fbpx
 
 

Tolkien: Miért fantasy? Miért mítosz?

Miért is nevezzük mitológiának egyáltalán a tolkieni műveket? Sajnos széleskörű tévedés az, hogy Tolkien műveit a fantasy témakörhöz sorolják, könyvesboltok, sőt még könyvtárak is elkövetik ezt a hibát. Sok érv szól amellett, hogy fantasy, és sok érv amellett, hogy Tolkien valójában mítoszokat írt - de az első mellett való állásfoglalást csak a tudatlanság és a tolkieni művek nem alapos ismerete okozza.

 

A fantasy mint műfaj még nincs teljes mértékben meghatározva, ráadásul ha csak tükörfordításban nézzük, akkor fantáziát jelent, de mégis fantasyként használjuk. Az angol irodalom műfaji behatárolása alapján fikciós irodalomnak lehet nevezni. A fikciós irodalom tárgyköre pedig nagyon egyszerűen behatárolható: minden olyan mű, aminek cselekménye, környezete, háttere nem reális, kivezet a realitás világából. A probléma ezzel a meghatározással csak annyi, hogy így beletartozik a sci-fi, a középkori műfajok, tündérmesék; minden olyan elem, ami kitalált egy műben annak ide kellene tartoznia. És így jelen pillanatban még nincsen teljes mértékben behatárolva a fantasy műfaj. Ha azonban a határait a fantasynek eléggé kitágítjuk, és beleértjük a középkori regényeket, mítosz közeli alkotásokat vagy mítoszokat is, akkor Tolkien munkái hibátlanul beleférnek. De, ha a fantasyt szűkebb határok közé tesszük, akkor újabb problémák is fellépnek: például, tegyük fel hogy a fantasyt úgy értelmezzük, hogy a kézi fegyvereken, harci technikán, varázslatokon van a hangsúly; szerepelnek benne természetfeletti lények, jelenségek. Ez viszont meg azért nem jó, mert a nagy eposzok (Iliász, Odüsszeia) is beletartoznak, holott azok egy teljesen más műfajt képviselnek.

De létezik a fantasynek egy fontosabb tulajdonsága, mely sokkal jobban meghatározza, és amivel az előbbi problémákat ki lehet vele küszöbölni: nem a mi világunkban játszódik, egy teljesen különböző, alternatív valóságban. Ez azonban akkor nem alkalmazható a tolkieni világra. Középfölde nem egy másik világ, a mi világunk, körülbelül Európának, vagy Eurázsia nyugatibb részének tekinthető. A fantasy mindig függ valami okkult erőtől, mágiától, nem a tudást próbálja átadni, hanem a rejtélyt akarja előtérbe helyezni (mint például a Trónok harca nagy szlogenje: „Winter is coming”). A modern fantasy korszakát a Hírek Seholországból megszületésétől számítjuk.[1] A fantasy műfaj talán egyik legnagyobb képviselője a XX. Howard Phillips Lovecraft (The Call of Cthulhu) volt, aki ősi világok maradványainak és a mai világ interakcióját vette központul; mindezt horrorisztikus alaphangulat meghintve. A mai modern fantasy legnagyobb befolyásolója azonban Tolkien volt (van egy Tolkien előtti és utáni (modern) fantasy: mindenkinek ismerősök a tündék (elfek), törpök, orkok (gondoljunk csak a World of Warcraftra), melyeknek a mai képét Tolkien művei ihlették; ezek a karakterek elmennek valamilyen küldetésre, hogy megszerezzenek valamit, vagy elpusztítsanak valamit, kiszabadítsanak valakit és a sor szinte végtelen. Kornya Zsolt[1] három részre osztja a fantasy-irodalmat:

  1. azok a fantasyk, melyek Tolkient veszik alapul.
  2. női szerzők fantasy írásai, melyek a boszorkányságra, varázslásra koncentrálnak
  3. a humoros jellegű fantasyk

