A Megye iskoláiról
Jártak-e a hobbitok iskolába?
Figyelem! Ez az írás, erősen hiányos, mert az írója nem a tökéletességre, hanem gondolkodtatásra törekedett, és csak az olvasmányi emlékeire támaszkodott.
Egyik reggel mikor felkeltem, eszembe jutott, hogy Tolkien, a Gyűrűk Ura harmadik könyvének a végén, vagy talán az ötödik könyv elején, azt mondja Pippinnek: „Úgy illett volna, hogy már akkor megtanulj ezt-azt Gondor történelméről, amikor még a Megye erdeiben gyűjtötted a madártojást és kerülted az iskolát.” Nos, talán elenyésző gondolat ez a könyv témájához képpest, de mégis felvetődik a kérdés: Jártak-e a hobbitok iskolába?
Nos, ez első nekirugaszkodásra könnyű kérdésnek tűnik, de Tolkien mester, semmilyen konkrétumot nem hoz fel a könyvben ezzel kapcsolatban. Sokszor elolvastam már a könyvet, de a Megye közigazgatási intézményei közül, csak a posta, a polgármesteri hivatal és a megyeőrség szerepel benne. Van még szó benne múzeumokról is, ami azt engedné feltételezni, hogy a hobbitoknak megvan a maga történelmi tudata. Ez azonban így nem nyilvánítható ki, hiszen Tolkien világosan leírja, hogy a Megye alapítása előtti időkre, már nem sokan emlékeznek, a múlt ködébe vész. Ebben kicsit a magyarokra hasonlítanak. Persze vannak, akik történelemmel és földrajzzal foglalkoznak, és a családfákat is nagy becsben tartják. Sőt évszázadokra vissza is vezetik. De ha a múzeumokra, és ami érdekesebb, a postára is szükségük volt, ami rendszerint, vagy legtöbbször leveleket közvetít, akkor valahol meg kellett tanulnia a hobbit csemetéknek olvasni és írni. A könyv főszereplői, Frodó és Samu, Bilbótól tanulták meg a betűvetést. Samu szerint Bilbó „nagy tudású” hobbit volt, de neki is meg kellett valahol tanulnia írni-olvasni. De hol, és kitől? Talán Gandalftól? Aligha. Neki nem volt ilyesmire ideje.
Ahhoz, hogy ezt az aprócska rejtvényt megfejtsük, vissza kell mennünk azokba az időkbe, amikor a hobbitok bevándoroltak Arnor királyságába és letelepedtek a Borbuggyan partján, és a Szeles-domboktól nyugatra, a Brí-vidéken. De még így is csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Akkoriban az Északi-királyság már három részre szakadt, de Arthedain és Cardolan, még tartotta magát az Angmarból és Rhu-Daurból támadó gonosz ellen. Elképzelhető tehát, hogy a dúnadánok, akkoriban segítettek a kicsik népének megszervezni saját kis országukat, ami persze Arthedainhoz tartozott, és benépesíteni, az amúgy parlagon heverő földeket. Az is elképzelhető, hogy a nagyok népe úgy tekintett a kicsikre, mint afféle vazallusra, vagy mint Gondor, Rohanra. Ám ugyanakkor, nyílván nem tulajdonítottak nekik túl nagy harci értéket, hiszen már a termetük miatt sem lehettek hatalmas harcosok. Elképzelhető, hogy Gandalfnak köszönhetik azt, hogy letelepedhettek északon? Hogy ő járt közben a hobbitok érdekében, Arthedain királyánál? Elképzelhető, de egyáltalán nem biztos. A lényeg, hogy letelepedtek, és létrehozták a saját kis országukat az Annúminasi jogar oltalma alatt. Ennek megfelelően az északi dúnadánok segíthettek nekik „civilizálódni” és létrehozni a saját belső államukat, amely majdnem teljesen független volt az északi királyságtól. A hobbitok pedig átvettek annyit, amennyire szükségük volt. Talán az iskolarendszert is átvették a „nagyoktól”? Ugyanez lehetett a helyzet a Brí béli emberekkel, akik még a dúnadánok előtt is ott éltek, és még akkor is ott voltak, amikor az Északi-királyság romjait, már benőtte a fű. Minden esetre a Gyűrűk Ura idején volt legalább egy ember, aki tudott írni és olvasni. Ő pedig nem más, mint Papsajt uram, aki szeretett kérkedni azzal, hogy írástudó ember. Tehát neki is tanulnia kellett valahol. Az egyik magyarázat tehát az lehetne, hogy a dúnadán kultúra maradványa, az iskolarendszer. Ezzel kapcsolatban, csak Gandalf szavaira hagyatkozhatunk, melyeket Pippinhez intézett. Az is az iskolák mellett szól, hogy nagyon sok családnak voltak könyvei, illetve pontosan vezetett családfái, melyeket órákig tudtak nézegetni. Az iskolák mellett felhoznám még a pénz, mint fizetőeszköz létezését is. Tehát a hobbitok, tudtak számolni, voltak hossz-, és űrmértékeik, melyeket a mai ember a matematika órákon sajátít el.
Lehetséges-e tehát, hogy Tolkien világában, azon belül a Megyében, voltak iskolák? Minden bizonnyal. Vagy családon belül, afféle szájról-szájra terjedő hagyomány volt az írás-olvasás, és a számolás művészetének megtanulása? Aligha, bár előfordul ez is a regényben. De az oktatási rendszerük, biztos nem volt olyan szigorú, mint a miénk, hiszen Pippin is kerülte az iskolát. Megtehette, hiszen nem tizennyolc éves korában lett felnőtt, hanem harminchárom évesen.
Gali Csaba
