

Köszi nektek a sok biztatást!! Életem második verse, Nektek!

[size=9:1rvwr3a7]Rapszódia a Világért

Kitekintek az ablakon,
Hering-doboz szobák.
Az egész világ csak beton
Lélek sincsen már.

Tiltakozom csendesen,
Nevetnek ők sokan-
manipuláltak tengere,
rengeteg rabszolga.

Mellbe döfték a világot.
Kőolaj a vére.

Fegyvere feltüzelt tömeg,
kik Gaia-húst esznek.

Halálsikoly.
Hol az ösvény?
Hol a tudás?
Hol a lélek?
Csak halál.
Egy acél szívű világ...

Ó, Thoreau Wadened
bibliám örökre!
De ez itt mostmár nem a
Kóbor Sétálók földje.

Kicsi, aszott alak,
Barna szempár rádmered
Kéri csenben az életet,
S az acél világ ránevet.

Beszívni vágyik engem a tömeg,
Az arctalan lélek-halál.
Halj meg hát általam, Manipulált Világ!
Halál Angyala vagyok, reszkessetek balgák!
Fényt hozok és életet, Walden teljhatalmát!

Közöny? Soha!
Halál? Rátok!

Ember akarok maradni,
az embertelenségben.
Meghalni a hegytetőn,
megcsókolni a Földet.

De nincs halál,
még várni kell...
Megváltom a Világot!

Kőolaj-vér elfolyik,
És pirosat látok!

Hát, ennyi voltam... Elég érzelemdús lett, meg kissé hosszú. Kérek szépen kritikát!

Egy Kóbor Sétáló[/size]


[/u]
utólagos belenyúlás ...

ADIM a Des írta: A 2.vsz viszont nagyon szét van törve! Egy orcát sorolni? : Ezt nem igazán látom át, a "sorsom is e alkonyon" pedig annyira akadozik... talán az eme/ezen alkonyon (sorsom fáradt/sötét alkonyon?) jobb lenne, de akkor meg túl sok a szótag... talán az az "is" nem kellene oda... Hát.. ezt rád bízom.

Hú ez igy tényleg sokkal jobb, köszi! Ha nem bánod át is javitom- sorsom fáradt alkonyon variáció mellett döntöttem, ami meg az orcád sorolomat ill. én ebbe azt próbálnám belemagyarázni, hogy felidézem azt...

Ratzkha írta: Bocs az előző negatív kritikáért, nem tudtam, hogy egy kis buzdítás ennyi jót válthatnak ki az emberből.

Nem tudom mért kérsz bocsánatot! Mert nincs miért Szerintem nem csak a pozitiv vélemény lehet inspiráló, hanem az épitő jelleg a fontos! [size=9:29sauiex](Megsúgok neked vmit, a te kis kritikád legalább annyira motivált, mint a többiek dicsérete, mert talán valahol legbelül neked is tetszeni akartam! )[/size]

Mindenkinek mégegyszer köszönöm, hogy elolvasta a verseimet és reagált is rá!

Sziasztok
nem tudom milyen témájú verseket vártok ide,de azt hiszem ez talán egy építő jellegű "mű" az én kis tollacskámból,amiben az tükröződik amit mondtam a klubban,hogy milyen fontos a remény, és mindíg érdemes reménykedni!!!Bár ezt a gondolatot Tolkien művei tökéletesen visszatükrözik,remélem az én versemről is visszavetül egy kis fénysugár arra aki elolvassa!

/A fény ereje/

Az út még homályos
s csak pár fénysugár ragyogja be.
Minket majd szétvetnek az álmok
várakozunk, és boldogok vagyunk.
De az út nem sima mint
a nyugodt tenger,
hirtelen olyan mint az életre kelt tükör
melybe durva kő hullott,
s egy pillanat alatt mindent megváltoztatott.
Nem értjük hirtelen mi történt
s a hullámoktól nem látjuk
a sápadt fényeket sem.
De kiknek szíve őrzi a reményt
s mindennél jobban az álmokat,
bevilágítják sötét börtönüket
s így rendbehozhatják életüket.
Megláthatják mi jó, mi fontos,
s min kell változtatni,
hogy boldogan és jól tudjanak élni.

i) ramba elenion.