Mihez is tartoznak akkor Tolkien művei? Az egyetlen helyes válasz erre a: mesterséges mítosz, angol nevén a mythopoeia. Ennek lényege, hogy az író egy fikciós mitológiát hoz létre, és próbálja utánozni a valós világ mitológiáit és/vagy szerepeltetni benne valamilyen formában (például: Tolkien valái és a görög istenek kapcsolata). A mítosz pedig, definíció szerint, a világ keletkezéséről, az istenekről, többnyire isteni származású, emberfeletti képességekkel rendelkező hősökről szóló elbeszélés. A mítosz eredetileg a görög müthosz szóból ered, melynek jelentése monda, mese, történet; a mítosz története pedig mindig a mitikus múltba van elhelyezve: az ismert történelem előtti időkben játszódik; a közösség egy tagjának a felmenőjének (dédapjának) még van talán valami köze a történéshez; de a történet egészen biztos a hivatalos emlékeken túl játszódik. Amik történelmiek az elmondás idejében már csak legendáknak tűnnek. A mítoszok alapvető célja az emberek tanítása, valamilyen erkölcsi érték továbbadása és a természeti erőknek a megmagyarázása. Megpróbálja a világ összefüggéseit történet formájában megfejteni. A mitológia pedig ezeknek a mítoszoknak a rendszerbe foglalása, de fontos, hogy ezek a mitológiák később születnek meg, a mítoszok tanulmányozásával a filológusok helyezik őket rendszerbe valamely tulajdonságok mentén.

Itt néhány szót kell ejtenünk a logoszról, mely bizonyos mértékben szemben áll a mítosszal. Ez is egy görög eredetű szó, jelentése lehet, ész, logika, bizonyítás. Metafizikai alapokkal foglalkozik, a lét és a lényeg kapcsolatát vizsgálja, és logikai úton próbálja meg megmagyarázni (tehát nem mese formájában).[2] Ebből a filozófiai gondolkodásból fejlődtek ki a mai természettudományok. A mítosz irodalminak is tekinthető valamely szinten, mivel főként szájhagyomány útján terjedt, de biztosan az első nyelvi jelenség szinte minden emberi kultúrában. Egy eredeti mítosz egyszerre tudományos, vallásos és művészet. A népek által alkotott mítoszok külön-külön lettek megalkotva, egymással nem voltak kapcsolatban, és később álltak össze mitológiákká. Öt fontosabb mítosztípusról beszélhetünk Tolkien esetében:[3][4]

  1. Teremtésmítoszok vagy kozmogónikus mítosz: a kozmosz létrejöttével kapcsolatos mítosz (Biblia, a görög kozmogónia, a germán teremtésmítoszok); a legtöbb teremtésmítosz ciklikus, mindig megpróbálja megmagyarázni, hogy mi volt éppen az elmondott teremtés előtt a helyzet, majd megpróbálja azt is megmagyarázni, hogy az előtt mi volt és így tovább.
  2. Istenmítoszok vagy theogónikus mítoszok: az istenek születését és tetteit elmondó mítoszok; egy adott kultúra szerint értendő, ahogy egy nép elképzelte az ő életüket, viszályaikat (leginkább a görög istenek leírásai a jellemzők erre a kategóriára).
  3. Rítusmítoszok: ez a legkevésbé ismert mítosztípus; ha egy közösségen belül kialakul egy rituális cselekmény, mint például egy évenkénti ünnep, egy szenthellyel kapcsolatos rituális tevékenységeket kell végezni, akkor ehhez kapcsolódóan megjelenik egy mítosz, és valamely istenmítoszt fejleszti, meséli tovább; ennek eredményeként születik meg egy mesés magyarázat, hogy miért is kell elvégezni azt az adott rituálét. Ez azért fontos, mert valamely szinten ez vezet az intézményes egyház kialakulásához.
  4. Eredetmítoszok:[5] meglepő módon nem az a funkciója, hogy megmagyarázza, honnan eredet egy adott nép, hanem hogy elmondja, egy adott nép, miért lesz egy nép jobb, mint a többi nép; miért lesznek kiválasztottak Isten által, miért származnak ők magától Istentől. Tehát az eredetmítosz kiemeli az adott népet a többi nép közül, és jobbnak mutatja.
  5. Hősmítoszok: ez az egyik legfontosabb mítosztípus, ez gyakorolja a legnagyobb hatást az emberi kultúrákra; viszont ez már kivezet a mítoszok világából, és az irodalom felé vezet; legnagyobb kérdés az, hogy mire is ad választ ez a mítosz: hogy mitől is jó az ember, mi a példa, mivé is váljon, mivé akarjon válni az ember; ez egyfajta mintaalkotás az ember számára (Iliász és Odüsszeia).

A mythopoeiát nem Tolkien találja ki, már 1846-ban ismerik az angolok ezt a terminust. Ezek a mythopoeiák természetesen időben nem akkor születnek meg, mint az igazi mítoszok, mitológiák, de céljuk az, hogy olyannak tűnjenek, mintha valóban azok lennének. Tolkien mythopoeiája és a fantasy között akadnak hasonlóságok (szakállas varázslók, izmos harcosok, sárkányok), és épp ezért a különbségeket kell kiemelnünk. A leginkább kiemelkedő különbség pedig az, hogy Tolkien nem akart fantasyt írni, hanem kifejezetten, meghatározott céllal egy mitológiát, mítoszt akart teremteni (mint filológus, aki régi szövegek tanulmányozásával és elemzésével foglalkozott, teljesen tisztában volt vele, hogy miként is lehetne egyet alkotni, mik a kritériumok hozzá). Ennek a törekvésnek az első darabja A szilmarilok.

Az egyik fő kritérium egy mesterséges mitológia megalkotásához, az, hogy az említett elemeket mindenképp tartalmaznia kell, vagyis például a mitikus múltban kell, hogy játszódjon. A másik főbb kritérium az, hogy fel kell idéznie az eredeti alapfunkcióját a mítosznak, magyarázó erővel kell, hogy bírjanak a mítoszok. A harmadik kritérium pedig az, hogy a mítoszoknak össze kell állniuk egy egységes mitológiává, az összes mítosztípust fel kell vonultatni. Tolkien ehhez az ősi hagyományhoz nyúl vissza.

Mi volt a legnagyobb probléma Tolkien számára a saját mitológiája megalkotása során, figyelembe véve az eddig leírtakat? Az, hogy ezek az ősi mítoszok nem voltak keresztények, egy teljesen más vallást képviseltek, ha nem épp pogány, Tolkien pedig katolikus volt és keresztény szellemiségű művet akart írni. Így két tényező ütközött nála: egyrészt szerette volna megőrizni az ősi, pogány mítoszok magával ragadó stílusát, elemeit és erkölcsi értékeit, másrészt viszont olyat akart, ami nem ütközik a keresztény teológia tanaival. Ezzel kapcsolatban lép fel egy alapprobléma, mikor egy mítoszt a múltba helyezünk, mert könnyen ütközhet a Bibliában leírt múlttal. Így Tolkien azt találja ki, hogy az egész mitológiát Ábrahám elé teszi: mert ő az a karakter, amelyet a katolikus egyház ma; és Tolkien idejében is; elfogad történelmi személyként is. Minden más szereplő Ábrahám előtt, kitaláltnak minősítettet. Ez a megoldás biztosította, hogy Tolkien ne menjen szembe a Bibliával és a saját vallásával, és az Ábrahám előtti időkről egy alternatív megoldást nyújtson. Az alkotás során meghagyja a hagyományos pogány elemekhez fűzhető természetfeletti lényeket és erőket, de alárendeli ezeket egy végső monoteisztikus istenképnek (Ilúvatar).

Tolkien a mitológiáját a mai embernek írta, de az eszközrendszer az egy több ezer éves kulturális hagyaték. A tolkieni mítoszok messze elérik a klasszikus mítoszok kidolgozottságát, mind mennyiségre, mind részletezettségre, mind színességre: eléri a klasszikus szintet. Említésre méltó, hogy Tolkien esetében a mítoszalkotás párhuzamosan zajlott a nyelvalkotással is: számára ez hobbi is volt és kötelező is. Nem létezhet úgy nyelv, hogy nincs mögötte kulturális háttér.
Mik voltak az inspirációk Tolkien számára? Az első az Artúr-mondakör: a brit hagyományok legfontosabb részre (Tolkien angol volt), ami eredetileg egy kelta mondakör. Egy másik fontosabb mű pedig a Kalevala: sokszor elolvasta és mikor úgy döntött, hogy megtanul finnül, akkor fogott egy szótárat és barátaival lefordították a Kalevalát. A kerettörténet inspirációját pedig egy 18. századi angol író ihlethette, James Macpherson, aki az Osszián-énekek írójaként vált híressé. Az Osszián-énekek kerettörténete úgy szólt, hogy ő az énekeket csak lefordította és itt-ott kiegészítette ahol elkopott, merthogy ő ezeket csak találta, ezek az énekek az ősi skót, gael korokban valók. Ezt használhatta fel Tolkien is: ő azt mondta, hogy Bilbo „Red Book”-ját találta meg, és fordította le számunkra.

Miért akart egyáltalán Tolkien mítoszt írni? A sok népvándorlásnak és az e kapcsán történő mészárlásoknak köszönhetően, a Brit-szigetek, és ezen belül az angolok, nem rendelkezett saját mítoszokkal, mitológiákkal. A 19. és 20. század jelentette a nagy nemzeti öntudatot, és ekkortájt vált népszerűvé az a gondolat, miszerint azok a nemzetek gyengébbek, melyeknek nincs saját mítoszuk, teremtéstörténetük, ha van, akkor erősebbnek számít az a nemzet; lehetséges, hogy Tolkienre még ez is hatással volt (a magyar írók is próbálkoztak a magyar verzió megteremtésével, gondoljunk csak a Rege a csodaszarvasról történetére). Úgy gondolta, hogy sokkal hihetőbb lesz a mitológia, ha nem hozzákötik az olvasók, ezért mindig kitalál valami kerettörténetet, hogy hogyan is jutott hozzá az eredeti szöveghez. És mivel sem a Beowulf, sem az Artúr-mondakör nem volt eredetileg angol, így nem volt ami erősítse az identitását az angoloknak: ezért Tolkien úgy dönt, hogy megírja az angoloknak a saját mitológiáját. Nem tántorította el a veszély, hogy majd nem hisznek neki vagy nem veszik komolyan a művét, mert a Kalevala példáján okulva indult el a megírás útján: ha lehet pótolni egy mitológia 30-40-50%-át, akkor akár 100%-ot is lehetne rekonstruálni.

Tolkien a mitológiáját 4 fő mítosz köré építi fel:

  1. Beren és Lúthien története
  2. Húrin gyermekei története
  3. Earendil utazásának története
  4. Gondolin bukásának története

A tolkieni mitológia többi része azért jön létre lényegében, hogy ezeket a történeteket elmesélhesse.

Végső soron bizton állíthatjuk, hogy Tolkien nem fantasy, nem fanfictiont, hanem egy komplett mitológiát alkotott, amely mögött komoly teológiai, filozófiai és vallási gondolatok vannak, és mind azért, hogy egy maradandó és tanulságul szolgáló kulturális világot hozzon létre.

 

Ez a cikk az "Egy huszadik századi mitológia: J.R.R. Tolkien" című ELTE-kurzus keretében, Füzessy Tamás ott elhangzott előadásainak felhasználásával készült. Az online közlésre előkészítette (szerkesztette): Snuffles.

 

Hivatkozások

[1] http://fantasycentrum.hu/old/VEGYES/KZSrovidenafantasyrol.htm

[2] http://mek.oszk.hu/08700/08784/html/filozofia.htm

[3] http://irodalomtanulas.hu/9-evfolyam/mitologia/tipologia/

[4] http://lexikon.katolikus.hu/M/m%C3%ADtosz.html

[5] http://study.com/academy/lesson/origin-myth-definition-examples.html

 

Utoljára frissítve: szerda, 28 augusztus 2019 13:05

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére