Versek

Éowyn: Végre egy kis optimizmus! Nahát h ezt is megértem... Éowyn optimista verset ír...

Napban fogant érzésekkel
köszönts minden percet,
vad vizeknek dallamát zengd,
lelked egy legyen egekkel,
mert élsz!

Harcoltál értelmetlenül.
ordítottál a halállal.
Vívtál alvilági csatát,
míg minden szavad kiürült.
De élsz.

Istennek kellene köszönd.
Átkot fogan a gondolat.
Fejedben zeng halálnak
hiánya, és az ár elönt,
és élsz.

Most rohannak faág - utak.
Te csak állsz fény - némaságban,
figyelve messzi hegyeket.
Szemed tükre hálát mutat
hogy élsz.
:

Nimashilin írta: Azt hitem, innen vette az ég-gerenda párhuzamot.

Nem.... 8O

Nocsak... ezt jó tudni!

Ugyanis imádom Weörest mindenestül!

Nem voltál azon a verses talin, amin ezt a sort magyaráztuk? Vagyis nem ezt, hanem Weörstől: Piros gerendái közül néz a Hatalmas. Akkor most isten a Hatalmas? És miért piros? Stbstb. Azt hittem, innen vetted az ég-gerenda párhuzamot.

Nimashilin írta: Artemisz: nagyon tetszik ez a négysoros. Mestergerenda-éljen Weöres!

8O 8O
Weöres?
Mi köze ennek Weöreshez?

Amúgy örülök, hogy tetszik....

Nima, egyébként én azt nem értem, hogy olyan szép gondolataid vannak, mért nem próbálod jobban rímbe szelídíteni őket? Lehet, hogy még hatásosabb volna! Gondold meg!

Ilmarë: Köszönöm!

Igaz is, akartam írni:
Suhi, a te versed valami bűbájos!
Nagyon szép!

Szvsz tehetséges vagy. Csak így tovább!

Mirell:ööö... én ezt megkaptam kb. fél éve emilben. Meg már ezen a fórumon is volt, valaki berakta, mint a kedvenc közhely-versét. Máskor jelezd, ha nem saját verset raksz be, jó? Így "megkímélsz" minket a felesleges elemzéstől.
Timona: nagyon édes ez a cicás. Az embernek könnybe lábad a szeme, ahogy elképzeli.
Artemisz: nagyon tetszik ez a négysoros. Mestergerenda-éljen Weöres!
Arlith, az inda már inkább a szecesszióra utal, de még benne van a háncsban. /nem láttad még a füzeteim alját. / Tényleg sántít egy kicsit, tudom. De nekm egyértelmű. A forma pedig nem a szabadvers miatt ilyen, hanem a forgácsdarabok változékonysága miatt. Köszönöm!
Dingir: boncasztal... hú. Nagyon jó.
Haeb: én szívesen fordítok neked, az más kérdés, hogy hogy fog sikerülni...

Köszönöm szépen a kritikákat!
ZP, engem is olvass nyugodtan.

Tegnap elkezdtem írni és nem tudtam leterelni az agyam a hüle képekről.

Öncsalás

Meg akart ismerni
És velem akart lenni.
Megkértem, hogy zárjon be,
Kilátni se tudjak.
Ő körbevett falaival,
Rámhintette a némaságot
És szemével rakta ki
A magas kapuboltot.
Azt hiszem, örökre itt fogok maradni.

Mint egy meghalni reszkető magzat,
Görcsösen kapaszkodom méh-csöndes békéjébe,
Mit feldúl egy más-akarat erős, vad fullánkja.
A kapuról ragyog rám az ő sok szép szeme,
Bogarakként csillognak a szürke kövön.
Belé menekültem, megvéd a nyugalma.

Hóhullásban rózsaszín biztonság a léte,
Vele rózsás minden napfelkelte,
Rózsapír rebben kihűlő arcomra,
Ha elhiszem, valódi rózsaszínű maszkja.

Most jutott eszembe: a középső rész alcíme Abortusz.

Artemisz, én nem vagyok jó verselő, inkább történetbe folytom minden bánatom, de ez nagyon nagyon kifejező. Összeszedett és kerek.

Gyógyítani jöttem,
hoztam örök lángot;
Durva falból kezem
fakasztott virágot.
Fényem pazarlóan, bőkezűn osztottam...
Eljutok Nyugatra
hogy visszakaphassam?

Ez a rész nagyon megfogott. Most olvasom a Szilmarillokat, és hát egyből beugrott. Ügyes vagy.

Üdvözletem!

Tegnap kissé szomorkás hangulat kerített hatalmába, némi ihlettel fűszerezve.
Ez lett belőle:

Nolda-panasz:

Kihalt a Víz partja,
állok egymagamban;
népem átkos sorsa
dalol a habokban.
Már mind útra keltek, hajóink elúsztak,
Egyenes Út, Nyugat,
mégis rátaláltak.

Kitárultak újra
a hófehér kapuk,
óvón hazavárva
mindazt, ki megfutott.
Haraggal indultak, bűnbánattal tértek,
Varázsos föld, Nyugat!
Ők már hazaértek.

Itt csak én maradtam,
segítő szolgálat
kötötte le szívem
emberek fajának.
Jártam számos utat, tettem mit fogadtam,
hazámra, Nyugaton
soká nem gondoltam.

Gyógyítani jöttem,
hoztam örök lángot;
Durva falból kezem
fakasztott virágot.
Fényem pazarlóan, bőkezűn osztottam...
Eljutok Nyugatra
hogy visszakaphassam?

Napkeleti pusztán
utolért végzetem;
Sorvasztó, gyilkos láng:
halandószerelem.
Lédús gyümölcsösöm szedetlenül veszett,
Reményt adó Nyugat!
Reményem odalett.

Holdfény balzsamozta
meggyötört szívemet;
Föld itta magába
elsírt könnyeimet.
Hány száz még, hány ezer maradt elsiratlan!
Nyugvást hozó Nyugat,
ki tudja, merre van?

Bolyongtam évekig,
szél szárnya vitt-hozott;
Délföldtől Északig
minden megváltozott.
Kies ma már a táj, halott az ős Vadon...
Hol vagy, hol vagy, Nyugat,
te áldott békehon?

Vidd el sirámomat,
Manwë sasmadara;
Küldj értem egy hajót,
Vizek kegyes Ura!
Ringató dereglyét fehér vitorlával,
Távol-szép Nyugatra
hogy az vinne által.

Most felkapom fejem,
mert megfordult a szél!
Fáradt testem-lelkem
ma tán pihenni tér.
Küldetésem lejárt, vezess, rőt napkorong!
Meglátom Nyugaton
az ősi eldahont.

Habok viszik hajóm,
pillámra álom ül;
Valahány bánatom
feledésbe merül.
Kínt, vért, dühöt, szennyet magam mögött hagytam...
Üdvöz, hazám, Nyugat;
soká elmaradtam!

Fehér hegycsúcs fénye,
kápráztasd el szemem!
földi napot végleg
feledtesd el velem!
Ím, itt vagyok végül, zöld rét lábam alatt,
Hazatért leányod,
édes, bűvös Nyugat!

Milyen?

Na, összeszedtem minden bátorságomat, hogy megmutassam nektek egy rövidke, de nem a legkomolyabb vers-szerüségemet Hajlamos vagyok arra, hogy megakadjon a szemem a legegyszerűbb dolgokon, így volt ez egy szombat reggel is, amikor az ablakból figyeltem mint világosodik...

A Fény

Hasítja Hajnal szűzi fénye
sötétkék égboltozatot,
eltűnik Varda arca-szépe,
kihunynak mind a csillagok.
És csak jő a fény, csak jő tovább,
ó, csoda-táj szépére néz,
érinti Gyermekek honát,
s szeme édes, akár a méz.
Kúszik lassan Világ egére,
s gyönyör kék szín tart vele,
felhőfátyol jő szemére,
s kukkant egyre, csak le-le.



Hm...ha valakinek netán ismerős valahonnan az utolsó sor, elmondhatom, hogy Tolkien: A tündér c. versének egyik sorát idézi

Nos? Mi a vélemény?

Előrebocsájtom,hogy baromi ingerlékeny vagyok, úgyhogy lehet, kicsit durva és faragatlan a hozzászólásom. Ne vegyétek zokon, láz bácsi csúnya dolgokat művel az ember hangulatával.

Dodiee: A Hópihe halála:nagyon szép, talán én az uccsó sort ketté tördelném, de így is gyönyörű- főleg hogy olyan finoman hoz magával egy másik jelentést is.
Nima: Faforgács: Ott,hogy "fa bőre" zárd le a gondolatot. Az inda mint olyan, hogy kerül a faragásba? Szvsz arra gondolsz, ahogy visszapödörödik a háncs, de mért inda? Rohadtul bezavar!

Féregkupac-szecesszió

Ez jó!!
Csak a második olvasásra esett le a vers lényege, addig furán zavaros volt. Vsz. lassú a felfogásom. Nem annyira jó, hogy formára és hangulatában szabadvers, de mégis rímel. Vhogy megköti az egészet. De a gondolat tetszik, olyan impresszív. Csak kicsit van "akarom azt az érzést" szaga.
efkú:seregnap:Ez nagyon kedves, de tőled valóban gyenge
Adim:"legyőzött...":Kissé közhelyes a téma, a verselés sem túl rendhagyó. Igazán hibát nem találok, de joggal kérdezem: És?
Nahryien: Tavad? Szigeten ücsörögsz, vagy vízbe fúltál? És nem vok földhözragadt…A csuklya elfed, ha úgy írnád üres csuklya, nem lenne ilyen kieső a kép.Miért használsz ennyire devergáló képeket? Nem lesz jobb a mitizálástól, max érthetetlenebb…
Mirell: Örök szenvedés:Az utolsó sort is a versben kellene tartanod, mert így a végén széttörik az egész. Mellesleg ezt is hallottuk már párszor. Tudom, hogy tapló vagyok, de nem bírom a közhelyeket, önmagam is marhára tudom utálni érte…
Zarándok: Wellnek:

Feldúltad reál-diktatúrám

Ez naon jó!Bölcsész vagyok, de gondolom az az öt százalék benned,ami nem matekfüggő

a harc már oly jelenéktelen.

Milyen harc???. Ha bevarrta, akkor lezárult a folymat. Szvsz azért használsz múltidőt, hogy rímeljen. Viszont így paradox a verrs. Mert ez a vers, már elnézést a közhelyességért, de a képért muszáj, vérzik. Tehát nincs bevarrva… Esetleg ha felszólítod, hogy varrd be feketével… vagy nem tudom. De ez így furcsa nagyon.
Area,nem az jelenti a rímet, hogy ugyanolyan mgh van benne.
Hát öööö …. Szóval a lezárás az majdnem jó, de a többi. Kicsit gyenge, eléggé elhasznált téma, és a versforma is. Tudsz te jobbat is szvsz…
Sötét Úr: Mantra:

Léptem a csend,
a zaj, az Élet.

Máskor rádszólnék, hogy ez a rím így nem egészen korrekt, de így konvergál a tartalommal, merthogy a zaj a káosz, és ez a rím azt hozza magával. Egyszóval így elfogadom.
Szép vers, megfog a misztikuma, bár igazából nem értek hozzá. De a hangulatot átadod. Új színfolt (Végre)
Neframíel:Igen, ehhez kéne némi magyarázat is. A verselése szvsz hibátlan, de én nem tudtam végigrágni, mert nem értem. Vagy csinálj folytatást előzményekkel, vagy kérek magyarázatot, akár priviben is.
Timona: Vörös cica:Hm… édes, komolytalan, de hát ilyen is köll nem?!
-Emlék :
Kicsit ellentétes a verselés és a téma. Merthogy olyan pattogós a ritmusa azzal a sok rövid hangsúllyal a sorvégeken, meg be is fékezi egyébként. De a vers hangulatában szomorkás. Olyan ritmust is kívánna. Így komolytalan, és hitelét veszti.
Artemisz:

Könnyes arcát a Hold gyöngy-felhőbe zárja.

szinte látom a fényes holdudvart

Megroskadt az égnek mestergerendája...

- wow ez nagyon ütős!!
Dingir: én ritkán sírom el magam versen, de most közel állok hozzá. Ez valami …valami megfoghatatlanul ragyogó, és mégis éget és öl… nem tudok mit mondani rá. Ez vers Dingir, és fölemel minket, aztán lehajít a szakadékba… Teljesen letaglóztál, teljesen… eltemethetsz megint…
Racka:1.:cím:Hamár, akkor az első- én Almafát adnék neki.A hülyeség nem tesz jót a versnek, hiába is érthető a használata.

Tudja jól, a világ akkor is
Itt és ugyanilyen marad
Ha ő nem ül többé Vasárnap
A korhadt almafa alatt

Ez jó, ez tetszik.
2.:cím:Szintén új verzió: Verbál -agresszió.Na igen, itt érezni, hogy mennyire jó, amikor átléped a saját magad felépítette szabályokat.!!!Ez egy nagyon jó vers, mondom, szabadvers rulz és te l is csinálod!! Tetszik ahogy kifordítod a világot A tördelést felejtsd el!!!
Szerintem a középső versed a legjobb. Jól áll neked a szabadvers, jól használod az eszközeit. Rímek közé szorítva kicsit korlátozottnak hatsz, és talán annak is érzed magad. Ez az utolsó is jó vers, de a középső után olvasva … na érted De nagyon jó a csattanója, tényleg

Üdv!
Ezt a mostani kémia óra hozzta ki belőlem ...nagyon gáz, és a vershez nem sok köze van... de szerintem nagyon igaz ...

A Modern Megváltó

Fejemet szögesdrótból font glória nyomja,
nyíltan tátongó sebeim gennyes kelésekké forrnak.
Kimerülő elem vagyok egy őrült gépezetben,
már közel a vég érzem, nem kerülhet el...
Műanyag, kólás üvegekből készült polietilén keresztet cipelek,
a modern kor átkát, mint minden ember.
Míg él bennem a remény, le nem teszem terhem,
magam válalom a kínszenvedést kénytelen,
mert, ha egyszer feladnám, vagy beletörődnék,
veszélyes hulladékként égnének el egy kohó mélyén.

Egy késői véleménynyilvánítás:
Tinmona: Az Öntudat c. versed nagyon-nagyon szélsőségesen dallamos. Végre valaki aki szintén szereti a magamfajta szójátékokat Így tovább!

Üdv:
-- Mau

sziasztok!

azt hiszem, műfajt váltok, megint egy háromsoros: 8azaz régebbi, csak most leltem meg)

nyírfa nő majd ablakom alatt -
ágai közt, mint a fecskék,
szállnak tova a nyarak

Próféta: az én verseimet nyugodtan olvashatod

Angyal hit

Szomorú volt a Föld,
szomorú és fekete,
az angyalok vidították föl,
s küldtek fehér hógyerekeket.

Mint égből jövő porcukorhegyek,
miket a szél kerget vidáman,
úgy szálingóznak a hópelyhek
a mi kis utcánkban.

Felülnek a háztetőre,
és ott fogócskáznak,
itt maradnak tán örökre,
vidámak, és bohókásak.

És most fehér minden,
de csak a hó vidám,
nevet az angyalhiten,
nevet az emberek baján.

tdom, az az angyalhit nem illik oda, de már nem tudtam mást kitalálni....

Sötét Úr: hát ez nekem is az egyik kedvencem... Az első versszak igen tuti, és a negyedik is nagyon ott van..... ezt mért csak most raktad be????
Nefra: nem vagyok nagyon otthon az Ókori Egyiptom témában de a vers ezen kívül nagyon szépen meg lett fogalmazva... még nekem is sejtetett valamit... és ez nagy szó... főleg nálam...
Timona: nekem most a Vörös cica jobban tetszik.... olyan kis kedves és aranyos... Ma én is láttam egy macsekot a hóban kutakodni, bár az tesin volt, és szürke volt a bundija... nagyon arin visszaadtad...
Artemis: a Hold könnyes arca.... 8O :itscool: az ég mestergerendája ugyanezt a reakciót kapja, és az az utolsó sor....
ADIM: a harmadik versszakot ilyen magánbeszédnek akartam szánni... mint amikor az ember fél valamitől, és fenhangon nyugtatgatja magát.... azt a "Vágtát" már az eleére oda akartam rakni, de rájöttem, hogy előbb meg kell magyarázni, miért vágtassunk... (tudod, mint a filmben : Utánam! )
Dingir: áááá... olyan gyönyörű a története... és ahogy leírtad.... :bawling: [size=9:1y2lp92w](Nemrég láttam gey régi filmet(a címét sajna nem tudom), amiben volt egy depresszós lány, aki egy szanatóriumban lakott, és egész nap a sötétben ült, és a Holdról énekelt. Egy nap meghallotta a dalait egy feltörni próbáló fiatal gitáros, és megpróbált kapcsolatot teremteni a csajjal, de nem igazán tudott. Aztán egyszer nála felejtette a gitárját, és másnap, amikor visszament érte, a csaj gitározott, és éneklt, és a végén a zene kigyóhyította a depiből... igen szép volt...)[/size] Na, ezt csak azért írtam le, mert ez jutott róla eszembe.... Ügyes vagy!
Ratzka: Első: Csillag-stopp, második: álomtemető, harmadik. valami melankólikusabb cím kéne...

Aki nemszereti, ugorja át! (Csak leüthető labdának magas, kerítésnek nem.) Hosszú leszek, kedves olvasó, elég ha magadat kiválogatod belőlem, mondta a text, és szépen végigfojt a képernyődön.

Nefra: K***** ****** ************* JÓ! Eszméletlen, überelhetetlen, szuper zöld, ultrazsír!


Igen, a fenti hely a levegőhöz nemjutásomat szimbolizálja.
(Mha! Aszonydgya: egy régi darab, bocs, hogy hosszú!) Hát nem is tudom, én sirattam, hogy nem hosszabb. Lehengereltél. Abszolút. Menj kalandmesternek. Hivatásos mitológiaépítőnek (légy szíves).
Eszméletelen. Szerintem ez majdnem hősi ballada. (beszólás következik) Én a verseket nem nagyon tartom sokra, mert ritkán lehet valamit (igényeim szerint) elég jól kifejezni pár sorban. (beszólás vége) Tehát ne vedd sértésnek, ha azt mondom, hogy EZ NEM VERS. [size=9:2x7ev28q](Ez jóval több. A költemény illetve AZ Aalkotás is azt hiszem csak a halvány utánzata annak amit mondani akarok.)[/size] Bocs. Visszaolvasva egy picit tényleg csöpögős, meg lehet, hogy az igényeim is elég torzak, satöbbi, de tényleg ez volt az első reakció.
Amúgy… nagyon hejénvalónak találom azt, hogy
"Egy képzelt ókornak az egyik éneke"
Mert valóban, a rómaiak közt egy sem volt íly nagy jellem, (bár a császár képe határozottan stimmel, beillik a római átlagba). (Nem olvastad te véletlenül Kosztolányitól a Néró a véres költő című nagyszerű korrajzi,illetve mélyértelmű művet?) Egyébként abszolút visszaadja az ókor –fílinget. Tényleg csak gratulálni tudok.[size=9:2x7ev28q] (Bocs, de te tulajdonképpen milyen viszonyban is vagy a törivel?)[/size] (Bocs az emotikonok nemhasználásáért, de az élőszót ([size=9:2x7ev28q]hahaha[/size]) azaz írást kifejezőbbnek tartom.

[size=9:2x7ev28q]Illetve: mit nem olvasok?! A zöld profit. Ha mindaz igaz, amit itt összehord, akkor rögtön veszem is a harakirit, és nagyon apróra metélek ki magamból minden olyan illúziót, ami költői vénára enged következtetni. De hát… zseniknek is kell lenniük ebben a ****** világban. [/size]

Timona: Te a véleményeknek örülsz, mi a verseidnak. Bocs az előző negatív kritikáért, nem tudtam, hogy egy kis buzdítás ennyi jót válthatnak ki az emberből.
Verseid: szépek játékosak, kedvesek, szívmelengetőek. Főleg a cica. Akit ha a gazdi(k) nem méltóztatnak elszórakoztatni, nem a baglyok bölcs huhogását fogja hallgatni, hanem gyorsan kerít magának egy gombolyagot.

Dingir: Jézusmárió! Ez aztán vers. A javából. Nagyon kemény, és rettenetesen kikristályosodott. Mint a gyémánt, melyre több millió tonna föld tehénkedik, hogy tömör kinccsé préselje azt. Egy egész élet van benne. Remélem nem azt zártad le csak a versed.
Ez az amiért érdemes depressziózni, elrontani egy életet, elveszteni kettőnél is több szülőt. Hogy egy ilyen megszülethessen. Bocs az extrapátoszért, de így gondolom.

Artemisz: Ejha. Tényleg. A látó-nemlátó téma az utóbbi időben engem is foglalkoztatott. Valmint én is apokalipszis mániás vagyok. Úgyhogy
enyhén gyengén talált
egy Ratzkha-forma állt
([size=9:2x7ev28q]Húezderosszvolt!)[/size]Többet nem tudok írni(levegőhiány, görcsrángás okán).

Sötét Urunk költeményéből süt a bölcsesség. Meg az élettapasztalat. Szerintem.

Erda a magyar vándorina. Tökjó a vers! Nekem legalábbis átjött a szabd pusztai vágta, mégha szorongó szívvel is. Jó kis érzelem-egyveleg.

Zarándok: MÉG! MÉG!

Aranymag versét már magazstaltam szombaton. Nagyon tetszik nekem is a csattanó. Úgylátszik a kelta zene és a család együtt nagyszerű ihletforrás.

Bocs, hogy ennyit csacsogtam. (Hát még ha tudnátok, hogy még vers(?) is jön)
*****************************************
Címkérdés: Csillag-stopp; Altató; Esti sír-ás

Mit befolyásol pár sor
Egy csillagközi kis diáktól,
Ki nem visz magával törülközőt
Bár éteri stoppra készül,
És már értetlenkedni is fáradt fejével
Minden hülyeséget verssé szül.
Tudja jól, a világ akkor is
Itt és ugyanilyen marad
Ha ő nem ül többé Vasárnap
A korhadt almafa alatt
********************************************

Cím: Napkeltető; esetleg Álomtemető; vagy Viszonyított idősíkok

Felkelem a napot, megír egy rím-pár
Átnéz rajtam ablakom
Amikor csak akarom
Elhord a cipőm, pedig odakint már
Engem unásig ismerő épületek zajlanak romba
Persze csak lassacskán. A bomlást nem kell úgy elsietni.
Annak folyamatát nem mindenki tekinti
Verbál-agressziónak, mely elegyedik velem,
Hiába is szólnak a szomszédok,, Verembe merem be
Úgyszólván-álmaimat, s természetüket
A múló idősíkhoz viszonyítom, mely velem függetlenül tovaüget.

Lehetséges változtatás, tördeltebb:

Felkelem a napot,
Megír egy rím-pár
Átnéz rajtam ablakom
Amikor csak akarom
Elhord a cipőm,
Pedig odakint már
Engem unásig ismerő
Épületek zajlanak romba
Persze csak lassacskán.
A bomlást nem kell úgy elsietni.
Annak folyamatát nem mindenki tekinti
Verbál-agressziónak,
Mely elegyedik velem,
Hiába is szólnak a szomszédok,
Verembe merem be
Úgyszólván-álmaimat,
S természetüket
A múló idősíkhoz viszonyítom,
Mely velem függetlenül tovaüget.
**************************************************

Címötletek: Problémacsináló; SUPEREGO; Hangulattorzó(dás)

Mindjárt rájövök
Mért’ vagyok sorsüldözött
Mondanivalómat várd ki
Nem érdekelheti azt bárki
Úgy van az határozottan megírva
Hogy minden énem még épp kibírja
Zokszóáradat nélkül
Melyre holnapi önutálatom épül

Esetleg az utsó sorban : „holnaputáni önutálatom”
********************************************************
A versek címéről illetve egyéb variánsokról ugye nem baj, ha titeket kérdezlek.
Adim: Bocs ha szösszenetek, annak tűnhetnek, ugynis azok is. A szülinapos versestalálkozó után szösszentem őket.
Egyébként nekem is tetszik a „versikéd”. A képeit, asszem, mintha elsőre megértettem volna, de eezel nem felvágni akarok, hanem csak neked köszönni az érthető és fordítható nagyszerű élményt. Tetszik, hogy magadhoz hű maradtál, kedves álmodó. SZMÁJL. És minden együttérzésem a nem tanulnivaló egyebek miatt.

Efkú, ([size=9:2x7ev28q]kedves entitás, kitnek tökéletességét fejlő, izmosodó képzelőerőmnek tulajdonítok[/size]), a kozka tényleg jó. Nekem jobban tetszik bizonyos SOKKAL tovább számítgatott, méricskélt kockáidnál, de hát nekem gyengém a művészi spontaneitás dicsőítése. ([size=9:2x7ev28q]Tudod te, mit jelent az? Olyat írsz le, amit mások dicsérnek, neked is tetszik, és mégis valami zavar… mintha nem te írtad volna. Azért is gyanús néha ez, mert visszaolvasva nem is igazán tudod, mit is jelent. Pl: Haj nali háá… rom utsó két sora. Passzol, stimmel, tökjó, csak mintha én nem érteném. És érdekes módon azt a két sort vetettem papírra a leggyorsabban[/size].)

Nima! Miér faragod szegényt? Mikor úgyis tágul? Ahelyett hogy hagynád összesűrűsödni egy bizonyos lábostetőn egy ilyen-olyan csúf lepkeként.

Rövid köszönés egy hosszú hozzá/beszólásvégére:
Üdv : Ratzkha

van vki, aki szívesen vállalná el egy rövid szövegecske lefordítását magyarról angolra? nagyon megköszönném. priviben elküldöm.[size=9:1x2hubwv]dalszöveg, csak még nincs dallama[/size]
amúgy nagyon ügyesek vagytok mind!
[size=9:1x2hubwv]kár, h nem tudok hasznosítható kritikákat írni[/size]

Mirell: Nagyon jó a versed! Igazán. ár egy-két helyen a rímelés érdekes de ettől függetlenül tök jó lett. De Te tényleg éreztél már így?

Celeb

A Zöld Próféta írta: Jóestét mindenkinek!


Én is fél évig könyörögtem, amíg méltóztatott megmutatni közülük párat, miután „lebukott”, hogy verseket ír. Bedobod a rosszabbakat, és várod, hogy hasra essenek tőle. És mi a következménye? Állandóan bizonytalan vagy saját magadban.

Soha nem kértem senkitől h "hasra essenek tőle" . Mondtam h első próbálkozás volt. Azt mondod h ismersz, de talán mégsem annyira.

A többit meg majd priviben.

fq: Külön köszi "édi-bédi" hozzászólásod!
Nima: A faforgács szerintem is k... jó!!!! Nagyon beütött...

Sajnos időm nincs, így link módon nem tudtam elolvasni a többiekét. Ha minden igaz - kopp, kopp - mostmár gyakrabban jövök! Bocsi!

Üdv!!!
Egy hónapja született, de csak most érett meg bennem, hogy felrakjam. Ne legyetek vele túl kemények... (Bár tény, hogy előző versemre se kaptam negatív kritikát, még Arlith-tól se, pedig arra igazán lehetett volna mit írni... )

[size=9:335bbqpa]Éjszakák és nappalok

I.
Mikor kicsiny voltam, édesanyám
úgy hajolt fölém,
mintha
angyalt ölelne tekintetével.
A szoba falán végigkúszott
a külvilág zaja,
apró fénykristályokkal ötvözve
a falak búskomor tapétáját.

Nevemen hívtak,
majd vad majmok hintáztak
le a szakadt
függönyön,
s azt álmodtam - jaj, álom! -
édesapám megtalálom,
mégis meg a szeretet ünnepén.
Hiszen el se hagyott engem.

II.
Később, mikor egyedül figyeltem,
mint készül elmém
álomra a csöndes
szobában,
félni kezdtem a sötétet,
mert minden idegszálammal
Téged akartalak
beleálmodni önmagamba.

Elfordultak ablakaim
a zajos külvilágtól,
nem aranyozták be a búskomor
falakat,
s a függönyről már csak az éjszaka
hullt alá
nemes bánatával.
S én keresni kezdtelek, apám.

III.
Édesanyám már nem hajol
fölém, s főleg
angyalnak nem lát többé.
A Hold néha bekúszik
magányomba,
s fölveri egy percre megszokott
álmaim. A fény
áttöri a merev gondolatsíkot.

S hol vagy már Te, apám?
Hol vagy lelkemben és hol
kutató álmaimban?
S hol vagy már Te, kedvesem,
kit erőszakkal beleerőltettelek
az éjjeli képek
mozdulatlan valótlanságába?

Az éjszaka biztonságot nyújt.

IV.
Mikor kicsiny voltam, minden
felnőtt így becézett:
angyalom.
Azt mondták, ha boldog voltam
szemem jobban ragyogott,
mint száz világ - váltó mosoly,
s ha szomorú,
szememből könnycsepp zuhant alá
az emberek lelkébe, egyenest.

Azt is mondják, beszéltem sokat,
elcsacsogtam
kedves álmaim.
De a lámpát égve hagyattam.
- Féltem a függöny - démonoktól.

V.
Később megértettem, hogy
nem e függöny - démonoktól kell
félni, de a mélyen
megbúvó gonosztól.
S meghaltak nappaljaim,
mert féltek
a születéstől, s attól, mi lesz,
ha a fény már nem takarja el
a pulzáló
sötétet. Téged már
beleálmodtalak e sötét nappalokba,
s megtanítottál, hogy
lehet porrá égni
az égi krematóriumban,
saját lelkünk
boncasztaláról kúszva oda,
még dobogni hagyva
kitépett szívünket.
Az nem ég el, csak fekete lesz.
Mint a csontok...

VI.
Mostanra "kis dög", "számító liba"
lettem,
és szívesen venném, ha a
Hold elhintáztatna szelíd sugarán.

Kormos szívem a fénybe
"beleálmodik egy kis harmóniát",
egy kis együttérzést a
többi kitagadott sötét
folttal szemben.

S nappal várakozás lesz, a
várakozás nappalom,
mert félteni kezdtem a sötétet.
Csak ő hallgat meg,
csak ő
ismeri édesanyám tekintetében
tükröződő angyalt.
Csak ő érti meg...
Hisz állandó, örök fekete fénye.
Megbízom benne.[/size]

Üdv minden Álomhozónak!

Alig bírok veletek, oly dús a hétvégi termés! Pillanat, előkapom a nagyítómat, aztán... Na lássuk!
Szofi, ami a vívódásod illeti, annak az utolsó sora a legjobb, de ebben is és másikban is van néhány kifordított, kissé erőltetettnek tűnő szó, ami megtorpanásra késztet olvasás közben és azt mondja: hogy is van ez most? Az anyagban zuhanást el tudom képzelni, a Téboly első sora szinte megegyezik a Vívódással, ami hacsak nem visszacsatolás (márpedig nem az, mert külön versekről van szó), akkor nem jön ki jól egy kupacban a többi mellett. Emellett olyan cafatokra tépő, ahogy olvasom... Kicsit erős, ez a pusztító hajlam, az meg erős, hogy tombolok egyet, aztán majd odefönt rendezik a számlát helyettem... Az Elkárhozva viszont totálisan bejött, el is raktároztam. Igazi vámpírlét szemléltető! Bár a vámpírnak elvileg nincs árnyéka, de ha az az árny az ő vérivó, sötét oldala, akkor sirrrály! Na persze, ha ennek semmi köze a vérszívókhoz, akkor is nagyon jó, csak hát a fantáziám elragadott kissé!
Dodiee, nekem is meg kell dícsérnem a Hópihét, melyet oly kedvesen semmisítessz meg. Könnyfakasztóan kedves, és egy gyönyörú elmúlás van benne. Ha valaki így halna meg, arra mindig szép emlékkel tekintenének vissza...
Nahryien, ez a rövidke "Csak", ismét nagyon mélyről érkezik, de nagyon tetszik benne, hogy a versszakok sorai egymással rímelnek! Az 1.vsz 1 sora a 2.vsz 1 sorával stb. Lehet, hogy csak nekem tűnt fel? Brilliáns!Ám a te írásaid oly szomorúak és magányosak, amilyen remélem, te nem vagy! Már a profilodtól is a Végtelen történet Bánat mocsara jut eszembe... Annyira megányosnak, zárkózottnak és bánatosnak tűnsz, hogy az más szinte fáj!!! Remélem, tévedek, de ha nem... nem, az nem lehet...
Mirell, a szenvedésed nagyon ott van! Olyan dolgokat írtál le, amik megmutatják, milyen is a bánat. Szép, de jobb nem ráhangolódni, mert az ember az asztal alá issza magát... "Várni valakire, ki nem jön el többé!"... hát Dameron barátom biztosan tudja miről beszélsz...
Erda, a Magyar vándort most néztem meg a hétvégén (tuti volt!), így jobban ráhangolódtam a versedre. A 3. vsz-kal nem vagyok kibékülve, talán nem is kell oda (az újra próbálást meg beépíthetted volna más sorok közé), főleg az a "hogy hogy" a végén. Az utolsó vsz viszont jó lett, főként az utolsó két sor! És az a "Vágta!" is kellett oda a záráshoz, hogy a sok kóválygásból kibillentse az olvasót!
Sötét Úr, a Mantrád egyszerűen fantasztikus! Először azt akartam írni, hogy az 1.vsz nagggyon jó, de aztán sorban beírhattam volna az utánna következő összes többit is! Hihhhetetlenül bejött nálam! Nem kezdem boncolni, mert minek? Ehhez nem is kell eztán hozzányúlni, csak olvasni, olvasni és elmerülni benne!
Timona, kellemes megújulást véltem felfedezni ikonodban... Az Emléked 1.vsz-a szép, a színek a vért juttatták eszembe. A 2.vsz viszont nagyon szét van törve! Egy orcát sorolni? : Ezt nem igazán látom át, a "sorsom is e alkonyon" pedig annyira akadozik... talán az eme/ezen alkonyon (sorsom fáradt/sötét alkonyon?) jobb lenne, de akkor meg túl sok a szótag... talán az az "is" nem kellene oda... Hát.. ezt rád bízom. A 3.vsz viszont megintcsak nagyon jó. Először azt hittem, azt írod, kandallóban nézheted (mármint, elemészti a tűz), de aztán láttam: "Szilánk lesz a széleken, tűz pattog a végeken!" és ez így van jól! Ami a cicát illeti... hát bizony a macseszok ilyenek!
Ui: Örülök, hogy inspirállak! Csak így tovább!
Nefra! Mit hallok??? Nálunk teszteled a vázlataid, míg az igazgyöngyök a fiók mélyén hevernek eltemetve? Még jó, hogy egy bezöldült tag lemerült oda valamikor! Elő velük, hadd gyönyörködjünk bennük! tedd közzé kincseid, s mi vígyázni fogunk rájuk!
Skacok, a pár soros szösszeneteket általában nem veszem komolyan, mert legtöbbje olyan, mint egy füzetsarokra vetett gondolatfoszlány, mely magában csak tűnékeny elmeszusszanás. Az ilyenekből nagyon szép alkotásokat lehet kihozni, ha nem csak egy szösszenetként marad a papíron, valami nagyobb töredékeként! Ezek között ritkán találok ütőset, de most ez történt.
Artemisz, a fentiek után elárulom, az Apokalipszisedre gondoltam. "Megroskadt az égnek mestergerendája"... hát ez nagyon jó! Látónak lenni pedig néha sokkal rosszabb, mint a vak tömeggel sodrodni, de valamiért mégis mindig megéri...
ADIM a te verseid... jaaaaa, hiszen ez én vagyok!
Zöld Próféta, ha van kedved hozzá, szívesen olvasom gondolataid verseimmel kapcsolatban.
Well, köszi a reagálást! Ami a rabságot illeti... az arra akart utalni, hogy annyi dolgom van állandóan, aminek legtöbbje a kötelesség vagy a felelősség/gondoskodásból adódik, hogy a tennivalók listáján saját magam csak egészen alul van valahol, ami elég frusztráló tud lenni... Örülök, hogy a soraim tetszettek, ha "benne vagyok" akkor nagyon könnyedén jönnek.
Ami pedig a "sárga utat" illeti, az nagyjából a fiatalság lehetőségeit, álmait, ezerfelé ágazó útjait jelenti talán, mely olyan bizakodón indul kezdetben, hogy akár a követendő, vidám, mesebeli sárga út is lehetne... De a tapasztalat, a kilátástalanság rádöbbentett, hogy az utak valójában mind szürkék, sehol egy üde, sárga út, melyről biztosan tudni lehetne, hogy oda vezet, ahová el szeretnék jutni... Ez elég szomorú, és ezzel nem akarok senkit elkeseríteni, de csak kevesen tudják megvalósítani álmaikat! Visszatekintve néha még felbukkanak keserű mellékízzel, valóra nem váló vágyad, és annyira ragaszkodsz hozzájuk, hogy még fogat sem mosol, csakhogy valami emlékeztessen rájuk, mert nem akarod elfelejteni őket! Ha álmaid összetörnek, megtörsz te is, és elemészt a reménytelenség...
Ezek után az ördög valóban azért van ott, mert ott kell lennie! Nem is lehet máshol, de ki a fene akar egyenesen hozzá menni?

Remélem, nem untattam senkit, ezzel a hosszú "beszólással"...

ADIM a Des

"Nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam!"

Ja igen, és Zöld Próféta, persze hogy örülök, ha megtisztelsz a kritikáiddal
Kíváncsian várom őket!

Sziasztok!
Mielőtt teljesen elfelejtetek engem, gyorsan beváltom a múlt heti fenyegetésemet, és küldök pár kritikát (igaz az ígértnél napokkal később, de muszáj volt hazavinnem a sok cuccot, mert itt nem lehet semmivel se érdemben foglalkozni...). Így sem sikerült még a felét se átnéznem annak, amit akartam, meg persze közben születtek újak is (Nefra, Artemisz stb.: elnézést, még emésztenem kell őket ), szóval, előre is elnézést a tömörségért + remélem, a maradékra is hamarosan sor kerül

Mirell
A "Örök szenvedés" témája tényleg örök és kimeríthetetlen - nagyon jó, hogy van, aki nem sajnálja rá a fárdadtságot, és megpróbálja új oldaláról megközelíteni a dolgot! A versben szépek a képek, és az is tetszik a végén, ahogy egyfajta felülemelkedéssel, továbblépéssel zárul: "s imádkozni, hogy ő ne tudja meg soha / mi a BÁNAT". Az első versszakban viszont az "Elutazni onnan, ahol boldog lettél" sort talán egy kicsit nehezen tudom értelmezni: érzésem szerint picit hirtelen, előzmények nélkül jön - de persze ez lehet, hogy csak én nem voltam abban a lelkiállapotban, hogy teljesen beleéljem magam a vers hangulatába. És talán még egy dolog (ami valószínűleg szintén csak ízlés kérdése): talán még hatásosabb lenne, ha kevesebb felkiáltójelet alkalmaznál, mert akkor csak a tényleg hangsúlyos részek emelkednének ki.

Efkú
A szokásos magas színvonalú kocka Rendezett, elgondolkodtató - belekötni viszont nem igazán lehet, bár meg kell mondjam, nem is akartam, mert nagyon tetszik

Nimashilin
Csatlakozom Cueddohoz, a "Faforgács" tényleg nagyon erősre sikeredett. Az elején a "Látod Egyetlen / Sokba kerül a végtelen" sorok iszonyú tömörek, nagyon el vannak találva (a "Féregkupac-szecesszió" kifejezés a másik kedvencem, de persze tetszik az is, ahogy a vers szinte lüktet a hosszabb-rövidebb sorok ritmikájától). Gratulálok !

Dodiee
Jól sikerült ezt a rácsodálkozós hangulatot elkapni, de a végén szép a zárókép is: "forró leheletemtől elolvadt szegény..."

ADIM
Az egyik versed (nincs címe, úgyhogy ne haragudj, hogy csak így hivatkozom rá ) kezdése ("Legyőzött egy nagyobb hatalom") nagyon erősre sikerült, hasonlóképpen a "lelkemen bilincs" kifejezés is. Talán azt mondanám, hogy ilyen emelkedett képek után a "Könnyeim sokszor hullatom" sor kicsit visszafogja ezt a szárnyaló hangulatot, amit a "Vágyódva siratom, ami nincs" sor megint visszaállít az eredeti "ingerszintre". Tetszik!

---

A másik versedben viszont nem egészen értem, mire célzol a "sárga út" kifejezéssel. A 2. sor érzelemgazdag felkiáltása ("Ó, ha ilyen egyszerű lenne!") nagyon tetszik, hasonlóképpen a nekikeseredett 3. sor is ("De minden út szürke") - a folytatást viszont kicsit hirtelennek érzem, bár lehet hogy csak azért, mert olyasmiből következik, amit eredetileg sem éltem át teljesen (azt a bizonyos első sort). A 2. vsz. végén az ördög emlegetése gondolom, egyfajta cinizmus, ugye?

Nahryien
Szemléletes vers, érdekes képekkel: főleg a "csak csuklya / csak árnykép-halott" rész fogott meg.

Zarándok
Hát, ismételnem kell magamat újra és újra: nem érdemlem meg azt a sok dícséretet, amit mostanában kapok. Én csak egy elvetélt biológus vagyok, aki nagyon hálás itt mindenkinek, hogy olyan közösséget talált, ahol elfogadják és értékelik, úgyhogy köszönöm! És neked is nagyon köszönöm a veset - tényleg örülök, hogy tetszenek az enyémek, és a jelen műved képei, hangulata alapján azt mondanám, hogy mindenki nagyon jól járna azzal, ha olvashatna még mást is tőled. Szerintem írjál sokat, és hozzál újakat! Artemisznek (szokás szerint) igaza van: tényleg el vagyok ájulva

Rabyn
A "Hol késik a tavasz?" nagyon kedves, hangulatos. Igazán tetszik az egyéni hozzáállása, a megszemélyesítés. Én a magam részéről talán egy-két helyen a rímeket kicsit máshogy csavartam volna (pl. "Nincsen világos") - de ez már megint csak az én ízlésemet tükrözi, igazán nem belekötés akar lenni

---

A "Színek" hasonlóképpen ötletes, érdekes: egyéni látásmódja van.

Artemisz
Ne haradudj, az új verset épp most olvastam csak a topicban, úgyhogy egyelőre az "Óda a Vadászcsillaghoz"-ról tudok csupán valamit nyilatkozni(elsősorban azt, hogy tetszik, de ezt már sokszor mondtam, és valószínűleg elég elcsépelten hangzik... ) Nagyon hatásos a vers ritmikája, szépen folydogál a szöveg, felelmelő a hangulata. Ezt persze a képek is jól alátámasztják: különösen tetszik az utolsó versszak. Még sok ilyent, kérem szépen

Alcarcalimo
Az első versben a melankolikus hangvétel tetszett, a "Kedves... "-ben meg a maga közvetlenségében is hatásos megszólítás. Tényleg, van quenya fordítás is?

Elanor
A "Szerelem"-ben a téma és a felvetés nagyon megragadott. Szintén ízlés kérdése, de talán egyes képek ("mozi előtt vártalak"; "kölni"; "bonbon") számomra túl direktek - vagy épp ezekkel akartál a (kitűnő!) 2. versszak előtt egyfajta "földközeli" hangulatot kiépíteni? Akárhogy is van, nagyon hatásos, ahogy ott minden a visszájára fordul, és az ember szinte várja, hogy az egész valami nagyon szomorú véget érjen - ezért nagyon hatásos az "És most már tudom , hogy igazán szeretlek" csattanó.

Timona
Az "Öntudat"-ban érdekes az "Elszaladt / egy pillanat" kicsit melankolikus hangulata és a vers játékos lüktetése közötti ellenpont. Izgalmas, képzeletet megmozgató képeket használsz!

Erda niire (Area)

Ez is nagyon jó lett! Különösen a védôangyalos kép tetszett benne, meg az "elragadtak a tegnapok".

Sajnos, egyelőre csak ennyi fért bele, de remélhetőleg folytatás is lesz .
Mindenkinek szép napot és hetet:
Well

Zarándok:
Ez a vers RETTENTŐ JÓ!!!!
Micsoda képek! Well el lesz ájulva!!!

Akkor én is hozok nektek egy szombati négysorost, megy eddig pozitív kritikákat kapott sok fontos embertől:

Tétova apokalipszis:

Könnyes arcát a Hold gyöngy-felhőbe zárja.
Milyen fényesek ma a csillagok!
Megroskadt az égnek mestergerendája...
Csak én maradtam; látó; elhagyott.

Jóestét mindenkinek!

Kritikáimat hagy kezdjem el Neframíellel.
Mostanában meglepődök rajtad. Mi ez?? És minek?? Az egész vers egyetlen előnye, hogy szinte végig időmértékes; de nem értem pl. hogy minek kell neked egy képzelt ókor. Hiszen volt már egy! Na jó, végül is tetszik, hogy a fantasy eme ritka ágát /is/ képviseled, és a végigvonuló történet sokszínű. Azonban tucat. És egyedül te tudsz kiigazodni a millió szereplőn, meg úgy az egészen. Sokrétű; na de hát ez nálad megint nem nagy dobbantás – én tudom, hogy akár fél óra alatt egy komplett világ alapjait képes vagy kitalálni; és ez azokhoz képest meglehetősen gyenge.
Meg különben nem értem azt sem, hogy minek csinálod ezt. Tudod, mi az egész? Ujjropogtatás, nem volt más dolgod, gyorsan írtál egy verset.

Megsúgok valamit: Nefra a legjobb verseit szinte senkinek sem mutatja meg. Én is fél évig könyörögtem, amíg méltóztatott megmutatni közülük párat, miután „lebukott”, hogy verseket ír. Bedobod a rosszabbakat, és várod, hogy hasra essenek tőle. És mi a következménye? Állandóan bizonytalan vagy saját magadban. Mért nem teszed fel a „Varjúangyal dalnokát”, vagy a „Máglyát” például? De sok ilyet tudnék mondani. Miután visszaolvastam kissé a topicot, csak két versedet találtam, amit a legnagyobbak közé sorolok, és amit fel is tettél; „A Hal lázadását”, meg a „Fűzfakirályt”. Na jó, még a „Foszlányt” is és a „Lehetőségeket” is ide sorolhatom.
Itt igazán nem ismer senki. Nem tudják ki vagy, nem tudják mért vagy az. Én tudom; és valószínű majd átesek egy virtuális kövezésen tőled, mert mind ezt el is mondtam. De nekem attól a pillanattól, hogy megmutattad az első verseidet, belső kötelességem van feléd; ami nem hagyja hogy elpazarold, amid van. Ezt csak egy tehetségtelen ember tudhatja, mint amilyen én vagyok – ha ezen az úton mész tovább, és lerombolod önmagad; azzal engem, és mindazt az embert árulod el, aki tudja hogy mit jelentesz.

