fbpx
 
 

Beleriand vizei

Tolkien világában a víz mindig fontos szerepet játszott. A tündék ébredésük után először a vízcsobogás hangját hallották, és örökre a szívükbe zárták. A Tenger a szabadságot, a Nyugatra, a boldogságba vezető utat jelképezi. A folyók a Vizek Urának, Ulmonak az eszközei hírek gyűjtésére, álmok, kérések közvetítésére.
Középfölde legtöbb vidéke vízben gazdag. A Szilmarilok és a Gyűrűk Ura helyszínei között nem találunk sivatagot, kivéve Mordor tönkretett vidékét. Az Első Korban Beleriandnak is bőségés vízhálózata volt. Folyói, tavai gyakran játszottak szerepet a történetekben bizonyos különleges területeknek (pl Doriath, Nargothrond) védelmet is nyújtottak.
Beleriand vízhálózatát három nagyobb egységre bonthatjuk: a Sirion és mellékfolyói, a Gelion vízgyűjtő területe és a Tenger.
A Sirion Középfölde harmadik leghosszabb folyója (egyes források szerint 390 mérföld hosszú), és vízbőség tekintetében az Anduin után a második. Hithlumban és Dorthonionban voltak a forrásai Rivil Kútjánál és Eithel Sirionnál. Ezekről a csapadékos vidékekről sok vizet szállított Beleriand földjén át, egészen Balar öbléig, ahol széles deltában a Tengerbe ömlött. Ez a folyó volt a határ Nyugat- és Kelet-Beleriand között.
A két fő ág Hithlum és Dorthonion között egyesült, majd áthaladt Serech mocsárvidékén és Tol Sirion szigete mellett, ahl Finrod felépítette Minas Tirith tornyát. Áthaladt Dimbar földjén, ahol magába gyűjtötte a Mindeb folyó vizét, majd elérte Doriath és Brethil erdejét. Ezen a vidéken találozott az Esgalduinnal és a Teiglinnel.
Doriath délnyugati részéig a Sirion gyors folyó volt, de itt a táj laposabb lett, a folyó pedig sok ágra bomolva egy mocsárvidéket hozott létre. Ez volt az Alein-uial, a Szürkület Partjai. Itt mindig ködös homály uralkodott, és Doriath varázslata ült a vidéken. Ide érkezett az Aros folyó is, Doriath déli határfolyója, vizével táplálva a mocsarakat.
Innen délre a táj megtört: itt volt az Andram, Beleriand Hosszú Fala. Ez a táj dél felől nézve egy hosszú hegylánc volt, ami a Tenger partjától keleten egészen Amon Ereb dombjág tartott. Az Andramnál a Sirion hirtelen a föld alá bukott, és saját maga vájta földalatti járatokban tört magának utat dél felé, így kerülte ki az Andram láncát. Három mérfölddel délebbre bukkant ismét a felszínre, a Sirion Kapujának nevezett ponton.
Miután áthaladt Nan Tathren vidékén, a Sirion találkozott a Naroggal, Nargothrond folyójával. Innen nem volt már messze a torkolatvidék, ahol a deltában sok csodáa tengeri madár talált magának fészket. A háborúk idején, miután a Falas kikötői elpusztultak, Círdan egy titkos kikötőt épített a deltában. Ide költöztek Dorith és Gondolin túlélő is, itt talált egymásra Eärendil és Elwing.
A Gelion, Kelet-Beleriand folyója nem volt olyan bővizű, mint a Sirion, de majdnem kétszer olyan hosszú volt (vagyis körülbelül 780 mérföld). A Gelion alkotta Ossiriand vidékének, a Hét Folyó Földjének nyugati határát. Mivel ez a vidék nem lejtett annyira dél felé, a Gelion nem volt gyors vizű folyó.
A Gelion két ágon eredt: a Kis-Gelion Himring hegyén, a Nagy-Gelion a Rerir-hegyen. (a térképek szerint volt mér egy harmadik, kisebb ág is, ami a Helevorn-tóból indult ki) Miután a két ág egyesült, a Gelion vagy negyven mérföldet haladt dél felé, mielőtt elérte az első mellékfolyóját a hat közül. Ezek voltak a Gelion mellékfolyói: az Ascar (ami később a Rathlóriel nevet kapta), a Thalos, a Legolin, a Brilthor, a Duilwen, és az Adurant. Ezek mind az Ered Luinban, a Kékhegységben eredtek, az ottani esők és az olvadt hó vizéből táplalkoztak. Ezek a folyók segítettek, hogy Ossiriand földje mindig zöld maradhatott. Az Ascar vize nyelte el Doriath kincsét, amikor a birodalom elpusztítása után a visszavonuló törpöket megtámadták a Beren vezette zöld-tündék és az entek. Az Adurant folyó szigetén, Tol Galen földjén élt Beren és Lúthien, miután visszatértek a halálból.
A Gelion Balar öblétől délre érte el a tengert, Taur-im-Duinath erdején túl. Az Első Kor végén, amikor a Harag Háborújában Beleriand földje elpusztult, Ossiriand és a Gelion egy kis szakasza volt az, ami a Kékhegységtől nyugatra az ősi földek emlékeként megmaradt.
A Tenger Beleriand nyugati parjai mellett főleg az éghajlatra volt hatással. Enyhítette a tél hidegét és a nyár melegét, de emellett természetes védelmet is adott Círdan népének nyugat felől Morgoth seregei ellen. Emellett közlekedési útvonal is volt, a leggyorsabb út Hithlumból a Falas városai, vagy tovább Balar öble felé. Érdekes megfigyelni, hogy bár mind a Sirion, mind a Gelion nagy folyóknak számítanak, folyami hajózásról nem esik szó a Szilmarilokban, csak tengeri utakról.
A folyók mellett néhány jelentősebb tó és mocsárvidék volt Beleriandban. Ezek között a legnagyobb Mithrim tava Hithlumban, itt volt a Valinorból visszatérő noldák első nagyobb tábora. Elég nagy volt ahhoz, hogy elválassza egymástól Fëanor és Fingolfin csapatát. A tó az Ered Wethrin hegyeinek vizéből táplálkozott.
Nevrastban, Hithlum vidékén terült el Linaenwen mocsárvidéke, ahol sok csodálatos madár élt.
A Helevorn-tó keleten, a Kékhegység közelében volt. A mély, sötét vizű tól mellett, itt telepedett le Caranthir, Fëanor fia.
Ivrin Kútjai északon, a Narog forrásvidékén helyezkedtek el. A vizük gyógyhatású volt, segített Túrinnak az őrület legyőzésében.
A csodás tulajdonságoktól eltekintve elmondható, hogy Beleriand vízhálózata teljesen megfelel akár a valós világ körülményeinek is, ideális egy gazdag, élettel teli vidék fenntartásához.

Készítette: Ulmo

Utoljára frissítve: kedd, 27 augusztus 2019 17:31

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére