"Uryanes íre panyanen lepsinyanna, uryanes ve i yúla ar ustanes lepsinya, ar úmin ista sá lertuvan use i naicello apalúmesse. Mal sí íre técan, nicunes ar quí píceas, mal lá lehtanes vanesseryallo , var venweryallo. Sarmerya ya yessesse fainane ve i carne velca, né valcane ar siare lumnave cendaima. Tengwaryar nar Eldatengwar Ercassendoro, an Mordoresse lá haryante tengwar tambe moica tanwen. Intyan i lambe sina ná i More Nóreva lambe an úvanima ar naraca.
Mana ulca quétas lá istan mal técanyes sinome an umin mere huinerya tyaruva ilenyalie eryen. Quí mauya i corman tenya i úre Saurondo máron, tana né more nan uryane ve i náre ar nárenen sina qualne Sil-Cala*, mal ai quí i malta lautaina i sarme envinyatuva eryesse.
Inye, aimanen, lá merin sahta eryen narwe, er vanima ilye tanwín Saurondo. An erye melda órenyan mal tuvunes angaityanen."
*: Gil-Galad

Izzott, ahogy az ujjamra húztam, izzott, mint a parázs, és égette az ujjamat, s nem tudtam, e fájdalomtól valaha is szabadulok-e. De most, ahogy írom ezt, már lehűlt, s mintha zsugorodnék, bár sem szépségéből, sem formájából nem veszített. Fölirata, mely kezdetben mint a veres láng virított, elhomályosult, s ma már alig olvasható. Betűi eregioni tünde-betűk, mert Mordorban ilyen kényes műhöz nincsenek betűik; a nyelvet azonban nem ismerem. A Fekete Föld nyelvének vélem, mert az csúf és bárdolatlan. Hogy mi gonoszat mond, nem tudom; de mindenesetre ide másolom, nehogy elhomályosulván feledésbe merüljön. A Gyűrűnek tán hiányzik Sauron kezének melege; az fekete volt, s mégis izzott, mint a tűz, s ettől pusztult el Gil-galad; ám meglehet, hogy az aranyat fölizzítván az írás is felújul rajta. Én, jómagam, nem kockáztatom meg, hogy ily módon kárt tegyek benne: Sauron valamennyi műve közül az egyetlen szépben. Mert drága a szívemnek, bár fájdalom árán vásároltam meg.