Nah. Ne haragudjatok, de ezt nektek is olvasnotok kellett. A kritikáim nem ilyenek szoktak lenni, de mivel Nefrát nagyon ismerem, másként szólok hozzá. Aki a jövőben megtisztel azzal, hogy kritikát akar tőlem, logikust és pontosat fog kapni remélhetőleg.

Lenne egy kérdésem. Nefra ostromol, hogy olvassam el néhány topicos versét, és ez úton szeretném megkérdezni a következőktől, hogy elolvashatom-e, ill. Nefra elküldheti őket: Jacopo Belbo, Well-of-Souls, Nimashilin, Szofi, Cueddo, Arlith. Tehát kérlek válaszoljatok – akár privátban is – hogy ez lehetséges-e, mert már nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

Végül üdvözlet.
Lepi lélegzik, így néha meg fogok itt jelenni.
Ba’ hara:
Pro.

Kedves ADIM, Erda és Nimas köszönöm szépen a véleményezéseteket! Nem is zámitottam rá, hogy az én kis Öntudat- om ilyen pizitiv visszhangot fog kiváltani! Nagyon édesek vagytok és szerintem mindenki nevében szólok, ha azt mondom, hogy hálásak vagyunk azért amiért ennyi időt és energiát forditotok a verseinkre! Csak igy tovább! Mert engem kifejezetten motiváltok, és ha tudnék okos hozzászólásokat alkotni verstanilag, mint ti akkor segitenék ebben, de egyenlőre megmaradok a verselgetésnél! A Múzsa csókoljon homlokon kedves mindnyájatokat!

Hoztam azért verset is, mára kettőt, itt az egyik:

Emlék

Bíbor bársony fövenyen,
ketté törve végzetem.
Elborítva szél terem,
tulipános réteken.

Rövid időm monoton.
Orcád tovább sorolom,
sorsom fáradt alkonyon
felriasztva siratom!

Pici bátor képedet,
kandallómon nézheted.
Szilánk lesz a széleken,
tűz pattog a végeken!

Itt a másik, aminak annyi a története, hogy uncsi előadáson ültem és a szakadó hóban egy cica sétálgatott az udvaron, igy hát jegyzetelés helyett ez született:

Vörös cica

Vörös cica lép a hóba,
emelgeti lábait.
Puha bundáján a foltok
fehér mintát öltenek.
Nóziját a hóba mártja,
nem érti, hogy hová mennt
az a sok parányi hangya
kikkel Ő oly jóba lett.

Minden véleménynek örülök!

Sziósztok!
Berakok egy verset, ez az első ilyen típusú versm. Egy képzelt ókornak az egyik éneke. Eléggé hosszú, ne haragudjatok.


Ederáth, a császári költő a Hatszázadik évben
Philmius Milta császári hadvezér siratása
A Nagyút már zöldbe tekint.
Tavasz a lég, de ím, síratás.
Távozott Nagy Irchya már,
meghalt Philmius Milta.
Komor a császár,
fogyott a Minden,
vörös tömeg hömpölyög újra.
Négyszáz utcán át gyászmenet gördül,
lovaskocsi érkez a sorba.
Kiszáll a császár,
kockakövekre hull ma a könny;
brokát és selyem a bél,
kard az oldalon fekszik.
Négy kerek pajzsát a fára teszik,
indul a menet, s dobban a föld;
nem lesz Philmius újra.

Vohemryda s Turcha megvíva
nagy Apsohol vára nem áll;
hadvezér tette
Vilmiát kővé,
por és só a helyén.
Ha szólalt a kürt,
s futott a ló;
csatába, íme tekint
hitte a császár, nagy lesz újra,
s indul a had s kondul a gong.
Athromenén át kétezer lándzsa
s Vürn szorosán ezeregy;
így ment Philmius Milta,
kit sorsa kegyelt.

Szenvedés a kenyér
Omrohu előtt;
tíz napi böjt, s járvány
támadta Őt.
De legyőzte hát,
s jó katonák
a kezén;
hisznek s mennek a tűzbe,
ha Philmius egyet legyint.

Új colonus törvény híva haza őt,
a császár nem áll előtte,
Adrianus az Őrült egy éjen vesztére tör.
Philmius Milta a követő éjen felmegy Gornnak hegyén,
s kérdi a császárt; mért esett a kegyből,
ölje meg így, mellkasa tárva;
De a nép mögötte, s a véri zaj,
Adrianus sápadva,
szólalni mégse akar.
Így élte túl a Nagy Hadvezér;
mind a tizenkettőt;
annyi év után lett új a hatalom.

Oratius, a császár a volt tanácsadó,
Philmius Milta barátja;
vonul a nép s boldog a szó.

Lehulltak évei a háborúskodásnak,
száznyi város hajtva fejet;
Philmius soha mégse nem akarta
a császári nevet.

Annyi adó, hogy a kincstár tömítve,
Philmius Milta bordó köpenyben;
s császár szóla; "Egynek tetetem".
Egy Vezér lesz a többi éven,
Philmius Milta csillaga
feljövendölt, s aranyarcán
ott a milljomodik csata.

De jaj, az öregség
győzte a kart,
Unokái ifjak, s az öreg vezér
búcsúzik el.
Érezte ő, hogy Jön
Hérosz súgta fülébe.
Philmius Milta rendelkezett,
s meghalt rá egy éjre.

Annyi a nép a temetési nap
elözönli 'Vrumnak felét,
végig a sétány,
taposott pázsit,
virág hulla a kőre.
Tizenegy sólyom röppen az égnek,
így áldoz a császár;
húsz napig szóla az ének
füstöl Grhímm, és Ánákh.

Egyetlen éve, hogy földbe' a hős,
a császár örök helyet
épített neki, s adja a térnek
a Dicső Milta nevet.
Alexandrum főhelyén száznyi szobor,
Philmidák sora nevük;
domborokon tűz és veszélyes csata.
Százfélének mutatva a vezér,
végig a soron útja;
ott Vhilmon hős, fején Edróón koszorúja.
Lándzsás Thormin és Adavil adnak
borostyán ágat neki
- úgy mondják, örökké fog állani.

Végzek a hivatlan beszéddel.
lantomon szakadt a húr,
úgy élünk ma, mint lélek a sötétben,
mert tűnt Philmius Milta.

Üdv!
Neframíel

Nima: csak a te versedre volt ma időm azt hiszem, ez az egyik legjobb tőled!

köszönöm a talit a születésnapomon, nagyon kellemes volt!