Versek

Üdv Barátaim!
Végre írtam egy verset! A Magyar Vándor filmzenéjét hallgattam, amikor jött... szerintem kicsit érezni is lehet rajta....

Elindulunk még egyszer,
s most talán már jó lesz,
hiába megyek erre,
az utam más irányt vesz.

Ó mond miért van ezt,
hogy az ember mindig eltéved,
ó mond hogyan van ez,
hogy hazáig el nem érek?

Most még egyszer megpróbálom,
igen érzem itt bent, menni fog,
hazaérek most már végleg,
csak még azt nem tudom, hogy hogy....

Tudom, érzem, mégis kétlem,
hogy ez már a jó út,
jól vagyok csak kicsit féltem,
hogy a szívem rossz felé húz.

Még mindig megyünk, és újra,
rálépünk a helyes útra,
s talán most hazáig meg sem állunk,
most miért kéne várnunk?

Vágta...!

... és a kritikáról sem feledkeztem ám meg....
Aranymag: ó igen.... ez a vers már itt bejött, hogy kelta... nagyon szépen megfogalmazta, és az utolsó sor... kicsit ledöbbentem...
Zarándok: hűha... az első versszak már zseniális, hát még a folytatás.... csak gartulálni tudok... ez az olyan vers, amiket imádok, de én soha nem tudok írni...

Háát, ööööö... Most nagyon zavarban vagyok. Az egész költészet eddig nemm volt annyira fontos nekem (áááá, a matek, biosz, imádó egyed feldúl lelke szól nektek) Idetévedtem, nemtom hogy, és ... hát ez lett belőle. Elég szörnyű:

öhm...izé:utólagos cenzúra...

mirell: nagyon szép vers,és a képek nagyon kifeyezők benne.
sztem nagyon yó.a legyobb sorok: "Rózsákat őrizni, melyek megfakultak!"
"Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni!"

ADIM a Des: főleg az teccik, h olyan könnyed, nincs benne izzadtság.

nimashilin: tök yó a versed,mert dallamos!

Dodiee: olyan szép és közben olyan eccerű!

éowyn!: tökre teccik.gratula!

bocsánat, h nem tudok rendes kritikákat írni,és h ilyen pórul fogalmazok meg mindent. talán eccer versbe szedem, ha sikerül.
nagyon ügyesek vagytok!csak így tovább!

aranymag: nagyon teccik ez a vers! kár, h én nem tudok szép verseket írni.csak olyat, amilyennél szebbet szeretnék...

Hozzád

Kelta zenébe olvad neved,
ahogy számról távozik sóhajtva.
Te vagy a szabadság nekem,
ha elvesznek, én elveszem még ma.

Léha kétség lüktet bennem:
talán jobb volna kitépnem szívem.
Mindig ugyanoda jutok veled
álmomban, te megjelensz, én megyek.

Tudatom alatt is ott vagy
te és a lelkiismeret, nem szabad!
Gondolni is tilos rád te gyémánt.
Remélem egyszer a sóhaj a torkomon akad.

/ kislányom kész a vacsora.../


Napi jótanács [size=9:8f8zttlb]Jacónak[/size]:

AKÓLAHIÁNYAAZOLVASÁSROMLÁSÁTVALAMINTASZAVAKÖSSZEMOSÓDÁSÁTOKOZZA.

Egy hülyeség a verses taliról:

Pardoxon

Intellektuális szőke nő leszek.
ha szemüveget veszek.

A taliról meg annyit, hogy végre egy igazi verses tali!!
Nagyon khirály volt, és mostmár biztos vagyok benne,
hogy Mecsi élt, él és élni fog!

Üdv a nyitott szemmel álmodóknak!

Dodiee: a hópih halála: az az utolsó sor nagyon üt... csak néztem, és viszhangzott a fejemben... végül csak annyit tudtam kinyögni: szegééééény!
Nima: tetszik az a féregkupac hasonlat..... néha tényleg olyanok...
Nahryen: ez nagyon megindító, és gyönyörűk a képeid.... nekem soha nem jutna ilyen eszembe.... ügyes vagy...


én már nem is tudok mit mondani.... teljesen száraz az elmém a stressztől, a tanulástól, az élettől...
Csak az a pár sor vigasztal:
"Voltam már híres bajnok,
és olcsó költő,
de a lelkem visszatér tudom...."

Vigyázatok magatokra, és egymásra!

Örök szenvedés

Tudod mi a bánat? Elmondom hát neked!
Szeretni valakit, ki téged nem szeret!
Várni valakire, ki nem jön el többé!
Elutazni onnan, ahol boldog lettél!

Kergetni egy álmot, és soha el nem érni!
Csalódott szívvel mindig csak remélni!

Megalázva írni könyörgő levelet!
Szívszorongva várni, de nem jön rá felelet!
Szavakat idézni, melyek lelkedre hullottak!
Rózsákat őrizni, melyek megfakultak!

Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni!
S a szép emlékekre fájón visszagondolni!

Mással látni meg őt, s utána fordulni!
S igaz örömmel csak rá gondolni!
Vacogni boldogtalan hazug lemondással!
Hazamenni sírva könnyes zokogással!

S otthon átvergődni hosszú éjszakákat,
S imádkozni, hogy ő ne tudja meg soha
mi a BÁNAT!!!

Ciao!

Előszöris mindenkinek őszintén köszönöm a kritikát, és próbálom őket felhasználni.

Dodiee: a hópihe halála nagyon tetszik.

[size=9:wg7vkajd]Csak..

Ím, elvesztettem önmagam.
Már csak töredék,
csak morzsa,
csak foszlány vagyok.

[...]

Köröttem hallgatag Tavam.
S már csak emlék,
csak csuklya,
csak árnykép-halott..[/size]

Legyőzött egy nagyobb hatalom,
Rab vagyok, lelkemen bilincs
Könnyeim sokszor hullatom
Vágyódva siratom, ami nincs

Az idő foglya vagyok
Rácsaim kötelességből fonták
Odakinn a nap ragyog
Ki nem szökhetsz! - mondták

Feszegetem rácsaim
Talán most kiférek!
Nem hagynak el álmaim
Ameddig csak élek...


- Jó nektek, fiatalok, ameddig nincs más dolgotok, "csak" tanulni...

ADIM a Des

Nos. Ha jól látom, lassan háromszor írtam eddig, hogy nincs időm, meg energiám, meg ilyesmik. Hát akkor inkább elkések a versestaliról, de legalább ezt az oldalt átnézem.



Wana: Rímkényszer. (huh, csúnya leírva) Többeknél észrevettük már többen is, hogy nem mertek megszabadulni a rímektől. Szerintem ez a kényszeresség ahhoz vezet, hogy felesleges szavak kerülnek a versbe. Persze töltelék mindig kell, mert a túlságos töménység hatásvadászat, (ezt pont én mondom, pff) de azért az élőbeszédhez képest talán legtöbbször jobb, ha sűrűbb a vers beszéde. Nem kimondottan a szóismétlés zavar tehát, amikor látom, hogy háromszor írod le azt, hogy "vagyok", ráadásul a második versszakban mindkétszer szenvedő szerkezethez használod, a rímek miatt. Nekem jobban tetszene, ha így hangzana: "Fához (ki)kötöttek/.../Népnek odalöktek". A ritmusról most nem mondok semmit, a tartalom érzelmi feszítettsége miatt a váltakozó hosszúságú sorokat én e vers esetében megalapozottan használtnak tartom.

DarkWing: Szabadversi jellegű indítás, némi 'idejétmúlt' (Nima ) pátoszba csomagolt lelkek-a-sötétből-a-fényre téma (szvsz picit közhely), a végén tripla ragrím (Nima ), de ha a mondanivalóját - főleg a csattanót - komolyan gondolod, akkor itt a helyed köztünk, mert biztos ennél sokkal jobbat is látunk még Tőled. ezt főleg a "...mind ki fél / s ki bátran szembenéz..." paradoxon miatt. (Mindenki aki fél, meg aki nem fél, szóval mindenki, na. )

Dingir: ...aki mindig tud újat mondani! [size=9:vmpoqrfz](Heh, most csak azért sztárolom ezt a verset, mert "nagyon megtalálom benne magamat.")[/size] Nos. Hangulatfestés a helyén, témafelvetés rulz, rapszodikus, mintaállat. Satöbbi. Permí még mindig Dingir-fan.

Nihil: Mindenféle ritmikai alap boncolgatása nélkül, szimplán, ahogy olvasom hangosan, magamnak, hajnalban: úgy érzem, hogy ezek a sorok túl hosszúak. Az utolsó két sor viszont nagyon tetszik, ilyet még nem láttam leírva eddig. Ami nem jelent semmit, mert halálműveletlen vagyok, és max sci-fit olvasok, szóval... ilyet még nem hallottam a rádióban soha.

Szofi (ex-Lonnia): A versek alapjaiként szolgáló érzelmeket eddig sem kritizáltam soha, most sem kezdem el. Meg senki sem csinál itt ilyesmit, még tudatom más kivetülései sem, mint például Racc entitás. Arról viszont tudok beszélni, és értelmét is látom, hogy mit váltott ki bennem ez a néhány szösszenet: leginkább dézsavűűűt. A 'vad hal' számomra disszonáns, szerintem könnyedén találnál olyan jelzőt, ami a vad helyére illik. A ragrímek (amúgy forevör!) azért nem tetszenek a tébolyban és a Pirgnában, mert a szórend eleve egyfajta érzelmi túltöltöttséget tükröz, amihez nem illeszkedik a dalszerű monotónia, amit sugallnának. Nem értek egyet Arlithszal abban, hogy a 'majd feloldoz isten aki van' túl sűrű, mert bár tényleg igen erős csattanónak, a szórend itt is többletjelentést hordoz szvsz, [size=9:vmpoqrfz]bár nem tudom megfogalmazni, hogy mi is lenne ez, mert eléggé foszlányos még idebent[/size], csak annyit tudok mondani, hogy úgy érzem, hogy az ott pontosan úgy jó. Elkárhozva : vimpárfless

Éowyn!: Jééé, ez nagyon pszichedélikus! Iszonyatosan tetszik az egész, főleg a "vi- / rágai"... Nos a pirossal jelölt "Led Zeppelin" mellé társult nekem egy kis drum & bass - íz, miközben olvastam. Úgy látszik ez egy ilyen nap. Mostantól én írok kisbetűvel kockát, úgy döntöttem.

Ratzkha[size=9:vmpoqrfz] verseit nem kritizálom, mivel izééé... ő az én gondolatom. Én meg az övé. Vagyis rajtunk kívül nincsen is Világegyetem, csak Mau, meg akit mi arra érdemesnek tartunk. Minden más, például Ti, csupán a képzeletemben/képzeletükben/képzeletünkben létezik/léteztek. Na ez volt az offtopic.[/size] Te koma, Te divergálsz. Amikor mások felesleges szót iktatnak be, akkor Te inkább törölsz. Nagyon jónak tartom az utolsó két sort.

Huhh, öt óra van... nyolckor kelek, mert versestali, vagy mi... De ezt nem szabad elfelejtenem, mert emiatt kezdtem az egészet el:

Erda: a 'hasraesni' kell oda, nem más! Ha például elbukni lenne, akkor nem érezném annyira pontosnak a gondolatiság és a nyelvi elemek illeszkedését (kábé a felesleges pátosz miatt), de ezt már nem tudom bővebben leírni, mert nem maradt időőőm... hogy mondjam röviden: "Olyanná kell válnotok, mint a gyermekek..."

És a kocka (formahibásan, ötpercesen, tömörítetlenül, giccsesen, közhelyesen, alkalomraszülve), amit a Sereg-ikrek, azaz kedvenc fiatal rockcsapatom dobosának és basszusgitárosának impróztam születésnapi ajándékkísérő cetlire:

Váá, diszkrimináció! Nem lehet kisbetűvel kockát írni! És nem tudtam írni Nima farigcsálóverséről sem, pedig az nagyon tetszett... a középső része szinte teljesen időmértékes... huhh. Hogy is szokás ezt? Ja így: 8O 8O 8O

code a rat the monster on doom in it

Helló!
Úgy tűnik, viszonylag normálisan vissza tudok térni közétek. Utolsó 3 oldal legmaradandóbb élményei:

Racska: A kolostoros vélemyényed tök szimpi. Valójában Gregorian CD-t hallgattam, jött az ihlet a hangokra, de hogy keret is legyen köré… Na fiam, te megadtad ezt a keretet, örök hála.
Istenesem: na jó, lepellerántás. Dalnok, Lány, Isten=Orfeusz, Euridiké, Hermész. O. mögött van Hermész, Eur. Előtt van Hermész, Hermész fölött van Isten. De a tiéd is elgondolkodtató. Szerencsére nem vagyok bezárva, egyszer már kijöttem a sikátor elejéből, nem áll szándékomban visszamenni. De azért távolról mindig nézegetem…
Hajnali szenvedés: tetszik ez a szakaszosság. Az eleje… látom, ahogy lecsuklik a fej, jééé, felkelt a nap, horkol. Isten tudja, hány perc múlva felriad, fááááradt, fáj. A vége pedig: nem igaz, hogy ennyire nem bírom magam rávenni, csak fel kell ébredni/ébren kell maradni!!!
Timona: Öntudat: tündéri. Annyira bájos… Lementettem. Nem akarok belemászni, kritikát mondani, szerintem felesleges. Édes.
Elanor: Szerelem: nagyon jó a szerkezet! Az elején szinte kényszeredetten hajtogatod, mit hittél, mi volt a jó és szép, aztán jön a második fele, kiábrándulás, rendszer és forma nélkül, és így sokkal igazibb az egész. :agree:
Rogue: Azta! Bál… fantasztikus! Látványos, mondai, Enya-klip. Szerintem kezdd el megszeretni ezt a stílust, jól megy.
Aranymag: Magamhoz: no comment. Puff. Nagggyon jó.
Wana: kedves ez a Hírnök, egyvalami nem tiszta: miért terhesek a percek, ha utána dúdolva mész tovább? Mind a kettő beleillik a versbe, de szvsz együtt nem nagyon működnek.
ADIM: gyerünk, bontakozz ki! A végén még elfelejtjük, hogy te is tudsz írni. Érdekes ez az utóbbi. Hmm...
Jacopo: 3-as rosszullét… Algernon!
Dingir: űűűbakker. Ez csak amolyan tőled megszokott gyomorrúgás-fejbevágás. Kösssz, kösssz.
Nihil: az ADIM által kiemelt rész engem is meghatott egy kicsit… Van benne valami sajnos.
Szofi: Téboly… reméljük, hogy van. Elkárhozva-Tériszony nagyon jó együtt.
Zöld Pardon: ííí, de gonosz vagyok. Szóval ZP: tömören, velősen: üdv.
Efkú: éljenek a tuppók és az emóciók!

Faforgács

Látod Egyetlen,
Sokba kerül a végtelen,
Faragom hát, talán elfogy
Minden ködös, nagyravágyó álmod,
Koppan
Holtan
Földre
Fa bőre
Hozzád hajlik vissza az inda,
Szálkák bohókás, aranyszínű tánca,
Gyűlik, gyűlik a földön kúszó
Féregkupac-szecesszió,
Te kedves,
Édes,
Valódi igazság,
Faillat, famorzsák,
Nincs végtelen, csak faragás van,
Minden körkörös, mint e kis kupacban,
Egy marék forgács, nem dombormű a világ,
Hidd el Egyetlen és hagyj faragni tovább.

A Hópihe halála

Karomra szállt egy hópihe,
Fagyott jégszínű tünemény.
Meghatottan suttogtam:
Milyen gyönyörű!
S forró leheletemtől
Elolvadt szegény..

Jacopo Belbo írta: kérem ha arra járnak a hátsó kertben

Erről a Virágot Algernonnak jutott eszembe..

Area: "Ha kinyílik..." szerény véleményem szerint ez egy jó vers. Bár a hasraesni helyett az elbuknit ajánlom. Eltekintve egy két önrímtől, meg egykét nem túl szerencsés rímpártól , ez az egyik legkevésbé erőltetett, és legőszintébb versed.
Wana: Hát annyira nem rossz Sok az önrím, és túl egyszerű, és ez a sor:

Népnek vagyok odalökve,

megtöri a ritmust.
De próbálkozásnak nem rossz.
Dingir: engem már temethetsz.... 8O
Nihil: Hát ez kicsit... hogyismondjam... túl elbeszélő jellegű.. meg néhányan el is sütötték már ezt. Off: Öcsém jegyezte ma meg, hogy ha Isten saját képére formált minket, akkor mit is várunk tőle tulajdonképpen...On
Szofi: Vívódás: huh... ütős. Bár a vettetve kicsit erőltetett, annak ellenére, hogy értem miért használod a szót. És a vad hal annyira paradox kép... de tetszik
Anyagba zuhanás: ... Ezt Maura hagyom, mert én kevés vagyok ahhoz, hogy Erre aversre reagáljak.
Letaglózó.. és magamra veszem, bármennyire is rólad szól..

Szellemem megaláz, mert kevély

- te jó ég Szofi, brutális!!!
A téboly viszont nem olyan jó. Egyrésztmert a vihart már elsütötted az első versben. Másrészt mert a majd feloldoz isten aki van, sor túl összetett ahhoz, hogy így összezsúfold. Mármint ehhez a vershez mérten. Az, hogy kijelented márpedig isten van, annyira hangsúlyos dolog, hogy nem veszhet el egy sor végén . (Megsúgom mellékesen, én most ebben nem vagyok biztos, mármint Isten létében- azért mondom, hogy nehogy félreérts). Ha abban az értelemben használod az akit, hogy bizonyára van egy, mindegy melyik, azt jelezned kéne. (ha van, nekem jobban esne, de ez nem az én versem)
Ennyire volt most erőm, majd folytatom.
(Ebben a pilllanatban ez az első oldal fele volt, hogy senki ne kérdezze mi alapján válogatok...)

Adim: ööööö köszönöm szépen. Bár honnan veszed, hogy bájos?? :quasi: :pimp:

"Mindig a sárga úton"
Ó, ha ilyen egyszerű lenne!
De minden út szürke
Nincs is ráció benne.

Most tán még rosszabb,
Hisz utamat hó fedi
Menjek csak előre?
Ha az ördög engedi...

ADIM a Des

ADIM a Des írta: Erda, ez a "könnyű hasra esni", ez valahogy nem passzol a végére, szerintem komolytalan hozzá, pedig egész jó kis "versszerűség". Emellett egyetértek Wanával, s ha már leírtad, akkor volt értelme, hiszen azért írtad le. Viszont a témája nekem már kicsit sablonos.
Valami ütőset keresek mostanában. Olyat, mint a Próféta is mondotta, amitől elakad a lélegzet, ami meglep, amit érdemes lementeni és megmutatni másoknak is. De ez nem kifejezetten rád vonatkozik, hanem úgy általában.

tudom, hogy van értelme, de nem úgy jött, hogy most szomorú vagyok, és írok egy szomorú verset, hanem semmi bajom nem volt, és csak úgy lefirkantottam.... a tudatalatti dolgozott... Az utolsó sort csattanónak szántam... na mind1...
A versek tipusával kapcs, megrendelésre sajna még nem tudok írni....
Wana: nekem spec. ez tetszik tőled a legjobban.... érdekes meglátás, érdekes leírás, rohadt jó összhatás...
Dindir: te mindig csúcsformában vagy... ez a vers kritikán felüli... erre senki nem szólhat semmit... ez hibátlan... :itscool:
Nihil: a hó, mint az angyalok fagyott könnyei.... :bawling: :up: Az első versszak igen szép, az úgy odvonza a figyelmet... gratu!
Éowyn: én nm ismerem az albumot, de a versed igen szép... főleg az utolsó versszak....

Bocsi, hogy ilyen flegma vagyok, de olyan "magasról sz*rok a világra" kedvem van. [size=9:25jgrun9](egyszóval jó )[/size] Most egy dalszövegtöredékkel jövök, ami épp kb. 20-szorra üvölt a hangszórómból:

"Zászlók a szélben,
jelszavak a házfalon,
emberek a téren,
tányérok az asztalon.

Röhögnek rajtunk az angyalok,
hidd el az élet,
nem is olyan nagy, nem is olyan nagy,
nem is olyan nagy dolog."

Vigyázzatok magatokra, a világos, kikövezett úton a legkönyebb eltévedni!

Adim: Az utcsó előtti tanácsod célba talált! Egy picit legalább felvidítottál.
Szofi: A tériszony........ 8O Az anyagba zuhanás eléggé érzékenyen érintett, azt hiszem mindjár bőgök................... Menjenek a pasik a nemtudomhova (tisztelet a kivételnek! ).
Jacó: Szenzációs vagy! Most nem tudok többet kinyögni....

Üdv!

Adim: Kösz a kritikát. Építő, jólesett, átnézem.
[size=9:3fkqcp2l]( Bár valószínű, hogy az utsó két sor csak egyéniségem/személyiségem (már ha van ilyen) torzult, semmit komolyan nem vevő voltából fakad, ami szeret mindenbe egy kis diszharmóniát csempészni, nehogy „túl jó” legyen, mert az már hat az emberekre, és ugyebár nagy erő, nagy felelősség.)[/size]
A versírásközti frisseségemról, ill. állapotomról csak annyit, hogy a címben benne van a pontos idó mikor keletkezett az a pár sor.
([size=9:3fkqcp2l]Súgok: nem keltem fel az éccaka közepén verset írni[/size])

Próféta Profeszor Úr: Örültem válaszod hosszú kifejtésének. Megtisztelsz. Egy ilyen satnya kérdésre ilyen alapos, és kimerítő válasz Jó, hogy nem beszólásnak fogtad fel, és inteligensen lekezelted. (Más hasonló kérdésemet fogta már fel beszólásnak. )


Ólmos léghajó a reggeli fényekben
(Avagy az önzés önkínzó kacaja)

Minden ami kell belőled
Csak az összes szent szerelmed
Nem pedig a problémáid
Egyéni-új játszmácskáid
Elég ha szemed erőt ad
Rád gondolva nem bánt holnap

Nem kell hogy a közelben légy
Nem baj ha messzi útra mégy
Csak visszatérted reménye
Fessen jó jelt komor égre.
(Tekinteted látszólag állom)
(Kevesekhez jut el kínhalálom)

Ez is egy reggelen készült, amely a Led Zeppelinre ébredéssel kezdődött, majd pakolással, macskamosdással, és főként rohanással folytatódott, mint oly sok másik. Azaz, az ihlet onnan jött. Később megírtam, a dalszöveg szabad fordítását véve alapul, (1. vsz) majd némi saját friss tapasztalatot is belevive az emberi erőmerítésből, annak természetéről.
Remélem nem bántottam meg ezzel senkit, hogy ennyire nem reagáltok rám.
[size=9:3fkqcp2l](Vagy ez csak a reakció a polgárpukkasztásra?) [/size]

Adios Flamencos!
Egy hótól csapzott pihegő hús és tejforrás

Szofi: na végre, betetted!! már akartam javasolni.
Üdv, Pro.! nade ne velem küldözgessél dárga!! tudom én, hogyha nagyon akarsz; tudsz te netezni!! Pussz mindenkinek!

Uh, most olvastam át a verseket. Szofi, az "Elkárhozva" szerintem messze a legjobb!! Nagyon jó, Főleg az utsó sor. 8O Ezt már sokan meg akarták fogalmazni, de mégse mondta még így senki.

Éowyn! köszi szépen a normál betűt, de miattam ne írj így, ha kicsivel szeretsz... csak furcsáltam mindig, h miért kicsivel írsz, ennyi. Mert nem értem, h mért, nna. De így legalább normális méretben olvashat mindenki!!


Most csak egy gondolat-röppencs:
A Nap lemegy. Fölénk már fejfa kerül.

Azért ne értsétek félre, nem vagyok depis. sőt, ma egész jó napom volt. ez csak úgy jött, meg játszottam a megfogalmazással és a szórenddel.

Üdv!

Éowyn!: nem fogod elhinni, de itt most épp a You Shook Me szól a Led Zep I-es albumról (mostanában szinte állandóan...) - és akkor látom, hogy itt van ez a vers....
Külön-külön is jó mindegyik, de így együtt egészen különleges hatása van
Hálás köszönet érte!

Neframíel kedvéért, nagy betűvel :

Úgy van ahogy képze led
zeppelinek szelik
a végtelent.

És a magas, száraz
csúcson ajtó nyílik,
és egy jel a kulcson:

hogy mehetsz vagy maradsz,
de álmod foglya vagy
mindegy, hogy mit akarsz.

Agyadban nyílnak most
élet és halál vi-
rágai, és kormos

füstöt öklendezne
a hegy. Végzete tán
tudja mit szeretne.

Az égben repülő
madárforma véreb
acsarkodik. Hülő

éjszakák rohannak,
sikoltanék mostan,
és tudom futhatnak

emberek, futhatok
én, de elmém kiált
most már itthon vagyok.
:

Vívódás
(Pirgna)

Ölni vágyom! Vagdalkoznék viharként-
ha már öleletlen magam vagyok;
létbe vettetve tátogok vad halként
és szavaimmal magamba marok.

**************************

Anyagba zuhanás
(avagy: A Fény elsötétülése)

Szerelemért ég, eseng a testem-
lelkem száraz kút: sötét, sekély;
annyiszor lett már ez így a vesztem!
Szellemem megaláz, mert kevély.

**************************
téboly

ölni vágyom pusztítani viharként
vér-pirosra színezni önmagam
és elhullni végül számadásként
majd feloldoz isten aki van

**************************

Elkárhozva

Belerúgnék rossz gazdaként az árnyba,
Ki kutyaként követ, bár arctalan—
Káromkodnék váltig, ám hiába:
A tükörben már nem látom magam…

**************************

Tériszony

Saját lábamra állok talán végre
- bár jól látom: a föld míly messze van-
s tükörbe nézek képemtől se félve.

Köszönöm ADIM a Des! Jól esik az ilyen igazi dícséret!

(és a legjobb versek mindig pár perc alatt születnek az élet különös viharaiban, mint pl. a ma reggeli munkábajövetel idején gyalogosan a város utcáin)

Nihil, ez látod nagyon jóóó lett! Le is mentettem! Látszik, hogy az emberek minig csak panaszkodnak, közben meg nem becsülik azt, amilyük van. Szomorú...
"Ezért zokognak hideg hópelyhet az angyalok,
S a hóból mi, emberek csinálunk sáros latyakot…
Mindig eltapossuk, amit az ég nekünk adott,
És mégis remélni merünk egy szebb holnapot!"
Ez itt a lényeg!!!

Figyuzzatok!
A szélirányt nem tudjuk megváltoztatni - de a vitorlát azért át tudjuk állítani!

ADIM a Des

Üdv mindenkinek!Hoi Dark!

Próféta, nem nekem segítesz a kritikákkal, hanem az arra éhes sok kis csőrnek, és emellett a többi elemzőnek, többek között Arlithnak is, amit mindnyájan köszönünk neked és minden vélemény nyilvánítónak.
És ha már itt tartunk:
ARLITH, BOLDOG SZÜLINAPOT! (Tudom, hogy holnapután lesz, de inkább előre, főleg, hogy otthon még nincs netem)
És Neked is CUEDDO, aki egy nappal megelőzöd a bájos leányzót!
Erda, ez a "könnyű hasra esni", ez valahogy nem passzol a végére, szerintem komolytalan hozzá, pedig egész jó kis "versszerűség". Emellett egyetértek Wanával, s ha már leírtad, akkor volt értelme, hiszen azért írtad le. Viszont a témája nekem már kicsit sablonos.
Valami ütőset keresek mostanában. Olyat, mint a Próféta is mondotta, amitől elakad a lélegzet, ami meglep, amit érdemes lementeni és megmutatni másoknak is. De ez nem kifejezetten rád vonatkozik, hanem úgy általában.
Wana, visszatérve hozzád, EZ remélem "nem te vagy". Jó ez a szél karcolja kezem! Olyan mindenki céltáblája vagy itt, aki próbálja felnyitni a kínzói szemét, saját áldozatán keresztül. Nekem legalábbis ez jött le első olvasáskor és sajnos ritkán van időm sokat rágódni egy versen...
Darkwing, most hogy lebuktattalak, szólok is valamit. Valami. A felszabadító halál? Inkább ami azon túl van, ugye?...
Szia Dingir! Nem gondoltam volna, hogy ilyen dühösen "látlak" viszont! Nagyon kemény vagy! És DÜHÖS! Jajj! Ez már halálos düh szépen csomagolva! Remélem, rám sosem leszel ilyen mérges!

Kellemes hétvégét minden Álmodónak!

Jótanács: Amikor padlón vagy, legalább szedjél fel onnan valamit!

ADIM a Des

Egy Eltévedt Gondolat

Látod az égből letáncoló hópelyheket?
Hallod még a halkuló énekeket?
Mit súg füledbe a messziről jött csend,
Mikor a végtelen hideg magához ölel?
Csak járod az utcát, hol nem látszik az út,
Keresed a jövőt, s nézed: mit is ad a múlt.

-És agyadba vág egy rég eltévedt gondolat-

Miközben próbálod megfejteni saját sorsodat;
Isten arcán könnye végül mégis megfagyott,
Ezért zokognak hideg hópelyhet az angyalok,
S a hóból mi, emberek csinálunk sáros latyakot…
Mindig eltapossuk, amit az ég nekünk adott,
És mégis remélni merünk egy szebb holnapot!

Szervusztok!
Kicsit régen jártam erre, ezért elnézést! Amit hoztam, az se valami jó, de azért felteszem.
És sajnos nem garantálhatom, hogy a közeljövőben gyakran járok majd erre, nem túl termékeny ez az időszak...
Jacopo: Rosszullét: Halál jó!!! Danse macabre Nimashilin!!!!

Haragszom

Haragszom...
Azt akarom, kiáltó szürkeség legyen benned,
Azt akarom, hogy felejtsd el, mit jelent a hit,
Rothadjon száraz hússá a lelked,
Tombolj, őrjöngj, tépj szét valakit.
Nem érdekel mit teszel.
Haragszom...
Állj bosszút...
Magadon.

Vár valahol a csönd. Nemsokára eléred.
Megtapintod, átformálod erős kézzel,
Ahogy téged gyűrtek emberré az évek,
Kicsit szédülsz még, kicsit már vérzel,
Átszakította bőröd az ocsmány kereszt,
A tisztaság. Félsz, ugye?

Haragszom... Menj...
Jöjj vissza, ha kitéptél magadból mindent,
Ha már szükségtelen, s nincs is miben hinned,
Összetörve vádolod barbárrá lett lelked,
Jöjj vissza
S én eltemetlek.